Jeromos (Hieronymus) 347-ben, a Dalmácia és Pannónia határán fekvő, ókori Stridon városában született, melyet a kutatás a mai Csáktornya (Čakovec, Horvátország) muraközi várossal azonosít.

Szülei keresztények voltak, ám őt nem keresztelték meg.

Hogy valaki jó szakács vagy zongoraművész legyen, kell egy bizonyos tehetség. Persze tanulnia is kell, de nem mindegy, milyen alapokkal indul. Ahhoz viszont, hogy valaki szentté váljon, semmiféle tehetség nem kell, mert ehhez mindenki megkapja Istentől az alapot.

Ma a három főangyal, Mihály, Gábor és Rafael ünnepét tartjuk. A jó angyalok olyan szellemi teremtmények, akik Isten üdvözítő tervét közvetítik a világ felé. A főangyalok hármas száma utal a szentháromságos Istenre. Istenről valljuk, hogy egyetlen lényeg három személyben.

Vencel a 10. század elején született a cseh Přemysl-uralkodóház hercegeként. Atyja, Vratiszláv herceg volt a csehek második keresztény uralkodója; anyja, Drahomira hercegnő keresztény volt ugyan, de lelkületében még a pogány szellem élt. Vencel fejlődésére igen nagy hatással volt apai nagyanyja, Ludmilla, akit szentként tisztel az Egyház.

Legendája szerint Vencel a latinban olyan jártas volt, mint a papok vagy a püspökök, de nem volt tőle idegen a görög nyelv sem.

Heródes nyugtalan maradt Keresztelő János kivégzése után. Keresztelő János figyelmeztette őt törvénytelen házassága miatt, ezért a kivégzés előtt sem lehetett nyugodt. Naiv elképzelés, hogy ha valamiről nem beszélnek, akkor az nincs is. Főleg, ha az igazságot hallgattatjuk el.

Az ószövetségi Ezdrás hálát ad Istennek, hogy a zsidó nép visszatérhetett a babiloni fogságból. Isten a történelem ura, és a zsidóság Isten eszközének tekintett minden idegen királyt. Nem szidták a hódítókat sem, mert úgy tartották, hogy bűneik miatt megérdemlik a csapásokat.

Szent Kozma és Szent Damján orvosok voltak, emellett keresztények, ezért különösen is figyeltek arra, hogy betegeiknek test és lélek összetartozó egészségét adják vissza. Istentől elszakadt korunkban a testet imádjuk, ajnározzuk, trenírozzuk, tetováljuk, soványítjuk, kövérítjük, kinek mi a függősége, és mennyire vastag a pénztárcája, lelkileg azonban rengeteg a kiégett embertársunk.

A híveket Pajor András, a Budapest-Herminamezői Szentlélek Plébánia plébánosa köszöntötte. Mint elmondta, az utóbbi évtizedekben mintegy ezer szentségi házasságkötésre került sor ebben a kápolnában.

Ha a keresztény ember nem cselekszik keresztény módjára, az olyan, mintha a lámpát beletennénk egy dobozba, vagy az égő gyertyát letakarnánk valamivel. Másoknak világítunk, másoknak mutatunk utat, ahogyan Jézus is tette. Úgy tűnik, hogy ha a talentumainkat nem használjuk fel mások javára, nem leszünk boldogok, sőt saját magunkat fogjuk megégetni velük.

Szeptember utolsó vasárnapján Anyaszentegyházunk a Szentírást állítja szemünk elé. Jó, hogy van az évnek egy olyan vasárnapja, amikor felszólítást kapunk a Szentírás tanulmányozására, hogy a benne foglalt isteni igazságok lelki életünk megerősítői legyenek.

Szent Pio atyával kapcsolatban rögtön a stigmák jutnak eszünkbe. Ő több mint ötven éven át hordozta testén Jézus Krisztus sebhelyeit. Sokan csak a szenzációt látják ebben, pedig jó lenne megfontolni valamit. Amíg nem kapunk el egy súlyos betegséget, addig napnál világosabb, hogy egészségesnek képzeljük magunkat.

Pál apostol nagy reménnyel tekint Timóteusra és Tituszra. A nekik szóló intelmeket megőrizte Egyházunk a Szentírásban. Az első generációváltás tanúi vagyunk, a megalapított közösségek élére új vezetőket állítanak az apostolok. Pál apostol józan, szeretetteljes életvitelre szólítja Timóteust, mert csak így válhat belőle hiteles vezető, valójában az első püspökök egyike.

A keresztény közvélemény egyik kijelentése, hogy az Egyházat a szegények tartják el és nem a gazdagok. Akik adhatnának, nem adnak, és akiknek alig van, azok adakoznak. Mindebben van igazság, de nem intézhető el a dolog ilyen egyszerűen. Nem a „gazdagok” a szűkmarkúak, hanem azok, akiknek a pénz az istenük.

Jézus a farizeusok magatartását kifogásolja a legtöbbször, legalábbis erről hallunk az evangéliumokat olvasva. Ma viszont általános diagnózist ad korának szellemiségéről. Nem baj, ha meglepődünk; az akkori korszellem nagyon hasonlít a mi világunkéhoz.

Jézus gyógyító csodái mindig hordoznak valami egyedi különlegességet. Jézus szava és tette a sokaságnak is szól, de egyúttal neked, nekem, őneki és mindenkinek személy és aktuális élethelyzet szerint is. A naimi ifjú feltámasztása nem csak egy ember visszahívása az élők közé, hanem egy másik ember – az édesanyja, aki özvegy – reményének és valójában a fizikai biztonságának visszaadása.

Ludovico Mazzanti: Copertinói Szent József levitációja
a loretói búcsújáróhelyen (1754)

Amikor József meghalt, egész Európában ismerték a nevét, pedig nem alapított új rendet, nem írt egyetlen könyvet sem, nem kezdett új lelkipásztori módszereket. Nemcsak képtelen volt arra, hogy politikai és tudományos okossággal belekapcsolódjon az Egyháznak a kezdődő felvilágosodással és az állami abszolutizmussal folytatott vitájába, hanem hiányzott belőle az a gyakorlatiasság is, amelyet egy kolostori tisztség viselése megkíván.

Jézus nemcsak zsidókkal találkozott, hanem más népek fiai, leányai is megtapasztalhatták csodáit. A kafarnaumi százados magatartása egészen megrendítő. Nem nyomul, nem erőszakoskodik, s „pogány” létére valami megmozdul a szívében. Jézus egyfajta „távgyógyítást” végez, hiszen a százados nem tartja magát méltónak arra, hogy Jézus betérjen hozzá.

Ami tökéletes, abból nem kell kettő, de azt hiszem, nem is lehet. Ez a helyzet például a műalkotásokkal. Ha másolatot készítünk róluk, az már nem lesz igazi, még akkor sem, ha esetleg azért „szebb”, mert újabb. Nem tagadom, kissé hadilábon állok a „hiteles másolat” kifejezéssel.

Ciprián püspök az ősegyház azon kevés szentje közé tartozik, akikről részletes életrajzi adatok maradtak ránk. Nagyon nehéz időben lett az észak-afrikai egyház vezetője. Előkelő karthágói család fia volt, ügyvéd és a retorika tanára lett. Pap barátja hatására megtért, és 246 húsvétján megkeresztelkedett. Kateku­men­ként tisztasági fogadalmat tett, vagyona jelentős részét eladta, és a pénzt szétosztotta a szegények között.

Jézus kifejezetten arra figyelmeztet, hogy nem elég csak úgy elgondolkodni mindazon, amit ő mond vagy cselekszik, hanem tettekre is kell váltani. Mi félünk a gyakorlattól. Félünk attól, hogy nem sikerül, nem lesz eredményes a hitünk megélése. Mi állandóan a mennyiségeket hajszoljuk.

Aligha képzelhető el nagyobb fájdalom, mint annak a szent édesanyának a fájdalma, akinek fiát jósága miatt/ellenére keresztre feszítették. Még az idős rokon halála is fájdalmas, hát hogy ne lenne még szívszaggatóbb egy gyermek halála. A gyermeküket temető édesanyák, szülők nemritkán depresszióba esnek, s talán még istenhitük is megrendül.

Nem a keresztet magasztaljuk fel, hanem aki rajta függött. Mégis a mai ünnep neve: a Szent Kereszt felmagasztalása. A két farönk önmagában véve nem szent. A jobb meg a bal lator keresztjét nem magasztaljuk fel. Jézus kivégzésének eszköze attól lesz szent, hogy Jézus a legszentebb Istennek ajánlja fel magát és egész addigi életművét.

Mária nevének külön emléknapja van Egyházunkban. Érdekes, hogy amennyire sokrétű a Boldogságos Szűz Mária tisztelete, annyira vitatott, hogy maga a Mária név mit is jelent! Sokirányú vizsgálódás nyomán a legvalószínűbb jelentése: „úrnő”.

A szentleckében olvasható mondaton sokan fennakadnak. Hogyan lehetséges az, hogy Krisztus szenvedéséből még hiányozna valami? Nem váltott meg teljesen? Azt hiszem, éppen ebből kiindulva is megtalálhatjuk a helyes választ. Ha Krisztus, mint az Egyház Feje életét adta értünk, akkor nekünk, a tagoknak is hozzá kell tennünk személyes áldozatainkat a gonosz fölötti teljes győzelemhez.

Súlyos kérdést állítanak elénk a mai szentírási részletek. Hogyan figyelmeztessük a másikat, ha erre szükség van? Rosszra való hajlamaink miatt ugyanis óhatatlanul produkálunk olyan döntéseket, cselekedeteket, amelyek hibásnak bizonyulnak, és ezzel kárt okozunk a másiknak.

Élete

+ Péter a spanyolországi Verduban született, és 1602-ben lépett be a Jézus Társaságába.

+ Miután Szent Alfonz Rodriguez azt tanácsolta neki, hogy misszionárius legyen, Péter azt kérte, hogy az Újvilágba küldjék a jezsuita missziókba.

+ Kolumbiába helyezték, és 1616-ban pappá szentelték. Életét a rabszolgaságra jutott afrikaiak szolgálatára szentelte, és megfogadta, hogy „örökre a feketék rabszolgája” lesz.

+ Péter katekéták és fordítók segítségével végezte munkáját, és az elbeszélések szerint szolgálati évei alatt mintegy 300 000 embert keresztelt meg.

„Az Emberfia ura a szombatnak is.” Ha valakit, akkor Urunkat, Jézust és rajta keresztül a szentháromságos Istent ünnepelnünk kell. A hétköznapjainkat rengeteg szabály szövi át: napirend, munkahely, emberi kapcsolatok, stb. Hétvégére felszabadulunk a sok szabály alól.

Minden ember kétszer születik. Először erre a világra, majd halálunk után az örök életre, bár ennek módjáról még nagyon keveset tudunk. Hitünk fényében azonban tudjuk, hogy az örök életre történő megszületés „nagyobb horderejű”, mert ott teljesedik ki az ember, és válik szentté.

A szent kassai vértanúk „Krisztus-hívők” áldozatai lettek. Fájdalmas epizódok a vallásháborúk, függetlenül attól, hogy ki milyen istenkép nevében ugrik a másiknak. Mindegyik vallásháború (a szeretetlen pletykától a történelmi méretűekig) mind arról szól, hogy aki kezdeményezi, különbnek tekinti magát Istennél, ha kimondja, ha nem.