Ehhez hasonló intézmény 95 működik az országban – mondta el az egyházmegye portáljának, a Martinus.hu-nak nyilatkozva Székely János szombathelyi megyéspüspök.

A dúsgazdag és a szegény Lázár példázatában az Egyház az ó- és az újszövetség egyik szimbólumát látta. A gazdagot az Úr megáldotta jókkal, de ez elfedte látását, és nem vette észre azt, aki a mi sebeinket hordozta.

Korábban mindig azt hallottuk, milyen jó, hogy évközi időben nem kötelező a pénteki hústilalom, mert akkor nemcsak megszokásból teljesítünk egy formát, hanem tudatosan választunk valamilyen jó cselekedetet vagy önmegtagadást.

Az élet az odaadás által gyarapodik, ahogy azt mi magunk is ajándékként kaptuk. Az Úr Jézus, akinek léte szüntelen önajándékozás, a kereszt felé haladva tudatosan néz szembe azzal, hogy ez neki – miután már Istennel való egyenlőségét odaadta – most emberségének elvesztésével is jár.

Isten jónak teremtett világát tönkretette a gonosz. Ármánya nyomán elbukott az ember, aki ennek ellenére ma is ura a világnak. De arca verejtékével teremti elő kenyerét, amíg vissza nem tér a porba. Erre figyelmeztet minden hamvazószerda.

Érdekes látni, hogy azok a szentek, akik érzékenyek voltak a természetfeletti jelekre, nem voltak érzéketlenek az élet természetes rendjének jeleire. A képmutatók viszont az égieket és a földieket mindig kijátszották és kijátsszák egymással, ha az egyiket megkapják, a másikat hiányolják, vagy éppen még nagyobbat akarnak, hogy addig se kelljen hinni.

Skolasztika az umbriai Nursiában (ma Norcia) született 480 körül. Fivérével együtt Istennek szentelte életét, és követte testvérét Montecassinóba, ahol 547 körül halt meg. Egy Nápolyban talált, márványba vésett naptár szerint Skolasztikát február 10-én temették el. Rómában a 12. század óta tartják ünnepét ezen a napon.

Szent Benedek atyánk életében van egy jelenet, amely létmódunk szimbóluma is lehetne. Az idősödő Benedek a monostor kapuja előtt ül.

A falat, ami Jézus korában az asztalról a kutyáknak jutott, az a kenyér volt, amibe az étkezők törölték a zsíros ujjukat. Jézus az Eucharisztia kenyerében úgy ajándékozza önmagát mindannyiunknak, mint akit ki akart törölni a történelemből, eldobott magától, a kutyáknak vetett oda az ember. De Isten oktalansága bölcsebb az embereknél, és Isten gyöngesége erősebb az embereknél (1Kor 1,25), ennek is jele a Kenyér jelenvalósága.

Bakhita Jozefina 1869 körül született Szudánban. Szörnyű élményei hatására elfelejtette nevét, melyet szülei adtak neki. Bakhitának, mely szerencsést jelent, elrablói nevezték el.

Japánban Xavéri Szent Ferenc kezdte el a missziót a 16. század első felében. A halálát követő évtizedekben már mintegy 250 ezer lelket számláló katolikus közösség élt az országban Nagaszaki központtal. Tojotomi Hidejosi hadúr és császári főminiszter, aki korábban elnéző volt a keresztényekkel szemben, a kudarcba fulladt koreai háború miatt ellenük fordult.

Ágota a szicíliai Cataniában született előkelő szülők gyermekeként. A fiatal, Krisztus szeretetére vágyó leány túlságosan hamar a kéjvágyó helytartó, Quintianus mesterkedéseinek célpontjává lett.

A szokásnak megfelelően a szülők, Mária és József áldozatként két gerlicét vagy galambfiókát ajánlottak fel, és az Úrnak szentelték az elsőszülött fiút. A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt Anna és Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust. 

Fra Angelico: Jézus bemutatása a templomban (1440–42)

A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A gyertya mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek.

Jézus Krisztus örömhíre személyes kapcsolatokon keresztül terjed. A tanítványok vele lépnek először közösségre, majd részesedve abból a hatalomból, amit ő is az Atyától kapott, kiűzik a gonosz lelkeket, gyógyítják a betegségeket.