A több mint három évtizeddel ezelőtt történt rendszerváltás merőben új kihívások elé állította az Egyházat. Szélesre tárultak a lehetőségek kapui. A szó szoros értelmében megnyíltak a börtönök, az iskolák és az egyetemek ajtajai, valamint számos sajtóorgánum számított az egyháziak megjelenésére.

Egyfajta bölcs összegzést olvashattunk Szent Páltól, ami az összes fontos kifejezést tartalmazza: istenfélők, az üdvösség igéje, kivégzését követelték, minden meg volt írva, levették a fáról, sírba helyezték, megjelent, tanúságot tesznek róla.

Szent Márknak köszönhetjük a négy evangélium közül a legrövidebbet és a legrégebbit. Először Szent Péter, majd Szent Pál munkatársaként tűnik fel. Szent Péter tolmácsaként találkozunk vele. Alexandriai Szent Kelemen óta (Kr.

Márk életéről Az apostolok cselekedeteiből és Szent Péter első leveléből tudunk.

Péter „elment Máriának, a Márknak nevezett János anyjának házába, ahol sokan együtt voltak és imádkoztak”. Vannak tudósok, akik valószínűnek tartják, hogy ugyanebben a házban volt az utolsó vacsora, és itt készültek az apostolok pünkösd ünnepére is. A Getszemáni-kert is Márk anyjáé lehetett, így alhatott itt Márk az Úr elfogatásának éjjelén.

A bebörtönzésig elmenő üldöztetés nagyon is ismerős a keleti országokban élő keresztények számára. Azt azért nem gondoltuk volna puszta racionalitással, hogy az üldöztetésnek vége szakad. Ki hitte volna, hogy a 21. században a világ közel százhúsz térségében lesznek fegyveres konfliktusok, és nyolcvan helyen állandósul a krisztushívők üldözése?

„Isten gyermekeinek hívnak és azok is vagyunk” (1Jn 3,1). Kicsit általánosító és passzív megállapítás ez, amelyhez számos idézet csatlakozik. „Eljön az igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra” (Jn 16,13). Továbbá: Isten minden teremtményét szereti, kivétel nélkül és azonos módon, viszonzást nem várva.

Az alábbiakban Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

„Tehát Isten a pogányoknak is megadta a bűnbánatot, hogy ők is életet nyerjenek” (ApCsel 11,18). Aktív lelkipásztori szolgálatban élők számára ez a kérdés nem kérdés. Még a kevésbé forgalmas templomokba is betérnek olyanok, akik valódi idegenként csak a szemüket legeltetni jöttek és fényképezni.