A lelkészi munka mellett püspöki biztosként az oktatási intézmény katolikus gyökerekre épülő nevelésének hangsúlyozását is fontosnak tartja Wimmer Roland.

– A történelmi esemény kapcsán a főegyházmegye különböző vidékein élő papokat, világiakat kívánunk megszólítani sorozatunkban, de az is érdekel bennünket, hogy a főegyházmegye központjában hogy látják ezt a kérdést.

Február 23.
*69 előtt +Szmirna, 155. február 23.

Polikárpnak, a szmirnai püspöknek erőteljes, ugyanakkor szeretetreméltó egyénisége megérezteti velünk, hogy micsoda szellemi ösztönzések indulnak ki egy, az életet a maga realitásaiban maradéktalanul megélő személyiségből. Antiochiai Szent Ignác írta búcsúlevelében Polikárpnak: ,,Boldognak tartom magam, hogy láthattam tiszta arcodat; bárcsak tovább örvendhetnék neki Istenben.'' Dicséri Polikárpot azért, mert lelkülete Istenben vert erős gyökeret, és biztosítja, hogy korának úgy kell ő, mint viharvert hajósnak a kikötő.

A tanácskozáson jelen van Veres András győri püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciát (MKPK) elnöke, és Orosz Atanáz miskolci püspök.

A találkozó teljes programja megtalálható a Vatikán honlapján, a plenáris ülésen elhangzó előadások hét nyelven, videón követhetők.

Az ünnep története

A IV. századtól kezdve ünneplik ezt az ünnepet, az Egyház egységének kifejezésére. Péterre, a kősziklára épül az Egyház, de Jézus Krisztus az, aki kősziklává tette Pétert, és aki kegyelmével erősíti ma is Egyházát. vele akarunk találkozni mai Szentmisénkben is. 

Urunk, Jézus Krisztus Szent Péter apostolnak ígérte meg: "Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat." Péter apostol, amikor az angyal segítségével csodálatos módon megszabadult Heródes király börtönéből, megerősítette a jeruzsálemi híveket, és "más helyre" távozott.

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai kihallgatás két helyen zajlik. Előbb találkoztam a beneventói hívőkkel, akik a Szent Péter-bazilikában vannak, most pedig veletek találkozom.

Február 21.
*Ravenna, 1027. +Faenza, 1072. február 22.

Damjáni Péter sokgyermekes család utolsó gyermekeként született Ravennában. Szülei szegény napszámosok voltak, állandóan a nyomor ellen küzdöttek, s korán meg is haltak. A rendkívüli tehetségű Péter iskolai tanulmányait egyik bátyja segítette. Több városban tanult, többek között Faenzában és Pármában, ahol elsajátította a középkor ,,szabad művészeteit'', köztük az írásbeli és szóbeli kifejezés tudományát.

MIT TETTÉL VELEM, URAM?

Nincs gyermekem, pedig nagyon szerettem volna. Sokszor próbálkoztam. A kilencedik kísérletezéskor már erősen reménykedtem. A hetedik hónapban voltam. A hét hónapot megélt magzat már meg szokott maradni. Még tíz nap hiányzott! Rosszul lettem, kórházba kerültem. Imádkoztam, ostromoltam az eget – hiába. Világra jött, öt percig élt, csuklott és meghalt. Számomra összedőlt a világ. Az egyik ápolónő mit sem törődve a politikai rendeletekkel, megkeresztelte: Ákos lett a neve.

A pápa a szentmise olvasmányához fűzte gondolatait, amely Mózes könyvéből a vízözön történetét beszéli el (Ter 6,5–8;7,1–5.10). „Miután az emberek elszaporodtak a földön, látta az Úr, hogy nagy az ember gonoszsága, és hogy szívének minden gondolata és vágya mindenkor a rosszra irányul.