„Ma délután Őszentsége Ferenc pápa, miután magánkórtermének kápolnájában imádkozott, szentáldozáshoz járult.

Ezt követően, ahogyan azt már korábban tervezte, meglátogatta a gyermekonkológiai és gyermekidegsebészeti osztályt, és megkeresztelte a kis Miguel Angelt.

Ezekiel az üdvösség ígéretével vigasztalja a babiloni fogságban lévő zsidókat. Isten hazaviszi őket saját földjükre, kiszabadítja őket hűtlenségükből, megtisztítja őket, a béke szövetségét köti meg velük, ahogy Izajás próféta írja: „Igen, jönnek napok, mondja az Úr, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával.” Az evangélium tanítja, hogy Isten mindezt szent Fia, Jézus Krisztus kereszthalála által valósítja meg.

A szentmise kezdőéneke szorongatás közepette szóló fohász. A mise könyörgése pedig annak belátása, hogy mi okoztuk Krisztus meghurcolását, miközben mi magunk megkötözötté váltunk. Ádám vétkét siratjuk, amely újból és újból megvalósul bennünk, de az új Ádámra tekintünk, mert őt, aki bűnt nem ismert, „bűnné” tette értünk az Atya.

Irgalmára hivatkozunk a könyörgésben, amely a megfeszített Krisztusban lett jelenvalóvá számunkra. Benne áll mellettünk az Atya, ő a mi oltalmunk, megnyitott oldala pedig az a kapu, amelyen keresztül beléphetünk a mennyek országába. Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra megszentelődünk – olvassuk a Zsidóknak írt levélben.

Szent Johanna Jeanne d'Arc néven született 1413 körül a Maas folyó menti kis faluban, Domrémyben. Az egyszerű kis ház, melyben született, ma is áll, múzeumként működik. Szülei Champagne-ból bevándorolt parasztok voltak.

A nap misekönyörgése a hűséges szolgálat eredményének nevezi az Istenhez térők számát és buzgóságát. Szükséges és egyfajta létminimum az istenszolgálat elvégzése, de a teljesítéskényszerből egyszer el kell jutnunk a teljesítés mélységéhez, mint ahogy például a vezetésnél is egy idő után rutinszerűen belénk ivódik, hogy mely helyzetben mi a helyes cselekvés a továbbhaladáshoz.

Vezess át a régiből az új életbe, hogy készen találj, amikor megnyitod előttünk dicsőséges mennyei országodat! A liturgikus imádságok a történeti eseményeken keresztül egyszerre tekintenek azok aktuális, köztünk jelenvalóvá váló és a végső beteljesedéskor megnyilvánuló kegyelmi hatására.

Feketevasárnap – így hívja ezt a napot a régi magyar nyelv, mert amikor még nem a szenvedő, hanem a dicsőségesen uralkodó vagy főpapként ábrázolt Krisztus, illetve ennek jeleként drágagyöngyök borították a keresztfát, a nagypénteki leleplezésig a gyász szimbólumával, fekete, később lila lepellel fedték el azokat.