Máté kiszemelte a kiugró hibákat. Jézus itt azokkal a bűnökkel foglalkozik, amelyeket a leggyakrabban követünk el. Egyszer egy rossz életű fiatalember elment a bölcshöz, hogy mondaná meg, meddig folytathatja ezt az életet, és mikor kell végleg megtérnie ahhoz, hogy el ne kárhozzon.

Jézusnak az írástudókhoz és a farizeusokhoz szóló lesújtó szavai folytatódnak: fejezzétek be, amit atyáitok elkezdtek! Nincs fájdalmasabb tapasztalás, mint bűnös haszonélvezőként abból élni, amit az ember az elődeitől örökölt. Az ember lehetőségeit meghatározza a származása, ezért gyakran nehézségbe ütközik: vagy megtagadja felmenőit, vagy vállalja azok hibáit is.

A keleti királyok gazdag és buja udvartartása, filmekbe illő képei és drámája mind megjelenik abban a történetben, ami Heródes, Heródiás, Szalóme és Keresztelő János köré fonódik. Látszólag János veszít a játszmán, valójában azonban Jánoson kívül mindenki vesztes.

Közvélemény-kutatást hallunk a mai evangéliumban. Jézus szeretne visszajelzést kapni arról, miként vélekednek vele kapcsolatban. Lehet ebben emberi kíváncsiság is, mert az ember kíváncsi arra, milyen megítélés alá esik a személye, szavai és cselekedetei.

Zsidó és római felfogásban is hasonló volt a meggyőződés arról, hogy a hatalom hierarchikus, és nem demokratikus felépítésű. Mindenféle hatalmat fölülről eredeztettek, akár a civil polgári életben, akár a vallási életben. Ezért mondja Jézus a hallgatóinak, hogy a főpapok és a farizeusok hatalmát tartsák tiszteletben, de a tetteiket és az életformájukat ne kövessék.

A farizeusok és a szadduceusok teljesen más szemléletet képviseltek az emberi sors isteni elrendelése vonatkozásában. Homlokegyenest különbözőek voltak, amikor azonban csapdát állítanak Jézusnak, előszeretettel zárnak össze. A szadduceusok liberális szellemiséget képviseltek, és a maguk kritikus hanghordozásával, kinevetős stílusával sem bírtak Jézus fölé kerekedni.

Szent Bertalan apostol Kánából származik, Jézus pedig Názáretből. A két városka mintegy 14 kilométerre lehetett egymástól. A kérdés tehát, hogy jöhet-e valami jó Názáretből, tipikusan előítéletből fakad, amit olykor a szomszédos települések lakosai táplálnak egymással szemben.

Isabel Flores y de Oliva Limában született 1586 áprilisában. A család egy indián szolgálója kezdte Rózának becézni, és a név rajta maradt, ez lett a bérmaneve is. A Szűz Máriáról nevezett Róza – ezt a nevet mint harmadrendi domonkos nővér kapta később.

Dél-Amerika és Peru számára olyan jelentős szent ő, mint Itáliának Sienai Szent Katalin vagy Spanyolországnak Avilai Szent Teréz.

Az utóbbi években gyakran fölteszem a kérdést, persze csak magamnak: a lelkipásztorok közül kiknek hatékonyabb a munkájuk? Azoknak, akik kiskoruktól vallásos nevelést kaptak, templomba jártak, elsőáldozók, bérmálkozók, ministránsok voltak, vallásos életet éltek, s – akár a kamaszkor elhajlásai után – az érettségit követően papnak jelentkeztek?

Miután a vagyont és a gazdagságot – mint akadályt – Jézus megnevezi, a mai evangéliumban ismét Péter az, aki firtatni kezdi a dolgot, mint tette a házastársi hűség, az elbocsátás és a válás ügyében is. Most azonban már nem áll meg ott, hogy jobb, ha az ember nőtlen marad (annak ellenére mondta ezt, hogy maga nős volt), hanem azt kérdezi: akkor most hogy lesz ez velünk, hiszen mi elhagytuk a vagyonunkat, mindent és mindenkit.

Jézust nem csak a gyerekek követik szívesen, az ifjúságban is ott van az elköteleződés vágya. Most egy ifjú fordul hozzá azzal a kéréssel, pontosabban kérdéssel: hogyan juthatna el az örök életre? Jézus elmondja neki az akkor ismert parancsokat, kötelezettségeket és elvárásokat, melyektől az ifjú megretten.

Szent István a halála előtt kilátástalan helyzetbe került. Imre fia már nem élt, így a trón öröklése és ezzel együtt a megkezdett út folytatása bizonytalanná vált. A két lehetséges utódjelölt közül az egyik, Orseolo Péter, túl nagy külső függőséget hozhatott volna magával; a másik jelölttől, Aba Sámueltől pedig azért kellett tartani, mert túl nagy volt a belső kiszolgáltatottsága a még mindig pogány vezetők felé.

Bérmáláskor a kérdésre, hogy kit választottál bérmavédőszentednek, a fiúk esetében gyakran hangzik el a következő válasz: Szent Istvánt. Ekkor a bérmáló püspök megkérdezi: Melyiket? A vértanút vagy a királyt? Mire a fiúk többsége azt válaszolja: a királyt!

A testvéri feddés, a megbocsátás és a házastársak egymás iránti szeretete után egy negyedik kategóriát is behoz az evangélium: a gyermekeket. Jézus az ölébe veszi őket, amit ma már nem tehetne anélkül, hogy rossz hírbe ne hozná magát. A tanítványok nem a gyerekek és nem Jézus védelmében, inkább az akkori idők szokása alapján próbálják távol tartani tőle a gyerekeket.

A testvéri feddés és a megbocsátás után a legnehezebb parancsig, pontosabban tanácsig jutunk. A férj és a feleség egymás iránti elköteleződése Jézus szemében olyan mértékű, hogy még a legsúlyosabb sértés vagy vétség esetén is bele kell férnie a megbocsátásnak.

A szentmise kezdetén Osztie Zoltán plébános „legmelegebb, testvéri szeretettel” köszöntötte Bíró László püspököt, akit a hívek hosszasan megtapsoltak.

Tegnap az evangéliumban a testvéri feddésről tanított minket az Úr. Ma átkerülünk a másik oldalra, s a megbocsátásról tanít. A megbocsátás nekünk, keresztényeknek akkor is kötelességünk, ha az, aki vétett, nem kér bocsánatot. S ha bocsánatot kér, akkor még inkább.

Ponciánuszt Róma püspökévé szentelték 231-ben. Maximinus császár 235-ben Hippolitusz áldozópappal együtt Szardínia szigetére száműzte.

A testvéri figyelmeztetés lehetőségéről szól a mai evangéliumban Jézus. Máshol azt mondja, figyelmeztesd testvéredet, mert ha nem teszed, magad is osztozol felelősségében. Itt azonban az is látszik, hogy egy megátalkodott testvérről van szó, aki nem hallgat sem az egyikre, sem a másikra, sem a közösségre.

Ebben a mondatban van a mai ünnep üzenete: „Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.” E szavakat Erzsébet mondja, amikor a hozzá látogatásra érkező Máriát fogadja. Válaszában Mária elismeri, hogy őt ezentúl boldognak vallja minden nemzedék.

Gyakran felvetődik a kérdés, szabad-e kegyesen hazudni, magyarán a botránkozás vagy egy nagyobb baj elkerülése érdekében nem az igazságot mondani. Ha valaki megszépítette az igazságot, akkor ahhoz kell tartania magát, amit mondott. Nincs ez másként Péter esetében sem.

Gyönyörű, fantasztikus és félelmetes történet! Amikor manapság a hírekben azt látjuk, hogy tömött csónakokban hányódnak a tengeren a menekültek, gyakran erre az evangéliumi jelentre gondolok. Különösen arra, hogy Máté szerint Jézus is beparancsolta tanítványait a csónakba.

A mai evangélium három lépésben számol be egy csodáról. Az első az, hogy a tanítványok próbálkozása kudarcba fullad. A második, hogy Jézus meggyógyítja a gyermeket, s emiatt hangsúlyossá válik a tanítványok sikertelensége. Nyilvánvaló, hogy a Mester nem megszégyeníteni akarja tanítványait, hanem oktatni.

Assisi Szent Klára emléknapján nem is találhatnánk jobb evangéliumi szakaszt, mint a mostanit: Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Szent Ferenc és Szent Klára mindenről lemondtak ezen a világon. Nemcsak nagy dolgokról, amelyektől viszonylag egyszerűbb megválni, hanem a kis dolgokról is, amelyekről nap mint nap döntenünk kell.

A jézusi példabeszédnek, amely arról szól, hogy ha a búzaszem elhal, sok termést hoz, kettős jelentése is van a mai napon, Szent Lőrinc napján. Vértanúságával ő pártfogója lett mindazoknak, akik esetében a tűzzel való foglalatoskodás szerepet játszik.

Edith Stein 1891. október 12-én született Breslauban (Wrocław) zsidó származású porosz állampolgárként. Tanulmányait szülővárosában, majd Göttingenben végezte, ahol Husserl tanítványa, később Freiburgban tanársegédje volt. 

Egész életében szenvedélyesen kereste az igazságot, míg végre Avilai Szent Teréz önéletrajzát olvasva megtalálta.

Blaise Pascal elmélkedése a Gondolatokban – Jézus szenvedéséről a Getszemáni-kertben és azt megelőzően az utolsó vacsorán – megrendítő. Pascal is említi, amit most az evangéliumban olvasunk: senkinek nincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja a barátaiért.

Két tengeri vihart ismerünk. Az egyiket Jézus lecsendesíti, még mielőtt átcsapnának a hullámok a hajó fölött, a másikból kimenti Pétert. A hullámok elbizonytalanítanak, akkor is, ha magunk keltettük őket, s akkor is, ha mások. Ezért emeli fel szavát Ferenc pápa a menekültekért, akiket a tenger hullámai elnyelnek, mielőtt partot érnének.

Valeriánus császár üldözése alatt tilos volt a keresztényeknek halottaik sírjánál összegyűlni. 258. augusztus 6-án Szixtusz pápát négy diakónusával együtt elfogták a Kallixtusz-katakombában, ahol éppen az Eucharisztiát ünnepelték, és mártírhalált szenvedtek.

Keresztelő János halála vonatkozási pont lett nemcsak Heródes, hanem Jézus számára is. Kissé távolabb húzódik Jeruzsálemtől, még nem akarja ellenségei kezére adni magát. Akad még tennivalója a barátaival is, meg kell erősítenie őket, és megalapítania a közösséget, amelynek tagjai továbbviszik majd az ügyet, amiért ő meghal.

Amikor e sorokat írom, döbbenten fájlaljuk, ami Suhajda Szilárd hegymászóval történt, és találgatjuk az okokat. Nem halálának okait, hiszen a halál lehetősége eleve benne van egy ilyen hegymászásban, hanem a csúcsra jutás indítékait, motivációit.

– Milyen a hangulat kint a fiatalok körében? Rengeteg képet látni arról, mennyi öröm tölti el őket.

– Nagyon jó hangulat van.

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves fiatalok, jó estét!

Üdvözöllek benneteket! Üdvözöllek benneteket, és köszönöm, hogy itt lehetek.

Heródes teljes skizofréniában él, meghasonlik önmagával, és azzal is, amit tesz. Keresztelő Jánosnak fejét véteti, most pedig azt állítja róla, hogy feltámadt a halálból. Nehéz nyomon követni ezt az embert. Egyszerűbb egy ímmel-ámmal kivégzett halott feltámadását feltételeznie, mint szembesülnie azzal, hogy Jánosnak követője akadt, és egy újabb prófétával is számolnia kell.

A názáreti zsinagógában a hallgatóság nem azon csodálkozott, amit Jézus mondott, hanem azon, aki beszélt hozzájuk. Éppen ő mondja, ő, akit az ács fiaként ismernek? Talán bennünket is megkísért időnként, hogy ne higgyünk annak, akit ismerünk, de szájtátva hallgassuk az idegent, azt, aki mást mond, mint a megszokott beszéd.

A tengerbe vetett háló összefogja a halakat. Van azonban olyan, hogy elszakad a háló, és ha műanyagból készült a zsinór, amiből szőve van, az soha el nem enyészik a vízben, megannyi veszélyt jelentve a vízi élővilágra. Az állatok belegabalyodnak a hálóba, ami kíméletlenül megfojtja őket, anélkül, hogy bármelyikük táplálék lehetne más élőlények számára.

A mennyek országáról mondott hasonlatok azoknak jelentenek sokat, akik életük során keresnek valamit. Nem csak sodródnak, nem csak beletörődnek a helyzetükbe, hanem igyekeznek látni, érezni, tapasztalni. Akik végül rátaláltak valami lényegesre, valamire, amire már nem is számítottak.

Az aratásig minden úgy történik, ahogyan szokott. Olyanok jelzik ezt, mint: szántóföld, konkoly, jó mag, ellenség, ördög, Emberfia. Az aratáskor fordul meg minden. Amikor eljönnek az angyalok. „Ha eljönnek az angyalok, otthon vagyok” – énekli az LGT Presser Gábor dalát.