Húsvét negyedik vasárnapján, melyet egy evangéliumi képpel a Jó Pásztor vasárnapjának is hívunk, az egész Egyházban papi és szerzetesi hivatásokért imádkozunk. Nagy kegyelem mindannyiunknak, hogy ma Péter utódával, Ferenc pápával együtt ünnepelhetünk.

Ezekben a napokban újra és újra átjárja életünket a húsvéti találkozásokból fakadó örvendezés, a feltámadás hajnalának meglepettsége, amely egyúttal táplálja és folyamatosan megújítja az Úrral való személyes kapcsolatunkat, tőle kapott hivatásunkat.

Forrás: Vatikáni Sajtóközpont

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír

A felvezető műsorban részletek hangzottak el Ferenc pápa Christus vivit kezdetű, fiataloknak írt apostoli buzdításából a ráhagyatkozásról, a szerelemről és a házasságról, Krisztus követéséről.

Ma Sienai Szent Katalin szűz és egyháztanítónak, Európa társvédőszentjének ünnepe van. Olyan korban élt, amikor az Egyházat több baj is gyötörte. A pápa idegenben, Avignonban élt, a Szentföldet a törökök pusztították, s az Egyházban is sok szomorú visszaélés, szakadás, vita volt.

– Mi az ami különösen megérintette, elgondolkodtatta a Szentatya beszédében?

A szent Eucharisztia Krisztus teste és vére, amit eledelül adott nekünk. Ezen már kortársai is megbotránkoztak: „Hogyan adhatja ez testét eledelül?” És sokan megbotránkoznak ma is. Egyesek azért, mert csak a kenyeret és a bort érzékelik, mások meg azért, mert szeretnék Istent, Krisztust csak a „lelki szférába” helyezni.

Keresztény hitünk mindenekelőtt Isten – szeretetből fakadó – ajándéka. Ahogy az Úr Jézus mondta: „Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza.” Hogy kit, mikor és hogyan, az az ő titka. De ha megérint, készen kell lenni a hit válaszára.

Szent István vértanúsága után nagy üldözés volt Jeruzsálemben az Egyház ellen. A keresztények, főleg a diaszpórából jött „görögök” elmenekültek Szamariába, de mindenütt hirdették az evangéliumot. Fülöp hirdette Krisztust Szamariában, és sokakat megtérített.

Magyarország a világon az egyetlen ország ahová – Olaszországon kívül – Ferenc pápa egynél többször ellátogat – mondta hétfőn a szombathelyi megyés püspök a vasi vármegyeszékhelyen.

Székely János a sajtótájékoztatón, amelyen a május 19-20-án Szombathelyen másodszor megrendezendő Lélek fesztivál programját ismertették, hangsúlyozta, Ferenc pápa látogatása mutatja, hogy az egyházfő nem sémákban gondolkodik, hanem nagyon egyéni módon, nem az esetleges kritikákra figyel, amelyeket esetenként Magyarországról hallhat, hanem igyekszik személyes tapasztalatokat gyűjteni.

Április 30-án a Kossuth Lajos téren tartandó pápai szentmisén külön regisztráció nélkül, a biztonsági ellenőrzést követően lehet részt venni. A kapuk a hajnali óráktól nyitva lesznek, a térre legkésőbb 8.15-ig lehet belépni, a helyeket érkezési sorrendben töltik fel. Azok számára, akiknek a téren nem jutott hely, a környező utcákban biztosítanak kivetítőket, amelyeken követhetik a liturgiát.

Márk életéről Az apostolok cselekedeteiből és Szent Péter első leveléből tudunk.

Péter „elment Máriának, a Márknak nevezett János anyjának házába, ahol sokan együtt voltak és imádkoztak”. Vannak tudósok, akik valószínűnek tartják, hogy ugyanebben a házban volt az utolsó vacsora, és itt készültek az apostolok pünkösd ünnepére is. A Getszemáni-kert is Márk anyjáé lehetett, így alhatott itt Márk az Úr elfogatásának éjjelén.

A kenyérszaporítás után az emberek átkeltek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Ő szemükre vetette, hogy a csodában csak a hasznot vették észre, és nem figyeltek fel a jelre. És kijelentette: „Az tetszik Istennek, ha hisztek abban, akit küldött.” De ez a hit feltételezi a nyitottság alázatát.

György történelmi személy volt; a palesztinai Lod, az egykori Dioszpolisz városában élő kultusza bizonyosan tényeken alapul.

Technikai tudnivalók

Az apostoli látogatás hivatalos programja

2023.

A kenyérszaporítás csodáját a nép nem értette meg, úgy gondolták, hogy Jézus a megígért Messiás, aki majd e világi országot alapít. De tanítványait Jézus rádöbbenti igazi valóságára egy másik jellel.

Jézus felmegy a hegyre, nem azért, hogy tanítson, hanem hogy életet adjon azoknak, akik gyógyulást keresnek nála. „Ő nem csupán az új Mózes, a próféta, akit a nép királlyá akart tenni. (…) Jézus nagyobb Mózesnél, és a kenyér pedig az új húsvét mannája, a Jézus testében és vérében nekünk adott isteni Bölcsesség.” (Kereszty Rókus) Jánosnál Jézus maga osztja ki a kenyeret, nem az apostolok.

„Mert nem azért vágyom megérteni, hogy hihessek,
hanem azért hiszek, hogy érthessek”
(Szent Anzelm)

Szent Anzelm nagy fontosságot tulajdonított az értelemnek, azaz hogy az isteni misztériumot ne kizárólag a hiten keresztül vizsgáljuk.

A bűnös ember is szükségszerűen keresi az Istent. De istenkeresésünk is megváltásra szorul. Az emberek keresik az Istent – ahogy Szent Pál mondja: „hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs messze egyikünktől sem” (ApCsel 17,27).

Az egyházközség tavaly kezdeményezte, hogy művészeti értéke és esztétikai szépsége okán az egykori főoltárt vissza kellene helyezni korábbi helyére, a szentélybe. Valamennyi szükséges egyházi és örökségvédelmi engedély birtokában végül ez év elején került sor a szükséges munkálatok elvégzésére.

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.

Jézus így tanít Nikodémusnak: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Istennek ezt a szeretetét nem értjük, még elképzelni sem tudjuk.

Az Úr Jézus azt mondta Nikodémusnak: „Újjá kell születnetek!” Nikodémus ezt nem érti. De nemcsak Nikodémus, vagyis az ószövetségi hívő ember nem érti ezt, hanem ma sem érti az Isten nélküli világ. Ennek megértéséhez ugyanis a Jézus Krisztusba vetett hit szükséges.

Péter és János apostol fogságban voltak a béna csodás meggyógyítása után, s a Jézusról szóló tanítást megtiltották nekik. Szabadulásuk után a közösségben imádkozva a zsoltárt idézték: „A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr és az ő Fölkentje ellen.” (Zsolt 2,2) Az ószövetségi idézet jelzi, hogy ez az üldözés nem váratlan dolog, már Isten kinyilatkoztatta ezt a Szentlélek által Dávidnak.

Az Úr Jézus feltámadása mindent megváltoztatott. Az apostolokat mindenekelőtt elvezette a belé vetett hitre. Ők már a Jézussal eltöltött idő alatt is megtapasztalták az Úr Jézus más voltát. Eljutottak odáig, hogy felismerték benne a Messiást.

Szent II. János Pál egész pápaságában központi helyet foglalt el az Isteni Irgalmasság gondolata. Már megválasztása után két évvel, 1980 adventjének kezdetén kiadta második, Dives in misericordia (Irgalomban gazdag Isten) kezdetű enciklikáját, mellyel mintegy programot is adott: „Minél inkább eltávolodik az ember Istentől és az irgalom misztériumától, s minél inkább elveszíti a világ eszméinek hatására az irgalom szó értelmét, az Egyháznak annál inkább joga és kötelessége, hogy »hathatós kiáltással« forduljon az isteni irgalomhoz.” (96)

Milyen út vezetett a Dives in misericordia enciklikáig és az Isteni Irgalmasság vasárnapjának kihirdetéséig – II.

– Hogyan telt a húsvéti készülete és ünnepe? 

– Az utóbbi hetekben rengeteg élmény ért, kavarognak bennem a gondolatok, érzések.

Az evangélista felsorolta a feltámadt Krisztus megjelenéseit, és leírta: Jézus „szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták”. Végül így küldte őket: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” Ez az Egyház küldetése!

Az emmauszi tanítványok visszatérte után, míg azok elbeszélték a Jézussal való találkozásukat, megjelent közöttük Jézus, és „megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat”, tudniillik azt, hogy „a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból”.

Péter apostol pünkösdkor beszélt az összegyűlt tömeg előtt. Végül ezt mondta: „Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette.” Vagyis feltámadt emberségében is részese már isteni dicsőségének.

Pünkösdi beszédében Szent Péter szólt az Úr Jézus feltámadásáról. Megvallotta az eseményt: „Az Isten feloldotta a halál bilincseit, és feltámasztotta.” És „mi mind tanúi vagyunk”. De beszédében külön is kitért arra, hogy Krisztus feltámadása nem csak egy, a lelkét érintő esemény volt, hanem testben és lélekben támasztotta fel az Isten.

Nagypéntek a szenvedés és a gyász napja. A hívő ember Jézus szenvedése és halála miatt érez fájdalmat – kezdte szentbeszédét a főpásztor. Rámutatott, hogy ez a liturgiában is kifejezésre jut, hiszen nincs szentmise, a tabernákulum üresen áll, nem szól az orgona, a csengő és a harang.

A fény liturgiájában a fényköszöntő rítus az ókori lámpagyújtás ősi szertartásából fejlődött ki. Ma a tűzszentelés szertartása után körmenetben vonulnak be a hívek a templomba, majd következik a vigília következő eleme, mely a húsvéti gyertyához kapcsolódóik (a kereszt jelének, az évszámnak, valamint az alfa és omega betűknek a bevésését, a tömjénszemek ráhelyezését).

Abban az időben: Jézus kiment tanítványaival a Kedron völgyén túlra, ahol egy kert volt, s bement oda tanítványaival. Ezt a helyet ismerte Júdás is, aki őt elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. Júdás kapott egy csapat katonát, valamint a főpapoktól és a farizeusoktól szolgákat, és kiment velük oda lámpákkal, fáklyákkal, fegyverekkel fölszerelkezve.

A szertartást bemutató pap piros miseruhában, szótlanul vonul be a templomba, ahol az oltár elé földre borulva imádkozik. Ez a megrendítő cselekedet hódolat a Golgotán bemutatott áldozat, az önmagát kiüresítő és a földdel egyenlővé tévő Jézus előtt.

Délelőtt hagyományosan olajszentelési szentmisét vagy másnéven krizmaszentelési szentmisét tartanak a főpásztorok a papság tagjaival együtt az egyházmegyék székesegyházaiban. Ekkor szentelik meg a keresztelendők és a betegek olaját, valamint a krizmát (olivaolaj és balzsam megszentelt keverékét).

Mindegy, hogy ukrajnai vagy oroszországi édesanyák-e: meghaltak a fiaik. A Kereszt alatt összeroskadt Máriára tekintve Ferenc pápa ezekre az édesanyákra gondolt.

Ferenc pápa április 5-én a vatikáni VI. Pál teremben tartott általános audiencián a Nagyhét eseményeiről elmélkedve a szenvedés két példájára mutatott rá korunkból.

Először a háborús bűnök áldozatairól szólt:

„Krisztus szenvedésének ezen a szent hetén, felidézve Krisztus igazságtalan halálát, külön megemlékezem a háborús bűnök minden áldozatáról, és ahogyan imára szólítok fel értük, könyörögjünk az Úrhoz, hogy mindannyiuk szíve megtérjen.”

Ezután a Szentatya a Szűzanya, és vele együtt a szenvedő katonaanyák felé fordította figyelmét:

„És ahogy a kereszt tövében álló Máriára, a Szűzanyára nézek, gondolataim az édesanyák felé szállnak: a háborúban elesett ukrán és orosz katonák édesanyáira gondolok.

Az 1350-ben Valenciában, tehetős katolikus családban született Domonkos-rendi szerzetes az evangélium hirdetésének szentelte életét. Miután 17 évesen belépett a domonkos rendbe és ott elvégezte tanulmányait, először tanított, majd később az Egyház – abban az időben meglehetősen zaklatott – ügyei (egyházszakadás, általános erkölcsi züllöttség) felé fordult figyelme.

Az Úr szolgájáról szóló harmadik énekben, Izajás könyvében az Úr szolgája kijelenti, hogy nem hátrál meg a szenvedés elől: „Hátamat átadtam azoknak, akik vertek, arcomat meg, akik tépáztak.” Ugyanakkor tudja, hogy „Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent”.

Közel száz évvel a Római Birodalom bukása után, 560 körül az Ibériai-félszigeten, Cartagenában látta meg a napvilágot, jómódú család gyermekeként.

Az Úr szolgájáról szóló második énekben Izajás Isten szavait írja le, melyeket a szolgának mondott: „Nézd, a nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.” Az utolsó vacsorán, amikor Júdás eltávozott, hogy elárulja Jézust, János csak ennyit mondott: „Éjszaka volt.” Valóban, éjjel történt ez, de János az éjszakai sötétséggel még többet is akart mondani: éjszaka volt Júdás lelkében is.

Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a homíliát, amelyet Ferenc pápa az Úr kínszenvedésének Máté evangéliuma szerinti eléneklése után mondott.

Deutero-Izajás könyvében van négy csodálatos ének Jahve (Isten) szolgájáról. Ma az első énekből hallottuk Isten szavát: „Kiárasztom rá lelkemet, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek. (…) Hűségesen elviszi az igazságot.” Ki ez a szolga?

Virágvasárnap ünnepeljük Krisztus pálmaágakkal történt bevonulását Jeruzsálembe. Ez mintegy elővételezi győzelmét, s ugyanakkor szenvedését is, amely bizonyos értelemben a győzelme, ugyanakkor a legnagyobb megalázása is.

„Ma délután Őszentsége Ferenc pápa, miután magánkórtermének kápolnájában imádkozott, szentáldozáshoz járult.

Ezt követően, ahogyan azt már korábban tervezte, meglátogatta a gyermekonkológiai és gyermekidegsebészeti osztályt, és megkeresztelte a kis Miguel Angelt.

Ezekiel az üdvösség ígéretével vigasztalja a babiloni fogságban lévő zsidókat. Isten hazaviszi őket saját földjükre, kiszabadítja őket hűtlenségükből, megtisztítja őket, a béke szövetségét köti meg velük, ahogy Izajás próféta írja: „Igen, jönnek napok, mondja az Úr, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával.” Az evangélium tanítja, hogy Isten mindezt szent Fia, Jézus Krisztus kereszthalála által valósítja meg.