Mire figyelünk a napjaink során? A tanítványokat leköti a kenyér hiánya, meg sem hallják Jézus figyelmeztetését. Pedig érdemes volna meghallani, megfontolni és cselekedni: óvakodni a farizeusok és Heródes kovászától.

„A remény zarándokai” – ez a mottója az idei szentévnek, ami 2024. december 24-én kezdődött a Szent Péter-bazilika szent kapujának megnyitásával. A kijelentő mondat valójában egy felhívás, ami – ahogy Pietro Parolin bíboros mondta – arra szólít fel mindenkit, hogy legyen egy jobb világ felelős felépítője.

Szent Benedek atyánk a Regula bevezetőjében (Prológus) felteszi a kérdést: akarsz-e jó napokat látni? Azaz: akarsz-e boldog lenni? Jézust követi ebben is, hiszen Jézus is nyilvános működése elején mondja el a hegyi beszédet, a nyolc boldogságot – nála jobban senki sem tudta, mi lakik az emberben.

A kenyérszaporítás csodájának többféle leírása maradt ránk. A ma olvasottban nagyon megfog a természetfeletti csoda természetes kezelése. Mintha semmi sem történt volna: nincs csodálkozás, leborulás, nincs semmilyen különös kérés.

Megmozdul-e bennünk valami, amikor Jézusról hallunk? Felismerjük-e rögtön, hogy köztünk van, velünk van? A mai evangéliumi szakasz arról tanúskodik, hogy Jézusnak híre van: olyat ad a népnek, amit más nem tud.

A „Hölgy”, aki a Massabielle-barlangban megjelent, hófehér ruhát és vakító fehér köpenyt viselt, égszínkék öv volt derekán, lábát arany rózsa díszítette, és kezében rózsafüzért tartott. Összesen tizennyolc alkalommal jelent meg július 16-áig, bűnbánatot és engesztelést kérve.

Skolasztika az umbriai Nursiában (ma Norcia) született 480 körül. Fivérével együtt Istennek szentelte életét, és követte testvérét Montecassinóba, ahol 547 körül halt meg. Egy Nápolyban talált, márványba vésett naptár szerint Skolasztikát február 10-én temették el. Rómában a 12. század óta tartják ünnepét ezen a napon.

Jeromos (Hieronymus) 347-ben, a Dalmácia és Pannónia határán fekvő, ókori Stridon városában született, melyet a kutatás a mai Csáktornya (Čakovec, Horvátország) muraközi várossal azonosít.

Szülei keresztények voltak, ám őt nem keresztelték meg.

A mai rövid kis evangéliumi szakasz tele van igékkel, mozgással. Jézus magához hív, elküld, hatalmat ad, parancsol. A tanítványok mennek, hirdetnek, ördögöket űznek ki, gyógyítanak. Ilyen időszak is van a tanítványok életében: amikor nemcsak figyelnek, és hallgatják Jézus szavát, hanem amikor kettesével el kell menniük, és megtapasztalniuk, milyen is a Jézust követő ember élete.

Japánban Xavéri Szent Ferenc kezdte el a missziót a 16. század első felében. A halálát követő évtizedekben már mintegy 250 ezer lelket számláló katolikus közösség élt az országban, Nagaszaki központtal. Tojotomi Hidejosi hadúr és császári főminiszter, aki korábban elnéző volt a keresztényekkel szemben, a kudarcba fulladt koreai háború miatt ellenük fordult.

Balázs a korai kereszténység azon szentjei közé tartozik, akiknek emlékezete a kultuszban, a névadásban és a népszokásokban  figyelemre méltó elevenséggel maradt meg, életükre vonatkozóan azonban alig rendelkezünk olyan adatokkal, amelyek történetinek tekinthetők.

A szokásnak megfelelően a szülők, Mária és József áldozatként két gerlicét vagy galambfiókát ajánlottak fel, és az Úrnak szentelték az elsőszülött fiút. A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt Anna és Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust. 

Fra Angelico: Jézus bemutatása a templomban (1440–42)

A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A gyertya mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek.

Az új kiadás időzítése tiszteletadás a szentéletű bíboros égi születésének (1975. május 6.) 50. évfordulója és esztergomi érseki kinevezésének (1945.