A híveket Pajor András, a Budapest-Herminamezői Szentlélek Plébánia plébánosa köszöntötte. Mint elmondta, az utóbbi évtizedekben mintegy ezer szentségi házasságkötésre került sor ebben a kápolnában.

Ezt követően Soltész Miklós államtitkár szólt a megjelentekhez, aki felidézte, hogy három testvére is ezen a helyen kötött házasságot. Kiemelte, a környező épületek bemutatják, milyen jelentős épületeket emeltek őseink. Napjainkban Budapest számos temploma megújulhatott, közöttük ez a kápolna is. „Kívánom, hogy a hívek töltsék be lélekkel ezt a helyet, és Szent Pio atya üzenetét a következő években is hirdessék a világnak” – zárta beszédét Soltész Miklós államtitkár.

Erdő Péter bíboros szentbeszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban Kedves Testvéreim!

1. Nagy örömmel adunk hálát ennek a kápolnának a felújításáért. A megújuló szépség elevenné teszi a helyeknek és a közösségeknek a történetét. A millenniumi világkiállítás pavilonjaként a régi Magyarország számos szép épületének kicsinyített mását hozták létre itt, a Városligetben. Ebbe az együttesbe illeszkedik a román stílusú jáki templom mintájára épült kápolna is. Kedvelt helye lett ez a budapestieknek. Imádkozó és Istent kereső embereknek, különösen pedig azoknak, akik meghitt, de mégis emelkedett körülmények között akarták megkötni házasságukat. Küldetése van ennek a kápolnának ma is. Egy lüktető város közepén kell Krisztus jelenlétét és a keresztény hitet képviselnie.

2. A mai evangéliumban a magvetőről szóló példabeszédet halljuk. Jézus korában is igaz volt, és azóta is változatlanul érvényes, hogy Krisztus örömhírét, az üdvösségről szóló isteni tanítást nem mindenki egyformán hallgatja. Különösen közelinek érezzük azokat az örök helyzeteket, amelyeket Jézus megrajzol a példabeszédben.

Mennyire szétszórtak vagyunk ma is! Talán inkább, mint bármikor azelőtt a történelemben.

Mennyire gyakori, hogy meg sem halljuk sok egyéb gondolatunk miatt, vagy éppen belső ellenállással, gúnnyal, keserűséggel fogadjuk az isteni igazságot.

Ez az a mag, amelyet az ég madarai ragadnak el, mielőtt még gyökeret verhetne. És milyen gyakran vagyunk hajlamosak arra – főleg mi, akik vallásosnak érezzük magunkat –, hogy örömmel fogadjuk a szép gondolatokat, a zenét, a jó közösségben átélt vallásos élményeket, vagy akár egy megrázó lelkigyakorlatot, azután pedig hamar visszazökkenjünk a régi kerékvágásba.

Szóval hajalmosak vagyunk arra, hogy amit hittel elfogadtunk, annak ne legyen következménye az életünkben. Pedig az őszinte vallásos érzés elszárad, ha nem követik tettek, ha nem éljük át újra meg újra, hogy érdemes uralkodni magunkon, hogy érdemes másoknak örömet szerezni, hogy

a fáradtan, de szeretettel végzett imádság olyan örömteli tapasztalat, ami szenvedélyévé válhat az embernek.

A legjobb ifjúsági közösségekben is újra meg újra azt látjuk, hogy elszürkül a közösségi élet, és unalomba, vagy intrikába és veszekedésbe fullad, ha csak beszélgetünk arról, hogy mi a jó, de ezt nem követi semmilyen közösségi cselekvés. A leghitelesebb lelkiségi mozgalmak ünnepségein mindig sok beteget, mozgássérültet, rászorulót látunk, mert erre a kifelé fordulásra az élő hitnek elemi szüksége van.

3. És jaj, mennyire nem kell magyarázni a tövisek közé esett mag sorsát! Mert a hitet nagyon is elfojthatják a mindennapi gondok és a „csalóka gazdagság”, ahogyan az evangélium nevezi.

A fogyasztói szemlélet, az az életmód, amikor szabadidejében az ember nem csak azért megy el vásárolni, mert valamikor csak be kell szerezni a szükséges dolgokat, hanem azért, mert számára ez az egyetlen szórakozás – mindez képes elfojtani a hitet abban az emberben is, aki egyszer már tudatosan elfogadta.

Mert az ilyen életmód, az ilyen életérzés sodródást jelent. És ez a sodródás nem engedi, hogy a felismert jót gyakoroljuk, hogy csendet teremtsünk magunk körül, és ráhallgassunk az Isten szavára. Mai zaklatott életünkben tehát semmivel sem könnyebb Isten igéjét jól hallgatni, mint Krisztus korában volt.

4. Néhány napja múlt két éve, hogy megtartottuk az eucharisztikus kongresszus záró körmenetét, amikor többszázezer hívő kísérte az Oltáriszentséget a parlamenttől a Hősök teréig. Megrázó volt az, hogy Krisztus rendezte maga köré a szívünket. Minden békés volt, minden bizakodó és fiatal. 83 nép képviselői vonultak együtt egységben és szeretetben. Mi maradt a régi nemzedékek vetéséből és mi maradt a tavaly előtti nagyszerű eseményből? Az emberi nehézségek máris látszanak. Háború, gazdasági bajok és a gyűlölet aggasztó terjedése a népek között. De Jézus tanítása a magvetőről eligazít minket.

Mert az élet gondjai, ha csak azokra figyelünk, kiszáríthatják a lelkünkben sarjadó hitet.

De ha nemcsak hallgatói vagyunk Krisztus tanításának, az Egyház szavakba öntött hitének, hanem nap mint nap a követői is (Jak 1,22), akkor a vetés egyéni életünkben, családjainkban, közösségeinkben és népünk életében is bőséges termést hoz.

Értelmet ad egyén és közösség életének. Erő és lendület fakad belőle a félelem, a szorongás, a mindennapi bajok leküzdéséhez. Mert hivatása van minden embernek, hivatása van a családoknak és a közösségeknek, sőt hivatása lehet és van az egyes népeknek is. Ennek felismeréséhez és teljesítéséhez Krisztus adja meg a bizalmat, akinek küldetése nem ért véget a kereszthalállal.

5. A bizalom, az élet nagyszerű programként való felfogása indíthatja a fiatalokat arra, hogy minden bizonytalankodás helyett vállalják az egész életre szóló szentségi házasság és családalapítás hívatását. Ez a bizalom szükséges ahhoz is, hogy a papságot, a szerzetességet, vagy bármilyen más keresztény hivatást vállaljunk.

De nem csupán a saját erőnkre vagy a szerencsére hagyatkozunk, hanem a szentségi kegyelemre is, amelyet a keresztségben, a bérmálásban, az egyházirend szentségében, vagy a házasságban kapunk.

A bizalomnak ezen az útján vezet és kísér minket a Boldogságos Szűz Mária, aki igent mondott Isten üdvözítő tervére, pedig nem értette, hogy hogyan lehetséges, amit az angyal hírül adott neki. Az ő anyai pártfogását kérjük mindannyiunk számára, különösen azoknak, akik szentségi házasságot kötnek ebben a kápolnában, vagy bárhol másutt Isten és az Egyház színe előtt. Ámen.

Szerző: Baranyai Béla

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír