Akik jót cselekedtek, feltámadnak az életre.

Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak: „Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is.” E szavak hallatára a zsidók még inkább az életére törtek, mert nemcsak a szombati nyugalmat szegte meg, hanem Istent Atyjának mondta, és így egyenlővé tette magát Istennel. Jézus azonban tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú semmit sem tehet önmagától. Csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis az Atya cselekszik, azt cselekszi a Fiú is. Az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit cselekszik. Sőt még nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok rajta. Amint ugyanis az Atya halottakat támaszt föl és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya nem ítél meg senkit sem, hanem az ítéletet egészen a Fiúra bízta, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tiszteli. Aki a Fiút nem tiszteli, az nem tiszteli az Atyát sem, aki a Fiút küldte. Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már átment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek: eljön az óra – sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát. Meghallják, és életre támadnak. Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. A Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak az életre; akik rosszat tettek, feltámadnak a kárhozatra. Én önmagamtól semmit sem tehetek. Amint (Atyámtól) hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.”

Jn 5,17-30

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A tegnapi evangéliumban olvasott gyógyítás után Jézus konfliktusba kerül a vallási vezetőkkel, mert szombaton, a nyugalom napján történt az eset. A vita azonban messzebbre megy, mint a szombati tilalmak kérdése. Jézus ezt mondja: „Az én Atyám szüntelenül munkálkodik”, s ezzel önmagát Isten Fiának nevezi. Jézus azt állítja, hogy nem csupán küldött, hanem egy az Atyával. Ez a kijelentés új távlatot nyit számunkra: Jézust nemcsak látnunk kell, hanem hinnünk is benne, mert ő megmutatja nekünk az irgalmas Atya arcát.

Jézus szolgálata képes éltetni, felemelni, megmenteni az embereket. Ő az örök életre hív minket. Ugyanakkor megjelenik az ítélet gondolata is, hiszen aki nem hallgat az ő szavára, az elzárja magát az örök élettől. A döntés a mi kezünkben van. Felismerem-e Jézusban az Atya szeretetét?

„Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van” – mondja Jézus. Ez az evangélium, a krisztusi örömhír lényege. Jézus egyértelműen és világosan beszél önmagáról: ő nemcsak próféta, nemcsak tanító, hanem Fiú, akinek az Atyával közös hatalma van életet adni és ítéletet mondani. Ez az egyik leglényegesebb kijelentés Jézus személyéről. Ő az Atya kinyilatkoztatása és az Atya erejének hordozója. És ez nemcsak hitigazság, hanem létkérdés számunkra. A Fiúhoz tartozni azt jelenti, hogy részesedünk az isteni életben, most és az örökkévalóságban. De aki elutasítja őt, annak szembe kell néznie a következményekkel, mégpedig nem azért, mert Jézus bosszút akar, hanem mert az élet elutasítása maga a halál, a kárhozat.

Kiben bízunk? Kire építünk? Kitől várjuk az örök életet?

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy az Atya küldötte és az élet forrása. Add, hogy ne csak hallgassam tanításodat, hanem befogadjam úgy, mint életet adó igazságot! Ne engedd, hogy elszokjak a te hangodtól, hogy más forrásokból próbáljak élni! Tölts el hittel, hogy felismerjem benned az Atya arcát, és merjek rád bízni mindent, küzdelmeimet, múltamat és jövőmet! Segíts, hogy már most hordozhassam az örök élet örömét!

Válasz

Napi evanagélium

Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!

A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az úgynevezett Juh-kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok, sánták és bénák. Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg. Megszólította: „Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg azt felelte: „Uram! Nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz. Mire én odaérek, már más lép be előttem.” Jézus erre azt mondta neki: „Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!” Az ember azonnal meggyógyult. Fölvette ágyát, és járni kezdett. Aznap éppen szombat volt. A zsidók ezért rászóltak a meggyógyított emberre: „Szombat van; nem szabad az ágyadat vinned.” Ő azonban így válaszolt nekik: „Aki meggyógyított, azt mondta nekem: Vedd ágyadat, és járj!” Megkérdezték tőle: „Kicsoda az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd ágyadat, és járj?” A meggyógyult ember azonban nem tudta, hogy ki volt az. Jézus ugyanis továbbment, amikor tömeg verődött össze a helyszínen. Később Jézus a templomban találkozott a meggyógyított emberrel, és ezt mondta neki: „Látod, most meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, hogy valami nagyobb bajod ne essék!” Az ember elment, és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton cselekedte.

Jn 5,1-16

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus a Beteszda-fürdőnél találkozik egy bénával, aki harmincnyolc éve várakozik. Harmincnyolc év reménytelenségben, tehetetlenségben, csalódásban. A jelenet megdöbbentő kérdéssel kezdődik: „Akarsz-e meggyógyulni?” Mintha Jézus olyat kérdezne, ami egészen nyilvánvaló. Mert mi más vágya lehetne annak, aki harmincnyolc éve képtelen megmozdulni saját erejéből, mint a gyógyulás? Az Úr kérdése valójában a szív legmélyére mutat: van-e még benned vágy az életre, a változásra, a lelki megújulásra? Él-e még benned a remény, hogy egyszer járni tudsz?

A beteg válasza pedig nem egyszerű „igen” vagy „nem”, hanem egy panasz: „Nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz.” A bénaság nemcsak fizikai, hanem lelki is, hiszen egyedül maradt, kapcsolatok nélkül. Jézus nem a vízhez küldi őt, hanem cselekszik, ő maga lesz a gyógyulás forrása, amikor ezt mondja: „Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!” Ez a felszólítás új kezdetet, belső erőt, gyógyulást eredményez. A történet figyelmeztet is, mert nem mindenki örül a szombati gyógyulásnak. A zsidók nem a csoda, hanem a szombati nyugalom megszegése miatt háborodnak fel. Milyen sokszor korlátoznánk Isten szabadító tevékenységét saját szokásaink miatt!

Nagyböjtben Jézus immár tőlünk kérdezi: „Akarsz-e meggyógyulni?”, mégpedig testileg és lelkileg egyaránt. Hiszem-e, hogy isteni szava ma is képes új életet kezdeni bennem?

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Néha én is úgy érzem magam, mint a bénult ember, tehetetlenül várok, és közben csalódást érzek, mert segítség nélkül maradtam. Köszönöm, hogy ma nekem is felteszed a kérdést: „Akarsz-e meggyógyulni?” Kérlek, gyógyíts ki mindabból, ami megkötöz, megmerevít és elzár tőled! Add, hogy ne panaszkodjak, hanem a te szavadra figyeljek! Emelj fel, és adj bátorságot, hogy újra elinduljak a te utadon!

Válasz

Hitt ő maga, és vele egész házanépe.

Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta, hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta.

Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt. Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” A királyi tisztviselő azonban így szólt: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj csak! Fiad él.” Hitt az ember Jézus szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: „Melyik órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap déltájban hagyta el a láz.” Az apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él.” Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája, amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).

Jn 4,43-54

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A kafarnaumi királyi tisztviselő Jézushoz jön, mert a fia haldoklik. Kétségbeesett és szeretné, ha Jézus mielőbb segítene. A válasz kissé kemény és számonkérő: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” De a tisztviselő nem hátrál meg, nem sértődik meg, hanem újra kéri: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!” És Jézus megajándékozza őt: „Menj, a fiad él.” Az ember pedig hitt a szónak, és útra kelt.

Ez a történet a hit útját mutatja meg nekünk, ahogy a látásból, a kétségbeesésből, majd a hallott szóba vetett bizalomból születik meg az igazi hit. A férfi először azért jön Jézushoz, mert bajban van. Sokan így indulunk el. Egy fájdalom, egy veszteség vagy egy betegség vezet el bennünket Istenhez. Jézus azonban nem csupán megoldás a bajainkra, hanem az Atya küldötte, aki hitre és belső látásra hív bennünket. Ezen a ponton megértjük, hogy Isten mindig többet akar nekünk adni, mint amit mi várunk vagy elképzelünk. Isten mindig bőkezűen ajándékoz meg minket. A tisztviselő hite akkor mélyül el igazán, amikor elindul hazafelé, mielőtt látta volna a fiát meggyógyulni. Az ő részéről a hazaindulás az a mozzanat, amikor a hithez már nem kell bizonyíték, mert megtanult bízni a szóban.

Nagyböjtben Jézus arra hív, hogy mi is ilyen bizalommal haladjunk tovább. Ő életünk minden szakaszában megadja azt, ami hitünk erősödését szolgálja.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! A tisztviselő személyében magamra ismerhetek, mert én is a hit útján járok. Oly sok aggodalom és félelem gyötör, és sokszor csak a jeleidet keresem, de sajnos nem téged. Taníts engem hinni szavadban akkor is, ha nem látom még az eredményt! Adj erőt, hogy el tudjak indulni, mint az az apa, aki bízott benned, és hazaindult reménnyel a szívében! Add, hogy ne a csodákban, hanem benned higgyek, aki az élet ajándékozója vagy!

Válasz

Napi evangélium

Hiszel-e az Emberfiában?

Abban az időben Jézus útközben látott egy vakon született embert. A földre köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemeire kente, és így szólt hozzá: „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.” Siloe annyit jelent, mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott.

A szomszédok, és akik azelőtt koldusként ismerték, így szóltak: „Nem ez az, aki itt ült és koldult?” Egyesek azt mondták, hogy: „Ez az!” Mások pedig: „Nem, csak hasonlít rá.” Ő azonban kijelentette: „Én vagyok az.” Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz. Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a vak szemét, szombat volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogy hogyan kezdett látni. Ezt válaszolta: „Sarat tett a szememre, megmosdottam, és most látok.” A farizeusok közül egyesek megjegyezték: „Nem Istentől való az az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot.” Mások azonban így szóltak: „Bűnös ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?” És szakadás támadt köztük.

Azután újból faggatni kezdték a vakot: „Te mit gondolsz arról, aki megnyitotta szemeidet?” Ő azt felelte: „Hogy próféta!” A zsidók ezt felelték neki: „Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?” És kitaszították őt.

Jézus meghallotta, hogy kitaszították. Amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Emberfiában?” Ő így válaszolt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus ezt felelte: „Látod őt, aki veled beszél: ő az!” Mire az ember így szólt: „Hiszek, Uram!” És leborult előtte.

Azután Jézus ezt mondta: „Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak.” Meghallotta ezt néhány körülötte álló farizeus, és megkérdezte: „Csak nem vagyunk mi is vakok?” Jézus így felelt: „Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.”

Jn 9,1. 6-9. 13-17. 34-38

100_4037.JPG

Válasz