2019. augusztus 18. – Évközi 20. vasárnap

Evangélium

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon. Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával.”
Lk 12,49-53

Elmélkedés

Az ellentmondás jele
Negyven nappal Jézus születése után, a jeruzsálemi templomban való bemutatás alkalmával, jelen volt egy Simeon nevű idős férfi, aki Istent magasztalta azért, hogy megláthatta és karjába vehette a világ Üdvözítőjét, Jézust. Simeon ezt mondta ekkor Máriának, Jézus anyjának: „Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak” (Lk 2,34). E jövendölés beteljesedése végighúzódik Jézus nyilvános működésének egész idején, kezdve a názáretiek elutasításától, amikoris a zsinagógában mondott beszéde miatt le akarják őt taszítani a hegyről (vö. Lk 4,14-30), egészen elítéléséig és keresztre feszítéséig. Bár az evangélisták igyekeznek mindvégig a jó példával szolgáló találkozásokat bemutatni, nem hallgatnak azokról az esetekről sem, amikor Jézus megtapasztalja a visszautasítást. További példa erre, hogy az élő kenyérről, az ő testéről, mint az örök élet kenyeréről mondott beszéde után sokan elhagyják tanítványai közül, mondván: „Kemény beszéd ez! Ki hallgatja!” (Jn 6,60). És ott vannak az írástudók és farizeusok, akik vitákat kezdeményeznek vele, próbára teszik törvényismeretét és helytelennek tartják törvényértelmezését, számon kérik cselekedeteit. A meg nem értés és hamis várakozások legszomorúbb példája Júdás esete, aki elárulja Mesterét. Árulása után pedig Jézus halálra elítélésében és keresztre feszítésében éri el csúcspontját az emberi gonoszság, Isten Fiának elutasítása. A Messiás elutasítását Szent János evangélista egyébként rögtön írásának bevezetésében előrevetíti: Jézus az igazi világosság, aki a világba jött, de „a világ nem ismerte fel őt, a tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be” (Jn 1,10-11).

Válasz

Ezek a példák megvilágítják annak a jézusi kijelentésnek a helyes értelmét, amit a mai evangéliumban olvasunk. Jézus ezt mondja saját küldetéséről: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon.” Majd azzal folytatja, hogy nem békét, hanem szakadást hoz a földre. Nem úgy kell ezt értenünk, mintha a szakadás volna Jézus szándéka és azt akarná, hogy egymással szembeforduljanak a nemzetek, az emberek és a családtagok, hanem sajnos ezt eredményezi az ő személye. Tanítását egyesek elfogadják, mások elutasítják. Vannak, akik jó szívvel hallgatják, mások hitetlenül elengedik a fülük mellett. Így volt ez a bibliai időkben és ugyanez ismétlődik meg a történelem folyamán számos esetben. Ha az Egyház történelme folyamán nem tapasztalná meg az elutasítást, az üldözést és a gyűlöletet, ez annak volna a biztos jele, hogy letért a krisztusi útról. Ha az igehirdetők nem találkoznának azzal, hogy szavaik süket fülekre találnak, akkor ez annak volna a biztos jele, hogy eltértek attól az igazságtól, aminek hirdetésére megbízást kaptak. Ha nem volnának üldözések és nem volnának vértanúk Egyházunkban, akik hitükért készek életüket is feláldozni, ez annak volna a biztos jele, hogy valójában nem az igaz és üdvözítő hit, hanem valamilyen más, hamis eszme szolgálatában állnak.
Tudomásul kell vennünk, hogy nem csak Isten, hanem a gonosz is hatással van az emberek életére, és mindenki szabadságának és felelősségének tudatában dönt arról, hogy kinek akar engedelmeskedni. A világban a búzával együtt növekszik a konkoly, a gyomnövény is. Nem feladatunk annak megítélése, hogy ki melyik oldalon áll, hanem Isten országát, a szeretet közösségét kell építenünk.
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézusunk! Gyújtsd fel bennünk és minden ember szívében a szeretet tüzét! Szereteted tüze és fénye oszlassa el az aggodalmaskodás, a hitetlenség, a kételkedés, a békétlenség és a bűn sötétségét! Segíts, hogy megőrizzük és továbbadjuk másoknak is ezt a fényt! Segíts, hogy továbbsugározzuk a hit világosságát, a remény ki nem alvó lángját és a szeretet tüzét! Az általad megígért és elküldött Szentlélek tüze pünkösdkor átalakította és bátorsággal töltötte el az apostolokat. Alakíts át engem is! Tégy csodát velem is! Tégy engem is tüzes lelkűvé, hogy örömhíredet bátran hirdessem!

Válasz

2019. augusztus 17. – Szombat

Evangélium

Egyszer gyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk kezét, és imádkozzék fölöttük. A tanítványok elutasították őket. Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok csak a gyermekeket, és ne akadályozzátok meg őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa!” Azzal rájuk tette kezét, majd továbbindult.
Mt 19,13-15

Elmélkedés

Jézus gyermekekkel foglalkozik a mai evangéliumban. Nem tanítja őket, hiszen bizonyára még kicsik ehhez, hanem megáldja őket, imádkozik értük. A tanítványok értetlenül nézik Mesterüket, ők úgy érzik, hogy jobb volna, ha a gyermekek nem zavarnák Jézust tevékenységében. Gondolkodásuk azonban helytelen. Jézus szava helyre teszi őket: „Ne akadályozzátok meg a gyermekeket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa!”
Gyermekekkel foglalkozva, őket tanítva vagy velük játszva sokszor rácsodálkozom arra, hogy milyen jól működik a lelkiismeretük, azonnal felismerik, hogy mi a jó, amit megtehetnek, és mi a rossz, amit kerülniük kell. Sajnos azonban a jó és a rossz megkülönböztetésének ilyen természetes képessége idővel tompul, vagy akár el is múlik. Felnőttként pedig sokszor komoly értelmi megfontolásra van szükségünk, hogy bizonyos helyzeteket helyesen ítéljünk meg. Talán azért van ez, mert engedünk a gonosz kísértésének és inkább hallgatunk az értelmünkre, mintsem a szívünkre. A gyermeki lelkület megőrzése azt is jelenti, hogy a lelkiismeretünk helyesen működik. Ehhez talán elég volna szüntelenül arra gondolnunk, hogy Isten áldó keze kitárul a fejünk, az életünk fölé. Ő védelmez és irányít minket, hogy mindig az ő útjain, a jó úton járjunk, és miénk legyen a mennyek országa.
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A keresztény ember hivatása a szolgálat. A szolgálat nem jelenthet senki számára olyan kényszerhelyzetet, amelyben meg kell aláznia magát mások előtt vagy amelyben emberi méltóságáról le kellene mondania. Ahhoz, hogy valaki a szolgálatot krisztusi értelemben tudja végezni, elengedhetetlen, hogy mindenekelőtt önmagán uralkodjon, azaz gyakorolja az önuralom erényét. Urunk, te arra tanítottad apostolaidat és minket is, hogy tevékenységünket tekintsük szolgálatnak, és legyünk mindenkinek a szolgái. Segíts minket, hogy az evangélium hirdetésének szolgálatába állítsuk életünket! Segíts, hogy az emberek közti kiengesztelődés és az Egyház szolgájává váljunk!

Válasz

2019. augusztus 16. – Péntek

Evangélium

Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték tőle: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.”
A farizeusok azonban erősködtek: „Miért írta hát elő Mózes, hogy válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?” Jézus kijelentette: „Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem a paráznasága miatt – és mást vesz el, házasságtörést követ el.”

Erre a tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog férj és feleség között, akkor nem érdemes megházasodni.” Jézus így válaszolt: „Nem mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!”
Mt 19,3-12

Válasz

Elmélkedés

A mai evangéliumi részletben farizeusok járulnak Jézushoz és a válásról, a feleség elbocsátásáról kérdezik őt. Lehet-e jogos indok arra, hogy a férj elbocsássa feleségét? A szentírástudósok szerint Jézus korában komoly vita folyhatott a kérdésről, ezért megkérdezik Jézus véleményét. Máté evangélista szerint a kérdezők „próbára akarták tenni” Jézust, ami ez esetben azt jelenti, hogy válaszában, kijelentéseiben akartak olyat találni, ami kifogásolható. Jézus tulajdonképpen kissé kikerüli a közvetlen válaszadást, mégpedig azért, mert nem a mindennapi viták szintjén kereste a megoldást. Feleletében világosan rámutat az embert megteremtő Isten eredeti szándékára. Isten akarata szerint a férfi és a nő egységet alkot a házasságban, s ezt az egységet nem szabad megsérteni, hanem védelmezni szükséges.
Lehet, hogy a házastársak követnek el hibákat, amelyek sértik a másikat, az évek és évtizedek során ez elkerülhetetlen, de ezek megoldása nem a házastársi kapcsolatból való kilépés, hanem a megbocsátás, az egymással való teljes kiengesztelődés. Egyedül ez lehet az alapja a házastársi kapcsolat megújításának. Ez az igazság az évszázadok során nem változott. Régen is és ma is a család alapja a férfi és a nő felbonthatatlan szeretetén alapul, ez biztosítja tartós közösségüket és ad számukra erőt a hűség megtartásához.
© Horváth István Sándor


Imádság

Mindenható Istenünk! Te mindenkit meghívsz a veled való közösségre és senkit sem zársz ki szeretetedből. Minden embernek felkínálod az üdvösséget és megmutatod, milyen úton érhetjük azt el. Egyedül mi, emberek zárhatjuk ki magunkat azzal, ha elutasítunk téged, megtagadjuk a neked való engedelmességet és semmibe vesszük törvényeidet. Hálásak vagyunk azért, hogy minden embernek, nekünk is és minden embertársunknak megadod a segítséget ahhoz, hogy üdvözüljünk.

Válasz

2019. augusztus 15. – Csütörtök, Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony)

Evangélium

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.
Lk 1,39-56

Válasz

Elmélkedés

A remény jele
A templomi ábrázolásokon, festményeken és szobrokon sokféle formában találkozunk Jézus édesanyjának, Máriának alakjával. Egyházunk liturgikus életében megemlékezünk életének eseményeiről, szeplőtelen fogantatásától kezdve mennybevételéig, s ezek az események Jézushoz kötődnek, s ezért rá irányítják figyelmünket. Jézus édesanyja iránti tiszteletünk megmutatkozik a májusi Mária-litániákban, a rózsafüzér imádkozásában és sok más vallási cselekedetben. Mária személye itt áll tehát a szemünk előtt, hozzánk lép, megfogja kezünket, hogy fiához, Jézushoz vezessen minket. Valahányszor felé irányul tiszteletünk, nem imádjuk őt, hiszen a tiszteletnek ez a legmagasabb formája egyedül Istent illeti meg, hanem védelmét kérjük jelen életünkre és segítségét kérjük, hogy a mennyországba jussunk.
Sajnos korunkban is megtapasztalható bizonyos tartózkodás, távolságtartás a máriás imamódoktól, mert napjaink állandóan siető embere hosszúnak tartja ezeket az imádságokat. Reménykeltő viszont az a tapasztalat, hogy az idősek mellett a fiatalok is megérzik a máriás lelkület lényegét és rátalálnak például a rózsafüzérre, mint az imádkozás tiszta forrására. Mária személyében mindannyian felfedezhetjük emberi törekvéseink előképét: szeretnénk megnyílni Isten akarata előtt, életünket az Isten és az emberek szolgálatába állítani és földi életünk végén szeretnénk eljutni a mennybe, az örökkévalóságba. Mária élete erre mutat nekünk példát és személye ehhez nyújt segítséget. Egész életében, annak kezdetétől végéig megmutatkozik a mindenható Isten különleges áldása.
(folyt.)

Válasz

A mai napon Mária mennybevételét ünnepeljük, amelyet a magyar hagyomány Nagyboldogasszonynak nevez. Isten az ő földi létezésének végét különleges módon szentelte meg, amely olyan kiváltság, amelyben rajta kívül senki sem részesült. A katolikus tanítás így fogalmazza meg ezt a hittitkot, hitigazságot: Mária földi életének befejezése után testével, lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe. Ez a megfogalmazás nem akarja eldönteni azt a kérdést, hogy milyen módon fejeződött be Mária földi élete, azaz halállal vagy más módon, de kifejezi, hogy a megdicsőülés Jézus anyjának lelkére és testére egyaránt vonatkozik. Hitünk szerint Mária eljutott oda, ahová törekedni minden ember kötelessége, Isten kegyelméből eljutott a mennyországba, ahová reményünk szerint mi is eljuthatunk földi életünk és halálunk után. Mária elveszíthetetlenül birtokolja az üdvösséget, amelyre Isten minden embert meghív, s amelyet nem a magunk érdeméből, hanem Krisztus megváltó kereszthalálának és irgalmának köszönhetően nyerünk el az üdvözítő Isten szándéka szerint. A szóhasználat nagyon fontos: Jézus esetében mennybemenetelről beszélünk, ezt ünnepeljük a húsvét utáni negyvenedik napon, Mária esetében viszont mennybevételt mondunk, mert őt Isten vette fel a mennyország dicsőségébe.
Mária megdicsőülése erősíti bennünk a bizalmat: ha Máriához hasonlóan mi is megnyílunk Isten kegyelme és üdvözítő akarata számára, akkor eljutunk az üdvösségre. A mennybe felvett Szűzanya a remény jele, a remény csillaga, amely azt üzeni nekünk, hogy elérhető a mennyország örökké tartó boldogsága.
© Horváth István Sándor


Imádság

Mindenható Istenünk! Te Szűz Mária lelkét fogantatása pillanatától kezdve megóvtad a bűnöktől, és földi élete befejeztével megóvtad testét a romlástól azáltal, hogy testét és lelkét a mennyország dicsőségébe emelted. Irgalmadban bízva kérlek: segíts, hogy le tudjam győzni a rosszat magamban, s elhagyjam a bűnös élet útját! A te kegyelmeddel képes vagyok a menny felé törekedni, ahová Fiad édesanyja eljutott. Mária, égi édesanyám, oltalmazz anyai szeretettel az égből, hogy hivatásomat beteljesítve Isten elé állhassak a mennyben, ahol ő irgalmas szeretettel vár minden embert. Tekints rám az égből és segíts megtalálnom az utat, a hit és a szeretet útját, amelyen a mennybe juthatok.

Válasz

2019. augusztus 14.

Szerda

Jézus egy alkalommal így oktatta tanítványait: Ha testvéred vétkezik ellened, menj, és figyelmeztesd őt négyszemközt! Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének! Ha a hívek közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.
Bizony, mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is. És bizony, mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.

[Mt 18,15-20]

100_4037.JPG

Válasz

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus a megbocsátás, az egymással való kiengesztelődés fontosságáról beszél. Ne felejtsük, hogy ebben a beszédében az Úr a közösség tagjaihoz intézi szavait! A keresztény közösség egyik alappillére, hogy tagjai készek megbánni a mások ellen elkövetett bűneiket, készek azért bocsánatot kérni, illetve a másik oldalról megbocsátani. A neheztelés, a harag, a sértések megmérgezik a közösség tagjainak viszonyait és belülről képesek rombolni magát a közösséget. Az egymással való kibékülés és kiengesztelődés helyreállítja a tagok egymáshoz fűződő kapcsolatát, amelyet ettől kezdve újra a szeretet erősít meg.
Érdemes arra is odafigyelnünk, hogy ez a kibékülés Isten ajándéka. Ő ébreszti fel bennünk a bűnbánatot és ő ösztönöz minket arra, hogy ne forduljunk önmagunkba, hanem igyekezzünk előtte feltárni hibáinkat, gyengeségeinket és fogyatékosságainkat. Ő késztet minket arra, hogy újra felé forduljunk, felé induljunk, aki kész mindenkor megbocsátani nekünk. Az irgalmas Istenre kell tehát szegeznünk tekintetünket, aki folyamatosan megújítja bennünk szeretetét, hogy aztán ez a szeretet kapcsoljon minket a krisztusi közösség valamennyi tagjához. Ha megvan bennünk a jóakarat és a jószándék, hogy békében éljünk embertársainkkal, akkor Isten meg fogja ehhez adni a kegyelmi segítséget.
© Horváth István Sándor

Válasz