Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve.

Abban az időben: Egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt: „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.” A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?”

Jézus történettel felelt a kérdésre: „Egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra. Ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked.

Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus így folytatta: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”

Lk 10,25-37

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Te is hasonlóképpen cselekedjél!

Az evangéliumokat olvasva észrevehetjük, hogy az emberek különféle ügyekben fordulnak Jézushoz, s e kérések mögött sokszor egy korábbi tapasztalat található. A legtöbb esetben talán a gyógyulást keresők fordulnak hozzá, akik bizonyára már látták őt gyógyítani, vagy hallottak arról, hogy képes meggyógyítani mindenféle testi bajt. Emellett többször fordulnak hozzá, hogy űzze ki a gonosz lelkeket, mert korábban már láthattak ilyen cselekedeteket. Ellenfelei inkább próbára akarják tenni, mert tudják, hogy jól ismeri a törvényt és az írásokat.

A mai evangélium szerint pedig egy törvénytudó érdeklődik Jézusnál az örök élet felől. A kérdés mögött ott rejtőzik a törvénytudó fejében, hogy ez az ember tud valamit az örök életről, különben aligha fordulna hozzá. Igen, Jézus tud valamit az örök életről. Ő tudja megmutatni az utat számunkra, amelyen eljuthatunk az örök életre. Ha el szeretnénk jutni az üdvösségre nem érdemes máshoz fordulnunk, mert az örök élet tanítása nála van.

Az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéd előtt az írástudó ezt kérdezi: „De hát ki az én felebarátom?” A történet végén pedig Jézus visszakérdez: „Ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” Mindkét kérdésre választ ad a történet. Az írástudó kérdésére a felelet így hangzik: a bajbajutott, a rablók által megvert, a szerencsétlenül járt, a magatehetetlen, a segítségre szoruló ember a felebarát. Jézus kérdésére pedig ez a válasz: az első két ember, akik elmulasztották a segítségnyújtást és érzéketlenül mentek el a félholtra vert ember mellett, nem voltak az ő felebarátai, hanem csak az volt igazi felebarátja, aki irgalmasságot gyakorolt vele és gondoskodott gyógyulásáról, tehát a szamaritánus.

A történet tanulságaként hangsúlyoznunk kell, hogy a keresztény ember számára a hit nem szakadhat el az életétől, a cselekedeteitől. A hitből, ha az valóban élő, jócselekedetek, az embertársaink iránt tanúsított tettek fakadnak. A szeretet gyakorlása erősebb tanúságtételnek tűnik, mint sok esetben a szóbeli igehirdetés. A szeretet tetteit látva többekben ébred fel a Krisztus-követés vágya, mintha csak hallanának Krisztusról. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nincs szükség a tanítás szóbeli továbbadására vagy az evangélium hirdetésére, hanem azt, hogy ehhez társulnia kell a szeretet gyakorlásának, s valójában ez utóbbi hitelesíti, erősíti meg az előbbit.
folyt.

Válasz

A hívő ember számára a felebaráti szeretethez a motivációt az adja, hogy magának Krisztusnak segítünk, őt látjuk a rászorulókban. Ő mondta: „Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek” (Mt 25,40). Amikor bárkinek is segítek, akkor ezt annak tudatában teszem, hogy a másik emberben Jézusnak segítek. Ilyen módon a másik emberben Krisztussal találkozom. Az evangéliumok arra is emlékeztetnek bennünket, hogy a végső ítéletkor az irgalmasság gyakorlását kéri tőlünk számon Isten. Nem fog minket arra kérni, hogy soroljuk fel az összes katolikus hittételt, hitigazságot vagy mondjunk szószerinti idézeteket a Bibliából. Ehelyett ilyen kérdéseket fog feltenni: Adtunk-e enni az éhezőknek? Megitattuk-e a szomjazókat? Felöltöztettük-e a ruhátlanokat? Befogadtuk-e az idegeneket? Meglátogattuk-e a betegeket? (vö. Mt 25,31-46). Akik igennel felelnek ezekre a kérdésekre, azok az örök életre jutnak, akik pedig elmulasztották e cselekedeteket, a kárhozatra kerülnek. Szívleljük meg az Úr Jézus szavait és fakadjon minél több jócselekedet hitünkből!

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Mennyei Atyám! Adj nekem önfeláldozó, szelíd szívet, mint a te egyszülött Fiadnak! Add, hogy minden élethelyzetben ki tudjam mondani: Legyen meg a te akaratod! Jézus, köszönöm, hogy előttem jártál az úton, és megmutattad, hogyan lehet Istennek tetsző, tiszta, szent életet élni. Adj nekem erőt és alázatot az engedelmességhez! Szentlélek, jöjj és taníts, hogy Isten dicsőségére éljek, az ő akaratát cselekedve, mindenkor hitben és alázatban! Köszönöm, Uram irgalmadat, jóságodat. Segíts, hogy mindig felismerjem akaratodat és a te lelkületeddel szolgálhassak másoknak!

Válasz

Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt.

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Nem különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. Elégedjék meg a tanítvány azzal, ha olyan lesz, mint mestere, és a szolga, ha olyan lesz, mint ura! Ha a családatyát Belzebubnak csúfolják, mennyivel inkább háza népét? Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön! És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.

Mt 10,24-33

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus egyre komolyabb tanácsokat ad apostolainak, mielőtt útra küldi őket. A tanítványoknak mindenkor azzal a tudattal kell útnak indulniuk és küldetésüket teljesíteniük, hogy Krisztus követségében járnak, ezért nem az ő személyük a fontos, hanem azé, aki küldte őket. Jézus nevében kell beszélniük és tanúságot tenniük. Nem helyezhetik önmagukat Krisztus személye elé. E lelkület tömör megfogalmazása így hangzik a mai evangéliumban: „Nem különb a tanítvány mesterénél” (Mt 10,24). Soha nem találunk más személyt, aki fontosabb igazságokat taníthatna nekünk, mint Jézus, hiszen az ő tanítása az életet és az örök életet jelenti. Tanítását hallgatva mindig új oldalról ismerhetjük meg feladatainkat, ha életünk végéig tanítványai maradunk. Szenvedésével és halálával végigjárta előttünk az emberi élet útját. Induljunk el Jézus követésének útján! Indulni csak szabadon és Istentől vezetve érdemes.

A küldetés teljesítése veszélyekkel járhat, hiszen nem mindenki fogadja szívesen Krisztus tanítását, s ez a küldöttekkel szembeni magatartásban nyilvánul meg. Ennek ellenére nincs okuk a félelemre, hiszen az isteni gondviselés mindig vigyáz rájuk.

Az evangélium utolsó szakasza arra figyelmeztet minket, hogy az üdvösség elnyerése szempontjából milyen jelentősége van a tanúságtételnek. Az Atya örök országába való bejutásnak ugyanis az a feltétele, hogy a tanítvány hűséges maradjon Mesteréhez, Jézushoz.

© Horváth István Sándor

Válasz

mádság

Urunk, Istenünk! Neked köszönhetjük születésünket, emberi létünket, egész életünket. Te szeretettel fordulsz felénk és gondoskodsz rólunk életünk során. Örömmel adunk most neked hálát mindazért, amit tőled kapunk. Megismerjük isteni nagyságodat és fenségedet, ezért örömmel imádunk téged. Benned felismerjük jóságos Atyánkat, aki a javunkat akarod, ezért szívesen fordulunk hozzád kéréseinkkel. Sokszor megtapasztaljuk irgalmasságodat és megbocsátó jóságodat, ezért bizalommal fohászkodunk hozzád bűneink bocsánatáért. Urunk, hallgasd meg imáinkat!

Válasz

Napi evangélium
2025. július 11. – Péntek, Szent Benedek apát, Európa fővédőszentje
Egy alkalommal: Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet.”

Mt 19,27-29

100_4037.JPG

Válasz

Elmélkedés:

Péter apostol a tanítványok jutalma felől érdeklődve fordul Jézushoz, a Mesterhez: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” Emberi kérdés. Az emberi vágyat kifejező ez a kérdés. Evilági jutalomra váró kérdés.
Legyek őszinte magamhoz! Bennem is felmerült már ez a kérdés. Hisz annyi lemondással jár a Krisztus-követés! Annyi kereszthordozást jelent! Annyi próbatételt! Miért csinálom mindezt? Miért vállalom újra és újra? Mi ad erőt, hogy kitartsak Krisztus mellett? Mit kapok Istentől életáldozatomért?
A kérdés evilági, de a válasz nem. Miként a jutalom sem elsősorban ehhez a világhoz kötődik. A jutalom maga Isten és az ő szeretete. Minden hiányt és űrt bennünk önmagával tölt be Isten, aki a legnagyobb kincsünk, s aki „minden kincset megér.” Isten önmagát adja nekünk már ebben a világban is, és a vele való örök együttlét lesz a mennyországban a jutalom. A jutalomban már itt részesülünk, s ez teljesedik be az örök életben. Isten nagylelkűsége az örök életet ajánlja fel nekem és mindenkinek. Van-e ennél nagyobb jutalom? Van-e ennél nagyobb, amit kaphatok? Kinek elég a százannyi, ha annál többet is kaphat? Az örök élet, az üdvösség az, amiért mindenről érdemes lemondani.
Ezt teszik a ma ünnepelt Szent Benedek követői, a bencések és minden szerzetes. Nem földi, hanem égi jutalomért.
© Horváth István Sándor

Válasz

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy a Jó Pásztor, aki összegyűjtöd és őrzöd nyájadat, az Egyházat. Te fáradhatatlanul indulsz az elveszett bárányok után és visszavezeted őket a közösségbe. Te ismered és nevükön szólítod mindazokat, akik nyájadhoz tartoznak. A kereszten életedet adtad a juhokért, minden emberért, értünk. Hívj napjainkban is fiatalokat szolgálatodra, akik téged követve egész életükkel a te szeretetedet közvetítik az embereknek, és a te tanításodat hirdetik. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

Válasz