Napi evangélium

Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.

Az utolsó vacsorán Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.”

Jn 14,7-14

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

„Mutasd meg nekünk az Atyát!” – kéri Fülöp apostol Jézustól. Őszinte kérés és vágy ez, amely sokunk szívéből felszakad időnként, hiszen szüntelenül Isten közelségére, megérinthetőségére vágyakozunk.

Jézus válasza kissé meglepően: „Aki engem lát, az látja az Atyát.” Nem azt mondja, hogy elmondom neked és a többieknek, ki az Atya, hanem azt, hogy az ő személyében jelen van az Atya, mert minden szava, cselekedete, együttérzése az Atya szívét tárja fel. Jézus azért jött közénk, hogy az Atyát láthatóvá tegye.

Ez az evangéliumi rész a keresztény hit egyik legmélyebb titkához vezet el minket: Isten nem elrejtőzik előlünk, hanem kinyilatkoztatja, megmutatja magát nekünk. Nem elérhetetlen, hanem kapcsolatba akar lépni velünk, Jézus a híd az Atyához.

Fülöp kérése és Jézus válasza segíthet nekünk is újra felismerni azt, hogy ha látni akarjuk az Atyát, Jézusra kell néznünk, mert ő a láthatatlan Isten képmása. Az ő tetteiben a mennyei Atya cselekszik, az ő tanításában az Atya szól hozzánk. Jézus tanítványaként mi is az Atya képmása vagyunk, ha engedjük, hogy átalakítson minket. A szeretet, a megbocsátás, a béketeremtés apró tettei az Atyát teszik láthatóvá a világban.

A húsvéti időszakban, amikor a Feltámadott jelenlétéről elmélkedünk, ez a nap arra hív, hogy merjük meglátni az Atyát Jézusban, és éljünk úgy, hogy az emberek bennünk is meglássák őt.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy az út, az igazság és az élet, te vagy az Atyához vezető út! Taníts minket rád figyelni, téged szemlélni, hogy általad megismerjük a mennyei Atyát! Add, hogy életünkben ne csak beszéljünk Istenről, hanem tükrözzük is az ő szeretetét és irgalmát az emberek felé! Segíts, hogy tetteink, szavaink, jelenlétünk másokat is elvezessenek hozzád és az Atyához! Erősítsd hitünket, hogy amikor kérdezünk, keresünk, kételkedünk, újra és újra rád találjunk! Mutasd meg magad, Urunk, és ez elég nekünk!

Válasz

Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél.

Miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt hozzájuk: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az írásnak: „Akivel megosztottam kenyeremet, sarkát emelte ellenem.” Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok. Bizony, bizony, mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.”

Jn 13,16-20

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

„Aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be” – mondja Jézus a mai evangéliumban. Ebben az egyetlen mondatban benne van az egész keresztény küldetés lényege. A tanítvány nem önmagát képviseli, hanem Krisztust. Nem a saját szavait mondja, hanem az evangélium igazságát hirdeti. Nem önmaga körül épít világot, hanem másokat emel fel, másokat szolgál Jézus nevében, így építve a krisztusi közösséget.

A húsvéti időszak nagy ajándéka, hogy feltámadása után Jézus új küldetést, megbízatást ad. Ez a küldetés nem csupán szavakban áll, hanem életformát jelent. A tanítvány életének hitelessége az, ami Krisztus jelenlétére utal. Amikor valaki irgalommal fordul mások felé, amikor megbocsát, amikor hűséges marad egy nehéz helyzetben, vagy épp szeretettel hallgat meg egy bajban lévőt, akkor ő Krisztust képviseli. És akin keresztül Krisztus megérint egy másik embert, azon keresztül maga az Isten jön közel.

Krisztus küldöttei vagyunk. Nem kiválasztott elitként, hanem szeretett tanítványokként. Az Úr követei a családban, a munkahelyen, a templomban, az utcán, mindenütt. Ha így élünk, életünk tanúságtétellé válik. Csendes, hétköznapi tanúságtétellé, amelyet Isten áldása kísér.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy nekem is küldetést adsz. Bár sokszor gyenge és törékeny vagyok, te mégis rám bízod evangéliumodat. Segíts, hogy ne önmagamat, hanem téged képviseljelek! Add, hogy jelenlétem békét sugározzon, szavaimban ott visszhangozzék a te igazságod, és tetteimből kiolvasható legyen a szeretet, amely belőled fakad! Taníts alázatra, hogy mindig emlékezzek arra, hogy a tanítvány nem nagyobb Mesterénél! Segíts engem, Uram, a tanúságtételben!

Válasz

Napi evangélium

Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket!

Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.

Mt 11,25-30

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus szavai rávilágítanak arra, hogy az Isten ismeretéhez elsősorban nem tanulmányok, hanem tiszta szív, gyermeki bizalom és nyitottság kell. Ezt a bölcsességet testesíti meg Sienai Szent Katalin, a XIV. század erős, bátor és mélyen misztikus asszonya, akit nem csupán korának egyházi vezetői hallgattak meg, hanem akit ma is egyháztanítóként tisztelünk.

Katalin nem tanult teológiát az egyetemeken, mégis Isten annyira mély ismeretét kapta ajándékul, hogy írásait teológusok tanulmányozzák mindmáig.

Sienai Szent Katalin azt üzeni nekünk, hogy ne gondolkodjunk a szeretet módján, hiszen Isten minden helyzetben megadja nekünk a bölcsességet annak felismeréséhez, hogy mit kell tennünk. Ez a szeretet vezette őt, amikor járványos betegeket ápolt, amikor elment Avignonba, hogy a pápát visszatérítse Rómába, és amikor fáradhatatlanul közvetített a háborúskodó itáliai városállamok között. A világ szemében ő egy egyszerű nő volt, de Isten szemében az igazság hordozója.

Katalin élete tanúsítja, hogy a kicsinyek, a világ szemében jelentéktelenek, akikről Jézus beszél a mai evangéliumban, Isten nagy követei lehetnek. Katalin misztikus látomásaiban Jézus újra és újra megjelenik, mint jegyese, pásztora és a kereszt szeretetének tanítója. „Vegyétek magatokra igámat” – mondja Jézus az evangéliumban. Katalin nem csupán elfogadta ezt az igát, hanem másokat is hívott arra, hogy ezáltal Krisztushoz fűződő szelíd és mély kapcsolatban éljenek.

Szent Katalin írásai politikai, egyházi és lelki kérdéseket is bátran tárgyaltak. Közben mégis úgy élt, mint egy kicsiny lélek: szegényen, önátadással, mindenben az Atya akaratát keresve. Életpéldája ma is sürget bennünket: merjünk kicsik lenni, és merjünk szeretni, gondolkodás és késlekedés nélkül, de Isten bölcsességétől vezetve.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy Sienai Szent Katalint adtad nekünk, aki bátorsággal és alázattal mutatta meg az evangélium erejét. Segíts, hogy én is nyitott szívvel hallgassam tanításodat, és ne a világi tudományban, hanem a te bölcsességedben és szeretetedben bízzak! Add, hogy Katalin példája nyomán felismerjem: a te igád könnyű, mert velem hordozod! Adj erőt, hogy bízni tudjak benned, és legyen bátorságom szólni, szeretni, cselekedni, ha küldesz!

Válasz

Aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora.

Abban az időben így szólt Jézus: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az őr ajtót nyit neki, a juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Miután mind kivezette, előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját nem ismerik.”

Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről beszél. Jézus ezért így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Akik előttem jöttek, azok tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.”

Jn 10,1-10

100_4037.JPG

Válasz