Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van.

Abban az időben így tanított Jézus: „Aki a mennyből jön le, az mindenki fölött áll. Aki viszont a földről való, az földies, és a földi dolgokról beszél. Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit. Arról tesz tanúságot, amit látott és hallott, tanúságtételét azonban senki sem fogadja el. Ám, aki mégis elfogadja tanúságát, az megerősíti, hogy az Isten igazmondó. Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti, mert Isten nem adja szűkösen a Szentlelket. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe helyezett. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van; aki pedig nem hisz a Fiúnak, az nem nyeri el az örök életet, hanem Isten büntetése sújtja.”

Jn 3,31-36

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

„Aki a mennyből jön le, az mindenki fölött áll” – olvassuk a mai evangéliumban. Ezzel a kijelentéssel János evangélista nem elvont teológiát, hanem vigasztalást közöl. Az a Jézus, aki szenvedett, meghalt és feltámadt, nemcsak egy próféta vagy tanító, hanem valóban az Atyától jött, a mennyből, és mindent lát, ért, és minden az ő uralma alatt áll.

Ez a perspektíva határozza meg az élethez való hozzáállásunkat. Mert gyakran úgy élünk, mintha minden csak a mi erőfeszítéseinken, döntéseinken vagy adott esetben hibáinkon múlna. Jézus azonban nemcsak irányt mutat számunkra, hanem uralmat is gyakorol életünk felett. Ő az élő Isten, aki jelen van a történelem eseményeiben, a világban, és a mi személyes életünkben is. Amit mond, az igaz. Amit ígér, az beteljesedik. Amit kér, az nem lehetetlen, mert ő maga az élet forrása is.

„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van” – ez a kijelentés nem csupán a jövőről szól, hanem a jelenről is. Isten nem csak azt ígéri, hogy a halál után, a jövőben majd örök életünk lesz. Jézus jelen időben beszél, tehát az örök élet már most elkezdődik bennünk, ha Jézust befogadjuk, rábízzuk magunkat, és hiszünk abban, hogy ő valóban ismeri a mennyországba vezető utat, mert maga az út. Ez a hit nemcsak vallásos érzület vagy meggyőződés, hanem életforma: éljünk Jézus fényében, hallgassunk az ő szavára, és bízzunk abban, hogy nem tévedünk el, ha őt követjük.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus, te a mennyből jöttél közénk. Te tudod, honnan származunk és hová tart életünk. Köszönöm, hogy a te szavad igaz, és a te ígéreted biztosan be fog teljesedni. Taníts meg bízni benned akkor is, amikor nem látok mindent világosan! Hiszem, hogy te mindenek fölött állsz, fölötte vagy a világ viharainak, a kétségeimnek és a bűneimnek is. Add, hogy ne a félelmeim vezessenek, hanem a benned való hit! Hadd éljem már itt a földön az örök élet jeleit: békével, reménnyel és szeretettel!

Válasz

Napi evangélium

Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte.

Abban az időben így tanított Jézus: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd jusson nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe.”

Jn 3,16-21

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” – talán ez a legismertebb, egyik legtöbbet idézett mondat az újszövetségből. És talán éppen amiatt, hogy sokszor halljuk, könnyen átsiklunk a jelentősége felett. Pedig ha valóban szívünkbe fogadjuk e szavakat, akkor valami mély és megrendítő tárul fel számunkra: Isten nem elvárta, hogy az ember bizonyítsa hűségét, hanem Fiát adta értünk, megváltásunkért, üdvösségünkért.

Ez a szeretet nem arról szól, hogy ki érdemli meg, hanem hogy ki nyitja meg a szívét előtte. Jézus világosságként jött a világba, de ez a világosság nem mindenkinek kedvező. A fény nemcsak feltárja a dolgok szépségét, hanem egyúttal mindent megmutat, azt is, ami kényelmetlen, mert felszínre hozza azt, amit homályban szeretnénk tartani. Ezért van az, hogy van, aki elfordul tőle, és nem azért, mert a világosság nem lenne jó, hanem mert fáj, amikor a fény megvilágítja sebeinket, gyengeségeinket, rejtett szándékainkat. De Isten nem riad vissza ezektől. Ő nemcsak az erősségeinket szereti, hanem az egész embert, a gyengeségeinkkel, a félelmeinkkel, a kételyeinkkel együtt. A kérdés nem az, hogy elég jók vagyunk-e, hanem hogy merünk-e elé állni. A világosságban élni nem tökéletességet jelent, hanem őszinteséget, azt hogy nem takargatom többé önmagam, hanem engedem, hogy Isten szeretete átformáljon.

A mai nap is lehetőség arra, hogy a világosságot válasszam. Lehetőség, hogy ne meneküljek tovább, ne magyarázkodjak, ne vádoljak másokat, hanem egyszerűen csak ránézzek Isten szerető tekintetére, amely soha nem ítél el, de soha nem is mond le rólam. Az irgalmasság Istene azt akarja, hogy végre én is úgy szeressem magamat, ahogyan ő szeret engem.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Néha nehéz a világosságot választanom. Könnyebb elbújni, mentegetőzni, másokat hibáztatni. De te nem ítélni jöttél, hanem megmenteni, megváltani. Köszönöm, hogy úgy szerettél engem, hogy az életedet adtad értem. Taníts meg engem is a te világosságodban élni, nem hibátlanként, hanem őszinte emberként! Tedd világossá előttem is, hogy a te szereteted nem tökéletességemhez, hanem nyitott szívemhez kötődik! Adj bátorságot, hogy ne féljek attól, amit a fény megmutat, hanem reménnyel nézzek rád, aki a sötétségből is életet támasztasz!

Válasz

Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született.

Abban az időben: Nikodémus éjnek idején felkereste Jézust, aki így szólt hozzá: „Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek! A szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született.” Erre Nikodémus megkérdezte: „Hogyan lehetséges ez?” Jézus így válaszolt neki: „Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony, mondom neked, hogy arról beszélünk, amit tudunk; és arról tanúskodunk, amit látunk. De a mi tanúságtételünket nem fogadjátok el. Ha földi dolgokról beszélek nektek és azt sem hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni, ha mennyei dolgokról beszélek majd nektek? Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia. És amint Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen.”

Jn 3,7-15

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Nikodémus kérdez, Jézus pedig felel, de a válasz egyre mélyebb vizekre viszi a hallgatóját. Az újjászületés erkölcsi tökéletesedést és teljes belső megújulást jelent, amit az ember önmagától nem tud megvalósítani. Az újjászületés folyamat, ami újra és újra megtörténik bennünk, ha engedjük Istennek, hogy átformáljon minket. Emeljük fel tekintetünket, nézzünk Krisztusra, aki a kereszten függ, mint a pusztában felemelt kígyó. Krisztus szenvedése, kereszthalála, majd feltámadása nem egy tragikus történet vége, hanem a gyógyulás kezdete számunkra.

Ahogy az ószövetségi választott nép a pusztában hittel nézett a felemelt rézkígyóra, és ennek következtében meggyógyult, úgy nekünk is Krisztusra kell tekintenünk, ha életet akarunk. A hit nem pusztán értelmi meggyőződés, hanem bizalom, a Szentlélek hívására adott válasz, amely lehetővé teszi, hogy az élet ne csupán biológiai létezés legyen, hanem teljesség és kapcsolat Istennel.

Jézus nem azt mondja, hogy minden könnyű lesz, hanem azt, hogy új életet ad. Nem a réginek a toldozása-foldozása, hanem valami egészen újnak a kezdete. És ez az új nem rajtunk múlik, hanem rajta, az ő kegyelmi segítségén, mi csak nyitott szívvel kérhetjük, hogy történjen meg bennünk. Nikodémushoz hasonlóan nekünk is meg kell tanulnunk elfogadni a Szentlélek iránymutatását, akkor is, ha nem mindig az általunk választott irányba fúj.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te arra hívsz, hogy újjászülessek a Lélek által. Tudom, hogy ezt nem vagyok képes magamtól elérni, de vágyom rá. Szükségem van rád, akit a magasba emeltek a kereszten. Hiszem, hogy aki hisz benned, annak örök élete van. Néha nehéz felemelni a tekintetemet, nehéz bízni, amikor körülvesz a sötétség. De mégis kérem, hogy gyógyíts meg engem, újítsd meg szívemet, és add meg a bizalmat, hogy rád merjem bízni magam egészen! Hadd legyek a Szentlélek sodrásában élő ember, aki nem a múltam, hanem a te jövőd felé haladok.

Válasz

Ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.

Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű férfi, aki a zsidók egyik főembere volt. Éjnek idején fölkereste Jézust, és ezt mondta neki: „Mester, tudjuk, hogy te Istentől jött tanító vagy. Senki sem tud ugyanis ilyen csodajeleket tenni, amilyeneket te művelsz, ha az Isten nincs vele.” Jézus így felelt neki: „Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.” Erre Nikodémus megkérdezte: „Hogyan születhetik valaki újra, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe, hogy újra szülessék?” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom neked: aki újjá nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába. Ami testből születik, az test, – ami viszont Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy ezt mondtam neked: újjá kell születnetek! A szél ott fúj, ahol akar; hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született.”

Jn 3,1-8

Válasz