Tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű!

Jézus egy alkalommal így fejezte be tanítását: Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.

Mt 11,28-30

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A szentírás talán legszelídebb meghívását olvassuk a mai evangéliumban: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek!” Jézus akár ezt is mondhatná: „Jöjjetek, akik sikeresek vagytok, akiknek rendben van az élete, akik erősek és szentek vagytok.” De ő nem ezt mondja. Az Úr a fáradtakat, megterhelteket, sebzetteket hívja magához.

Az emberi szív mély vágya a megértettség, az elfogadottság és a nyugalom. Az, hogy valakihez tartozhatunk úgy, amilyenek vagyunk. Jézus pontosan ezt kínálja, nála letehetjük terheinket.

A „igát” gyakran teherként képzeljük el, pedig a bibliai időkben és később is az iga páros igavonó állatokra készült, két állat nyakába helyezték, így egymás mellett haladva együtt húzták az ekét maguk mögött. Amikor Jézus arról beszél, hogy az ő igáját vegyük magunkra, akkor ez azt jelenti, hogy velünk akarja hordozni a mi terheinket. Nem szünteti meg minden gondunkat, de elviselhetővé teszi, mert mellettünk van. Az ő igája édes – mert szeretetből segít nekünk. A kereszt, amit vele viszünk, már nem összetör, hanem átalakít minket.

Kinek szól Jézus hívása? Annak, aki fáradt, aki nem tud mindenkinek megfelelni, aki olyan terheket cipel, amit más nem lát. Annak szól a hívás, aki túl sokáig cipeli múltját, félelmeit, bűneit. Jézus azt mondja: ne egyedül vidd tovább! Add át nekem!

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus, elfáradtam. Néha magam sem tudom, mitől, csak azt érzem, hogy kimerültem. Köszönöm, hogy nem küldesz el, hanem magadhoz hívsz. Köszönöm, hogy nem azt kéred, hogy előbb oldjak meg minden problémát, hanem azt, hogy jöjjek hozzád úgy, ahogy vagyok. Taníts szelídségre, szívből fakadó alázatra! Add, hogy veled hordozzam azt, amit kaptam, és merjek pihenni nálad! Legyen a te igád valóban könnyű számomra, mert nem egyedül hordozom, hanem veled!

Válasz

Napi evangélium

Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura.

Abban az időben Jézus így fejezte be tanítását: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.

Mt 11,25-27

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus imádkozik. Bepillantást enged bensőséges kapcsolatába az Atyával, és megköszöni, hogy Isten nem a bölcseknek és okosaknak, hanem a kicsinyeknek tárta fel országának titkait. Jézus imája olyan, mint egy nyitott ablak a Szentháromság bensőséges világára, az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetére, amely kiárad az emberek felé.

Mit jelent „kicsinynek” lenni? Nem életkor, nem is értelmi képesség kérdése. A kicsiny az, aki tudja, hogy szüksége van Istenre. Aki nem zárkózik be saját bölcsességébe, nem próbál mindent megérteni vagy irányítani, hanem nyitott szívvel befogadja az Istentől kapott kegyelmet. Az ilyen ember szíve – mint egy gyermeké – kész rácsodálkozni Isten világára.

Jézus azt mondja: „Nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Itt olyan ismeretről van szó, amely szeretetből fakad. Isten világába csak a szeretet által léphetünk be.

A mai evangélium arra hív minket, hogy megkérdezzük: Milyen szívvel közeledünk Istenhez? Kicsinyek vagyunk vagy bölcsek, akik már mindent tudni vélünk?

Kérjük Jézust, hogy nyissa meg szívünket, és engedje, hogy a szeretet által ismerjük meg őt, és általa az Atyát is. Legyen bennünk szelíd bizalom, amely megnyitja értelmünket és szívünket Isten titkai előtt!

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Vezess engem a kicsinyek útján! Add, hogy ne akarjak mindent érteni, csak téged egyre jobban szeretni! Add, hogy ne akarjak uralkodni, csak szolgálni! Taníts alázatra, csendre, nyitottságra! Tudom, hogy nem az okosakat, hanem a nyitott szívűeket vezeted el az Atyához. Tárd fel előttem az isteni szeretet titkát! Engedd, hogy veled együtt forduljak bizalommal az Atya felé! Hadd legyek gyermek, akit te kézen fogsz, és bevezetsz a titokba, amely nem tudás, hanem örök szeretet!

Válasz

Napi evangélium

Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida!

Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, és mégsem tartottak bűnbánatot: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna, szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te, Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum.

Mt 11,20-24

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus feddő szavakat intéz a mai evangéliumban a közöny városaihoz. Korozain, Betszaida és Kafarnaum olyan helyek, ahol Jézus korábban tanított, gyógyított, csodákat tett, de mégsem változott meg az ott élők szíve. Jézus nem haraggal, hanem szomorúsággal szól hozzájuk, mert a bűnbánat, a megtérés elmaradt. Még a csodák sem mozdították meg mindenki szívét.

Önvizsgálatra hív minket ez a rész. Hányszor kapunk Istentől kegyelmi segítséget, lelki javakat, de nem vesszük komolyan? Hányszor szólít meg minket Isten, de mi nem válaszolunk, nem változunk. A kegyelem érkezik, de ha nem válik bennünk cselekvéssé, megtéréssé, akkor valójában veszélyes közöny uralja lelkünket. A legnagyobb veszély az a fajta hitetlenség, amely már semmin sem tud csodálkozni.

Jézus figyelmeztet, felelősségérzetünket akarja felébreszteni. Ne legyünk farizeusok! Ne higgyük azt, hogy tökéletesek vagyunk! Ne gondoljuk azt, hogy nincs szükségünk megtérésre!

Egy ember, aki őszintén megtér, környezetére is hatással van. Ma Jézus nem a múlt városaira mutat, hanem a saját „belső városainkra”: a szívem Korozainjára, ahol Isten szava elhangzik, de nem születik válasz; a lelkem Kafarnaumjára, ahol Jézus jelen van ugyan, de a változás késik. Itt az idő végre komolyan venni a felszólítást. Jézus várja megtérésünket, bűnbánatunkat.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Hányszor szólítottál már, és én csak hallgattam, de nem indultam el. Köszönöm, hogy újra szólsz, és nem fáradsz bele, hogy megérintsd a szívemet. Add, hogy ne váljak érzéketlenné kegyelmedre! Bánom, hogy sokszor csak szemléltem csodáidat, de nem engedtem, hogy bennem is változást hozzanak. Tisztítsd meg szívemet, és adj élő hitet! Ne engedd, hogy a közöny gyökeret verjen bennem! Adj szívembe őszinte, szeretetből fakadó bűnbánatot!

Válasz

I appreciate blogs that respect the reader's time, and this one does exactly that because it is clear you put real effort into making this accessible. I will definitely return for more updates like this. 성인용품 https://toybest.clickn.co.kr/

Válasz