Napi evangélium

Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény?

Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem tesz régi ruhára új szövetből foltot, mert az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe: mert így kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való; akkor mindkettő megmarad.”

Mt 9,14-17

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus tanítványai nem böjtölnek, és ez kérdéseket vet fel: miért nem tartják meg a vallásosság hagyományos formáit? Jézus válasza nem a böjt értelmetlenségéről szól, hanem annak idejéről és jelentéséről. Ő a Vőlegény, akinek jelenlétében ünnep van, tehát ez nem gyász, nem a böjt ideje.

A hasonlatok a ruhafoltról és a borostömlőről arra mutatnak rá, hogy Jézus nem pusztán javítani jött a régit, hanem valami teljesen újat hozott. Az ő örömhíre nem fér bele a megszokott vallásos formákba. A régi törvény és a hozzá kapcsolódó emberi szabályok nem tudják befogadni az evangélium erejét.

Tudunk-e megújulni vagy mindenáron ragaszkodunk a megszokott formákhoz? Készen áll-e a szívünk arra, hogy új bor legyen benne, azaz a Szentlélek öröme, szabadsága, lendülete? Jézus nem azért jött, hogy a múltat elvessük, hanem hogy új életre keltsen mindent.

Az új bor szétfeszíti a régi tömlőt és kiömlik belőle. Az új tömlőt is feszíti, de az bírja, nem szakad szét. Sokszor azt érezzük, hogy a változás fájdalmas. De ha Isten Lelke dolgozik bennünk, akkor új távlatok nyílnak. Merjük elengedni azt, ami csak látszólag biztonság, és engedjük, hogy Krisztus valóban megújítson minket.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te nem toldozgatni jöttél az életemet, hanem újjáteremteni. Ne engedd, hogy szívem csak a szokások szerint éljen, vagy a hitem kiüresedett formává merevedjen! Adj bátorságot, hogy kilépjek abból, ami régi, ami már nem hordoz téged, és adj nyitottságot, hogy be tudjam fogadni a te „új borodat”, az evangélium frissességét, a tanúságtétel örömét és a Szentlélek erejét! Uram, ne hagyd, hogy féljek a változástól, amit te hozol! Taníts engem együtt mozdulni veled, és örülni annak, amit ma akarsz tenni bennem! Légy velem, Uram, mert veled minden nap lelki újjászületés!

Válasz

Napi evangélium

Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!

Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”

Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívőt” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”

Jn 20,24-29

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Tamás apostol útja minden ember útja a kételkedésből a hit felé. Távol van, amikor Jézus megjelenik a többieknek, és nem tud hinni társainak. Ő nem elégszik meg a többiek tanúságtételével, ő látni és tapintani akar. A feltámadás olyan örömhír Tamás számára, ami túl szép, hogy igaz legyen.

A nyolc nap múlva újra megjelenő Jézus nem megszégyeníti Tamást, hanem odafordul hozzá, megmutatja neki sebeit, és személyesen szólítja meg őt. Ebben a pillanatban történik a fordulat, a hit születése. Tamás elhiszi, hogy az Úr feltámadt, majd vallomást tesz: „Én Uram, én Istenem!”

A hit nem mindig azonnal születik az emberben. Van, amikor kérdéseken, kétségeken, fájdalmakon keresztül érünk el a felismeréshez. De a feltámadt Krisztus nem siettet senkit. Vár, újra és újra eljön, és megmutatja magát, amíg fel nem ismerjük őt.

Az a nyolc nap kemény lelki vívódást jelentett a kételkedő apostol számára. Talán mégis igaz, amit a többiek állítanak? Vajon megjelenik-e újra az Úr? Láthatja-e ő is a feltámadt Jézust? És vágya teljesül. Tamás hitvallása az egyik legmélyebb az evangéliumokban. Aki áthalad a kételkedés sötét völgyén, az a szív mélyéből tudja megfogalmazni, kimondani személyes hitvallását. Jézus válasza nekünk szól: „Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek.” Mi vagyunk ezek a boldogok, ha hiszünk.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Sokszor hasonlítok Tamáshoz: vágyom látni, tapintani, bizonyosságot szerezni. Ne engedd, hogy kétségeim elválasszanak tőled! Jöjj el hozzám is, ahogy Tamáshoz eljöttél, és mutasd meg sebeid gyógyító erejét! Segíts kimondani szívem mélyéből: „Én Uram, én Istenem!” Köszönöm, hogy türelmes vagy velem, és hogy újra meg újra meglátogatsz. Add, hogy hitem megerősödjék, és boldogan higgyek benned!

Válasz

Napi evangélium

Áldott vagy te az asszonyok között!

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”

Mária megszólalt:

„Magasztalja lelkem az Urat,

és szívem ujjong megváltó Istenemben!

Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,

lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.

Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!

Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.

Nagyszerű dolgot tett karja ereje,

széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.

Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,

és felmagasztalta az alázatosakat.

Az éhezőket elhalmozta minden jóval,

de a gazdagokat elküldte üres kézzel.

Felkarolta gyermekét, Izraelt,

megemlékezve irgalmasságáról,

amint atyáinknak megígérte:

Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”

Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.

Lk 1,39-56

100_4062.JPG

Válasz

elmélkedés

Mária sietve elindul a hegyek közé, szíve alatt hordja a gyermeket, aki a Megváltó. A názáreti lány személye egyszerre rejtett és dicsőséges. Az a nő, akit Isten kiválasztott, nem hátradől, hanem útra kel. Nem önmagával van elfoglalva, hanem másokat keres, konkrétan Erzsébetet, aki maga is csodát hordoz szíve alatt.

Kettejük találkozásának hátterében ott a Szentlélek. Öröm, hála és jövendölés egyszerre fakad fel a találkozás pillanatában. Erzsébet felismeri Mária méhében az Urat, és Mária hálaénekre fakad: „Magasztalja lelkem az Urat!” Ez az ének nem csupán szép vallásos szöveg, hanem a hívő ember válasza a kegyelemre. Mária nem magát emeli fel, hanem azt ünnepli, hogy Isten kegyelme csodás dolgokat képes tenni azokkal, akik alázattal engedelmeskednek neki.

A Magnificat évszázadok óta az Egyház imája. A szegények, az elnyomottak, az egyszerű emberek hálaadása ez, akik tudják, hogy Isten hűséges. Mária ebben az imában nem a jövőről álmodozik, hanem a jelenben megtapasztalt csodát ünnepli.

Az igazi hit cselekvő és nem passzív. Nem saját érdekeit keresi, hanem másokat szolgál. Mária alázata az isteni erő legmélyebb hordozója. Nekünk is azt üzeni: induljunk el, vigyük Krisztust a szívünkben másokhoz. És legyünk hálásak, ha felismerik a bennünk élő Urat!

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Mária, Isten Anyja, segíts, hogy hozzád hasonlóan én is elinduljak a szolgáló szeretet útján! Taníts engem észrevenni mások szükségét, hordozni Krisztust a szívemben és jelen lenni a világban szeretettel! Add, hogy ne magamat, hanem az Urat magasztaljam! Taníts hálásnak lenni, amikor Isten megajándékoz, és hinni akkor is, amikor nem látok világosan! Segíts, hogy bátran mondhassam: Nagyot tett velem a hatalmas Isten!

Válasz

Napi evangélium

Mi közünk hozzád, Isten Fia?

Amikor Jézus a Genezáreti-tó keleti partján Gadara vidékére ért, két ördögtől megszállott ember jött vele szemben. A sírboltokból bújtak elő. Már annyira elvadultak, hogy senki se mert arra járni. A megszállottak kiáltozni kezdtek: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” Tőlük távol nagy sertéskonda legelészett. Az ördögök arra kérték Jézust: „Ha kiűzöl minket, küldj a sertéskondába.” Erre ezt mondta nekik: „Menjetek!” Azok ki is mentek, és megszállták a sertéseket, mire az egész konda a meredek partról a tóba rohant, és odaveszett. A kanászok elfutottak, bementek a városba, és elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. Akkor az egész város kiment Jézus elé, és amint meglátták, kérték, hogy távozzék határukból.

Mt 8,28-34

100_4037.JPG

Válasz