Napi evangélium

Uram, te ugye jó magot vetettél a földedbe?

Abban az időben: Jézus egy másik példabeszédet is mondott a tömegnek: „A mennyek országa olyan, mint amikor egy ember jó magot vetett a földjébe. Míg az emberek aludtak, jött az ellenség, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a vetés kikelt és kalászba szökkent, felütötte fejét a konkoly is. Akkor a szolgák odamentek a gazdához, és megkérdezték: „Uram, te ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnét került hát bele a konkoly?” Az így válaszolt: „Ellenséges ember műve ez.” A szolgák erre megkérdezték: „Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?” Ő azonban így felelt: „Nem, nehogy a búzát is kitépjétek, amikor a konkolyt kiszeditek! Hagyjátok, hadd nőjön az aratásig mindkettő. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt gyűjtsétek össze, kössétek kévébe, hogy elégessük, a búzát pedig hordjátok a magtáramba!”

Azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: „A mennyek országa olyan, mint a mustármag, amelyet egy ember elvetett a földjébe. Bár kisebb ez minden más magnál, mégis, amikor felnő, nagyobb minden veteménynél. Fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai és ágai között fészket raknak.” Végül ezt a példabeszédet mondta nekik: „A mennyek országa olyan, mint a kovász, amelyet fog az asszony, belekever három véka lisztbe, és az egész megkel tőle.”

Mindezt példabeszédekben mondta el Jézus a sokaságnak, és példabeszéd nélkül nem mondott nekik semmit, hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: Példabeszédekre nyitom ajkamat, s hirdetem, mi rejtve volt a világ kezdetétől.

Akkor elbocsátotta a tömeget, és hazament. Tanítványai pedig odajárultak hozzá és kérték: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!” Erre ő ezekkel a szavakkal válaszolt: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki ezeket elveti – az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjék össze országában mindazt, ami botrányos, és minden törvényszegőt. Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Az igazak pedig mint a nap, ragyogni fognak Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!”

Mt 13,24-43

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Isten országa növekszik

Egy kisvárosban élt egy postás, aki hosszú éveken át hordta a leveleket. Magának való ember volt, visszahúzódó, nem különösebben vallásos. Udvariasan köszönt, de sosem beszélgetett hosszabban senkivel. Egy napon az egyik idős asszony, akinek gyakran kézbesített levelet, meghívta egy csésze teára. Nem akarta hátráltatni a munkában, csak ki szerette volna fejezni köszönetét. A rövid beszélgetésből újabb meghívások lettek, aztán egyszer ajándékba adott neki egy újszövetséget. A postás elfogadta, otthon egyre rendszeresebben olvasgatta. Nem lett hirtelen más ember, de lassan megváltozott. Elkezdett beszélgetni másokkal is, érdeklődött, néha még tanácsot is kért, egy-két év múlva pedig még a templomba is elkezdett járni. Ilyen az Isten országa, ilyen az, amikor a mag növekedni kezd.

Az evangélium három példabeszédet állít elénk: a búza és konkoly példázatát, a mustármag példáját és végül egészen röviden a kovász hasonlatát. Első pillantásra talán a különbségek tűnnek fel számunkra, más képeket használnak, másfajta valóságot ábrázolnak. De van egy közös elemük, üzenetük: Isten országa titokzatosan, csendben, türelmesen növekszik. Nem látványos, nem hirtelen, de biztos és mély hatású.

Válasz

Az első példázat – a búzáról és a konkolyról – türelemre int minket. Isten országának egyik legnehezebben elfogadható titkával találkozunk itt: a rossz már jelen van, de Isten mégis türelmes, nem csap le azonnal, nem avatkozik be rögtön. Nem irtja ki késlekedés nélkül a bűnt, mert ismeri az ember szívét, és vár a megtérésre.

Ez a példázat tükröt tart elénk: képes vagyok-e elviselni a világban, sőt a saját életemben a búza és a konkoly együttélését? Megértem-e és elfogadom-e, hogy Istennek fontosabb a megmentés lehetősége, mint a gyors ítélet? Mert a végső aratás idején igazságot fog szolgáltatni, de addig is türelmesen vár. Akkor is gyors büntetést várok, amikor az én bűnömről van szó?

A második példázat a mustármag növekedésének titkát mutatja be, hogyan lesz a kicsiny magból hatalmas növény. A tanítás világos: Isten művei gyakran kicsinyként indulnak, de hatalmas növekedéshez vezetnek. Ebben a példában nem a türelem, hanem a remény a lényeges elem. Jézus arra tanít, hogy ne becsüljük le a kicsit. Aki ma „csak” imádkozni tud valamiért és konkrétan nem tud semmit sem tenni az ügy előmozdítása érdekében, az is elegendő. Vagy ha valaki csupán csendben viseli a keresztjét, ő is részt vesz Isten országának építésében. A kicsiben már benne rejlik a nagy.

A harmadik hasonlat, amely a kovászról, azaz az élesztőről szól, új szempontot hoz be, a belülről, láthatatlanul formáló erőt. A kovász átjárja az egész tésztát. Csendben, láthatatlanul dolgozik, de hatása idővel szembetűnő, a tészta megkel. Ez a kép Isten országának belső, lelki hatását szemlélteti: nem látszik a változás egyik pillanatról a másikra, de az isteni kegyelem átformálja a világ gondolkodását, a szíveket, a közösségeket. Ez a példa arra hív, hogy mi is a belső átalakulásra törekedjünk: ne csupán látszatkeresztények legyünk, hanem hagyjuk, hogy az evangélium gyökeresen átjárja életünk minden szintjét: gondolatainkat, szándékainkat, magatartásunkat, cselekedeteinket.

Aki nyitott szívvel hallgatja az igét, annak a szívében titokzatosan, de biztosan növekedni kezd Isten országa.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy nem erővel uralkodsz, hanem türelemmel és szeretettel építed országodat bennem és körülöttem. Segíts, hogy ne zúgolódjak a rossz jelenléte miatt, hanem higgyek a te bölcs ítéletedben és időzítésedben! Adj reményt, hogy a kicsiny kezdetek is eljutnak a nagy beteljesedésig, ha hozzád hűségesek maradunk! És add, hogy szívem kovászként tudjon hatni: csendben, alázattal, de átformálva a környezetemet szereteted szerint! Formálj engem, és tedd szívemet jó földdé, ahol igéd gyümölcsöt hoz!

Válasz

Napi evangélium

Ez az én szolgám, akit kiválasztottam

A félkezére béna ember szombatnapon történt meggyógyítása után a farizeusok kivonultak a zsinagógából, és maguk között arról tanakodtak, hogyan okozhatnák Jézus vesztét. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnét. Sokan azonban utána mentek, és ő valamennyiüket meggyógyította, de megtiltotta nekik, hogy nyíltan beszéljenek róla. Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése:

„Ez az én szolgám, akit kiválasztottam,

szeretett fiam, akiben kedvem telik.

Kiárasztom rá lelkemet,

és ítéletet hirdet a nemzeteknek.

Nem vitatkozik, és nem kiabál;

szavát sem hallják a tereken.

A megroppant nádszálat nem töri el,

a pislákoló mécsbelet nem oltja ki,

míg csak győzelemre nem viszi az igazságot.

Az ő nevében bíznak a nemzetek.”

Mt 12,14-21

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A mai evangélium két ellentétes magatartást állít elénk: az egyik oldalon a farizeusok állnak, akik tanácsot tartanak Jézus megölésének szándékával, a másikon pedig Jézus, aki csendesen visszavonul. Nem menekül, nem félelemből távozik, hanem az Atya akaratát követve saját küldetésére figyel. A konfliktust nem ő provokálta, de a szembenállás, az elutasítás nem állíthatja meg. Nem áll le vitatkozni, inkább csendesen gyógyít, és hallgatást kér, nehogy cselekedetei miatt még nagyobb legyen a vallási vezetők haragja.

Máté evangélista itt Izajás prófétát idézi, hogy megmutassa, ki valójában Jézus: Isten szenvedő szolgája, aki nem erővel, nem erőszakkal, hanem türelemmel és irgalommal valósítja meg a megváltás művét.

Milyen erős ellentét ez a világ hangos önigazolásával, a győzelem kultuszával, az erő és siker hajszolásával szemben! A mi Istenünk nem elnyom, hanem felemel, nem megszégyenít, hanem meggyógyít. Isten csendben dolgozik, ott is, ahol mi már nem remélünk. Ő akkor is mellettünk van, amikor a világ hátat fordít, amikor megroppanunk, amikor csak pislákol a hitünk.

Az evangélium reményt ad a megtört, elfáradt, elbizonytalanodott embereknek. Jézus nem várja el, hogy erősek legyünk, csak azt, hogy elfogadjuk segítségét. Ő jelen van a szívünk legsebezhetőbb rétegeiben is, és ha engedjük, újjáépíti életünket.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy nem erővel jössz, hanem irgalommal. Köszönöm, hogy védelmezel, amikor gyenge vagyok, mint a pislákoló mécses vagy mint a megroppant nádszál. Add, hogy ne féljek a törékenységemtől! Taníts engem is szelídségre, csendes bizalomra, türelmes szeretetre! Ne engedd, hogy mások gyengeségét kihasználjam, inkább bátoríts, hogy megerősítsem őket! Uram, hűséggel akarlak követni.

Válasz

Az Emberfia ura a szombatnak is.

Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: „Nézd, tanítványaid olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!” Jézus erre megkérdezte: „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt megéhezett? Hogyan ment be Isten házába, és hogyan ette meg a kitett kenyereket, amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétkeznének? Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit jelent a mondás: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!”, akkor sohasem ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is.”

Mt 12,1-8

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus tanítványai egy gabonaföld mellett sétálnak, szombat van. Éhesek, ezért letépnek néhány kalászt. A farizeusok rögtön ítéletet mondanak cselekedetükről: szombaton nem szabad aratni, nem szabad munkát végezni! Jézus válasza azonban a törvény értelmét világítja meg: nem a betű számít, hanem a szív. A törvény célja nem az ember nyomorgatása, nem életének ellehetetlenítése, hanem segíteni az embert.

„Irgalmasságot akarok és nem áldozatot” – idézi Jézus Ozeás prófétát (Oz 6,6). Az irgalmasság gondolata újra és újra visszhangzik az evangéliumokban. Istennek nem a külső formák tetszenek, hanem a szív, amely képes szeretni, meg tud bocsátani.

A farizeusi gondolkodás bennünk is jelen van: gyorsan ítélünk, ha valaki nem úgy viselkedik, mint elvárnánk. De Jézus azt mondja: az ember fontosabb a szabálynál. A törvény célja nem a korlátozás, hanem az élet védelme, az élet támogatása.

Tudok-e irgalmas lenni akkor, amikor könnyebb volna ítélkezni? Az Istenhez vezető út nem a pontos szabálykövetés, hanem a szeretet és az irgalom gyakorlása. Az irgalmas Jézus van jelen bennünk, ha az embert fontosabbnak látjuk, mint a rendszer elvárásait.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Irgalmas Jézus! Taníts engem is úgy látni az embereket, ahogyan te tekintesz rájuk! Ne engedd, hogy elvakítson a szabályok ridegsége, a hagyományok merevsége! Adj nyitott szívet, amely érzékeny a másik ember éhségére, legyen az testi vagy lelki hiány! Add, hogy ne a magam igazát keressem, hanem a te igazságod szerint cselekedjek: irgalmasan, figyelmesen, emberséggel! Hadd legyek olyan tanítványod, aki irgalmas szívvel tekintek minden emberre!

Válasz