Napi evangélium

Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel.

Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek, és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: „Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?” Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.”

Mt 22,34-40

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

„Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből. Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.” Jézus válasza a törvénytudónak nemcsak az ószövetség összegzése, hanem a keresztény élet lényegének tömör megfogalmazása is egyúttal. A szeretet Isten ajándéka és emberi felelősség, döntés arról, hogy milyen irányba haladjon az életünk. E kettős parancs, Isten és ember szeretete, egy tőről fakad, és csak együtt éltet.

Szent László király élete ezen a kettős parancson nyugodott. Királyként nemcsak országot kormányzott, hanem népet vezetett az igazság és a keresztény hit útján. Lovagkirályként nem a hódításban, hanem a békében, az oltalmazásban, az igazság szolgálatában látta hatalma értelmét. Szigorú és erős volt, de nem könyörtelen, döntéseit mindig az Istenbe vetett bizalom, az emberek iránti felelősség és az evangéliumi értékrend hatotta át.

Szent László nemcsak törvényt hozott, hanem példát is adott. Az ábrázolásokon legtöbbször harci jelenetben látjuk, amint például megment egy leányt, de ez a jelenet nem csupán hőstett, hanem jelképe annak, hogy az erő akkor érték, ha a gyengét védi, az ártatlant oltalmazza. Ez a szeretet egyik formája: felelősség másokért. László király hivatásának tekintette, hogy Krisztus törvényét képviselje a földön.

A mai evangélium László király szentté válásának titkát tárja elénk: a szeretet parancsát nem elméleti tételként kezelte, hanem igazságként, amely szerint élt. Istent szerette, mert benne látta a hatalom valódi forrását, és az embert, mert mindenkit az Isten képmásának tekintett. Nem elég csak hinni, nem elég ismerni a szentírást, hanem Isten szeretetéből kell élni, és azt megosztani másokkal.

Hol tartunk mi a szeretet útján? Tudunk-e úgy szeretni, hogy abban benne legyen az Isten iránti bizalom és a másik ember javának keresése is?

Kérjük Istent, hogy Szent László király közbenjárására adja meg nekünk is azt a bölcsességet és bátorságot, amely képes a szeretetet legfőbb irányelvvé tenni életünkben.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Urunk, Istenünk! Te Szent László királyt nemcsak bölcs vezetővé, hanem igaz szívű szentté formáltad. Add, hogy teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes elménkből szeressünk téged! Taníts minket is az igazi szeretetre, amely nem önmagát keresi, hanem a másik javát, amely kész szolgálni, védeni, megbocsátani és felemelni! Adj nekünk bátorságot, hogy hivatásunkat hittel éljük meg, és életünkkel tanúságot tegyünk rólad!

Válasz

Napi evangélium

Akarom, tisztulj meg!

Amikor Jézus befejezte a hegyi beszédet és lejött a hegyről, nagy sokaság követte. Ekkor odament hozzá egy leprás, leborult előtte, és így kérlelte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.” Jézus kinyújtotta kezét, megérintette őt, és így szólt: „Akarom, tisztulj meg!” Erre a leprás azonnal megtisztult. Akkor Jézus így szólt hozzá: „Nézd, ne mondd el ezt senkinek se, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld föl azt az áldozatot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul a gyógyulásról!”

Mt 8,1-4

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus lejön a hegyről, ahol korábban a nyolc boldogságot hirdette és tanította a sokaságot. Most nem beszél, hanem cselekszik, gyógyít. Egy leprás járul hozzá, letérdel előtte, és így könyörög: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.” Nincs ebben a kérésben semmi követelőzés, csak tiszta hit és alázat. A leprás nem kételkedik Jézus erejében. És Jézus válasza megdöbbentően egyszerű: „Akarom. Tisztulj meg!”

A lepra a korabeli világban nemcsak testi nyomorúság volt, hanem kirekesztettséggel, a közösségből való teljes kizárással járt. Aki leprás volt, annak az egészségesektől elkülönítve kellett élni, és útközben „tisztátalan!” kiáltással fel kellett hívnia a figyelmet betegségére, nehogy bárki megközelítse. Az érintkezés tiltott volt. Aki hozzáért, maga is tisztátalanná vált a törvény szerint. Jézus nemcsak szavával gyógyít, hanem megérinti a leprást. Nem távolról szól hozzá, hanem közel engedi magához. Ily módon Jézus gyógyít, ugyanakkor visszaadja a közösséghez való tartozás méltóságát. Megszabadít a betegségtől és a kirekesztettségtől is.

Az igazi csoda nem a lepra eltűnése. Az igazi csoda az, hogy Isten nem fél megérinteni a bűnös, szenvedő, sebzett embert. A mi lepránk lehet a közöny, a megkeseredés, a bűn vagy az elutasítottság, de Jézus ma is azt mondja: „Akarom. Tisztulj meg!” Neki nincs túl mély nyomorúság, amit ne vállalna, nincs seb, amit ne akarna gyógyítani. Az emberi érintés elutasíthat, de az isteni érintés mindig gyógyulást hoz.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Leborulok előtted, mint az egykori leprás, és csak ennyit mondok: ha akarod, te meg tudsz tisztítani. Tudom, hogy kezedben van a gyógyulás, a megújulás, az irgalom. Néha csak a sebeimet látom, a gyengeségemet, és nem merem hinni, hogy te közeledsz hozzám. Köszönöm, hogy nem hátrálsz meg a szegénységemtől, a bűneimtől, hanem megérintesz, hogy meggyógyíts. Add, hogy én is ilyen gyógyító jelenlét legyek mások számára: a remény eszköze, a jóság hírnöke!

Válasz

Napi evangélium
i evangélium
A mennyek országába az jut be, aki mennyei Atyám akaratát cselekszi.

Abban az időben Jézus így fejezte be a hegyi beszédet: „A mennyek országába nem jut be mindenki, aki azt mondja nekem: Uram! Uram! Csak az, aki mennyei Atyám akaratát cselekszi. Azon a napon sokan mondják majd nekem: Uram, Uram! Hát nem a te nevedben prófétáltunk? Nem a te nevedben űztük ki az ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát?

Én akkor kijelentem majd nekik, hogy nem ismertelek soha benneteket. Távozzatok színem elől, ti, gonosztevők! Mert mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak; az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.” Ezzel Jézus befejezte a hegyi beszédet. A népsokaság elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az ő írástudók.

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

„A mennyek országába nem jut be mindenki, aki azt mondja nekem: Uram! Uram!” Jézus szavai egyértelműek és világosak. Az ő tanítványának lenni életformáló valóság. A keresztény élet nem puszta hitvallás, hanem engedelmesség, szívből fakadó, cselekvő szeretet Isten iránt.

Jézus rövid példabeszéde két emberről szól. Mindketten házat építenek, látszólag hasonlóan. A különbség nem a ház külsejében van, hanem az alapban. Az egyik hallgatja Jézus szavait és a tanítás szerint él, ő kősziklára épít. A másik is hallja ugyan, de nem váltja tettekre, ő homokra épít. A vihar érkezése csak idő kérdése. És amikor eljön, nem a ház számos díszítőeleme, de nem is a formája számít, hanem az alap szilárdsága.

Ez a példázat a keresztény élet lényegét mutatja meg: az evangélium nem elméleti anyag, hanem szabálykönyv az életvezetéshez. Jézus nem azért jött, hogy okosabbak legyünk, hanem hogy új szívünk legyen. A hit nem vélemény, hanem válasz. Aki valóban hisz, az megéli, amit hirdet: nemcsak „Uramnak” szólítja Jézust, hanem engedi, hogy valóban ő vezesse életét.

Korunkban sok szó hangzik el Istenről. Sok ember vallásos, sokaknak van véleményük Jézusról, de nem ez a döntő, hanem az, hogy van-e élő kapcsolatunk Krisztussal. Olvasom-e szavait, figyelek-e rá, és engedem-e, hogy formálja lelkemet? Tudok-e megbocsátani, alázatos lenni, szolgálni?

A keresztény ember Krisztussal él. Ő ad szilárdságot, biztonságot, amikor jönnek a próbák. Mert jönnek. És ha ő az alap, akkor a ház – az életünk – nem fog rombadőlni.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Segíts, hogy ne csak a számmal valljam meg hitemet, hanem egész életemmel! Add, hogy aszerint éljek, amit tanítottál! Add, hogy ne legyek olyan, mint aki homokra épít, hanem megtaláljam benned az alapot, amely minden viharban megtart! Segíts, hogy szavaidat ne csak hallgassam, hanem szívembe fogadjam, és tettekre váltsam! Tarts távol az önámítástól, és adj őszinte, alázatos szívet, amely benned bízik. Segíts, hogy életemet, rád, a szilárd kősziklára építsem!

Válasz

Napi evangélium

Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.” A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.

Lk 1,57-66. 80

100_4037.JPG

Válasz