Napi evangélium

Akarom, tisztulj meg!

Amikor Jézus befejezte a hegyi beszédet és lejött a hegyről, nagy sokaság követte. Ekkor odament hozzá egy leprás, leborult előtte, és így kérlelte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.” Jézus kinyújtotta kezét, megérintette őt, és így szólt: „Akarom, tisztulj meg!” Erre a leprás azonnal megtisztult. Akkor Jézus így szólt hozzá: „Nézd, ne mondd el ezt senkinek se, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld föl azt az áldozatot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul a gyógyulásról!”

Mt 8,1-4

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus lejön a hegyről, ahol korábban a nyolc boldogságot hirdette és tanította a sokaságot. Most nem beszél, hanem cselekszik, gyógyít. Egy leprás járul hozzá, letérdel előtte, és így könyörög: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.” Nincs ebben a kérésben semmi követelőzés, csak tiszta hit és alázat. A leprás nem kételkedik Jézus erejében. És Jézus válasza megdöbbentően egyszerű: „Akarom. Tisztulj meg!”

A lepra a korabeli világban nemcsak testi nyomorúság volt, hanem kirekesztettséggel, a közösségből való teljes kizárással járt. Aki leprás volt, annak az egészségesektől elkülönítve kellett élni, és útközben „tisztátalan!” kiáltással fel kellett hívnia a figyelmet betegségére, nehogy bárki megközelítse. Az érintkezés tiltott volt. Aki hozzáért, maga is tisztátalanná vált a törvény szerint. Jézus nemcsak szavával gyógyít, hanem megérinti a leprást. Nem távolról szól hozzá, hanem közel engedi magához. Ily módon Jézus gyógyít, ugyanakkor visszaadja a közösséghez való tartozás méltóságát. Megszabadít a betegségtől és a kirekesztettségtől is.

Az igazi csoda nem a lepra eltűnése. Az igazi csoda az, hogy Isten nem fél megérinteni a bűnös, szenvedő, sebzett embert. A mi lepránk lehet a közöny, a megkeseredés, a bűn vagy az elutasítottság, de Jézus ma is azt mondja: „Akarom. Tisztulj meg!” Neki nincs túl mély nyomorúság, amit ne vállalna, nincs seb, amit ne akarna gyógyítani. Az emberi érintés elutasíthat, de az isteni érintés mindig gyógyulást hoz.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Leborulok előtted, mint az egykori leprás, és csak ennyit mondok: ha akarod, te meg tudsz tisztítani. Tudom, hogy kezedben van a gyógyulás, a megújulás, az irgalom. Néha csak a sebeimet látom, a gyengeségemet, és nem merem hinni, hogy te közeledsz hozzám. Köszönöm, hogy nem hátrálsz meg a szegénységemtől, a bűneimtől, hanem megérintesz, hogy meggyógyíts. Add, hogy én is ilyen gyógyító jelenlét legyek mások számára: a remény eszköze, a jóság hírnöke!

Válasz

Napi evangélium
i evangélium
A mennyek országába az jut be, aki mennyei Atyám akaratát cselekszi.

Abban az időben Jézus így fejezte be a hegyi beszédet: „A mennyek országába nem jut be mindenki, aki azt mondja nekem: Uram! Uram! Csak az, aki mennyei Atyám akaratát cselekszi. Azon a napon sokan mondják majd nekem: Uram, Uram! Hát nem a te nevedben prófétáltunk? Nem a te nevedben űztük ki az ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát?

Én akkor kijelentem majd nekik, hogy nem ismertelek soha benneteket. Távozzatok színem elől, ti, gonosztevők! Mert mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak; az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.” Ezzel Jézus befejezte a hegyi beszédet. A népsokaság elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az ő írástudók.

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

„A mennyek országába nem jut be mindenki, aki azt mondja nekem: Uram! Uram!” Jézus szavai egyértelműek és világosak. Az ő tanítványának lenni életformáló valóság. A keresztény élet nem puszta hitvallás, hanem engedelmesség, szívből fakadó, cselekvő szeretet Isten iránt.

Jézus rövid példabeszéde két emberről szól. Mindketten házat építenek, látszólag hasonlóan. A különbség nem a ház külsejében van, hanem az alapban. Az egyik hallgatja Jézus szavait és a tanítás szerint él, ő kősziklára épít. A másik is hallja ugyan, de nem váltja tettekre, ő homokra épít. A vihar érkezése csak idő kérdése. És amikor eljön, nem a ház számos díszítőeleme, de nem is a formája számít, hanem az alap szilárdsága.

Ez a példázat a keresztény élet lényegét mutatja meg: az evangélium nem elméleti anyag, hanem szabálykönyv az életvezetéshez. Jézus nem azért jött, hogy okosabbak legyünk, hanem hogy új szívünk legyen. A hit nem vélemény, hanem válasz. Aki valóban hisz, az megéli, amit hirdet: nemcsak „Uramnak” szólítja Jézust, hanem engedi, hogy valóban ő vezesse életét.

Korunkban sok szó hangzik el Istenről. Sok ember vallásos, sokaknak van véleményük Jézusról, de nem ez a döntő, hanem az, hogy van-e élő kapcsolatunk Krisztussal. Olvasom-e szavait, figyelek-e rá, és engedem-e, hogy formálja lelkemet? Tudok-e megbocsátani, alázatos lenni, szolgálni?

A keresztény ember Krisztussal él. Ő ad szilárdságot, biztonságot, amikor jönnek a próbák. Mert jönnek. És ha ő az alap, akkor a ház – az életünk – nem fog rombadőlni.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Segíts, hogy ne csak a számmal valljam meg hitemet, hanem egész életemmel! Add, hogy aszerint éljek, amit tanítottál! Add, hogy ne legyek olyan, mint aki homokra épít, hanem megtaláljam benned az alapot, amely minden viharban megtart! Segíts, hogy szavaidat ne csak hallgassam, hanem szívembe fogadjam, és tettekre váltsam! Tarts távol az önámítástól, és adj őszinte, alázatos szívet, amely benned bízik. Segíts, hogy életemet, rád, a szilárd kősziklára építsem!

Válasz

Napi evangélium

Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.” A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.

Lk 1,57-66. 80

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Öröm és megdöbbenés lengi körül Keresztelő János születését. Egy évek óta gyermekáldásra váró idős házaspár, egy hosszú némaság után megszólaló atya, egy név, amely nem a családi hagyományt követi, hanem Isten új kezdetét jelzi. Mindez azt igazolja, hogy amikor Isten cselekszik, az ember csodálkozni kezd. Hiába próbálnánk szokásainkba, a megszokott rutinba zárni Isten cselekedeteit, a kegyelem utat talál.

János születése nem egyszerű örömhír volt, hanem jel. Zakariás némasága annak következménye volt, hogy nem hitt az angyal szavának. A hitetlenség elnémítja az embert, de a kegyelem eljövetele újra szóra nyitja ajkát. Amikor megszületik a gyermek, és az atya engedelmesen leírja a nevét, megnyílik a szája, és dicsőíteni kezdi Istent. A hit újból hangot ad: a belső csend, ha engedelmes szív kíséri, dicséretté változik.

A gyermek neve: János. A név jelentése sokatmondó: „az Úr kegyelmes.” A történet minden részletében jelen van a kegyelem. Isten nem feledkezik meg népéről. János élete annak az ígéretnek hordozója, hogy Isten készíti az utat Fia számára, és azt akarja, hogy az emberek is készüljenek.

A mai evangélium egyik kulcsmondata: „Nyilván az Úr van vele.” Itt nemcsak János különleges küldetésére kell gondolnunk, hanem arra is, hogy minden emberi élet mellett ott van az Isten. Ő nemcsak a prófétákban és a nagy szentekben munkálkodik, hanem mindenkiben, bennünk is. Gyakran észrevétlenül, de biztosan formál, vezet, és megadja a kellő segítséget a megfelelő időben. Lehet, hogy egy ideig némaságban vagyunk, nem értjük, mi történik körülöttünk, de ha hűségesek maradunk, egyszer majd értelmet nyer minden.

Keresztelő Szent János arra tanít, hogy életünkkel mutassunk túl önmagunkon. Ő nem önmagát hirdette, hanem azt, aki utána jött, a Megváltót. „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.” Ez a krisztusi tanítvány igazi lelkülete: örömmel készíteni az utat mások szívében Isten számára, alázattal visszahúzódni, hogy a figyelem ne ránk, hanem Krisztusra irányuljon.

Válasz

imádság

Mindenható Isten! Te irányítod az emberi történelmet, hogy minden a te szereteted terve szerint bontakozzék ki a megfelelő időben. Köszönöm Keresztelő János példáját, aki nem önmagát kereste, hanem a Megváltó előtt készítette az utat. Add, hogy én is nyitott legyek a te szavadra, és ne csak beszéljek rólad, hanem egész életem tanúságtétel legyen! Taníts csendre, amikor hallgatnom kell, és bátorságra, amikor szólnom kell!

Válasz

Napi evangélium

Amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik!

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne vessétek oda a szent dolgokat a kutyáknak, és ne szórjátok gyöngyeiteket a sertések elé, hogy lábukkal el ne tapossák azokat, és megfordulva, szét ne tépjenek titeket is. Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik! Ez ugyanis a Törvény és a próféták tanítása. A szűk kapun menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a romlásba visz, és sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják!

Mt 7,6. 12-14

100_4037.JPG

Válasz