Napi evanagélium

Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!

A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az úgynevezett Juh-kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok, sánták és bénák. Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg. Megszólította: „Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg azt felelte: „Uram! Nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz. Mire én odaérek, már más lép be előttem.” Jézus erre azt mondta neki: „Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!” Az ember azonnal meggyógyult. Fölvette ágyát, és járni kezdett. Aznap éppen szombat volt. A zsidók ezért rászóltak a meggyógyított emberre: „Szombat van; nem szabad az ágyadat vinned.” Ő azonban így válaszolt nekik: „Aki meggyógyított, azt mondta nekem: Vedd ágyadat, és járj!” Megkérdezték tőle: „Kicsoda az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd ágyadat, és járj?” A meggyógyult ember azonban nem tudta, hogy ki volt az. Jézus ugyanis továbbment, amikor tömeg verődött össze a helyszínen. Később Jézus a templomban találkozott a meggyógyított emberrel, és ezt mondta neki: „Látod, most meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, hogy valami nagyobb bajod ne essék!” Az ember elment, és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton cselekedte.

Jn 5,1-16

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus a Beteszda-fürdőnél találkozik egy bénával, aki harmincnyolc éve várakozik. Harmincnyolc év reménytelenségben, tehetetlenségben, csalódásban. A jelenet megdöbbentő kérdéssel kezdődik: „Akarsz-e meggyógyulni?” Mintha Jézus olyat kérdezne, ami egészen nyilvánvaló. Mert mi más vágya lehetne annak, aki harmincnyolc éve képtelen megmozdulni saját erejéből, mint a gyógyulás? Az Úr kérdése valójában a szív legmélyére mutat: van-e még benned vágy az életre, a változásra, a lelki megújulásra? Él-e még benned a remény, hogy egyszer járni tudsz?

A beteg válasza pedig nem egyszerű „igen” vagy „nem”, hanem egy panasz: „Nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz.” A bénaság nemcsak fizikai, hanem lelki is, hiszen egyedül maradt, kapcsolatok nélkül. Jézus nem a vízhez küldi őt, hanem cselekszik, ő maga lesz a gyógyulás forrása, amikor ezt mondja: „Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!” Ez a felszólítás új kezdetet, belső erőt, gyógyulást eredményez. A történet figyelmeztet is, mert nem mindenki örül a szombati gyógyulásnak. A zsidók nem a csoda, hanem a szombati nyugalom megszegése miatt háborodnak fel. Milyen sokszor korlátoznánk Isten szabadító tevékenységét saját szokásaink miatt!

Nagyböjtben Jézus immár tőlünk kérdezi: „Akarsz-e meggyógyulni?”, mégpedig testileg és lelkileg egyaránt. Hiszem-e, hogy isteni szava ma is képes új életet kezdeni bennem?

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Néha én is úgy érzem magam, mint a bénult ember, tehetetlenül várok, és közben csalódást érzek, mert segítség nélkül maradtam. Köszönöm, hogy ma nekem is felteszed a kérdést: „Akarsz-e meggyógyulni?” Kérlek, gyógyíts ki mindabból, ami megkötöz, megmerevít és elzár tőled! Add, hogy ne panaszkodjak, hanem a te szavadra figyeljek! Emelj fel, és adj bátorságot, hogy újra elinduljak a te utadon!

Válasz

Hitt ő maga, és vele egész házanépe.

Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta, hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta.

Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt. Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” A királyi tisztviselő azonban így szólt: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj csak! Fiad él.” Hitt az ember Jézus szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: „Melyik órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap déltájban hagyta el a láz.” Az apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él.” Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája, amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).

Jn 4,43-54

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A kafarnaumi királyi tisztviselő Jézushoz jön, mert a fia haldoklik. Kétségbeesett és szeretné, ha Jézus mielőbb segítene. A válasz kissé kemény és számonkérő: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” De a tisztviselő nem hátrál meg, nem sértődik meg, hanem újra kéri: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!” És Jézus megajándékozza őt: „Menj, a fiad él.” Az ember pedig hitt a szónak, és útra kelt.

Ez a történet a hit útját mutatja meg nekünk, ahogy a látásból, a kétségbeesésből, majd a hallott szóba vetett bizalomból születik meg az igazi hit. A férfi először azért jön Jézushoz, mert bajban van. Sokan így indulunk el. Egy fájdalom, egy veszteség vagy egy betegség vezet el bennünket Istenhez. Jézus azonban nem csupán megoldás a bajainkra, hanem az Atya küldötte, aki hitre és belső látásra hív bennünket. Ezen a ponton megértjük, hogy Isten mindig többet akar nekünk adni, mint amit mi várunk vagy elképzelünk. Isten mindig bőkezűen ajándékoz meg minket. A tisztviselő hite akkor mélyül el igazán, amikor elindul hazafelé, mielőtt látta volna a fiát meggyógyulni. Az ő részéről a hazaindulás az a mozzanat, amikor a hithez már nem kell bizonyíték, mert megtanult bízni a szóban.

Nagyböjtben Jézus arra hív, hogy mi is ilyen bizalommal haladjunk tovább. Ő életünk minden szakaszában megadja azt, ami hitünk erősödését szolgálja.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! A tisztviselő személyében magamra ismerhetek, mert én is a hit útján járok. Oly sok aggodalom és félelem gyötör, és sokszor csak a jeleidet keresem, de sajnos nem téged. Taníts engem hinni szavadban akkor is, ha nem látom még az eredményt! Adj erőt, hogy el tudjak indulni, mint az az apa, aki bízott benned, és hazaindult reménnyel a szívében! Add, hogy ne a csodákban, hanem benned higgyek, aki az élet ajándékozója vagy!

Válasz

Napi evangélium

Hiszel-e az Emberfiában?

Abban az időben Jézus útközben látott egy vakon született embert. A földre köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemeire kente, és így szólt hozzá: „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.” Siloe annyit jelent, mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott.

A szomszédok, és akik azelőtt koldusként ismerték, így szóltak: „Nem ez az, aki itt ült és koldult?” Egyesek azt mondták, hogy: „Ez az!” Mások pedig: „Nem, csak hasonlít rá.” Ő azonban kijelentette: „Én vagyok az.” Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz. Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a vak szemét, szombat volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogy hogyan kezdett látni. Ezt válaszolta: „Sarat tett a szememre, megmosdottam, és most látok.” A farizeusok közül egyesek megjegyezték: „Nem Istentől való az az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot.” Mások azonban így szóltak: „Bűnös ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?” És szakadás támadt köztük.

Azután újból faggatni kezdték a vakot: „Te mit gondolsz arról, aki megnyitotta szemeidet?” Ő azt felelte: „Hogy próféta!” A zsidók ezt felelték neki: „Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?” És kitaszították őt.

Jézus meghallotta, hogy kitaszították. Amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Emberfiában?” Ő így válaszolt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus ezt felelte: „Látod őt, aki veled beszél: ő az!” Mire az ember így szólt: „Hiszek, Uram!” És leborult előtte.

Azután Jézus ezt mondta: „Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak.” Meghallotta ezt néhány körülötte álló farizeus, és megkérdezte: „Csak nem vagyunk mi is vakok?” Jézus így felelt: „Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.”

Jn 9,1. 6-9. 13-17. 34-38

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A látás és a hit útja

Nagyböjt 4. vasárnapján az Egyház nem a bűntudatunkat akarja növelni, hanem a bűnbánatunkat, hogy a hitetlenség sötétségéből a hit világosságára vezessen minket. Ezért olvassuk az evangéliumban a vakon született ember történetét, amely nemcsak csodaelbeszélés, hanem egy lelki fejlődés útja is. A történet lépésről lépésre tanít arra, mit jelent Jézusban hinni, mégpedig nem elmondás alapján, hanem személyes tapasztalatból. A lelki látás nem egy pillanat alatt születik meg bennünk, hanem beszélgetések, felismerések, küzdelmek és döntések során formálódik.

A történet elején egy ember áll, aki vakon született. Betegsége nem valakinek a hibájából fakadt, nem is büntetés, hanem kiindulópont, egy állapot. A tanítványok logikája még a múlt bűnei és az ok-okozat világában mozog, de Jézus mást mond: ez az ember a világosság felragyogásának hordozója. Vaksága lehetőség, hogy Isten műve láthatóvá váljon benne az emberek számára. Minden élethelyzet, minden gyengeség, minden korlátozottság lehetőséget ad az elindulásra Jézus világossága felé. folyt.....

Válasz

A vak ember nem kér csodát, még csak meg sem szólal a történet kezdetén. Jézus a kezdeményező, ő kezd el cselekedni, s mozdulatai változást eredményeznek. Aztán elküldi a férfit a Siloe tavához megmosakodni. Ez a mozzanat lényeges: nem azonnali gyógyulás történik, hanem egy aprónak számító cselekedetet, ugyanakkor engedelmességet kér. A látás mindig együtt jár azzal, hogy engedelmeskedünk Isten szavának, még akkor is, ha furcsának tartjuk vagy nem értjük.

A férfi látni kezd, de ezzel nem ér véget a történet, épp ellenkezőleg, most kezdődik igazán. A körülötte lévők, a vallási vezetők, a szülei mind zavarba jönnek. Képtelenek elhinni, hogy ez a változás megtörtént. És itt már fordulnak a szerepek, a „hitetlenség vaksága” itt válik nyilvánvalóvá: nem az nem lát, akinek születése óta rossz a szeme, hanem aki nem akar szembenézni a valósággal, aki még a saját szemének sem akar hinni. A farizeusok a régi gondolkodásmód foglyai, „Isten nem tehet ilyet szombaton” mondják, azaz nem Istennek köszönhető a gyógyulás. A szülők a félelem miatt nem vállalják a tanúságtételt. Mindenki mást lát, mást értelmez, de egyedül az, aki eddig nem látott, kezd el igazán „látni”, hinni.

A férfi fokozatosan jut el a teljes hithez. Először csak egy embert lát Jézusban: „az az ember, akit Jézusnak hívnak”, aztán prófétának nevezi. Később már Isten küldöttének tartja, s végül, amikor Jézus újra találkozik vele, eljut az igazi felismerésre: „Hiszek, Uram” – mondja és leborul előtte. A látás útja a hit útja. Csak akkor értjük meg, hogy ki is Jézus valójában, ha megengedjük, hogy megérintsen minket és megvalljuk, hogy vakok vagyunk. A nagyböjti idő célja nem az, hogy tökéletesek legyünk, hanem hogy lássunk, tisztábban, őszintébben, világosabban.

Mitől vagyunk vakok? Mi akadályozza, hogy világosan lássuk Isten jelenlétét és munkáját magunkban? Hogyan kellene engedelmeskednünk, milyen irányba kellene elindulnunk, hol tudunk megtisztulni? Látni tanulni és hinni mindig kockázatos, de Jézus vezet minket. Ő a világ világossága, s mi néha mégis hunyorgunk, nem értjük őt, visszariadunk a fénytől. Ő türelmes, újra és újra megszólít minket, és várja, hogy kimondjuk: „Hiszek, Uram.”

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy a világ világossága. Megvallom, hogy sokszor vagyok lelkileg vak, mert nem látom világosan, mit akarsz tőlem, nem értem szavaidat és félek elindulni. Add, hogy ne rejtőzzek el, amikor gyógyító szándékkal hozzám közeledsz! Taníts meg látni a szívemmel, ne csak a szememmel! Tisztítsd meg a gondolataimat, hogy ne a félelmeim, hanem a hitem irányítson! Köszönöm, hogy nem hagysz magamra, amikor mások elfordulnak tőlem. Hiszek benned, Uram, gyógyíts meg, és vezess világosságod által a hit útján az üdvösségre!

Válasz