Napi evangélium

A fiamat csak megbecsülik!

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: „A fiamat csak megbecsülik!” Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: „Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!” Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?” Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést.”

Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: „A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!” Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.” A főpapok és a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta.

Mt 21,33-43.45-46

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A mai evangéliumi történet nem csupán Izrael népének múltját idézi fel, hanem rólunk is szól. Isten mindnyájunknak ajándékozott egy „szőlőskertet”, az életet, a kapcsolatainkat, a küldetésünket. Mindent megadott, amire szükségünk van. Hogyan bánunk ezzel a tőle kapott életünkkel?

A szőlőmunkások tragédiája nem a téves gondolkodásukban, hanem teljes szereptévesztésükben rejlik. Nem akarnak elszámolni, nem ismerik el, hogy az, amit művelnek, valójában nem az övék. Nem akarják tudomásul venni, hogy ők bérlők és nem örökösök. A kapzsiság, az önzés és a birtoklási vágy vezeti őket, végül pedig még a gazda fiát is megölik, amivel Jézus már a rá váró sorsra utal. A példázat rávilágít Isten végtelen türelmére is, aki nem azonnal büntet, hanem időt ad az embernek a változásra. De meddig lehet visszaélni a ő türelmével?

Életemmel, tetteimmel, időmmel és képességeimmel vajon Isten országát építem vagy önző módon saját hasznomra akarom fordítani a rám bízott szőlőt? Elfogadom-e, hogy amit kaptam, az ajándék, amit felelősséggel kell visszaadnom?

Minden, amit Isten rám bízott, a hivatásom, a kapcsolataim, a hitem egy nagyobb terv, Isten rám vonatkozó tervének része. Isten megváltó és üdvözítő terve akkor valósul meg bennem, ha elfogadom, hogy Jézus az örökös, az Atya Fia.

© Horváth István Sándor

Válasz

elmélkedés

A mai evangéliumi történet nem csupán Izrael népének múltját idézi fel, hanem rólunk is szól. Isten mindnyájunknak ajándékozott egy „szőlőskertet”, az életet, a kapcsolatainkat, a küldetésünket. Mindent megadott, amire szükségünk van. Hogyan bánunk ezzel a tőle kapott életünkkel?

A szőlőmunkások tragédiája nem a téves gondolkodásukban, hanem teljes szereptévesztésükben rejlik. Nem akarnak elszámolni, nem ismerik el, hogy az, amit művelnek, valójában nem az övék. Nem akarják tudomásul venni, hogy ők bérlők és nem örökösök. A kapzsiság, az önzés és a birtoklási vágy vezeti őket, végül pedig még a gazda fiát is megölik, amivel Jézus már a rá váró sorsra utal. A példázat rávilágít Isten végtelen türelmére is, aki nem azonnal büntet, hanem időt ad az embernek a változásra. De meddig lehet visszaélni a ő türelmével?

Életemmel, tetteimmel, időmmel és képességeimmel vajon Isten országát építem vagy önző módon saját hasznomra akarom fordítani a rám bízott szőlőt? Elfogadom-e, hogy amit kaptam, az ajándék, amit felelősséggel kell visszaadnom?

Minden, amit Isten rám bízott, a hivatásom, a kapcsolataim, a hitem egy nagyobb terv, Isten rám vonatkozó tervének része. Isten megváltó és üdvözítő terve akkor valósul meg bennem, ha elfogadom, hogy Jézus az örökös, az Atya Fia.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az Atya szeretett Fia, akit hozzánk küldött, hogy megmutasd az ő irgalmas arcát. Bocsásd meg, ha sokszor visszaélek azzal, amit rám bíztál! Ha úgy élek, mintha minden az enyém lenne, s nem kellene elszámolnom képességeimmel előtted. Taníts felelősséggel, hálával és alázattal élni! Nyisd meg a szívemet, hogy benned ne ítélkező és büntető bírót, hanem megváltómat lássam! Adj bátorságot a megtéréshez! Segíts, hogy életem valóban gyümölcsöt hozzon! Fogadj el engem, Uram, szőlőművesedként, mert szívesen és örömmel munkálkodom szőlődben Isten országának növekedéséért!

Válasz

SÜT
napi evangélium
Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl.

Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: „Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.”

Lk 16,19-31

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A közömbösség szakadéka tárul elénk a mai evangéliumban, de ha az életben kerül elénk, vigyázzunk, nehogy beleessünk! A gazdag ember és Lázár története elsősorban nem szociális kiáltvány, hanem lelki diagnózis. A bűn nem abban áll, hogy a gazdag bántotta volna Lázárt, hanem hogy nem látta meg nyomorúságos élethelyzetét. Elment mellette, nap mint nap, úgy, hogy közben nem vette emberszámba. A legnagyobb szakadék nem a világban van, hanem a közöny miatt az emberi szívek között.

A nagyböjt segít minket, hogy észrevegyük azokat, akikre máskor talán nem figyelünk. Talán éppen a házunk előtt fekszik a szükséget szenvedő ember, és ha ma nem halljuk meg segítségkérését, holnap már lehet, hogy nem lesz kinek segítenünk. Az evangéliumi történetben ezt olvassuk: „köztünk és köztetek nagy szakadék tátong.” Ez a kijelentés a földi és a mennyei világ távolságára, az élők és a halottak közti távolságra utal. De másra is! A gazdag ember és Lázár közti távolságra, amikor még mindketten élnek. „Köztünk és köztetek nagy szakadék tátong” – ez a közömbösség, a közöny pontos és fájdalmas leírása.

A gazdag ember szeretne másokat figyelmeztetni, de már késő. Mi azonban még ma halljuk meg Isten szavát! Ma még odaléphetünk a Lázárokhoz. Segítsen minket a nagyböjti időszak, hogy újra figyelmesek és érzékeny szívűek legyünk! Ahol a szeretet cselekszik, ott a szakadékok eltűnnek.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Add, hogy ne menjek el közömbösen a szegények, a kitaszítottak, az elfeledettek mellett! Nyisd meg szememet, hogy észrevegyem, hol van rám szükség! Őrizd meg szívemet attól a rideg zártságtól, amely elfordul a másik embertől és így tőled is! Segíts, hogy merjek lehajolni, segíteni, szolgálni! Tedd érzékennyé a lelkemet, hogy a te együttérző szíved tükröződjön bennem!

Válasz

napi evangélium
Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok!



Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de harmadnapra feltámad.”

Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.” Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”

Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”

Mt 20,17-28

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését és halálát, a tanítványok mégis másra figyelnek. Jakab és János apostol – anyjuk közreműködésével – előjogokat kérnek. Jézus kissé megdorgálja őket és rámutat, hogy milyen mélységes félreértés van a szívükben: „Nem tudjátok, mit kértek.” A tanítványi út nem karrier, hanem önátadás. És nem csupán kettőjüknek szól, hanem a többi apostolnak és nekünk is.

Őszinte és emberi ez a jelenet. Mi is vágyunk az elismerésre, a biztonságra, a magasabb pozícióra és a jelentősebb szerepre. De a Mester útja nem ilyen. Ő a kereszt útját választja, és követőit is erre az útra hívja. Az igazi nagyság nem a pozícióban rejlik, hanem a szolgálatban. „Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok” – mondja Jézus.

A böjt segít minket, hogy elforduljunk a csillogástól és felfedezzük az igazi értékeket. Nem versenyeznünk kell másokkal, hanem keresni kell, hogy hol van a legnagyobb szükség rám. Nem kiemelkedni, kitűnni akarjunk, hanem lehajolni a segítségre várókhoz. Jézus nem akarja elkerülni a szenvedést, hanem vállalja azt. Ha követjük, előbb-utóbb mi is megértjük, hogy az önzetlen szolgálat nem veszteség, hanem áldás.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Sokszor úgy érzem, nekem is több megbecsülés és elismerés járna. Szeretném, ha mindenki értékelné igyekezetemet és munkámat. De te egészen más utat mutatsz nekem saját példáddal. Taníts, hogy ne a hatalmat keressem, hanem a te szeretetedet! Add, hogy ne félelemmel, ne kedvetlenül, hanem örömmel mondjak igent a szolgálatra!

Válasz