Én nem ebből a világból vagyok.

A Sátoros-ünnep alkalmával Jézus így beszélt a farizeusokhoz: „Én elmegyek, és ti hiába kerestek, mert meghaltok bűneitekben. Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.” A zsidók erre tanakodni kezdtek: „Csak nem akarja megölni magát, hogy ezt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek”? Jézus így folytatta: „Ti innen alulról vagytok, én felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el rólam, hogy ki vagyok: ezért kell meghalnotok bűneitekben.” Erre megkérdezték: „De hát ki vagy te?” Jézus azt válaszolta: „Kezdettől fogva az vagyok, amit mondok is nektek. Sokat kellene még beszélnem rólatok, és ítéletet mondanom felettetek, mert aki engem küldött, igazmondó; én pedig azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.” De azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik. Végül Jézus azt mondta nekik: „Ha majd felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok, és hogy semmit nem teszek önmagamtól, hanem azt hirdetem, amit Atyámtól tanultam. Aki küldött engem, az velem van, és nem hagy magamra, mert én mindig azt cselekszem, amiben ő tetszését találja.” E szavak után sokan hittek Jézusban.

Jn 8,21-30

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Az evangéliumban feszültség uralkodik. Jézus beszél, de nem értik. Jelen van, de nem ismerik fel. Figyelmeztet, de mintha meg sem hallanák. A farizeusok értetlenkednek: „Csak nem akarja megölni magát?” – miközben Jézus nem a halálvágyról, hanem isteni küldetéséről beszél: eltávozik ebből a világból, visszatér a mennybe, mert az útja az Atyához vezet. Ő más világból jött, más szempontokat képvisel, másként látja az emberi életet, mint mi, akik gyakran csak evilági logika szerint gondolkodunk.

Az igazi lényeg az, amit Jézus háromszor is hangsúlyoz: „meghaltok bűneitekben.” Nem fenyegetés ez, hanem fájdalmas ténymegállapítás. A bűn nem pusztán törvényszegés, hanem vakság, amely elzár bennünket Isten életétől. A bűnben maradni annyi, mint elszakadni a forrástól. De van kiút a bűnből: „Ha majd felemelitek az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok”, s ez a kijelentés a megváltást hirdeti.

Jézus a saját kereszthaláláról beszél, arról az óráról, amikor mindenki elhagyja, mégis akkor válik világossá, hogy ő valóban az, akinek mondta magát. A Golgota lesz a felismerés helye. Ott derül ki, hogy ő nem egy megtévedt tanító, nem egy veszélyes szektavezér, hanem az Atyától hozzánk érkezett Megváltó, aki mindig azt cselekszi, amiben az Atya tetszését találja.

Mi most a nagyböjt útján a kereszt felé haladunk. Talán éppen ezekben a napokban kellene jobban elcsendesednünk, és megkérdezni magunktól: felismerem-e őt, mint Megváltót? Tudatosul-e bennem, hogy a bűn nem egyszerű gyarlóság, hanem létkérdés, amely elválaszthat Istentől?

A farizeusok ugyan nem értették meg Jézust, de az utolsó mondatban mégis felcsillan a remény: „E szavak után sokan hittek benne.” Van, aki meghallja szavát, felismeri őt napjainkban is. Közéjük tartozom?

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus! Olykor én is úgy állok előtted, mint azok, akik nem értettek meg téged. Hallgatlak, de nem mindig értem meg tanításodat. Látlak, de nem ismerlek fel. Néha csak későn sejtem meg, hogy te vagy az, aki megszólítottál. Uram, ne engedd, hogy bűneimben maradjak! Ne engedd, hogy vakságom végleg elválasszon tőled! Nyisd meg a szemem, hogy meglássam a keresztben a te dicsőségedet, és ne rémület, hanem remény ébredjen bennem! Te vagy a szeretet hangja a szívemben. Ne engedd, hogy nélküled járjam tovább utamat! Légy velem a hitem gyengeségében is, mert nélküled nem juthatok az örök életre!

Válasz

Napi evangélium

Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!

Abban az időben: Jézus kiment az Olajfák hegyére. Kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön. Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal.

Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt el?” „Senki, Uram” – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

Jn 8,1-11

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A bűnös asszony története egy megrázó és őszinte jelenet Jézus életéből, amely elénk tárja az emberi természet legmélyebb hajlamait: a vádaskodást, az ítélkezést, a megszégyenítést. Jézus a templomudvaron találkozik a hangos tömeggel, amely készen áll megkövezni valakit, miközben megfeledkezik saját bűnéről vagy éppen el akarja azt rejteni mások elől. Mert azt gondoljuk, hogy minél hangosabban vádolunk másokat, annál könnyebb elhallgattatni a saját lelkiismeretünket.

Jézus nem vitatkozik, nem mond beszédet, nem áll szándékában senkit kioktatni az erkölcsi rendről. Lehajol és ír a porba. Talán a nevüket, talán a bűneiket, nem tudjuk. De ezzel a cselekedetével csendet teremt a lincselés zajában. Aztán olyat mond, amit emberi bölcsességgel aligha tudnánk kitalálni: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Ezzel a mondattal gyengéden kiüti a jelenlévők kezéből és szívéből az ítélkezés köveit.

Jézus nem védi meg a bűnt, de megvédi az embert. Ezért mondja az asszonynak: „Menj, de többé ne vétkezzél!” Isten nem megszégyeníteni akar, hanem felemelni. Nem a múltunkat, hanem a jövőnket nézi. Nem a tömeg ítéletére bízza sorsunkat, hanem a saját irgalmára.

A nagyböjtben ez a jelenet arra hív minket, hogy újra megvizsgáljuk, hogyan nézünk másokra és önmagunkra. Mert sokszor állunk kődobásra készen egy szó, egy pletyka, egy meggondolatlan ítélet formájában. Jézus arra tanít, hogy ha igazán megismertük az irgalmat, akkor nem lesz szívünk elítélni senkit.

A kő, amit másokra hajítanék, talán ott van a kezemben és a szívemben is. És Jézus ma az én nevemet, az én bűnömet írja a porba, hogy emlékeztessen: én sem vagyok bűntelen. De elindulhatok a bűnbánat útján.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, irgalmas Jézus! Te nem elítélsz, hanem felemelsz. Köszönöm, hogy nem a bűneim szerint bánsz velem. Könnyű lenne másokra mutogatnom, de te szelíden rám nézel, és kérdezed: „Hol vannak a vádlóid? Én sem ítéllek el.” Taníts irgalmasnak lenni! Hadd hulljanak ki kezemből és szívemből az ítélkezés kövei! Taníts tisztelni a másik ember útját, és látni benne a küzdelmet, amit nem ismerek! Szükségem van rád, Uram, hogy ne legyek bíró, hanem testvér. Segíts, hogy ne a vádló tömeg tagja, hanem megbocsátó tanítványod és irgalmat hirdető Egyházad tagja legyek!

Válasz

napi evangélium

Én vagyok a feltámadás és az élet.

Abban az időben Lázár testvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, nézd, beteg, akit szeretsz!” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia megdicsőüljön.” Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt, aztán így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Judeába!”

Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked.” Jézus ezt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni.” Erre Márta így szólt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Márta ezt válaszolta neki: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!” Jézus a lelke mélyéig megrendült és megindult. Megkérdezte: „Hova temettétek?” Azok így szóltak: „Jöjj, Uram, és lásd!” Ekkor Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette őt!” Némelyek azonban így szóltak: „Ő, aki visszaadta a vak látását, nem akadályozhatta volna meg, hogy meghaljon?”

Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy kővel elzárt barlang volt. Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!” Márta, az elhunyt testvére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” Jézus ezt válaszolta neki: „Mondtam már neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét!” Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló nép miatt mondom, hogy higgyék: te küldöttél engem!” E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!” A halott azonnal kijött, kezén és lábán a rátekert leplekkel, arcán pedig a kendővel, amelyet fejére csavartak. Jézus megparancsolta: „Oldjátok föl, hogy járni tudjon!” A zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett.

Jn 11,3-7. 17. 20-27. 33b-45

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Lázár, jöjj ki!

Lázár halála és feltámasztása a János evangélium egyik kulcsfontosságú eseménye. Nemcsak azért, mert ez Jézus nyilvános működésének utolsó, legnagyobb csodája, hanem mert megmutatja, hogy az Ige nem puszta tanítás, hanem életet adó erő, aki belenyúl a halál sötétségébe és onnan is képes kiemelni, életre hívni az embert.

A történet első drámai pontja a késlekedés. Jézus megkapja a hírt Lázárról: „Uram, nézd, beteg, akit szeretsz!” Ebből a mondatból fájdalom és bizalom árad. Lázár két testvére, Márta és Mária nem kér semmit, nem mondják, hogy jöjjön, gyógyítsa meg, hanem csak közlik a tényt, mintegy emlékeztetve Jézust a szeretetre, ami összeköti őt Lázárral. De Jézus nem indul el azonnal. Ez a késlekedés döbbenetes és elgondolkodtató. Jézus, aki mindig kész volt segíteni, most vár. Talán bennünk is felmerült már a kérdés egyes élethelyzetekben: miért nem jön Isten azonnal, amikor legnagyobb szükség lenne rá? Miért nem akadályozza meg a tragédiát?

A hír után csend következik, de ebben a csendben készül valami, amit senki nem lát előre, csak egyedül az Úr. Ő nem közönnyel vár, hanem egy nagyobb szeretet távlatából. Ő nem tehetetlenség miatt vár, hanem később akarja megmutatni, hogy arra is képes, amire emberek soha. Ő nem távol tartja a szenvedést az embertől, hanem a szenvedést teszi Isten erejének helyszínévé. Jézus nem a beteg Lázárt gyógyítja meg, hanem a halott Lázárt támasztja fel. Nem az utolsó pillanatban érkező csoda története ez, hanem azé az isteni szóé, amely nem ismeri a visszafordíthatatlant.

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te nem félsz a sírhoz lépni és nem hátrálsz meg a halál tényétől. Te sírsz velünk, mert szeretsz minket. Hiszem, hogy te vagy a feltámadás és az élet. Köszönöm, hogy nem mindig úgy válaszolsz, ahogy elképzelem. Köszönöm, hogy van bátorságod késni, hogy nagyobbat adj. Te nem csak beteg testemet gyógyítod meg, hanem lelkemet támasztod fel. Uram, kiálts rám: „Jöjj ki!” Hívj ki a sötétségből, a bezártságból, bűneim sírjából. Adj erőt elindulni feléd, még akkor is, ha a testem és lelkem fáradt! Oldozz fel mindattól, ami megkötöz, és add meg nekem az új élet szabadságát! Vezess, Uram, az örök élet világosságába, mert te vagy az Élet, és én veled akarok élni most és az örökkévalóságban!

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te nem félsz a sírhoz lépni és nem hátrálsz meg a halál tényétől. Te sírsz velünk, mert szeretsz minket. Hiszem, hogy te vagy a feltámadás és az élet. Köszönöm, hogy nem mindig úgy válaszolsz, ahogy elképzelem. Köszönöm, hogy van bátorságod késni, hogy nagyobbat adj. Te nem csak beteg testemet gyógyítod meg, hanem lelkemet támasztod fel. Uram, kiálts rám: „Jöjj ki!” Hívj ki a sötétségből, a bezártságból, bűneim sírjából. Adj erőt elindulni feléd, még akkor is, ha a testem és lelkem fáradt! Oldozz fel mindattól, ami megkötöz, és add meg nekem az új élet szabadságát! Vezess, Uram, az örök élet világosságába, mert te vagy az Élet, és én veled akarok élni most és az örökkévalóságban!

Válasz