Napi evangélium

Kiment a magvető vetni.

Amikor Jézus a Genezáreti-tó partján tanított, nagy tömeg gyűlt köréje. Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig a tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik. Így kezdte tanítását: „Halljátok csak! Kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és fölcsipegették. Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég talaja. Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött a nap, megperzselődött, és mivel nem volt elég erős gyökere, elszáradt. Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag jó földbe hullott, kikelt, felnőtt, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hozott.” Jézus így fejezte be szavait: „Akinek füle van, hallja meg!”

Amikor egyedül maradt, tanítványai és a tizenkét apostol megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme, így válaszolt nekik: „Ti megtudhatjátok Isten országának titkát, a kívülállók azonban csak példabeszédekben hallanak róla: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek. Azután így folytatta: „Nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? A magvető az, aki az igét hirdeti. Azok, akikben útfélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra hullt a mag, amikor hallják a tanítást, szívesen hajlanak rá; de nem ver bennük gyökeret, mert (állhatatlanok), csak a pillanatnak élnek. Ezért, ha szorongatás vagy üldözés éri őket az Isten igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok pedig, akikben tövisek közé esik (az Isten igéje), meghallgatják ugyan a tanítást, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi földi szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz bennük gyümölcsöt. Végül vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott. Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak.”

Mk 4,1-20

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus példabeszéde a magvetőről, amit a mai evangéliumban olvasunk, nem egy a mezőgazdaságban dolgozó emberek számára tartott érdekes előadás, hanem mélyértelmű tanítás az emberi szívek állapotáról. Az ige, az isteni tanítás ugyanúgy, mint a vetőmag, mindig termékeny és életadó. Csak az a kérdés, hogy milyen földbe hull. Az emberi lélek különféle talajokhoz hasonlít: van, akiből a gonosz azonnal kitépi a hallott igét; másoknál talán gyors, de gyökértelen lelkesedés követi, és vannak, akiknél a világ zaja és gondja fojtja el a szót.

Jézus példázata tükör számomra: én milyen talaj vagyok? Meghallom-e az evangélium szavát? Akarom-e, hogy növekedjen, fejlődjön lelkemben? Elmélyítem-e vagy hagyom, hogy a felszínes élmények, aggodalmak, csábítások megfojtsák bennem? Jézus azt várja, hogy jó földdé váljak!

„Jó földnek”, „jó talajnak” lenni nem születési adottság. A talaj művelhető, azaz a szív is formálható, megújítható. A szentírás napi olvasása, a rendszeres ima, a szentségek vétele mind-mind olyan „kapavágások” vagy „gereblyézések”, amelyek eltávolítják a gyomokat, meglazítják a talajt, és lelkünk mélyebb rétegeibe juttatják az evangélium erejét.

Isten igéje mindig hatékony és időszerű. Ha befogadjuk, gyümölcsöt hoz bennünk, akár százszorosat is. Minden reggel, amikor kezünkbe vesszük a bibliát, új mag hull a szívünkbe. Minden este, amikor csendben átgondoljuk a napunkat, megöntözzük ezt a magot. Isten igéje így formálja életünket.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy tanítasz és elveted szívembe az élet igéjét. Adj nekem figyelmes, nyitott és készséges szívet, amely nem kemény, nem sekélyes, nem tövisekkel teli, hanem jó föld, amely képes befogadni a te szavadat! Segíts, hogy ne csak hallgatója, hanem megélője és hirdetője legyek az evangéliumnak! Tisztíts meg a világi aggodalmaktól és a hiábavaló vágyaktól, hogy a te örökérvényű tanításod termést hozzon bennem, hitben, reményben és szeretetben! Szavad legyen életem világossága és vezessen el a mennyei Atya örök országába!

Válasz

Ki az én anyám? Kik az én rokonaim?

Egy alkalommal Jézust fölkeresték anyja és rokonai. De nem mentek be a házba, ahol Jézus tanított, hanem hívatták őt. Akik körülötte ültek, odaszóltak Jézusnak: „Anyád és rokonaid kint vannak, és keresnek téged.” Jézus azonban így válaszolt: „Ki az én anyám? Kik az én rokonaim?” Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, és csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám!”

Mk 3,31-35

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus szavai első hallásra meglepőek, sőt, talán bántónak is tűnhetnek. Miért nem hívja azonnal magához édesanyját és rokonait? Miért beszél úgy, mintha nem lennének fontosak számára? A válasz nem az elutasításban, hanem a mélyebb összetartozás felmutatásában rejlik. Jézus nem tagadja meg sem édesanyját, Máriát, sem a többi családtagját, hanem kitágítja a szeretet és a közösség határait.

A Krisztushoz való tartozás alapja nem a vér szerinti kötelék, hanem az Isten akaratához való hűség. Aki hallgat Isten szavára és megteszi mindazt, amit Isten kér tőle, az Jézus baráti, családi kötelékébe tartozik. Jézus kissé furcsa kijelentésében ott rejlik a meghívás is: mindannyian Jézus „anyja, testvére, nővére” lehetünk, ha engedelmes szívvel válaszolunk hívására.

Mária, Jézus édesanyja nem véletlenül az első, aki ebbe a lelki családba tartozik. Ő mondta ki először: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a Te igéd szerint!” (Lk 1,38). Ő Isten akaratát nemcsak elfogadta, hanem minden pillanatban megélte. Ezért is méltó arra, hogy Jézus őt mindenki anyjává és az Egyház Anyjává tegye.

Isten népéhez, Isten családjához, az ő közösségéhez tartozni nem kiváltság kérdése, csupán nyitott és engedelmes szív kell hozzá. A mai evangélium arra hív, hogy ne csak hallgatói legyünk Isten igéjének, hanem cselekvői is. Így válik kapcsolatunk Jézussal személyessé és barátivá.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy meghívsz a te családodba, és nem származás, hanem engedelmesség által teszel testvéreddé, nővéreddé, anyáddá, barátoddá. Segíts, hogy ne csak hallgassam, hanem éljem is a te igédet! Adj nekem készséges szívet, hogy felismerjem és megtegyem az Atya akaratát életem minden helyzetében! Erősítsd bennem a hűséget, hogy mindig hozzád tartozzam, és ez szavaimban és cselekedeteimben egyaránt megnyilvánuljon!

Válasz

napi evangélium

Jézus hirdette a mennyek országa örömhírét.

Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott:

Zabulon földje és Neftali földje,

a tenger útja, a Jordán vidéke,

a pogányok Galileája:

A sötétben lakó nép nagy fényt lát,

és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.

Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!”

A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat és követték őt. Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt.

Jézus pedig bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a nép körében minden betegséget és minden gyötrelmet.

Mt 4,12-23

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Az élő Isten éltető szava

Jézus nyilvános működése – miként azt Máté evangéliuma bemutatja – nem diadalmas bevonulás Jeruzsálembe, hanem Galileában, a „pogányok földjén” kezdődik. Ez az indulás nem véletlen, a „sötétben lakó nép” számára jön el a világosság. A Megváltó ott kezdi el hirdetni az örömhírt, ahol az emberek leginkább rászorulnak a lelki szomjúság, a reménytelenség és a bűn sötétje miatt. A világosság, amit Isten Fia hoz, nem más, mint Isten igéje, amely megszólít, átalakít és új irányba fordít emberi életeket.

Azzal a szándékkal ünnepli Egyházunk a mai napon Isten igéjének vasárnapját, hogy ráirányítsa figyelmünket a szentírásra, arra a kincseskamrára, amelyben megtaláljuk Istennek mindenkor aktuális üzenetét. A szentírás, a biblia nem pusztán egy könyv, hanem az élő Isten éltető szava. Olyan szó, amely életet ad, irányt mutat és meghív. „Térjetek meg!” – mondja Jézus, s ez nem fenyegetés, hanem meghívás az új életre. Ahogy a galileai halászok szívét megérintette ez a szó és elindultak utána, tanítványai lettek, úgy ma is képes elindítani bárkit, aki nyitott szívvel olvassa.

A rendszeres szentírásolvasás olyan, mint a mindennapi kenyér. A testnek étel kell, a léleknek pedig az ige. Az evangélium olvasása nem csupán értelmi tevékenység, hanem szívbeli találkozás a feltámadt Krisztussal. Amikor kinyitjuk a szentírást, ő szól hozzánk, ő vigasztal, tanít, int, és erősít meg minket. Életünk eseményei, kérdései, nehézségei új értelmet nyernek az isteni szó világosságában.

Válasz

Szent Jeromos mondta: „Aki nem ismeri a szentírást, nem ismeri Krisztust.” Ezért, aki valóban kapcsolatban akar lenni az Úrral, annak kézbe kell vennie a bibliát. A lelki fejlődés szempontjából nagyon hasznos, ha valaki gyermekkorától, fiatalkorától napi rendszerességgel olvassa az evangéliumot. Nincs szükség ehhez különleges időpontra vagy helyre, hiszen a munka szüneteiben, otthon, útközben egyaránt olvashatjuk Isten üzenetét. Ez a remény és az igazság forrása, amelyből erőt meríthetünk hivatásunk felismeréséhez és teljesítéséhez.

A mai evangélium végén az igehirdetés és a tanítás mellett megjelenik a gyógyítás is. Jézus szava nem csak elméleti igazság, hanem gyógyító szó. Akár testi, akár lelki sebeket hordozunk, Isten igéje képes bevilágítani fájdalmaink sötétjébe. Életet ad, mint a napfény a földnek és az élőlényeknek. Aki naponta megnyitja szívét Isten üzenete előtt, fokozatosan megtapasztalja, hogy átformálja gondolkodását, megerősíti hitét és bátorítja küldetésében.

Az apostolok, akiket Jézus meghívott, nem tudósok, hanem egyszerű emberek voltak. De Isten igéje hatalmat adott nekik, megváltoztatta életüket és rajtuk keresztül mások életét is. Ugyanígy hív ma is minket Jézus: „Kövess engem!” A követés pedig azzal kezdődik, hogy minden nap időt szánunk az Úr szavára.

Mind a hívők, mind az Egyház számára a szentírás a hit, az erkölcsös élet és Isten megismerésének forrása. Ne maradjon ez a vasárnap egy naptári esemény a liturgikus esztendő folyamán, hanem legyen fordulópont. Vegyük kézbe a szentírást, keressük benne a választ életünk kérdéseire, és engedjük, hogy az evangélium világossága beragyogja mindennapjainkat!

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy az élő Ige, aki világosságot gyújtasz a sötétségben élőknek. Add, hogy mindennap éhezzem a te szavadat, és ne csak olvassam, hanem szívembe is fogadjam! Adj nekem nyitott szívet, amely készen áll követni hívásodat, mint egykor az apostolok! Add, hogy az evangélium világossága átalakítsa életem minden területét: gondolataimat, döntéseimet, kapcsolataimat! Te légy tanítóm, gyógyítóm és vezetőm! Szentlelked által gyújtsd fel bennem az isteni ige szeretetét, hogy általa növekedjek hitben, reményben és szeretetben, és életem tanúságtétellé váljék!

Válasz