Napi evangélium

Mit gondolsz, ki a legnagyobb a mennyek országában?

A tanítványok egyszer ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Mit gondolsz, ki a legnagyobb a mennyek országában?”

Erre Jézus odahívott egy gyermeket, közéjük állította, és így szólt: „Bizony, mondom nektek: ha meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát olyan kicsinnyé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki pedig befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül!

Mondom nektek: Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát. Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, s egy elkóborol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyoldalon, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony, mondom nektek: Jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”

Mt 18,1-5. 10. 12-14

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

„Ki a legnagyobb a mennyek országában?” – kérdezik a tanítványok Jézust. Ez a kérdés árulkodó. Nem azt kérdezik, hogyan lehet valaki hűségesebb, alázatosabb vagy engedelmesebb, hanem ki a legnagyobb. Versengés, önérvényesítés, rangsor vezeti őket, talán abban reménykednek, hogy Jézus majd megnevezi a „legjobb tanítványt”.

De Jézus válasza teljesen váratlanul éri őket. Odahív egy gyermeket, eléjük állítja, és azt mondja: „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” Ez a kijelentés nem csupán pedagógiai példázat, hanem lelki alapelv: Isten országába nem a hatalom, a siker vagy a tudás vezet, hanem a kicsinység.

De mit jelent „gyermekké” válni? Természetesen nem értelmi vagy érzelmi éretlenséget, nem naivitást vagy tudatlanságot, hanem azt a bizalmat, nyitottságot és önátadást, amely a gyermekben természetes. Egy kisgyermek nem akar uralkodni, nem önmagát helyezi a középpontba, hanem nyitott, elfogadó, tudja, hogy mások segítségére van utalva. Az ilyen magatartás az Istenbe vetett hit alapja: felismerem, hogy nem vagyok mindenható, és hogy rá vagyok utalva az Atyára mindenben.

Az elveszett juh példázata a következő üzenetet hordozza: Isten nem a tömegben gondolkodik, hanem az egyes emberben. Ha egy eltéved, utána megy, nem számít, milyen messzire került, mennyire volt „kicsi” vagy jelentéktelen mások szemében. Isten számára mindenki egyaránt fontos.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Taníts meg a gyermekek egyszerűségével élni: bizalommal, nyitott szívvel, alázattal, engedelmesen! Add, hogy ne a nagyságot keressem, hanem téged! Segíts, hogy ne nézzem le a gyengéket, hanem minden erőmmel segítsem azokat, akik kicsik, elesettek vagy eltévedtek! Add, hogy ne veszítsem el a te látásmódodat, hiszen számodra minden egyes ember fontos!

Válasz

Napi evangélium

Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya.

Abban az időben Jézus így beszélt tanítványaihoz: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya.”

Jn 12,24–26

100_4037.JPG

Válasz

imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te Szent Lőrincet megerősítetted a vértanúságban, és példájával tanítasz minket a szeretet erejére. Segíts, hogy én is kész legyek másokat szolgálni és odaadni magamat! Add, hogy ne a világ dicsőségét keressem, hanem a te országod igazságát! Növeld bennem a hitet, hogy az önátadás útja számomra is az élet forrásává váljon! Szent Lőrinc! Segíts, hogy ne féljek az áldozattól és Krisztussal életem bő termést hozzon! Járj közben értem, hogy Isten kegyelme megerősítsen a hitben, a hűségben és a mindennapok kereszthordozásában!

Válasz

imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te Szent Lőrincet megerősítetted a vértanúságban, és példájával tanítasz minket a szeretet erejére. Segíts, hogy én is kész legyek másokat szolgálni és odaadni magamat! Add, hogy ne a világ dicsőségét keressem, hanem a te országod igazságát! Növeld bennem a hitet, hogy az önátadás útja számomra is az élet forrásává váljon! Szent Lőrinc! Segíts, hogy ne féljek az áldozattól és Krisztussal életem bő termést hozzon! Járj közben értem, hogy Isten kegyelme megerősítsen a hitben, a hűségben és a mindennapok kereszthordozásában!

Válasz

napi evangélium

Te valóban az Isten Fia vagy!

Amikor (a kenyérszaporítás után) a tömeg befejezte az étkezést, Jézus mindjárt a csónakba parancsolta tanítványait, hogy amíg ő elbocsátja a tömeget, menjenek át előtte a túlsó partra. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, s ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Erre Péter odaszólt neki: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!” Ő azt mondta: „Jöjj!” Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: „Ments meg, Uram!” Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Mikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: „Te valóban az Isten Fia vagy!”

Mt 14,22-33

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A hit lépései a hullámokon

A mai evangélium folytatása az előző vasárnapi résznek, amely a kenyérszaporítás története volt. A csoda után a tanítványok hajóba szállnak, Jézus pedig elvonul imádkozni. Ő egyedül marad a hegyen, a tanítványok pedig egyedül a tavon, szembeszél fúj, és hatalmasak a hullámok, az evezés komoly erőfeszítést igényel. Ez a helyzet ismerős sokunk számára: magunkra maradtunk, próbálunk előrejutni, de az élet viharai nehezítik haladásunkat, kimerítik erőinket.

Jézus elindul feléjük a vízen járva. Nem hajóval, nem a parton kis kerülővel, hanem a hullámokon át. A csoda üzenetére érdemes odafigyelnünk: Isten akkor is eljut hozzánk, amikor minden más lehetőség bezárult. A legsötétebb éjszakában, a legnagyobb viharban is közeledik hozzánk, bár gyakran nem ismerjük fel őt. A tanítványok is először „kísértetnek” gondolják Jézust. Sokszor a segítség nem úgy érkezik, ahogy vártuk. Isten másként jön, de mindig időben.

Péter apostol a középpontba kerül. Azt kéri Jézustól, hogy hozzá tudjon menni a vízen. Ez a hit legbátrabb pillanata: elindulni a biztosból a bizonytalanba, a Mester felé. Amíg Péter Jézusra néz, addig megtörténik a lehetetlen. Amikor azonban elfordítja tekintetét az Úrtól, és inkább a hullámokat nézi, rögtön eluralkodik rajta a félelem és merülni kezd.

Ez a magatartás a hit örök küzdelmét mutatja meg: hol Jézusra nézünk, hol a körülményekre. Amikor az imában, a szentségekben, az igében rá tekintünk, járni tudunk a vízen. De amikor a világ zajára, a viharra figyelünk, mindjárt elgyengülünk. A hit nem biztos tudás, hanem bizalom. Bizalom abban, hogy Jézus valóban jelen van, valóban hív, és nem hagy magunkra küzdelmeinkben.

Egy asszony minden nap így imádkozott: „Uram, tarts meg, mert ha én elengedlek téged, te akkor is megtartasz engem.” Ez a rövid, de bizalomteljes fohász találóan kifejezi azt, amit Péter is megtapasztal: nem a tökéletes hit tart meg bennünket, hanem Jézus irgalma. „Ments meg, Uram!” – kiáltja Péter, és Jézus azonnal kinyújtja a kezét. Azonnal, tehát nem vár, nem kéri számon a gyengeséget.

Amikor Jézus beszáll a hajóba, elcsitul a szél. Nem a tanítványok ügyessége vagy tapasztalata vet véget a viharnak, hanem Jézus jelenléte. Ez a jelenlét nem feltétlenül szünteti meg a nehézségeket, de békét ad szívükbe, nyugalommal, biztonsággal tölti el őket. A történetet a tanítványok hitvallása zárja: „Te valóban az Isten Fia vagy!”

A történet nemcsak Péterről és a többi apostolról szól, hanem rólunk is. Mindannyiunk életében vannak éjszakák, viharok, félelmek. De Jézus elindul felénk, akkor is, ha nem ismerjük fel őt azonnal. Ha mi is elindulunk felé, még ha el is gyengülünk útközben, ő nem hagyja, hogy elsüllyedjünk. A hit nem teljes bizonyosság, hanem kitartás a hullámok között is, azzal a reménnyel, hogy az Úr keze mindig megtart minket.

Van-e bátorságod megtenni az első lépést? Van-e hited elindulni a hullámokon?

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Gyakran úgy érzem, hogy a hullámok elnyelnek, és elfog a félelem. Taníts meg rád nézni, amikor elindulok a bizonytalanság felé, és adj bátorságot a hit lépéseihez! Ne engedd, hogy a viharok elfordítsanak tőled, és ha elgyengülök, ragadj meg engem, és vezess vissza magadhoz, mert nálad nyugalmat, békét és biztonságot találok! Hiszem, Uram, hogy te nem hagysz el soha.

Válasz

Napi evangélium

Uram, könyörülj fiamon!

Egy alkalommal egy ember járult Jézushoz, és térdre borulva így kérlelte őt: „Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény, és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe. Elvittem tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.” Jézus így válaszolt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig leszek még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide a gyermeket!” Jézus ráparancsolt az ördögre, az kiment belőle, és a gyermek azonnal meggyógyult.

Amikor Jézus egyedül volt, a tanítványok hozzá mentek, és megkérdezték: „Miért nem tudtuk mi kiűzni?” Ő így válaszolt: „Mert gyönge a hitetek. Bizony, mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok e hegynek itt: Menj innét amoda! – átmegy, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen.”

Mt 17,14-20

100_4037.JPG

Válasz