Napi evangélium

Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?

Egy alkalommal Jézushoz járult egy gazdag ifjú, és megkérdezte: „Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?” Jézus így válaszolt neki: „Miért kérdezel engem a jóról? Csak egyedül Isten a jó. Ha pedig el akarsz jutni az életre, tartsd meg a parancsokat!” Az ifjú tovább kérdezte: „Melyeket?” Jézus felsorolta: „Ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, atyádat és anyádat tiszteld, és szeresd felebarátodat úgy, mint önmagadat!” Az ifjú erre kijelentette: „Ezt mind megtartottam. Mit kell még tennem?” Jézus így felelt: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el mindenedet, és árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, és kövess engem!” Ennek hallatára az ifjú szomorúan eltávozott, mert nagy vagyona volt.

Mt 19,16-22

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Bizonyára mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor egy kérdés nem hagy minket nyugodni. Akár hosszú időn át ott van a fejünkben, alig törődünk más dolgokkal, mert mielőbb választ szeretnénk. Nyugtalan nappalok és álmatlan éjszakák időszaka ez, s még azt sem tudjuk kihez fordulhatnánk válaszért.

Talán hasonló érzés töltötte el a mai evangéliumban szereplő fiatalembert. Talán napok vagy hetek óta járt a fejében a kérdés, amit most Jézushoz lépve kimond: „Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?” Egy kis megnyugvás is van a kérdésben, végre találtam valakit, aki választ ad. Egy olyan ember kérdése ez, aki keresi az igazságot, a teljességet. Nem azt kérdezi, mit szabad, vagy mit muszáj tennie, hanem hogy mit kell tennie az örökkévalóságért. Ez a vágy nem hamis: a fiatalember komolyan veszi a hitet, és nyitottnak tűnik arra, hogy a Jézustól kapott válasz szerint éljen.

Ekkor rövid párbeszéd következik a törvény megtartásáról, de Jézus észreveszi, hogy az ifjú többre vágyódik. És Jézus magasabbra teszi a lécet: „Ha tökéletes akarsz lenni, add el mindenedet!” Ezen a ponton a történet megbicsaklik. Az ifjú elszomorodva távozik, mert sok vagyona volt. A vágy megvolt, de nem volt kész arra, hogy lemondjon az anyagi javak által nyújtott biztonságról, kényelemről.

Mi is szeretnénk jobbak lenni, közelebb kerülni Istenhez, csak ne kerülne semmibe. Jézus azonban nem olcsó boldogságot kínál. Az örök élet nem a jó kérdésfeltevésen múlik, hanem a bátor válaszon.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Bennem is ott él a vágy, hogy elnyerjem az örök életet. Néha mégis elszomorít kérésed, mert nehéz elengednem a megszokott biztonságot. Add, hogy ne csak kérdezni merjek, hanem válaszolni is! Ne csak keressem az utat, hanem legyen bátorságom elindulni rajta! Tudom, hogy követésed mindig áldozattal jár. Adj erőt, hogy le tudjak mondani az anyagi javakról és téged válasszalak!

Válasz

Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!

Abban az időben: Jézus továbbhaladt, és Tirusz és Szidon vidékére vonult vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz szellem!” Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai, és arra kérték: „Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!” Jézus kijelentette: „Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: „Uram, segíts rajtam!” Ő így válaszolt: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak!” Mire az asszony: „Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!” Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!” És a lánya meggyógyult még abban az órában.

Mt 15,21-28

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A hit, amely kilép a megszokásból

Jézus idegen földre megy, Tirusz és Szidon vidékére, a pogányok területére. Ebben már önmagában is van valami jelentőségteljes: a Messiás, aki Izrael fiaihoz küldetett, most átlépi a határokat – földrajzilag és jelképesen is. És éppen ott, a „kívülállók” között találkozik valakivel, aki olyat tesz, amit még a választott nép tagjai közül sem sokan: mélyen megérinti Jézus szívét.

A kánaáni asszony története nem csupán a hűség és kitartás példája, az üzenet ennél mélyebb: Jézus kinyilvánítja, hogy az üdvösség minden ember számára elérhető, aki hittel fordul hozzá. Ez a nő nem zsidó, nem tanult, nem tartozik semmilyen vallási elithez, de van egy nagy előnye: tud szenvedni és ismeri a lélek fájdalmát. És aki szenved, az tud kérni, tud kiáltani, tud küzdeni, és gyakran jobban érti a krisztusi tanítást, mint a szokásokban és a szokásokból élő hívők.

Mária, Jézus anyja, egy lakodalmon szólítja meg először nyilvánosan Fiát és kéri segítségét: „Nincs több boruk.” A kánaáni asszony is hasonlóan szól: „Uram, könyörülj rajtam!” A különbség óriási: az egyik kérés egy ünnepi alkalommal váratlanul előálló kellemetlenség, a másik egy kétségbeesett személy hosszú idő óta tartó élethelyzete. Az anyai szeretet és gondoskodás az egyiknél is, a másiknál is a mozgató erő. A szeretet – különösen, amikor egy gyermek szenved – képes áttörni minden társadalmi falon, vallási előítéleten és hallgatáson.

A találkozás drámai: Jézus háromszor is visszautasítja az asszony kérését: először hallgatással, aztán teológiai érveléssel – „Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól” –, végül egy provokatív mondattal: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak!” Ezek a mondatok mintha próbára tennék az asszonyt, de valójában ezek által bontakozik ki az asszony hite. Mert nemcsak a hite nagy, hanem az alázata és éleslátása is: „Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!”

Válasz

Ez a mondat alázatos és jelzi mély hitét: Elismerem, hogy nem vagyok méltó, de hiszem, hogy a te kegyelmedből egy morzsa is elég a csodához. Ez a „morzsányi hit” az, ami gyógyulást hoz lánya számára. Nem kell ide tudományos elmélet, nincs itt csodás látomás, csak egy egyszerű, de igaz szívből fakadó kijelentés, ami tanúskodik az alázatról, a bizalomról és a hitről. És Jézus észreveszi ezt, ezért így szól hozzá: „Nagy a te hited!” Olyan ember mondja ezt egy pogány asszonynak, aki másutt így sóhajt fel: „Ó, ti kishitűek!”

Egy plébános mesélte, hogy egy alkalommal egy asszony hónapokon át minden szentmise után ott maradt a templomban egyedül imádkozni. Egyszer könnyek között mondta az atyának: „A fiam elhagyta az Egyházat. Nem beszél velem, sem Istennel. Nem tudok mást tenni, mint nap mint nap leülni itt, Isten előtt, és megmutatni neki, hogy nem adom fel.” A fiú tudott erről és egy év múlva visszatért anyjához és hitélete is újrakezdődött. Nem a szavak győzték meg, hanem az a hűséges, csendes, kitartó jelenlét, ahogy az anyja ott maradt Jézus lábánál.

Olyan időket élünk, amikor egyre több ember érzi a hallgatást Isten részéről. Mintha nem hallaná meg az imákat. Mintha távol lenne. Az evangéliumban szereplő pogány asszony nem sértődik meg, nem hátrál meg, hanem okosan, szeretettel és hittel válaszol. Példája arra bátorít minket, hogy keressük Isten közelségét, és legyünk kitartóak, akkor is, ha látszólag hallgat. Isten pillanatnyi hallgatása ugyanis nem elutasítás, hanem meghívás a hitben való növekedésre.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Add, hogy hitem ne csak akkor legyen erős, amikor meghallgatsz, hanem akkor is, amikor úgy érzem, nem figyelsz rám! Taníts kitartóan kérni, mint a kánaáni asszony, aki nem a méltóságát féltette, hanem bizalmát mutatta meg feléd! Segíts, hogy ne adjam fel az imát, még ha a válasz késik is! Erősíts meg, hogy higgyem: a te kegyelmed morzsái is elegendőek, mert abból árad az élet és a gyógyulás!

Válasz

napi evangélium

Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben!

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”

Mária megszólalt:

„Magasztalja lelkem az Urat,

és szívem ujjong megváltó Istenemben!

Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,

lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.

Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!

Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.

Nagyszerű dolgot tett karja ereje,

széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.

Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,

és felmagasztalta az alázatosakat.

Az éhezőket elhalmozta minden jóval,

de a gazdagokat elküldte üres kézzel.

Felkarolta gyermekét, Izraelt,

megemlékezve irgalmasságáról,

amint atyáinknak megígérte:

Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”

Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.

Lk 1,39-56

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Aki hittel elfogadta, dicsőségre jutott

Szűz Mária mennybevétele az Egyház egyik legszebb ünnepe, mely reményt és irányt mutat minden keresztény embernek. A mai evangélium, Mária látogatása Erzsébetnél és a Magnificat éneke, különös fényt kap ezen a napon: Mária, az alázatos szolgáló, aki teljesen Istenre bízta életét, most a dicsőségbe emeltetik, mert nagy dolgokat tett vele a Mindenható.

Mit jelent Szűz Mária mennybevétele? A Katolikus Egyház hite szerint Jézus édesanyja, Mária, miután földi életét befejezte, testestől-lelkestől felvétetett a mennyei dicsőségbe. Ezt a hittételt, hitigazságot XII. Piusz pápa hirdette ki 1950-ben Munificentissimus Deus, A legbőkezűbb Isten kezdetű apostoli konstitúciójában, az egyetemes Egyház hitére alapozva. Lényeges, hogy a mennybevétel nem azonos a mennybemenetellel. Jézus saját erejéből ment a mennybe, Mária viszont Isten kegyelméből, Krisztus megváltó művének gyümölcseként jutott el a mennybe, azaz Isten felvette őt a mennyországba. Ő az első, aki már elnyerte azt, amire mindannyian vágyunk.

Mária példája nemcsak vigasztaló, hanem tanító is. Az ő életútja nem volt mentes a szenvedéstől: szegénység, értetlenség, menekülés, fiának keresztútja – mindezt csendes hittel viselte. Nem tett nagy dolgokat önmagától, de engedte, hogy Isten nagy dolgokat tegyen vele. Az életének minden eseményét – a szavakat és az engedelmességet, az örömöt és a fájdalmat – Isten tervének részévé tette. Ez a bizalom, ez az önátadás tette őt az Egyház Anyjává és a megdicsőült emberi élet példájává.

Válasz

Mária földi életének egyik legjellemzőbb vonása az engedelmesség. „Legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38) – mondja, amikor megtudja az angyaltól, hogy Isten őt választotta ki, hogy a Megváltó anyja legyen. Ez nem behódolás, hanem a hit aktív cselekedete, amelyben teljes bizalommal rábízza magát Isten tervére. A mennybevétel válasz erre a teljes önátadásra: Isten sosem hagyja válasz nélkül azokat, akik feltétel nélkül igent mondanak neki.

Mária hálaéneke, a Magnificat nem pusztán költői szépségű imádság, hanem prófétai látomás is. A názáreti lány felismeri, hogy Isten nem a hatalmasokban, nem a gazdagokban, nem a hivalkodókban mutatkozik meg, hanem az alázatosakban, az éhezőkben, a szegényekben. Ez az isteni „fordított rend” az evangélium lényege: nem arra kell törekednünk, hogy a világ szerint nagyok legyünk, hanem Isten szemében maradjunk hűségesek.

Mária mennybevételének napján nemcsak az ő megdicsőülését ünnepeljük, hanem a mi reményünket is. Ő már ott van, ahová mi is tartunk. Benne látjuk megvalósulni azt az ígéretet, amit Jézus adott: hogy ahol ő van, ott leszünk mi is. Mária mennybevétele egyben biztosíték arra, hogy a testünk, a földi létünk sem elvetendő, hanem a feltámadás dicsőségére rendelt.

Miért fontos ez ma számunkra? Egy olyan korban, ahol az emberi test gyakran tárggyá válik, ahol a halált hallgatás vagy félelem veszik körül, Mária mennybevétele azt üzeni: az élet nem ér véget a halál pillanatában. Minden fájdalomnak, minden hűségnek, minden szeretetből hozott áldozatnak örök súlya van. Aki Krisztusban él, az vele együtt részesül a dicsőségben, a feltámadásban. Szűz Mária nem távoli, elérhetetlen személy, hanem égi Édesanya, aki utat mutat nekünk, közbenjár értünk és kísér minket. Hitével, csendes szolgálatával, imádságos lelkületével példát ad minden kor hívőinek, és biztosít arról, hogy az Isten iránti hűség sosem marad jutalom nélkül.

© Horváth István Sándor

Válasz