napi evangélium

Én nem magamtól jöttem. Az igaz Isten küldött engem.

A csodálatos kenyérszaporítást követő viták után Jézus Galileában működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére törtek. Közeledett a zsidók Sátoros-ünnepe. Miután rokonai elzarándokoltak az ünnepre, Jézus is fölment utánuk Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan, hanem titokban. Amikor a templomban tanítani kezdett, a jeruzsálemiek közül néhányan ezt kérdezték: „Nemde ő az, akit halálra keresnek: íme, nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán bizony már a vezetők is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk, honnan való. A Messiásról pedig, ha majd eljön, senki sem tudja, honnan való.” Erre Jézus, aki a templomban tanított, emelt hangon odaszólt: „Ti ismertek engem, és azt is tudjátok, honnan vagyok. Én nem magamtól jöttem. Az Igaz (Isten) küldött engem, akit ti nem ismertek. Én viszont ismerem, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.” Erre szerették volna Jézust elfogni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem jött el az ő órája.

Jn 7,1-2.10.25-30

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A mai evangéliumot olvasva érezzük a helyzet feszültségét. Jeruzsálemben ünnep van, de az ünnep közepén ott van Jézus is, és sokan nem tudják, mit gondoljanak személyéről. Ismerik a nevét, a származását, de nem ismerik a küldetését. Mégsem kérdeznek pontosan. Inkább találgatnak, ítélkeznek, véleményt formálnak. Azt mondják: „Tudjuk, honnan való…”, de nem tudják, ki ő valójában. Ez a látás illúziója, amikor azt hisszük, ismerünk valakit, de közben épp a lényeggel nem vagyunk tisztában.

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te eljöttél a világba, de sokan mégsem ismernek fel téged. Bocsásd meg, ha én is sokszor csak a felszínt látom, ha ismerősnek tűnsz számomra, de valójában nem engedlek közel magamhoz! Taníts igazán látni téged: hittel, tiszta szívvel, őszinte vággyal! Távolítsd el belőlem a félelmet és a közönyt! Add, hogy merjek keresni, kérdezni, hallgatni rád, mert te mutatod meg számomra az Atyát!

Válasz

napi evangélium

Ő váltja meg népét bűneitől!

Dávid utódai közül Jákobtól született József, aki jegyese volt Máriának, Jézus Krisztus szülőanyjának. Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni. Ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fiad születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől!” Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki.

Mt 1,16.18-21.24a

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Szent József nem sokat beszél az evangéliumban, de annál többet tanít. Ő az igaz ember, aki csendesen figyel, mérlegel és engedelmesen cselekszik, még olyan helyzetben is, amikor a dolgok teljesen másként alakulnak, mint várta. József látása nem korlátozódik az események felszínére. Nem áll meg annál, amit az emberi ész vagy a természet törvénye diktál. Amikor minden bizonytalanná válik, mert kiderül Mária várandóssága, várható a társadalom részéről a megvetést, s emiatt mind jegyesének, mind önmagának jövője kiszámíthatatlan, akkor József mégis Istenre tekint, és hisz abban, amit az Úr mond neki.

Az angyal álomban, látomásban közli vele Isten szándékát. Nem a valóságos látás, hanem a hit belső világossága az, amely őt vezeti. Itt az ünnep tartalma összekapcsolódik a nagyböjti gondolattal: József látni tanul a Szentlélek sugallata szerint, ez az ő személyes hitének útja. Nem önmaga terveit valósítja meg, hanem Istennek engedelmeskedik.

Nagyböjtben mi is tanuljuk ezt a fajta látást. Milyen sokszor csak a felszínt vesszük észre: embertársaink hibáit, kapcsolataink nehézségeit, személyes kudarcainkat vagy jövőtől való félelmünket. De József példája bátorít minket, hogy merjünk Istenre figyelni akkor is, amikor nem értjük a körülöttünk zajló történéseket. A hit segít meglátni a mindennapok eseményeiben is az isteni terv kibontakozását.

Szent József azt tanítja nekünk, hogy akkor látunk a legtisztábban, amikor letérdelünk és hallgatunk, ha kérdések nélkül engedelmeskedünk Istennek.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Szent József, igaz és csendes férfi, Isten titkainak őrzője! Taníts meg minket bízni az Úr szavában akkor is, amikor nem értünk mindent! Te nem beszéltél sokat, de egész életed válasz volt Isten hívására. Kérünk, járj közben értünk, hogy ne a félelem, hanem a hit vezessen minket döntéseinkben! Segíts hűségesen vállalni a szolgálatot, amit ránk bízott a mennyei Atya! Taníts minket a hallgatás, az engedelmesség, a bizalom és a kitartás csendes erejére! Légy oltalmazónk és példaképünk, hogy engedelmesen megtegyük mindazt, amit Isten kér tőlünk!

Válasz

imádság

Szent József, igaz és csendes férfi, Isten titkainak őrzője! Taníts meg minket bízni az Úr szavában akkor is, amikor nem értünk mindent! Te nem beszéltél sokat, de egész életed válasz volt Isten hívására. Kérünk, járj közben értünk, hogy ne a félelem, hanem a hit vezessen minket döntéseinkben! Segíts hűségesen vállalni a szolgálatot, amit ránk bízott a mennyei Atya! Taníts minket a hallgatás, az engedelmesség, a bizalom és a kitartás csendes erejére! Légy oltalmazónk és példaképünk, hogy engedelmesen megtegyük mindazt, amit Isten kér tőlünk!

Válasz

Akik jót cselekedtek, feltámadnak az életre.

Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak: „Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is.” E szavak hallatára a zsidók még inkább az életére törtek, mert nemcsak a szombati nyugalmat szegte meg, hanem Istent Atyjának mondta, és így egyenlővé tette magát Istennel. Jézus azonban tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú semmit sem tehet önmagától. Csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis az Atya cselekszik, azt cselekszi a Fiú is. Az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit cselekszik. Sőt még nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok rajta. Amint ugyanis az Atya halottakat támaszt föl és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya nem ítél meg senkit sem, hanem az ítéletet egészen a Fiúra bízta, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tiszteli. Aki a Fiút nem tiszteli, az nem tiszteli az Atyát sem, aki a Fiút küldte. Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már átment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek: eljön az óra – sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát. Meghallják, és életre támadnak. Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. A Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak az életre; akik rosszat tettek, feltámadnak a kárhozatra. Én önmagamtól semmit sem tehetek. Amint (Atyámtól) hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.”

Jn 5,17-30

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A tegnapi evangéliumban olvasott gyógyítás után Jézus konfliktusba kerül a vallási vezetőkkel, mert szombaton, a nyugalom napján történt az eset. A vita azonban messzebbre megy, mint a szombati tilalmak kérdése. Jézus ezt mondja: „Az én Atyám szüntelenül munkálkodik”, s ezzel önmagát Isten Fiának nevezi. Jézus azt állítja, hogy nem csupán küldött, hanem egy az Atyával. Ez a kijelentés új távlatot nyit számunkra: Jézust nemcsak látnunk kell, hanem hinnünk is benne, mert ő megmutatja nekünk az irgalmas Atya arcát.

Jézus szolgálata képes éltetni, felemelni, megmenteni az embereket. Ő az örök életre hív minket. Ugyanakkor megjelenik az ítélet gondolata is, hiszen aki nem hallgat az ő szavára, az elzárja magát az örök élettől. A döntés a mi kezünkben van. Felismerem-e Jézusban az Atya szeretetét?

„Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van” – mondja Jézus. Ez az evangélium, a krisztusi örömhír lényege. Jézus egyértelműen és világosan beszél önmagáról: ő nemcsak próféta, nemcsak tanító, hanem Fiú, akinek az Atyával közös hatalma van életet adni és ítéletet mondani. Ez az egyik leglényegesebb kijelentés Jézus személyéről. Ő az Atya kinyilatkoztatása és az Atya erejének hordozója. És ez nemcsak hitigazság, hanem létkérdés számunkra. A Fiúhoz tartozni azt jelenti, hogy részesedünk az isteni életben, most és az örökkévalóságban. De aki elutasítja őt, annak szembe kell néznie a következményekkel, mégpedig nem azért, mert Jézus bosszút akar, hanem mert az élet elutasítása maga a halál, a kárhozat.

Kiben bízunk? Kire építünk? Kitől várjuk az örök életet?

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy az Atya küldötte és az élet forrása. Add, hogy ne csak hallgassam tanításodat, hanem befogadjam úgy, mint életet adó igazságot! Ne engedd, hogy elszokjak a te hangodtól, hogy más forrásokból próbáljak élni! Tölts el hittel, hogy felismerjem benned az Atya arcát, és merjek rád bízni mindent, küzdelmeimet, múltamat és jövőmet! Segíts, hogy már most hordozhassam az örök élet örömét!

Válasz