napi evangélium
Szeresd Uradat, Istenedet!

Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt. „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.” A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?”

Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Történt, hogy egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra, ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus így folytatta: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”

Lk 10,25-37

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Képzeljük el a történetet napjainkban! Egy ember elindul a városból a közeli település felé, de útközben kirabolják, megverik, ott hagyják az út szélén. Jön egy hívő ember, aki vasárnaponként jár templomba, hisz Istenben, de most éppen siet a munkahelyére, úgy gondolja, majd valaki más segít a bajbajutottnak. Aztán a plébános közeledik az úton, talán éppen a rózsafüzért mondja, de nem mer megállni, fél, hogy ez valamilyen csapda. Aztán jön egy ateista, aki még a fülét is bedugja, hogy ne hallja a harangszót. Vagy egy hajléktalan, akinek nincs háza és a templom sem az otthona, s akit messziről elkerülnénk az utcán. Ő megáll, nem megy tovább, hanem segít.

A történettel Jézus nem erkölcsi leckét ad a „segítsünk a rászorulón” szintjén. A törvénytudó azt kérdezte, hogy „ki az én felebarátom?” Jézus viszont megfordítja a kérdést: én felebarátja vagyok-e bárkinek? A törvénytudó a határokat keresi, Jézus pedig lebontja azokat. A példázat pozitív hőse egy kívülálló, egy ellenségnek tartott ember, egy szamaritánus.

A példabeszéd üzenete napjainkban ez lehet: nézd meg jól, ki az, akit automatikusan kizársz a szeretetedből. És aztán nézd meg: lehet, hogy Isten épp őrajta keresztül tanít téged szeretni.

Az irgalmasság nem eszme, hanem cselekvés, adományozás, közösségvállalás. Sebeket kötözni nem mindig steril kesztyűs, kényelmes dolog. Krisztus mégis így szeretett bennünket, hozzánk jött, bekötözte sebeinket, és elvitt bennünket egy biztos helyre. Te is voltál már az út szélén, s bizonyára neked is segített valaki. Most rajtad a sor: vajon megállsz?

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Nyisd fel a szemem, hogy észrevegyem azt, akit az út szélére sodort az élet! Törd meg bennem az előítéletet, a közönyt, a félelmet! Ne maradjak kívülálló, hanem részvétre induljon a szívem, és segítő, gyógyító mozdulatokat tegyen a kezem! Taníts meg szeretni nemcsak azokat, akiket könnyű szeretni, hanem azokat is, akiket elutasít a világ vagy épp én magam! Add, hogy ne kérdezzem többé: „ki az én felebarátom?”, hanem inkább én váljak mások felebarátjává!

Válasz

Napi evanglium

Annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.

A hetvenkét tanítvány, akiket Jézus az evangélium hirdetésére küldött, nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták Jézusnak –, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” Ő így válaszolt: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”

Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mivel elrejtetted ezeket a bölcsek és az okosak elől, és feltártad az egyszerűeknek, így van ez, Atyám, mert így tetszett neked. Az Atya mindent átadott nekem. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Jézus azután tanítványaihoz fordult, és így szólt: „Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek: Sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta; szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”

Lk 10,17-24

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A hetvenkét tanítvány örömmel tér vissza küldetéséből. A lelkesedés érthető, megtapasztalták a küldetés erejét, látták, hogy Jézus nevében csodákat tudtak tenni. Jézus az örömük valódi okára irányítja figyelmüket: „Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”

A misszióban tapasztalt siker jó, de nem ez az igazi öröm forrása. A tanítvány öröme abból fakad, hogy Isten ismeri őt, számon tartja, és szeretete iránta örök.

A tanítvány élete egyszerre tevékeny és imádságos. A cselekvésből fakadó tapasztalat imává lesz, az imádságból fakadó világosság pedig cselekvésbe öltözik.

Az imádság nem a tétlenség ideje, hanem az a tér, ahol a tanítvány újra felfedezi, hogy nem ő a világ megváltója, hanem Jézus. A cselekvés pedig nem figyelemelterelés Istenről, hanem annak a gyümölcse, ami a vele való találkozásban születik meg.

A tevékeny és imádságos élet akkor van egyensúlyban, amikor a tanítvány úgy szolgál másokat, hogy közben nem felejti el, kinek a nevében teszi, és úgy imádkozik, hogy közben nem menekül el a világ konkrét szükséghelyzetei elől. Aki csak cselekszik, könnyen kiég. Aki csak imádkozik, könnyen elszakad az élettől.

Engedd, hogy imádságaidból fakadjanak a tetteid, és tetteid vezessenek vissza az imádsághoz! Így válik életed Isten dicsőségére.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy a tanítványod, a küldötted vagyok. Néha örömmel térek vissza a szolgálatból, máskor fáradtan vagy üres kézzel. De te azt mondod, hogy ne a sikerben keressek biztonságot, hanem a te szeretetedben. Köszönöm, hogy nem a teljesítményemért szeretsz, hanem önmagamért. Segíts, hogy örömöm benned gyökerezzen, és bárhová küldesz, mindig bátran induljak útnak!

Válasz

Napi evangélium

Mit gondolsz, ki a legnagyobb a mennyek országában?

A tanítványok egyszer ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Mit gondolsz, ki a legnagyobb a mennyek országában?”

Erre Jézus odahívott egy gyermeket, közéjük állította, és így szólt: „Bizony, mondom nektek: ha meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát olyan kicsinnyé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki pedig befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül!

Mondom nektek: Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.

Mt 18,1-5. 10

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus tanítása a legváratlanabb kérdésekre is mennyei távlatot nyit. „Ki a legnagyobb a mennyek országában?” – kérdezik a tanítványok. A kérdés a világ logikája szerint fogalmazódik meg bennük: rangról, fontosságról szól. Jézus válasza azonban egészen más világot tár elénk: odahív egy gyermeket, közéjük állítja, és azt mondja, hogy ilyenné kell válni, azaz meg kell őrizni magunkban a gyermeki lelkületet, ha a mennyországba szeretnénk jutni.

A gyermeket bizalom, nyitottság, egyszerűség, engedelmesség jellemzi. Nem akar uralkodni, csak szeretni akar és szeretve lenni. Jézus ezt a lelkületet állítja elénk mintaként: nem a nagyot kell keresni, hanem a kicsit, a nyitottat, a tisztaszívűt.

És itt érkezünk meg az angyalok titokzatos, de nagyon is személyes világába. Jézus így tanít: „Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül! Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.” Az ember tehát nincs egyedül. Az isteni gondviselés külön személyes védelmezőt rendel mellénk: az őrzőangyalokat. Ők egész életünk során kísérnek bennünket, láthatatlanul, mégis valóságosan. Isten angyalai nemcsak vigyáznak ránk, hanem segítenek meghallani Isten hangját, irányítanak, figyelmeztetnek minket.

Legyünk figyelmesek a csendes sugallatokra, és tegyük magunkat olyanokká, mint a gyermekek.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Őrzőangyalom, Isten küldötte, aki mellém rendeltettél, hogy őrizz és vezess engem! Köszönöm szelíd, türelmes és védelmező jelenléted. Segíts, hogy minden helyzetben meghalljam a jót súgó hangodat, és ne térjek le az Isten felé vezető útról! Taníts alázatra, gyermeki bizalomra, és vezess, amikor kételkedem vagy félelem tölt el! Légy velem minden lépésnél, hogy eljussak a mennyei Atya örök országába!

Válasz

napi evangélium

Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: „Elérkezett hozzátok az Isten országa!” De ha betértek valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára, és mondjátok: „Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az Isten országa!” Bizony, mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a városnak.”

Lk 10,1-12

100_4037.JPG

Válasz