Szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél.

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.” Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.

És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: „Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.”

Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”

Lk 2,22-35

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Karácsony ünnepének fénye még körülvesz bennünket, de a liturgia már továbbvezet minket a hit és az öröm útján. Jézus nem marad a jászolban, a Gyermek növekszik, Mária és József elindulnak vele Jeruzsálembe, hogy a mózesi törvény előírása szerint bemutassák őt az Úrnak. A templomban találkoznak Simeonnal, aki egész életében erre a pillanatra várt. Ő már idős, szeméből hála tükröződik, mert felismeri, hogy a gyermek, akit most a karjába vehet, maga az Üdvözítő.

Simeon mondatai megrázóan szépek: „Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram” – mintha életének minden értelme ebben az egy találkozásban összpontosulna. Ez az a pillanat, amikor a hit valósággá válik, a remény beteljesedik. Most már véget érhet élete, mert teljessé vált annak köszönhetően, hogy megérhette a Megváltóval való személyes találkozást. Ilyen az igazi istenkapcsolat: amikor észrevesszük, hogy Isten jelen van a mindennapjainkban. Simeon arra tanít, hogy merjünk várakozni, látni és hinni még akkor is, ha az ígéretek beteljesedése nem azonnali.

A karácsony utáni napokban is Isten jelenlétében élünk. Most az a feladatunk, hogy felismerjük őt a szentségekben, az imában, az embertársakban, és merjük a karunkba venni, mint Simeon, hittel, örömmel és mély alázattal. Most az a küldetésünk, hogy tanúságot tegyünk Jézusról, a világ Megváltójáról.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Karácsony ünnepén a jászolban feküdtél, most pedig belépsz a templom csendjébe, ahol Simeon felismer téged, minden ember Üdvözítőjét. Taníts engem is úgy várakozni, mint Simeon: kitartó hittel, nyitott szívvel, a Szentlélektől vezetve! Add, hogy minden nap felismerjelek a találkozásokban, a szentmisében, a csendben! Ha nehézségek jönnek, adj bátorságot Mária példájára! Tölts el engem világosságoddal, hogy átragyogjon rajtam mindazok felé, akikkel találkozom!

Válasz

Napi evangélium

Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba!

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat.

Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak már, akik a gyermek életére törtek!” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és visszatért Izrael földjére. De amikor meghallotta, hogy Judeában Arkelausz uralkodik apja, Heródes után, félt odamenni. Ezért az álmában kapott utasítást követve Galilea vidékére ment. Odaérve egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják hívni”.

Mt 2,12-15. 19-23

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Családban élni

Sokan úgy képzelik el a szenteket, mint akik életük minden helyzetében magabiztosan cselekedtek és soha nem voltak kétségeik afelől, hogy mit vár tőlük Isten. Ha egy kicsit elmélyedünk a szentek életrajzának tanulmányozásában, akkor ennek éppen az ellenkezőjét vesszük észre: nem a megtalálás, hanem a keresés, nem a bizonyosság, hanem a bizalom jellemezte őket. Egy-egy helyzetben nem tudták biztosan, hogy mi a leghelyesebb cselekedet, de bíztak abban, hogy Isten vezeti őket. A Szent Család története is erről tanúskodik. József nem látta előre az eseményeket, nem tudta biztosan, mikor térhetnek vissza otthonukba, ha egyáltalán visszatérhetnek valaha. Mária nem értette, miért kell újszülött gyermekével idegen földre menekülniük. De mégis útnak indultak, mert Isten azt kérte tőlük.

A mai családok sokszor vágyakoznak stabilitásra, biztonságra, előre kiszámítható életre. De az élet sokak számára egészen mást ad. Egy családtag, sajnos olykor éppen a gyermek betegsége, valamelyik szülő munkahelyének elvesztése váratlan helyzetet teremt, költözésre késztetve vagy akár kényszerítve a család valamennyi tagját. Isten nem ígéri, hogy nem lesznek veszélyek és nehézségek az új lakóhelyen, de azt megígéri, hogy mindig azokkal lesz, akik bíznak benne. Valójában a tökéletes körülmények sehol sem léteznek, mert mindenhol helyes döntésekkel kell felelni a kihívásokra, és Isten ezeknek a döntéseknek a meghozatalához nyújt segítséget. Ez az Istenre hagyatkozás szükséges ahhoz, hogy egy család ne félelemben és állandó szorongásban éljen, hanem kitartson értékrendje mellett. Ez a bizalom szükséges ahhoz, hogy a szülők ragaszkodjanak egymáshoz és a kezdeti szeretethez és ne távolodjanak el egymástól. Ez a feltétlen bizalom szükséges ahhoz, hogy a szülők őszintén tudjanak válaszolni gyermekeik kérdéseire, így segítve lelki fejlődésüket.

A Szent Család mai ünnepe arra hív minket, hogy elmélyedjünk Jézus, Mária és József életében, és megtanuljuk tőlük a szeretet, a hűség és a bizalom értékét. Amikor a mai ünnepen felidézzük az ő viszontagságos életüket, akkor példájuk legyen számunkra megerősítés, hogy akkor halad helyes irányba az életünk, ha ezek az erények vezetnek minket.
folyt.

Válasz

A Szent Család tagjait is próbára tette az Egyiptomba való menekülés, az évekig tartó bizonytalanság az idegen földön, majd pedig az újrakezdés immár saját hazájukban, az ígéret földjén, Názáretben. Mégis elmondhatjuk, hogy a szeretet és bizalom vezette őket minden helyzetben. Az Egyház mindig azt tanította, hogy a családban a párbeszéd és a meghallgatás kulcsfontosságú. A Szent Család tagjai közötti kommunikáció, a kölcsönös tisztelet és megértés példát mutat minden kor családjai számára. Napjainkban, amikor gyakran elfelejtjük meghallgatni egymást, különösen fontos, hogy időt szánjunk a beszélgetésre és az egymásra figyelésre, amely által sok-sok félreértés elkerülhető. A Szent Család példája arra is ösztönöz bennünket, hogy családjainkban helyet adjunk az imának és az Istenre való figyelésnek. A közösen végzett ima erősíti a családi kötelékeket, és segít abban, hogy együtt teljesítsük Isten akaratát életünkben.

A család a szeretet és az élet bölcsője, azért a családban a legfiatalabb gyermekektől egészen az idős nagyszülőkig mindenkinek törekednie kell arra, hogy a közös otthonban a szeretet, a megértés és a hit légköre uralkodjon. A keresztény családok tagjai legyenek nyitottak a nagyobb család, az Egyház felé, és építsék közösen Isten népének közösségét, amelyben mindenki megtapasztalhatja az elfogadást és segítségnyújtást.

Családban élni nemcsak egyszerűen egy állapot, hanem folyamat, a szeretetben élést és a lelki fejlődést előmozdító folyamat. Olyan folyamat, amely Isten áldásának köszönhetően a boldogságot nyújtja azoknak, akik családban élnek.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te a Szent Családban éltél, taníts bennünket is családként élni! Adj Józsefhez hasonló bátor hitet az édesapáknak, Máriához hasonló szeretetet az édesanyáknak, és engedelmes lelkületet a gyermekeknek! Adj a családtagoknak bizalmat és nyitottságot, hogy az ismeretlenben is felfedezzék jelenléted! Taníts minden családban élőt együtt haladni, egymás terhét hordozni, egymást szeretni akkor is, amikor talán más irányba indulnának! Segíts, hogy ne csak házat, hanem otthont is építsenek! A te békéd legyen minden család állandó útitársa!

Válasz

napi evangélium

Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.

A hét első napján (Húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.

Jn 20,2-8

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Szent János apostol és evangélista, akit a mai napon ünneplünk, érdekes alakja az evangéliumnak. A tizenkét apostol közül ő a legfiatalabb. Közel állt Jézushoz, az utolsó vacsorán közvetlenül mellette ülhetett, az apostolok közül egyedüliként állt a kereszt alatt, Jézus őrá bízta édesanyját, Máriát. Az evangéliumban csak így nevezi magát: „a tanítvány, akit Jézus szeretett.” Nem név szerint azonosítja magát, hanem a szeretet kapcsolatán keresztül.

Nem tévedés, hogy a karácsony utáni napokban egy húsvéti eseményt olvasunk, amelyben értelemszerűen János szerepel. Ebben a részben a „szeretett tanítvány”, tehát János fut a sírhoz, miután Mária Magdolna húsvét reggelén hírül hozza az apostoloknak, hogy a sír üres. János gyorsabb, előbb ér a sírhoz, de megvárja Pétert, ezzel is kifejezve az Egyházban elfoglalt rendet, Péter elsőségét. Aztán amikor János is belép, lát és hisz. Nincs szó látomásról vagy képzelődésről, de Jézussal való találkozásról sem, hanem csak a leplek és az üres sír látványa ébreszti fel benne a hitet.

János élete erről a Jézus sírjánál született hitről való tanúságtétellel folytatódik, megírja evangéliumát, továbbá a Jelenések könyvét, valamint neki tulajdonítunk három apostoli levelet is. Az apostolok közül egyedüliként természetes halált halt, tehát nem volt vértanú.

Szent János példája arra hív bennünket, hogy mély, bensőséges kapcsolatban éljünk Krisztussal. Nem a hangos szavak, nem a látványos tettek számítanak, hanem az, hogy ott vagyunk-e az Úr mellett, ott állunk-e a kereszt alatt, futunk-e az üres sírhoz, és készek vagyunk-e hinni akkor is, amikor nem látjuk őt.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te különös szeretettel választottad ki Szent Jánost, hogy tanúságot tegyen dicsőségedről. Add, hogy hozzá hasonlóan mi is közel kerüljünk hozzád, ne csak szóval, hanem szívünk lelkesedésével és szilárd hittel! Taníts minket észrevenni a jeleket, és hinni akkor is, amikor homályban tapogatózunk! Segíts, hogy hűségesek maradjunk akkor is, amikor nehéz életünk keresztjét hordozni! Add nekünk Szent János apostol lelkületét, hogy tanúságtételünk hiteles legyen!

Válasz