A világban üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot.

Amikor az utolsó vacsorán Jézus elmondta búcsúbeszédét, tanítványai megjegyezték: „Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most elismerjük, hogy mindent tudsz, és nincs szükség rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél.” Jézus így felelt: „Most hisztek? Eljön az óra – már el is jött –, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Mindezt azért mondtam nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot.”

Jn 16,29-33

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A tanítványok megkönnyebbülnek, mert úgy érzik, végre értik Mesterük szavait. Világosan beszél, egyértelmű kijelentéseket tesz, többé nincs rejtély, nincs titok. De Jézus kérdése visszahelyezi őket a valóságba: „Most hisztek? Eljön az óra – már el is jött –, amikor szétszéledtek.” Jézus úgy érzi, hogy tanítványai még nem állnak készen arra a hűségre, amely a kereszt mellett is kitart. Hitük őszinte, de gyenge. Lelkesedésük valódi, de még nem mélyen gyökerező.

Az Úr mennybemenetelének ünnepe után már a Szentlélek eljövetelére készülünk. A Lélek az, aki megerősíti hitünket, elmélyíti az Istennel való kapcsolatunkat, és képessé tesz arra, hogy „ne szaladjunk szét” a nehéz időkben, és a Krisztusba vetett hit ne vesszen el a próbatételek idején. Jézus előre látja tanítványai gyengeségét, ezért felkészíti őket a Szentlélek jövetelére, aki majd bátorrá, hűséges tanúkká formálja őket.

A Lélek eljövetelének egyik első gyümölcse a béke. Ez nem konfliktusmentesség, hanem az Isten közelségéből fakadó belső biztonság. Ezzel a békével a szívünkben várjuk a pünkösdöt! Ne türelmetlenül, ne a saját erőnkre hagyatkozva, hanem annak tudatában, hogy a Lélek eljön és Jézus ígérete szerint megerősít minket a hitben és a tanúságtételben.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy ismersz engem, gyengeségeimmel és hűtlenségeimmel együtt. Te békét ígérsz, amely nem a körülmények nyugalmából fakad, hanem a te jelenlétedből. Készítsd elő szívemet a Szentlélek befogadására, hogy hitem erős maradjon a próbatételek közepette is! Erősíts meg, hogy ne széledjek szét, ne hátráljak meg, hanem kitartsak melletted, akiből az Atya szeretete és irgalma árad felém!

Válasz

Napi evangélium

Most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet!

Abban az időben: A tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte a földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és ezt mondta nekik: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!”

Mt 28,16-20

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Vidd magaddal Jézust a szívedben!

A mennybemenetel ünnepe első pillantásra búcsúzás, elválás. Jézus a tanítványai szeme láttára felemelkedik, amíg „egy felhő eltakarta őt szemük elől” – ahogyan az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk. Máté evangélista leírása nem a szomorúságra helyezi a hangsúlyt. Nincs benne sírás, búcsúzkodás, hanem a tanítványok küldetése, a nekik szóló ígéret és az Úr jelenléte kap benne helyet.

A tanítványok a feltámadás után visszatérnek Galileába, ahová Jézus rendeli őket. Ez a földrajzi visszatérés nem a múlt felé fordulás, hanem újrakezdés. Galileában kapták a meghívást, ez a hely a tanítás, a csodák földje, amelybe a tanítványi lét gyökerezik. A kezdetkor, Jézus nyilvános működése elején innen indultak el, hogy a Mestert kövessék és megismerjék, és most újra innen indulnak el, de immár a tanúságtétel útján. Jézus kinyilvánítja: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön.” Aki most küldetést ad, az nem a názáreti ács, nem a kereszten kiszolgáltatott áldozat, hanem a feltámadott Úr, aki a menny és a föld királya.

Máté evangélista megjegyzi: „egyesek azonban még mindig kételkedtek.” Ez a részlet megrendítően őszinte. A feltámadt Jézus többször is megjelent nekik, de van, aki továbbra is bizonytalan. Az Egyház kezdetekor megtört, megsebzett, fájdalmakat hordozó, ugyanakkor mégis hittel, örömmel és buzgósággal induló emberek kapnak küldetést. Ez reményt ad nekünk is, akik olykor gyengének, alkalmatlannak érezzük magunkat, hogy bátran elfogadjuk Jézustól a küldetést.

Válasz

.

A küldetés egyetemes: „Tegyetek tanítványommá minden népet.” Ez nemcsak földrajzi értelemben igaz, hanem minden emberi életkorra és élethelyzetre vonatkozik: a gyermekre és az idősekre, az örvendezőkre és a gyászolókra, a keresőkre és az újrakezdőkre. Amire Jézus hív, az nem erőszakos térítés, hanem tanúságtétel és tanítás.

E küldetésben Jézus nem hagy minket egyedül: „én veletek vagyok mindennap a világ végéig.” Ez a kijelentés a mennybemenetel belső ellentmondása: Jézus eltávozik a mennybe, mégis azt ígéri, hogy mindig velünk lesz. Hogyan lehetséges ez? A válasz a Szentlélek, az Ige és az Eucharisztia titkában rejlik. A Szentlélek jelenléte által Jézus bennünk él. Az evangélium szavai által Jézus ma is tanít. Az Eucharisztiában, az Oltáriszentségben valóságosan jelen van köztünk.

Egy régi történet szerint egy kisfiú minden vasárnap elment szentmisére a nagymamájával, de sokáig nem értette, mit jelent az, hogy „Jézus velünk van”. Egy nap, miközben a templomban térdelt, azt kérdezte a nagymamájától: „De hol van Jézus most?” Az idős asszony halkan rámutatott a szentségházra: „Ott van, és itt van benned is, ha igazán keresed és szereted őt.” A fiú elgondolkodott, majd azt mondta: „Akkor én nem akarom elhagyni ezt a templomot.” A nagymama mosolygott: „Nem is kell. Vidd magaddal Jézust a szívedben!”

Ez a történet egyszerűen és tisztán mutatja meg a keresztény élet lényegét: Jézust nem látjuk a szemünkkel, de a szívünkben hordozzuk őt.

Az Úr mennybemenetele az Egyház életének kezdete. Jézus felemelkedése nem távolságot teremt, hanem új közelséget, a jelenlét új formáját hozza létre. Az, aki látható módon eltávozik, mostantól minden tanítványban jelen akar lenni, hogy általuk szóljon, gyógyítson, vigasztaljon. Ez a küldetés ma is érvényes.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te felmentél a mennybe, de nem hagytál magunkra minket. Köszönöm, hogy velem vagy minden nap, láthatatlanul, de valóságosan. Erősíts meg, hogy szavaimmal, tetteimmel, egész életemmel tanúságot tegyek rólad! Add, hogy ne lefelé nézzek, hanem a menny felé irányítsam figyelmemet, ahová te előre mentél, és ahová engem is hívsz! Küldd el Szentlelkedet, hogy tanúságot tegyek rólad a világban, és napról napra hűségesebb legyek a tőled kapott küldetéshez! Vezess a mennyországba, ahol majd színről színre láthatlak!

Válasz

Napi evangélium

Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek.

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek. Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen! Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem hasonlatokban szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én kérem értetek az Atyát. Hiszen az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem. Eljöttem az Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot, és visszatérek az Atyához.

Jn 16,23b-28

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus szavai bátorítást adnak nekünk. Ő nem egy távoli, megközelíthetetlen Istent mutat be, hanem a mennyei Atyát, aki hallja kérésünket és megadja, amit az ő Fiának, Jézusnak nevében kérünk. „Jézus nevében” – ez nem csupán egy gyakran használt szófordulat, hanem a szív teljes ráhagyatkozása Krisztusra, az ő szándékára, az ő akaratára. Amikor Jézus nevében imádkozunk, akkor nem önző kívánságainkat csomagoljuk be szentnek tűnő, áhítatos szavakba, hanem azt kérjük, amit ő is kérne az adott helyzetben.

Az imádság nem egyirányú kérelem, hanem bizalmas párbeszéd. Az Atyához fordulunk, mert Jézus feltárta előttünk az ő szeretetét. „Az Atya szeret titeket” – mondja Jézus. Milyen mély és vigasztaló ez a kijelentés! A mennyei Atya nemcsak azért hallgat meg bennünket, mert Jézus közbenjár, hanem mert valóban szeret bennünket. Ez a szeretet az alapja minden imának, kérésnek, reménynek.

A húsvéti idő arra emlékeztet, hogy megnyílt számunkra az Atyához vezető út, amelyen mi is elindulhatunk az isteni közösségbe. Amikor imádkozunk, ezen az úton lépdelünk. Az imádság nem más, mint ebben a szeretetben való előrehaladás.

Az evangélium végén Jézus összefoglalja saját küldetését: eljött a világba, és most visszatér az Atyához. Ebben a mozgásban benne van a mi utunk is: a földi élet minden vándorlása, öröme és küzdelme végső soron az Atya felé irányul. Az ima pedig már most elővételezi az Atyával való boldog együttlétet. Amikor Jézus nevében fordulunk az Atyához, már most megízleljük a vele való közösséget.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy szeretsz engem, és Jézus nevében hozzád fordulhatok. Hálás vagyok, hogy imáimat nem hagyod válasz nélkül, még ha nem is mindig úgy és akkor teljesíted, ahogy én elképzelem. Add, hogy szívem egyre jobban igazodjon Fiad akaratához, hogy valóban az ő nevében tudjak kérni, bízva szeretetedben és jóságodban! Segíts, hogy az imában ne csak kéréseimet mondjam el, hanem meghalljam válaszaidat, útmutatásaidat! Tedd teljessé örömömet azzal, hogy benned élek és benned remélek!

Válasz