Napi evangélium

Uram, ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki?

Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte, és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.

Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”

Mt 18,21-35

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Ne számolgass!

„Ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” – kérdezi Péter apostol. Emberi módon gondolkodik, a kérdés azt sugallja, hogy van határa, van mértéke a megbocsátásnak. Jézus azonban túllép az emberi elgondoláson: „Nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer.” Azaz nem számszerűsíthető, hogy hányszor kell megbocsátani. Isten országában nincs határa az irgalomnak.

A példabeszéd, amelyet Jézus ezután elmond, szemléletes és tanulságos. Egy királyról szól, aki elszámol szolgáival. Az egyik tízezer talentummal tartozik neki, azaz felfoghatatlanul nagy összeggel. A király azonban, látva szolgája kétségbeesését, elengedi az egész tartozást. Ugyanez a szolga viszont nem tud elengedni száz dénárt, tehát egy egészen kevés összeget egy másik szolgának, követeli a tartozás rendezését.

Válasz

A példázat ereje az ellentétben van. A tízezer talentum olyan hatalmas adósság, amit egy emberi élet alatt is lehetetlen visszafizetni. A száz dénár viszont egy átlagos munkás néhány heti bére, ez is jelentős, de kezelhető. Jézus ezzel a képpel szemlélteti, hogy amit Isten nekünk megbocsát, az sokkal több, mint amit nekünk kellene másoknak elengednünk.

A példabeszéd nem pusztán erkölcsi tanítás, hanem tükröt tart elénk. Minden hívő ember elmondhatja: Isten már oly sokszor megbocsátott nekem. Akkor hogyan viselkedhetnék én másokkal szemben könyörtelenül? A kérdés nem az, hogy képes vagyok-e rá, hanem hogy akarom-e engedni, hogy Isten irgalma átalakítsa gondolkodásomat? A megbocsátás nemcsak a szavakban jelenik meg, hanem a döntésben: elengedem a sérelmet, nem tartom számon, nem akarok bosszút állni. Aki megbocsát, az nem veszít, hanem szabaddá válik, kilép a harag, a sértettség és a keserűség börtönéből.

A megbocsátás nem könnyű, hiszen a sérelem egészen komoly, az elszenvedett erőszak egészen súlyos lehet. A megbocsátás nem az érzések elnyomása, hanem Isten kegyelmére való nyitottság. Az isteni irgalom nem elvárásokat állít, hanem új szívet kínál. Elfelejtem a sérelmeket, így lépek a gyógyulás útjára.

A példabeszéd végén a király megharagszik a szolga könyörtelensége miatt, és visszavonja iménti döntését, a tartozás elengedését. Ez a szigorú befejezés nem az Isten bosszúállását mutatja, hanem a megbocsátás súlyát. Ha mi nem tudunk irgalmat gyakorolni, az Isten irgalma sem tud érvényesülni bennünk. Aki bezárja a szívét mások előtt, az önmaga előtt is bezárja Isten kegyelmét.

A megbocsátás tehát nem lehetőség, hanem kötelesség. Jézus a Miatyánkban is erre tanít: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk…” A kettő elválaszthatatlan. Ha befogadtuk Isten irgalmát, bocsánatát, akkor tovább kell adnunk. Ha nem adjuk tovább, akkor úgy élünk, mintha mi sem kaptunk volna semmit.

Az evangélium felszólít minket: lépj ki az igazságosság szemléletéből, és lépj be az irgalom világába! Ne számold, hányszor bántottak meg, hanem nézd meg inkább azt, mennyit bocsátott meg neked az Isten!

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te végtelen irgalommal fordulsz hozzám, mindig kész vagy megbocsátani, lehetőséget adsz az újrakezdésre. Segíts, hogy ne tartsam számon mások vétkeit, ne őrizgessem a sérelmeket, hanem szívből tudjak megbocsátani azoknak, akik megbántottak! Taníts meg az irgalmas lelkületre, hogy ne csak elfogadjam, hanem tovább is adjam azt, amit tőled kaptam! Ne engedd, hogy a harag vagy a bosszúvágy elválasszon testvéreimtől! Adj új szívet, amelyben az irgalom és a szeretet győz!

Válasz

A szív bőségéből szól a száj.

Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz: Nincs jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, és nincs rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden fát gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek a tövisbokorról fügét, sem a tüskebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő. Hiszen a szív bőségéből szól a száj! Miért mondjátok nekem: „Uram, Uram!” – ha nem teszitek, amit mondok?

Megmondom nektek, kihez hasonlít az, aki hozzám jön, hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja: hasonlít ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és az alapot sziklára rakta. Jött az árvíz, rázúdult a házra, de nem tudta azt összedönteni, mert jó alapra épült. Aki viszont hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít ahhoz az emberhez, aki házát alap nélkül építette a puszta földre. Amikor rázúdult az árvíz, háza azonnal összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.

Lk 6,43-49

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus két szemléletes képpel zárja tanítását: a jó és rossz fa gyümölcseivel, valamint a bölcs és balga ember házépítésével. Mindkettő arra hív, hogy ne a látszat alapján ítéljük meg a dolgokat – se másokét, se a saját életünket –, hanem a gyümölcsök és az alapok szerint.

„Minden fát gyümölcséről lehet megismerni.” Nem az számít, hogy mit mondunk magunkról, vagy hogy mit gondolnak rólunk mások, hanem az, hogy mit termünk: jóságot, igazságot, türelmet, megbocsátást, vagy épp haragot, megosztást, képmutatást.

A másik hasonlat – a ház alapja egy építkezéskor – még tovább mutat. Az ember hite akkor derül ki igazán, amikor nehézségek jönnek. A felszínen lehet szép az élet, rendezett a magatartás, de ha az alap nem Krisztus, akkor az első vihar elsodor mindent. Aki viszont mélyre ásott, és sziklára épített, az nem omlik össze, még ha meg is rázkódik.

A hit nem puszta ismeret vagy vallásos érzés. A hit az, ami életünk irányát meghatározza. Jézus azt mondja: „hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja.” Aki csak hallgatja, de nem éli meg, az nem épít, csak rajzol egy szép házat a homokba. A valódi hit következetes és látható, eredményekben és tartósságban.

Az evangélium alapján megkérdezzük magunkat: Mit terem az életem? Mire építem, kire alapozom az életemet? A válasz nem elméleti, hanem gyakorlati, a mindennapokban derül ki, milyen mély az alap, és milyen a gyümölcs, amit fel tudok termésként mutatni.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy az élő Ige és az örök alap. Segíts, hogy ne csak hallgassam tanításodat, hanem éljem is meg azt a mindennapokban! Add, hogy szívemben jó fa növekedjen, amely jó gyümölcsöt terem: szeretetet, békét, türelmet és irgalmat! Ne engedd, hogy tanúságtételem csak szavakból álljon, hanem hitem legyen szilárd és élő, amely kiállja a próbatételeket! Uram, építsd életemet önmagadra, hogy ne inogjak meg, bármi is jön!

Válasz

Gondolj Máriára, hogy
NE hiányozzon a gondolataidból!
Mária neve
NE hiányozzon a szádról!
Mária szeretete
NE aludjon ki a szívedből!
Máriát követve
NEM fogsz elveszni!
Máriában bízva NEM fogsz félni!
Máriát hallgatva
NEM fogsz tévedni!
Máriával élve FEL fogsz támadni!

Válasz

Napi evangélium

Vajon vezethet-e vak világtalant?

Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből.”

Lk 6,39-42

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

„Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre?” – olvassuk az evangéliumban. Hajlamosak vagyunk gyorsan észrevenni mások hibáit, miközben saját gyengeségeinket elnézzük, mentegetjük, vagy egyszerűen nem akarjuk látni. Jézus nem azt mondja, hogy soha ne szóljunk mások hibái miatt. Inkább azt tanítja, hogy előbb vizsgáljuk meg önmagunkat, és csak ezután próbáljunk segíteni másoknak hibáik kijavításában. Aki nem látja a saját „gerendáját”, az könnyen válik képmutatóvá. Egy ilyen ember részéről a figyelmeztetés erőtlen, sőt romboló lehet. A hitelesség ott kezdődik, ahol az ember tudja, neki is irgalomra van szüksége. Így válik az ítélkezőből irgalmas, a kritikusból megértő, a vádaskodóból segítő embertárs.

Jézus egy másik képet is használ: „Vezethet-e vak világtalant?” Csak az tud másokat vezetni, aki maga is lát, világosságban jár. Ez nem tökéletességet jelent, hanem Istenhez való hűséget, belső igazságosságot és helyes önismeretet.

A keresztény ember nem bíró, hanem útitárs. Nem az a feladata, hogy mindenkinél okosabb legyen, hanem az, hogy segítsen másoknak közelebb jutni Istenhez, de csak akkor tud segíteni, ha maga is úton van, és nem téveszti szem elől a célt.

© Horváth István Sándor

Válasz