Napi evangélium

Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.

Jn 15,1-8

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A keresztény élet nem erkölcsi erőfeszítés vagy egy szabályrendszer szigorú követése, hanem élő kapcsolat Krisztussal. Nem arról van szó, hogy időnként, ha szükségünk van rá, közel kerülünk hozzá, hanem hogy állandóan vele élünk. Ezt tanítja nekünk a mai evangélium példabeszéde. A szőlőtő és a szőlővessző nem létezik egymás nélkül: a vessző elhal, ha leszakad a tőről, a tő pedig nem terem gyümölcsöt, ha nincs rajta hajtás, vessző.

Ez a kép egészen bensőséges egységre utal: nemcsak Jézus követői vagyunk, hanem részesedünk az ő életében. A hit valóságos, mély kapcsolat vele. Ez a kapcsolat érleli a gyümölcsöt. De mi a gyümölcs? A szeretet, az irgalmasság, a béke, a másokért vállalt szolgálat – vagyis mindaz, ami az evangélium igazságából és öröméből megvalósul bennünk és általunk. „Nélkülem semmit sem tehettek” – mondja Jézus. Ez nem fenyegetés, hanem kijózanító igazság. Ha elszakadunk tőle, elfogy az életerőnk. De ha benne maradunk, átjár minket az ő ereje, bölcsessége, türelme és irgalma. És ez nem a mi emberi teljesítményünk, hanem mindez neki köszönhető, aki bennünk él.

Sokan úgy próbálnak gyümölcsöt teremni, hogy leszakadó ágként küszködnek, s észre sem veszik, hogy nincs táplálékforrásuk. Az igazi élet abból fakad, ha újra és újra visszatérünk a forráshoz, ha kapcsolódunk az élő szőlőtőhöz és engedjük, hogy Krisztus éljen bennünk.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy az élő szőlőtő, én pedig csak akkor hozhatok gyümölcsöt, ha vesszőként hozzád kapcsolódok. Oly sokszor próbálok önerőből élni, és csak akkor fordulok hozzád, amikor már elfáradtam. Taníts meg minden nap újra kapcsolódni hozzád, időt és figyelmet szentelve tanításodra! Add, hogy ne magamat keressem, hanem benned találjam meg az életem értelmét! Töltsd be lelkemet a te éltető erőddel, hogy gyümölcsöt teremjek a világban, és másokat is hozzád vezessek!

Válasz

Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek.

Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen! Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem.”

Jn 14,27-31a

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus búcsúszavait olvassuk a mai evangéliumban: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek.” Nem általános jókívánság ez, hanem a tanítványi élet forrása. A mi lelki békénk tehát valójában nem külső körülményektől függ, hanem abból ered, hogy az Úr él bennünk, és ezért mindig biztos talajon állunk, egyenes úton járunk.

A világ békéje olykor kölcsönös engedményeken, máskor hallgatáson nyugszik, de ingatag, mert a jószándék elfogyhat az emberekből. Jézus békéje viszont belülről növekszik, és nem a vihar hiánya, hanem valódi belső megnyugvás. Ezért képes megmaradni bennünk akkor is, amikor küzdelem vagy nehézség ér minket. Az Úr békéje nem kikényszeríthető, nem birtokolható, hanem csak befogadható.

Akiben Krisztus él, az ennek a békének a hordozója lesz. A szavain, a cselekedetein, a döntésein keresztül Jézus nyugalma és ereje kezd átsugározni másokra. Ez a tanúságtétel lényege: nem kell minden helyzetet irányítanunk, hanem az Úr békéjével a szívünkben kell élnünk. Ezt a világ nem tudja megadni, de elvenni sem tudja tőlünk.

Jézus békéje nem csupán vigasztalás, hanem egyúttal küldetés is. Aki benne él, az békét visz oda is, ahol emberileg már nincs rá ok, nincs rá remény. Vigyük a világba Krisztus békéjét, az ő húsvéti ajándékát!

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te nem úgy adod a békét, ahogy a világ adja, erre a békére vágyom a leginkább. Taníts meg rá, hogy ne a csendes körülményektől várjam a nyugalmat, hanem benned találjam meg! Jöjj el hozzám, és adj belső békét, amely nem menekül el a nehézségek elől, hanem megoldja a problémákat! Segíts, hogy ne csak kérjem a békét, hanem közvetítsem is azt embertársaim felé! Legyen a te jelenléted biztos pont bennem, örök, mint a te szereteted!

Válasz

Napi evangélium

Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem.

Jézus az utolsó vacsorán így beszélt tanítványaihoz: „Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti. Én is szeretni fogom őt, és kinyilatkoztatom magam neki.” Júdás – nem a karióti – itt közbeszólt: „Uram, hogyan van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?” Jézus így folytatta: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret engem, az nem tartja meg tanításomat. Az a tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek.”

Jn 14,21-26

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

„Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és benne fogunk lakni” – mondja Jézus a mai evangéliumban, s ezzel összekapcsolja a szeretetet az engedelmességgel. Nem elég ismerni tanítását, hanem meg is kell tartani azokat. A hűség és a hit nem lelketlen törvénykövetés, hanem a szeretetből fakadó válasz.

Jézus nem külső szabályok megtartására hív, hanem egy lelki kapcsolat megélésére. Aki szereti őt, az nem félelemből engedelmeskedik, hanem szeretetből. Nem kötelességből követi, hanem örömmel, mert otthon érzi magát nála. Az igazi szeretet mindig belülről formál. A törvény kívülről korlátoz, a szeretet belülről alakít át.

Jézus azt ígéri, hogy az Atyával együtt hozzánk jönnek, és bennünk fognak lakni. Ez nem egy költői kép, hanem a keresztény élet lényege: Isten bennünk lakik, bennünk él. Ő nemcsak meglátogat bennünket néha, hanem velünk él, lélegzik, dolgozik, szenved és örül. A Szentlélek segít, hogy ezt a jelenlétet, Isten jelenlétét felismerjük és elfogadjuk.

Ez az evangéliumi szakasz a keresztény élet belső dinamikájára világít rá: szeretni Jézust, megtartani tanítását, és hagyni, hogy a Lélek tanítson és vezessen – ezáltal válunk a Szentlélek templomává és Krisztus tanítványává.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus! Taníts meg igazán szeretni téged, ne csak szavakkal, hanem engedelmes szívvel! Add, hogy parancsaidat ne teherként, hanem ajándékként fogadjam, és hűséggel éljem meg őket a hétköznapokban! Köszönöm ígéretedet, hogy aki szeret téged, annak szívében lakást vesz az Atya és te magad is! Jöjj, Szentlélek, és emlékeztess engem Jézus szavaira, vezess minden döntésemben, és taníts meg arra az isteni életre, amelyre meghívtál! Add, hogy ne csak a szavaimat, hanem egész életemet átjárja a Jézus iránti szeretet!

Válasz

Napi evangélium


Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk!

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek és helyet készítek nektek? Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek!” Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hogy hova mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk!” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok s az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek.”

Jn 14,1-12

100_4037.JPG

Válasz