Virrasszatok, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok!

Amikor Jézus a világ végéről beszélt, így szólt tanítványaihoz: Virrasszatok, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok. Mit gondoltok? Ki a hű és okos szolga, akit gazdája háza népe fölé rendelt, hogy kellő időben élelmet adjon nekik? Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a munkában talál. Bizony, mondom nektek: rábízza egész vagyonát. Ha azonban az a szolga gonosz, és azt mondja magában: „Késik a gazdám!”, aztán verni kezdi szolgatársait, és együtt eszik-iszik a részegeskedőkkel; s megjön ennek a szolgának ura azon a napon, amikor nem várja, és abban az órában, amikor nem is sejti, – ura kegyetlenül megbünteti, és a képmutatók sorsára juttatja. Ott aztán sírás és fogcsikorgatás lesz.

Mt 24,42-51

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

„Nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok!” – hangzik el Jézus figyelmeztetése. A keresztény élet egyik legnehezebb területe ez: állandó éberségre van szükség, akkor is, amikor úgy tűnik, minden rendben van, a megszokott mederben haladnak az események.

Jézus példabeszédet mond egy szolgáról, akire ura rábízza házának vezetését. Ha a szolga hűséges, akkor áldásban részesül. Ha viszont elkezd uralkodni, visszaélni a hatalommal, önzővé és kegyetlenné válik, akkor egy váratlan pillanatban számonkérés vár rá.

Ez a példabeszéd nem a félelemkeltés eszköze, hanem az éberség és a felelősség felébresztése bennünk. Jézus nem azt kéri, hogy találgassuk, mikor jön el, hanem hogy éljünk úgy, mintha bármelyik nap visszatérne. Ez nem állandó aggodalmat jelent, hanem tudatos készenlétet.

Isten embereket bíz ránk, családtagjainkat, közösségünk tagjait, betegeket, segítségre, támogatásra szorulókat. Az idő ajándék, nem végtelen, nem pótolható. Minden pillanat lehetőség a szeretet gyakorlására vagy elmulasztására. Nem tudjuk, mikor kér számon az Úr, de biztos, hogy meg fogja egyszer tenni.

Az éberség nem idegességet vagy nyugtalanságot jelent, hanem azt, hogy a jelen pillanatban felismerem az örök élet értelmét. Soha ne halasszam holnapra a jót, amit ma tehetek meg!

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Ébreszd fel bennem a szív figyelmét, hogy ne ringassam magam a halogatás kényelmében! Add, hogy a napjaim ne sodródjanak céltalanul, hanem minden pillanatomban felismerjem jelenlétedet! Segíts hűségesnek lennem a rám bízottakhoz, és add, hogy amikor eljössz, nyitott szívvel várjalak! Segíts, hogy ne eljöveteled idejét találgassam, hanem a jelenben éljek hűségesen! Add, hogy ne félelemből fakadóan, hanem a szeretetből legyek éber, mert nem akarok meglepődni akkor, amikor eljössz!

Válasz

napi evangélium

Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája.

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De Atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És Tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.

Mt 23,1-12

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus egy mindig időszerű témáról beszél a mai evangéliumban, a vallási és erkölcsi tekintély kérdéséről. A farizeusok és írástudók élete nincs összhangban tanításukkal: tanítják ugyan, de maguk nem teszik. Ez a kijelentés világít rá a vallásosság egyik legnagyobb veszélyére, a képmutatásra

Jézus szavait tekintsük figyelmeztetésnek, amely azoknak szól, akik valamilyen vezető szerepet vállalnak az Egyházban, a közösségben, a családban. A tanítás értéke nem a szavakban, hanem az élet példájában van. Aki valóban Isten embere akar lenni, annak nem a külső elismerést kell várnia, hanem a belső hűségét kell felmutatnia. A keresztény vezetés mindig szolgálat, és a valódi nagyság abban áll, hogy valaki oda tud hajolni másokhoz.

A keresztény élet nem uralkodásról, hanem lemondásról, nem dicsőségről, hanem odaadásról szól. Aki első akar lenni, annak meg kell tanulnia utolsónak lenni. Ez Isten országának rendje, ahol a legmélyebb alázat a legnagyobb érték.

Jézus élete ennek a példája. Ő, aki valóban Mester, Atya és Tanító, nem félt térdet hajtani, megmosni tanítványai lábát, vállalni a megváltás szolgálatát a kereszten. Ez az a nagyság, amelyből valódi tekintély fakad. A keresztény ember – legyen vezető vagy egyszerű tanítvány – akkor hiteles, ha nem magát hirdeti, hanem Krisztust.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Taníts alázatra, hogy ne saját hírnevemet akarjam növelni, hanem a te dicsőségedet mozdítsam elő szolgálatommal! Őrizd meg szívemet a képmutatástól, az elismerésvágytól, és segíts, hogy mindig a szolgáló lelkület legyen bennem! Add, hogy ne akarjak első lenni, hanem engedjem, hogy te vezess a legjobb helyre, oda, ahol mások javára élhetek!

Válasz

Napi evangélium

Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel.

Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek, és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: „Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?” Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.”

Mt 22,34-40

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus korában a törvénytudók gyakran vitáztak arról, melyik a legfontosabb parancs. A mózesi törvény 613 előírása sok élethelyzetre adott útmutatást, de közülük melyik az első, melyik a legfontosabb? Erre irányul a farizeus kérdése a mai evangéliumban.

Jézus válasza világos, egyértelmű, rámutat a törvény lényegére, ugyanakkor újdonságot is tartalmaz: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.” Nem új parancsról van szó – mindkettő megtalálható az ószövetségi törvényben. Jézus e két törvény egységét emeli ki, az Isten felé és az emberek felé irányuló szeretet összetartozik.

Az első parancs Istenre irányítja a figyelmet. Nem elég tisztelni őt vagy engedelmeskedni neki, hanem szeretni kell. A szeretet olyan kapcsolat, amely átalakítja az emberi szívet.

A második parancs a felebarát szeretetét írja elő. Aki Istent szereti, annak szívében helynek kell lennie a másik ember számára is, minden ember számára, nem csak a hozzá közel állók számára. A szeretet nem válogathat, nem húzhat határokat.

Fontos azonban egy harmadik elem is: „mint önmagadat” – mondja Jézus, azaz önmagunkat is szeretnünk kell. Ez nem önszeretet kultuszát jelenti, hanem annak elismerését, hogy Isten képmása vagyunk. Aki nem tudja elfogadni önmagát Isten gyermekeként, az nehezen fogja önmagában és másban felismerni ezt a méltóságot.

A valódi szeretet mindig keresztté válik: nyitott Isten felé, és az embertárs felé hajlik.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Istenem, taníts szeretni téged teljes szívvel, és felebarátaimat úgy, mint önmagamat! Szabadíts meg a félelmeimtől, a közönyömtől és a sértettségemtől, hogy szívemben ne önzés, hanem irgalom éljen! Add, hogy ne csak halljam a parancsodat, hanem éljem is, az emberek felé fordulva, és önmagamat is a te szeretett gyermekedként látva!

Válasz

Napi evangélium

Az okos ember a házát sziklára építette.

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.

Mt 7,24-29

100_4037.JPG

Válasz