Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Messiás Dávidnak a fia?

Amikor Jézus egy alkalommal a templomban tanított, ezt a kérdést vetette fel: „Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Messiás Dávidnak a fia? Hiszen maga Dávid mondja a Szentlélek által: Így szól az Úr az én Uramhoz: „Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet.” Ha tehát maga Dávid a Messiást Urának nevezi, akkor hogyan lehet az ő fia?” A nagy népsokaság szívesen hallgatta Jézust.

Mk 12,35-37

100_4037.JPG

Válasz

Napi evangélium

Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Messiás Dávidnak a fia?

Amikor Jézus egy alkalommal a templomban tanított, ezt a kérdést vetette fel: „Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Messiás Dávidnak a fia? Hiszen maga Dávid mondja a Szentlélek által: Így szól az Úr az én Uramhoz: „Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet.” Ha tehát maga Dávid a Messiást Urának nevezi, akkor hogyan lehet az ő fia?” A nagy népsokaság szívesen hallgatta Jézust.

Mk 12,35-37

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus a mai evangéliumban nem kérdésre válaszol, hanem ő tesz fel kérdést. Úgy tűnhet, mintha kérdése csupán elméleti fejtegetés lenne: Dávid zsoltárából idéz, és megkérdezi, hogyan nevezheti Dávid a Messiást „Urának”, ha közben a „fia”. De a kérdés mögött mélyebb isteni önkinyilatkoztatás rejtőzik: Jézus nemcsak Dávid leszármazottja, hanem az Úr, aki öröktől fogva létezik, s aki beteljesíti az ígéreteket.

Ez a rész arra hív minket, hogy ne pusztán emberi hagyományok alapján gondolkodjunk Istenről. A Messiás, akit a nép várt, sokak fejében földi hatalommal bíró királyként jön el. Jézus azonban azt mutatja meg, hogy az igazi hatalom nem politikai vagy katonai erő, hanem lelki hatalom. Ő nem uralkodik, hanem szolgál, nem elnyomja, hanem felemeli az embert.

Milyen képet alkotunk, hordozunk szívünkben Istenről? Vajon csak azt látjuk, amit érteni és irányítani tudunk, vagy nyitottak vagyunk arra, hogy Isten túllépje elvárásainkat?

Sok ember életében Isten képe megakad a gyermekkori hittantanulás szintjén, és nem engedi, hogy a hit növekedjen, kiteljesedjen. Jézus néha kérdéseket tesz fel nekünk, hogy elgondolkozzunk és Isten megismerésének egy magasabb szintjére lépjünk.

Könnyen előfordulhat, hogy Isten másképp szeret, mint ahogy mi gondoljuk vagy elképzeljük. Nyissuk meg értelmünket és szívünket, hogy felismerjük szeretetét!

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te nemcsak a történelem része vagy, hanem az örökkévalóság Ura is. Taníts, hogy ne szűkítselek le emberi elgondolásokra, hanem nyitott szívvel fogadjalak el úgy, ahogy te kinyilatkoztattad magadat! Töltsd el lelkemet alázattal, hogy tanulni akarjak tőled! Te vagy az ószövetségi ígéretek beteljesítője. Add, hogy meglássam benned a Megváltót, és kövesselek minden körülmények között!

Válasz

Melyik az első a parancsok közül?

Abban az időben: Egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”

Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál.” Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte az írástudót: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután több kérdést már nem mertek neki föltenni.

Mk 12,28b-34

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Az írástudó kérdése a legfőbb parancsról nem rosszindulatú, hanem valódi érdeklődés és tisztelet hallatszik ki belőle. A több száz előírás közül melyik a legfontosabb? Jézus válasza nem új tanítás, hanem már az ószövetségi időkben is ismert igazság: az Istenszeretet és az emberszeretet a legfontosabb, s ez a kettő összetartozik.

Jézus a legfőbb parancsként nem a törvény betűjét, hanem az élő kapcsolatot állítja elénk, mégpedig az Istennel és az embertárssal való kapcsolatot. Szeresd Istent teljes szívvel, értelemmel, erővel. Vagyis ne csak vallásos szokásként vagy hagyományból fakadóan, hanem teljes lényeddel. És ebből fakad a másik: szeresd a felebarátodat, mint önmagadat.

Az Istenszeretet és a felebaráti szeretet nem választhatók el egymástól. Ha Istent igazán szeretjük, meglátjuk arcát a másik emberben is. És ha őszintén szeretjük a másik embert, előbb-utóbb elvezet minket Istenhez. Az egyik a másik útja.

Ha valaki úgy akar élni, hogy csupán Istent szereti, de közben elmegy a embertársa mellett, aki egyedül van vagy szükséget szenved, az valójában nem a szeretet útján jár. És aligha lehet önzetlen és őszinte annak jószívűsége a felebarát iránt, aki semmibe veszi az Isten iránti szeretetet.

Jézus azt mondja a kérdezőnek: „Nem jársz messze Isten országától.” Aki megérti a szeretet elsőbbségét, az már úton van, jó úton halad. A keresztény ember számára a szeretet életforma.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te azt tanítod nekünk, hogy a szeretet a legfontosabb parancs, a legnagyobb életfeladat számunkra. Segíts, hogy teljes szívemmel, teljes értelmemmel és minden erőmmel szeresselek téged, de ne csak szavakkal, hanem tettekkel! Adj nekem nyitott szívet, hogy felismerjelek téged embertársaimban, és ne menjek el közömbösen mellettük! Taníts meg szeretni őszintén, kitartóan, irgalmasan és önzetlenül! Segíts, hogy a szeretet útján egyre közelebb kerüljek hozzád!

Válasz

Napi evangélium

Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké.

Abban az időben szadduceusok jöttek Jézushoz, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt: „Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és gyermek nélkül hagyja hátra feleségét, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el az asszonyt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik is. Hasonlóképpen feleségül vette az asszonyt mind a hét, és nem hagytak utódot. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor – ha ugyan feltámadnak –, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek felesége volt!”

Jézus azt felelte nekik: „Nyilván azért tévedtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak feltámadnak, már nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e Mózes könyvében a csipkebokorról szóló résznél, hogy miként szólt Mózeshez Isten: „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene?” Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagy tévedésben vagytok!”

Mk 12,18-27

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A szadduceusok olyan kérdést tesznek fel Jézusnak, amellyel azt akarják bizonyítani, hogy a feltámadás nem létezik. Ismerjük a történetet, amely nem valós, hanem egy kitalált eset: hét testvér ugyanazt az asszonyt veszi feleségül egymás után, Mózes törvénye szerint. A feltámadáskor – kérdezik gúnyosan – kié lesz az asszony? A kérdés nem őszinte. A szadduceusok ugyanis eleve tagadják a feltámadást, tehát nem az igazságot keresik.

Jézus tulajdonképpen nem a kérdésre válaszol, hanem a kérdezők téves gondolkodására világít rá. „Nyilván azért tévedtek, – mondja – mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát!” Az emberi gondolkodás gyakran próbálja Isten örök titkait a földi tapasztalatok korlátai közé szorítani. De Isten nem fér bele a mi okoskodásainkba. Jézus szerint a feltámadás nem a földi élet meghosszabbítása, hanem minőségi átalakulás, egy új létmód.

A történet azt tanítja, hogy Isten túlmutat a mi mostani tapasztalatainkon. A másik üzenet így szól: a feltámadás az Úr személyes ígérete. Ő az élők Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene – nem múlt időben, hanem jelen időben.

A feltámadásba vetett hit segít abban, hogy a gyász mélyén is remény virágozzék. A feltámadás nem azt jelenti, hogy visszakapjuk, amit elveszítettünk, hanem azt, hogy Isten szeretete örökre betölt minket.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus, hiszek benned, aki nem a holtak Istene vagy, hanem az élőké. Hiszem, hogy te legyőzted a halált, és örök életre hívtál bennünket. Bocsásd meg, ha földi gondolkodásommal korlátozlak és nem hiszek hatalmadban! Add, hogy szívem nyitott legyen titkaidra, és egészen rád bízzam magamat! Erősíts meg a feltámadás reményében, és adj élő hitet, hogy eljuthatok az örök életre!

Válasz