Péter így szólt: Elmegyek halászni.

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való Nátánáel, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Elmegyek halászni.” „Mi is veled megyünk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták kihúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok.” Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent tanítványainak.

Jn 21,1-14

Válasz

elmélkedés

A feltámadt Krisztus újra és újra megjelenik, de felismerni csak a szív figyelmével lehet. A Tibériás-tónál történt megjelenés is ezt szemlélteti, ahogyan arról a mai evangéliumban olvasunk. Az apostolok Péter kezdeményezésére halászni indulnak, visszatérnek ahhoz a munkához, amit korábban tettek. Talán a bizonytalanság, talán az értetlenség indítja őket erre. Bár Jézus feltámadt, még nem tudják, hogyan éljék tovább az életüket ebben az új valóságban. Mi is hányszor térünk vissza korábbi életünkhöz. A feltámadás örömhíre lassan, fokozatosan nyílik meg bennünk.

Az éjszakai munka sikertelen. Ismerős ez a kudarc, ennyire hiábavaló az emberi erőfeszítés, amikor Jézus nélkül próbáljuk megoldani a dolgokat. A hajnal derengésében azonban valaki ott áll a parton. Nem ismerik fel azonnal, hogy Mesterük az, de ő megszólítja őket, és iránymutatást ad. Ennek köszönhetően csoda történik, a háló megtelik halakkal. A jelenet egyszerre emlékeztet a korábbi halászatokra, s mégis valami többről van szó. Ez már nem csupán a bőséges halfogás története, hanem az új élet jele. A hétköznapi munkában, az újrakezdésben a feltámadt Úr vezeti őket, ő az eddig az ismeretlennek gondolt személy a parton. János ismeri fel őt elsőként, majd pedig Péter nagy lendülettel ugrik a vízbe, hogy minél hamarabb találkozzon Jézussal. Ez a sietség, ez a vágyakozás jellemezzen minket is! Krisztus nem várja el, hogy mindig mindent értsünk, de azt igen, hogy elinduljunk felé, amikor felismerjük.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Sokszor visszatérek a régi utakra, a megszokott biztonságba. Néha nem tudom, hogyan újíthatnám meg veled való kapcsolatomat. Te újra és újra megállsz a parton, és vársz rám. Köszönöm, hogy a kudarcok éjszakája után a hajnal fényében újra megmutatod magad. Add, hogy felismerjelek mindennapjaimban, a munkámban, a csendben, a szentírás szavában, az emberek között! Szükségem van arra, hogy újra halljam a hangodat, amely irányt mutat számomra. Köszönöm, hogy kenyereddel, az Oltáriszentséggel táplálsz.

Válasz

Napi evangélium

Jézus köszöntötte őket: Békesség nektek!

Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor. Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.” Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát. De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?” Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.” Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek.”

Lk 24,35-48

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A feltámadt Krisztus újra és újra megjelenik, de felismerni csak a szív figyelmével lehet. A tanítványok egy kisebb csoportja tapasztalja meg ezt a mai evangélium szerint.

A tanítványok ijedten, kételkedve fogadják a megjelenő Jézust, mert a halál véglegességébe vetett emberi tapasztalatuk nem tud mit kezdeni a feltámadás valóságával. Emiatt gondolják, hogy csak egy szellemet látnak. Ez a jelenet különösen közel áll hozzánk, hiszen sokszor mi is félünk hinni, félünk remélni.

Jézus újra tanít, magyarázza az írásokat, mert a feltámadás nem értelmezhető Isten megváltó és üdvözítő tervének ismerete nélkül. Az emmausziak és a jeruzsálemi tanítványok tapasztalata megmutatja, hogy a Feltámadott felismeréséhez nyitott szív, nyitott értelem és közösség kell. A Szentlélek a közös hit útján munkálkodik. A feltámadás öröme nem magánügy. Jézus elküldi tanítványait, hogy tanúi legyenek mindannak, amit láttak és hallottak. Ez ma is így van. A keresztény ember számára a hit mindig küldetést jelent. Húsvét titka akkor lesz teljes bennünk, ha a találkozás örömét tovább tudjuk adni szavainkkal, jelenlétünkkel, a megbocsátásunkkal és mindenekelőtt hiteles életünkkel.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Feltámadt Urunk, Jézus Krisztus! A te megjelenésed békét hoz a zavarodott szívbe, reményt a kételkedő emberek számára. Sokszor én is úgy vagyok, mint a tanítványaid: hallom az örömhírt, de nem merem igazán hinni, hogy te valóban élsz és velem vagy. Add, hogy ne csak látni akarjak téged, hanem felismerni is! Kérlek, világosítsd meg értelmemet, taníts újra olvasni az írásokat, és add, hogy közösségben éljek veled! Küldj engem is, hogy feltámadásod tanúja, hirdetője legyek!

Válasz

Asszony, miért sírsz? Kit keresel?

Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” – vagyis Mester. „Ne tartóztass! – felelte Jézus. – Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent.

Jn 20,11-18

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A feltámadt Krisztus újra és újra megjelenik, de felismerni csak a szív figyelmével lehet. Ezt az igazságot Mária Magdolna példája erősíti meg a mai evangéliumban, aki ott áll a sírnál, és sír. Az üres sír nem megnyugtatja, felzaklatja lelkét. Elvitték az Urat – gondolja. A gyász, a veszteség és a tanácstalanság egyszerre nyomasztja a lelkét. Még az angyalok megjelenése sem nyitja fel a szemét. Amikor pedig Jézus megjelenik, először nem ismeri fel, mert a fájdalom néha annyira beborítja a szívet, hogy nem látjuk tisztán a valóságot.

Válasz

imádság

Feltámadt Urunk, Jézus Krisztus! Te nem tömegeket szólítasz meg, hanem személyeket, engem is. Kimondod a nevemet, úgy, ahogy csak te tudod. Úgy, hogy abban benne van irgalmad és szereteted. Taníts engem is figyelni erre a halk, de határozott hangra! Ne engedd, hogy a fájdalom, a rohanás vagy a közöny elnyomja bennem a te szavadat! Szeretnék úgy hallgatni, mint Mária, és szeretnék elindulni, ahogy ő is elindult egykor. Add, hogy a te hangod vezessen minden utamon!

Válasz

Íme, egyszerre Jézus jött velük szemben.

Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.”

Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak. Úgy határoztak, hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik: „Mondjátok azt, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és ellopták a holttestet. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket.” Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók között.

Mt 28,8-15

100_4037.JPG

Válasz