2020. augusztus 15. – Szombat, Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony)

Evangélium

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.
Lk 1,39-56

5608_0.jpg

Válasz

Elmélkedés

A hit és a remény példája
Az ókeresztény idők egyik legnagyobb szónoka, Szent Ambrus püspök egyik Szűz Máriáról szóló prédikációjában így bíztatta a híveket: Mária nem kételkedett, hanem hitt Isten ígéretében, ezért elnyerte a hit gyümölcseit. Legyen bennetek Mária lelkülete, hogy megdicsőítsétek az Urat! Legyen bennetek Mária lelkülete, hogy örüljetek Istenben!
Szűz Mária mennybevételének ünnepén, amely napot a magyar hagyomány Nagyboldogasszony ünnepének nevez, arra kapunk meghívást, hogy örüljünk az ő test szerinti megdicsőülésének és az ő életének példáját követve a hit és a remény útján törekedjünk a mennyország felé. A megváltás hatása, gyümölcse az ő életében mutatkozik meg elsőként. Az őskeresztény időkre visszanyúló hagyomány szerint Jézus édesanyjának földi élete nem úgy fejeződött be, mint a többi ember élete, hanem Isten megdicsőítette azzal, hogy felvette őt a mennyországba. Ez a megdicsőülés egyaránt érinti mind a Szűzanya lelkét, mind pedig a testét, ahogyan ezt a hitigazságot XII. Piusz pápa megfogalmazta a Munificentissimus Deus (A legbőkezűbb Isten) kezdetű rendelkezésében: „A szeplőtelen, mindenkor szűz Istenanya, Mária, miután befejezte földi életpályáját, testével és lelkével felvétetett a mennyei dicsőségbe.” A mai ünnep tehát Szűz Mária mennyei születésnapja. Jézus esetében mennybemenetelről beszélünk, hiszen ő a maga erejéből emelkedett az égbe, a maga erejéből tért vissza a mennybe az Atyához, amikor befejezte földi küldetését. Ezt ünnepeljük a húsvét utáni negyvenedik napon. Szűz Mária esetében viszont nem mennybemenetelt mondunk, hanem mennybevételt, hiszen ő nem a saját erejéből jutott oda, hanem Istennek köszönhetően. Isten jutalmazta meg az ő hitét, bizalmát, engedelmességét és szeretetét azzal, hogy felvette a mennybe.
(folyt.)

Válasz

Jézus az utolsó vacsorán ígéretet tett övéinek, hogy helyet készít számukra a mennyben. Ezt mondta: „Atyám házában sok lakóhely van. Ha nem így volna, mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek és helyet készítek számotokra?” (Jn 14,2). Szűz Mária számára tehát a mi hitünk szerint már megvalósult az Úrnak ez az ígérete, s annak érdekében, hogy a mi életünkben is megvalósuljon, érdemes tanulnunk Isten Anyja hitéből és töretlen reményéből. Az evangéliumok szépen feltárják előttünk, hogy mi tette a názáreti leányt alkalmassá arra, hogy a nehézségek ellenére is szüntelenül növekedjen a hitben és kitartson a reményben. A Szentlélek jelenlétére és erejére kell elsősorban gondolnunk. Az angyali üdvözletkor Isten tervének megismerése és elfogadása után a Szentlélek töltötte be Mária méhét, s ennek köszönhetően fogant meg Jézus. Isten Lelke azonban ezt követően is a názáreti leánnyal maradt, azaz nem távozott el tőle. Amikor meglátogatja Erzsébetet és egymást örömmel köszöntik, akkor Mária szívének nagy örömével dicsőíti Istent és ad neki hálát azért, hogy a Megváltó anyja lehet, és az egész emberiség nevében mond köszönetet a megváltásért. Ezt a hálaadó imát olvassuk a mai ünnep evangéliumában. A Szentlélek az, aki megerősíti Máriában a hitet és a reményt, hogy Isten ígérete mindenkor megvalósul.
A Szentlélek minket is örömmel és reménnyel tölt el: érdemes Istenre bízni életünket, mert miként a mennybe felvett Szűzanyának, ugyanúgy nekünk is helyünk van a mennyországban.
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, mindenható Istenünk! Tőled kaptuk életünket, de tudjuk, hogy emberi életünk évei, évtizedei akkor is elmúlnak, ha nem teszünk semmit. Ha nincsenek komolyabb céljaink, lelkileg igénytelenek vagyunk, csupán a mindennapi megélhetésünkkel törődünk, önző módon bezárkózunk önmagunkba, akkor is eltelik az életünk. Hisszük, hogy nem véletlenül adtad nekünk az életet. Hisszük, hogy szüntelenül keresnünk kell, hogy mit kívánsz tőlünk, hogyan szolgáljunk téged. Mi ugyan nem rendeltettünk olyan kimagasló hivatásra, mint Szűz Mária, a megváltó Jézus édesanyja, de hisszük, hogy terved van velünk. Segíts minket, hogy az üdvösség reményében megtegyünk mindent, amit kérsz tőlünk! Segíts, hogy mi is eljussunk a mennyországba, ahová Szűz Máriát felvetted!

5608_0.jpg

Válasz

2020. augusztus 14. – Péntek

Evangélium

Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték tőle: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.”
A farizeusok azonban erősködtek: „Miért írta hát elő Mózes, hogy válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?” Jézus kijelentette: „Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem a paráznasága miatt – és mást vesz el, házasságtörést követ el.”
Erre a tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog férj és feleség között, akkor nem érdemes megházasodni.” Jézus így válaszolt: „Nem mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!”
Mt 19,3-12

5608_0.jpg

Válasz

Elmélkedés

A válás lehetőségéről kérdezik a farizeusok Jézust a mai evangéliumban: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” A felvetett téma alkalmat ad Jézusnak, hogy a házassággal kapcsolatos isteni tervet, szándékot ismertesse. Isten már akkor a férfi és a nő szívébe írta szándékát, amikor megteremtette az embert. Ettől az eredeti szándéktól azonban az ember éppen bűnös hajlamai miatt eltért. Isten azt akarja, hogy a férfi és a nő elválaszthatatlan szövetségben éljen. Kettejük szeretetkapcsolata nem meghatározott ideig tart, hanem egész életre szóló kapcsolat. Minden egyéb elképzelés ellenkezik a teremtő Isten szándékával, akinek minden ember köszönheti létezését. Arról az eszményről, amit Isten minden ember szívébe írt, nem mondhatunk le pillanatnyi kedvtelés, szórakozás vagy esetleges megbotlás miatt.
A farizeusok a mózesi törvényben megfogalmazott engedményre hivatkoznak, de ez emberi törvény. Jézus egyértelművé teszi, hogy ezt az emberi törvényt felülírja Isten parancsa. Életünk nem a miénk, hanem Istentől kaptuk, s neki kell elszámolnunk annak éveiről és cselekedeteinkről. Isten megáldja és megsegíti azokat, akik az ő szándéka szerint akarják leélni életüket, egész életre szólóan elkötelezve magukat házastársuk mellett. A házastársi hűség akkor is érték, ha egyesek gondolkodásában kissé megkopott.
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézusunk! Gyújtsd fel mindannyiunk szívében a szeretet tüzét! Szereteted tüze és fénye oszlassa el az aggodalmaskodás, a hitetlenség, a kételkedés, a békétlenség és a bűn sötétségét! Segíts, hogy megőrizzük és továbbadjuk másoknak is ezt a fényt! Segíts, hogy továbbsugározzuk a hit világosságát, a remény ki nem alvó lángját és a szeretet tüzét! Az általad megígért és elküldött Szentlélek tüze pünkösdkor átalakította és bátorsággal töltötte el az apostolokat. Alakíts át engem is! Tégy csodát velem is! Tégy engem is tüzes lelkűvé, hogy örömhíredet bátran hirdessem!

5608_0.jpg

Válasz

2020. augusztus 13. – Csütörtök

Evangélium

Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte, és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.” Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte, elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra.
Mt 18,21-19,1

5608_0.jpg

Válasz

Elmélkedés

A megbocsátás témáját Péter apostol kérdése vezeti fel a mai evangéliumban: „Uram, ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézustól olyan választ kap, amire biztosan nem számított. Péterben ugyanis eleven volt az ószövetségi törvény és hagyomány, amely az igazságosság elvét hangoztatta. A jóért jóval, a rosszért rosszal lehet fizetni. Elég arra törekedni, hogy a viszonzásul adott rossz ne múlja felül azt, amit kaptunk. Jézus tanításában viszont az igazságosság elvét felülírja az irgalmasság elve. Minden helyzetben meg kell bocsátani. A megbocsátásnak nem lehetnek korlátai, ezt szemlélteti a mondás, miszerint hetvenszer hétszer kell megbocsátani.
Mondanivalójának megvilágítására Jézus egy példabeszédet mond, amelynek első részében egy király mérhetetlen nagy adósságot engedett el egyik szolgájának. Nem lett volna ez kötelessége, hiszen a szolga ígéretet tett neki arra, hogy mindent vissza fog fizetni. Türelmet kért, mert arra gondolt, hogy apránként majd megtéríti adósságát. A király azonban nagylelkű volt vele szemben. A történet folytatásában ugyanez a szolga egy nagyon kicsi tartozást követelt társától, s az hiába könyörgött, nem engedett neki haladékot. Mindkét esetben szó szerint ugyanúgy hangzik el a kérés: „Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek.” A kegyetlenül viselkedő szolgát végül a király megbünteti.
A történet tanulsága az, hogy ha Isten irgalmat mutat irántunk, akkor nekünk is gyakorolnunk kell a megbocsátást embertársainkkal. A megbocsátás tehát keresztény kötelesség.
© Horváth István Sándor


Imádság

Uram Jézus! A te végtelen isteni szeretetedet megtapasztalva értem meg igazán, hogy nem elég szavakkal szeretni, hanem cselekedeteimmel kell kimutatnom a szeretetet. Segíts engem abban, hogy mindenkiben téged lássalak és téged szeresselek! Segíts engem úgy szeretni embertársaimat, hogy az emberek megérezzék, hogy te szeretet őket! Taníts engem a szeretetre!

Válasz

2020. augusztus 12. – Szerda

Evangélium

Jézus egy alkalommal így oktatta tanítványait: Ha testvéred vétkezik ellened, menj, és figyelmeztesd őt négyszemközt! Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének! Ha a hívek közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.
Bizony, mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is. És bizony, mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
Mt 18,15-20

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus azzal kapcsolatban fogalmazza meg iránymutatásait, hogy a sérült emberi kapcsolatokat miként lehet helyrehozni. Nem csupán elméletről van itt szó, hanem a gyakorlatban alkalmazandó tanácsokról, amelyektől jogosan várunk eredményeket. Lényeges a fokozatosság elve.
Első lépésként négyszemközt, személyes és közvetlen kapcsolatban beszéljünk azzal, aki vétkezett ellenünk, megbántott minket. Aki hirtelen felháborodásában azonnal a nagy nyilvánosság felé fordul sérelmével, az valójában nem akarja a probléma elsimítását, hanem látványos elégtételt követel. Mivel ez még jobban elidegeníti tőle a másik személyt, ezért tulajdonképpen esélyt sem ad neki arra, hogy elhárítsa azt az akadályt, ami tönkretette kapcsolatukat. Az első lépés csak a személyes megbeszélés lehet! Ha ez nem vezet eredményre, akkor következhet az, hogy másokat is bevonunk az ügybe. Független személyek kívülről látják a dolgot, nem csak a sértett és a sértő szemszögéből tudják megítélni az ügyet, hanem más szempontokat is figyelembe véve. Ha ez sem hozza meg a kibékülést, akkor a nagyobb közösségre kell bízni a dolgot, mert a közösség tekintélye felülemelkedik az egyéni szempontokon és a személyes sértődöttségen.
Ne mélyítsük el a viszályokat, hanem legyünk mindig türelmesek és békülékenyek!
© Horváth István Sándor


Imádság

Uram, Jézus! Taníts meg engem az alázatos és türelmes várakozásra! Taníts meg engem arra, hogy téged érdemes várnom, a veled való végső találkozást! Taníts meg engem arra, hogy ne azonnali eredményt várjak, hanem türelemmel várjam a te kegyelmed növekedését bennem. A várakozás nem elfecsérelt, elpazarolt idő. A várakozás percei, órái, napjai vagy évei meghozzák gyümölcsüket, mert közben maga Isten tevékenykedik bennünk csendesen. Add, hogy észrevegyem szüntelen jelenlétedet és ez jelentse számomra a boldogságot!

bible_study_-_m.jpg

Válasz

2020. augusztus 11. – Kedd

Evangélium

A tanítványok egyszer ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Mit gondolsz, ki a legnagyobb a mennyek országában?”
Erre Jézus odahívott egy gyermeket, közéjük állította, és így szólt: „Bizony, mondom nektek: ha meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát olyan kicsinnyé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki pedig befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül!
Mondom nektek: Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát. Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, s egy elkóborol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyoldalon, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony, mondom nektek: Jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”
Mt 18,1-5. 10. 12-14

Elmélkedés

Nem érdemes meglepődnünk a tanítványok kérdésén, amivel a mai evangéliumi rész kezdődik. „Ki a legnagyobb a mennyek országában?” Bennünk is, minden emberben olykor megjelenik a nagyravágyás. Tiszteletre, elismerésre, megbecsülésre vágyunk. Mértéket tartva semmi gond ezekkel a természetes emberi vágyakkal, csak ne essünk túlzásba! Miért járna nekünk több tisztelet, mint bárki másnak? Mindannyian Isten képmásai vagyunk s ebből fakadóan mindenkit egyformán megillet a tisztelet és az emberi méltóság. Jogosan várunk elismerést a munkánkért és szolgálatunkért, de az önzetlenség is érdem, amelyért majd Istentől kapunk elismerést, jutalmat.
A kérdés valójában az, hogy kinek a dicsőségét akarjuk szolgálni, előmozdítani? A magunkét vagy Jézusét? Amikor Jézus egy gyermeket állít a tanítványok elé, akkor arra akar rámutatni, hogy egy gyermek kicsinységéből tanulhatjuk meg a nagyság titkát. Az ókori időkben és társadalmakban egy gyermeknek nem voltak jogai, nem voltak kiváltságai. Élete az apjától függött. Egészen természetes volt számára, hogy életét, önmagát a szüleire bízza. Keresztény emberként ilyen feltétlen bizalommal kell életünket felajánlani Istennek, akinek gyermekei vagyunk. Engedelmességünk és akaratának teljesítése a mi bizalmunknak és szeretetünknek a jele.
© Horváth István Sándor


Imádság

Istenünk, te minden szentmisében csodálatos ünnepre hívsz bennünket. Meghívsz minket, hogy hallgassuk tanításodat, az örök élet felé irányt mutató isteni szavadat. És meghívsz minket az ünnepi asztalhoz, az oltárhoz, hogy Krisztus testével táplálkozzunk. Szeretetteljes hívásodat örömmel fogadjuk el. Élj bennünk, Istenünk!

bible_study_-_m.jpg

Válasz

2020. augusztus 10. – Hétfő, Szent Lőrinc diakónus és vértanú

Evangélium

Abban az időben Jézus így beszélt tanítványaihoz: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya.”
Jn 12,24–26

100_4037.JPG

Válasz