Katolikusok élő közössége

Aktuális
2012-05-17 csütörtök
Boldog Scheffler János

Szentlecke ( ApCsel 18,1-8)

Ezek után eltávozott Athénból, és elment Korintusba. Itt találkozott egy Akvila nevű, Pontuszból származó zsidóval, aki nemrégen jött Itáliából -- mivel Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidó távozzon Rómából --, meg a feleségével, Priszcillával, és elment hozzájuk. Mivel ugyanaz volt a mesterségük -- sátorkészítők voltak --, náluk maradt és dolgozott. Minden szombaton vitatkozott a zsinagógában, hirdette az Úr Jézus nevét, és igyekezett meggyőzni a zsidókat és a görögöket. Amikor pedig Szilás és Timóteus megjöttek Makedóniából, Pál még többet fáradozott az igehirdetésben, és bizonyította a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus. Mivel azok káromlások között ellentmondtak neki, lerázta ruháit, és azt mondta nekik: ,,A fejeteken a véretek! Én tiszta vagyok, és mostantól fogva a pogányokhoz megyek.\\\' Elköltözött tehát onnan, és betért egy bizonyos Tíciusz Jusztusz nevű istenfélő férfinak a házába. Az illető háza a zsinagóga mellé épült. Kriszpusz pedig, a zsinagóga elöljárója hitt az Úrban egész házával együtt, sőt, a korintusiak közül sokan, akik hallgatták, hittek és megkeresztelkedtek.

Evangélium ( Jn 16,16-20)

Még egy kis idő, és már nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem.\\\' Ekkor a tanítványok közül néhányan így szóltak egymáshoz: ,,Mi az, amit mond nekünk: ,,Egy kis idő, és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem\\\'\\\', és: ,,Az Atyához megyek\\\'\\\'?\\\' Aztán megjegyezték: ,,Mi az, amit mond: ,,egy kis idő\\\'\\\'? Nem értjük, mit beszél!\\\' Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, azért így szólt: ,,Arról tanakodtok egymás között, hogy azt mondtam: ,,Egy kis idő, és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem\\\'\\\'? Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti sírtok majd, és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog. Ti szomorkodtok majd, de szomorúságotok örömre fordul.

Válasz

ELMÉLKEDÉS A NAPI EVANGÉLIUMHOZ 202. MÁJUS 16.
A Szentlélek elvezet majd titeket a teljes igazságra – mondja Jézus a tanítványoknak. De milyen igazságról tesz tanúságot a Lélek, és hová vezeti az egyéneket és a közösséget? A teljes igazság, ahová Isten Lelkének vezetésével eljuthatunk, a Krisztusban való hit. Hit abban, hogy Ő az Isten Fia, akinek az a küldetése, hogy megismertesse a világban élő emberekkel az igaz Istent. Hit abban, hogy Jézusban a mennyei Atya mutatja meg magát nekünk, és személyében visszavonhatatlan szeretetét közli velünk. Hit abban, hogy Krisztus megváltó halála megszerezte nekünk az Istennel való kiengesztelődést és hit a feltámadás üdvözítő erejében. Ennek az igazságnak a része az is, hogy Jézus szenvedése eltörli bűneinket és számíthatunk az Atya irgalmára, ha tékozló és megtérő gyermekeiként visszatérünk hozzá. A teljes igazsághoz, amelyet a Szentlélek segítségével ismerünk és értünk meg, hozzátartozik, hogy Krisztus által eljuthatunk a mennyei Atyához, ahol az örök élet vár bennünket. Várom-e a Szentlélek eljövetelét és szeretném-e általa megérteni Krisztus tanítását, s megismerni mennyei Atyámat?
© Horváth István Sándor

Válasz

Aktuális
2012-05-16 szerda
Nepomuki Szent János
Szentlecke ( ApCsel 17,15.22 - 18,1)

Akik elkísérték Pált, elvezették őt Athénig, aztán elutaztak, miután parancsot kaptak tőle Szilás és Timóteus számára, hogy mihamarabb menjenek hozzá. Pál pedig felállt az Areopágusz közepére és így szólt: ,,Athéni férfiak! Minden tekintetben nagyon vallásosnak látlak titeket. Amikor ugyanis körüljártam és megszemléltem a bálványképeiteket, egy olyan oltárra akadtam, amelyen ez a felirat volt: ,,Az ismeretlen istennek.\'\' Nos, akit ti nem ismertek és mégis tiszteltek, azt hirdetem én nektek. Isten, aki a világot alkotta, és benne mindent -- mivel ő a mennynek és a földnek ura --, nem lakik kézzel épített templomokban. Ő nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha valamire szüksége volna, hiszen ő ad mindennek életet, leheletet és mindent. Az ő műve, hogy az egytől származó egész emberi nem lakja a teljes földkerekséget. Ő szabta meg tartózkodásuk meghatározott idejét és határait, hogy keressék Istent, hátha megérzik őt és megtalálják -- bár nincs messze egyikünktől sem. Hiszen őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, amint az egyik költőtök meg is mondta: ,,Az ő gyermekei vagyunk.\'\' Mivel tehát Isten gyermekei vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy az istenség hasonló aranyhoz, ezüsthöz, kőhöz, a művészet és az emberi gondolat alkotásához. Isten elviselte ennek a tudatlanságnak az idejét, most azonban hirdeti, hogy mindnyájunknak bűnbánatot kell tartani mindenütt, mert meghatározott egy napot, amelyen ítélkezni fog a világ felett igazságban [Zsolt 96,13] egy férfi által, akit arra rendelt, és igazolt is mindenki előtt, mikor feltámasztotta halottaiból.\' Mikor a holtak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások meg azt mondták: ,,Erről majd még egyszer meghallgatunk téged.\' Ezzel Pál eltávozott körükből. De néhány férfi csatlakozott hozzá és hívő lett, köztük Areopagita Dénes, valamint egy Damarisz nevű asszony, és velük együtt mások is. Ezek után eltávozott Athénból, és elment Korintusba.

Evangélium ( Jn 16,12-15)

Még sok mondanivalóm volna számotokra, de most még nem tudjátok elviselni. Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra, mert nem magától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és az eljövendő dolgokat hirdeti nektek. Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek.

Válasz

ELMÉLKEDÉS A NAPI EVANGÉLIUMHOZ .202. május 15.

Jézus arról beszél a mai evangélium szerint a tanítványoknak,, hogy ne szomorkodjanak távozása miatt, hanem örüljenek, mert elmenetelét követően elküldi a Szentlelket, aki mindig az őt követőkkel marad. Az eljövendő Szentlelket Jézus többször is az Igazság Lelkének nevezi, aki megvilágosítja a bűnösök értelmét, hogy felismerjék vétkeiket és bűnbánatot tartsanak. Ezzel elkerülhetik azt, hogy a végső ítéletkor a kárhozatra kerüljenek. Sok ember ugyanis nem látja át, hogy milyen súlyos dolog az, ha Isten ellen bűnt követ el, s nem gondol annak következményeire. Pedig aki a földi életben visszautasítja Isten szeretetét és nem fogadja el az ő irgalmát, az a halál utáni életben is kizárja magát az Istennel való közösségből. Ahogyan a Szentlélek az Isten ajándéka számunkra, ugyanúgy a bűnbánat és a kiengesztelődés is. Felébreszti bennünk a vágyat, hogy visszatérjünk hozzá az atyai házba. Ne halasszuk el ezt a lehetőséget, hanem induljunk felé, az irgalom Istene felé.
© Horváth István Sándor

Válasz

Aktuális
2012-05-15 kedd
Szent Zsófia

Szentlecke ( ApCsel 16,22-34)

A nép is összecsődült ellenük, a bírák pedig letépették a ruháikat, és megvesszőztették őket. Sok ütést mértek rájuk, aztán börtönbe vetették őket. Az őrnek pedig megparancsolták, hogy szigorúan őrizze őket. Miután ilyen parancsot kapott, a belső tömlöcbe vitte őket, a lábukat pedig kalodába zárta. Éjféltájban Pál és Szilás imádkozva dicsérték Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, s a börtön alapjai meginogtak. Egyszerre minden ajtó kinyílt, és mindnyájuk bilincsei leoldódtak. Amikor a börtönőr felriadt és azt látta, hogy a börtön ajtajai nyitva vannak, kirántotta a kardját, és meg akarta magát ölni abban a hitben, hogy a foglyok megszöktek. Pál azonban fennhangon így kiáltott: ,,Ne tégy magadban semmi kárt, mert mindannyian itt vagyunk!\' Az erre világosságot kért, beljebb ment, és remegve borult Pál és Szilás lábához. Azután kivezette őket és így szólt: ,,Uraim, mit kell tennem, hogy üdvösséget nyerjek?\' Azok azt felelték: ,,Higgy az Úr Jézusban és üdvözülni fogsz, te és házad népe.\' Aztán hirdették neki az Úr igéjét, és mindazoknak, akik a házában voltak. Ő pedig még abban az éjjeli órában elvitte őket, megmosta sebeiket, s mindjárt megkeresztelkedett, és vele övéi is mindnyájan. Aztán bevezette őket otthonába, asztalt terített nekik, és örvendezett házanépével együtt, hogy híve lett Istennek.

Evangélium ( Jn 16,5-11)

Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem, és senki közületek nem kérdi tőlem: ,,Hová mégy?\'\' Hanem, mivel ezeket mondtam, szomorúság töltötte be szíveteket. De én az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, ha elmegyek. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok. Ő, amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről: vagyis a bűnről, hogy nem hisznek bennem; az igazságról, hogy az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; és az ítéletről, hogy ennek a világnak a fejedelme megítéltetett.

Válasz

Elmélkedés a nap Evangéliumhoz
2012.május 14.
Az Egyház hagyománya szerint a húsvét utáni negyvenedik napon ünnepeljük Jézus mennybemenetelét, az ötvenediken pedig pünkösdöt, a Szentlélek kiáradását. A húsvéti időszak végéhez közeledve egyre többször olvasunk az evangéliumban arról, hogy Jézus a távozásáról, illetve a Szentlélek eljöveteléről beszél. A mai evangéliumban, amely az utolsó vacsorán mondott beszéd részlete, az Igazság Lelkének nevezi Jézus a Szentlelket, aki majd tanúságot fog tenni róla. Az eljövendő Lélek ugyanakkor megerősíti a tanítványokat, hogy az üldözések ellenére is kitartsanak a Jézusról szóló tanúságtételben. Az evangelizáció első formája a tanúságtétel. Ha egy hiteles tanúságtétel előzi meg az evangélium szóbeli hirdetését, bátran reménykedhetünk abba, hogy az evangélium tanítása már egy jól előkészített földbe hull, és meg tudja hozni gyümölcsét. Ez a tanúságtétel egészen konkrétan azt jelenti, hogy Krisztus példája szerint élünk.
© Horváth István Sándor

Válasz

Aktuális
2012-05-14 hétfő
Bonifác
Szentlecke ( ApCsel 16,11-15)

Elhajóztunk tehát Troászból. Egyenesen Szamotrákiába jutottunk, másnap Neápoliszba, innen pedig Filippibe, amely Makedóniának ebben a részében az első telepes város. Ebben a városban töltöttünk néhány napot, és beszélgetéseket folytattunk. Szombaton kimentünk a kapun kívül a folyóvízhez; úgy gondoltuk, hogy ott az imahely. Leültünk ott, és szóltunk az asszonyokhoz, akik összegyűltek. A hallgatóságban volt egy Lídia nevű istenfélő bíborárus asszony Tiatíra városából, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy hallgasson mindarra, amit Pál mondott. Miután ő és házanépe megkeresztelkedett, így könyörgött: ,,Ha úgy ítéltek meg, hogy hűséges vagyok az Úrhoz, térjetek be házamba és maradjatok nálam.\' És erővel rá is vett minket.

Evangélium ( Jn 15,26 - 16,4)

Amikor pedig eljön a Vigasztaló, akit elküldök majd nektek az Atyától, az igazság Lelkét, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam; de ti is tanúságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok. Azért mondtam nektek mindezt, hogy meg ne botránkozzatok. Ki fognak zárni benneteket a zsinagógából, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, szolgálatot vél tenni az Istennek. Azért teszik ezt, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Mindezt pedig azért mondtam nektek, hogy amikor eljön ezeknek az órája, emlékezzetek rájuk, hogy én megmondtam nektek. Kezdetben azért nem mondtam el nektek ezeket, mert veletek voltam.

Válasz

NAPI EVANGÉLIUM ELMÉLKEDÉS . május .
Szeretetből fakadó öröm
A húsvéti időszak 50 napja idején Krisztus feltámadásának örvendünk, amely esemény fordulatot hozott a megváltásra váró emberiség történetébe és remélhetőleg fordulatot hoz mindannyiunk életébe. Ebben időszakban újra és újra visszatérünk gondolatban az utolsó vacsorán történtekhez és a keresztúthoz, amelyek egyértelműen jelzik számunkra Isten szeretetét. A mai vasárnap evangéliuma szintén az isteni szeretet titkába enged bepillantást. Jézus azzal a szeretettel fordul felénk, amellyel őt szereti a mennyei Atya. Két dolgot kér: egyrészt viszonozzuk szeretetét, azaz szeressük Istent, másrészt emberi kapcsolatainkban ennek a szeretetnek a megélésére, továbbsugárzására törekedjünk. Mi lehetne nagyobb Krisztus szereteténél, aki az életét áldozta fel értünk? Az ő szeretetnél nagyobbat nem kaphatunk egyetlen embertől sem, ezért semmit sem helyezhetünk elébe. Nem szerethetünk senki mást jobban, mint aki bennünket a legjobban szeret! Mert válaszolhatunk-e másként Krisztus önfeláldozó és mértéket nem ismerő szeretetére, mint azzal, hogy ő az első az éltünkben és őt szeretjük a legjobban? Hiába is keresnénk, nem találunk olyan személyt, aki Jézusnál jobban szeret bennünket!

Sokak számára furcsának tűnik, hogy Jézus parancsba adja a szeretet gyakorlását, amely parancs egyaránt szól egykori tanítványainak és nekünk is, az ő követőinek. De hogyan lehet megparancsolni bárkinek is azt, hogy szeresse a másik embert? Hogyan kell ezt értenünk? Fontos, hogy ebben az esetben nem egy kívülről jövő, tőlünk, emberi létünktől és személyiségünktől idegen parancsról van szó, hanem jóval többről, egy szívünkbe írt törvényről, parancsról, mert Isten, aki maga a szeretet, a saját hasonlatosságára teremtette meg az embert, s ezért a szeretet törvénye és képessége mindannyiunkban benne él. Aki már legalább egyszer megtapasztalta életében Isten szeretetét, az belső ösztönzést, belülről, a szíve, lelke mélyéről forrásozó késztetést érzett arra, hogy a szeretetet tovább kell adnia. Mintha a lelkünk mélyéről parancsolná valami nekünk, hogy osszuk meg a szeretetet, adjuk tovább Isten szeretetét.

folytatás !

Válasz

folytatás...
Isten szeretetének megtapasztalása örömöt ébreszt a szívünkben. Jézus arról beszél a mai evangéliumban, hogy az ő öröme teljessé válik mindazokban, akik az ő szeretetében élnek. Az öröm abból fakad, hogy érzem: Isten szeret engem, találkozni akar velem. Szintén örömöt érezhetek akkor, ha megtapasztalom, hogy a szeretet célba ér, megérinti a másik ember szívét. A találkozás nem csak érzelmet, a szeretet érzését ébreszti bennem, hanem megmozgatja értelmemet és akaratomat is. Értelmemmel ugyanis belátom, hogy az engem szerető Isten jót akar nekem, sőt, a legfőbb jót, az üdvösséget, az örökké tartó együttlétet Ővele. Akaratom pedig elfogadja ezt az isteni akaratot. Az érzelmi meghajlás, az értelmi párbeszéd és akaratom meghajlása által fejlődök a szeretetben, növekszem Isten szeretetében.

Jézus az örömről, pontosabban az öröm teljességéről beszél. Minek szoktunk örülni? Egy baráti beszélgetésnek? Egy szeretetteljes találkozásnak valakivel hosszú idő eltelte után? Vagy annak örülünk, amikor sikerült megvalósítanunk azt, amit régóta szerettünk volna? Vagy talán a megvásárolt vagy ajándékba kapott dolgoknak örülünk? Vagy örülünk a elvégzett munkánk eredményének, illetve másoktól kapott elismerésnek? Minek szoktunk örülni? Sok minden kiválthatja bennünk az öröm érzését, de mindannyiszor el is múlik ez az érzés. Jézus másfajta örömöt ad nekünk. Az öröm teljességét. Soha el nem múló örömöt. Jézus az igazi, lelki öröm forrása.
© Horváth István Sándor

Válasz

Aktuális
2012-05-13 vasárnap
HÚSVÉT 6. VASÁRNAPJA (A fatimai Szûz Mária)
Olvasmány ( ApCsel 10,25-26.34-35.44-48)

És történt, hogy amikor Péter belépett, Kornéliusz elébe jött, és a lábaihoz borulva hódolt neki. Péter azonban fölemelte őt és így szólt: ,,Kelj föl, én magam is ember vagyok!\' Akkor Péter beszélni kezdett: ,,Valóban azt tapasztalom, hogy Isten nem személyválogató, ellenkezőleg, kedves előtte bármelyik nép fia, aki féli őt és igazságot cselekszik. Miközben Péter ezeket a szavakat mondta, a Szentlélek leszállt mindazokra, akik az igét hallgatták. A körülmetéltségből származó hívek, akik Péterrel jöttek oda, elcsodálkoztak, hogy a Szentlélek kegyelme a pogányokra is kiáradt. Hallották ugyanis őket nyelveken beszélni és magasztalni Istent. Ekkor Péter azt mondta: ,,Vajon megtagadhatjuk-e a keresztség vizét azoktól, akik a Szentlelket éppúgy elnyerték, mint mi?\' Elrendelte tehát, hogy kereszteljék meg őket Jézus Krisztus nevében. Ekkor megkérték őt, hogy maradjon náluk néhány napig.

Szentlecke ( 1Jn 4,7-10)

Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet. Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk. Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül a mi bűneinkért.

Evangélium ( Jn 15,9-17)

Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek. Már nem mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondtalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!

Válasz