Napi evangélium
Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt.

Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül. Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.

Mt 10,28-33

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A kassai vértanúk ünnepén egy olyan szakaszt olvasunk az evangéliumban, amely a hitvallás és a bátorság mélységét tárja fel. „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni.” Ez nem puszta vigasztalás, hanem iránytű azoknak, akik akár életük feláldozása árán is Krisztushoz akarnak tartozni.

Az üldözések idején a félelem valós. A vértanúk nem érzéketlen emberek voltak, hanem olyanok, akik a félelem ellenére is hűségesek maradtak. Az igazi bátorság nem a félelem hiánya, hanem a szeretet ereje, amely legyőzi a félelmet.

Jézus nemcsak az üldözés lehetőségéről beszél, hanem arról is, hogy mennyire fontosak vagyunk az Atyának. „Minden szál hajatokat számon tartják” – mondja. Akinek életünket köszönhetjük, az nem hagy minket magunkra életünk során. Az Istenbe vetett bizalom adhat erőt akkor is, amikor a világ logikája szerint veszteség ér minket.

A hit megvallása nem mindig végződik vértanúsággal, sőt, ez a ritkább. Hitünk megvallása sokszor a csendes, de határozott döntéseinkben nyilvánul meg: amikor nem hallgatunk az igazságról, amikor megvalljuk keresztény meggyőződésünket akkor is, ha az kényelmetlen.

A kassai vértanúk áldozata bátorítás a tanúságtételre. Ők azért haltak meg, mert hűségesek maradtak Krisztushoz. Mi pedig nap mint nap új lehetőséget kapunk arra, hogy megvalljuk őt szóval, tettekkel, hűséges szeretettel.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te megígérted, hogy aki megvall téged az emberek előtt, azt te is megvallod mennyei Atyád előtt. Add, hogy ne féljek, amikor ki kell állnom az igazságért, és ne szégyelljem hitemet akkor sem, ha nevetség vagy elutasítás jár vele! Adj bátorságot, hogy hűséges maradjak hozzád minden körülmények között, és ne csak szavaimmal, hanem életemmel is tanúságot tegyek rólad! Tekints irgalommal azokra, akik ma is üldöztetést szenvednek érted!

Válasz

Napi evangélium

Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.

Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.

Lk 5,1-11

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Péter és társai egész éjszaka dolgoztak, de nem fogtak semmit. Fáradtak, csalódottak, már mossák a halászhálót. Fáradozásuknak nincs eredménye. Ekkor lép közbe Jézus: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra!” A kérés teljesen észszerűtlen. Nappal nem halásznak, ráadásul ők már próbálkoztak, eredménytelenül. Péter válasza mégis csodálatos: „De a te szavadra kivetem a hálót.” Ez a mondat a hit egyik legmélyebb megnyilvánulása: nem az észérvek, nem a tapasztalat, hanem Jézus szava válik döntővé. Ebben a bizalomban ott rejlik az igazi tanítványi lelkület. A bőséges halfogás nem a halászati technikának, hanem a hitnek és engedelmességnek az eredménye.

Péter megérzi, kivel van dolga, és leborul Jézus előtt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” Aki találkozik Istennel, az meglátja önmaga gyengeségét is, de nem kétségbeesik, hanem megnyílik a meghívásra. Mert Jézus nem megy el, hanem új feladatot ad: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.”

Ez is egy rólunk szóló történet. Hányszor élünk meg ürességet, eredménytelenséget, kimerültséget? Jézus akkor is odalép, és bizalomra hív: Próbáld meg újra – velem. Ha engedelmeskedünk, bőséges eredményt tapasztalunk, és új hivatást is kapunk: embertársaink szolgálatát.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Néha fáradt vagyok és csalódott, mint Péter: próbálkoztam, küzdöttem, mégsem lett gyümölcse munkámnak. Te akkor odalépsz hozzám, és ezt mondod: „Evezz a mélyre!” Uram, a te szavadra újra indulok. Adj bátorságot a próbálkozáshoz, és engedd, hogy ne csak az eredményt nézzem, hanem a veled való együttműködést! Ha megtapasztalom nagyságodat, ne zárkózzam el, hanem alázattal és örömmel válaszoljak hívásodra! Formálj engem is olyan emberré, aki másokat hozzád vezet! Uram, szeretnék én is emberhalász lenni!

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Néha fáradt vagyok és csalódott, mint Péter: próbálkoztam, küzdöttem, mégsem lett gyümölcse munkámnak. Te akkor odalépsz hozzám, és ezt mondod: „Evezz a mélyre!” Uram, a te szavadra újra indulok. Adj bátorságot a próbálkozáshoz, és engedd, hogy ne csak az eredményt nézzem, hanem a veled való együttműködést! Ha megtapasztalom nagyságodat, ne zárkózzam el, hanem alázattal és örömmel válaszoljak hívásodra! Formálj engem is olyan emberré, aki másokat hozzád vezet! Uram, szeretnék én is emberhalász lenni!

Válasz

Napi evangélium

Hirdetnem kell Isten országának evangéliumát, mert ez a küldetésem.

Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon (Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik. Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket. Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!” Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek; azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, Jézus kiment egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így válaszolt: „Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát, mert ez a küldetésem.” Azután folytatta tanítását Galilea zsinagógáiban.

Lk 4,38-44

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus betér Simon házába, ahol Péter anyósa magas lázzal betegen fekszik. Jézus „a beteg fölé hajolt, parancsolt a láznak, és a láz megszűnt”. A gyógyulás azonnali, és az asszony rögtön fel is kel, hogy szolgáljon. Ez a kép egyszerre mutatja meg Jézus gyógyító erejét és az erre adott helyes választ: az, akit Jézus meggyógyít, nem zárkózik el, hanem szolgálni kezd. A nap végén pedig özönlenek hozzá a betegek, megszállottak, szenvedők, s Jézus mindnyájukat meggyógyítja. Mégsem telepszik le, nem alapít rendelőt vagy csodaközpontot, hanem továbbindul, hogy máshol is hirdesse Isten országát.

Ez a szakasz két fontos jellemvonást emel ki Jézusról. Először: közel jön, személyesen, szeretettel hajol oda a szenvedő emberhez. Nem távolról tesz csodát, hanem belép a házba, a beteg személy élethelyzetébe. Másodszor: nem engedi, hogy a siker vagy a tömeg akarata irányítsa küldetését. Reggel visszavonul imádkozni – ebből nyeri erejét –, majd megy tovább, mert tudja, hogy küldetése nem szűkülhet egyetlen városra.

E két jellemvonás a tanítvány számára iránytűként szolgál: az imádságban elmélyült kapcsolatba kerülünk az Atyával, és nyitottak vagyunk arra, hogy a másik ember felé forduljunk. Mert akit Jézus felemel, meggyógyít, azt meghívja a szolgálatra is, a szív csendjéből fakadó szeretetre.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te belépsz hétköznapi világunkba, és gyengéden fölénk hajolsz, amikor erőtlenek vagyunk. Hozzád hozom ma is minden gyengeségemet, testi-lelki sebemet, lázamat és levertségemet. Érints meg engem, és gyógyíts meg, hogy én is újra talpra álljak, és szolgálni tudjak másokat! Segíts, hogy úgy éljek, mint akit már megérintettél! És amikor hajlamos lennék csak a magam világába zárkózni, vezess tovább, új emberek és új helyzetek felé!

Válasz