2021. MÁJUS 18.

KEDD
Jézus az utolsó vacsorán tekintetét az égre emelte, és így imádkozott: „Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te küldtél. Én megdicsőítettelek téged a földön. A feladatot, amelyet rám bíztál, teljesítettem. Atyám, most te dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel, amelyben részem volt nálad a világ teremtése előtt! Kinyilatkoztattalak téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem adtad őket. Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled vett igéket mondtam el nekik, ők pedig elfogadták: megismerték az igazságot, hogy tőled jöttem, és hittel elfogadták, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem értük, akiket nekem adtál. Tieid ők– hiszen a tied mindaz, ami az enyém, és minden az enyém, ami a tiéd –, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább itt e világban, ők azonban a világban maradnak. Én most hozzád megyek.”


ELMÉLKEDÉS
Az utolsó vacsorán az apostolokhoz intézett beszédét követően Jézus a mennyei Atyához imádkozott, amit az ő főpapi imájának nevezünk, ennek első részét olvassuk a mai evangéliumban. Az ima érdekessége, hogy Jézus az apostolok jelenlétében mondja el ezt az imát.
Az ima első részében Jézus azt kéri az Atyától, hogy dicsőítse meg őt: „Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged!” (Jn 17,1). A megdicsőítés a szenvedés, a halál és a feltámadás által fog lezajlani. Földi küldetésének végén a mi Urunk visszatekint és megvizsgálja életét, életének eseményeit. Minden nap, minden pillanatban az Atyáért élt, neki engedelmeskedett. Most, az imájában kifejezi szívének legbensőségesebb érzését: életének minden pillanatában mélységesen érezte az Atya jelenlétét. Életének áttekintése során Jézus úgy tekint önmagára, mint akinek személyében az Atya kinyilatkoztatta magát az embereknek. Jézus nem önmagáért élt, hanem az Atyáért és az emberekért. Úgy élt, hogy mindenki felfedezhesse az Atya jóságát és szeretetét. A halála előtti órákban kifejezi aggodalmát az Atyának, és imádkozik barátaiért, tanítványaiért, minden követőjéért. A tanítványok megismerték és elfogadták az igazságot, életüket Jézusnak szentelték, hittek abban, hogy ő az Isten Fia. Ők nem követhetik most Mesterüket a mennybe, hanem a világban maradnak, hogy Mesterük küldetését folytassák.
© Horváth István Sándor

Válasz

IMÁDSÁG
Urunk, Jézus! Te minket is a mennybe vársz. Megmutatod nekünk az utat, az üdvösség útját, a mennybe vezető utat, és azt szeretnéd, ha mindannyian eljutnánk oda. Tanítványaidként erre a sorsra számíthatunk. Segíts, hogy ne feledkezzünk el arról a parancsról, amit egykor az apostoloknak adtál, s amely nekünk is szól: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot!” Segíts, hogy hűséges tanítványaid legyünk, hozzád vezessük az embereket! Segíts felismernünk, hogy ez a mi küldetésünk!

Válasz

2021. május 17. – Hétfő

Evangélium

Amikor az utolsó vacsorán Jézus elmondta búcsúbeszédét, tanítványai megjegyezték: „Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most elismerjük, hogy mindent tudsz, és nincs szükség rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél.” Jézus így felelt: „Most hisztek? Eljön az óra – már el is jött –, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Mindezt azért mondtam nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot.”
Jn 16,29-33

Elmélkedés

Az utolsó vacsorán, a kereszthalál előtti este Jézus hosszasan tanította apostolait. Ő már tudta, hogy ezt utoljára teszi földi életében. A búcsúbeszédet követően a jelenlévők azt állítják, hogy pontosan megértették a Mester szavait és most már hisznek abban, hogy Jézus valóban a mennyei Atya küldötte. Valószínűbb azonban, hogy nekik fogalmuk sincs arról, hogy Jézus éppen búcsút vesz tőlük.
Bármennyire is magabiztosnak és határozottnak tűnik az apostolok válasza, Jézus tisztában van azzal, hogy hitük mennyire ingadozó. Azt talán valóban megértik és hiszik, hogy Jézus az Atyától jött, de még nem tudhatják, hogy milyen módon fog visszatérni hozzá a mennybe, azaz hamarosan bekövetkező halála után harmadnapon fel fog támadni, majd pedig egy idő után visszatér a mennybe. Az Úr figyelmezteti őket, hogy hitük próbatétele hamarosan bekövetkezik. Akik most határozottan állítják, hogy erős a hitük, néhány óra múlva csalódottan, zavarodottan, félelemmel a szívükben fognak elmenekülni a Jézus elfogására érkező katonák elől az Olajfák hegyén. Akik most együtt vannak az Úrral, másnap már elmenekülnek és nincsenek ott a keresztúton Mesterük mellett. Jézus szenvedése és halála bizonytalanságot ébreszt bennük, megrendül hitük s elszáll lelkesedésük. Csak a feltámadás és a Feltámadottal való találkozás változtat ezen, ébreszt hitet bennük.
Imádkozzunk rendszeresen azért, hogy a próbatételek idején ne veszítsük el hitünket!
© Horváth István Sándor


Imádság

Hála neked, szentséges Atyánk, mert megadod nekünk, hogy látható szentélyt építsünk, mely Isten és ember kegyelmi kapcsolatának csodálatos jelképe és színhelye: ide várod jóságos szívvel az élet zarándokútját járó népedet. Híveidből is itt építesz magadnak élő templomot, és itt gyarapítod világszerte elterjedt Egyházadat, hogy Krisztus titokzatos testévé váljék, és mennyei Jeruzsálemmé legyen végül, mint valóra vált béke-látomás. Ezért szentjeid boldog seregével együtt a dicsőség templomában magasztalunk téged.

6001_0.jpg

Válasz

2021. május 16. – Vasárnap, Urunk mennybemenetele

Evangélium

Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.” Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján. Ők pedig elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr együtt munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által, amelyek kísérték őket.
Mk 16,15-20

Elmélkedés

Krisztus küldötte vagyok
Jézus mennybemenetelének ünnepén az evangélium azt a jelenetet mutatja be, amelyben a feltámadását követő negyvenedik napon Jézus megjelenik a tanítványoknak, küldetést ad nekik, hogy örömhírét hirdessék szerte a világon, majd pedig felemelkedve visszatér a mennybe.
Szent Márk írásának utolsó szakasza felsorolja a feltámadt Jézus jelenéseit (vö. Mk 16,9-20). Ez a lista nem egyezik pontosan a többi evangélium felsorolásával, sem azzal, ami Szent Pál apostol első korintusi levelében szerepel (vö. 1Kor 15,3-8). A kisebb különbségek azt jelzik, hogy kezdetben a keresztényeket nem foglalkoztatta a feltámadás utáni események pontos, időrendbeli rögzítése vagy a tanúk felsorolása. Számukra a feltámadásba vetett hit olyannyira élénk és nyilvánvaló volt, hogy nem tartották szükségesnek annak bizonyítását.
(folyt.)

Válasz

A kisebb keresztény közösségek, amelyek már ekkor elszórtan éltek a Római Birodalom különböző részein, szinte mindenütt megtapasztalták az üldözést. Már önmagában ezeknek a közösségeknek a létezése is a feltámadás bizonyítéka volt, mert az üldözések idején is kitartottak hitükben. Az első közösségek hithez való hűsége, az igazság melletti kitartása és akár a halál vállalása erősebb, meggyőzőbb bizonyíték volt egykor, mint bármiféle logikus érv napjaink embere számára. Életvitelük annak bizonyítéka, hogy valóságosan megélték, megtapasztalták az Úr jelenlétét és az evangéliumi életforma gyümölcseit.
Szent Márk evangéliumában több olyan hitvallás is szerepel, amely nem csak egyszerűen példaértékű, hanem meglepetésszerű is. Mégpedig nem az apostolok vagy a Jézushoz közel állók részéről hangzanak el, hanem egészen váratlan módon érkeznek. A Golgotán egy római százados mondja: „Ez az ember valóban az Isten Fia volt” (Mk 15,39). Ehhez hasonló hitvallást Péter apostol tud csak tenni. Vagy gondoljunk a szegény özvegyasszonyra, aki két fillért dob a templom perselyébe (vö. Mk 12,41-44). Cselekedete kiváltja Jézus elismerését és dicséretét, mert ez volt az összes vagyona. Bárki tanulhat ebből az Istenre hagyatkozásból! A jerikói vakot, Bartimeust a tanítványok sem tudják elhallgattatni. Hangosan kiáltozik, így kéri Jézus segítségét: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Ezzel a megszólítással kifejezi, hogy hisz abban, hogy Jézus a Messiás (vö. Mk 10,46-52).
Az apostolok esetében is megfigyelhető a meglepetésszerű fordulat. Elmenekülnek a Getszemáni-kertből, amikor Mesterüket elfogják, egyedül Péter meri elkísérni a csapatot, de aztán háromszor is letagadja, hogy Jézus tanítványa. Az apostolok tehát elmenekülnek és félelmükben bezárkóznak. Amikor Jézus feltámad és megjelenik nekik, akkor „szemükre vetette hitetlenségüket és szívük keménységét, mert azoknak, akik őt föltámadása után látták, nem hittek” (Mk 16,14). A fordulatot a Szentlélek hozza el számukra, aki eltölti őket bátorsággal és lelkesedéssel. Mennybemenetelekor Jézus ezt a küldetést adja nekik: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” A harmadik isteni személy, a Szentlélek mutatja meg nekik, hogy ezt a küldetést hogyan tudják teljesíteni.
Mi is Krisztus küldöttei vagyunk. Tegyünk róla és az ő feltámadásáról tanúságot a világban, hogy szolgálatunkkal megérdemeljük azt, hogy a mennybe jussunk!
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Köszönjük neked azt a tanítást, amely lehetővé tette számunkra, hogy jobban megértsük az Atya akaratát. A Szentlélek világosítsa meg értelmünket, és adjon nekünk erőt mindannak megvalósítására, amit Isten kér tőlünk. Máriához, édesanyádhoz hasonlóan nem csak hallgatni szeretnénk téged, hanem bátran vállalkozunk követésedre és a tanúságtételre. Segíts minket, hogy hitünket minden helyzetben bátran megvalljuk! Segíts, hogy mindig hűségesek maradjunk hozzád és földi életünk után eljussunk a mennyországba!

Válasz

2021. május 15. – Szombat

Evangélium

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek. Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen! Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem hasonlatokban szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én kérem értetek az Atyát. Hiszen az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem. Eljöttem az Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot, és visszatérek az Atyához. Jn 16,23b-28
Jn 16,23b-28

Elmélkedés

A mai evangéliumban a következőt mondja Jézus: „Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek.” Sokan úgy gondolják, hogy erre a kijelentésre hivatkozva bármiért lehet imádkozni Istenhez, bármit kérhetünk tőle, ő minden kérésünket teljesíteni fogja. Ezzel nem is volna gond, de sajnos a mondatból sokan kifelejtik azt a részt, hogy „az én nevemben”, azaz Jézus nevében kell az imában kérni az Atyát. Jézus pedig nem vágyott soha földi előnyökre és gazdagságra, nem volt szüksége anyagi javakra. Tanítványai, követői számára is azt javasolta, hogy ne földi kincseket gyűjtsenek, hanem mennyei, lelki kincsekért fáradozzanak. Miért támogatna tehát olyan kéréseket, amelyek gazdagságra, anyagi jólétre vonatkoznak? Ilyen dolgokat nem lehet Jézus nevében kérni. Aki ilyen dolgokért imádkozik, az teljesen félreérti, hogy mire szolgál az imádkozás.
Aki eljut ennek megértésére és megtanulja az elfogadás lelkületét, annak Isten feltárja a lelki kincsek tárházát. Aki meg van arról győződve, hogy életében igazából egyetlen dolog a lényeges, hogy tudniillik eljusson az üdvösségre, az nem fog semmi egyebet, semmi feleslegeset kérni Istentől. Hinnünk kell abban, hogy Isten megad nekünk minden lelki ajándékot, ami az üdvösség útján való előre haladásunkhoz szükséges.
© Horváth István Sándor


Imádság

Jézusom! Hálát adok neked, hogy feltételek nélkül elfogadsz engem, hozzád tartozom, és nem mondasz le rólam. Hálát adok, hogy kegyelmed halálom napjáig ingyenes, hogy teljes jóságodban nem hiányosságaimat kéred számon tőlem. Hálát adok, hogy számodra nem veszhetek el soha, ha el is fordulok tőled, te akkor is rám találsz. Nem akkor jössz, ha várom, hanem ha nem számítok rá. Csöndesen átölelsz, befogadsz határtalan szeretetedbe. Elhiszem, hogy a szemedben nem létezik a rossz, csak az örök lehetőség, hogy bennem élve, általam kifejezd magad. Szólj rajtam keresztül, nyilvánulj meg bennem, hogy többé már ne én legyek a fontos, hanem csak te. Segíts, hogy közvetítsem jelenléted a világban.

6001_0.jpg

Válasz

2021. május 14. – Péntek

Evangélium

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra. Így ti is most szomorkodtok ugyan, de majd viszontlátlak titeket. Akkor örülni fog szívetek, és örömeteket senki sem veszi el többé tőletek. Azon a napon már nem lesz több kérdeznivalótok tőlem.
Jn 16,20-23a

Elmélkedés

A szomorúságra és az örömre való utalások a mai evangéliumban azt a környezetet jellemzik, amelyben az első keresztények éltek abban az időben, amikor János megírta evangéliumát. Ő már úgy ír minderről, hogy évtizedekkel később látja, megtapasztalja Jézus egykori kijelentéseinek beteljesedését. Ekkortájt a keresztény közösség tagjai sok ellenségeskedést éltek át, üldöztetés és elnyomás közepette éltek, ami érthetően szomorúságot okozott, sőt egyesek a hitükben is megrendültek. Az apostolok azt hirdették, hogy Jézus hamarosan visszatér, de erre a dicsőséges visszatérésre még várni kell. Közben az üldözések fokozódtak, ezért sokan elveszítették türelmüket és siettetni szerették volna az Úr visszatérését, mert ez szabadulást jelentett volna számukra. Az ember szenved az üldözések miatt, de ezt könnyebb elviselni, ha tudjuk, hogy mikor fog véget érni és mikor jön el újra az öröm ideje.
A húsvéti időszak egyik kulcsszava az öröm, amely a feltámadt Krisztus megjelenéseiről szóló beszámolókban visszatérő elem. A Krisztussal való újbóli találkozás örömét senki nem veheti el a tanítványoktól. Ez az öröm az Úr mennybemenetele után is bennük él, s akkor is tartósnak bizonyul, amikor megpróbáltatások, üldözések érik őket hitük és hitük megvallása miatt.
Arra kell törekednem, hogy Krisztus öröme éljen bennem és ezt adjam tovább!
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor parancsba adtad az apostoloknak, hogy elmenvén az egész világra tegyenek minden embert tanítványoddá és kereszteljék meg őket. Az Egyház, amelynek tagja vagyok, minden korban ezt a parancsot igyekszik teljesíteni, tehát parancsod és kérésed nekem is és minden keresztény embernek szól. Segíts minket, hogy – miközben hittel valljuk a három isteni személyt – éljünk is egységben az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel! Segíts minket életünk során, hogy eljussunk az örökkévalóságba!

6001_0.jpg

Válasz

2021. május 13. – Csütörtök

Evangélium

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem, (mert az Atyához megyek.)” Tanítványai erre így tanakodtak: „Mit akar mondani ezzel: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem? És hogy: Az Atyához megyek? Mit jelent az, hogy: Még egy kis idő? Nem értjük, mit beszél.” Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, így szólt tehát hozzájuk: „Azon tanakodtok, hogy azt mondtam: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem? Bizony, bizony, mondom nektek: Sírni fogtok és jajgatni, a világ pedig örül. Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul.”
Jn 16,16-20

Elmélkedés

Távozásról és visszatérésről, távollétről és jelenlétről beszél Jézus a mai evangélium szerint a tanítványoknak. A tanítványok azt fogják tapasztalni, hogy egy időre nem fogják látni Mesterüket, aztán pedig újból látni fogják őt. Kijelentéseit értetlenül hallgatják. Nem értik, hogy mit jelent a távozás és a visszatérés és nem értik, hogy mindez mikor fog bekövetkezni.
Nagypénteken, Jézus kereszthalálakor fogják megtudni, hogy mit jelent az Úr távozása. Ez az a pillanat, amely még inkább elbizonytalanítja őket, s az Úr halála után még inkább nem értik, hogy miként fog Jézus visszatérni, hogyan láthatják őt újra. A feltámadás jelenti majd a visszatérést, immár megdicsőült testben, amelyet aztán negyven nap múlva az Atyához való örök visszatérés, a mennybemenetel követ. Jézus világból való távozása a feltétele annak, hogy eljöjjön a Szentlélek, aki az ő művét folytatja a világban. A nagypénteki kereszthalál szomorúságot, a húsvéti feltámadás és azt követően az Úr újbóli látása pedig örömet okoz a tanítványoknak.
A Szentlélek tevékenységét nem szabad leszűkítenünk lelki megnyugtatásra és vigasztalásra. A Lélek ugyanis megérteti a Jézusban hívőkkel, hogy távozása a mennybe az ő küldetésének része, vissza kell térnie az Atyához, akitől jött. A Szentlélek segít minket Jézus küldetésének és tanításának teljes megértésében és elfogadásában, továbbá a mi küldetésünk felismerésében és teljesítésében.
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te meghívsz minket, hogy téged kövessünk és vezetéseddel eljussunk a mennyei Atyához. Meghívsz, hogy tőled tanuljunk és szolgálatodba álljunk. Tudjuk, hogy tanítványodként ugyanaz a sorsunk, mint a tiéd, aki mesterünk és tanítónk vagy. Nem akarjuk kikerülni a keresztutat. Nem keresünk más utat, ami könnyebbnek tűnhet. Azzal a szándékkal hallgatjuk szavaidat, hogy azok szerint éljünk. Hozzád hasonlóan engedelmeskedünk a mennyei Atyának, mert hisszük, hogy türelemmel viselt szenvedéseink jutalma az örök élet és az örökké tartó boldogság lesz. Segíts minket az üdvösségre!

6001_0.jpg

Válasz

2021. május 12. – Szerda

Evangélium

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek. Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.”
Jn 16,12-15

100_4037.JPG

Válasz

Elmélkedés

Jézus az utolsó vacsorán hosszasan tanítja apostolait, mert tudja, hogy ez az utolsó beszéde hozzájuk és hamarosan megkezdődik az ő szenvedése. Azt is tudja, hogy ezen az estén már nincs idő mindenre felkészíteni őket, s erre nincs is szükség, mert majd az általa küldött Szentlélek fogja befejezni ezt a felkészítést.
Jézus tisztában van vele, hogy az általa három évvel korábban meghívott személyek még nem egészen állnak készen a küldetésre. Három esztendő túl kevés ahhoz, hogy valaki megváltoztassa az életét, elkezdjen mindenben úgy gondolkodni és cselekedni, mint Mestere. Az apostolok és a tanítványok képzése még nem fejeződött be, ezért most csak a legfontosabbakat akarja közölni velük.
Tudjuk, hogy János evangélista csak évtizedekkel később, az I. század vége felé írta meg evangéliumát. Korábban a krisztusi közösséghez újonnan csatlakozóknak és a közösség tagjainak többször is elmondhatta élőszóban mindazt, amire emlékezett Jézus búcsúbeszédéből. De ez idő alatt azt is megtapasztalta, hogy valósággá vált mindaz, amiről Jézus beszélt, tehát a Szentlélek valóban jelen volt, működött az Egyházban. Ha mi is Krisztus örömhírére alapozzuk életünket, akkor mi is érezni fogjuk a Lélek jelenlétét személyes életünkben és az Egyházban, valamint minket is megerősít küldetésünkben, a tanúságtételben.
© Horváth István Sándor


Imádság

Uram, Jézusom! Erősítsd bennem a hitet és a bizalmat, hogy elinduljak az általad javasolt úton, az igazi boldogság útján. Te nem csupán földi boldogságot ígérsz, hanem az örök boldogságra akarsz elvezetni minden embert. Segíts megértenem, hogy benned találhatom meg a boldogság forrását.

Válasz