Március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony Ünnepe, Urunk születésének hírüladása.

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!”
Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!”
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.”
Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott.

[Lk 1,26-38]

100_4037.JPG

Válasz

Elmélkedés

A mindenható Isten üdvösségünk történetében egyedülálló feladatra választja Máriát: ő lesz a megtestesült Ige, a Megváltó édesanyja. Ennek hírét közli Gábor angyal a názáreti lánynak, ahogyan azt a mai ünnep evangéliumában olvassuk. Az üzenetből Mária megismeri Isten vele kapcsolatos tervét, majd kezdeti csodálkozása után elfogadja ezt a tervet, elfogadja sajátos feladatát az üdvösség művében. Egy ember beleegyezésére, Mária igenjére volt szükség ahhoz, hogy Isten Fia emberré lehessen, megszülethessen, eljöhessen emberi világunkba. És ebben a beleegyezésben benne van az egész emberiség vágya, mindazoké, akik Istentől várják a szabadulást, a megváltást, az üdvösséget.
Mária felajánlotta magát, egész életét Istennek. Ennek köszönhetően tudott az isteni kegyelem csodálatos gyümölcsöt teremni benne. Együttműködik a kegyelemmel, engedi, hogy a kegyelem átformálja és alkalmassá tegye a szolgálatra.
Isten bennünket is kiválaszt valamilyen feladatra, nekünk is küldetést ad, és alkalmassá tesz minket arra, hogy együttműködjünk kegyelmével. Ha felismerjük a mindenható Isten velünk kapcsolatos szándékát, akkor fogadjuk azt örömmel! Engedjük, hogy átformáljon minket az isteni kegyelem! Tegyük meg, amit Isten kér tőlünk! Legyen a mi életünk is szolgálat, Istennek tetsző szolgálat!
© Horváth István Sándor

Válasz

Imádság

Atyám, te irgalmas szívvel hívsz engem, hogy találkozzak veled. Te nem elítélsz, hanem kiemelsz bűneimből és elindítasz egy új úton. Be kell ismernem, hogy sokszor ítélkezem embertársaim felett, és köveket ragadnék a kezembe, hogy a bűnös elnyerje méltó büntetését. A könyörtelen ítélkezés elnyomja szívemben a megbocsátás lelkületét. Te feltétel nélkül megbocsátasz mindenkinek, nekem is. Ezt a feltétel nélküli megbocsátást szeretném megtanulni, s gyakorolni embertársaim felé. Segíts, hogy szívemben őszinte bűnbánat ébredjen, és tudjak mindenkinek megbocsátani!

Válasz

Elmélkedés

Kitől meríthetünk erőt?
A XIX. századi orosz regényíró, Goncsarov minden bizonnyal legismertebb műve az Oblomov című regény. A mű főhőse egy értelmes és művelt fiatalember, aki rendelkezik némi vagyonnal, de birtokainak igazgatásával már mit sem törődik. A lusta, tunya életmód jellemzi Oblomovot, aki képtelen bármiféle változtatásra az életében. Ábrándozik és álmodozik, világmegmentő tervei vannak, de csak gondolatban. Tudja jól, hogy hány és hány feladatot tudna megoldani, meg is volna hozzá a képessége, de mindenféle munkát halogat, nem tesz semmit tervei megvalósulása érdekében. A semmittevés és a tehetetlenség talán legjobb példája ő a világirodalomban.
Nem követendő, hanem inkább elrettentő példaként említem az ő személyét a mai nagyböjti vasárnapon, amely nap evangéliumának témája az élet megváltoztatása. Életünk során sokszor érezzük, hogy elértünk egy határhoz, egy fordulóponthoz, amikor változtatnunk kell, kellene. A változás sok esetben a lakóhelyünket, munkahelyünket vagy más életkörülményeinket érinti, de még ennél is lényegesebb, amikor azt érezzük, hogy életvitelünkön, magatartásunkon, az emberekhez való hozzáállásunkon kellene változtatni, mert egy új házba könnyebb átköltözni, mint leszokni egy rossz szokásukról. Honnét, kitől meríthetünk erőt a szükséges változások megtételéhez

Válasz

folyt...

A változást olykor a tőlünk független külső körülmények kényszerítik ki belőlünk, de ezek nem mindig hozzák magukkal a belső változást, a lelki megújulást. Érezzük a változás szükségét, de szüntelenül csak halogatunk, pótcselekvésekbe menekülünk vagy kitalálunk magunknak okokat, ami miatt nem lépünk, nem változtatunk a helyzeten. A gyakorlatban ez úgy mutatkozik meg, hogy nem tudjuk megújítani fojtogató kapcsolatunkat azzal, akivel együtt élünk vagy dolgozunk. Talán azért, mert nem akarunk fájdalmat okozni neki, vagy azért mert mi magunk is félünk a változástól, önmagunk megváltoztatásától. Másik példa, hogy új életmódra, egészségesebb táplálkozásra, több testmozgásra volna szükségünk, de túl bonyolultnak tűnik egy új napirend kialakítása. Ismét másik példa, hogy valaki értelmetlennek tartja munkáját, rossz a munkahelyi légkör, de fél a váltástól, bizonytalan, hogy talál-e új munkahelyet. A vallási életben pedig úgy mutatkozik meg ez, hogy halljuk Istentől a megtérésre szólító üzenetet, főként most, a nagyböjti időben hangsúlyos a téma, de mi ragaszkodunk vallási szokásainkhoz, és nem is tartjuk magunkat annyira bűnösnek, hogy meg kellene térnünk. Vagy ha mégis érezzük magunkban a lelki újjászületés vágyát, akkor nincs hozzá elég lelkierőnk.
A hívő ember úgy gondolja, hogy az ilyen élethelyzetek fogságából Isten ereje hozhat szabadulást. A saját helyzetemmel, lelki állapotommal való elégedetlenség még nem elég motiváció a változáshoz. Istentől kell azt kérnem. Ő az, aki megmutatja számunkra a kiutat és ad erőt a változáshoz. A megtérés az ő kegyelmi ajándéka. Ő mondja meg azt is, hogy mikor kell egy fát kivágni, mert az teljesen életképtelen, vagy hogyan lehet azt életképessé tenni, termőre fordítani, ahogyan erről a mai evangéliumban olvasunk. Tegyük meg mindazt, amit Isten kér tőlünk és meg fogjuk tapasztalni a lelki újjászületés örömét!
© Horváth István Sándor

Válasz

Imádság

Irgalmas Istenünk! A bűnöktől való szabadulás és a lelki megtisztulás lehetőségét te mindenkinek felkínálod és örömmel bocsátasz meg nekünk. Küldötteid által figyelmeztetsz, ha letérünk az igaz élet útjáról. Az idők teljességében pedig elküldted Fiadat, aki önfeláldozásával, szenvedésével és halálával megszerezte számunkra a megváltást, a veled való kiengesztelődést. Az Úr mennybemenetele után kiárasztottad a Szentlelket a bűnök bocsánatára. Önmagunkat nem tudjuk felmenteni a bűn alól, hanem te törlöd el azokat. Add meg nekünk bűneink bocsánatát és a lelki megtisztulást!

Válasz

2019. március 23. – Szombat

Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik:
„Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szóit apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki; Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz.” Az atya odaszólt a szolgáknak: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.” Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte: Mi történt? Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.”

Lk 15,1-3.11-32

Válasz

A tékozló fiúról szóló példabeszédnek arra a mozzanatára figyeljünk a mai elmélkedésben, hogy milyen gondolatok jártak fejében a hazafelé vezető úton. Belátta, hogy rosszul döntött, amikor elhagyta az atyai házat, rádöbbent, hogy nem képes úgy boldogulni, ahogyan azt elképzelte. Elhatározza, hogy visszatér otthonába, de sok vívódást jelentett számára a visszafelé vezető út. Úgy érzi, hogy elveszítette fiúi méltóságát és apja nem fog fiaként tekinteni rá. Úgy látszik, hogy még nem bízik teljesen apja szeretetében és megbocsátásában, nem reméli azt, hogy apja fiaként fogadja majd vissza. Elég volna számára, ha legalább „béres” lehetne, mert korábbi állapotánál, a disznópásztorságnál még az is jobb.
Bűnbánata még nem egészen tiszta. Az életben maradás készteti őt arra, hogy visszainduljon, mert úgy érzi, hogy az atyai házon kívül mindenütt a világon az életével játszik. Kész arra, hogy „béresként” megdolgozzon azért, hogy legalább életben maradhasson. Az igazi meglepetés akkor jön, amikor apja nem így, hanem újra fiaként tekint rá, visszaadja fiúi méltóságát.
Amikor bűnt követünk el és elszakadunk Isten szeretetétől, akkor elveszítjük istengyermeki állapotunkat. Amikor megbánjuk bűneinket és Isten megbocsát nekünk, akkor nem egy alacsonyabb helyzetbe fogad minket, hanem ugyanabba az istengyermeki állapotba, amiben bűnünk előtt voltunk. A szentgyónás kegyelmi hatása így fejezhető ki: örvendek annak, hogy Isten gyermeke vagyok!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus, te kicsinnyé lettél, amikor Isten létedre emberi testet vettél fel és közöttünk éltél. Egész életeddel példát adtál nekünk a kicsik alázatos szolgálatára. Taníts minket arra, hogy felismerjünk téged minden emberben, a kicsinyekben is és téged szolgáljunk mindenkiben!

Válasz

Imádság

Istenem, irgalmas Atyám! Öröm számomra, hogy újra a közeledben vagyok, visszafogadsz magadhoz és ismét szeretettel ölelsz át engem. Öröm számomra, hogy megbocsátod bűnömet. Szereteted soha nem volt számomra kényszer, én mégis megtagadtam azt, elhagytalak téged. Most bűneimet megbánva térek vissza hozzád, és elismerem, hogy irgalmas Atyám vagy. Te mindig vártál engem és bíztál abban, hogy nem felejtem el jóságodat és szeretetedet. Érints meg kezeddel, amelyből megbocsátás, irgalom, gyógyulás, tisztulás, megbékélés, szeretet és öröm sugárzik. Érints meg irgalmaddal! Érints meg szereteteddel! Bocsáss meg nekem, Istenem!

Válasz

MÁRCIUS 21

Csütörtök

Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: „Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.”

[Lk 16,19-31]

100_4037.JPG

Válasz