Napi evangélium

A mennyek országa hasonló a mustármaghoz.

Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonló a mustármaghoz, amelyet a földműves elültet földjébe. Ez a mag kisebb ugyan mindenféle magnál, de amikor felnő, nagyobb, mint a kerti vetemények. Valóságos fa lesz belőle, úgyhogy az ég madarai eljönnek, és ágai között laknak.

Jézus azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: A mennyek országa hasonló a kovászhoz. A gazdaasszony elvegyíti három véka lisztbe, és a kovász átjárja az egész tésztát. Mindezt példabeszédekben mondta Jézus a népnek. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Beteljesedett, amit így jövendölt meg a próféta: „Megnyitom ajkamat, és példabeszédekben hirdetem azt, ami titok volt a világ kezdete óta.”

Mt 13,31-35

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus két hasonlattal beszél a mennyek országáról: a mustármag és a kovász képével. A mustármag a legkisebb minden mag között, mégis nagy fává nő. A kovász elkeveredik a lisztben, s közben megkeleszti. E két kép közös mondanivalója: Isten országa kicsiben kezdődik, de hatása határtalan.

A világ szemében sokszor csak a látványos, harsány dolgok számítanak. A kis dolgok – a halk ima, egy jóságos szó, a csendes segítség – alig észrevehetők. Jézus azt tanítja: a mennyek országa nem fentről lefelé épül, hanem belülről kifelé. Nem tömegek meghódításával kezdődik, hanem egy-egy szív csendes átalakulásával.

Amikor a hit magként bekerül egy ember szívébe, nem látványos forradalmat eredményez, hanem kis lépésekben, de gyökeres változást. Először észrevétlen, majd szárba szökken, növekedni kezd. A kovász ugyanígy: kicsi, láthatatlan, de képes megkeleszteni az egész tésztát.

Ne becsüljük le a kis kezdeményezéseket, a csendes hűséget, a magvetést, még ha nem látjuk is azonnal a gyümölcsét. Aki a jót cselekszi, az már Isten országát építi. Lehet, hogy nem lesz belőle hír, nem ismerik el, de Isten látja.

Isten a legkisebből is képes a legnagyobbat kihozni. Ahogy a mustármagból fa lesz, a kovászból kenyér, úgy formálja át az Ige a világot. Nem kell nagy dolgokat tennünk. Elég, ha vetjük a magot és az Úr majd gondoskodik a növekedésről.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Istenem! Köszönöm, hogy a legkisebb dolgokban is jelen vagy, és nem a látványt, hanem a hűséget nézed. Segíts, hogy ne csüggedjek, ha erőm kevés, ha imáim halkak, ha tetteim kicsik, mert veled ezekből is élet fakad! Add, hogy szívem termékeny talaj legyen, ahol igéd mustármagként növekedhet! Formálj engem kovásszá, hogy csendben átalakítsam a környezetemet!

Válasz

Napi evangélium

A mennyek országa olyan, mint a földbe rejtett kincs.

Abban az időben ezt mondta Jézus a tömegnek: „A mennyek országa olyan, mint a földbe rejtett kincs, amelyet egy ember megtalált. Elrejtette újra, azután boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt a szántóföldet.

A mennyek országa olyan, mint amikor egy kereskedő igazgyöngyöt keresett. Talált egy nagyon értékeset, erre elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvásárolta azt.

Végül: a mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás.

Értitek-e mindezt?” „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint egy családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.”

Mt 13,44-52

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Isten országának öröme

A mai evangélium három hasonlatot tartalmaz: a szántóföldbe rejtett kincs, a drágagyöngy és a halászháló példázata egyaránt a mennyek országáról szól, s bár különböznek, van bennük közös vonás: a megtalálás öröme és az élet megváltozása.

A szántóföldbe rejtett kincs példázatában egy ember, talán egy földműves, nem kincset keres, hanem munkája közben egyszer csak belebotlik. Ahogy dolgozik a földön, rátalál valamire, aminek értéke minden addigi vagyonát felülmúlja. Az öröm, ami ekkor betölti, arra ösztönzi, hogy mindent eladjon, hogy a földet – és vele együtt a kincset – megszerezze.

A drágagyöngy esetében a kereskedő már tudatosan keres valami különlegeset. Ő szakértő, aki ismeri az értékeket, és amikor megtalálja a páratlan gyöngyöt, akkor nem késlekedik: elad mindent, hogy azt az egyet megszerezze.

Válasz

A halászháló példabeszédében pedig egy ismeretlen halász veti ki a hálót, és sokféle halat gyűjt össze, jókat és rosszakat egyaránt.

Az első két példázat a mennyek országáról, mint megtalált értékről szól, amelyért az ember kész mindent odaadni. Ám fontos észrevennünk: nem csupán az ember keresi Istent, sokkal inkább Isten keresi az embert. Ez a felismerés nagy szabadságot ad, Isten nem a teljesítményünkért szeret minket. Az öröm, amit a példabeszédek szereplői átélnek, nem abból fakad, hogy mit adtak el, hanem abból, hogy milyen kincset kaptak. Az eladás, a lemondás – a régi élet letétele – nem veszteség, hanem örömteli átrendezés egy új értékrend szerint. Olyan ez, mint amikor valaki hosszú idő után rájön, hogy mi az igazi hivatása, hogy kihez tartozik igazán és ettől fogva mindent ehhez igazít.

A példabeszédek szereplői sorsfordító döntést hoznak, mindenüket eladják. Ez egy felelős lelki magatartás. Isten országa nem csak a jövő reménye, hanem a jelenben formáló erő. Aki valóban rátalált Isten szeretetére, nem maradhat közömbös, nem folytathatja ugyanúgy az életét. A példabeszédek tehát változásra hívnak: újragondolni, mi az értékes és az értéktelen, mi a fontos és a jelentéktelen, mire áldozom az időm, az energiám, a szívem.

Az utolsó példázat, a halászhálóé, minden korban időszerű. Napjainkban, amikor a világ annyira zavaros, és sokszor összemosódik a jó és a rossz, az érték és a silány, a tiszta és a homályos, Jézus arra emlékeztet, hogy eljön az idő, amikor minden a helyére kerül. A mennyek országa nem elmélet, hanem valóság, ahol számít a szív tisztasága, az élet gyümölcse, a hit és a szeretet cselekvő ereje. A halászok nem válogatnak, de a végső szétválasztás, annak megítélése, hogy mi a jó és mi a rossz, Isten kezében van. Ez biztatás arra, hogy most van itt az idő a megtérésre, a változásra, az újrakezdésre.

Ezek a hasonlatok egyaránt tartalmazzák az isteni meglepetést és a személyes döntés szükségességét. Nincs automatikus belépés a mennyek országába, de nincs kizárás sem. A meghívás mindenkié. A kérdés az: felismerem-e a kincset, amikor elém kerül? Kész vagyok-e mindent odaadni érte? Merem-e megélni az örömet, amit a találkozás hoz?

A legnagyobb kincs maga az Isten. Aki egyszer rátalál, többé nem akar mást. És öröme nem fog elmúlni.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Istenem! Köszönöm, hogy te kerestél engem előbb, és amikor én még nem is tudtam, te már úton voltál felém. Köszönöm a kegyelmet, hogy rátalálhattam arra a kincsre, amely te magad vagy. Segíts, hogy soha ne elégedjek meg a mulandó dolgokkal, hanem újra és újra keresselek téged a mindennapokban! Adj bátorságot lemondani mindarról, ami nem te vagy, és add meg nekem az örömet, amely a veled való találkozásból fakad! Ne engedd, hogy szívem megkeményedjen, hanem őrizze azt az örömöt, amit a kegyelem felismerése gyújt benne!

Válasz

Napi eangélium

Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak.

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.”

Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”

Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”

Mt 20,20-28

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Szent Jakab apostol Zebedeus fia, Szent János testvére volt, a galileai halászok egyike, akit Jézus a Genezáreti-tó partján szólított meg. Az evangéliumok szerint Péter és János mellett ő volt a három kiváltságos tanítvány egyike, akik Jézussal fent voltak a Tábor hegyén, jelen voltak Jairus leányának feltámasztásánál és a Getszemáni-kertben is az utolsó vacsora után.

A mai evangéliumi rész Jakab és testvére, János kapcsán mutatja be az emberi ambíció, a törekvés és az isteni küldetés közti feszültséget. Édesanyjuk kérése – vagy Márk evangélista szerint ők a kérdezők –, hogy a két testvér Jézus országában a legmagasabb helyet kapja, nem elvetendő hitetlenségből fakad. Inkább túl emberi elképzelés arról, hogy mit jelent Jézus oldalán lenni, ők hatalmat, kiváltságot, elismerést szeretnének.

Jézus országában azonban a nagyság szolgálatot jelent, tehát semmiképpen sem uralkodást. Nem az a nagy, aki trónuson ül, hanem aki a keresztet hordozza. Jakabnak – és nekünk – meg kell tanulnunk, hogy a krisztusi ember vállalja a szenvedést, az áldozatot.

A szentírás szerint Jakab volt az első vértanú apostol. Heródes király végeztette ki karddal (vö. ApCsel 12,2). Az ő élete arra tanít, hogy nem baj, ha útközben még keveredik bennünk az emberi vágy és az isteni hívás. Törekedjünk arra, hogy a szolgálatban legyünk nagyok. Mert az igazi apostol nem uralkodik, hanem életét adja, mint Jézus.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te nem azért jöttél, hogy neked szolgáljanak, hanem hogy te szolgálj. Taníts, hogy Jakab apostol példájára vállaljam a szolgálatot, az áldozatot és a csendes hűséget! Köszönöm, hogy nem tökéletes embereket hívtál, hanem formálható szívűeket. Alakítsd át bennem is a nagyravágyást alázattá, a jutalom utáni vágyat nagylelkűséggé, a nyugtalanságot lelki békévé! Add, hogy ne elismerésre vágyjam, hanem arra, hogy téged kövesselek!

Válasz