Napi evangélium

Barátom, nem vagyok igazságtalan veled.

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.” Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?” Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!”

Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!” Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!” Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!

Mt 20,1-16a

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus egy különös példabeszéddel lep meg minket: egy gazdáról beszél, aki munkásokat fogad szőlőjébe, különböző időpontokban, hajnaltól kezdve késő délutánig. Este azonban, amikor fizetésre kerül sor, mindenki ugyanannyit kap, az egész napi bért, még az is, aki mindössze egy órát dolgozott. A reggeltől munkálkodók felháborodnak, és talán mi is igazat adnánk nekik: ez nem tűnik igazságosnak. Miért kapjon ugyanannyit, aki csak egy órát dolgozott, mint aki az egész nap terhét viselte?

Jézus nem a gazdasági logikát akarja igazolni, amely szerint több fizetést érdemel, aki többet dolgozott. Ő egy másik igazságra tanít: az Isten országában nem a teljesítmény az első, hanem az, hogy valaki válaszolt a hívásra. A gazda nem volt igazságtalan: a korán kezdőknek pontosan annyit adott, amennyiben megegyeztek, egy dénárt, egy napi munkabért. Ugyanakkor a többiek esetében átlépte az igazságosság határát: nagylelkű volt azokkal, akik csak később kapcsolódtak be a munkába.

A példabeszéd Isten jóságát és szabadságát mutatja be. Ő nem számolgat úgy, mint mi. Nem méri centire a kegyelmét. Neki az számít, hogy megnyitjuk-e a szívünket és belépünk-e az ő országába, akármikor is történjen ez meg. Nála nem késő sem reggel, sem délben, sem este. Még az utolsó pillanatban is lehet válaszolni a hívásra, és Isten örömmel fogad be mindenkit.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy nem teljesítményem alapján szeretsz, hanem irgalmad teljességéből ajándékozol meg. Taníts tiszta szívvel örülni, amikor mások kapnak tőled ajándékot, és ne engedd, hogy az összehasonlítás megmérgezze bennem a kegyelem örömét! Segíts, hogy mindig készen álljak válaszolni hívásodra, bármikor szólítasz! Segíts, hogy ne váljon bennem keserűvé a szolgálat, ne kezdjem el mások érdemeit méregetni, ne hasonlítgassam magamat másokhoz! Indulok, Uram, vár a munka, vár a mennyei jutalom.

Válasz

Hát akkor ki üdvözülhet?

A gazdag ifjú távozása után Jézus így szólt tanítványaihoz: „Bizony, mondom nektek: A gazdag nehezen jut be a mennyek országába. Újra mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutnia Isten országába.” Ennek hallatára a tanítványok igen megdöbbentek, és azt kérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk tekintett, és így szólt: „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.” Ekkor Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem: a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, és az utolsókból elsők.”

Mt 19,23-30

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A gazdag ifjú távozása után Jézus meglepő kijelentést tesz: „Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutnia Isten országába.” A tanítványok megdöbbennek, mert a gazdagságot sokan Isten áldásának tekintették. Ha még a jó, erkölcsös emberek is nehezen jutnak a mennybe, akkor ki üdvözülhet egyáltalán?

Jézus válasza kulcsfontosságú: „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.” Ezen a ponton el kell engednünk az érdemek logikáját. Isten országa nem a teljesítmény, nem a kifogástalan erkölcs jutalma, hanem ajándék, kegyelem, amelyet Isten ad, de ez nem azt jelenti, hogy nem kell érte semmit sem tennünk. Ha mindent megteszünk, amit Isten kér tőlünk, akkor is tekintsük ajándéknak az üdvösséget!

Az üdvösség nem a legjobban teljesítők versenye, hanem azok ajándéka, akik alázattal elfogadják saját szegénységüket, és elismerik: rászorulnak Isten irgalmára.

Ebben a tanításban felszabadító erő rejlik. Nem kell kiérdemelnünk Isten szeretetét, mert az már most felénk árad. Nem kell megfelelnem elvárásoknak, hanem válaszolnom kell a hívásra. Ha kész vagyok megosztani azt, amim van, elengedni, amit birtokolni akarnék, akkor már nyitott szívvel állok Jézus előtt. És ő soha nem marad adósa annak, aki engedelmesen követi.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te tudod, hogy mennyi mindenhez ragaszkodom, amit nehezen engedek el: biztonsághoz, elismeréshez, a saját terveimhez. Nyisd meg a szívemet a te kegyelmed befogadására! Segíts, hogy ne félelemmel, hanem bizalommal kövesselek, tudva, hogy nálad minden lehetséges! Taníts bízni abban, hogy amit érted elengedek, azt te százszorosan visszaadod, nem mindig úgy, ahogy várom, de mindig úgy, ahogy a lelkemnek a legjobb.

Válasz

Napi evangélium

Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?

Egy alkalommal Jézushoz járult egy gazdag ifjú, és megkérdezte: „Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?” Jézus így válaszolt neki: „Miért kérdezel engem a jóról? Csak egyedül Isten a jó. Ha pedig el akarsz jutni az életre, tartsd meg a parancsokat!” Az ifjú tovább kérdezte: „Melyeket?” Jézus felsorolta: „Ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, atyádat és anyádat tiszteld, és szeresd felebarátodat úgy, mint önmagadat!” Az ifjú erre kijelentette: „Ezt mind megtartottam. Mit kell még tennem?” Jézus így felelt: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el mindenedet, és árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, és kövess engem!” Ennek hallatára az ifjú szomorúan eltávozott, mert nagy vagyona volt.

Mt 19,16-22

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Bizonyára mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor egy kérdés nem hagy minket nyugodni. Akár hosszú időn át ott van a fejünkben, alig törődünk más dolgokkal, mert mielőbb választ szeretnénk. Nyugtalan nappalok és álmatlan éjszakák időszaka ez, s még azt sem tudjuk kihez fordulhatnánk válaszért.

Talán hasonló érzés töltötte el a mai evangéliumban szereplő fiatalembert. Talán napok vagy hetek óta járt a fejében a kérdés, amit most Jézushoz lépve kimond: „Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?” Egy kis megnyugvás is van a kérdésben, végre találtam valakit, aki választ ad. Egy olyan ember kérdése ez, aki keresi az igazságot, a teljességet. Nem azt kérdezi, mit szabad, vagy mit muszáj tennie, hanem hogy mit kell tennie az örökkévalóságért. Ez a vágy nem hamis: a fiatalember komolyan veszi a hitet, és nyitottnak tűnik arra, hogy a Jézustól kapott válasz szerint éljen.

Ekkor rövid párbeszéd következik a törvény megtartásáról, de Jézus észreveszi, hogy az ifjú többre vágyódik. És Jézus magasabbra teszi a lécet: „Ha tökéletes akarsz lenni, add el mindenedet!” Ezen a ponton a történet megbicsaklik. Az ifjú elszomorodva távozik, mert sok vagyona volt. A vágy megvolt, de nem volt kész arra, hogy lemondjon az anyagi javak által nyújtott biztonságról, kényelemről.

Mi is szeretnénk jobbak lenni, közelebb kerülni Istenhez, csak ne kerülne semmibe. Jézus azonban nem olcsó boldogságot kínál. Az örök élet nem a jó kérdésfeltevésen múlik, hanem a bátor válaszon.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Bennem is ott él a vágy, hogy elnyerjem az örök életet. Néha mégis elszomorít kérésed, mert nehéz elengednem a megszokott biztonságot. Add, hogy ne csak kérdezni merjek, hanem válaszolni is! Ne csak keressem az utat, hanem legyen bátorságom elindulni rajta! Tudom, hogy követésed mindig áldozattal jár. Adj erőt, hogy le tudjak mondani az anyagi javakról és téged válasszalak!

Válasz

Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!

Abban az időben: Jézus továbbhaladt, és Tirusz és Szidon vidékére vonult vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz szellem!” Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai, és arra kérték: „Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!” Jézus kijelentette: „Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: „Uram, segíts rajtam!” Ő így válaszolt: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak!” Mire az asszony: „Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!” Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!” És a lánya meggyógyult még abban az órában.

Mt 15,21-28

100_4037.JPG

Válasz