Napi evangélium

Aki e kenyérből eszik, örökké él.

A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: „Senki sem jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: „Mindnyájan Isten tanítványai lesznek.” Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért.”

Jn 6,44-51

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

„Senki sem jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem.” A mai evangéliumban ez a mondat emlékeztet bennünket arra, hogy a hit elsősorban nem a mi emberi teljesítményünk. Nem mi érjük el Istent, hanem ő jön el hozzánk. Ő kezdeményez, ő vonz, ő hív. A hit ajándék. Nem kényszer, nem parancs, hanem egy szelíd, mégis határozott hívás, amit szívünk mélyén érzünk. Sokszor észre sem vesszük, de a kegyelem már bennünk dolgozik: amikor nyugtalanságot érzünk, amikor életünk értelmét keressük, amikor újra mély lelki életre, megújulásra vágyakozunk, ez már mind az Atya vonzása Krisztus felé.

Jézus újra és újra hangsúlyozza: ő az Élő Kenyér. Olyan táplálék, ami nem pusztán biológiai életet tart fenn, hanem örök életre vezet: „Aki e kenyérből eszik, örökké él.” Az Eucharisztia titka tárul fel itt, mert Jézus teste az a kenyér, amely életet ad a világnak. A hit az értelmi egyetértéstől a Krisztussal való belső egyesülésig vezet. Ő belülről akar átalakítani minket, ahogy a kenyér is bennünk válik energiává, életté.

A húsvéti időszakban újra és újra ez a meghívás szól hozzánk: ne a világ ezerféle ideiglenes ízét kóstolgassuk, hanem tanuljunk meg Jézussal és Jézusból élni. Ez egy tanulási folyamat. Vannak napok, amikor úgy érezzük, valóban belőle élünk, máskor talán üresen, szomjasan állunk a forrás mellett. Jézus hűséges, ő minden nap újra odaadja önmagát. A kenyér minden nap újra az oltárra kerül. Az Atya minden nap újra hív. És mi minden nap újra válaszolhatunk.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Jézus, Élő Kenyér! Te az Atya szeretetéből jöttél közénk, hogy életet adj. Köszönöm, hogy nem hagysz magamra. Köszönöm, hogy nem elvárásokkal halmozol el, hanem önmagadat kínálod fel nekem. Taníts meg benned bízni, és újra felfedezni, hogy minden igazi vágyam tefeléd mutat! Add, hogy ne csak halljak rólad, hanem éljek belőled! Segíts, hogy szívem ne teljen meg mással, mint a te jelenléteddel! Vonzz magadhoz, Uram, és add, hogy benned találjam meg az igazi életet, már itt a földön, és egykor majd az örökkévalóságban is!

Válasz

Napi evangélium

Aki hozzám jön, nem éhezik többé.

Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek. Minden, amit az Atya nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem utasítom el. Nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az az akarata, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon.”

Jn 6,35-40

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus kijelentése merész és szokatlan egykori hallgatósága számára: „Én vagyok az élet kenyere.” Nem valamit ad, hanem önmagát. A keresztény élet nem pusztán tanítások vagy erkölcsi szabályok követése. A keresztény élet egy élő kapcsolat Krisztussal, aki önmagával táplál minket és örök életet ad. Az emberi szív mélyén mindig ott él a vágy: jóllakni. Nemcsak kenyérrel, hanem szeretettel, értelmes élettel, megbocsátással. Jézus ebben a vágyban látja meg az utat hozzánk: ő nem elvárásokat támaszt először, hanem önmagát kínálja, hogy belőle élhessünk.

„Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha.” Milyen mély vágy ez mindannyiunkban! Itt a mindennél erősebb bizonyíték, hogy szerethetők vagyunk, hogy értékesek vagyunk, hogy van helyünk a világban, mert Jézus azt mondja, hogy őbenne mindezt megtaláljuk. Ehhez el kell indulni felé, mint ahogy a zarándok elindul a forrás felé, napról napra. A hit nem megmerevedett, berögzült állapot, hanem mozgás, szüntelen haladás, fejlődés. Jézus meghívása tehát nem egyetlen döntést kíván tőlünk, hanem egy új életformát kínál, és azt kéri, hogy újra és újra belőle merítsünk, mint éltető forrásból.

Ebben az evangéliumi részben az örök élet ígéretéről is szó van. Amikor Krisztusból élünk, már most részesedünk az örök életből. Húsvét ebbe a tágas térbe hív: túllépni a napi aggodalmakon, a rohanáson, a kételyeken, és megpihenni annál, aki maga a legértékesebb ajándék.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy az élet kenyere, aki nemcsak megmutatod az utat, hanem te magad vagy az út az örök élet felé. Köszönöm, hogy önmagadat adod nekem, nemcsak szavakat vagy tanácsokat, hanem valóságos jelenlétedet. Add, hogy ne csak hallgassalak, hanem belőled éljek, rád építsem minden napomat! Segíts, hogy életem válasz legyen a te ajándékodra! Amikor elfáradok, emlékeztess, hogy te vagy az, aki táplálsz! Amikor elbizonytalanodom, erősíts, hogy aki benned hisz, az valóban az üdvösség felé halad!

Válasz

Napi evangélium

Én vagyok az élet kenyere.

Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak hozzá a tömegből: „Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk neked! Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik.” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből, és életet ad a világnak.” „Uram – kiáltották –, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” Jézus így válaszolt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.”

Jn 6,30-35

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A tömeg csodát kér, látványosat, kézzelfoghatót. Valamit, ami meggyőzi őket arról, hogy Jézus valóban Istentől jött. Ők még mindig Mózesre hivatkoznak, az égből hullott mannára, amit atyáik kaptak a pusztában. De Jézus válasza a múltból a jelen felé mozdítja őket: „nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja az igazi mennyei kenyeret.” A hangsúly tehát nem azon van, hogy mit tett Isten egykor, hanem azon, hogy mit tesz most, a jelenben az ő népéért. Mert Isten ma is ad, mégpedig nem akármilyen kenyeret, hanem önmagát, az élő Krisztust, aki azt mondja: „Én vagyok az élet kenyere.”

Ez a mondat – ha komolyan vesszük – az egész keresztény élet forrása lehet. Jézus kenyérré lett, hogy táplálja lelkünket és bennünk éljen. És ezt ma is megteszi, minden szentmisében, minden szentáldozásban, minden olyan pillanatban, amikor igazán nyitott szívvel fordulunk hozzá. Észrevesszük ezt a jelenlétet? Vágyunk-e rá úgy, ahogyan a test vágyik az ételre? A tömeg azt mondja: „Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” Mi is kimondhatjuk ezt, de ne csak kérésként, hanem elhatározásként. Mert az élet kenyere nemcsak ajándék, hanem hívás is. Hívás a vele való egyesülésre, a mindennapjaink megszentelésére.

Jézus nem ideiglenes megoldásokat kínál, hanem maga az a táplálék, amely erőt ad és újjáalkot. Ez a húsvéti örömhír: nem kell többé szomjas vándorként keresnünk az élet forrását, mert Krisztus itt van, velünk van és önmagát adja nekünk.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus, te vagy az élet kenyere, aki az égből jöttél, hogy megválts bennünket. Köszönöm, hogy nem csak a múltban cselekedtél, hanem ma is itt vagy, és önmagadat adod nekem. Bocsásd meg, amikor nem veszem észre ezt a csodát, amikor csak a látványos jelekre vágyom, és elfelejtem, hogy a legnagyobb ajándék te magad vagy! Adj nekem éhséget utánad, mély vágyat a szívemben, hogy keressem a veled való egységet! Ne engedd, hogy beérjem kevesebbel, mint amit te adni akarsz! Segíts, hogy életem minden napján újra és újra hozzád forduljak, és kérjem: Uram, add nekem mindig magadat, az Élő Kenyeret!

Válasz

Napi evangélium

Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?

A csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a Genezáreti-tó túlsó partján maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival; tanítványai ugyanis egyedül hajóztak el. Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az Úrtól megáldott kenyeret ették. Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?” „Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus –, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, – őt ugyanis az Atya igazolta.” Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” „Istennek az tetszik – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.”

Jn 6,22-29

100_4037.JPG

Válasz