Heródes félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember.

Miután Jézus megkezdte nyilvános működését, Heródes Antipász király elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta.

Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik, és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked.” Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is.” A leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Anyja ezt felelte: „Keresztelő János fejét.” Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését. „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.

Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették.

Mk 6,17-29

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A mai evangélium egy sötét, megrázó jelenetet tár elénk: egy igaz ember, Keresztelő János, aki Isten nevében szólt, börtönbe kerül, majd elhallgattatják, Heródiás kérésére lefejezik. A világ, amely nem viseli el az igazság szavát, inkább megöli azt, aki kimondja az igazságot.

János személye rendkívüli: ő a próféta, aki szavaival és életével is tanúságot tett. Már anyja méhében felismerte az Üdvözítőt, azután a pusztában élt, készült a küldetésére. Nem hajolt meg senki előtt, csak az Isten előtt. Nem kereste az emberek tetszését, hanem az igazságot hirdette.

Heródes tisztelte Jánost, mert igaz és szent embernek tartotta. A lelkiismeret felvillantja a lehetőséget a megtérésre, de Heródes inkább a gyengeséget választotta. Fél a vendégektől, a feleségétől, a közvéleménytől. Ahelyett, hogy engedne Istennek, inkább enged mások elvárásainak, és ezzel végleg elzárja magát az igazságtól.

Keresztelő János halála emlékeztet minket arra, hogy az igazságért való kiállás sokszor nem hoz sikert vagy elismerést, hanem ellenállást, sőt üldözést vált ki. A keresztény élet nem a világ elismeréséért folyik, hanem az Isten előtt való hűségért. János élete és halála ma ezeket a kérdéseket teszi fel nekünk: Merünk-e igazat mondani, amikor kényelmetlen? Merünk-e megszólalni az igazságról, amikor mások bűnös módon hallgatnak?

János hangja nem némult el végleg: ma is halljuk, ma is tanít. A bűnös világ hangos, de ma mi vagyunk azok, akiknek hangján az igazság tovább szólhat.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Adj nekem Keresztelő János bátorságából, hogy ne féljek kimondani az igazságot, akkor sem, ha ezért elutasítanak! Ne engedd, hogy a félelem vagy a megfelelési vágy eltérítsen a te utadtól! Add, hogy életem ne magamról szóljon, hanem rólad és szívemben mindig te légy az első helyen! Erősíts meg, hogy mindig hűséges maradjak hozzád!

Válasz

Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!

Mt 25,1-13

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A tartalék olaj senki előtt nem titkos receptjét olvassuk a mai evangéliumban. Jézus példabeszéde a tíz szűzről első pillantásra egyszerűnek tűnik: van öt okos és öt balga, az okosak hoznak olajat, a balgák nem. Mit jelent készen lenni az Úr érkezésére? Miből készül az a bizonyos „tartalék olaj”?

A hasonlat a végső találkozásra, de egyúttal a hétköznapokban megélt istenkapcsolatra is utal. A vőlegény jön, de nem tudni előre, hogy mikor. Ez a várakozás feszültsége. A balga szüzek is várják őt, lámpásuk is van, de nem előrelátóak, nincsenek felkészülve egy váratlan helyzetre, késésre. Úgy akarnak részesei lenni az ünneplésnek, hogy nem gondoskodnak a lelki tartalékokról.

Az „olaj” sok mindent jelképezhet: a hitből fakadó cselekedeteket, a szeretetet, az imádság csendjét, az irgalmasság gyakorlását, a lélek éberségét. Tehát olyan dolgokat, amit nem lehet másoktól kölcsönözni, és nem lehet az utolsó pillanatban pótolni. Ezért válaszolják az okos szüzek, hogy nem adhatnak belőle. Ez nem önzés, hanem felelősségtudat. Vannak dolgok, amelyeket nem tud helyettünk elvégezni senki. A hit személyes, nem lehet más hátán, mások érdemeire hivatkozva megérkezni a mennyországba. A lámpás ott van mindannyiunk kezében. Legyen hozzá olajunk is!

Az Úr érkezésének ideje előre nem látható, ezért a várakozás során türelemre és lankadatlan figyelemre van szükségünk. A hit nem rövidtávfutás, hanem kitartó zarándoklat. Az elalvás – ami mind a tíz szűzzel megtörténik – nem bűn. A kérdés az, hogy amikor felébredünk, ég-e még a lámpásunk, van-e benne olaj? A tartalék olaj azt jelenti: nemcsak pillanatnyi lángra, hanem hosszútávú, kitartó szeretetre van szükségem.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Add, hogy ne csupán várjalak, hanem életem legyen az a lámpás, amely hűségesen világít éjjel is! Taníts előrelátásra, és tölts meg olajjal: türelemmel, szeretettel, csenddel és bizalommal! Ne engedd, hogy elbízzam magam, vagy elhalasszam a készületet, mert te bármikor érkezhetsz! Legyen a szívem mindig kész a veled való találkozásra! Uram, az éjszaka sötétje nem félelmetes számomra, ha te vagy bennem a fény.

Válasz

Virrasszatok, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok!

Amikor Jézus a világ végéről beszélt, így szólt tanítványaihoz: Virrasszatok, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok. Mit gondoltok? Ki a hű és okos szolga, akit gazdája háza népe fölé rendelt, hogy kellő időben élelmet adjon nekik? Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a munkában talál. Bizony, mondom nektek: rábízza egész vagyonát. Ha azonban az a szolga gonosz, és azt mondja magában: „Késik a gazdám!”, aztán verni kezdi szolgatársait, és együtt eszik-iszik a részegeskedőkkel; s megjön ennek a szolgának ura azon a napon, amikor nem várja, és abban az órában, amikor nem is sejti, – ura kegyetlenül megbünteti, és a képmutatók sorsára juttatja. Ott aztán sírás és fogcsikorgatás lesz.

Mt 24,42-51

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

„Nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok!” – hangzik el Jézus figyelmeztetése. A keresztény élet egyik legnehezebb területe ez: állandó éberségre van szükség, akkor is, amikor úgy tűnik, minden rendben van, a megszokott mederben haladnak az események.

Jézus példabeszédet mond egy szolgáról, akire ura rábízza házának vezetését. Ha a szolga hűséges, akkor áldásban részesül. Ha viszont elkezd uralkodni, visszaélni a hatalommal, önzővé és kegyetlenné válik, akkor egy váratlan pillanatban számonkérés vár rá.

Ez a példabeszéd nem a félelemkeltés eszköze, hanem az éberség és a felelősség felébresztése bennünk. Jézus nem azt kéri, hogy találgassuk, mikor jön el, hanem hogy éljünk úgy, mintha bármelyik nap visszatérne. Ez nem állandó aggodalmat jelent, hanem tudatos készenlétet.

Isten embereket bíz ránk, családtagjainkat, közösségünk tagjait, betegeket, segítségre, támogatásra szorulókat. Az idő ajándék, nem végtelen, nem pótolható. Minden pillanat lehetőség a szeretet gyakorlására vagy elmulasztására. Nem tudjuk, mikor kér számon az Úr, de biztos, hogy meg fogja egyszer tenni.

Az éberség nem idegességet vagy nyugtalanságot jelent, hanem azt, hogy a jelen pillanatban felismerem az örök élet értelmét. Soha ne halasszam holnapra a jót, amit ma tehetek meg!

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Ébreszd fel bennem a szív figyelmét, hogy ne ringassam magam a halogatás kényelmében! Add, hogy a napjaim ne sodródjanak céltalanul, hanem minden pillanatomban felismerjem jelenlétedet! Segíts hűségesnek lennem a rám bízottakhoz, és add, hogy amikor eljössz, nyitott szívvel várjalak! Segíts, hogy ne eljöveteled idejét találgassam, hanem a jelenben éljek hűségesen! Add, hogy ne félelemből fakadóan, hanem a szeretetből legyek éber, mert nem akarok meglepődni akkor, amikor eljössz!

Válasz

napi evangélium

Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája.

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De Atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És Tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.

Mt 23,1-12

100_4037.JPG

Válasz