pi evangélium

Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza.

Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték tőle: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.”

A farizeusok azonban erősködtek: „Miért írta hát elő Mózes, hogy válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?” Jézus kijelentette: „Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem a paráznasága miatt – és mást vesz el, házasságtörést követ el.”

Erre a tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog férj és feleség között, akkor nem érdemes megházasodni.” Jézus így válaszolt: „Nem mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!”

Mt 19,3-12

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A mai evangéliumban Jézust a házasságról kérdezik. A farizeusok provokatív szándékkal fordulnak hozzá: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” A téma akkoriban komoly vitákat eredményezett, mert egyes rabbik szerint a legkisebb ok is elég volt a váláshoz, míg mások szigorúbbak voltak a kérdésben. Jézus azonban visszavezet a kezdethez, Isten eredeti tervéhez: „Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza!”

Ez a válasz túllép a törvényi szabályozáson, a házasság mély értelmének kinyilatkoztatása. Jézus nem pusztán a válás ellen szólal fel, hanem a hűség mellett tesz tanúságot. A házasság, mint szeretetkapcsolat, nem csupán két ember megállapodása, hanem Isten akarata szerinti szövetség az Isten képmására teremtett férfi és nő között. Ezért a hűség nem teher, hanem út: az értelmi és érzelmi fejlődés, a lelki növekedés, az életszentség útja. A szeretet nem idővel megszűnő érzés, hanem életre szóló döntés. Jézus szavai reményt adnak: Isten képes megtartani azt, amit ő kezdett el.

Az evangélium második része a nőtlenség vállalásáról szól. Ez nem a házasság leértékelése, hanem az evangéliumi élet egy másik formája. Van, aki a szeretetnek ezt az útját választja: teljes szívvel, osztatlanul Istenre bízza magát, hogy egészen az övé legyen. Ez a hivatás nem jobb vagy rosszabb, mint a házasság, hanem más. Mindkét életállapot az Isten iránti szeretet útja. A kérdés nem az, ki melyiket választja, hanem az, hogy hű marad-e valaki az általa választott életformához.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te megmutattad, hogy az igazi szeretet örök és visszavonhatatlan. Erősíts meg minden házastársat a hűség útján, és támogasd azokat is, akik az Isten országáért mondtak le a házasságról! Taníts engem is arra, hogy minden kapcsolatomat a te szereteted fényében éljem meg, őszintén, hűségesen, áldozatra készen! Segíts, hogy döntéseimben mindig téged válasszalak!

Válasz

Uram, ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki?

Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte, és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.

Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.” Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte, elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra.

Mt 18,21 – 19,1

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Péter apostol kérdése sokunk szívéből szól: „Ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” A kérdés egyértelműen jószándékú. Péter többet javasol, mint a korabeli vallási előírás, de még mindig mértéket tart, határt jelöl ki. Jézus válasza azonban teljesen átlépi az emberi logika határait: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer.”

Ez a válasz nem egy pontos számot jelöl, hanem a megbocsátás határtalanságát. Isten országában nem lehet számolgatni, hogy ki hányszor vétett, mert Isten sem így bánik velünk. Ő mindig kész megbocsátani, ha mi is készek vagyunk megbánni bűnünket és megváltozni. A megbocsátás Jézus szerint azt jelenti, hogy új esélyt adok a másiknak, még akkor is, ha fáj, amit tett.

A példabeszéd az adósságot elengedő úrról és a kegyetlen szolgáról világos és megrendítő. Aki megtapasztalta Isten bocsánatát, az maga is legyen irgalmas! Amikor mi keményszívűek vagyunk, eltorzítjuk Isten képét mások szemében. Ezért mondja Jézus: „Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”

A megbocsátás nem könnyű út. A megbocsátás azt jelenti, hogy nem a sérelem alapján tekintek a másik emberre. Elengedem magamban a bosszúvágyat, és átadom az igazságtételt Istennek. Ez a szabadság útja: nemcsak annak, akinek megbocsátanak, hanem annak is, aki megbocsát. A neheztelés, a harag, a sértettség, a megtorlás bilincsként tartanak fogva minket, amíg meg nem engedjük, hogy a Krisztustól tanult megbocsátás megszabadítson minket.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te a határtalan megbocsátásra tanítottál, és példát is mutattál a szenvedés óráiban, a kereszten a megbocsátásra. Segíts, hogy én se tartsam számon mások hibáit, ne őrizzek sérelmeket, hanem szívből tudjak megbocsátani mindenkinek, aki vétett ellenem! Gyógyítsd meg szívemet, és adj erőt ahhoz, hogy a te irgalmad tükre lehessek a világban! Add, hogy ne feledjem, mennyit bocsátottál meg nekem!

Válasz

Napi evangélium

Mit gondolsz, ki a legnagyobb a mennyek országában?

A tanítványok egyszer ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Mit gondolsz, ki a legnagyobb a mennyek országában?”

Erre Jézus odahívott egy gyermeket, közéjük állította, és így szólt: „Bizony, mondom nektek: ha meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát olyan kicsinnyé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki pedig befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül!

Mondom nektek: Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát. Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, s egy elkóborol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyoldalon, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony, mondom nektek: Jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”

Mt 18,1-5. 10. 12-14

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

„Ki a legnagyobb a mennyek országában?” – kérdezik a tanítványok Jézust. Ez a kérdés árulkodó. Nem azt kérdezik, hogyan lehet valaki hűségesebb, alázatosabb vagy engedelmesebb, hanem ki a legnagyobb. Versengés, önérvényesítés, rangsor vezeti őket, talán abban reménykednek, hogy Jézus majd megnevezi a „legjobb tanítványt”.

De Jézus válasza teljesen váratlanul éri őket. Odahív egy gyermeket, eléjük állítja, és azt mondja: „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” Ez a kijelentés nem csupán pedagógiai példázat, hanem lelki alapelv: Isten országába nem a hatalom, a siker vagy a tudás vezet, hanem a kicsinység.

De mit jelent „gyermekké” válni? Természetesen nem értelmi vagy érzelmi éretlenséget, nem naivitást vagy tudatlanságot, hanem azt a bizalmat, nyitottságot és önátadást, amely a gyermekben természetes. Egy kisgyermek nem akar uralkodni, nem önmagát helyezi a középpontba, hanem nyitott, elfogadó, tudja, hogy mások segítségére van utalva. Az ilyen magatartás az Istenbe vetett hit alapja: felismerem, hogy nem vagyok mindenható, és hogy rá vagyok utalva az Atyára mindenben.

Az elveszett juh példázata a következő üzenetet hordozza: Isten nem a tömegben gondolkodik, hanem az egyes emberben. Ha egy eltéved, utána megy, nem számít, milyen messzire került, mennyire volt „kicsi” vagy jelentéktelen mások szemében. Isten számára mindenki egyaránt fontos.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Taníts meg a gyermekek egyszerűségével élni: bizalommal, nyitott szívvel, alázattal, engedelmesen! Add, hogy ne a nagyságot keressem, hanem téged! Segíts, hogy ne nézzem le a gyengéket, hanem minden erőmmel segítsem azokat, akik kicsik, elesettek vagy eltévedtek! Add, hogy ne veszítsem el a te látásmódodat, hiszen számodra minden egyes ember fontos!

Válasz

Napi evangélium

Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya.

Abban az időben Jézus így beszélt tanítványaihoz: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya.”

Jn 12,24–26

100_4037.JPG

Válasz