EVANGÉLIUM

2018. május 25. – Péntek
Egy alkalommal Jézus útra kelt Kafarnaumból, és Júdea határába ment, a Jordán túlsó partjára. Ott ismét nagy tömeg sereglett köréje, ő pedig szokása szerint tanította őket. Akkor a farizeusok odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. Ő azonban kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Azt felelték: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elváljunk.”
Jézus folytatta: „A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.”
Otthon tanítványai ismét megkérdezték őt ezzel kapcsolatban. Ezt válaszolta: „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy, házasságtörést követ el.”

Mk 10,1-12

Elmélkedés:

A mai evangéliumban a farizeusok kérdése szakítja meg azt a sorozatot, amelyben Jézus tanítványait oktatja az ő követéséről és a helyes lelkületről. A farizeusok kérdése a házassággal, illetve a válással kapcsolatos. Kérdésük hűen tükrözi a zsidó szabályokat: a férjnek joga van ahhoz, hogy kezdeményezze a válást. Ehhez ki kell állítani a válólevelet, amellyel elbocsátja feleségét, őt és önmagát szabad állapotúnak nyilvánítva. A korabeli törvénymagyarázók között azonban vita lehetett arról, hogy milyen indokkal történhetett meg a feleség elbocsátása.
A kialakuló beszélgetés szóhasználata elárulja, hogy a farizeusok valójában csak a kiskapukat, a kibúvókat, az engedményeket keresik, Jézus viszont Isten eredeti szándékát keresi a törvények mögött. Jézus ugyanis azt kérdezi tőlük, hogy mi volt a kérdéssel, a házassággal kapcsolatban Mózes parancsa, a farizeusok viszont rögtön a válást lehetővé tevő engedélyről, a felmentésről beszélnek. Jézus azzal az igénnyel lép fel és törvényértelmezésében ez tükröződik, hogy helyreállítsa a teremtő Isten eredeti szándékát a házassággal kapcsolatban.
Ha mindig csak azt keresem, hogy mi a megengedett, aligha fogok Isten törvényei szerint élni. Az okoskodás, az állandó méricskélés aligha visz közelebb annak megértéséhez, hogy Isten parancsai szeretetből születtek.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, irgalmas Isten, adj nekünk alázatosságot, reményt és erős hitet! Add, hogy a szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket. Segíts egymáshoz tiszta szeretetben közelednünk, mert ez minden parancs foglalata és beteljesítése. Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai lehessünk, és így méltók legyünk rá, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad!

Válasz

EVANGÉLIUIM


2018. május 24. - Csütörtök

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Bizony mondom nektek:
Ha valaki csak egy pohár vizet is ad nektek inni azért, mert Krisztuséi
vagytok, megkapja érte jutalmát. Ha viszont valaki csak egyet is bűnre
csábít a kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb volna neki, ha
malomkövet kötnének a nyakába, és a tengerbe vetnék. Ha a kezed bűnre
csábít, vágd le! Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a
kárhozatra jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad csábít bűnre, vágd
le! Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozatra
jutnod. Ha pedig szemed csábít bűnre, vájd ki! Jobb fél szemmel
bemenned Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutnod, ahol a
féreg el nem pusztul, és a tűz ki nem alszik. Mindenkit tűzzel sóznak
meg. Mert jó dolog a só; ha azonban a só ízét veszti, mivel ízesítik
meg? Legyen bennetek só, és őrizzétek meg a békét egymás között.
Mk 9,41-50

100_4037.JPG

Válasz

Elmélkedés:
Jézus folytatja tanítványai oktatását a mai evangéliumban. Mondásainak
sajátossága a túlzás, amellyel egyrészt megdöbbenti hallgatóit,
másrészt felhívja a figyelmet arra, hogy a bűnt, a bűnös helyzeteket
mindenáron kerülni kell. A bűn végső következményénél, a kárhozatnál
még az is jobb, ha valaki rendkívül drasztikus megoldást választ annak
érdekében, hogy elkerülje a bűnt. A mondások azonban nem öncsonkításra
vonatkoznak. Helyes értelmezésükhöz tudnunk kell, hogy az evangéliumok
keletkezése idején az első keresztények valóban közösségben
gondolkodtak. A Krisztust követő keresztények úgy kapcsolódtak
egymáshoz, miként a testrészek a fejhez. Aki botrányt okoz, bűnt követ
el, az nem egyszerűen csak Istent sérti meg, hanem vét a közösség
ellen, ezért jobb, ha eltávolítják a közösségből. Természetesen megvan
számára a lehetőség a javulásra, a megtérésre, a bűnbánatra, de ha erre
nem hajlandó, akkor inkább ne tartozzon a közösséghez.
Mindannyian vágyunk egy teljesebb életre. A világ csábító ajánlatait
nehéz visszautasítani, ha a hit iránytűjét nem tartjuk a kezünkben és
nem pillantunk rá időnként. A teljesebb élet a tanítványi élet, a
Krisztus-követő élet, ez ment meg a kárhozattól és ez vezet az örök
életre, az üdvösségre. A hit ugyanis keresést és követést jelent,
Krisztus szüntelen keresését és az ő követését.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te a mi emberi közreműködésünkkel akarsz
csodákat tenni napjainkban, hogy jelenléted és segítséged
megtapasztalható legyen minden ember számára. Adj nekünk igazi
bölcsességet, hogy felismerjük azt az utat, amelyet te mutatsz nekünk,
s amelyen te vezetsz minket az üdvösség felé!

Válasz

EVANGÉLIUM

2018. május 23. – Szerda
Egyszer János apostol ezekkel a szavakkal fordult Jézushoz: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk. Megtiltottuk neki, mert nem követ minket.” Jézus ezt válaszolta: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van.”

Mk 9,38-40

Elmélkedés:

Ma újabb olyan jelenettel találkozunk az evangéliumban, amelyből kiderül: a tanítványok másként gondolkodnak bizonyos helyzetekről, mint Mesterük. Ők megtiltanák további tevékenységét annak, aki ördögöket űz, de nem csatlakozik Jézushoz. Ő viszont engedékenyebb ebben a helyzetben és kijelenti: „Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem.” A tanítványokat bizonyára az vezethette, ami minket is sokszor megkísért: az új dolgokkal kapcsolatban gyanakvóak, bizalmatlanok, bátortalanok vagyunk. Jobbnak tartjuk a tartózkodást, a távolságtartást mindazzal szemben, ami ismeretlen számunkra vagy amiről kevés információnk van. Jézus szavaiból azt érezzük, hogy érdemes nyitottnak lenni, lehetőséget adni az új dolgok számára. Nem érdemes túlzásba vinni az óvatosságot, mert a jó kezdeményezések akadálya lehet.
Érdemes Jézus nyitottságával, türelmével és bizalmával közelednünk az újdonságok felé. Az ő szemével, lelkületével nézve olykor egészen más színben tűnnek fel az események. Az előítéletek aligha visznek minket előre, hiszen megakadályozzák a kapcsolatokat és a közös cselekvést. Az Úr szavai szerint minden cselekedet annak gyümölcséről ismerhető fel. Kérjük tőle azt a kegyelmet, hogy a Szentlélek segítségével mindig helyesen ismerjük fel, hogy mi a jó és a rossz!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására!
Szent Ágoston

Válasz

EVANGÉLIUM

2018. május 22. – Kedd
Abban az időben: Jézus és tanítványai átmentek Galileán. Jézus azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.” Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni Jézust.
Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?” Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük.
Akkor Jézus leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.” Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította; majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”

Mk 9,30-37

Elmélkedés:

A tegnapi evangéliumban Jézus kifejezte elégedetlenségét tanítványaival szemben, hitetlen nemzedéknek nevezve őket. A mai evangéliumban szintén egy olyan jelenet szerepel, amikor a tanítványok ismét okot adnak Mesterük feddésére. Az esetet megelőzi, hogy Jézus immár másodszor jövendöli meg szenvedését és halálát, amely Jeruzsálemben vár rá, valamint említést tesz feltámadásáról is. Szavait a tanítványok egyáltalán nem értik, olyannyira érzéketlenek, hogy önmagukkal törődnek, arról vitatkoznak, hogy ki a nagyobb közülük.
Mi értelme egy ilyen kérdésnek Jézus közelében? Mi köze ennek ahhoz, hogy milyen sors vár Mesterükre? Hát nem mindannyian az Úr tanítványai? Hát nem mindannyian ugyanarra a sorsra számíthatnak, mint Jézus?
Annak érdekében, hogy szemléltesse a helyes tanítványi lelkületet, Jézus egy gyermeket hív oda és állítja példaként eléjük. Legyen meg bennetek a gyermeki egyszerűség és alázat! Legyen meg bennetek a gyermeki ráhagyatkozás! A nagyság, a hatalomvágy, az uralkodás gondolata helyett azzal foglalkozzatok, hogy Isten gyermekei vagytok! Isten előtt az lesz majd nagyobb, az lesz az első, aki az engedelmességben, az alázatosságban, a szolgálatkészségben követi Jézust, és életét hozzá hasonlóan az Atyának ajánlja. A mennyei Atya ezt a lelkületet kívánta a Fiútól és ezt várja tőlem is.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Vezesd, ó, Krisztus az ifjúságot igazságban, hogy ne hagyják magukat tévútra vezetni új bálványok által, mint amilyen a magamutogató fogyasztás, a mindenáron való jólét, az erkölcsi lazaság, vagy az erőszakos tiltakozás. Hadd éljék meg inkább a te üzenetedet örömben, mely a nyolc boldogság üzenete, az isteni és felebaráti szeretet üzenete, az erkölcsi elkötelezettség üzenete a társadalom hiteles alakítása érdekében.

100_4037.JPG

Válasz

Napi evangélium

2018. május 22. – Kedd

Abban az időben: Jézus és tanítványai átmentek Galileán. Jézus azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.” Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni Jézust.
Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?” Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük.
Akkor Jézus leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.” Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította; majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”
Mk 9,30-37

120538.jpg

Válasz

Elmélkedés:

A tegnapi evangéliumban Jézus kifejezte elégedetlenségét tanítványaival szemben, hitetlen nemzedéknek nevezve őket. A mai evangéliumban szintén egy olyan jelenet szerepel, amikor a tanítványok ismét okot adnak Mesterük feddésére. Az esetet megelőzi, hogy Jézus immár másodszor jövendöli meg szenvedését és halálát, amely Jeruzsálemben vár rá, valamint említést tesz feltámadásáról is. Szavait a tanítványok egyáltalán nem értik, olyannyira érzéketlenek, hogy önmagukkal törődnek, arról vitatkoznak, hogy ki a nagyobb közülük.
Mi értelme egy ilyen kérdésnek Jézus közelében? Mi köze ennek ahhoz, hogy milyen sors vár Mesterükre? Hát nem mindannyian az Úr tanítványai? Hát nem mindannyian ugyanarra a sorsra számíthatnak, mint Jézus?
Annak érdekében, hogy szemléltesse a helyes tanítványi lelkületet, Jézus egy gyermeket hív oda és állítja példaként eléjük. Legyen meg bennetek a gyermeki egyszerűség és alázat! Legyen meg bennetek a gyermeki ráhagyatkozás! A nagyság, a hatalomvágy, az uralkodás gondolata helyett azzal foglalkozzatok, hogy Isten gyermekei vagytok! Isten előtt az lesz majd nagyobb, az lesz az első, aki az engedelmességben, az alázatosságban, a szolgálatkészségben követi Jézust, és életét hozzá hasonlóan az Atyának ajánlja. A mennyei Atya ezt a lelkületet kívánta a Fiútól és ezt várja tőlem is.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Vezesd, ó, Krisztus az ifjúságot igazságban, hogy ne hagyják magukat tévútra vezetni új bálványok által, mint amilyen a magamutogató fogyasztás, a mindenáron való jólét, az erkölcsi lazaság, vagy az erőszakos tiltakozás. Hadd éljék meg inkább a te üzenetedet örömben, mely a nyolc boldogság üzenete, az isteni és felebaráti szeretet üzenete, az erkölcsi elkötelezettség üzenete a társadalom hiteles alakítása érdekében.

Válasz

Napi evangélium

2018. május 21. – Hétfő

Amikor a színeváltozás hegyéről Jézus visszatért tanítványaihoz, látta, hogy nagy tömeg tolong körülöttük, és írástudók vitatkoznak velük. Amint az emberek észrevették Jézust, mindnyájan meglepődtek, majd elébe siettek és üdvözölték. Jézus megkérdezte tanítványait: „Miről vitatkoztok velük?” Valaki a tömegből így felelt neki: „Mester! Elhoztam hozzád a fiamat. Gonosz lélek lakik benne, aki némává tette. Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja. Habzik a szája, fogait csikorgatja és megmerevedik. Már kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták.”
Jézus így válaszolt: „Ó, hitetlen nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Vezessétek hozzám a gyermeket!” Erre odavitték hozzá. Mihelyt a gonosz lélek meglátta Jézust, tüstént elkezdte ide-oda rángatni a fiút, az pedig a földre zuhant, és habzó szájjal vonaglott. Jézus megkérdezte a fiú apját: „Mióta szenved ebben a bajban?” Ő azt felelte: „Gyermekkora óta. A gonosz lélek gyakran tűzbe és vízbe taszította, hogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” Jézus így felelt neki: „Ha valamit tehetsz? Minden lehetséges annak, aki hisz!” Erre a fiú apja azonnal felkiáltott: „Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!”
Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze, ezekkel a szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: „Te néma és süket lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és soha vissza ne térj belé!” Erre (a gonosz lélek) összevissza rángatta a fiút, és hangos kiáltással kiment belőle. A fiú olyan lett, mint a halott. Többen meg is jegyezték: „Meghalt!” Jézus azonban megragadta kezét, és felsegítette. A fiú talpra állt. Amikor azután Jézus hazaérkezett, és egymás között voltak, a tanítványok megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni a gonosz lelket?” Jézus így felelt: „Ezt a fajtát semmi mással nem lehet kiűzni, csak imádsággal és böjtöléssel.”
Mk 9,14-29

120538.jpg

Válasz

Elmélkedés:

A húsvéti időszak elmúltával, pünkösd ünnepe után visszatérünk az évközi időbe, amikor Márk evangéliumának olvasását onnan folytatjuk, ahol nagyböjt előtt abbahagytuk. Jézus úton van Jeruzsálem felé, útközben többször beszél tanítványainak a rá váró szenvedésről és halálról. Ebben az időben történik színeváltozása, amelyet csak három kiválasztott apostola szemlélhet, s amely esemény után következik a mai evangéliumi részlet egy ördögűző csodával. Az eset sajátossága, hogy Jézus hosszasan felméri a helyzetet, mielőtt cselekedne. Megtudja, hogy távollétében tanítványai már próbálkoztak a gonosz kiűzésével, de nem jártak eredménnyel. Ezt a helyzetet a tömegből kiváló apa mondja el, akinek gyermeke betegségben szenved. Ő azzal a reménnyel jött, hogy Jézus majd segít gyermekén, de csak tanítványait találta meg, akik korábban megkapták az ördögűző hatalmat Mesterüktől, de most mégsem tudnak segíteni. A „Hitetlen nemzedék!” felkiáltás jól kifejezi Jézus elégedetlenségét. A kijelentés elsősorban a tanítványoknak szól, de kiszélesíthetjük mindazokra, akik látták Jézus csodajeleit, mégsem hittek benne.
A csoda, a gyógyítás előtt elhangzik az Úr szájából a jelenet legfontosabb üzenete: „Minden lehetséges annak, aki hisz!” A kísértések idején és a gonosszal szembeni küzdelmemben Isten a segítségemre siet, ha hittel és bizalommal kérem.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus, te feltámadásodat követően számos alkalommal megjelentél tanítványaidnak, s élőként mutattad meg magad nekik. Mielőtt a földről a mennybe távoztál megbízást adtál nekik tanításod, örömhíred továbbadására. E küldetés nekem, mint a te követődnek is szól. Segíts engem kegyelmeddel és a Szentlélekkel, hogy e küldetésemet teljesítve törekedjek szüntelenül a menny felé!

Válasz

EVANGÉLIUM

2018. május 20. – Pünkösdvasárnap

Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”

Jn 20,19-23

100_4037.JPG

Válasz