Napi evangélium


Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.

Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az (Isten országáról szóló) evangéliumot: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”

Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Azok rögtön otthagyták hálóikat, és követték őt. Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálóikat rendezgették a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt.

Mk 1,14-20

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A mai evangéliumi részlet a Jézussal való találkozás megrendítő pillanatát örökíti meg. Jézus most nem csodát tesz, nem nagyhatású beszédet mond, hanem csak megszólít és a szavában erő rejlik. „Jöjjetek utánam” – ezzel a hívással indul el minden tanítványi út. Nem tanulással, nem vizsgával, hanem találkozással, amely egyszerre személyes és átformáló: Jézus nemcsak embereket szólít meg, hanem emberi életeket alakít át.

Az „emberhalászat” képe arra utal, hogy Isten országának eljövetele nem passzív várakozást jelent, hanem tevékeny szolgálatot. Az apostolok a hálót, a megélhetés eszközét hagyják ott, hogy Jézus követése kerüljön életük középpontjába. De nem csupán új feladatot kapnak, hanem új identitást is: küldöttek, tanúságtevők lesznek.

Érdemes megfigyelni, hogy Jézus hívása nem egyéni teljesítményhez kötött. Nem a legtanultabbakat, a legjámborabbakat választja, hanem egyszerű halászokat. Az ő igenjük, az elindulásuk szükséges ahhoz, hogy életük átalakuljon. Ezen a ponton észrevesszük a meghívó szabadságát, akinek nem az számít, kik voltunk eddig, hanem hogy készen állunk-e az új feladatra. Isten országa jelen van Jézusban és jelen lehet bennünk is, ha engedjük, hogy Jézus megszólítson minket. A meghívás elfogadása nem pusztán a bűntől való elfordulás, hanem az irányváltás, indulás Jézus nyomában.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Urunk Jézus Krisztus! Te ma is meghívsz minket, miként egykor a Galileai-tó partján megszólítottad első tanítványaidat. Segíts, hogy meghalljuk hívásodat és ne halogassuk a választ! Adj bátorságot elhagyni mindazt, amihez eddig kötődtünk, és adj bátorságot szabadon követni téged! Formálj minket emberhalászokká, akik szavainkkal, életünkkel másokat is hozzád vezetünk! Segíts minket, hogy minden nap evangéliumod szerint éljünk!

Válasz

Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!

Abban az időben: Jézus elment Galileából a Jordán (folyó) mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék nála. János azonban tiltakozott: „Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?” Jézus azonban így szólt: „Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.” Erre János engedett neki.

Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme, hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!”

Mt 3,13-17

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Meghívás és megerősítés

Jézus megkeresztelkedése egy különös jelenettel kezdődik: Isten Fia sorba áll a bűnös emberek között, hogy egy olyan keresztségben részesüljön, amely a bűnbánat jele. Keresztelő János tiltakozik: „Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?” János tisztában van azzal, hogy a szent Isten nem bűnös, tehát nem lehet szüksége bűnei eltörlésére, ez tiltakozása egyik oka. A másik ok pedig saját méltatlansága. Emberileg érthető zavarodottsága. Egy ember találkozik a szent Istennel és megérzi saját méltatlanságát. Jézus azonban nem engedi, hogy ez az emberi logika vezesse az eseményeket, ezért mondja: „Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.”

Itt találkozunk Jézus alázatának mélységével. Nem kívülről nézi a világot, nem kívül marad a megtérő bűnösök közösségén, hanem belép közéjük. Neki nincs szüksége megtisztulásra, mégis teljes szolidaritásban akar lenni velünk, bűnös emberekkel. Jézus nemcsak tanítani jött: osztozni akar a sorsunkban, mindenben, ami emberi. A Jordán partján így bontakozik ki a megváltás története, tehát nem egy királyi trón magasságából lefelé tekintve, hanem a vízből felemelkedve, hogy minden ember számára új élet kezdődhessen.

És ekkor egészen csodálatos történik: megnyílik az ég, leszáll a Szentlélek, és elhangzik a mennyei Atya hangja: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!” Ez a kijelentés Jézus kilétét tárja fel. Az Atya szeretete nem az emberek véleményéhez, nem Jézus hatékonyságához vagy sikeréhez kötődik. Mielőtt Jézus egyetlen csodát tett volna, az Atya már így szól hozzá: Szeretlek. Kedvem telik benned.

Válasz

Ez az atyai szeretet minden keresztény emberre kiárad, hiszen a keresztség által mi is Krisztushoz tartozunk és az Atya gyermekei vagyunk. Ha Jézus a keresztségben belépett a bűnösök közé, mi a saját keresztségünkben beléptünk az ő isteni életébe, a mennyei Atya gyermekei és a Szentlélek temploma lettünk. Minden keresztény ember életén ott van az Atya tekintete és felénk is visszhangzik a mennyei szózat: „Te az én szeretett gyermekem, fiam, lányom vagy, kedvem telik benned.”

Ezért olyan nagy ünnep Jézus megkeresztelkedése. Nemcsak egy régmúltban történt eseményre emlékezünk, hanem a saját keresztségünkre is, amely által Isten megpecsételte bennünk örökkévaló szeretetét. Igen, sokszor gyengék vagyunk, gyakran elfelejtjük, kik vagyunk, vissza is esünk a bűnbe, de Isten hűséges marad. A keresztség örök szövetség, amelyet nem mi tartunk fenn a saját erőnkből, hanem Isten hűsége az alapja és forrása.

A keresztény élet lényege az, hogy újra és újra visszatérjünk ehhez a forráshoz. A Jordán folyónál Jézus élete változik meg, a keresztkútnál pedig a miénk. Ekkor kezdődik az istengyermeki élet és az igazi tanítványi élet.

Ma különösen is érdemes feltenni magunknak néhány kérdést. Tudatosítom-e, hogy Isten szeretett gyermeke vagyok? Gondolok-e a keresztségem jelentőségére és igyekszem-e a keresztségben kapott kegyelemmel élni? Meghallom-e a mennyei Atya hangját vagy inkább a világ lármájára figyelek?

Ez az ünnep egyszerre meghívás és megerősítés. Meghívás arra, hogy visszatérjünk az evangélium forrásához és megerősítés abban, hogy nem vagyunk egyedül. Az Atya öröktől fogva szeret minket, a Fiú velünk osztozik sorsunkban, a Szentlélek vezet, hogy valóban Isten gyermekeiként éljünk.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy alázattal közénk álltál a Jordánnál és megnyitottad számunkra az Atyához vezető utat! Köszönöm keresztségem ajándékát, melyben Isten gyermekévé lettem. Segíts, hogy soha ne feledjem el, ki vagyok: a szeretett gyermek, akire az Atya szeretettel és irgalommal tekint! Add, hogy életem minden napján figyeljek a Szentlélek vezetésére, és ne engedjem, hogy a világ zajai elnyomják az Atya szavát! Tisztíts meg, erősíts meg, és vezess, hogy mindig a te utadon járjak!

Válasz

Napi evangélium

Az Úr Lelke van rajtam.

Abban az időben Jézus a (Szent)lélek erejével visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki elismeréssel beszélt róla. Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett.

Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok.” Mindnyájan igazat adtak neki, de meglepődtek a magasztos igéken, amelyek ajkáról fakadtak.

Lk 4,14-22a

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus nem a jeruzsálemi templomban, nem a vallási vezetők előtt, hanem egy kisvárosi zsinagógában, Názáretben hirdeti ki: „Az Úr Lelke van rajtam.” Jézus küldetése itt kezdődik, az ismerős utcákon, a gyermekkori arcok között, saját lakóhelyén, ahol a legnehezebb prófétának lenni.

Ez az evangéliumi jelenet arra emlékeztet minket, hogy a Szentlélek nemcsak Jézusnak, hanem minden megkeresztelt embernek küldetést ad. Az Egyház nem csupán tanító és jótékonysági feladatokat végző intézmény, hanem olyan közösség, amelyben a Szentlélek ma is élővé teszi a krisztusi igazságot. Ez a mi küldetésünk: továbbadni az örömhírt, hirdetni a megváltást, világosságot gyújtani a családunkban, a munkahelyünkön, a közösségeinkben. És ezt megtenni bizony nem mindig könnyű. Talán ránk is úgy néznek majd, mint egykor Jézusra Názáretben: „Mit akarsz nekünk mondani? Ismerünk téged!” De ez ne tántorítson el minket a küldetéstől! Az evangélium ott válik igazán hitelessé, ahol az életünk beszél róla. Az „Úr esztendeje” most van, ma is megérintheti valaki szívét Isten kegyelme egy kedves szó, egy megbocsátás, egy apró jócselekedet által. Jézus bennünk folytatja küldetését.

Engedem-e, hogy a Szentlélek vezessen a Krisztusról szóló tanúságtételben?

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Szentlélek Isten, jöjj el ma is a szívembe! Érints meg, ahogyan Jézust felkented a szolgálatra. Taníts meg hallgatni az Atya szavára, és add, hogy bátran hirdessem a krisztusi örömhírt a világban! Segíts, hogy ne féljek a hétköznapok során prófétai és apostoli lelkesedéssel tanúságot tenni Krisztusról! Tölts el világossággal, hogy mások is felismerjék az élő Istent! Legyen egész életem tanúságtétel arról, hogy Isten szeretete és irgalma jelen van a világban!

Válasz