Napi evangélium

Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!

Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”

Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívőt” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”

Jn 20,24-29

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Tamás apostol útja minden ember útja a kételkedésből a hit felé. Távol van, amikor Jézus megjelenik a többieknek, és nem tud hinni társainak. Ő nem elégszik meg a többiek tanúságtételével, ő látni és tapintani akar. A feltámadás olyan örömhír Tamás számára, ami túl szép, hogy igaz legyen.

A nyolc nap múlva újra megjelenő Jézus nem megszégyeníti Tamást, hanem odafordul hozzá, megmutatja neki sebeit, és személyesen szólítja meg őt. Ebben a pillanatban történik a fordulat, a hit születése. Tamás elhiszi, hogy az Úr feltámadt, majd vallomást tesz: „Én Uram, én Istenem!”

A hit nem mindig azonnal születik az emberben. Van, amikor kérdéseken, kétségeken, fájdalmakon keresztül érünk el a felismeréshez. De a feltámadt Krisztus nem siettet senkit. Vár, újra és újra eljön, és megmutatja magát, amíg fel nem ismerjük őt.

Az a nyolc nap kemény lelki vívódást jelentett a kételkedő apostol számára. Talán mégis igaz, amit a többiek állítanak? Vajon megjelenik-e újra az Úr? Láthatja-e ő is a feltámadt Jézust? És vágya teljesül. Tamás hitvallása az egyik legmélyebb az evangéliumokban. Aki áthalad a kételkedés sötét völgyén, az a szív mélyéből tudja megfogalmazni, kimondani személyes hitvallását. Jézus válasza nekünk szól: „Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek.” Mi vagyunk ezek a boldogok, ha hiszünk.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Sokszor hasonlítok Tamáshoz: vágyom látni, tapintani, bizonyosságot szerezni. Ne engedd, hogy kétségeim elválasszanak tőled! Jöjj el hozzám is, ahogy Tamáshoz eljöttél, és mutasd meg sebeid gyógyító erejét! Segíts kimondani szívem mélyéből: „Én Uram, én Istenem!” Köszönöm, hogy türelmes vagy velem, és hogy újra meg újra meglátogatsz. Add, hogy hitem megerősödjék, és boldogan higgyek benned!

Válasz

Napi evangélium

Áldott vagy te az asszonyok között!

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”

Mária megszólalt:

„Magasztalja lelkem az Urat,

és szívem ujjong megváltó Istenemben!

Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,

lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.

Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!

Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.

Nagyszerű dolgot tett karja ereje,

széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.

Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,

és felmagasztalta az alázatosakat.

Az éhezőket elhalmozta minden jóval,

de a gazdagokat elküldte üres kézzel.

Felkarolta gyermekét, Izraelt,

megemlékezve irgalmasságáról,

amint atyáinknak megígérte:

Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”

Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.

Lk 1,39-56

100_4062.JPG

Válasz

elmélkedés

Mária sietve elindul a hegyek közé, szíve alatt hordja a gyermeket, aki a Megváltó. A názáreti lány személye egyszerre rejtett és dicsőséges. Az a nő, akit Isten kiválasztott, nem hátradől, hanem útra kel. Nem önmagával van elfoglalva, hanem másokat keres, konkrétan Erzsébetet, aki maga is csodát hordoz szíve alatt.

Kettejük találkozásának hátterében ott a Szentlélek. Öröm, hála és jövendölés egyszerre fakad fel a találkozás pillanatában. Erzsébet felismeri Mária méhében az Urat, és Mária hálaénekre fakad: „Magasztalja lelkem az Urat!” Ez az ének nem csupán szép vallásos szöveg, hanem a hívő ember válasza a kegyelemre. Mária nem magát emeli fel, hanem azt ünnepli, hogy Isten kegyelme csodás dolgokat képes tenni azokkal, akik alázattal engedelmeskednek neki.

A Magnificat évszázadok óta az Egyház imája. A szegények, az elnyomottak, az egyszerű emberek hálaadása ez, akik tudják, hogy Isten hűséges. Mária ebben az imában nem a jövőről álmodozik, hanem a jelenben megtapasztalt csodát ünnepli.

Az igazi hit cselekvő és nem passzív. Nem saját érdekeit keresi, hanem másokat szolgál. Mária alázata az isteni erő legmélyebb hordozója. Nekünk is azt üzeni: induljunk el, vigyük Krisztust a szívünkben másokhoz. És legyünk hálásak, ha felismerik a bennünk élő Urat!

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Mária, Isten Anyja, segíts, hogy hozzád hasonlóan én is elinduljak a szolgáló szeretet útján! Taníts engem észrevenni mások szükségét, hordozni Krisztust a szívemben és jelen lenni a világban szeretettel! Add, hogy ne magamat, hanem az Urat magasztaljam! Taníts hálásnak lenni, amikor Isten megajándékoz, és hinni akkor is, amikor nem látok világosan! Segíts, hogy bátran mondhassam: Nagyot tett velem a hatalmas Isten!

Válasz

Napi evangélium

Mi közünk hozzád, Isten Fia?

Amikor Jézus a Genezáreti-tó keleti partján Gadara vidékére ért, két ördögtől megszállott ember jött vele szemben. A sírboltokból bújtak elő. Már annyira elvadultak, hogy senki se mert arra járni. A megszállottak kiáltozni kezdtek: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” Tőlük távol nagy sertéskonda legelészett. Az ördögök arra kérték Jézust: „Ha kiűzöl minket, küldj a sertéskondába.” Erre ezt mondta nekik: „Menjetek!” Azok ki is mentek, és megszállták a sertéseket, mire az egész konda a meredek partról a tóba rohant, és odaveszett. A kanászok elfutottak, bementek a városba, és elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. Akkor az egész város kiment Jézus elé, és amint meglátták, kérték, hogy távozzék határukból.

Mt 8,28-34

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A Gadara környékén élő megszállottak jelenete kissé zavarba ejtő. Az evangélium két emberről szól, akik démonok uralma alatt állnak, ugyanakkor megismerhetjük egy egész vidék lakosságának lelkületét is, akik inkább a megszokott nyugalmat választják, mintsem a szabadító Jézust. A történet középpontjában nem a megszállottság borzalma áll, hanem az, hogy az emberek kérik Jézust: távozzék vidékükről.

A két megszállott Jézus közeledtére kiabál: „Mi közünk hozzád, Isten Fia?” Mintha maga a sötétség szólna belőlük, felismerve a világosság közeledtét. Jézus egyetlen szóval kiűzi a démonokat, de ennek ára van: a disznók pusztulása. A város lakói ekkor döntéshelyzetbe kerülnek és azt választják, hogy Jézus távozzon.

Ez az evangélium fájdalmas tükör. Vannak pillanatok, amikor szembe kell néznünk azzal, hogy mi is inkább a kényelmes megszokást választjuk, mint az életünket megváltoztató Krisztust. Jézus jelenléte mindig döntés elé állít, nem lehet közömbösen viszonyulni hozzá. A szent jelenléte leleplezi a sötétséget, és ez gyakran kényelmetlen.

A megszállottak felszabadulnak, de a többiek nem örülnek – félnek, és inkább visszatérnének a jól ismert rendhez.

Vajon hajlandók vagyunk-e engedni, hogy Jézus gyökeresen átalakítsa az életünket, még akkor is, ha ez fájdalmas és veszteséggel jár?

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Néha félek attól, hogy valóban beengedjelek az életembe. A te világosságod fényt vet lelkem sötét zugaira, és ez megriaszt. Kérlek, ne engedd, hogy elutasítsalak! Ne engedd, hogy a saját kényelmem fontosabb legyen, mint a te szabadításod! Uram, tisztíts meg, gyógyíts meg, és újítsd meg bennem az Isten országát! Segíts, hogy ne a veszteségtől tartsak, hanem örüljek annak, amit adni akarsz!

Válasz

Napi evangélium

Kicsoda ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?

Jézus egy alkalommal hajóba szállt, és tanítványai követték őt. Egyszerre csak heves vihar tört ki a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a hajót, Jézus pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, és fölkeltették: „Uram, ments meg minket! Elveszünk!” Jézus így szólt hozzájuk: „Mit féltek, kicsinyhitűek?” Aztán fölkelt, és parancsolt a szélnek meg a tengernek. Erre nagy csendesség lett. Az emberek csodálkozva kérdezték: „Kicsoda ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”

Mt 8,23-27

100_4037.JPG

Válasz