Napi evangélium

A zsidók közül sokan hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett.

Lázár feltámasztása után a Mártához és Máriához jött zsidók közül sokan hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és így tanakodtak: „Mit tegyünk? Ez az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek majd benne. Aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket és népünket.” Közülük az egyik, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, ezt mondta nekik: „Ti nem tudtok semmit. Gondoljátok csak meg: jobb, ha egy ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!” Ezt pedig nem magától mondta, hanem mint annak az évnek főpapja prófétaként megjövendölte, hogy Jézus a népért hal meg; sőt, nemcsak a népért, hanem hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit. Attól a naptól kezdve megegyeztek abban, hogy megölik őt. Ezért Jézus nem mutatkozott többé nyilvánosan a zsidók előtt, hanem visszavonult a pusztaság melletti vidékre, egy Efraim nevű helységbe, és ott tartózkodott tanítványaival együtt. Közeledett a zsidók húsvétja. A vidékről már az ünnepek előtt sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok, eljön-e az ünnepre?” A főpapok és a farizeusok ugyanis ekkor már kiadták a rendeletet, hogy aki tud valamit Jézus tartózkodási helyéről, jelentse, hogy elfoghassák őt.

Jn 11,45-57

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A mai evangéliumi szakasz már Jézus halálát vetíti előre. A főpapok és farizeusok tanácsot tartanak, mert félnek: „Ha így hagyjuk, mindenki hinni fog benne.” A tekintélyük, a hatalmuk, az általuk képviselt vallási rend forog kockán, ezért meghozzák a döntést: „jobb, ha egy ember hal meg a népért.”

Kaifás főpap, anélkül hogy tudná, próféciát mond. Nem a saját akarata, hanem Isten szándéka szerint. Igen, Jézus halála „a népért” történik. Érted. Értem. Mindenkiért. Az ő halála nem a politikai logika végeredménye, hanem az isteni szeretet legmélyebb cselekedete az emberek megváltása érdekében. Ő önként áldozza fel életét, hogy mi élhessünk. Ez a kereszt ellentmondása. A legnagyobb igazságtalanság az emberiség megváltását eredményezi. A legmélyebb szenvedés valójában a legnagyobb szeretet. Ebben van a kereszténység igazi ereje, nem a sikerben, hanem az áldozatban. Nem abban, hogy mindent megkapunk, hanem hogy önként odaadunk mindent.

Nagyböjt vége felé közeledünk. Már szinte látjuk a távolban a Golgotát. Ma még van időnk kérdezni: vállalom-e a hétköznapok áldozatait? Engedem-e, hogy Jézus szenvedése irgalmas szívűvé, türelmessé, hűségessé tegyen? Ha igen, akkor valóban az ő tanítványa vagyok, aki nem menekülök el a kereszt elől, hanem szeretetből hordozom.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, nehezen értem, hogy a halál lehet az élet forrása. Nehezen fogadom el, hogy a kereszt valójában győzelem. De ha te ezt mondod, akkor hiszek ebben. Taníts, hogy a fájdalomban, a visszautasításban, a magányban, a szenvedésben is meglássalak téged! Taníts meg arra, hogy ne féljek az áldozattól és ne a kényelmes megoldásokat keressem! Add, hogy megértsem: értem vállaltad a szenvedést és értem haltál meg a kereszten!

Válasz

Napi evangélium

Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?

Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő megkérdezte tőlük: „Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében. Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?” A zsidók ezt válaszolták: „Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus ezt felelte: „A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem veszítheti érvényét –, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: Káromkodol! – mert azt mondtam, hogy Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.” Erre ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután Jézus újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: „János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult.” És sokan hittek Jézusban.

Jn 10,31-42

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A zsidók köveket ragadnak – ezzel kezdődik az evangélium. A szándék világos, el akarják hallgattatni Jézust. Azért, mert szerintük „istenkáromlást” követett el, önmagát Isten Fiának nevezte. De Jézus nem hátrál meg, nem vonja vissza szavait, nem tagadja meg önmagát. Ehelyett valami rendkívülit tesz: érveket hoz. Nem védekezik, hanem a tetteire hivatkozik: „higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.”

Ez több, mint logikus magyarázat. Ez a hit próbája. Jézus azt mondja: nézd az életemet, és dönts. A szavai, a gyógyításai, az irgalma, a tanítása – ezek tesznek tanúságot arról, hogy ki ő valójában. Nem titokban munkálkodik, hanem nyíltan, láthatóan, tehát cselekedetei alapján mindenki eljuthat a hitre.

A kereszténység ma is így működik. Nem elég a szó, a vallásos stílus vagy a jámborság. A hit akkor lesz valódi, ha tettek fakadnak belőle és életet formál. Akkor élő a hit, ha az ember másként él, mint az Isten nélkül élők. A hívő ember megbocsát, szolgál, nem tér el az igazságtól, nem is ítél meg másokat.

Ha valaki megkérdezné tőlünk, hogy miért hiszünk Jézusban, egyszerűen csak ezt kellene felelnünk: „Nézd meg, hogyan élek.” Nem tökéletesen, nem hibátlanul, de másként, mert Isten vezet. Ha valóban Isten akarata szerint cselekszünk, akkor hiteles lesz az életünk.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Néha azt gondolom, hogy a hit csupán az én belső ügyem, egy érzés, amit elrejthetek. De te ma arra hívsz, hogy a tetteim beszéljenek, legyek tanúságtevő. Segíts, hogy ne csak szavakkal, hanem az irgalmasság gyakorlásával, odafigyeléssel, önfegyelemmel és szeretettel tegyek tanúságot rólad! Ha téged követlek, nem maradhatok néma. Ha a te tanítványod vagyok, nem élhetek úgy, mint aki a világ gondolkodását követi. Tégy a cselekvő hit emberévé, hogy ne csak higgyek benned, hanem hitem szerint éljek!

Válasz

Napi eangélium

Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre.

Egy alkalommal Jézus így beszélt a zsidókhoz: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre.” A zsidók azt felelték: „Most már tudjuk, hogy valóban ördögtől megszállott vagy. Ábrahám meghalt, és a próféták is meghaltak. Te meg azt mondod: „Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre”. Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat?” Jézus így válaszolt: „Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az én Atyám az, aki megdicsőít engem. Ti Isteneteknek mondjátok őt, de nem ismeritek. Én ismerem őt, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló, hazug lennék. De én ismerem az Atyát, és megteszem, amit mond. Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját. Látta, és örvendezett.” A zsidók erre felháborodtak: „Még ötvenesztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?” Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” A zsidók erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt előlük, és kiment a templomból.

Jn 8,51-59

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus nem csupán egy próféta, nem csak egy erkölcsi tanító vagy egy szentéletű férfi. Ő több ezeknél. A mai evangéliumi részben olyan döbbenetes kijelentést tesz, amitől megrendül a környezete: „Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” Az „én vagyok” kifejezéssel Isten önmagát határozza meg, saját magát nevezi így, amikor a lángoló, de el nem égő csipkebokorban megjelenik Mózesnek. Jézus tehát nemcsak Isten küldötte, hanem maga az élő Isten jelenléte közöttünk.

Ez a legnagyobb próbatétel számunkra: hinni abban, hogy Jézus valóban Isten. Nemcsak egy múltbeli személy, hanem ma is jelen van, ma is szól hozzánk, ma is jelen van az életünk eseményeiben, mert ő az örökkévaló Isten. Aki nem hisz ebben, az vagy támadja, vagy közömbös marad. Akik egykor hallották kijelentését, köveket ragadtak, mert szavait istenkáromlásnak tartották, ami halálbüntetést érdemelt. A ma embere inkább legyint vagy közömbösen elfordul.

De mi hívő emberek vagyunk, akik életünk alapját és értelmét keressük. Ha Jézus valóban az, akinek mondja magát, akkor minden, amit tanított és tett, igaz és érvényes. Ezt felismerve életünk új irányt vehet. Már nem sodródunk a tömeggel, hanem valakire figyelünk, aki vezet minket, ő az örökkévaló Isten.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Nem akarok köveket ragadni és nem akarok elfordulni tőled. Inkább leborulok előtted, aki örökké létezel, mert jelen vagy a múltban, a jelenben és a jövőben. A világ zajában oly könnyű elfelejteni, hogy te nemcsak egykor jártál az emberek között, hanem most is itt vagy. Jelen vagy a csendben, jelen vagy kérdéseimben, jelen vagy a szívem mélyén. Segíts, hogy a hitem élő, mozduló, irányt mutató legyen! Adj nekem figyelmes szívet, amely kimondja: „Te vagy az én Uram és Istenem!”

Válasz

Napi evangélium

Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!”

Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!”

Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.”

Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott.

Lk 1,26-38

100_4037.JPG

Válasz