Napi evangélium

Hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!

Abban az időben: Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.” Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján. Ők pedig elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr együtt munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által, amelyek kísérték őket.

Mk 16,15-20

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” – Jézus szavai nemcsak az apostoloknak, hanem nekünk is szólnak. A feltámadás öröme nem maradhat meg a szív titkos belső világában, hanem ki kell áradnia, szavakban, tettekben, tanúságtételben és életformában egyaránt. Az evangélium nem egy elvont tanítás, hanem örömhír: az élet legyőzte a halált, a irgalom erősebb, mint a bűn. Ezt az örömhírt Jézus nem az angyalokra bízta, hanem ránk, emberekre, az ő követőire.

Szent Márk evangéliuma is tanúságtétel: egy ember, aki nem volt apostol, nem volt minden eseménynek a szemtanúja, mégis hitelesen továbbadta azt, amit Pétertől és az első tanítványoktól hallott. Ez is mutatja, hogy az evangélium éppen akkor él, ha továbbadjuk. Isten nem tökéletes szónokokat keres, hanem olyan embereket, akik engedik, hogy az örömhíre átjárja őket és bátran, hitelesen közvetítik azt.

Napjainkban sokan nem csodák vagy gyógyulások nyomán ismerik fel az evangélium erejét, hanem a csendes hűségből, az önzetlen szeretetből, a megingathatatlan reményből, egyszóval a hiteles tanúságtételből. A világ gyakran érzéketlennek tűnik az evangéliumra, de a Szentlélek ma is munkálkodik, és jelek kísérik azt, aki az evangélium szerint él.

Jézus ígérete ma is érvényes, ő velünk van minden nap, a világ végéig. Ez a jelenlét nem mindig látványos, de bizonyosak lehetünk benne. Aki az ő szavát hirdeti, annak saját életében is gyümölcsöt terem. Ne becsüljük le saját tanúságtételünket! Egy őszinte szó, egy megbocsátó gesztus is lehet igehirdetés, az örömhír továbbadása.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te az apostolokra bíztad a feltámadás örömhírét, küldj ma engem is, hogy szavaimmal és életemmel tanúságot tegyek rólad! Add, hogy ne szégyelljem az evangéliumot, hanem örömmel és alázattal hirdessem azt ott, ahol élek! Nyisd meg szívemet, hogy előbb bennem éljen az örömhír, és onnan sugározhasson mások felé! Adj bátorságot, ha nehéz szólni, adj türelmet, ha nem hallgatnak rám, és adj szeretetet, amely önmagában is üzenetet hordoz! Köszönöm, hogy velem vagy, és hogy küldötted lehetek ebben a világban.

Válasz

Napi evangélium

Hogyan adhatja testét eledelül nekünk?

Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” – kérdezték. Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez a mennyből alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.

Jn 6,52-59

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

„Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” – teszik fel a kérdést a mai evangéliumban a zsidók, és talán mi is olykor értetlenül állunk Jézus szavait hallva, aki az örök élet kenyerének nevezi önmagát. Amit Jézus állít, nemcsak meglepő, hanem botrányos is lehet a mindennapi gondolkodás számára: az ő teste valóban étel és az ő vére valóban ital. Nem jelképesen, hanem valóságosan. Az Oltáriszentség valósága túlmutat az érzékelhető világon, de mégis ide tartozik, a mi történetünkbe, a mi életünkbe, a mi asztalunkra, a mi oltárunkra.

Az Eucharisztia titka teljes mélységében tárul fel számunkra: Jézus nem pusztán tanító vagy példakép akar lenni, hanem olyan Isten, aki önmagát adja nekünk. Az ő teste, mint táplálék az örök élet hordozója. Ebből a Kenyérből, Krisztus testéből él az Egyház, ebből élnek a szentek, és ebből táplálkozhatunk mi is minden szentmisében. Ez a Kenyér olyan erőforrás, amely nélkül elfogy a remény, kihűl a szeretet, kiüresedik a hit.

Az eucharisztikus élet nem csupán a liturgikus eseményen való részvételt jelenti, hanem azt, hogy Jézus életformáját tesszük magunkévá. Az ő áldozatát, önátadását, irgalmasságát. Ez nem megy egyik napról a másikra. De minden szentáldozás egy új lehetőség, hogy ne magunkból, ne a világból, hanem az Úrból merítsünk erőt.

Amikor az Urat magunkhoz vesszük, tüzet veszünk a kezünkbe. Ez a tűz nem pusztít, hanem átalakít, de elégeti bennünk mindazt, ami nem örök.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus, te vagy az Élő Kenyér, aki az örök életet adod nekem. Köszönöm, hogy asztalodhoz hívsz, hogy testedből éljek. Add, hogy soha ne megszokásból fogadjam e szent ajándékot, hanem mindig újra rácsodálkozzak arra, hogy te valóban velem akarsz lenni, bennem akarsz élni! Égesd el bennem mindazt, ami távol tart tőled, és add nekem irgalmadat! Segíts, hogy az Eucharisztiából merítsek erőt a szeretetre, a megbocsátásra, az önátadásra! Légy kenyerem, légy életem forrása, és te légy utam az örök élet felé!

Válasz

Napi evangélium

Aki e kenyérből eszik, örökké él.

A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: „Senki sem jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: „Mindnyájan Isten tanítványai lesznek.” Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért.”

Jn 6,44-51

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

„Senki sem jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem.” A mai evangéliumban ez a mondat emlékeztet bennünket arra, hogy a hit elsősorban nem a mi emberi teljesítményünk. Nem mi érjük el Istent, hanem ő jön el hozzánk. Ő kezdeményez, ő vonz, ő hív. A hit ajándék. Nem kényszer, nem parancs, hanem egy szelíd, mégis határozott hívás, amit szívünk mélyén érzünk. Sokszor észre sem vesszük, de a kegyelem már bennünk dolgozik: amikor nyugtalanságot érzünk, amikor életünk értelmét keressük, amikor újra mély lelki életre, megújulásra vágyakozunk, ez már mind az Atya vonzása Krisztus felé.

Jézus újra és újra hangsúlyozza: ő az Élő Kenyér. Olyan táplálék, ami nem pusztán biológiai életet tart fenn, hanem örök életre vezet: „Aki e kenyérből eszik, örökké él.” Az Eucharisztia titka tárul fel itt, mert Jézus teste az a kenyér, amely életet ad a világnak. A hit az értelmi egyetértéstől a Krisztussal való belső egyesülésig vezet. Ő belülről akar átalakítani minket, ahogy a kenyér is bennünk válik energiává, életté.

A húsvéti időszakban újra és újra ez a meghívás szól hozzánk: ne a világ ezerféle ideiglenes ízét kóstolgassuk, hanem tanuljunk meg Jézussal és Jézusból élni. Ez egy tanulási folyamat. Vannak napok, amikor úgy érezzük, valóban belőle élünk, máskor talán üresen, szomjasan állunk a forrás mellett. Jézus hűséges, ő minden nap újra odaadja önmagát. A kenyér minden nap újra az oltárra kerül. Az Atya minden nap újra hív. És mi minden nap újra válaszolhatunk.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Jézus, Élő Kenyér! Te az Atya szeretetéből jöttél közénk, hogy életet adj. Köszönöm, hogy nem hagysz magamra. Köszönöm, hogy nem elvárásokkal halmozol el, hanem önmagadat kínálod fel nekem. Taníts meg benned bízni, és újra felfedezni, hogy minden igazi vágyam tefeléd mutat! Add, hogy ne csak halljak rólad, hanem éljek belőled! Segíts, hogy szívem ne teljen meg mással, mint a te jelenléteddel! Vonzz magadhoz, Uram, és add, hogy benned találjam meg az igazi életet, már itt a földön, és egykor majd az örökkévalóságban is!

Válasz

Napi evangélium

Aki hozzám jön, nem éhezik többé.

Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek. Minden, amit az Atya nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem utasítom el. Nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az az akarata, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon.”

Jn 6,35-40

100_4037.JPG

Válasz