Napi evangélium

Mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.

Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból kijelentette: „Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.” Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem tudták, kiről mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a vacsora alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki: „Kérdezd meg, kiről beszél!” Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: „Uram, ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot (a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. A falat után mindjárt belészállt a sátán. Jézus ennyit mondott neki: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!” Az asztalnál ülők közül senki sem értette, miért mondta ezt neki Jézus. Egyesek azt hitték, hogy – mivel Júdásnál volt a pénz – Jézus megbízta: „Vedd meg, amire szükségünk lesz az ünnepen!” Mások pedig (azt gondolták), hogy adjon valamit a szegényeknek. Miután Júdás átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.

Júdás távozása után Jézus ezeket mondta: „Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten is megdicsőült benne. Ha pedig az Isten megdicsőült benne, az Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, sőt hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is megmondom: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.” Erre Simon Péter megkérdezte: „Uram, hová mégy?” Jézus így válaszolt: „Ahová én megyek, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz.” Péter azonban erősködött: „Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet is odaadom érted.” Jézus ezt felelte neki; „Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”

Jn 13,21-33. 36-38

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A betániai étkezést követően az utolsó vacsora termébe vezet minket az evangélium. Dermesztő szavak hangzanak el Jézus részéről: „Egy közületek elárul engem.” Az asztalnál ülők döbbenten néznek egymásra, talán senki sem gondol önmagára.

Az árulás nem csak Júdás története. Valahol mindannyiunkban ott él az árulás lehetősége: a gyávaság, az önérdek, a szeretetlenség pillanatai, amikor megtagadjuk hitünket, hátat fordítunk az igazságnak, vagy eláruljuk a Jézus iránti hűséget egy könnyebb útért vagy ígéretért. Júdás eladja a Mestert harminc ezüstért. Péter pedig, aki látszólag kész meghalni Jézusért, még ezen az éjjel háromszor tagadja meg. A tanítványi közösség ilyenkor nem hősiesnek, hanem meggyötörtnek, sebzettnek, gyengének mutatkozik, amilyenek mi is vagyunk, amikor kísértésbe esünk.

De Jézus nem fordul el tőlük. Sem Júdás felé nem kiált haraggal, sem Pétert nem alázza meg. Csendben bemártja a falatot és odanyújtja Júdásnak. Péternek pedig előre jelzi a gyengeségét, hogy ne essen kétségbe, hanem felemelkedjen az elbukás után. Mert mindig van visszaút, Júdás számára is lett volna, a bűnt meg lehet bánni, a hibákat jóvá lehet tenni.

Ez az este próbatétel. Megmutatja, mi lakozik bennünk, és mit kezd ezzel Isten. Ő nem retteg tőle, hiszen ismeri gyarlóságunkat, nem ítél el minket, hanem odahajol hozzánk, még az árulóhoz is.

Nem az a kérdés, hogy hibázunk-e, hiszen ez elkerülhetetlen, hanem az, hogy merünk-e őszintén Jézus tekintetébe nézni bukásaink után is.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Jézusom, ma belépsz az emberi szív legsötétebb helyeire is. Nem rémülsz meg az árulástól, a tagadástól, a gyávaságtól. Szelíden nézel az asztalnál ülőkre, rám is, aki oly sokszor hasonlítok a téged eláruló Júdásra vagy téged megtagadó Péterre. Kérlek, adj nekem bátorságot, hogy szembenézzek a gyengeségeimmel! Add, hogy ne tagadjalak meg akkor sem, amikor kényelmesebb lenne hallgatni! Amikor elbukom, segíts, hogy visszataláljak hozzád! Taníts meg a hűségre és a melletted kitartó szeretetre! Köszönöm, hogy te soha nem árulsz el, hanem hűséges maradsz önmagadhoz és szeretetedhez.

Válasz

napi evangélium


Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között. Mária pedig vett egy font illatos, drága nárduszolajat, megkente vele Jézus lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt: „Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között?” Ezt azonban nem azért mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta. Jézus azt mondta neki: „Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek, én azonban nem leszek mindig veletek.” A zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan hittek Jézusban.

Jn 12,1-11

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A Jeruzsálemhez közeli Betánia egyik háza különös illattal telik meg. Nem a vendéglátás szelíd illatával, hanem a közelgő szenvedés és halál kesernyés illatával. Mária nárduszolajjal keni meg Jézus lábát, majd hajával megtörli. Megdöbbentően személyes, ugyanakkor jövőbe mutató, prófétai cselekedet ez. Mária nem tudja még pontosan, mi vár Jézusra, de a szívében érzi, hogy hamarosan valami végérvényes fog történni. Mária – egyedül a jelenlévők közül – nem szavakkal, nem a vendégnek járó tiszteletteljes köszöntéssel, hanem egy jelképes cselekedettel fogadja a házukba érkező Jézust.

Ez az evangéliumi történet lelkünk tükre lehet most, a nagyhét elején. Lázár, akit Jézus feltámasztott, ott ül az asztalnál, ő az élet jele. Márta szokásához híven szolgál, benne a cselekvő szeretet példaképét látjuk. Mária pedig Jézusra „pazarolja” figyelmét és szeretetét, az ő személye a szemlélődő, elcsendesedő ember eszményét mutatja felénk, aki kilép a szokások világából és az értelmet meghaladó szeretet útját választja.

Közben ott van Júdás is. Szavai hűvösek, erkölcsösnek tűnnek, de nincs bennük szeretet. Ő számol, mérlegel, okoskodik. De éppen ez az a hozzáállás, amitől a kereszt titka teljesen idegen. Júdás kérdése emberi logikát követ: „Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között?” De a szeretet nem mindig logikus, és főként nem számítgató. Mária gesztusa túlmutat az értelmen, és így az isteni világba nyílik: a temetés elővételezése ez, a Messiás iránti tisztelet megnyilvánulása. Melyik lelkületet hordozom magamban? Tudok-e Máriaként időt „pazarolni” az imára, energiát az adakozásra, figyelmet másokra anélkül, hogy hasznot várnék?

Térj be a betániai házba! Ülj le csendesen és szívd magadba ennek a különös olajnak az illatát!

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te Betániában nemcsak vendég voltál, hanem a szeretet középpontja. Add szívembe Mária lelkületét, aki nem sajnálja a legdrágábbat sem neked adni! Tisztíts meg a számító gondolatoktól, a középszerű hittől és az anyagi biztonságot kereső lelkülettől! Add, hogy merjek nagyvonalúan szeretni és bőkezűen adakozni! Segíts felismerni, hogy minden, amit neked adok, valójában megszenteli az életemet! Szeretnék a nagyhéten közelebb kerülni hozzád, hogy húsvét ünnepére a hála, az imádat, a csendes hűség és az öröm illata töltse be szívemet!

Válasz

Napi evangélium

Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!

Amikor Jeruzsálemhez közeledve az Olajfák-hegyére, Betfagéba értek, Jézus elküldte két tanítványát ezekkel a szavakkal: „Menjetek előre a szemközti faluba. Ott mindjárt találni fogtok egy szamarat megkötve, és vele a csikóját. Oldjátok el és vezessétek hozzám! Ha valaki szólna valamit, mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége, és mindjárt elengedi őket.” Ez azért történt, hogy beteljesedjék, amit a próféta jövendölt: Mondjátok meg Sion lányának: Íme, a királyod érkezik hozzád, Szelíden, szamárháton ülve, Egy teherhordó állat csikóján.

A tanítványok elmentek s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik. Elhozták a szamarat és a csikóját, letakarták ruháikkal, ő pedig felült rá. A tömegből nagyon sokan az útra terítették ruháikat, mások ágakat tördeltek a fákról és az útra szórták. Az előtte járó és az utána vonuló tömeg így kiáltozott:

Hozsanna Dávid fiának!

Áldott, aki az Úr nevében jön!

Hozsanna a magasságban!

Amikor beért Jeruzsálembe, megmozdult az egész város, és kérdezgették: „Ki ez?” A tömeg pedig ezt felelte: „Ő a Próféta, Jézus, a galileai Názáretből.”

Mt 21,1-11

100_4037.JPG

Válasz

Elmélkedés

Ruhák a földön

Virágvasárnap két kiáltás üti meg fülünket: a „Hozsanna Dávid fiának!” ujjongása és a „Feszítsd meg!” ordítása. E két kiáltás nem két külön tömeg hangja, hanem az ember két arcát mutatva ugyanazon emberi ajkakról hangzik el. Az ember ma is képes egyszerre lelkesedni és halált követelni, vagy legalábbis rendkívül gyorsan bekövetkezhet a fordulat. Az evangélium felidéz egy történelmi eseményt – Jézus bevonulását Jeruzsálembe – s egyúttal tükörként tárja elénk a megváltás útját, azt, ahogyan Isten szelíden, erőszak nélkül elindul a keresztúton és vállalja értünk a szenvedést.

A jelenet kettőssége azonnal szembetűnik. Jézus királyként vonul be, de nem hatalommal, nem lóháton, nem karddal, hanem egy szamár hátán. A hatalom gesztusai helyett az alázat jelei kísérik: ruhák a földön, pálmaágak a kezekben, hangos ujjongás. Ezzel Jézus azt üzeni, hogy az ő országa nem ebből a világból való, az ő győzelme nem a hatalom logikája szerint történik.

Válasz

Jézus az ünnepre érkezik Jeruzsálembe, de már tudja, hogy az örömteli kiáltások hamarosan elhalnak, és a lelkes tömeg hamarosan másik jelszót harsog felé. Ő mégis megy. Tudatosan, szabadon, szeretetből. A virágvasárnapi bevonulás a keresztút nyitánya: Jézus belép abba a városba, amelyet néhány nap múlva keresztjét hordozva hagy el, hogy a városon kívül, a Golgotán életét adja értünk. Jézus nem akarja elkerülni a szenvedést, nem tér le az útról, amely az Atya akaratának teljesítése. Nem evilági hatalmat akar, hanem megváltást hoz. Nem ítélkezik, hanem irgalmat gyakorol. Az ő királysága nem trónon kezdődik, hanem kereszten teljesedik be. Ezért nincs virágvasárnap nagycsütörtök, nagypéntek és húsvét nélkül. A mai ünnep a hit titkának előcsarnoka, ahol Jézus személyét nem elég csodálni, hanem követni is kell. A szamárháton való bevonulásban nem gyengeséget kell látnunk, hanem erőt, a győzelem új formáját. Itt kezdődik az az út, amely elvezet az igazi királyhoz, aki lehajol a bűnösökhöz, alázattal megmossa tanítványai lábát, vállára veszi a keresztet, elszenvedi a halált, és feltámadásával új életet nyit minden ember számára.

Nemrégiben olvastam egy apáca, Sára nővér életének történetét, aki a XX. század közepén élt Lengyelországban. Egy kis rendházban szolgált és betegápolással foglalkozott. Csendes, halk szavú szerzetes volt, aki soha nem állt a középpontban. Nem volt teológus, sem ismert karizmatikus személy, de szívéből izzott az evangélium. Amikor kitört a kolera-járvány, ő önként jelentkezett, hogy elmegy egy elzárt bányászfaluba, ahol a betegek sorra haltak meg, mert nem volt, aki ápolja őket. Volt egy szamara, annak hátára pakolta fel kosarában az élelmet, így vitte naponta az ebédet a fertőzötteknek, miközben mindenki más távolságot tartott tőlük. A helyiek azt mondták: „Úgy érkezett a falunkba, ahogy Jézus Jeruzsálembe.” Egy napon a nővér maga is összeesett és pár nap múlva meghalt. Temetése szinte néma volt, hiszen karantén volt érvényben. De azok a szegény emberek, akik az életüket köszönhették neki, ott voltak és egy-egy olajfaágat tettek a sírjára. Egy egyszerű ágat, amit a temető mögött vágtak. Mert számukra Sára nővér nem csak betegápoló apáca volt, hanem ő volt „a király, aki szamárháton érkezett”.

A virágvasárnap döntés elé állít: Akarok-e Jézussal maradni a szenvedés útján? Bízom-e abban, hogy a kereszt nem a vég, hanem a feltámadás kapuja?

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus, szelíd Királyom! Köszönöm, hogy nem hatalommal és erőszakkal, hanem irgalommal és szeretettel lépsz be életembe. Te nem uralmat követelsz, hanem engedelmes szívet kérsz. Segíts, hogy ne csak a virágvasárnapi ujjongásban, hanem a kereszt alatt is melletted maradjak! Taníts meg alázattal és hűséggel követni téged, akkor is, ha az út nehéz, ha a világ más irányba csábít! Add, hogy életem úttá váljon, amely az örök életre vezet!

Válasz