Jézus az apostolok kiválasztása után tanítványaival együtt hazatért.

Jézus az apostolok kiválasztása után tanítványaival együtt hazatért (Kafarnaumba, Péter házába). Ott azonnal nagy tömeg verődött össze, úgyhogy még evésre sem volt idejük. Amikor rokonai ezt meghallották, elindultak, hogy erőnek erejével magukkal vigyék, mert az volt róla a szóbeszéd, hogy eszét vesztette.

Mk 3,20-21

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Az apostolok kiválasztásával Jézus nyilvános működésének új szakasza kezdődött el. Visszatér Kafarnaumba, de otthon sincs nyugalom: akkora a tömeg, hogy még étkezni sem tudnak. Jézus az emberek szolgálatára szenteli önmagát és minden idejét, szinte feláldozza saját szükségleteit is. Ez a szeretet végsőkig elmenő odaajándékozása.

Ekkor azonban olyasmi történik, ami meglep minket: rokonai elindulnak érte, mert elterjedt róla, hogy „eszét vesztette”. Ez az egyik legfájdalmasabb mondat az evangéliumban. Az, aki az emberekért él, aki gyógyít, aki tanít, íme most félreértés és gyanú célpontja lesz. A küldetésnek ára van. A szeretet gyakran nem kapja meg azonnal a választ vagy az elismerést. Az érkező rokonok aggodalma emberileg érthető. Úgy érzik, Jézus túlhajtja magát, elvesztette a józan gondolkodását, és ez a félreértés fájdalmasabb, mint a farizeusok kritikája. A legközelebbi családtagok, talán gyermekkori barátok nem értik cselekedeteit. Aki igazán Isten ügyét szolgálja, azt gyakran saját családja sem érti meg. Jézust azonban ez nem állítja meg szolgálatának folytatásában.

Ez a mozzanat erőt ad mindazoknak, akik napjainkban papként, szerzetesként vagy világi hívőként elkötelezik magukat az evangélium hirdetésére és emiatt esetleg értetlenséggel találkoznak. A hivatás sosem önmagáért van. Jézus sem „önmagának élt”, hanem értünk.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te nem a nyugalmat kerested, hanem fáradhatatlanul teljesítetted küldetésedet. Nem féltél a fáradtságtól, sem attól, hogy mások esetleg „eszét vesztettnek” néznek. Segíts, hogy én is el tudjam fogadni, ha nem értenek meg! Add, hogy ne az emberek véleménye, hanem a te szavad vezessen! Tedd szívemet nyitottá mások szolgálatára, és adj erőt, hogy hűséges maradjak tőled kapott hivatásomhoz akkor is, amikor az komoly áldozattal jár! Add, hogy hozzád hasonlóan mindig az Atya akaratát keressem és ne a világ tetszését! Segíts, hogy csendben, türelemmel és hűséggel kitartsak a küldetésemben!

Válasz

Napi evangélium

Jézus tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak, és hirdessék az igét.

Abban az időben Jézus fölment egy hegyre, és magához hívta, akiket kiválasztott. És ők csatlakoztak hozzá. Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak, és hirdessék az igét. Hatalmat is adott nekik a betegek gyógyítására és az ördögűzésre. A következő tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét – akiket Boanergesznek, vagyis „mennydörgés fiainak” hívott. Továbbá kiválasztotta Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont és a karióti Júdást, aki később elárulta őt.

Mk 3,13-19

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus felmegy a hegyre, hogy kiválassza tanítványai nagyobb köréből az apostolokat. Ez nem csupán egy történelmi mozzanat, hanem mély lelki üzenetet hordoz. A hegy ugyanis az Istennel való találkozás helye a szentírásban, gondoljunk Mózesre a Sínai-hegyen vagy Jézusra a színeváltozás hegyén. A tizenkettő meghívása, kiválasztása isteni kezdeményezés. Nem ők jelentkeztek egy feladatra, hanem Jézus hívja őket. Ez napjainkban is így van. A hivatás nem emberi érdem, hanem isteni ajándék.

A tizenkettő kiválasztása jelképes, hiszen Izrael tizenkét törzsére utal. Jézus új népet alapít. Nem tömeget szervez, hanem közösséget épít.

De figyeljük meg, kiket hív: halászokat, vámosokat, buzgó, egyszerű és gyarló embereket, akik nem kivételes képességeik vagy erkölcsi tökéletességük miatt kerülnek Jézus mellé, hanem mert készek vele lenni. Ez a tanítványság első feltétele: jelen lenni, vele maradni, figyelni a Mesterre. A hit nem elsősorban tudás vagy teljesítmény, hanem kapcsolat. Péter gyarló, Tamás kételkedő, Júdás elárulja – mégis meghívást kapnak. Ez azt mutatja, hogy Isten nem hibátlan követőket keres, hanem nyitott szíveket. Az igazi kérdés nem az, hogy méltók vagyunk-e a meghívásra, hanem hogy válaszolunk-e rá.

Krisztus követése nem csupán egy belső élmény, hanem küldetés: hirdetni az evangéliumot, gyógyítani a sebeket, szembeszállni a gonosszal. Ez ma is érvényes. Minden megkeresztelt ember meghívást kap arra, hogy Krisztus közelében éljen és másokat is hozzá vezessen.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy ma is megszólítasz és meghívsz, hogy veled éljek. Tudom, hogy nem vagyok méltó, de hiszem, hogy te nem a tökéleteseket keresed, hanem a téged szeretni vágyókat. Adj bátorságot, hogy igent mondjak hívásodra, és engedjem, hogy tanítványoddá formálj! Tölts el a Szentlélek erejével, hogy ne csak követni merjelek, hanem tanúságot is tegyek rólad a világban! Áldd meg minden lépésemet, hogy mások is felismerjék: a te küldötted vagyok!

Válasz

Napi evangélium

Te vagy az Isten Fia!

Abban az időben tanítványaival együtt Jézus visszavonult a Genezáreti-tóhoz. Nagy tömeg követte Galileából. Sőt Júdeából és Jeruzsálemből, Idumeából meg a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, hogy milyen csodálatos dolgokat visz végbe. Jézus meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt. Sokakat meggyógyított ugyanis, és aki valami bajban szenvedett, mind ott tolongott körülötte, hogy legalább megérinthesse. Még a tisztátalan lelkek is, amint meglátták Jézust, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!” Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne híreszteljék, kicsoda ő.

Mk 3,7-12

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus visszavonul, de a tömeg utána megy. Nemcsak Galileából, hanem egész Izraelből és azon túlról is jönnek az emberek. Miért? Mert „hallották, milyen csodálatos dolgokat visz végbe”. A csodás gyógyulások híre eljut mindenhová, és a betegek, a szenvedők, a lelki megnyugvást keresők elindulnak. Nem teológiai előadásért, nem új törvényért, hanem hogy megérinthessék Jézust. Ennyire egyszerű és mély a vágy, ami kimozdítja őket megszokott életükből. A jelenet megmutatja, hogy mennyire mély a szív vágyakozása a gyógyulás, a teljesség, az isteni közelség után. Az emberek zsúfolódnak, szinte összenyomják Jézust, aki nem fél a sokaságtól, a sebzett testektől, a kiáltásoktól, hanem kitárja szívét mindenki felé.

Jézus tudja, hogy ez a népszerűség törékeny. Az emberek sokszor a gyógyulást keresik, és nem a gyógyítót. A jeleket látják ugyan, de nem mindig értik, mit jelentenek.

A jelenet megrázó eleme, hogy még a tisztátalan lelkek is felismerik, kicsoda Jézus: „Te vagy az Isten Fia!” Ő azonban nem akarja, hogy a gonosz tegyen tanúságot róla.

A tömeghez tartozunk mi is. Vannak napok, amikor mi is csodát kérünk. Jézus ma is ott áll a „Genezáreti tó partján”, és arra hív, hogy ne csak megérinteni akarjuk, hanem engedjük, hogy átalakítson bennünket. A gyógyulás nála nem cél, hanem annak eszköze, hogy eljussunk az igazi találkozáshoz vele, az Isten Fiával.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te nem zárkóztál el az emberek elől. Engedted, hogy hozzád menjenek és megérintsenek azok, akik a szívedből áradó szeretet gyógyító erejét keresték. Add, hogy én is újra és újra elinduljak feléd, ne csak távolról nézzelek, hanem keressem a veled való találkozást! Most eléd hozom betegségemet, félelmeimet, gyengeségeimet és lelkem sebzettségét, mert vágyom arra, hogy megérinthesselek. Gyógyíts meg, hogy én is tanúságot tehessek rólad, nem harsány szóval, hanem életté vált hittel és szeretettel!

Válasz

Nyújtsd ki a kezedet!

Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene. Jézus felszólította a béna kezű embert: „Állj ide középre!” Aztán megkérdezte a körülállókat: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” Ők azonban hallgattak. Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” A beteg kinyújtotta kezét, és meggyógyult. Erre a farizeusok kimentek, és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét.

Mk 3,1-6

100_4037.JPG

Válasz