Napi evangélium

Ha én Isten erejével űzöm ki az ördögöt, akkor elérkezett hozzátok az Isten országa.

Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám, ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el nem jön az, aki erősebb nála. Ez legyőzi, elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór. Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, nyugtalanul bolyong a magányos pusztaságban. Miután hasztalanul próbált megnyugodni, azt mondja magában: „Visszamegyek házamba, ahonnét kijöttem.” Odamegy, és azt látja, hogy egykori lakóhelyét kisöpörték és rendbe hozták. Erre elmegy, hoz magával hét más lelket, akik nála is gonoszabbak. Ezek bevonulnak a házba, és ott laknak. Az illető ember sorsa pedig rosszabbra fordul, mint azelőtt volt.”

Lk 11,15-26

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézust azzal vádolják, hogy az ördög erejével űzi ki az ördögöt. Az ember néha mindent megtesz, hogy ne kelljen szembenéznie a nyilvánvalóval. Inkább elferdítjük a valóságot, mintsem beismerjük, hogy Isten valóban közöttünk van, és hatalma nagyobb, mint a gonoszé.

Jézus nem csupán ördögöt űz ki a megszállottakból, hanem rendet tesz a zűrzavarban. A gonosz mindig megoszt, szétszór, elválaszt. Jézus pedig összegyűjt, összefog, egésszé formál.

A mai evangélium nem egy rémisztő történet démonokról, hanem figyelmeztetés arra a veszélyre, hogy a gonosz bárki felett hatalmat szerezhet. Az emberi lélek nem maradhat üres. Ha nem Isten tölti be, akkor más fogja. Sokan kiűzik életükből a bűnt: egy rossz szokást, egy bűnös kapcsolatot, egy bénító függőséget, de ha utána nem építenek új alapot, ha a helyét nem foglalja el az imádság, a szeretet, akkor előbb-utóbb visszaszivárog a sötétség. Isten országa nem automatikusan jön el, meg kell nyitni előtte az ajtót, a szívünket.

Megkérdezhetjük magunktól, hogy sikerült-e már valamitől megszabadulnunk, ami káros volt számunkra? De ez még nem elég. Inkább azt kell kérdeznünk, hogy él-e bennünk Jézus, aki segít minket, amikor újra támad a kísértés, újra eltöltene minket a harag, a félelem, a csüggedés. Isten nem üres tereket keres, hanem otthont. Hajlandó vagy berendezni neki a szívedet?

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Ne csak a gonosztól szabadíts meg, hanem arra kérlek, hogy maradj bennem! Töltsd meg szívemet, hogy ne maradjon hely a sötétség számára! Űzd ki belőlem a félelmet, a keserűséget, az önzést, de ne hagyj üresen! Add, hogy benned éljek, és te bennem élj! Segíts, hogy minden nap újra igent mondjak akaratodra, és ne engedjem vissza azt, amit egyszer már kiűztél belőlem! Uram, formáld át lelkemet, hogy az engedelmesség útján az örök életre jussak!

Válasz

Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van!

Abban az időben: Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!”

Lk 1,26-28

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Az angyal belép egy apró názáreti házba, és valami egészen szokatlant mond: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van!” Mária nem egy királylány, nem befolyásos nő, nem híres, csak egy egyszerű, tiszta lelkű fiatal lány. Isten mégis őt választja, mert az igent nem méltóság alapján keresi, hanem az engedelmes, szolgálatkész szív szerint.

Mária válasza – „Történjék velem szavaid szerint” – a történelem legbátrabb felelete. Nem tudja előre, mit jelent majd ez a beleegyezés. Nincs biztosíték, nincs menekülőút. Csak hit van, bizalom, odaadás.

Ma, Magyarok Nagyasszonya napján azt ünnepeljük, hogy ezt az asszonyt, ezt az igent mondó szívet kérte meg Szent István király, hogy a magyar nép oltalmazója legyen, neki ajánlotta fel az országot. István király nem azért tette ezt, mert nem volt jobb ötlete, hanem mert meg volt győződve arról, hogy ha egy nép jövője Máriára van bízva, akkor Isten áldása biztosított számára.

Mi, magyarok, mit kezdünk ezzel az ajándékkal, Mária égi támogatásával? Azzal, hogy ezer év óta kísér minket, népünket, történelmünket? Vajon csak ünnepeken idézzük fel, vagy valóban a mindennapjaink része is? Ma nekünk kell kimondanunk: legyen meg mindenben Isten akarata! Egy nép jövője nem hatalomban, nem dicsőségben, hanem az Istennek adott csendes igenekben dől el.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Magyarok Nagyasszonya, Szűz Mária, égi édesanyánk! Te voltál népünk reménye az évszázadok viharaiban, menedék a bajban, vezető a hit útján. Hálát adunk, hogy magyar népünk égi oltalmad alatt élhet. Segíts minket, hogy újra rátaláljunk Krisztusra! Tedd szívünket nyitottá, mint a tied, hogy mi is igent mondjunk Isten akaratára! Kísérj minket életünk útján, hogy a mennybe jussunk!

Válasz

napi evangélium

Uram, taníts meg minket imádkozni!

Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte imádságát. Ekkor egyik tanítványa arra kérte: „Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait.” Jézus erre így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:

Atyánk! Szenteltessék meg a te neved.

Jöjjön el a te országod.

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.

Bocsásd meg vétkeinket,

miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek.

És ne vígy minket kísértésbe.”

Lk 11,1-4

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A tanítványok nem azt kérik Jézustól, hogy tanítsa meg őket gyógyítani, prédikálni vagy csodákat tenni, pedig láttak tőle rendkívüli dolgokat. Egyetlen dolgot kérnek: „Taníts meg minket imádkozni!” Miért? Mert látják, hogy Jézus erejének forrása az imádság, mégpedig nem a szavak, hanem az a kapcsolat, ami az Atyával összeköti őt.

Jézus nem egy hosszú, ünnepélyes, nehézkes szöveget mond nekik, hanem néhány mondatot. Egyszerűt, lényegre törőt. A Miatyánk minden szavával nem egy távoli Istent szólítunk meg, hanem azt, akit Atyánknak tekinthetünk.

Sokan azt hiszik, hogy az imádkozás egy szép szöveg elmondása. De valójában lelki találkozás Istennel, olykor szavakkal, máskor sóhaj, hallgatás, figyelem formájában. Az ima nem teljesítmény, hanem nyitottság Isten felé. Nem a szöveg hosszán múlik az értéke, hanem hogy jelen vagyok-e benne.

Modern világunkban az imádság gyakran kiszorul a napirendből. Pedig ima nélkül lelkileg kiszáradunk, mint egy növény víz nélkül. Nem azért imádkozunk, hogy Istent informáljuk aktuális élethelyzetünkről vagy gondjainkról, hanem hogy ne felejtsük el, kik vagyunk, és kire bízhatjuk magunkat.

Az imádság életforma. Imádkozni olyan, mint lélegezni: természetes, egyszerű, nélkülözhetetlen tevékenység. Lépjünk be az ima világába!

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Taníts minket imádkozni! Ne csak szavakat adj ajkunkra, hanem élő kapcsolatot veled! Taníts meg bízni, kérni, hálát adni, csendben figyelni akaratodra! Tedd életformánkká a Miatyánk minden szavát, hogy ne megszokásból, hanem bizalomból mondjuk! Add, hogy az imádság ne feladat legyen, hanem otthon, ahol veled találkozunk, megpihenünk, és újra elindulunk!

Válasz

napi evangélium
Szeresd Uradat, Istenedet!

Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt. „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.” A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?”

Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Történt, hogy egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra, ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus így folytatta: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”

Lk 10,25-37

100_4037.JPG

Válasz