Ti vagytok a világ világossága.

Jézus így tanított a hegyi beszédben: „Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”

Mt 5,13-16

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A keresztségben kapott isteni élet nem pusztán lelki ajándék, hanem küldetés is: hatással kell lenni a világra. Sóként megőrizni az élet ízét, világosságként megtörni a sötétséget – ez minden keresztény ember hivatása.

A só csak akkor ér valamit, ha belekeveredik az ételbe, és a fény csak akkor világít, ha nem rejtik el. Jézus tanítása arra hív, hogy ne zárkózzunk be, ne rejtőzzünk el a hitünkkel, hanem jelenlétünkkel, döntéseinkkel, kapcsolatainkkal „ízesítsük” a világot. Nem harsány módon, hanem csendes, de következetes élettel, amely Krisztusra irányítja a figyelmet. A megbocsátás, a becsületes szó, az őszinte mosoly néha többet jelent, mint hosszú kioktatások.

A só láthatatlanul hat, tartósít vagy ízt ad az ételnek, tehát nem önmagáért van. A keresztény ember is akkor tölti be hivatását, ha nem magát hirdeti, hanem Krisztust, és jelenléte csendesen, mégis érzékelhetően formálja a környezetét.

A világ világosságává válni azt jelenti, hogy Isten fénye tükröződik rajtunk. Egyetlen gyertya fénye is képes megvilágítani egy sötét szobát. A keresztény ember világossága nem önmagára irányul, hanem Istenre mutat. „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jócselekedeteiteket, és dicsőítsék mennyei Atyátokat.” Ez a keresztény tanúságtétel célja: aki Istennel él, az másokat is segít hozzá közelebb kerülni.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te azt mondtad: „Ti vagytok a föld sója és a világ világossága.” Köszönöm, hogy hivatásom a rólad való tanúságtétel. Add, hogy ne rejtsem el a fényt, amit te gyújtottál meg bennem! Taníts meg csendesen hatni, önzetlenül adni, és világítani ott, ahol sötétség és bizonytalanság van! Segíts, hogy életem ne öncélú legyen, hanem másokat is hozzád vezessen!

Válasz

Napi evangélium
Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.

Abban az időben, Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:

„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.

Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.

Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.

Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.

Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.

Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.

Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.

Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.

Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben”

Mt 5,1-12

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A boldogság-mondások Jézus hegyi beszédének nyitánya, a keresztény élet alapja. A világ másként képzeli a boldogságot: gazdagság, siker, kényelem, önérvényesítés. Jézus ezzel szemben olyan embereket nevez boldognak, akik szegények, sírnak, üldözöttek, békét keresnek, irgalmasok, sebezhetőek, nyitottak és tisztalelkűek.

Ez a tanítás nem csupán erkölcsi útmutatás, hanem egyúttal Jézus önarcképe. Amit mond, azt ő maga is éli. Ő az, aki szegény lett értünk, aki többször sírásra fakadt, aki békét hirdetett és irgalmat gyakorolt. A boldogságokkal tehát nemcsak utat mutat, hanem meghív minket, hogy kövessük példáját. A boldogságok nem kívülről ránk kényszerített szabályok, hanem valóban meghívások. Mindegyik mögött ott rejtőzik az isteni szeretet, amely formálni akar bennünket.

Boldognak lenni azt jelenti, hogy Istenhez tartozom, bármilyen körülmények között is élek. Az igazi boldogság nem a világ visszajelzéseiből fakad, hanem abból, hogy Jézus tekintete rajtam nyugszik.

A boldogságok ma is élnek azokban, akik másokat szolgálnak, megbocsátanak, békét teremtenek, nem viszonozzák a rosszat. Lehet, hogy nem kapnak evilági elismerést, de Isten országa az övék. A Jézus által meghirdetett boldogság tehát nem elérhetetlen magaslat, hanem Isten szívének közelsége. Aki Jézus szemével látja önmagát és a világot, részesül a boldogságból.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te nemcsak tanítottál a boldogságról, hanem életeddel példát adtál nekünk. Segíts, hogy ne a világ hamis ígéreteit keressem, hanem a te tanításod szerint éljek! Add, hogy merjek szegény lenni, irgalom legyen a szívemben, és tiszta legyen a lelkem! Taníts sírni azokkal, akik sírnak, és békét vinni oda, ahol háborúság van! Ha üldöznek, emlékeztess arra, hogy a te országodban megkapom jutalmam! Vezess az igazi boldogság útján!

Válasz

Napi evangélium

Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!

Abban az időben így beszélt Jézus a zsidó tömeghez: „Én vagyok a mennyből alászállott, élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké fog élni. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.” Vita támadt erre a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez az égből alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak! Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.

Jn 6,51-58

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Akit csak rejtve szemlélhetek itt

„Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké él” – Jézus szavai megdöbbentik a hallgatóságot. Ez már nem egy példabeszéd. Ez ígéret, amely túlmutat az értelmen, és elvezet a hit világába. A kenyér, amely életet ad, nemcsak földi táplálék, hanem az örök élet forrása. A test, amelyet ad, nem jelképes, hanem valóságos önátadás.

A zsidó hallgatóság megbotránkozott. „Hogyan adhatja ez nekünk a testét eledelül?” – kérdezték döbbenten. És mi, kétezer év múltán, talán már annyira megszoktuk a szentmisét, hogy elfelejtjük, ez valóban nem szokványos szeretet. Isten Fia önmagát adja, testét és vérét, hogy tápláljon minket lelkileg, szentségi módon.

Az Egyház mindig is hitte, hogy Jézus valóságosan jelen van az Eucharisztiában. Az apostolok tanúságtétele, Szent Pál levelei és az ősegyház liturgikus gyakorlata mind erről tanúskodnak. Az első századokban a keresztények számára az élet kenyere volt a közösen bemutatott eucharisztikus ünneplés. A katakombák falain kenyér és hal szimbólumai utalnak erre a titokra.

A IV. századtól, miután a kereszténység nyilvánosan gyakorolhatóvá vált, a szentmise formája és az Eucharisztia körüli tisztelet is egyre gazdagodott. A középkorban pedig egyes tévtanítások miatt egyre hangsúlyosabbá vált az Oltáriszentség valóságos jelenlétébe vetett hit kifejezése.

A XIII. században egy belga ágostonos apáca, Szent Julianna látomásban kapta az Úrtól a kérést, hogy legyen egy külön ünnep az Eucharisztia tiszteletére. A kezdetben helyi ünnepet 1264-ben IV. Orbán pápa az egész Egyházra kiterjesztette: ez lett Úrnapja. Ebből az időből származik Aquinói Szent Tamás csodálatos mélységű hitvallása: „Adoro Te devote, latens Deitas – Isten, rejtelem!”

Válasz

A későbbi századokban az Oltáriszentség-tisztelet új formákat is kapott: szentségimádás, körmenet, sőt Eucharisztikus kongresszusok is tanúsítják, hogy az Egyház újra meg újra visszatér az élő forráshoz, az Oltáriszentséghez, Krisztus személyes, megtapasztalható jelenlétéhez.

Mert az Eucharisztia emlékezés, jelenlét és áldozat egyszerre. Az Oltáriszentségben Krisztus jelenléte nem csupán jelképes, hanem valóságos. Ő a mi lelki táplálékunk, aki egészen nekünk adja magát. A szentmise minden egyes alkalommal olyan esemény, olyan ünnep, amikor a menny és a föld összeér. Az átváltoztatás nemcsak a kenyér és bor átváltozása Krisztus testévé és vérévé, hanem meghívás a mi átváltozásunkra is.

Egy kis faluban szolgáló idős pap mesélte, hogy egyszer, amikor szentmisét mutatott be, egy gyermek rácsodálkozott az átváltoztatás szavaira: „Ez az én testem...” A gyermek odafordult az anyjához, és suttogva megkérdezte: „Ez most tényleg Jézus?” Az anya könnyes szemmel csak bólintott. A gyermeki egyszerűség rátapintott a lényegre: nem játszunk, nem színlelünk, hanem Jézussal találkozunk. Igen, az átváltoztatott kenyér tényleg Jézus!

Mire hív minket ez a titok? Először is a tiszteletteljes imádásra. A jelenlévő Krisztus előtt nem lehet közömbösen állni. Ő ott van a tabernákulumban, az oltáron, a kehelyben, a szentáldozásban. Másodszor: bensőséges szeretetre, mert Jézus nem távoli Isten, hanem oly közel jött, hogy magunkba fogadhatjuk őt. És végül: átalakító életre, mert akit Krisztus táplál, az Krisztushoz válik hasonlóvá.

Az Oltáriszentség az Egyház szíve, amelyből minden más élet fakad. Ha Krisztus bennünk él, akkor másként tekintünk a világra és embertársainkra. De ehhez újra és újra meg kell állnunk előtte, le kell térdelnünk, meg kell nyitni a szívünket, és kimondanunk: Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem.

Az Oltáriszentségben rejtve szemlélhetjük Krisztus arcát, amit az örök életben majd fátyol nélkül láthatunk.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy az Élet Kenyere, aki az Atyától jöttél, hogy testeddel és véreddel táplálj minket. Köszönöm, hogy valóságosan jelen vagy az Oltáriszentségben, hogy nemcsak jelkép vagy, hanem te magad vagy a szeretet forrása. Taníts arra, hogy méltó lélekkel fogadjalak! Maradj bennem, ahogy megígérted! Gyógyíts, erősíts, alakíts szent jelenléteddel! Legyen minden szentáldozás egyre mélyebb találkozás veled! Taníts szeretni úgy, ahogy te szeretsz: csendesen, önzetlenül, teljesen!

Válasz