Napi evangélium

Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek.

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”

Jn 15,12-17

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

„Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért” – olvassuk a mai evangéliumban. Jézus életprogramja ez, s remélhetőleg a miénk is.

A szeretet mértéke Jézusnál nem a szavak szépségében, hanem az önátadás, az önfeláldozás mélységében mutatkozik meg. Amikor azt mondja: „szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket”, akkor nem egy szép érzelmet kíván tőlünk, hanem új életformára hív minket. Az ő szeretete a keresztig ment – nem azért, mert kényszerítette valaki, hanem mert így akarta megmutatni: Isten nem tart meg semmit magának, hanem az ember megváltása érdekében egészen odaadja, feláldozza magát.

A keresztény életmód nem egy minimum eléréséről szól, hanem a szeretet maximalizmusáról. Ez nem azt jelenti, hogy mindig tökéletesen szeretünk, hanem azt, hogy készen vagyunk újra kezdeni, újra adni, újra szolgálni, jobban szeretni, mint korábban. A „barátaim vagytok” kijelentés mély bizalomról szól. Jézus nem alattvalókat gyűjt, hanem olyanokat, akik közösségben, szeretetközösségben élnek vele. Itt nem számít a rang, nincs elvárás, hanem kölcsönösség. Jézus úgy beszél, mint aki számít ránk: „Titeket választottalak, hogy gyümölcsöt hozzatok.” Olyan életet vár, amelyből mások is megérezhetik Isten közelségét.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Barátságod meghívás arra, hogy ne csak követőd legyek, hanem társad is a szeretet útján. Köszönöm, hogy nem szolgának hívtál, hanem barátnak, és hogy megmutattad: az igazi szeretet nem a szavakban, hanem az önátadásban teljesedik ki. Add, hogy ne fáradjak bele a szeretetbe, még akkor sem, ha viszonzatlan marad! Segíts, hogy életem gyümölcsöt teremjen, a vigasztalás, az odaadás, a figyelem gyümölcsét! Add, hogy úgy szeressem embertársaimat, ahogyan te szerettél engem!

Válasz

Napi Evangélium

Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen.”

Jn 15,9-11

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A tegnapi evangélium gondolatát folytatja a mai rész, amelyben Jézus feltárja, hogy a vele való kapcsolat lényege a szeretet. Ezt mondja: „Maradjatok meg az én szeretetemben!”, azaz szőlővesszőként ragaszkodjunk hozzá, a szőlőtőhöz.

A szeretet nem egy érzés, ami jön és megy, hanem döntés és hűség a meghozott döntéshez. Jézus arra hív, hogy maradjunk meg, éljünk mindig az ő szeretetében. Ez azt jelenti: gyökeret ereszteni benne, elköteleződni mellette, hűségesnek lenni hozzá akkor is, amikor nem találjuk életünk értelmét, elvesztettük életcélunkat.

Szeretetet gyakorolni nem alkalomszerű fellángolás, hanem mindennapi odafordulás a szeretett személyhez. Jézus ezt a ragaszkodást nem érzelmi síkon kéri, hanem mindennapi magatartásban: „Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben.” Az igazi szeretet tehát tettekben mutatkozik meg.

Sokan félnek attól, hogy a kereszténység megköt, beszűkít, elveszi az örömet. Jézus viszont éppen az ellenkezőjét állítja: „az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen.” Aki benne marad, nem szürkül bele a vallásos kötelességekbe, hanem Jézus személyében rátalál az igazi öröm forrására.

Amikor valaki Krisztusban él, nem kevesebb lesz, hanem több, lelkiekben gazdagabb, békésebb, szabadabb. Megmaradni az Úr szeretetében nem börtön vagy rabság, hanem otthon. Olyan otthon, ahol mindig van lehetőség az újrakezdésre, ahol a megtört szív is gyógyulást talál.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus, a te szereteted nem múló érzés, hanem biztos menedék és hűséged jele. Segíts, hogy ne csak hallgassam szavad, hanem benned éljek! Taníts meg nap mint nap a te szeretetedben élni, amely nem elvár, hanem felemel a bűnből és elindít a szeretet útján! Add, hogy parancsaidat ne teherként, hanem bizalommal fogadjam! Segíts, hogy életem örömteli tanúságtétellé váljon! Ne engedd, hogy elfeledjem: szereteted nem jutalom, hanem forrás, amelyből élek!

Válasz

Napi evangélium

Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.

Jn 15,1-8

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A keresztény élet nem erkölcsi erőfeszítés vagy egy szabályrendszer szigorú követése, hanem élő kapcsolat Krisztussal. Nem arról van szó, hogy időnként, ha szükségünk van rá, közel kerülünk hozzá, hanem hogy állandóan vele élünk. Ezt tanítja nekünk a mai evangélium példabeszéde. A szőlőtő és a szőlővessző nem létezik egymás nélkül: a vessző elhal, ha leszakad a tőről, a tő pedig nem terem gyümölcsöt, ha nincs rajta hajtás, vessző.

Ez a kép egészen bensőséges egységre utal: nemcsak Jézus követői vagyunk, hanem részesedünk az ő életében. A hit valóságos, mély kapcsolat vele. Ez a kapcsolat érleli a gyümölcsöt. De mi a gyümölcs? A szeretet, az irgalmasság, a béke, a másokért vállalt szolgálat – vagyis mindaz, ami az evangélium igazságából és öröméből megvalósul bennünk és általunk. „Nélkülem semmit sem tehettek” – mondja Jézus. Ez nem fenyegetés, hanem kijózanító igazság. Ha elszakadunk tőle, elfogy az életerőnk. De ha benne maradunk, átjár minket az ő ereje, bölcsessége, türelme és irgalma. És ez nem a mi emberi teljesítményünk, hanem mindez neki köszönhető, aki bennünk él.

Sokan úgy próbálnak gyümölcsöt teremni, hogy leszakadó ágként küszködnek, s észre sem veszik, hogy nincs táplálékforrásuk. Az igazi élet abból fakad, ha újra és újra visszatérünk a forráshoz, ha kapcsolódunk az élő szőlőtőhöz és engedjük, hogy Krisztus éljen bennünk.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy az élő szőlőtő, én pedig csak akkor hozhatok gyümölcsöt, ha vesszőként hozzád kapcsolódok. Oly sokszor próbálok önerőből élni, és csak akkor fordulok hozzád, amikor már elfáradtam. Taníts meg minden nap újra kapcsolódni hozzád, időt és figyelmet szentelve tanításodra! Add, hogy ne magamat keressem, hanem benned találjam meg az életem értelmét! Töltsd be lelkemet a te éltető erőddel, hogy gyümölcsöt teremjek a világban, és másokat is hozzád vezessek!

Válasz

Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek.

Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen! Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem.”

Jn 14,27-31a

100_4037.JPG

Válasz