Napi evangélium

Hirdetnem kell Isten országának evangéliumát, mert ez a küldetésem.

Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon (Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik. Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket. Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!” Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek; azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, Jézus kiment egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így válaszolt: „Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát, mert ez a küldetésem.” Azután folytatta tanítását Galilea zsinagógáiban.

Lk 4,38-44

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus betér Simon házába, ahol Péter anyósa magas lázzal betegen fekszik. Jézus „a beteg fölé hajolt, parancsolt a láznak, és a láz megszűnt”. A gyógyulás azonnali, és az asszony rögtön fel is kel, hogy szolgáljon. Ez a kép egyszerre mutatja meg Jézus gyógyító erejét és az erre adott helyes választ: az, akit Jézus meggyógyít, nem zárkózik el, hanem szolgálni kezd. A nap végén pedig özönlenek hozzá a betegek, megszállottak, szenvedők, s Jézus mindnyájukat meggyógyítja. Mégsem telepszik le, nem alapít rendelőt vagy csodaközpontot, hanem továbbindul, hogy máshol is hirdesse Isten országát.

Ez a szakasz két fontos jellemvonást emel ki Jézusról. Először: közel jön, személyesen, szeretettel hajol oda a szenvedő emberhez. Nem távolról tesz csodát, hanem belép a házba, a beteg személy élethelyzetébe. Másodszor: nem engedi, hogy a siker vagy a tömeg akarata irányítsa küldetését. Reggel visszavonul imádkozni – ebből nyeri erejét –, majd megy tovább, mert tudja, hogy küldetése nem szűkülhet egyetlen városra.

E két jellemvonás a tanítvány számára iránytűként szolgál: az imádságban elmélyült kapcsolatba kerülünk az Atyával, és nyitottak vagyunk arra, hogy a másik ember felé forduljunk. Mert akit Jézus felemel, meggyógyít, azt meghívja a szolgálatra is, a szív csendjéből fakadó szeretetre.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te belépsz hétköznapi világunkba, és gyengéden fölénk hajolsz, amikor erőtlenek vagyunk. Hozzád hozom ma is minden gyengeségemet, testi-lelki sebemet, lázamat és levertségemet. Érints meg engem, és gyógyíts meg, hogy én is újra talpra álljak, és szolgálni tudjak másokat! Segíts, hogy úgy éljek, mint akit már megérintettél! És amikor hajlamos lennék csak a magam világába zárkózni, vezess tovább, új emberek és új helyzetek felé!

Válasz

Napi evangélium

Jézus szavának hatalma volt.

Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton ott tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt. Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így kiáltozott: „El innen! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.” Jézus ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!” Erre az ördög a földre sújtotta az embert, és kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna neki. Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt mondogatták: „Mi ez? Akkora hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, hogy kimennek a megszállottakból.” Ennek híre elterjedt az egész környéken.

Lk 4,31-37

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Kafarnaumban Jézus tanít, és szavai lenyűgözik a hallgatókat. „Szavának hatalma volt” – írja Lukács evangélista. Jézus tehát nem csupán okos érvekkel, szép megfogalmazással és érthető példákkal tanít, hanem olyasvalamit közvetít, amit az emberek azonnal megéreznek: a tanítás belülről formálja őket.

A zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember jelenik meg, aki Jézus jelenlétére hevesen reagál. A gonosz felismeri őt: „Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus ekkor hatalommal parancsol, és a tisztátalan lélek elhagyja az embert. Ez az esemény nyilvánvalóvá teszi, hogy Jézus tanítása nem pusztán elméleti igazság, hanem valóságos erő, amely áthatja a lelket és felszabadít. A gonosz nem tud megmaradni ott, ahol Jézus jelen van. A tanítvány számára ez örömhír és feladat is. Örömhír, mert van valaki, aki erősebb minden gonosz erőnél. És feladat, mert meghívást kapunk arra, hogy ennek az erőnek a szolgálatába álljunk: Isten Igéje által építsünk, gyógyítsunk, felemeljünk.

Mindenki, aki befogadja Krisztus szavát, megtapasztalhatja annak átalakító erejét. Nekünk is vannak lelki rabságaink: félelmek, bűnök, önzések. De Jézus szava ma is képes megtisztítani, megszabadítani. Ne féljünk gyógyító szavától, gyógyító érintésétől.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te hatalommal tanítottál, és szavad gyógyulást hozott annak, akit a gonosz lélek uralt. Jöjj, Uram, szólíts meg engem, és szabadíts meg mindattól, ami elválaszt tőled! Szavad legyen világosság számomra, amely rendet teremt a zűrzavarban, békét a nyugtalanságban, reményt a kételyek között! Ne engedd, hogy bármilyen félelem vagy bűn fölém kerekedjen, hanem újíts meg lelkileg, és add, hogy én is erősítsek másokat azzal a szóval, amit tőled kapok!

Válasz

Heródes félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember.

Miután Jézus megkezdte nyilvános működését, Heródes Antipász király elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta.

Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik, és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked.” Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is.” A leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Anyja ezt felelte: „Keresztelő János fejét.” Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését. „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.

Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették.

Mk 6,17-29

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A mai evangélium egy sötét, megrázó jelenetet tár elénk: egy igaz ember, Keresztelő János, aki Isten nevében szólt, börtönbe kerül, majd elhallgattatják, Heródiás kérésére lefejezik. A világ, amely nem viseli el az igazság szavát, inkább megöli azt, aki kimondja az igazságot.

János személye rendkívüli: ő a próféta, aki szavaival és életével is tanúságot tett. Már anyja méhében felismerte az Üdvözítőt, azután a pusztában élt, készült a küldetésére. Nem hajolt meg senki előtt, csak az Isten előtt. Nem kereste az emberek tetszését, hanem az igazságot hirdette.

Heródes tisztelte Jánost, mert igaz és szent embernek tartotta. A lelkiismeret felvillantja a lehetőséget a megtérésre, de Heródes inkább a gyengeséget választotta. Fél a vendégektől, a feleségétől, a közvéleménytől. Ahelyett, hogy engedne Istennek, inkább enged mások elvárásainak, és ezzel végleg elzárja magát az igazságtól.

Keresztelő János halála emlékeztet minket arra, hogy az igazságért való kiállás sokszor nem hoz sikert vagy elismerést, hanem ellenállást, sőt üldözést vált ki. A keresztény élet nem a világ elismeréséért folyik, hanem az Isten előtt való hűségért. János élete és halála ma ezeket a kérdéseket teszi fel nekünk: Merünk-e igazat mondani, amikor kényelmetlen? Merünk-e megszólalni az igazságról, amikor mások bűnös módon hallgatnak?

János hangja nem némult el végleg: ma is halljuk, ma is tanít. A bűnös világ hangos, de ma mi vagyunk azok, akiknek hangján az igazság tovább szólhat.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Adj nekem Keresztelő János bátorságából, hogy ne féljek kimondani az igazságot, akkor sem, ha ezért elutasítanak! Ne engedd, hogy a félelem vagy a megfelelési vágy eltérítsen a te utadtól! Add, hogy életem ne magamról szóljon, hanem rólad és szívemben mindig te légy az első helyen! Erősíts meg, hogy mindig hűséges maradjak hozzád!

Válasz

Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!

Mt 25,1-13

100_4037.JPG

Válasz