2020. január 23. – Csütörtök

Evangélium

Abban az időben tanítványaival együtt Jézus visszavonult a Genezáreti-tóhoz. Nagy tömeg követte Galileából. Sőt Júdeából és Jeruzsálemből, Idumeából meg a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, hogy milyen csodálatos dolgokat visz végbe. Jézus meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt. Sokakat meggyógyított ugyanis, és aki valami bajban szenvedett, mind ott tolongott körülötte, hogy legalább megérinthesse. Még a tisztátalan lelkek is, amint meglátták Jézust, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!” Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne híreszteljék, kicsoda ő.
Mk 3,7-12

Elmélkedés

Miután az elmúlt napokban olyan részeket olvastunk, amelyek a farizeusok Jézussal szembeni magatartását és vádaskodásaikat mutatták be, mostantól pozitívabb történetek következnek az evangéliumban. A mai részlet nem egy konkrét csodát vagy egy találkozást mutat be, hanem összegzése annak, hogy mivel telnek Jézus napjai. Kiderül, hogy nagyon sokan keresik őt, elsősorban azért, mert csodákat tesz, meggyógyítja a betegeket, akiknek eddig reményük sem volt a gyógyulásra.
Felmerül bennünk a kérdés: Miért tesz Jézus csodákat? Mi a szándéka azzal, hogy rendkívüli módon, isteni hatalmával segít a betegeknek? Mi a jelentősége ezeknek a rendkívüli tetteknek? Abban egészen biztosak lehetünk, hogy az Úr nem feltűnést akart kelteni csodáival és nem is az volt a szándéka, hogy kivívja az emberek elismerését. Ő biztosan nem vágyott semmiféle dicsőségre vagy hírnévre. A leghelyesebb, ha csodáit jelként értelmezzük, mert ez felel meg leginkább a bibliai hagyománynak. Olyan jelek, amelyek megjelenítik Isten irgalmasságát és megtapasztalhatóvá teszik azt az emberek számára. A csodák jelek, amelyek igazolják az emberek előtt Jézus isteni származását és hatalmát. A gyógyító vagy természeti csodák ugyanis azt bizonyítják, hogy Jézusnak hatalma van a természet erői, a gonosz erők és a betegség fölött.
Bízom-e abban, hogy az Úrnak hatalma van ahhoz, hogy minden rossztól és a bűntől megszabadítson?
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, az irgalmasság Istene, könyörülj rajtunk, bűnösökön. Taníts meg bennünket a könyörületre és a megbocsátásra. Ne engedd, hogy hasonlóak legyünk a könyörtelen szolgához, aki nem követte ura irgalmasságát. Emlékeztess minket arra, hogy gyengeségeink miatt milyen sokszor esünk el életünk rögös útján. Szítsd fel szívünkben a megbocsátást és a segítő szándékot botladozó testvéreink iránt. Add meg nekünk az irgalom lelkét, hogy akaratod szerint kovásza legyünk eljövendő országodnak.

396_0.jpg

Válasz

2020. január 22. – Szerda

Evangélium

Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene. Jézus felszólította a béna kezű embert: „Állj ide középre!” Aztán megkérdezte a körülállókat: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” Ők azonban hallgattak. Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” A beteg kinyújtotta kezét, és meggyógyult. Erre a farizeusok kimentek, és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét.
Mk 3,1-6

100_4037.JPG

Válasz

Elmélkedés

A kalászszedés munkának, mégpedig szombaton tiltott munkának minősítése után egy csodatételről olvasunk a mai evangéliumban. Ebben az esetben már nem a tanítványok, hanem a Mester, Jézus tevékenysége a téma. És nem egy befejezett cselekvés ébreszti fel a farizeusokban a vádaskodás gondolatát, hanem Jézus várható cselekedete, tehát egy olyan dolog, amit még meg sem tett.
Érdekes, hogy Márk evangélista úgy jegyzi le az esetet, hogy közben a farizeusok meg sem szólalnak. Jézus jól ismeri törvényértelmezésüket, nincs szükség arra, hogy álláspontjukat ismertessék. Még akkor sem szólalnak meg, akkor is hallgatnak, amikor Jézus egy kérdést tesz fel nekik: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” Hallgatnak, mert talán érzik a szívük mélyén, hogy a helyes válasz nem felel meg a hagyományaiknak. Hallgatnak, mert a legszívesebben helyeselnék a gyógyítást, de ez nem felel meg a törvényi előírásaiknak.
Ami a hallgatásuk után következik, egy kicsit megmosolyogtat minket. Mintha Jézus borsot akarna törni a farizeusok orra alá azzal, hogy nem tesz semmit, hanem csak szavával parancsol. Nem tesz egyetlen mozdulatot sem, nem érinti meg a beteg testrészt, a béna kart. Más csodáknál szinte mindig van egy érintése, egy mozdulata. Most csak beszél. Ennyit mond a betegnek: „Nyújtsd ki a kezedet!” És most magunk előtt látjuk a mosolyát, ahogyan a farizeusokra néz: Hát most ezt a rövidke mondatot próbáljátok meg munkának minősíteni! Ti akartok engem megakadályozni abban, hogy jót tegyek valakivel?
© Horváth István Sándor


Imádság

Mennyei Atyám! Adj nekem önfeláldozó, szelíd szívet, mint a te egyszülött Fiadnak. Add, hogy minden élethelyzetben ki tudjam mondani: Legyen meg a te akaratod! Jézus, köszönöm, hogy előttem jártál az úton, és megmutattad, hogyan lehet Istennek tetsző, tiszta, szent életet élni. Adj nekem erőt és alázatot az engedelmességhez! Szentlélek, jöjj, és taníts, hogy Isten dicsőségére éljek, az ő akaratát cselekedve, mindenkor hitben és alázatban. Köszönöm, Uram, irgalmadat, jóságodat. Segíts, hogy mindig felismerjem akaratodat és a te lelkületeddel szolgálhassak másoknak

Válasz

2020. január 21. – Kedd

Evangélium

Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. Ezért a farizeusok megszólították: „Nézd, olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!” Jézus ezt felelte nekik: „Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt nélkülözött és éhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a megszentelt kenyereket, és adott belőle társainak is, pedig ezeket a kenyereket csak a papoknak volt szabad megenniük.” Majd ezt mondta nekik: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Azért az Emberfia ura a szombatnak is.”
Mk 2,23-28

Elmélkedés

A Jézus és a farizeusok között zajló vitasorozat a böjt kérdése után a szombati pihenőnap témájával folytatódik. A kérdező farizeusok most is saját hagyományaikból indulnak ki, amely ott fut vakvágányra, ott távolodik el Isten eredeti szándékától, hogy ők akarják megszabni, hogy mit szabad és mit nem szabad tenni szombaton. Önmagában nem is volna gond azzal, ha ésszerűen minősítenék az emberi tevékenységeket, de túlzásokba esnek. Azt a tevékenységet, hogy Jézus tanítványai néhány búzakalászt letépnek, aratásnak, tehát munkának tekintik. Munkát viszont nem szabad szombaton végezni, mert ez a pihenőnap. Magyarázatuk szerint, ahogyan Isten a teremtés hat napja után megpihent a hetedik napon, ugyanúgy az embernek is a munkával töltött hat nap után pihennie kell a hetedik napon, vagyis szombaton.
A zsidó vallási gondolkodás szerint a szombat Isten ajándéka a választott nép számára, hogy testi és lelki erejét megőrizze, illetve ezt a napot az istentiszteletnek szentelhesse. A szombati nyugalom megtartásának ez az eredeti értelme idővel elhomályosult, és úgy kezdtek tekinteni a szombatra vonatkozó törvényekre, mint amelyeket mindenáron meg kell tartani. Ennek köszönhetően Isten ajándéka, a szombati nyugalom hamar teherré, kötelező előírássá, kényszerű paranccsá vált. Ettől a lelkülettől akarja Jézus megtisztítani a szombatot és megóvni tanítványait.
Milyen lelkülettel és hogyan tartom meg a mi pihenőnapunkat, a vasárnapot?
© Horváth István Sándor


Imádság

Istenünk, Atyánk, add, hogy senkit meg ne botránkoztassunk szavainkkal, tetteinket. Segíts, hogy életünk erősítője legyen társaink életének, akikkel együtt járunk az úton. Add, hogy mindig világosan lássuk, mi a teendőnk, s add, hogy mindent el tudjunk vetni magunktól, ami nem az életre, hanem a pusztulásra vezet.

2923_0.jpg

Válasz

2020. január 20. – Hétfő

Evangélium

Abban az időben Keresztelő János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy Keresztelő Jánosnak és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?” Jézus így válaszolt: „Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény? Amíg a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt. És akkor, azon a napon majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. És új bort sem tölt senki régi tömlőbe; vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, meg a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való.”
Mk 2,18-22

Elmélkedés

Ahogyan az idő múlásával egyre jobban kibontakozik Jézus szolgálata és egyre többekhez jut el tanítása és csodáinak híre, úgy sokasodnak körülötte a vallási vezetők, az írástudók és farizeusok ellenséges megnyilvánulásai. Az evangélisták, akik elsősorban az örömteli eseményeket igyekeznek bemutatni, nem hallgatnak az őt érő támadásokról sem, mert ezek fajulnak aztán odáig, hogy Jézust halálra ítélik és keresztre feszítik. Ezen a héten olyan történeteket olvasunk az evangéliumban, amelyek ezt a fokozatosan növekvő szembenállást mutatják be.
Az első vita témája a böjt. A farizeusok nehezményezik, hogy Jézus tanítványai nem úgy tartják meg a böjtöt, ahogyan ők. A farizeusok saját hagyományaik felől közelítik meg a kérdést, s ennek megfelelően fogalmazzák meg elvárásaikat. Mivel ők hetente két napon is böjtöt tartanak, ezért úgy gondolják, hogy minden komolyabb tanítótól elvárható, hogy ugyanezt megkövetelje saját tanítványaitól. Ehelyett Jézus és tanítványai éppen egy ünnepi étkezésen, egy lakomán vesznek részt. Ne felejtsük, hogy a jelenet a vámos Lévi házában zajlik, aki vendégül látja Jézust és tanítványait.
Válaszában Jézus világossá teszi, hogy az ő működésének, szolgálatának az időszaka az öröm ideje mindenki számára és nem a böjté.
Jézus jelenlétében, az ő örömében élek-e?
© Horváth István Sándor


Imádság

Mindenható Istenünk, Urunk! Te jól tudod, hogy mi lakik az emberben, mi lakik a szívünkben. A te képmásodat hordozzuk magunkban, ami azt jelenti, hogy nem önmagunkért, hanem neked élünk. Életünk akkor válik igazi értékké, ha azt a te és az emberek szolgálatára szenteljük. Alakíts át minket akaratod szerint, hogy szívünk mindig a te szándékaidat keresse! Add nekünk a szívünket átformáló megtérés kegyelmét, hogy Fiadhoz hasonlóan életünket áldozzuk neked!

2923_0.jpg

Válasz

2020. január 19. – Évközi 2. vasárnap

Evangélium

Abban az időben: Amikor János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről én azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben.”
János azután így folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!”
Jn 1,29-34

Elmélkedés

Lelkiismeretes ember
Számos élethelyzetben mérlegelnünk kell, hogy megtegyünk-e valamit. Belső késztetést érzünk, Isten hívását érezzük egy feladatra, de mégis mérlegelünk, töprengünk. Megtegyük vagy ne tegyük meg? Ekkor megszólal valahonnan a háttérből a gyávaság: Biztonságos ez számunkra? Utána rögtön halljuk egy másik irányból a célszerűséget: Hasznunkra lesz ez a dolog? Megéri megtenni? Rögtön ezután elénk áll a hiúság: Népszerű lesz ez a dolog? Hogy fogják megítélni az emberek? Végül a bensőnk mélyéről a lelkiismeret hangját is halljuk: Helyes ez? Látnunk kell, hogy egy-egy döntés előtt ezek a dolgok befolyásolnak minket. Aztán eljön az idő, amikor azt látjuk, hogy egyáltalán nem biztonságos, nem is éri meg, de még csak népszerűek sem leszünk miatta, de mégis meg kell tennünk valamit, mert a lelkiismeretünk azt súgja, hogy ez a helyes.
Keresztelő Szent János, akiről a mai evangéliumban olvasunk lelkiismeretes ember volt. Mindig a szíve mélyén megszólaló hangot követte, mert meg volt győződve róla, hogy az az Isten hangja. Amikor figyelmeztette Heródes fejedelmet, hogy nem szabad feleségül vennie és együtt élni testvére feleségével, akkor előtte ő is hallhatta a gyávaságtól, hogy egyáltalán nem biztonságos, amit tenni akar. Nem biztonságos, hanem veszélyes, sőt, életveszélyes, ha bírálni merészeli a fejedelmet. De nem hallgatott, hanem megszólalt, mert a lelkiismerete azt mondta, hogy helyes, amit tesz. Az életével fizetett érte.
(folyt.)

2923_0.jpg

Válasz

Életének egy korábbi eseménye, amikor tanúságot tesz Jézusról. Ezt olvassuk a mai evangéliumban. Keresztelő Jánosnak voltak tanítványai, akik közül ketten, András és János, rögtön követni kezdték Jézust és az ő tanítványai lettek ettől kezdve. Keresztelő János egészen biztosan tisztában volt azzal, hogy tanúságtételének ez lesz a következménye. Lehet, hogy a célszerűség azt súgta neki, hogy ez nem éri meg, mert elmennek a tanítványaid és szépen lassan mind elfogynak mellőled, de ő inkább a lelkiismeretére hallgatott, amely szerint helyes, amit tesz. Egyáltalán nem sajnálja, hogy tanítványai Jézus nyomába szegődnek, hanem ezt mondja: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” (Jn 3,30).
Még korábban János ezt mondta azoknak a farizeusoknak, akik a néppel együtt keresztelkedni mentek hozzá: „Viperák fajzata! Ki tanított titeket menekülni a jövendő haragtól? Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcsét” (Mt 3,7-8). Bár a meglehetősen kemény szóhasználat miatt azt is gondolhatnánk, hogy haragból vagy hirtelen indulatból mondta ezt, de nem így van. János tudatosan mondta ezt, megfontoltan szólt így a vallási vezetőkhöz. Talán egy pillanatra megkísértette őt a hiúság, hogy ezzel nem lesz népszerű, ez nem fog tetszeni a farizeusoknak, ettől nem biztos, hogy megtérnek, de ő inkább a lelkiismeretére hallgatott, amely azt mondta, hogy ez a helyes. Isten arra kéri őt, hogy ne hallgasson, hanem figyelmeztessen mindenkit, hirdesse mindenkinek, hogy Isten nem alakoskodást, nem színlelést, hanem őszinte bűnbánatot vár.
Keresztelő János életpéldája arra ösztönöz minket, hogy minden élethelyzetben és minden döntési helyzetben hallgassunk lelkiismeretünk szavára és bátran tegyük meg azt, amit Isten ilyen módon kér tőlünk. Tegyük meg, mert ez a helyes!
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te az Atyától jöttél a világba, őt dicsőítetted meg életeddel. Mindenkor az ő akaratát teljesítetted, neki engedelmeskedtél. Vállaltad, hogy emberré legyél, emberként élj és vállaltad a halált is. Segíts minket, hogy észrevegyük közelségedet, jelenlétedet, szeretetedet! Segíts minket, hogy megtaláljunk téged, s vezess minket az Atyához! Maradj örökké köztünk, hogy szereteted állandóan bennünk legyen! Add meg nekünk az újjászületést, hogy egészen Istennek élhessünk! Segíts minket, hogy tanúságot tegyünk rólad az igazságot kereső embereknek!

264_0.gif

Válasz

2020. január 18. – Szombat, Árpád-házi Szent Margit

Evangélium

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13

100_4037.JPG

Válasz

Elmélkedés

A tíz szűzről szóló példabeszédet figyelmesen olvasva találunk néhány furcsaságot a történetben. Hol van például a menyasszony? Egy vőlegény mellé mindenképpen járna egy menyasszony is, de ő nem szerepel a történetben. Továbbá: Miért késik a vőlegény? A saját lakodalmi ünnepségéről nem illik elkésnie egy vőlegénynek. Furcsa, hogy az üzletek éjszaka is nyitva vannak, a balgák el tudnak menni olajat vásárolni. Szokatlan, hogy mind a tízen elalszanak. Ésszerűbb volna, hogy legalább egy valaki maradjon ébren, s ha itt az idő, ő majd felébreszti a többieket. Ezek a furcsaságok abba az irányba terelik gondolatainkat, hogy inkább egy jelképes példázatról van szó, mintsem egy lakodalmi ünnepség leírásáról.
Jézus példázata az ő visszatéréséről az idők végén, a vele való találkozásról szól. Ő maga a vőlegény. Mivel jövetelének pontos idejét senki nem tudhatja előre, ezért szüntelenül várni kell őt, illetve felkészültnek kell lenni. A szüzek az embereket jelképezik. Egy részük bölcs, előrelátó, gyakorlatias, másik részük viszont kissé hanyag, könnyelmű és felelőtlen.
A balgák jól tudták, hogy lámpást kell magukkal vinni, de úgy gondolták, hogy az abban lévő olaj elegendő lesz. Elég is lett volna bizonyára, ha időben érkezik a vőlegény. A váratlan helyzetben pótolni akarják mulasztásukat. Balszerencséjükre éppen akkor érkezik meg a vőlegény, s csak azok jutnak be az ünnepség helyszínére, akik készen állnak.
Ha nem akarunk a balgák sorsára jutni, akkor legyünk mindenkor felkészültek az Úrral való találkozásra!
© Horváth István Sándor


Imádság

Istenünk, te jól ismersz bennünket és bűneink ellenére is meglátod belső szépségünket. Segíts minket, hogy olyanná váljunk, amilyennek te látsz minket! Legyen mindig közel hozzád a szívünk! A szabadság sosem jelentheti a tőled való elszakadást vagy függetlenséget, hiszen éppen a te törvényeid biztosítják számunkra az igazi lelki szabadságot. Ha engedelmeskedünk a te törvényeidnek és nem tekintjük azokat oktalan módon szabadságunk korlátainak, akkor valóban jobbakká válhatunk. Segíts minket, hogy bűneink megvallása után a jó útra térjünk és azon megmaradjunk!

Válasz

2020. január 17. – Péntek

Evangélium

Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, bocsánatot nyertek bűneid.” Ült ott néhány írástudó is. Ezek így gondolkodtak szívükben: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?”
Jézus azonnal észrevette, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt tehát hozzájuk: „Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked: Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!” Az felkelt, fölvette ágyát, és mindannyiuk szeme láttára eltávozott.
Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: „Nem láttunk még ilyet sohasem!”
Mk 2,1-12

2923_0.jpg

Válasz