Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok.

Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre.

Mk 6,30-34

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A mai nap evangéliumi szakasza egyensúlyt mutat a munka és a pihenés, a tevékenység és a felfrissülés között. Az apostolok visszatérnek Jézushoz küldetésükből, fáradtan, mégis örömmel számolnak be tapasztalataikról. Jézus figyel rájuk: egyrészt értékeli elvégzett munkájukat, másrészt tiszteletben tartja emberi igényüket. Pihenésre hívó kérésében ott van az isteni gyengédség, amely nem végkimerülésig hajtja szolgálatba az embert, hanem gondoskodik a lélek és test egyensúlyáról és megújulásáról.

Ugyanakkor az események tovább zajlanak Jézus körül. Amikor látja a sietve érkező, éhező tömeget, „megesik rajtuk a szíve.” Az eredeti görög kifejezés mély belső megrendülést jelent, olyan irgalmat és együttérzést, amely cselekvésre indít. Jézus számára a pihenés fontos, de az ember nyomorúsága még sürgetőbb. Nem utasítja el tehát a hozzá érkezőket, hanem tanítani kezd. Még nem kenyeret oszt, hanem igét, mert tudja, hogy a lélek éhsége megelőzi a testét.

Ebben a történetben Jézus egyszerre tanít meg minket megállni, figyelni önmagunkra, de egyben arra is, hogy maradjunk nyitottak mások szükségére. A keresztény élet ritmusa nemcsak szolgálat, hanem elcsendesedés is, ugyanakkor egyik sem lehet öncélú. Ha Istennel töltjük az időt, érzékenyebbé válunk embertársaink gondjaira. Ha megpihenünk Jézus mellett, készen állunk arra is, hogy újra útra keljünk másokat szolgálva.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy nemcsak szolgálatra küldesz, hanem melletted való időzésre is hívsz. Taníts meg pihenni, hogy ne csak dolgozzam érted, hanem valóban veled éljek! Adj nekem időt a csendre, amikor meghallhatom szavad, és adj erőt a szolgálathoz, hogy segíthessem embertársaimat! Ne engedd, hogy a világ zajában elveszítsem lelkem nyugalmát és békéjét, de ne zárkózzak önmagamba! Add, hogy hozzád hasonlóan, együtt tudjak érezni a keresőkkel, és tanításodat bátran megosszam azokkal, akik kiutat keresnek életük nehéz helyzeteiből!

Válasz

Napi evangélium

Heródes király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze földön elterjedt.

Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze földön elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje, mert Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik azt állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy próféta; olyan, mint egy a többi próféta közül. Ennek hallatára Heródes továbbra is azt gondolta magában: „Ő János, akinek fejét vétettem. Ő támadt fel a halálból.” Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked”. Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is”. A leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Anyja ezt felelte: „Keresztelő János fejét”. Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették.

Mk 6,14-29

100_4037.JPG

Válasz

február 2026
H
K
S
C
P
S
V
elmélkedés

A mai evangéliumi történet nem csupán egy kegyetlen kivégzés elbeszélése a bibliai időkből, hanem komoly lelki tanítás a lelkiismeret, a hatalom és az igazság viszonyáról. Heródes király személye különösen is ellentmondásos: felismeri Keresztelő Jánosban az igaz és szent embert, mégis megöleti őt. Nem gyűlöletből teszi ezt, hanem gyávaságból, a társadalmi elvárások és saját meggondolatlan fogadalma csapdájában vergődve. A félelem és az emberi elvárásoknak való megfelelni akarás végül gyilkos döntésben nyilvánul meg.

Heródes nem nyugodt. Hiába próbálja elhallgattatni a figyelmeztető szót, belül, lelkében tudja, hogy amit tett, az bűn. Ezért gondolja később azt Jézusról, hogy János támadt fel benne, a bűntudat a későbbiekben is nyomasztja. Isten igazsága nem feled, de nem is bosszúálló: inkább újra és újra emlékeztet, hogy térjünk meg, változtassunk helytelen életvitelünkön.

Keresztelő János alakja a bátor tanúságtétel jelképe. Nem saját élete biztonságát keresi, hanem Isten igazságát hirdeti, akár még a hatalommal szemben is. Ő előképe Krisztusnak, aki szintén ártatlanul hal meg. A keresztény ember küldetése, hogy ne hallgasson, amikor szólni kell, és ne féljen, amikor ki kell állni az evangélium mellett, akár áldozatok árán is.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, köszönöm Keresztelő János tanúságtételét, aki nem félt az igazságot kimondani, még a halál árnyékában sem. Add, hogy ne legyek gyáva, ne hallgassak, amikor szólni kell, és ne keressek emberi elismerést! Szabadíts meg az emberek véleményétől való félelemtől, a hatalom vagy a siker csábításától! Tölts el Szentlelkeddel, hogy lelkiismeretem tiszta, szavam pedig bátor legyen! Adj nekem is prófétai lelkületet, amely téged szolgál, és amely az igazságban találja meg a békét!

Válasz

imádság

Uram, köszönöm Keresztelő János tanúságtételét, aki nem félt az igazságot kimondani, még a halál árnyékában sem. Add, hogy ne legyek gyáva, ne hallgassak, amikor szólni kell, és ne keressek emberi elismerést! Szabadíts meg az emberek véleményétől való félelemtől, a hatalom vagy a siker csábításától! Tölts el Szentlelkeddel, hogy lelkiismeretem tiszta, szavam pedig bátor legyen! Adj nekem is prófétai lelkületet, amely téged szolgál, és amely az igazságban találja meg a békét!

Válasz

Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket.

Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra.

Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” Azok elmentek, s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.

Mk 6,7-13

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus küldetést ad tizenkét tanítványának, hogy szóval és tettekkel hirdessék az evangéliumot, megtérésre hívjanak és betegeket gyógyítsanak. Mindezt nem a saját erejükből, hanem annak a hatalomnak birtokában tegyék, amit Jézustól kaptak.

Figyelemreméltó, hogy Jézus szinte semmit nem enged magukkal vinni az útra: nincs kenyér, tarisznya, pénz, csak vándorbot és saru. Ez nem romantikus szegénység, hanem teljes bizalom az iránt, akinek küldetésében járnak. A küldöttek tehát nem az eszközök nyújtotta biztonságukból, hanem a Mesterüktől kapott erőből élnek. Aki így indul útnak, annak elég az isteni gondviselés, és éppen ez teszi hitelessé tanúságtételét és igehirdetését.

Kettesével mennek, mert a tanúságtétel közösségi. Egyedül könnyű elfáradni, magunkba zárkózni, kételkedni. De ha van társunk az úton, akkor egymás hitéből is épülhetünk. A kereszténység nem magánügy, a tanúságtétel nem magánkezdeményezés, a küldött nem magányos vándor, hanem egy közösség tagja, a krisztusi öröm továbbadója.

Ez napjaink igehirdetőire is érvényes. Mi is küldöttek vagyunk. Lehet, hogy nem járunk faluról falura, de a családunkban, munkahelyünkön, közösségünkben felmutatjuk Krisztus szavát és jelenlétét.

Vállaljuk-e, hogy eszköztelenül induljunk? Bízunk-e abban, hogy Jézus megad majd mindent, ami a küldetéshez szükséges?

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus, te ma is hívsz és küldesz. Taníts meg, hogy ne a magam erejére, hanem a te hatalmadra támaszkodjak! Adj bátorságot, hogy merjek elindulni! Küldj mellém testvért az útra, hogy együtt hordozzuk a tanúságtétel örömét és terhét! Add, hogy ne féljünk a visszautasítástól, s hogy ne a siker, hanem a hűség legyen az iránytűnk! Küldd el Szentlelkedet, hogy vezetésével örömmel, egymást támogatva hirdessük az evangéliumot, és képesek legyünk gyógyítani irgalommal és szeretettel!

Válasz