Napi evangélium

Aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor átadnak benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek. Hiszen nem ti fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek. Halálra adja akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam mindenki gyűlölni fog titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.

Mt 10,17-22

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Krisztus születése új életet jelent minden hívő számára, ugyanakkor új tanúságtételt kíván tőlünk. Ezt üzeni nekünk Szent Istvánnak, az Egyház első vértanújának mai ünnepe. Személyét, életét az Apostolok Cselekedeteiből ismerjük. Az egyik első diakónus ő, akit az apostolok választottak ki az özvegyek és rászorulók szolgálatára. István buzgón végzett karitatív tevékenysége mellett kitűnt azzal, hogy bölcsességgel és a Szentlélekkel eltelve hirdette Jézus Krisztus evangéliumát. Beszédeiben bátran szembesítette hallgatóit hitetlenségükkel, ezért a zsidó vallási vezetők haragra gerjedtek ellene, hamis tanúk bevonásával bíróság elé állították, halálra ítélték, majd megkövezték.

Szent István vértanú ünnepén az Egyház nem elvonul karácsony másnapján, hanem újra kimondja az igazságot, amely a világot mindig zavarba hozza. Aki Krisztushoz tartozik, annak élete nem mindig kényelmes. Jézus követése bátor döntést kíván nap mint nap. A tanítvány útja nem könnyű, de mindig célba ér.

Szent István az első volt, aki életével tanúsította: Jézus nemcsak egy tanító, hanem az élő Isten. István nemcsak hirdette az evangéliumot, hanem úgy is élt – irgalmasan, bölcsen, szelíden. Amikor pedig élete veszélybe került, nem magát védte, hanem Krisztust vallotta meg. És a Szentlélek szólalt meg általa.

A világ nem mindig fogadja el, amit képviselünk, s akiről tanúságot teszünk. Lehet, hogy egyesek kigúnyolnak minket, mások pedig közömbösen tekintenek ránk. De Jézus nem azt ígéri, hogy népszerűek leszünk, hanem hogy vele győzni fogunk.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Szent István vértanúd ünnepén hozzád fordulunk: adj nekünk bátor szívet, hogy soha ne tagadjunk meg téged! Adj alázatos lelket, amely tanúságot tesz rólad minden helyzetben! Taníts minket szeretni azokat is, akik nem értenek velünk egyet, és akik rosszat tesznek nekünk! Ne engedd, hogy a félelem elnémítson bennünket, hanem erősíts a Szentlélek által, hogy hűségesek maradjunk hozzád életünk minden napján, és ragaszkodjunk hitünkhöz a nehézségben is! Szent István vértanú, könyörögj értünk, hogy állhatatosan kövessük Krisztust és elnyerjük az örök életet!

Válasz

vangélium
Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!

Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével, Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.

A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.” Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!

Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: „Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az Úr hírül adott nekünk!” El is mentek sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.

Lk 2,1-20

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A pásztorok példája

Karácsony napján talán egy kicsit mindannyian olyanok vagyunk, mint az egykori betlehemi pásztorok, akiknek fejében ott motoszkál a kérdés: mit kezdjünk azzal, amit az angyalok mondtak? Gondoljunk csak bele: éjszaka, a pusztában egyszer csak megjelenik egy angyal, és azt mondja, hogy megszületett a Megváltó. Ez nem valami fantasy film, nem egy kitalált mese, hanem az első karácsony éjszakája. Akkoriban a pásztorok munkája kemény volt, minden pillanatban ébernek kellett lenniük, mert a nyájat, a rájuk bízott bárányokat sokféle veszedelem fenyegette. A pásztorokat kevés tisztelet övezte, az angyalok mégis nekik jelentik be először a Megváltó születését. Ez nem véletlen. Isten nem a hatalmasokat vagy befolyásosakat keresi először, hanem azokat, akik nyitott szívvel várják jövetelét. Az első emberek, akik meghallják az örömhírt, nem királyok, nem tudós”

A betlehemi pásztorok a hit egyszerűségének és az Istenben való bizalom példái számunkra. Nem kezdtek mérlegelni, hanem „sietve mentek” Betlehembe. Azoknak, akik mindent túlgondolnak és ezerszer megfontolnak, a pásztorok példát mutatnak, hogy Isten útmutatásait kérdések nélkül is bármikor lehet és érdemes követni. Akik pedig mindent halogatnak és késlekednek döntést hozni, kövessék a pásztorok bátorságát és induljanak! Amikor életünket összekuszálják a kétségek, a bizonyítási kényszer és annak vágya, hogy mindent az ellenőrzésünk alatt tartsunk, a pásztorok arra emlékeztetnek minket, hogy az Istenhez vezető út nem bonyolult labirintuson át, hanem a szív egyszerűségén keresztül vezet.

Az evangélium azzal fejeződik be, hogy a pásztorok hazatértek. Hazatértek, de már más emberekként. Többé már nem a Messiást váró emberek, hanem a Megváltót felismerő emberek. Karácsony után is visszatérünk a mindennapokba, de ha valóban találkoztunk Krisztussal, akkor bennünk is valami megváltozik. Isten jelenléte alakítsa át a szívünket!

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, ma éjjel én is útra keltem. A sötétből, a pusztaságból jövök, mint a pásztorok, akik csak egy hangot hallottak és elindultak. Köszönöm, hogy nem kell tökéletesnek lennem, csak nyitottnak. Mutasd meg magad ott, ahol nem is számítok rád, a hétköznapiban, a csendben, a másik emberben. Adj nekem szívet, ami befogad téged! Adj lábat, ami elindul feléd! Adj ajkat, ami nem hallgat, ha rólad van szó! Szüless meg bennem, megváltó Jézus!

Válasz

Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét.

Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a prófétai szavakra nyílt az ajka: „Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét; erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka által, megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban járjunk előtte napról napra, amíg élünk.

Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől, amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a béke útjára vezérelje.”

Lk 1,67-79

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Zakariás imája, amit a mai evangéliumban olvasunk, folytatja Mária Magnificat-ját, hálaadó énekét.

„Meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból” – mondja Zakariás. Jézus eljövetelét nem valami földi fényként, hanem új hajnalként, mennyei világosságként írja le. Ez a fény nem csupán világít, hanem gyógyít is, Isten irgalmát közvetíti, az emberek szívébe békét hoz.

Ki vagyok én ebben a történetben? Én vagyok az, aki a bűnök sötétségében ül és a megváltásra vár. Az én lépteimet akarja Isten a béke útjára vezetni.

A várakozás ideje tehát nem tétlen, hanem szívemet formáló, életemet átalakító idő. A némaságban, az elcsendesedésben érlelődik meg bennem is az isteni szó, hogy egy napon új szó szülessen ajkamon, a hála, a hit, a bizalom szava.

Zakariás jövendölése nemcsak Jánosról szól, hanem az én sorsomról is. A prófécia szerint Isten nem felejtett el minket, és nem feledte ígéreteit. Jézusban, a felkelő Napban, új nap virrad, amely a megváltás fényét hozza az emberiség számára. Ez a fény ma is látható, megtapasztalható: a szentségekben, az isteni Igében, a megbocsátásban, amelyben részesülünk Istentől és amelyet mi is gyakorlunk embertársaink felé.

Vajon mit mondanék, ha hosszú hallgatás után újra megszólalhatnék? Mi lenne az első szavam Istenhez? Zakariás hálát mondott. Talán nekem is ez lenne az első és legigazabb szó. Talán az egyetlen, amivel beléphetek az ünnep ajtaján.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Istenem! Köszönöm, hogy meglátogatsz engem is, ahogy meglátogattad népedet az idők teljességében. Köszönöm, hogy nem hagysz magamra, hanem világosságot gyújtasz életem sötétségébe. Szüntesd meg bennem a zajt, a kételyt, a félelmet, mindazt, ami eltávolít tőled! Segíts, hogy a közelgő ünnepen ne csak ajándékokat, hanem téged magadat fogadjalak szívembe! Vezess a béke és az irgalom útján! Tisztítsd meg szívemet, hogy bennem is ragyogjon Krisztusnak, a világ Világosságának fénye! Adj bátorságot ahhoz, hogy életemmel tanúságot tegyek arról: te vagy az, aki szabadítást, megváltást és új kezdetet hozol minden ember számára!

Válasz

Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.”

Lk 1,57-66

100_4037.JPG

Válasz