Napi evangélium

Nem megszüntetni jöttem a törvényt, hanem tökéletessé tenni.

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony, mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből egy „í” betű sem, sőt egy vessző sem, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.

Mt 5,17-19

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat” – ez a kijelentés tisztán és határozottan helyezi el Jézust a kinyilatkoztatás és az üdvtörténet folyamatában: nem megszüntetni, hanem beteljesíteni akarja az ószövetségi törvényt. A törvény, amelyet Isten adott Mózesnek, valamint a próféták tanítása nem vált feleslegessé Jézus eljövetelével, hanem új értelmet nyer általa.

Könnyen gondolhatnánk, hogy a szeretet parancsa egyszerűsíti vagy felülírja a tízparancsolatot és a régi törvényeket. De Jézus nem töröl el egyetlen előírást sem, hanem a parancsok lényegére irányítja figyelmünket. A törvények megtartása nem lehet öncélú, hanem ez a szeretet útja, amely az Istenhez vezet.

A legkisebb parancs is fontos – mondja Jézus. Ez figyelmeztetés azok számára, akik igénytelenek a lelki dolgokkal kapcsolatban. Sokszor érezzük a keresztény élet szabályait nehéznek vagy korlátozónak, de ha Krisztus szemével nézünk rájuk, felfedezzük, hogy minden parancs mögött a szeretet áll, és minden tiltás mögött az élet védelme.

Jézus személyében testet öltött az irgalom, az igazságosság, a tisztaság, a hűség és a bizalom. A keresztény ember nem egy kőtáblát szorongat a kezében, amire ránéz, ha eltéved az élet útvesztőjében, hanem egy élő személyt követ, Jézus Krisztust. Az ő tanítványának lenni azt jelenti, hogy a szeretet logikáját követjük, azaz sosem elégszünk meg a minimummal, hanem mindig a szeretet teljességére törekszünk.

A keresztény nem a szabályok embere, hanem a szeretet embere – aki nem eltörli, hanem betölti a törvényt, mert megérti annak lelkét. És ez a lélek: Krisztus. Mert ő maga a törvény teljessége – a testté lett szeretet.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te nem azért jöttél, hogy eltöröld a törvényt, hanem hogy beteljesítsd a szeretet által. Taníts meg engem is úgy élni, hogy ne a betűt kövessem, hanem a Szentlélek útmutatása szerint cselekedjek! Segíts, hogy ne elégedjek meg a minimum teljesítésével, hanem legyek kész önzetlenül adakozni, szolgálni, szeretni, megbocsátani! Add, hogy életem a te tanításodat tükrözze, és így másokat is hozzád vezessek!

Válasz

Ti vagytok a világ világossága.

Jézus így tanított a hegyi beszédben: „Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”

Mt 5,13-16

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A keresztségben kapott isteni élet nem pusztán lelki ajándék, hanem küldetés is: hatással kell lenni a világra. Sóként megőrizni az élet ízét, világosságként megtörni a sötétséget – ez minden keresztény ember hivatása.

A só csak akkor ér valamit, ha belekeveredik az ételbe, és a fény csak akkor világít, ha nem rejtik el. Jézus tanítása arra hív, hogy ne zárkózzunk be, ne rejtőzzünk el a hitünkkel, hanem jelenlétünkkel, döntéseinkkel, kapcsolatainkkal „ízesítsük” a világot. Nem harsány módon, hanem csendes, de következetes élettel, amely Krisztusra irányítja a figyelmet. A megbocsátás, a becsületes szó, az őszinte mosoly néha többet jelent, mint hosszú kioktatások.

A só láthatatlanul hat, tartósít vagy ízt ad az ételnek, tehát nem önmagáért van. A keresztény ember is akkor tölti be hivatását, ha nem magát hirdeti, hanem Krisztust, és jelenléte csendesen, mégis érzékelhetően formálja a környezetét.

A világ világosságává válni azt jelenti, hogy Isten fénye tükröződik rajtunk. Egyetlen gyertya fénye is képes megvilágítani egy sötét szobát. A keresztény ember világossága nem önmagára irányul, hanem Istenre mutat. „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jócselekedeteiteket, és dicsőítsék mennyei Atyátokat.” Ez a keresztény tanúságtétel célja: aki Istennel él, az másokat is segít hozzá közelebb kerülni.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te azt mondtad: „Ti vagytok a föld sója és a világ világossága.” Köszönöm, hogy hivatásom a rólad való tanúságtétel. Add, hogy ne rejtsem el a fényt, amit te gyújtottál meg bennem! Taníts meg csendesen hatni, önzetlenül adni, és világítani ott, ahol sötétség és bizonytalanság van! Segíts, hogy életem ne öncélú legyen, hanem másokat is hozzád vezessen!

Válasz

Napi evangélium
Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.

Abban az időben, Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:

„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.

Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.

Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.

Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.

Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.

Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.

Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.

Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.

Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben”

Mt 5,1-12

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A boldogság-mondások Jézus hegyi beszédének nyitánya, a keresztény élet alapja. A világ másként képzeli a boldogságot: gazdagság, siker, kényelem, önérvényesítés. Jézus ezzel szemben olyan embereket nevez boldognak, akik szegények, sírnak, üldözöttek, békét keresnek, irgalmasok, sebezhetőek, nyitottak és tisztalelkűek.

Ez a tanítás nem csupán erkölcsi útmutatás, hanem egyúttal Jézus önarcképe. Amit mond, azt ő maga is éli. Ő az, aki szegény lett értünk, aki többször sírásra fakadt, aki békét hirdetett és irgalmat gyakorolt. A boldogságokkal tehát nemcsak utat mutat, hanem meghív minket, hogy kövessük példáját. A boldogságok nem kívülről ránk kényszerített szabályok, hanem valóban meghívások. Mindegyik mögött ott rejtőzik az isteni szeretet, amely formálni akar bennünket.

Boldognak lenni azt jelenti, hogy Istenhez tartozom, bármilyen körülmények között is élek. Az igazi boldogság nem a világ visszajelzéseiből fakad, hanem abból, hogy Jézus tekintete rajtam nyugszik.

A boldogságok ma is élnek azokban, akik másokat szolgálnak, megbocsátanak, békét teremtenek, nem viszonozzák a rosszat. Lehet, hogy nem kapnak evilági elismerést, de Isten országa az övék. A Jézus által meghirdetett boldogság tehát nem elérhetetlen magaslat, hanem Isten szívének közelsége. Aki Jézus szemével látja önmagát és a világot, részesül a boldogságból.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te nemcsak tanítottál a boldogságról, hanem életeddel példát adtál nekünk. Segíts, hogy ne a világ hamis ígéreteit keressem, hanem a te tanításod szerint éljek! Add, hogy merjek szegény lenni, irgalom legyen a szívemben, és tiszta legyen a lelkem! Taníts sírni azokkal, akik sírnak, és békét vinni oda, ahol háborúság van! Ha üldöznek, emlékeztess arra, hogy a te országodban megkapom jutalmam! Vezess az igazi boldogság útján!

Válasz

Napi evangélium

Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!

Abban az időben így beszélt Jézus a zsidó tömeghez: „Én vagyok a mennyből alászállott, élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké fog élni. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.” Vita támadt erre a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez az égből alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak! Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.

Jn 6,51-58

100_4037.JPG

Válasz