Napi evangélium

Megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.

Egy alkalommal: Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség.” Nátánáel megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus így felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.” Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.” Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél.” Majd így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.”

Jn 1,47-51

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

„Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.” Ez a rövid mondat elég ahhoz, hogy Nátánáel felismerje: itt valaki nemcsak a szavait hallja, hanem a szívét is látja. A fügefa a békesség, az elmélkedés, sőt a törvény tanulmányozásának helye is volt, a konkrét esetben bizonyára a törvénytudók találkozási helye. Amikor Jézus azt mondja: „láttalak”, ez nem azt jelenti, hogy észrevette őt valahonnan messziről. Inkább ezt: ismerlek téged. Ismerem a gondolataidat, a kérdéseidet, a rejtett imáidat, a kételyeidet, a vágyakozásodat. Még azt is tudom, amit te talán még meg sem fogalmaztál magadnak.

Ez a felismerés döbbenti meg Nátánáelt: Jézus nemcsak egy tanító, nem csupán egy próféta, hanem képes betekinteni az emberi szív legrejtettebb zugába is. Ő nemcsak az arcokat ismeri, hanem az emberi történeteket is, amelyekről senki más nem tud. Nátánáel hirtelen rájön: a Messiás nemcsak külső csodákkal fog hatni, hanem úgy szólít meg, hogy belül változtatja meg az embert.

Isten láthatatlan szolgái – Szent Mihály, Gábor, Rafael főangyalok, akiket a mai napon ünneplünk – nemcsak az ég lakói, hanem küldöttek, hírnökök, oltalmazók. Mihály a küzdelem angyala, ő emlékeztet arra, hogy a gonosz elleni harc valóságos, de nem vagyunk egyedül. Gábor a hírnök, az örömhír hozója, aki Máriának és Zakariásnak is közvetítette Isten szavát. Rafael a gyógyító, az úton lévők kísérője és a testi-lelki sebek orvosa.

A három főangyal azt üzeni nekünk a mai napon, hogy Isten nem távoli uralkodó, hanem jelen van az emberi történelemben, küzdelmeinkben, útkereséseinkben és fájdalmainkban.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy ismersz engem és ismered szívem szándékait. Köszönöm, hogy a téged szolgáló angyalokat elküldöd hozzánk, hogy minket segítsenek. Mihály védjen a kísértés és a gonosz ereje ellen! Gábor tanítson meghallani Isten szavát! Rafael kísérjen utamon és hozzon gyógyulást testemnek és a lelkemnek! Uram, add, hogy ne csak a földi dolgokat lássam, hanem felismerjem az isteni világ közelségét! Köszönöm, hogy tanúja lehetek annak, amit csak a hit szemével lehet látni.

Válasz

Napi evangélium

Aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb.

Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a legnagyobb közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb. Ekkor János vette át a szót: Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött ki a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt. Jézus így válaszolt: Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.

Lk 9,46-50

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A tanítványok azon vitatkoznak, ki a legnagyobb közülük. Talán nem is tudatosan, de elkezdik egymással összehasonlítani magukat, pedig elég volna az, ha Mesterükhöz válnának egyre jobban hasonlóvá. Ők mégis egymással foglalkoznak. Ki tett többet? Ki áll közelebb Jézushoz? Ki értett meg többet a Mester tanításából? Ki imádkozik többet? A kérdés önmagában nem bűnös, de könnyen elvezet a szeretet helyett a versengéshez. Szent Lukács evangélista megdöbbentő őszinteséggel mutatja meg az emberi gyengeséget: bizony, még Jézus közvetlen közelében is felüti fejét a versengés, az önérvényesítés vágya. Ki a legnagyobb?

Jézus nem korhol, nem szid, hanem szemléletes módon tanít. Egy gyermeket állít közéjük. Egy kicsi, törékeny, senkit sem lenyűgözni akaró gyermeket, aki nem kér rangot, nem akar uralkodni. Az igazi nagyság nem mások fölé emelkedik, hanem lehajol másokhoz. Az lesz nagy, aki nem akar az lenni.

A közösségeinket sokszor a versengés, a véleménykülönbségek, az összehasonlítgatások sebzik. Pedig Jézus világosan mondja: „aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb.”

Az evangélium önvizsgálatra hív: engedd el az összehasonlítást! Ne akarj nagyobb lenni másoknál, inkább maradj hűséges Istenhez! Ne félj attól, ha valaki más utakon, más formában, de ugyanazt a Jézust követi. A Lélek mindig nagyobb, mint amit mi képesek vagyunk átlátni.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Szabadíts meg a versengés lelkületétől! Ne akarjak többnek látszani másoknál, hanem taníts meg úgy szeretni, mint te: csendesen, szelíden, önmagamról megfeledkezve! Add, hogy ne keressek rangot, dicséretet, elismerést, hanem elég legyen tudnom: ha a legkisebbel jót teszek, neked szolgálok! Segíts, hogy a kicsikben téged lássalak, és neked szolgáljak!

Válasz

evangélium

Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Erről mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így szólt hozzá: Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben! – A fiú azt válaszolta: Nincs kedvem!, de később megbánta, és mégis kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: Szívesen, uram!, menni azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.”

Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők megelőznek bennetek Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők viszont hittek neki. És ti, akik mindezt láttátok, még utólag sem tértek jobb belátásra, hogy higgyetek neki!”

Mt 21,28-32

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Indulj az Úr szőlőjébe!

Jézus példabeszéde két fiúról szól, akiket az apjuk a szőlőbe küld dolgozni. Az első nemet mond, de később meggondolja magát, és mégis elmegy. A másik azonnal igent mond, de mégsem indult dolgozni. A kérdés, amit Jézus a főpapokhoz és a vénekhez intéz, egyszerű: „Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” A válasz egyértelmű: az első.

Ez a példabeszéd nem csak az egykori vallási vezetőknek szólt, hanem nekünk is. A keresztény élet nem a szavakban, hanem a cselekedetekben mutatkozik meg.

A példabeszéd mélysége abban rejlik, hogy Jézus elismeri a változás lehetőségét. Az első fiú nemet mond, lázad, elutasít, de aztán felülvizsgálja döntését. Ez a megtérés, ami Jézus tanításában különös hangsúlyt kap: nem az számít, ki milyen múlttal vagy háttérrel indul, hanem az, hogyan válaszol végül Isten hívására. Ezért megelőzik a vámosok és utcanők az írástudókat az Isten országában, mert ugyan a bűneik nem kisebbek, de készek a megtérésre, életük megváltoztatására.

A történet kulcsa a hiteles válasz. Isten nem tökéletességet vár, hanem őszinteséget és készséget a megtérésre. Sok esetben elsőre rossz, elhamarkodott döntést hozunk: nemet mondunk, visszautasítunk egy kérést, elfordulunk attól, akinek segítségre volna szüksége. De nem feltétlenül ez a végső szó, mert utólag beláthatjuk a hibát és javíthatjuk azt.

Isten nem a látszat szerint ítél, hanem a szív szándékát és a cselekedetek igazságát nézi. Lehet, hogy utunk nem mindig nyílegyenes, de ha készen állunk, a szőlőbe még most is beléphetünk.
folyt.

Válasz

ajándéka. Sokan úgy érzik, lemaradtak, elkéstek, hogy a korábbi döntéseik végleg kizárták őket a szolgálatból, Isten közelségéből. Jézus példázata éppen ezt az elképzelést cáfolja meg. Az első fiú bár nemet mondott, hamarosan belátta hibáját, mert lelkében történt valami: felismerés, bűnbánat, változás, ami új irányba fordította. Ez a fordulat a megtérés lényege.

Isten nem úgy tekint ránk, hogy élettörténetünk adatait, eseményeit vizsgálja: mit rontottunk el, hol mulasztottunk, mikor tévedtünk. Ő mindig a jelen lehetősége felől közelít: mit vagyunk hajlandók most tenni? Lehet, hogy múltunkat bűn, félelem, közöny vagy dac árnyékolja be, de ha most válaszolunk hittel és engedelmességgel, akkor a szőlőskert kapuja számunkra is nyitva áll.

A szőlőbe való belépés a lelki megmozdulás eredménye. A megtérés nemcsak a bűnök megbánása, hanem készség, hogy elkezdjem azt, amit eddig halogattam. Az Istennek való engedelmesség olyan út, amelyen soha nem késő elindulni.

Ezt az üzenetet hordozta a múlt vasárnapi evangélium, amely a nap különböző óráiban dolgozni kezdő munkásokról szólt, de ugyanezt erősíti meg a jobb lator esete is. Ő az életének utolsó perceiben mondta ki, hogy Jézustól várja az üdvösséget. Jézus ezt nem tartotta későinek, hanem elegendőnek látta: „Még ma velem leszel a paradicsomban.” Ez az evangélium reménye: Isten nemcsak a korai engedelmességet áldja meg, hanem minden őszinte megtérést, bármikor is történjen az. És aki egyszer belép az Úr szőlőjébe, azt többé már nem a múltja határozza meg, hanem az, hogy ma végre munkához látott. A szolgálatot, az örömöt, az Atyával való közösséget senkitől nem vonják meg, aki elindul, bármilyen későn is tette meg az első lépést.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Néha olyan könnyen mondok igent neked, de aztán szavaimat mégsem követi cselekedet. Máskor nemet mondok, félelemből, gyengeségből, vagy mert nem értem még a hívásodat. Kérlek, adj őszinte szívet, amely nem elégszik meg a látszattal, hanem kész teljesíteni akaratodat! Ne engedd, hogy szavaim ellentmondjanak tetteimnek! Adj bátorságot újrakezdeni, ha hibáztam, és kitartást végigmenni az úton, ha elindultam!

Válasz