Napi evangélium

Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok!

Abban az időben Jézus így szólt az őt követő emberekhez: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítelek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.”

Mt 11,28-30

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Bizonyos bibliai szavak jelentését alig értjük már, ami megnehezíti Jézus kijelentéseinek megértését. Az iga egy mezőgazdaságban használt eszköz, amelyet a teherhúzó állatok, például lovak vagy ökrök nyakába helyeztek. Ez az eszköz tette lehetővé az állat erejének felhasználását a föld megműveléséhez vagy szekerek vontatásához, illetve az iga segítségével tudta az állatot irányítani gazdája. Az iga tehát terhet, az állatra nehezedő terhet jelent, átvitt értelemben pedig az emberre nehezedő terheket vagy kényszerből végzett munkát. A leigázott, elnyomott, függőségbe került állapot sem az egyének, például a rabszolgák, sem a népek számára nem volt kellemes helyzet. A zsidó nép, a választott nép története során többször megélte akár saját uralkodója, akár idegen népek részéről az erőszakos elnyomást, ami súlyos igaként nehezedett az emberekre. Az iga levétele a terhektől, az elnyomástól való megszabadítást jelenti.

A megfáradtaknak, a terhek alatt görnyedőknek mondja Jézus a mai evangéliumban: „vegyétek magatokra igámat!”, majd pedig hozzáteszi, hogy az ő igája édes. A mi Urunk nem tesz egy újabb terhet a nyakunkra, hanem segíteni akar nekünk terheink hordozásában. Jézus igáját magamra venni azt jelenti, hogy nem a magam feje után megyek, hanem Isten akarata vezet életemben. Jézus igája alatt megértem, hogy amikor valóban Isten irányítja életemet, akkor nyugalmat találok.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Mindenható Istenünk! Jézus Krisztus a te országod, az Isten országa örömhírét hirdette. Gyógyulást hozott a betegeknek és szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn és a gyengeség. Világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk! Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig Jézusra, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de az élet teljessége azoknak, akik befogadják őt szívükbe!

Válasz

Napi evangélium

Mennyei Atyátok nem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.

Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, és egy elcsatangol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyen, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony mondom nektek: jobban örül neki, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”

Mt 18,12-14

Válasz

elmélkedés

Nem is olyan nehéz eltévednie, elszakadnia a nyájtól egy báránynak. Elég, ha néhány pillanatra nem figyel a pásztor. Nem feltétlenül hibáztatni akarom a pásztort, de mégiscsak az ő feladata, az ő felelőssége, hogy vigyázzon valamennyi bárányra. Persze hibáztathatjuk a bárányt is, hogy ő szakadt le a csoportról, ő nem haladt együtt a többiekkel, ő nem figyelt a pásztor utasításaira, ő nem követte a pásztort. De ne keressük, hogy ki hibázott, mert nem ez a lényeg.

Jézus példabeszéde a bűnös emberről és az őt kereső irgalmas Istenről szól. És ebben a tanításban nem esik szó arról, hogy a pásztor hibáztatja a bárányt. Amikor pedig végre megtalálja, akkor nem megbünteti, hogy elkóborolt, hanem örül neki és hazavezeti. A tanítás tanulsága világos számunkra. Isten egyetlen emberről sem mond le. Mindent elkövet annak érdekében, hogy a bűnben élő, az Isten szeretetétől elforduló embert visszafogadhassa szeretetébe. Embereket és üzeneteket küld, figyelmeztet, megtérésre akarja bírni a bűnösöket. A megtérés pedig megtalálás. A korábban bűnös, de most megtérő ember ráébred, hogy az irgalmas Isten megkereste és megtalálta őt. Mert valójában nem a bárány keresi a pásztort, hanem a jó Pásztor keresi az elveszett bárányt.

Ne féljünk a megtéréstől! Ne féljünk attól, hogy Isten megtalál minket! Nem büntetésre számíthatunk tőle, hanem szeretetet, megbocsátást, kegyelmet kapunk.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Irgalmas Istenünk! Tudjuk, hogy az igazi bűnbánat nem a büntetéstől való félelemből fakad, hanem az irántad érzett szeretetből. Szeretetünket azzal fejezzük most ki, hogy irgalmadban bízva és megbocsátásodat kérve bűnbánatot tartunk, elvégezzük szentgyónásunkat. Vezess minket adventi utunkon, hogy karácsony éjjelén találkozzunk majd az emberré lett szeretettel, Jézus Krisztussal, aki a te irgalmadat hozta el egykor és hozza el ma is a világba!

Válasz

napi evangélium

Hány kenyeretek van?

Abban az időben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy hegyre, és leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget, és lába elé tették őket. Valamennyiüket meggyógyította. Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult, és magasztalta Izrael Istenét. Jézus akkor összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.” A tanítványok erre megjegyezték: „De honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?” Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét, és néhány apró halunk” – felelték. Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze.

Mt 15,29-37

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Hét kenyér és néhány apró hal. Kevés étel ez, elfér egyetlen kosárban. Aztán a történet végén hét kosárnyi a maradék, pedig közben több ezren jóllaktak. Máté evangélista a későbbiekben leírja, hogy „az asszonyokon és a gyermekeken kívül mintegy négyezer férfi evett” (Mt 15,38). És mégis marad hét kosárnyi kenyér. Ez a csoda, a kenyérszaporítás csodája a bőségről, a bőkezűségről szól.

Amikor Isten ad valamit, akkor bőséggel ad. Ő nem szűkmarkú, nem fukar, nem méricskél, nem kicsinyes, hanem bőséggel ad az ember számára. Isten csodálatos tulajdonsága a bőkezűség. Kegyelmét, irgalmát és szeretetét bőven adja azoknak, akik hittel fordulnak hozzá. Nagylelkűségének és bőkezűségének csodálatos ajándéka, hogy saját Fiát küldte el a világba, hogy megváltson minket.

A javakban való bőség, az anyagi jólét sokakat pazarlóvá, felelőtlenné tesz. Az evangélium számukra fontos figyelmeztetést tartalmaz. Jézus nagylelkűsége, a bőség nem ösztönzi pazarlásra a jelenlévőket, hiszen a maradékot összegyűjtik, s másnap nyilvánvalóan elfogyasztják.

Utánozzuk a bőkezű Istent és legyünk nagylelkűek! Ne az anyagi javak gyűjtése legyen számunkra az elsődleges, hanem az adakozás. Adjunk bátorítást, segítséget, időt, figyelmet embertársainknak, és a megbocsátás terén is legyünk nagylelkűek! Adjunk örömmel, legyünk jókedvű adakozók!

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Urunk, Istenünk! Tőled kérjük és várjuk az újrakezdést, lelki életünk megújítását. Ha nem ezt tennénk céltalan bolyongás és hasztalan útkeresés volna számunkra az adventi időszak. Rád bízzuk a vezetést, hogy valóban megérkezhessünk célunkhoz, a Megváltóval való találkozáshoz. Rád bízzuk magunkat, aki új álmokat, célokat, látomásokat állítasz elénk, egyszóval egy új jövőt. Félretesszük egyéni terveinket és kicsinyes igényeinket, elfeledjük földhözragadt céljainkat és rövidtávú elképzeléseinket, és a te útmutatásodra bízva magunkat elindulunk, mint zarándokok. Adventi zarándokutunk és végső soron egész életutunk csak akkor nyer értelmet, ha magával ragad minket az utánad való vágyakozás. Segíts minket, hogy megtegyük az utat lépésről lépésre Betlehemig, a jászolig, a Gyermekig!

Válasz

Napi evangélium

Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura!

Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”

Lk 10,21-24

100_4037.JPG

Válasz