Naapi evangélium

Asszony, miért sírsz? Kit keresel?

A hét első napján, (Húsvétvasárnap) kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment Jézus sírjához. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” vagyis „Mester”! „Ne tartóztass! – felelte Jézus. Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent.

Jn 20,1-2.11-18

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Szent Mária Magdolna az evangéliumok egyik különleges nőalakja. Neve utalás a helyre, ahonnan származik, ő a Magdala városából való Mária. Lukács evangéliuma szerint hét ördögöt űzött ki belőle Jézus (vö. Lk 8,2), vagyis mély lelki gyógyulásban részesült, és ettől kezdve teljes szívével követte Jézust, a tanítványa lett.

Mária Magdolna jelen volt Jézus keresztjénél a Golgotán, amikor a legtöbben elhagyták őt, és ő volt az, aki húsvét hajnalán elsőként ment a sírhoz. A mai evangélium megdöbbentően szép és személyes: Mária Magdolna keres, sír, nem érti, miért üres a sír, hol van az Úr teste. Annyira elmerül fájdalmában, hogy a feltámadott Jézust is összetéveszti a kertésszel. Ekkor Jézus saját nevén szólítja meg: „Mária!”

Ebben a pillanatban minden megváltozik. Egy szó, egy név és a sötétség, a fájdalom, a halál árnyéka helyett a feltámadás világossága tör be Mária szívébe. Ő az első tanú, az apostolokhoz induló küldött, aki hírt visz a feltámadásról: „Láttam az Urat!”

A feltámadt Jézus és Mária Magdolna találkozása egy mély, bensőséges pillanat. A feltámadás nem elvont igazság, hanem személyes kapcsolat. Mária Magdolna példája ma is utat mutat: ha keresünk, ha sírunk, ha nem értünk, Jézus akkor is jelen van. És ha engedjük, hogy megszólítson, akkor megtapasztalhatjuk a feltámadás erejét.

Mária Magdolna alakja emlékeztet arra is, hogy Isten kegyelme képes gyökeresen újjáteremteni az embert. A bűnből és a lelki sebzettségből indult el, de a feltámadás örömhírének első hirdetője lett. Az Úr nemcsak meggyógyította, hanem misszióba küldte őt. A húsvéti küldetést mi is megkapjuk, nekünk is el kell mondanunk, hogy találkoztunk a feltámadt Krisztussal, láttuk az Urat.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus, aki a sír sötétségében is életet fakasztottál, szólíts engem is nevemen, mint Mária Magdolnát! Ismered könnyeimet, fájdalmaimat, kételyeimet, és mégis hívsz, hogy találkozzak veled. Köszönöm, hogy nem múltammal, hanem jövőmmel törődsz. Köszönöm, hogy küldetést adsz, bár olykor bátortalan vagyok. Add, hogy Mária Magdolnához hasonlóan én is felismerjelek a legváratlanabb pillanatokban, és engedjem, hogy a feltámadás új emberré formáljon! Ne engedd, hogy megálljak a sírnál, hanem induljak és vigyem a feltámadás hírét!

Válasz

Napi evangélium

Ki az én anyám, és kik az én rokonaim?

Egy alkalommal Jézus éppen a népsokaságot tanította. Eközben anyja és rokonai odaérkeztek, és kint várakoztak rá, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt is Jézusnak: „Anyád és rokonaid kint várnak, és beszélni akarnak veled.” Jézus erre így válaszolt annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én rokonaim?” Majd kitárta kezét tanítványai felé, és így szólt: „Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.”

Mt 12,46-50

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A mai evangéliumi jelenet első olvasatra meglepő. Jézus ezt mondja: „Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.”

Jézus nem tagadja meg édesanyját, Máriát és rokonait sem, hanem kitágítja a család fogalmát: az Istenhez tartozás már nem vér szerinti, hanem szívbéli kapcsolat kérdése. Ilyen módon nem lebecsüli a természetes emberi kötelékeket, hanem Isten új, lelki családjára irányítja a figyelmünket, arra a közösségre, amelynek alapja az Isten iránti engedelmesség.

Jézus kijelentése elköteleződésre hív. Nem elég őt ismerni vagy hallgatni tanítását. A Jézussal való kapcsolatunk alapja az Atya akaratának való engedelmesség. Ahogyan ő megtette mindazt, amit az Atya kért, ugyanúgy kell nekünk is Isten akaratát teljesítenünk.

Ugyanakkor ez a jézusi kijelentés felszabadító is. Nem számít, honnan jövök, milyen múlt van mögöttem, ki mit gondol rólam. Ha engedelmesen Isten útját keresem, Jézus engem is a testvérének nevez. Ez a valódi istengyermeki méltóságunk: Isten családjához tartozhatunk.

Jézus testvérei vagyunk, ha engedjük, hogy az Atya szava ne csak fülünknek szóljon, hanem irányítsa életünket. Az Egyházat, a krisztusi közösséget, Jézus családját nem evilági érdekek, hanem a szeretet tartja össze.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy nemcsak tanítóm vagy, hanem testvérem is akarsz lenni. Köszönöm, hogy nem zársz ki senkit közösségedből, hanem meghívsz mindenkit, aki az Atya akaratát keresi. Add, hogy ne csak hallgassam igédet, hanem válaszoljak is rá jócselekedetekkel! Adj nekem engedelmes szívet, amely nem a saját útját akarja járni, hanem elfogadja a te irányításodat! Hadd tartozzam hozzád nemcsak névleg, hanem életformámmal is, mint aki valóban testvéred vagyok, és aki veled él, szolgál és szeret!

Válasz

Napi evangélium

Mester, jelet szeretnénk tőled látni.

Néhány írástudó és farizeus így szólt egyszer Jézushoz: „Mester, jelet szeretnénk tőled látni.” Jézus így válaszolt: „Ez a gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia három nap és három éjjel a föld szívében. A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására. Ámde itt nagyobb van, mint Jónás. Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, hiszen ő a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. Itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon.”

Mt 12,38-42

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A farizeusok és írástudók jelet kérnek Jézustól. Kérésük mögött nem hit, hanem kétely és elutasítás húzódik. Jézus nem teljesíti a kívánságukat, mert tudja: aki valóban nyitott, az már eddig is elegendő jelet látott, de aki nem hisz, annak a legnagyobb csoda sem lesz elég.

Jézus „gonosz és hűtlen nemzedéknek” tartja a kérdezőket. Ez nem indulat, hanem prófétai figyelmeztetés, amely számon kéri a nép hűtlenségét, mert újra és újra máshoz fordulnak, nem Istenhez. Az emberi szívnek valójában nem bizonyíték kell, hanem megtérés, nem újabb jelek, hanem alázat és engedelmesség.

Aztán Jézus Jónás személyéről beszél, aki három napot töltött a hal gyomrában. Jézus pedig három napot tölt majd a sírban. Ez a legnagyobb jel: az ő halála és feltámadása.

A példák, amelyeket Jézus említ – a niniveiek megtérése, illetve a királynő Salamon iránti tisztelete – arra emlékeztetnek, hogy a pogányok nyitottabbak Isten szavára, mint a választott nép tagjai. Megdöbbentő, de igaz: sokszor azok, akik „kívül vannak”, őszintébben hallgatják Isten szavát, mint azok, akik ismerik.

Vajon mi is jeleket kérünk? Sokat látunk, sokat hallunk, sokszor részesülünk a szentségekben – de megnyitjuk-e igazán a szívünket? Engedjük-e, hogy Jézus feltámadása bennünk is életet ébresszen? Nem új jelekre van szükség, hanem arra, hogy a már meglévő jelekre választ adjunk – bűnbánattal és hittel.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Hányszor kértem jelet tőled, mintha még mindig nem hinnék igazán. Pedig te már megtettél mindent: meghaltál és feltámadtál értem. Bocsásd meg hűtlenségemet, amikor megelégszem a látszattal a vallási életben, és nem a Szentlélek szavára figyelek! Hiszek benned, Uram, és szeretném, hogy a te feltámadásod jele élő legyen bennem: bátorító, átalakító, reményt adó. Ne engedd, hogy elmenjek jelenléted csodái mellett! Taníts meg arra, hogy ne több jelet kérjek, hanem nyitottabb szívet!

Válasz

Napi evangélium

Uram, te ugye jó magot vetettél a földedbe?

Abban az időben: Jézus egy másik példabeszédet is mondott a tömegnek: „A mennyek országa olyan, mint amikor egy ember jó magot vetett a földjébe. Míg az emberek aludtak, jött az ellenség, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a vetés kikelt és kalászba szökkent, felütötte fejét a konkoly is. Akkor a szolgák odamentek a gazdához, és megkérdezték: „Uram, te ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnét került hát bele a konkoly?” Az így válaszolt: „Ellenséges ember műve ez.” A szolgák erre megkérdezték: „Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?” Ő azonban így felelt: „Nem, nehogy a búzát is kitépjétek, amikor a konkolyt kiszeditek! Hagyjátok, hadd nőjön az aratásig mindkettő. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt gyűjtsétek össze, kössétek kévébe, hogy elégessük, a búzát pedig hordjátok a magtáramba!”

Azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: „A mennyek országa olyan, mint a mustármag, amelyet egy ember elvetett a földjébe. Bár kisebb ez minden más magnál, mégis, amikor felnő, nagyobb minden veteménynél. Fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai és ágai között fészket raknak.” Végül ezt a példabeszédet mondta nekik: „A mennyek országa olyan, mint a kovász, amelyet fog az asszony, belekever három véka lisztbe, és az egész megkel tőle.”

Mindezt példabeszédekben mondta el Jézus a sokaságnak, és példabeszéd nélkül nem mondott nekik semmit, hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: Példabeszédekre nyitom ajkamat, s hirdetem, mi rejtve volt a világ kezdetétől.

Akkor elbocsátotta a tömeget, és hazament. Tanítványai pedig odajárultak hozzá és kérték: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!” Erre ő ezekkel a szavakkal válaszolt: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki ezeket elveti – az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjék össze országában mindazt, ami botrányos, és minden törvényszegőt. Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Az igazak pedig mint a nap, ragyogni fognak Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!”

Mt 13,24-43

100_4037.JPG

Válasz