napi evangélium

Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.

A hét első napján (Húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.

Jn 20,2-8

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Szent János apostol és evangélista, akit a mai napon ünneplünk, érdekes alakja az evangéliumnak. A tizenkét apostol közül ő a legfiatalabb. Közel állt Jézushoz, az utolsó vacsorán közvetlenül mellette ülhetett, az apostolok közül egyedüliként állt a kereszt alatt, Jézus őrá bízta édesanyját, Máriát. Az evangéliumban csak így nevezi magát: „a tanítvány, akit Jézus szeretett.” Nem név szerint azonosítja magát, hanem a szeretet kapcsolatán keresztül.

Nem tévedés, hogy a karácsony utáni napokban egy húsvéti eseményt olvasunk, amelyben értelemszerűen János szerepel. Ebben a részben a „szeretett tanítvány”, tehát János fut a sírhoz, miután Mária Magdolna húsvét reggelén hírül hozza az apostoloknak, hogy a sír üres. János gyorsabb, előbb ér a sírhoz, de megvárja Pétert, ezzel is kifejezve az Egyházban elfoglalt rendet, Péter elsőségét. Aztán amikor János is belép, lát és hisz. Nincs szó látomásról vagy képzelődésről, de Jézussal való találkozásról sem, hanem csak a leplek és az üres sír látványa ébreszti fel benne a hitet.

János élete erről a Jézus sírjánál született hitről való tanúságtétellel folytatódik, megírja evangéliumát, továbbá a Jelenések könyvét, valamint neki tulajdonítunk három apostoli levelet is. Az apostolok közül egyedüliként természetes halált halt, tehát nem volt vértanú.

Szent János példája arra hív bennünket, hogy mély, bensőséges kapcsolatban éljünk Krisztussal. Nem a hangos szavak, nem a látványos tettek számítanak, hanem az, hogy ott vagyunk-e az Úr mellett, ott állunk-e a kereszt alatt, futunk-e az üres sírhoz, és készek vagyunk-e hinni akkor is, amikor nem látjuk őt.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te különös szeretettel választottad ki Szent Jánost, hogy tanúságot tegyen dicsőségedről. Add, hogy hozzá hasonlóan mi is közel kerüljünk hozzád, ne csak szóval, hanem szívünk lelkesedésével és szilárd hittel! Taníts minket észrevenni a jeleket, és hinni akkor is, amikor homályban tapogatózunk! Segíts, hogy hűségesek maradjunk akkor is, amikor nehéz életünk keresztjét hordozni! Add nekünk Szent János apostol lelkületét, hogy tanúságtételünk hiteles legyen!

Válasz

Napi evangélium

Aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor átadnak benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek. Hiszen nem ti fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek. Halálra adja akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam mindenki gyűlölni fog titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.

Mt 10,17-22

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Krisztus születése új életet jelent minden hívő számára, ugyanakkor új tanúságtételt kíván tőlünk. Ezt üzeni nekünk Szent Istvánnak, az Egyház első vértanújának mai ünnepe. Személyét, életét az Apostolok Cselekedeteiből ismerjük. Az egyik első diakónus ő, akit az apostolok választottak ki az özvegyek és rászorulók szolgálatára. István buzgón végzett karitatív tevékenysége mellett kitűnt azzal, hogy bölcsességgel és a Szentlélekkel eltelve hirdette Jézus Krisztus evangéliumát. Beszédeiben bátran szembesítette hallgatóit hitetlenségükkel, ezért a zsidó vallási vezetők haragra gerjedtek ellene, hamis tanúk bevonásával bíróság elé állították, halálra ítélték, majd megkövezték.

Szent István vértanú ünnepén az Egyház nem elvonul karácsony másnapján, hanem újra kimondja az igazságot, amely a világot mindig zavarba hozza. Aki Krisztushoz tartozik, annak élete nem mindig kényelmes. Jézus követése bátor döntést kíván nap mint nap. A tanítvány útja nem könnyű, de mindig célba ér.

Szent István az első volt, aki életével tanúsította: Jézus nemcsak egy tanító, hanem az élő Isten. István nemcsak hirdette az evangéliumot, hanem úgy is élt – irgalmasan, bölcsen, szelíden. Amikor pedig élete veszélybe került, nem magát védte, hanem Krisztust vallotta meg. És a Szentlélek szólalt meg általa.

A világ nem mindig fogadja el, amit képviselünk, s akiről tanúságot teszünk. Lehet, hogy egyesek kigúnyolnak minket, mások pedig közömbösen tekintenek ránk. De Jézus nem azt ígéri, hogy népszerűek leszünk, hanem hogy vele győzni fogunk.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Szent István vértanúd ünnepén hozzád fordulunk: adj nekünk bátor szívet, hogy soha ne tagadjunk meg téged! Adj alázatos lelket, amely tanúságot tesz rólad minden helyzetben! Taníts minket szeretni azokat is, akik nem értenek velünk egyet, és akik rosszat tesznek nekünk! Ne engedd, hogy a félelem elnémítson bennünket, hanem erősíts a Szentlélek által, hogy hűségesek maradjunk hozzád életünk minden napján, és ragaszkodjunk hitünkhöz a nehézségben is! Szent István vértanú, könyörögj értünk, hogy állhatatosan kövessük Krisztust és elnyerjük az örök életet!

Válasz

vangélium
Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!

Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével, Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.

A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.” Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!

Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: „Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az Úr hírül adott nekünk!” El is mentek sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.

Lk 2,1-20

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A pásztorok példája

Karácsony napján talán egy kicsit mindannyian olyanok vagyunk, mint az egykori betlehemi pásztorok, akiknek fejében ott motoszkál a kérdés: mit kezdjünk azzal, amit az angyalok mondtak? Gondoljunk csak bele: éjszaka, a pusztában egyszer csak megjelenik egy angyal, és azt mondja, hogy megszületett a Megváltó. Ez nem valami fantasy film, nem egy kitalált mese, hanem az első karácsony éjszakája. Akkoriban a pásztorok munkája kemény volt, minden pillanatban ébernek kellett lenniük, mert a nyájat, a rájuk bízott bárányokat sokféle veszedelem fenyegette. A pásztorokat kevés tisztelet övezte, az angyalok mégis nekik jelentik be először a Megváltó születését. Ez nem véletlen. Isten nem a hatalmasokat vagy befolyásosakat keresi először, hanem azokat, akik nyitott szívvel várják jövetelét. Az első emberek, akik meghallják az örömhírt, nem királyok, nem tudós”

A betlehemi pásztorok a hit egyszerűségének és az Istenben való bizalom példái számunkra. Nem kezdtek mérlegelni, hanem „sietve mentek” Betlehembe. Azoknak, akik mindent túlgondolnak és ezerszer megfontolnak, a pásztorok példát mutatnak, hogy Isten útmutatásait kérdések nélkül is bármikor lehet és érdemes követni. Akik pedig mindent halogatnak és késlekednek döntést hozni, kövessék a pásztorok bátorságát és induljanak! Amikor életünket összekuszálják a kétségek, a bizonyítási kényszer és annak vágya, hogy mindent az ellenőrzésünk alatt tartsunk, a pásztorok arra emlékeztetnek minket, hogy az Istenhez vezető út nem bonyolult labirintuson át, hanem a szív egyszerűségén keresztül vezet.

Az evangélium azzal fejeződik be, hogy a pásztorok hazatértek. Hazatértek, de már más emberekként. Többé már nem a Messiást váró emberek, hanem a Megváltót felismerő emberek. Karácsony után is visszatérünk a mindennapokba, de ha valóban találkoztunk Krisztussal, akkor bennünk is valami megváltozik. Isten jelenléte alakítsa át a szívünket!

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, ma éjjel én is útra keltem. A sötétből, a pusztaságból jövök, mint a pásztorok, akik csak egy hangot hallottak és elindultak. Köszönöm, hogy nem kell tökéletesnek lennem, csak nyitottnak. Mutasd meg magad ott, ahol nem is számítok rád, a hétköznapiban, a csendben, a másik emberben. Adj nekem szívet, ami befogad téged! Adj lábat, ami elindul feléd! Adj ajkat, ami nem hallgat, ha rólad van szó! Szüless meg bennem, megváltó Jézus!

Válasz

Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét.

Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a prófétai szavakra nyílt az ajka: „Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét; erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka által, megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban járjunk előtte napról napra, amíg élünk.

Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől, amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a béke útjára vezérelje.”

Lk 1,67-79

100_4037.JPG

Válasz