Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott.

Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!”

Lk 10,1-9

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus hetvenkét tanítványt bíz meg, hogy előkészítsék az ő érkezését. Nem egyedül mennek, hanem kettesével, hogy hiteles legyen tanúságtételük. Nem saját erejükből cselekszenek, hanem a Mester küldetésében járnak, az ő nevében végzik szolgálatukat. Ugyanez a lelkület éltette Szent Cirill szerzetest és Szent Metód püspököt is, akik a IX. században a szláv népek körében hirdették az evangéliumot, mégpedig nem erőt fitogtatva, nem saját kultúrájukat erőltetve, hanem alázatos szívvel, az emberek nyelvén, a saját szokásaikhoz alkalmazkodva hirdették Isten országát.

A mai evangéliumi szakasz emlékeztet minket arra, hogy az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Szent Cirill és Metód példája ma is sürgetően áll előttünk: váljunk mi is az örömhír hirdetőivé ott, ahová Isten állított minket, akár a családban, a munkahelyen, vagy az egyházközségben. A békesség, az alázatos jelenlét és az irgalom olyan tanúságtétel, amely megnyitja az emberek szívét.

Jézus nem rendkívüli erőfeszítéseket vár tőlünk, hanem egyszerűségre, bizalomra és engedelmességre hív. Aki Isten nevében, Isten országát hirdetve él, az maga is békét visz, és gyógyító jelenlétté válik.

Cirill és Metód nemcsak hirdették az igét, hanem írást alkottak, lefordították az evangéliumot a szláv népek nyelvére, azaz lehetővé tették, hogy ők is olvassák és megértsék a krisztusi tanítást. Ma ránk hárul a feladat, hogy érthetővé tegyük az evangéliumot kortársaink számára. Ez azt jelenti, hogy a szeretet nyelvén kell megszólalnunk.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor elküldted tanítványaidat, hogy a békét és Isten országának örömhírét vigyék az embereknek. Kérünk, alakíts minket is tanítványoddá! Add, hogy Szent Cirill és Metód példájára mi is merjünk útra kelni, kilépni önmagunkból, és szavainkkal, tetteinkkel téged hirdessünk! Adj nyitott szívet, hogy meghalljuk hívásodat és bátor lelket, hogy szelíd bárányként ne féljünk a „farkasok” közé menni! Add, hogy életünk békét sugározzon és hiteles tanúságtétel legyen rólad!

Válasz

Erre megnyílt a süket füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt.

Jézus eltávozott Tírusz vidékéről, és Szidonon át a Galileai-tóhoz érkezett, a Tízváros környékére. Ott egy süketnémát vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: „Effeta”, vagyis „Nyílj meg!” Erre megnyílt a süket füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt mondták: „Mindent jól cselekedett: a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak pedig a beszédet.”

Mk 7,31-37

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A szír-föníciai asszony története után újabb találkozásban nyilvánul meg Jézus irgalma, ezúttal egy süketnéma emberrel történik csodás gyógyulás. A két jelenet szorosan összetartozik: előbb egy pogány asszony nyitja meg a szívét Jézus előtt, most pedig Jézus nyitja meg egy ember fülét és nyelvét, hogy hallani és beszélni tudjon. Mindkét esetben a megnyílás, a kapcsolat helyreállítása történik meg, ez a kegyelem lényege.

A gyógyítás gesztusai személyesek. Jézus félrevonja az embert, megérinti a fülét és a nyelvét, fohászkodik az Atyához, és kimondja: „Nyílj meg!” A felszólítás egyaránt szól a beszédre képtelen szájnak és a hallásra képtelen fülnek, de jelképesen szól az emberi léleknek. Az ember legnagyobb süketsége az, amikor nem hallja Isten szavát, és legnagyobb némasága az, amikor nem tud rá hittel válaszolni. A bűn, a félelem, a közöny megfosztanak bennünket a valódi kapcsolattól Istennel és embertársainkkal.

A keresztény élet kezdete az, amikor Isten elindít minket a hit, az engedelmesség és a tanúságtétel útján. A süketnéma meggyógyulása tehát mindannyiunk meghívása. Engedjük, hogy Jézus félrevonjon bennünket a világ zajától és szívünk legmélyebb helyén kimondja: „Nyílj meg!” Nyílj meg a hitre, az imára, a szeretetre, és indulj el tanúságtevőként, aki hallja és hirdeti az evangéliumot.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te egyetlen szóval megnyitottad a süket ember fülét. Kérlek, nyisd meg az én szívemet is! Oly sokszor vagyok süket a te szavadra és némán hallgatok, amikor tanúságot kellene tennem rólad. Add, hogy meghalljam, amit tanítani akarsz nekem, és bátran tovább tudjam adni másoknak! Tégy engem élő, halló, igazságodat hirdető tanítványoddá! Nyisd meg fülemet, hogy meghalljam hívásodat a csendben a mindennapok zajában is! Oldd meg a nyelvemet, hogy szeretettel és bátorsággal tudjak beszélni rólad és tanúságot tegyek jóságodról!

Válasz

Az asszony azt kérte Jézustól, hogy űzze ki leányából a gonosz lelket.

Jézus egyszer Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Itt betért egy házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott titokban. Egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, tudomást szerzett róla, odasietett hozzá, és a lábához borult. Az asszony szír-föníciai származású pogány volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából a gonosz lelket. Jézus először elutasította: „Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a kiskutyáknak vetik!” De az asszony így folytatta: „Igaz, Uram, de az asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek elmorzsálnak.” Jézus azt válaszolta: „Szavad jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta leányodat.” Amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek.

Mk 7,24-30

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Az alázat erejét mutatja be a mai evangélium. Jézus pogányok, azaz nem zsidók által lakott területre érkezik, olyanokhoz, akik nem várakoztak a Messiásra. Mégis, éppen itt találkozik egy asszonnyal, akinek hite és alázata példaként áll előttünk. A szír-föníciai asszony nem tartozik a választott néphez, mégis rendíthetetlen bizalommal borult Jézus lábaihoz. Tudta, hogy nem érdemli meg, hogy a zsidó személy jót tegyen lányával, de azt is tudta, hogy Jézus irgalma túláradó.

Jézus próbatétel elé állítja, amikor ezt mondja neki: nem helyes a gyermekek kenyerét a kiskutyáknak adni. Az asszony nem sértődik meg, nem hátrál meg, hanem alázattal válaszol: „Az asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek elmorzsálnak.” Ez a mondat egy egyszerű pogány asszony részéről mély hitvallás. Elismeri Jézus küldetését Izrael felé ugyanakkor kéri a kegyelem morzsáit, mert tudja, hogy az is elég beteg lánya számára. Jézust olyannyira megérinti ez a bizalom, hogy teljesíti a kérést. Ezért mondja: „Szavad jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta leányodat.”

Az igazi hit nem a jogokra hivatkozik, nem követel, hanem könyörög és bizakodva vár. Az alázatos szív mindig utat talál Jézushoz, még ha látszólag elutasítással is találkozik. Az ilyen hit nemcsak kér, hanem remél, és éppen ezért csodát eredményez.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus! Néha úgy érzem, hogy kívülálló vagyok. Kívül vagyok irgalmad körén, kívül vagyok a szereteted határán, kívül vagyok látókörödből, hallótávolságodon kívül vagyok, ezért nem hallod meg kérésemet. Kérlek, taníts engem a pogány asszony hitére! Ne engedd, hogy elcsüggedjek, ha késik a válaszod! Adj nekem alázatos szívet, amely nem követel, csak kér, nem panaszkodik, hanem remél! Tudom, hogy te mindent látsz és irgalmad nem ismer határokat. Adj nekem legalább egy morzsát abból a kegyelemből, amely meggyógyít és újjáteremt! Uram, hittel és alázattal kérem ezt tőled.

Válasz

Napi evangélium
A sok rossz mind belülről származik, és ez teszi tisztátalanná az embert.

Jézus egy alkalommal ismét magához hívta a népet, és így tanította őket: „Hallgassatok rám mindnyájan, és jól értsétek meg! Nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut az emberbe; hanem ami az emberből származik, az szennyezi be őt.” Amikor Jézus a népsokaság elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Ezt felelte: „Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy amit megeszik az ember, az nem szennyezheti be, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és a félreeső helyre kerül?” Ezzel tisztának mondott minden ételt.

Aztán így folytatta: „Ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és ez teszi tisztátalanná az embert.”

Mk 7,14-23

100_4037.JPG

Válasz