napi evangélium

A Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse.

Abban az időben: A Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse.

Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odalépett hozzá a kísértő és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!” Jézus ezt felelte: „Írva van: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazon igével, mely Isten szájából származik.”

Ezután a szent városba vitte őt a sátán, és a templom oromzatára állította. Így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad! Hiszen írva van: Angyalainak megparancsolta: A tenyerükön hordozzanak téged, hogy kőbe ne üsd a lábadat!” Jézus ezt válaszolta: „De az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!”

Végül egy igen magas hegyre vitte őt a sátán. Megmutatta neki a világ valamennyi országát és azok gazdagságát. Azután így szólt: „Ezt mind neked adom, ha leborulsz és imádsz engem!” Ekkor Jézus azt mondta neki: „Takarodj, sátán! Mert írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”

Erre otthagyta őt a sátán, és íme, angyalok jöttek és szolgáltak neki.

Mt 4,1-11

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Három emberi vágy

A puszta csendje előzi meg Jézus nyilvános működését. Nem látunk diadalmenetet, nem hallunk szónoklatokat, hanem a Szentlélek vezetésével az Úr kivonul a pusztába, a magány, a szegénység, az éhség és a kísértés helyére. Jézus negyven napos böjtje nem csupán testi lemondás, hanem teljes ráhagyatkozás a mennyei Atyára. A nagyböjti időszakban mi is meghívást kapunk, hogy elcsendesedjünk, elinduljunk önmagunk mélyére, és felfedezzük, milyen istenképet hordozunk, hogyan válaszolunk a kísértésekre. Valóban az Urat szolgáljuk életünkben?

A három kísértés, amiről nagyböjt 1. vasárnapjának evangéliumában olvasunk, három örök emberi vágyat céloz meg: a birtoklás, a hatalom és a dicsőség vágyát. A sátán nem valami nyilvánvalóan gonoszat ajánl fel, hiszen elsőre talán jogos igénynek tűnik, hogy az éhes ember kenyeret kíván. Az az elvárás is jogosnak tűnik, hogy aki valóban Isten Fia, igazolja ezt valamilyen csodával. És az elvárható, hogy ha valóban ő a Messiás, akkor a világ feletti uralmát mutassa meg. De Jézus minden esetben az Atyához való hűséggel válaszol. Nem használja hatalmát önmagáért, nem kérkedik istenségével, és nem enged a könnyebb útnak.

A megkísértés jelenete nemcsak próbatétel Jézus számára, hanem egyúttal válasz Ádám és Éva kudarcára, valamint a választott nép egész történetére, amely az Istennel való szövetség sorozatos megszegése, a neki való engedelmesség megtagadása. Az első emberpár engedett a kígyónak, és Istennel szembe fordulva akart „többre jutni”. Izrael a pusztában újra meg újra fellázadt Isten ellen, amikor éhes volt vagy más szükséget szenvedett, de akkor is, amikor idegen népek elnyomása alá került. Jézus azonban engedelmes marad, és ezzel újrakezdi az emberiség történetét, ő nem a lázadás, hanem az engedelmesség és a bizalom útján indul el.

Jézus válaszai világossá teszik, hogy a kísértéssel szemben nem elég az emberi erőfeszítés. A sátán szavai is idézhetik a szentírást, de Jézus nemcsak ismeri, hanem éli is az Atya szavát. Azért fontos számunkra a szentírás rendszeres olvasása és belőle való imádság, hogy Isten igéje védőpajzsunkká és kardunkká váljon a sátánnal szembeni küzdelemben.

A sátán minden korban ugyanolyan eszközöket használ, olyan kérdéseket tesz fel, amelyek kételkedést indítanak el bennünk. „Ha valóban Isten gyermeke vagy...” – szól hozzánk, mintha bizonyítanunk kellene Isten felénk áradó folytonos szeretetét. A sátán kétséget ébreszt, hamis megoldásokat kínál, és elhiteti velünk, hogy képesek vagyunk életünk irányítására Isten nélkül is. A nagyböjt arra hív, hogy felismerjük az igazi szabadság útját, amely az Istennel való kapcsolatot jelenti. Nem a világ elismeréséért kell fáradoznunk, nem a saját kényelmünket kell keresnünk, hanem vállalni kell a szeretet gyakran nehéz, áldozatos útját

Válasz

A sátán három próbálkozása, ajánlata ismerősen csenghet számunkra. Az első: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!” Vagyis: oldd meg a saját problémád, ne függj senkitől, teremts magadnak biztonságot! Ismerős gondolat, igaz? Sokszor mi is így vagyunk: „Majd én megoldom, nincs szükségem senkire, még Istenre sem.”

A második kísértés: nyugodtan ugorj le a templom tetejéről, Isten úgyis megvéd! Itt a sátán már a szentírást idézi annak érdekében, hogy megingassa Jézust. Nem minden szentnek, jámbornak tűnő beszéd vezet Istenhez. A kísértés itt az, hogy Istennek „be kell bizonyítania”, hogy szeret. Sokszor mi is ilyen feltételeket szabunk: „Ha Isten valóban szeret, akkor sikerül a vizsgám, megszűnik a betegségem, megjavul a kapcsolatom.” De Isten nem automataként működik, aki parancsszóra csodát tesz. A hit az, hogy akkor is bízom benne, amikor nem látom a megoldást.

A harmadik ajánlat: „Neked adom a világot, ha leborulsz előttem.” Ez a siker, a befolyás, a hatalom, az uralkodás vágya. Legyél te a főnök, a nyertes, az irányító. Nem számít, ki az igazi úr, hanem csak az, hogy te győzz. Sokszor halljuk: „Valósítsd meg, amit akarsz, bármi áron!” De Jézus nemet mond erre is. Ő nem hódít, hanem szolgál. Nem uralkodik, hanem lehajol. Mert az igazi erő nem a hatalomban, hanem a szeretetben van.

Keresztény emberként nem kerülhetjük el a kísértést, de nem is maradunk egyedül. A nagyböjt találkozás a sátán ellen velünk küzdő Jézussal, a húsvét pedig részesedés az ő győzelmében.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te a pusztában a kísértővel szemben is hűséges maradtál Atyádhoz. Taníts bennünket is kitartani a hit útján! Adj erőt, hogy a nagyböjti csendben felismerjük, milyen hamis biztonságokra építjük életünket, és bátran mondjunk nemet mindenre, ami eltávolít tőled! Segíts, hogy éhezzük a te igédet, bízzunk a gondviselésedben és egyedül neked, Megváltónknak és Üdvözítőnknek szolgáljunk! Vezess minket a bűnbánat útján a húsvéti öröm felé, hogy segítségeddel győzni tudjunk a gonosz felett! Segíts, hogy ne a siker, a kényelem vagy a dicsőség vezessen, hanem az irántad való szeretet! Uram, légy velem a hétköznapok pusztájában és formálj új emberré!

Válasz

Napi evangélium

Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek!

Amikor Jézus egyszer Kafarnaumban járt, meglátott egy Lévi nevű vámost, aki a vámnál ült. Megszólította őt: „Kövess engem!” A vámos erre fölkelt, és mindenét otthagyva, követte Jézust. Lévi azután Jézus tiszteletére nagy lakomát rendezett házában. Jézussal együtt sok vámos és más ember telepedett az asztalhoz. A farizeusok és az írástudók méltatlankodva fordultak a tanítványokhoz: „Hogyan lehet az, hogy ti a vámosokkal meg a bűnösökkel együtt esztek és isztok?” Jézus felelt meg nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek!”

Lk 5,27-32

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A nagyböjti idő a megtérés ideje. A mai evangélium szerint Jézus Kafarnaumban egy vámost szólít meg, Lévit, akit foglalkozása miatt a társadalom elítél, bűnösnek tart, tehát egy megbélyegzett és lenézett személy. Egy rövid hívás elég: „Kövess engem!” Lévi pedig mindenét otthagyva, azonnal követi Jézust. A kegyelem titokzatos pillanatában szíve felismeri, hogy akitől a hívás jön, az maga az Isten Fia.

Lévi meghívástörténete emlékeztet minket, hogy Isten mindig megelőz bennünket szeretetével. Nem tökéleteseket hív, hanem olyanokat, akik nyitottak arra, hogy új életet kezdjenek. A nagyböjt lehetőség számunkra, hogy újra meghalljuk Jézus hangját, az ő hívását: „Kövess engem!” Ő nem a múltunkat nézi, hanem a jövőnket formálja. És amikor igent mondunk, akkor a bűnbánat csendjét a megtérés öröme követi. Lévi, azaz Máté lakomát rendez, mert az irgalom alkalmat teremt az ünneplés számára.

Jézus válasza a farizeusok szemrehányására világos: ő a bűnösökért jött, hogy megtérjenek. A nagyböjt nem a csüggedés, hanem a hazatérés ideje. A böjt, az ima és az adakozás, a szegények és rászorulók támogatása segítenek, hogy újra megtaláljuk helyünket Jézus közelében, az ő asztalánál. Lévi története a mi történetünk is lehet, ha hagyjuk, hogy az Úr megszólítson, mi pedig bátran, mindent elhagyva követjük őt.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te nem félsz megszólítani és meghívni azt, akit mások elítélnek. Köszönöm, hogy engem is hívsz: „Kövess engem!” Add, hogy legyen bátorságom otthagyni mindazt, ami elválaszt tőled, a kényelmet, a bűnt, a közönyt, és elinduljak veled egy új úton! Tisztítsd meg a szívemet, hogy ne féljek a változástól! Gyógyítsd meg lelkem betegségeit, és újíts meg irgalmaddal! Tégy engem is a megtérés örömhírének hirdetőjévé! Segíts, hogy ne ítéljek meg másokat, hanem a megtérés útjára lépjek! Köszönöm, hogy nem az igazakat jöttél hívni, hanem minket, bűnös és bűnbánó embereket.

Válasz

Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény?

Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.”

Mt 9,14-15

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A nagyböjt idején Keresztelő János tanítványainak kérdése minket is megszólít: mi értelme van a böjtnek? Jézus válasza világos: „Amíg velük van a vőlegény, nem böjtölnek.” Jézus jelenlétében minden teljessé válik, de amikor nem érezzük közelségét, akkor fájni kezd a hiánya.

A böjt nem öncélú szenvedés, hanem szeretetből fakadó válasz Istennek. Nem pusztán testi gyakorlat, hanem vágyakozás Isten után, a szív mozdulása, indulása, amely kimondja: „Nélküled üres az életem, Uram.” Jézus a vőlegény és a mi lelkünk a menyasszony. A böjt az az idő, amikor a menyasszony készül a találkozásra, és gyöngéden, tudatosan vágyakozik a vőlegény után. A nagyböjt nemcsak bűnbánat, hanem szeretetteljes várakozás is. Tudjuk, hogy az Úr újra eljön. Szavával és szentségi jelenlétével már most velünk van, de a világ teljes megújulására még várnunk kell. Azért böjtölünk, hogy megtisztuljunk, és szívünkben helyet készítsünk a megváltó Jézusnak.

Nagyböjtben felismerjük, hogy nem vagyunk teljesek, a szívünk Jézusra szomjazik. Felismerjük, hogy szükségünk van a megtisztulásra, az újrakezdésre, az irgalomra. Böjtölni annyi, mint Isten felé fordulva kérni: „Vágyom rád, Uram, térj vissza, újíts meg engem!”

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram Jézus! Te vagy a vőlegény, akire a lelkem vár. A böjt napjaiban nem csupán lemondani szeretnék, hanem újra szomjazni rád. Taníts meg úgy böjtölni, hogy közben ne magammal törődjek, hanem rád figyeljek! Uram, tégy éberré, hogy szívem ne merüljön el a világ zajában, hanem felismerje jelenlétedet! Adj bátorságot, hogy szabadabbá váljak szereteted számára! Ébreszd fel bennem a vágyat, hogy ne csak a feltámadás örömét várjam, hanem veled új életet kezdjek!

Válasz