napi evangélium

Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék.

Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik: „Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát adott nekik, és így szólt: „Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!” Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek utána, és tiltakoztak: „Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!” Az előkelő ember mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.

Előlépett az első, és így szólt: „Uram, mínád tíz mínát hozott.” Erre azt mondta neki: „Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz város kormányzását bízom rád.” Jött a másik szolga, és így szólt: „Uram, mínád öt mínát hozott. „Ennek azt mondta: „Te öt város kormányzója leszel.” Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a mínád. Kendőbe kötve elrejtettem. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: felveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél.” Ezt így büntette meg: „A magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve kamatostul kaptam volna vissza?” Aztán a körülállókhoz fordult: „Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van!” Azok megjegyezték: „Uram, hiszen már van tíz mínája.” De ő így válaszolt: „Mondom nektek: Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára!”” E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé.

Lk 19,11-28

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A mai evangéliumi példabeszéd útmutatást ad arra vonatkozóan, hogy az Úr távollétében miként viselkedjenek közösségének tagjai. Lukács evangélista bevezető megjegyzése szerint Jézus azért mondta el ezt a történetet, mert egyesek Isten országa közeli megvalósulását várták. E mögött inkább azt kell látnunk, hogy néhány évtizeddel Jézus halála és feltámadása után, az evangélium megírásának idején a közösség tagjai Krisztus visszatérését várták, mégpedig egyesek arra számítottak, hogy az már hamarosan bekövetkezik. A visszatérés, Krisztus második eljövetelének idejére vonatkozóan nem tartalmaz semmit a példázat, hanem csupán a keresztények helyes magatartását ösztönzi.

Válasz

imádság

Uram, taníts meg hálásnak lenni! Taníts meg észrevenni a legkisebb dolgokat is az életben, akár Istentől, akár embertársaimtól kaptam azokat! Taníts meg arra, hogy a hálámat mindig ki tudjam fejezni legalább szavakkal, és ha a későbbiekben lehetőségem van rá, jócselekedetekkel is. Nem akarok megfeledkezni egyetlen ajándékodról sem, hiszen oly sok kegyelmi ajándékot kapok tőled. Hálátlanságom a szeretetlenség jele volna. Segíts, hogy irántad való őszinte szeretetemmel tanúsítsam, hogy hálás gyermeked vagyok!

Válasz

Napi evangélium

Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket.

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”

Lk 6,27-38

100_4037.JPG

Válasz

Elmélkedés

A mai napon Szent Erzsébetet ünnepli Egyházunk, akinek személyében az alázatosság és szolgálatkészség csodálatos példaképét látjuk. Erzsébet felismerte a nagylelkű Isten jóságát életében, s ezt saját nagylelkűségével akarta viszonozni. Tudta, hogy nem királyi származása és méltósága fogja őt az üdvösségre vezetni, hanem a szeretet gyakorlása a szegények, a betegek felé. Mindenkiben, akinek segített, felismerte Krisztust, és ez a felismerés tette őt valóban önzetlenné. Szent Erzsébet életpéldája azt mutatja, hogy nem elegendő néha nagylelkűnek mutatkozni, nem elegendő időnként segíteni egy-egy rászorulónak, hanem az irgalmasság gyakorlása elkötelezettséget kíván. Valahányszor találkozunk az emberek nyomorúságával és szükséghelyzetével, igyekeznünk kell a legtöbbet adni nekik.

A mai evangéliumban ezt olvassuk: „Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” Szent Erzsébet eszközzé akart válni az irgalmas Isten kezében. Tudta, hogy mindent Istentől kapott, amit csak birtokolt, ezért nagylelkűen segítette javaiból a szegényeket, így tette jelenvalóvá az irgalmas Isten jóságát számukra.

Jézus minden keresztényt arra hív, hogy legyünk munkatársai Isten országának növekedésében, az irgalmasság megvalósításában. Az irgalmasság gyakorlása nagyszerű lehetőség számunkra, hogy kincseket gyűjtsünk az örök életre.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Add nekünk a hit csodálatos ajándékát! Add, hogy minden kételkedés, hitetlenség, kicsinyhitűség ellenére is felfedezzük magunkban a mustármagnyi hitet! A hit nem élettelen magként hever a lelkünk mélyén, hanem növekedni akar. Ezért most azt kérjük tőled, amit egykor az apostolok: Növeld bennünk a hitet! A te szemeddel akarom nézni a világot, a te szíved szeretetével akarom szeretni embertársaimat. Segíts, hogy hitemből jótettek fakadjanak!

Válasz

Napi evangélium



2024. november 17. – Évközi 33. vasárnap
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Azokban a napokban, amikor a gyötrelmek véget érnek, a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről, és a mindenséget összetartó erők megrendülnek.
Akkor majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel. Szétküldi angyalait, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról, a föld szélétől az ég határáig. Vegyetek példát a fügefáról: Amikor már zöldellni kezd és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van már, az ajtó előtt.
Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim soha el nem múlnak. Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem egyedül az Atya.

Mk 13,24-32

100_4037.JPG

Válasz

Elmélkedés:

Minden Isten felé tart
Jézus a végső időkről beszél az evangéliumban. Arról az időről, amikor Isten angyalai összegyűjtik a választottakat a világ négy tájáról és mindenkit bevezetnek arra a helyre, amit az Emberfia készített számukra. Ha erre a helyre gondolunk, a számunkra készített helyre, akkor remény tölt el bennünket. A félelmetes jelek hallatán talán elfog minket a félelem, a borzongás, a bizonytalanság. A nap és a hold elsötétedése, a csillagok és égitestek szokatlan mozgása, a természeti erők megrendülése, a rendkívüli égi jelek és földi jelenségek talán valamilyen természeti katasztrófára utalnak, vagy talán csak jelképes beszéd Jézus részéről, amely a világ elmúlását és megújulását jelenti. Akármelyik is igaz, félelemmel gondolnánk a bekövetkezés pillanatára, ha nem tudnánk, hogy Jézus helyet készít számunkra egy új világban. Ez a világ ugyan elmúlik, de nekünk lesz helyünk az újban.

Válasz

Tudjuk, hogy a világ vége egyszer biztosan bekövetkezik, arról azonban nincs biztos tudásunk, hogy ez mikor fog megtörténni. Semmilyen alapja nincs azoknak az elképzeléseknek, tudományosnak tűnő elméleteknek vagy éppen vallási indítékú híreszteléseknek, amelyek szinte napra pontosan előre megmondják, hogy mikor lesz vége a világnak. E tárgyban Jézus kijelentése a döntő: „Legyetek éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát” (Mt 25,13). A mai evangélium záró mondata szintén azt erősíti meg, hogy a végső idők egyszer eljönnek, de Istenen kívül senki sem ismeri annak idejét: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim soha el nem múlnak. Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem egyedül az Atya” (Mk 13,31-32).

Válasz

Nekünk, embereknek tehát nem az a feladatunk, hogy az időpontokat kutassuk, hanem az a fontos, hogy felkészülten találjon minket az Úr eljövetele. Az ember magatartása különböző lehet a világvége hallatán vagy annak bekövetkeztekor. A nem hívőket a rendkívüli égi jelenségek láttára és a rájuk váró ítélet miatt rettegés és félelem fogja eltölteni, de a hívők úgy várhatják ezt a napot, mint szabadulásuk és üdvösségük napját.
A végső időkben várható események minden korban foglalkoztatták az embereket. Azt, hogy mi lesz a világ és az ember sorsa, csak akkor érthetjük meg, ha nem csupán a jövő felé tekintünk, hanem a múlttal, azaz a világ keletkezésével és az ember eredetével is tisztában vagyunk. A bibliai teremtés elbeszélés többek között azt tanítja számunkra, hogy a világ és benne az ember a teremtés pillanatától kezdve Isten felé halad és Istenben fogja elnyerni beteljesedését. Az utolsó idők tehát nem véget jelentenek, hanem sokkal inkább beteljesedést, a végső cél elérését. Mert az egész világnak és minden ember életének célja és értelme a teremtő Isten. Ne félelemmel, hanem azzal a reménnyel gondoljunk a végső időkre, hogy Istenhez fogunk megérkezni!
© Horváth István Sándor

Válasz