Napi evangélium

Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.” A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.

Lk 1,57-66. 80

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Öröm és megdöbbenés lengi körül Keresztelő János születését. Egy évek óta gyermekáldásra váró idős házaspár, egy hosszú némaság után megszólaló atya, egy név, amely nem a családi hagyományt követi, hanem Isten új kezdetét jelzi. Mindez azt igazolja, hogy amikor Isten cselekszik, az ember csodálkozni kezd. Hiába próbálnánk szokásainkba, a megszokott rutinba zárni Isten cselekedeteit, a kegyelem utat talál.

János születése nem egyszerű örömhír volt, hanem jel. Zakariás némasága annak következménye volt, hogy nem hitt az angyal szavának. A hitetlenség elnémítja az embert, de a kegyelem eljövetele újra szóra nyitja ajkát. Amikor megszületik a gyermek, és az atya engedelmesen leírja a nevét, megnyílik a szája, és dicsőíteni kezdi Istent. A hit újból hangot ad: a belső csend, ha engedelmes szív kíséri, dicséretté változik.

A gyermek neve: János. A név jelentése sokatmondó: „az Úr kegyelmes.” A történet minden részletében jelen van a kegyelem. Isten nem feledkezik meg népéről. János élete annak az ígéretnek hordozója, hogy Isten készíti az utat Fia számára, és azt akarja, hogy az emberek is készüljenek.

A mai evangélium egyik kulcsmondata: „Nyilván az Úr van vele.” Itt nemcsak János különleges küldetésére kell gondolnunk, hanem arra is, hogy minden emberi élet mellett ott van az Isten. Ő nemcsak a prófétákban és a nagy szentekben munkálkodik, hanem mindenkiben, bennünk is. Gyakran észrevétlenül, de biztosan formál, vezet, és megadja a kellő segítséget a megfelelő időben. Lehet, hogy egy ideig némaságban vagyunk, nem értjük, mi történik körülöttünk, de ha hűségesek maradunk, egyszer majd értelmet nyer minden.

Keresztelő Szent János arra tanít, hogy életünkkel mutassunk túl önmagunkon. Ő nem önmagát hirdette, hanem azt, aki utána jött, a Megváltót. „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.” Ez a krisztusi tanítvány igazi lelkülete: örömmel készíteni az utat mások szívében Isten számára, alázattal visszahúzódni, hogy a figyelem ne ránk, hanem Krisztusra irányuljon.

Válasz

imádság

Mindenható Isten! Te irányítod az emberi történelmet, hogy minden a te szereteted terve szerint bontakozzék ki a megfelelő időben. Köszönöm Keresztelő János példáját, aki nem önmagát kereste, hanem a Megváltó előtt készítette az utat. Add, hogy én is nyitott legyek a te szavadra, és ne csak beszéljek rólad, hanem egész életem tanúságtétel legyen! Taníts csendre, amikor hallgatnom kell, és bátorságra, amikor szólnom kell!

Válasz

Napi evangélium

Amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik!

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne vessétek oda a szent dolgokat a kutyáknak, és ne szórjátok gyöngyeiteket a sertések elé, hogy lábukkal el ne tapossák azokat, és megfordulva, szét ne tépjenek titeket is. Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik! Ez ugyanis a Törvény és a próféták tanítása. A szűk kapun menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a romlásba visz, és sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják!

Mt 7,6. 12-14

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus tanítása ezen a napon három egymástól látszólag különálló kijelentést tartalmaz. Az első: „Ne vessétek oda a szent dolgokat a kutyáknak.” A második: „Amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik!” A harmadik pedig: „Széles a kapu és tágas az út, amely a romlásba visz. Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre visz.” A három kijelentést belső logika kapcsolja össze.

A „szent dolgok” és a „gyöngyök” az evangélium igazságát jelentik, a hit kincsét. Jézus arra tanít, hogy ne adjuk ezeket meggondolatlanul azoknak, akik csak megvetik, vagy eltapossák. Ez nem kirekesztést jelent, hanem bölcs megkülönböztetést: ne feledjük, a hit ajándék, amit csak az tud befogadni, aki nyitott rá. Nem minden pillanat alkalmas a tanúságtételre, olykor időt kell kérni, türelmesen kell figyelni, ki kell várni, hogy mikor lehet a Szentlélek csendes munkájához csatlakozni.

Ez a megkülönböztetés azonban nem válhat közönnyé. A következő mondat a szeretet aranyszabálya: „Amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik!” Ez már nem a viszonzás logikája, hanem a kegyelemé.

A keskeny út képe segít megérteni, hogy a krisztusi élet sosem a könnyebb út. Az evangélium mindig szűk kapun át vezet, az önmegtagadáson, a szolgálaton, a kitartáson keresztül. A széles út nem igényel döntést, elég, ha sodródunk. A keskeny út viszont minden lépésnél hív: válaszd ma is a jót, a jézusi utat, még ha kevesen is járnak rajta.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Add, hogy ne szórjam szét hitbéli kincseimet meggondolatlanul, hanem bölcs szeretettel hirdessem az evangéliumot! Add, hogy tanúságtételem során nyitott szíveket találjak, és ne zárjak ki senkit a magam ítélete alapján Isten országából! Add, hogy amit szeretnék másoktól megkapni, a megértést, a figyelmet, a jóságot, azt előbb én gyakoroljam embertársaim felé! Segíts, hogy ne a könnyű utat válasszam, hanem a hozzád vezető keskeny ösvényt, akkor is, ha nehéz, ha egyedül érzem magam rajta, mert hiszem, hogy veled biztosan célba érek!

Válasz

Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek!

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ítélkeztek, olyannal fognak fölöttetek is ítélkezni, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is. Miért látod meg embertársad szemében a szálkát, a magadéban meg nem veszed észre a gerendát? Vagy hogyan mondhatod embertársadnak: „Hadd vegyem ki szemedből a szálkát!”, holott a te szemedben gerenda van? Képmutató! Vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát, és csak azután láss hozzá, hogy kivedd embertársad szeméből a szálkát!

Mt 7,1-5

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

„Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek!” – megszívlelendő számunkra Jézus kijelentése. Hiszen könnyen alkotunk véleményt másokról csupán szavak, mozdulatok, az öltözék vagy egy pillantás alapján, és máris eldöntjük, ki milyen ember anélkül, hogy valójában ismernénk személyét. Az ítélkezés szinte észrevétlenül kúszik be mindennapjainkba, nem mindig rosszindulatból, gyakran félelemből, irigységből, a felsőbbrendűség érzéséből.

Jézus nem azt mondja, hogy ne legyen igazságérzetünk, vagy hogy ne különböztessük meg a jót a rossztól, hanem arra tanít, hogy ne helyezzük magunkat a másik fölé, mint egy bíró, aki megfellebbezhetetlen ítéletet mond, mert a másik ember szívét csak Isten ismeri teljesen. Mi csak a felszínt látjuk és sokszor saját „gerendánk” eltorzítja a képet.

Az önmagunkkal való őszinte szembenézés mindig nehezebb, mint más hibáira mutogatni. Jézus mégsem szégyeníti meg azt, aki hibázik, hanem arra hív, hogy először magunkban kezdjünk el rendet tenni. Ha őszintén megvizsgáljuk magunkat, felfedezzük saját gyengeségeinket, s ez együttérzővé tesz a másik ember iránt.

A farizeusi lelkület mindig a másik vétkét látja. A krisztusi lelkület azonban a saját gyengeségéből tanul alázatot, és ebből születik meg a könyörület, a megbocsátás. Az ítélet helyét így foglalhatja el a megértés, az előítélet helyét az irgalom.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Elismerem, hogy sokszor túl hamar ítélkezek. Bocsásd meg, hogy a másik ember gyengeségét sokszor felnagyítom, miközben a saját hibáimat észre sem akarom venni! Taníts alázatra, hogy a saját szívem tisztaságát keressem! Adj szelídséget, hogy ne sebezzek meg másokat véleményemmel, hanem szeretetemmel gyógyítsak! Kérlek, tedd szívemet irgalmassá és együttérzővé, mint a tiéd! Segíts, hogy ne legyek bíró mások felett, hanem testvér, aki csendben hordozza a másikat imában és irgalomban!

Válasz

Ne aggódjatok a holnap miatt!

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek: ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani? És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga baja.”

Mt 6,24-34

100_4037.JPG

Válasz