Az Emberfia ura a szombatnak is.

Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: „Nézd, tanítványaid olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!” Jézus erre megkérdezte: „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt megéhezett? Hogyan ment be Isten házába, és hogyan ette meg a kitett kenyereket, amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétkeznének? Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit jelent a mondás: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!”, akkor sohasem ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is.”

Mt 12,1-8

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus tanítványai egy gabonaföld mellett sétálnak, szombat van. Éhesek, ezért letépnek néhány kalászt. A farizeusok rögtön ítéletet mondanak cselekedetükről: szombaton nem szabad aratni, nem szabad munkát végezni! Jézus válasza azonban a törvény értelmét világítja meg: nem a betű számít, hanem a szív. A törvény célja nem az ember nyomorgatása, nem életének ellehetetlenítése, hanem segíteni az embert.

„Irgalmasságot akarok és nem áldozatot” – idézi Jézus Ozeás prófétát (Oz 6,6). Az irgalmasság gondolata újra és újra visszhangzik az evangéliumokban. Istennek nem a külső formák tetszenek, hanem a szív, amely képes szeretni, meg tud bocsátani.

A farizeusi gondolkodás bennünk is jelen van: gyorsan ítélünk, ha valaki nem úgy viselkedik, mint elvárnánk. De Jézus azt mondja: az ember fontosabb a szabálynál. A törvény célja nem a korlátozás, hanem az élet védelme, az élet támogatása.

Tudok-e irgalmas lenni akkor, amikor könnyebb volna ítélkezni? Az Istenhez vezető út nem a pontos szabálykövetés, hanem a szeretet és az irgalom gyakorlása. Az irgalmas Jézus van jelen bennünk, ha az embert fontosabbnak látjuk, mint a rendszer elvárásait.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Irgalmas Jézus! Taníts engem is úgy látni az embereket, ahogyan te tekintesz rájuk! Ne engedd, hogy elvakítson a szabályok ridegsége, a hagyományok merevsége! Adj nyitott szívet, amely érzékeny a másik ember éhségére, legyen az testi vagy lelki hiány! Add, hogy ne a magam igazát keressem, hanem a te igazságod szerint cselekedjek: irgalmasan, figyelmesen, emberséggel! Hadd legyek olyan tanítványod, aki irgalmas szívvel tekintek minden emberre!

Válasz

Tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű!

Jézus egy alkalommal így fejezte be tanítását: Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.

Mt 11,28-30

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A szentírás talán legszelídebb meghívását olvassuk a mai evangéliumban: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek!” Jézus akár ezt is mondhatná: „Jöjjetek, akik sikeresek vagytok, akiknek rendben van az élete, akik erősek és szentek vagytok.” De ő nem ezt mondja. Az Úr a fáradtakat, megterhelteket, sebzetteket hívja magához.

Az emberi szív mély vágya a megértettség, az elfogadottság és a nyugalom. Az, hogy valakihez tartozhatunk úgy, amilyenek vagyunk. Jézus pontosan ezt kínálja, nála letehetjük terheinket.

A „igát” gyakran teherként képzeljük el, pedig a bibliai időkben és később is az iga páros igavonó állatokra készült, két állat nyakába helyezték, így egymás mellett haladva együtt húzták az ekét maguk mögött. Amikor Jézus arról beszél, hogy az ő igáját vegyük magunkra, akkor ez azt jelenti, hogy velünk akarja hordozni a mi terheinket. Nem szünteti meg minden gondunkat, de elviselhetővé teszi, mert mellettünk van. Az ő igája édes – mert szeretetből segít nekünk. A kereszt, amit vele viszünk, már nem összetör, hanem átalakít minket.

Kinek szól Jézus hívása? Annak, aki fáradt, aki nem tud mindenkinek megfelelni, aki olyan terheket cipel, amit más nem lát. Annak szól a hívás, aki túl sokáig cipeli múltját, félelmeit, bűneit. Jézus azt mondja: ne egyedül vidd tovább! Add át nekem!

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus, elfáradtam. Néha magam sem tudom, mitől, csak azt érzem, hogy kimerültem. Köszönöm, hogy nem küldesz el, hanem magadhoz hívsz. Köszönöm, hogy nem azt kéred, hogy előbb oldjak meg minden problémát, hanem azt, hogy jöjjek hozzád úgy, ahogy vagyok. Taníts szelídségre, szívből fakadó alázatra! Add, hogy veled hordozzam azt, amit kaptam, és merjek pihenni nálad! Legyen a te igád valóban könnyű számomra, mert nem egyedül hordozom, hanem veled!

Válasz

Napi evangélium

Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura.

Abban az időben Jézus így fejezte be tanítását: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.

Mt 11,25-27

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus imádkozik. Bepillantást enged bensőséges kapcsolatába az Atyával, és megköszöni, hogy Isten nem a bölcseknek és okosaknak, hanem a kicsinyeknek tárta fel országának titkait. Jézus imája olyan, mint egy nyitott ablak a Szentháromság bensőséges világára, az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetére, amely kiárad az emberek felé.

Mit jelent „kicsinynek” lenni? Nem életkor, nem is értelmi képesség kérdése. A kicsiny az, aki tudja, hogy szüksége van Istenre. Aki nem zárkózik be saját bölcsességébe, nem próbál mindent megérteni vagy irányítani, hanem nyitott szívvel befogadja az Istentől kapott kegyelmet. Az ilyen ember szíve – mint egy gyermeké – kész rácsodálkozni Isten világára.

Jézus azt mondja: „Nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Itt olyan ismeretről van szó, amely szeretetből fakad. Isten világába csak a szeretet által léphetünk be.

A mai evangélium arra hív minket, hogy megkérdezzük: Milyen szívvel közeledünk Istenhez? Kicsinyek vagyunk vagy bölcsek, akik már mindent tudni vélünk?

Kérjük Jézust, hogy nyissa meg szívünket, és engedje, hogy a szeretet által ismerjük meg őt, és általa az Atyát is. Legyen bennünk szelíd bizalom, amely megnyitja értelmünket és szívünket Isten titkai előtt!

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Vezess engem a kicsinyek útján! Add, hogy ne akarjak mindent érteni, csak téged egyre jobban szeretni! Add, hogy ne akarjak uralkodni, csak szolgálni! Taníts alázatra, csendre, nyitottságra! Tudom, hogy nem az okosakat, hanem a nyitott szívűeket vezeted el az Atyához. Tárd fel előttem az isteni szeretet titkát! Engedd, hogy veled együtt forduljak bizalommal az Atya felé! Hadd legyek gyermek, akit te kézen fogsz, és bevezetsz a titokba, amely nem tudás, hanem örök szeretet!

Válasz

Napi evangélium

Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida!

Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, és mégsem tartottak bűnbánatot: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna, szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te, Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum.

Mt 11,20-24

100_4037.JPG

Válasz