napi evangélium

Én vagyok a feltámadás és az élet.

Abban az időben Lázár testvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, nézd, beteg, akit szeretsz!” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia megdicsőüljön.” Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt, aztán így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Judeába!”

Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked.” Jézus ezt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni.” Erre Márta így szólt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Márta ezt válaszolta neki: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!” Jézus a lelke mélyéig megrendült és megindult. Megkérdezte: „Hova temettétek?” Azok így szóltak: „Jöjj, Uram, és lásd!” Ekkor Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette őt!” Némelyek azonban így szóltak: „Ő, aki visszaadta a vak látását, nem akadályozhatta volna meg, hogy meghaljon?”

Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy kővel elzárt barlang volt. Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!” Márta, az elhunyt testvére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” Jézus ezt válaszolta neki: „Mondtam már neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét!” Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló nép miatt mondom, hogy higgyék: te küldöttél engem!” E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!” A halott azonnal kijött, kezén és lábán a rátekert leplekkel, arcán pedig a kendővel, amelyet fejére csavartak. Jézus megparancsolta: „Oldjátok föl, hogy járni tudjon!” A zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett.

Jn 11,3-7. 17. 20-27. 33b-45

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Lázár, jöjj ki!

Lázár halála és feltámasztása a János evangélium egyik kulcsfontosságú eseménye. Nemcsak azért, mert ez Jézus nyilvános működésének utolsó, legnagyobb csodája, hanem mert megmutatja, hogy az Ige nem puszta tanítás, hanem életet adó erő, aki belenyúl a halál sötétségébe és onnan is képes kiemelni, életre hívni az embert.

A történet első drámai pontja a késlekedés. Jézus megkapja a hírt Lázárról: „Uram, nézd, beteg, akit szeretsz!” Ebből a mondatból fájdalom és bizalom árad. Lázár két testvére, Márta és Mária nem kér semmit, nem mondják, hogy jöjjön, gyógyítsa meg, hanem csak közlik a tényt, mintegy emlékeztetve Jézust a szeretetre, ami összeköti őt Lázárral. De Jézus nem indul el azonnal. Ez a késlekedés döbbenetes és elgondolkodtató. Jézus, aki mindig kész volt segíteni, most vár. Talán bennünk is felmerült már a kérdés egyes élethelyzetekben: miért nem jön Isten azonnal, amikor legnagyobb szükség lenne rá? Miért nem akadályozza meg a tragédiát?

A hír után csend következik, de ebben a csendben készül valami, amit senki nem lát előre, csak egyedül az Úr. Ő nem közönnyel vár, hanem egy nagyobb szeretet távlatából. Ő nem tehetetlenség miatt vár, hanem később akarja megmutatni, hogy arra is képes, amire emberek soha. Ő nem távol tartja a szenvedést az embertől, hanem a szenvedést teszi Isten erejének helyszínévé. Jézus nem a beteg Lázárt gyógyítja meg, hanem a halott Lázárt támasztja fel. Nem az utolsó pillanatban érkező csoda története ez, hanem azé az isteni szóé, amely nem ismeri a visszafordíthatatlant.

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te nem félsz a sírhoz lépni és nem hátrálsz meg a halál tényétől. Te sírsz velünk, mert szeretsz minket. Hiszem, hogy te vagy a feltámadás és az élet. Köszönöm, hogy nem mindig úgy válaszolsz, ahogy elképzelem. Köszönöm, hogy van bátorságod késni, hogy nagyobbat adj. Te nem csak beteg testemet gyógyítod meg, hanem lelkemet támasztod fel. Uram, kiálts rám: „Jöjj ki!” Hívj ki a sötétségből, a bezártságból, bűneim sírjából. Adj erőt elindulni feléd, még akkor is, ha a testem és lelkem fáradt! Oldozz fel mindattól, ami megkötöz, és add meg nekem az új élet szabadságát! Vezess, Uram, az örök élet világosságába, mert te vagy az Élet, és én veled akarok élni most és az örökkévalóságban!

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te nem félsz a sírhoz lépni és nem hátrálsz meg a halál tényétől. Te sírsz velünk, mert szeretsz minket. Hiszem, hogy te vagy a feltámadás és az élet. Köszönöm, hogy nem mindig úgy válaszolsz, ahogy elképzelem. Köszönöm, hogy van bátorságod késni, hogy nagyobbat adj. Te nem csak beteg testemet gyógyítod meg, hanem lelkemet támasztod fel. Uram, kiálts rám: „Jöjj ki!” Hívj ki a sötétségből, a bezártságból, bűneim sírjából. Adj erőt elindulni feléd, még akkor is, ha a testem és lelkem fáradt! Oldozz fel mindattól, ami megkötöz, és add meg nekem az új élet szabadságát! Vezess, Uram, az örök élet világosságába, mert te vagy az Élet, és én veled akarok élni most és az örökkévalóságban!

Válasz

Ember így még nem beszélt!

Amikor Jézus a jeruzsálemi templomban tanított, szavainak hallatára a nép közül egyesek felkiáltottak: „Ez valóban a Próféta.” Mások meg azt mondták: „Ez a Messiás.” Voltak azonban olyanok, akik megkérdezték: „Hát Galileából jön a Messiás? Az írás szerint nemde Dávid családjából és Dávid városából, Betlehemből kell jönnie a Messiásnak?” Erre szakadás támadt a nép között. Néhányan el akarták őt fogni, de senki sem mert rá kezet emelni. A szolgák (akiket Jézusért küldtek), nélküle tértek vissza a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok felelősségre vonták őket: „Miért nem hoztátok őt ide?” A szolgák mentegetőztek: „Ember így még nem beszélt!” Erre a farizeusok rájuk förmedtek: „Csak nem vezetett titeket is félre? Mondjátok: hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy a farizeusok közül? Csak ez az átkozott népség, amely semmit sem ért a törvényhez.” Ekkor az egyik tanácstag, Nikodémus, aki egy alkalommal éjnek idején fölkereste Jézust, így szólt: „A mi törvényünk nem ítélkezik senki felett anélkül, hogy ki ne hallgatta volna, és meg nem állapította volna, mi (rosszat) cselekedett.” A többiek azonban neki támadtak: „Talán te is galileai vagy? Kutass csak utána, és rájössz, hogy Galileából nem származik próféta!” Ezután mindegyikük hazatért.

Jn 7,40-53

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A mai evangélium egy heves vitát mutatna be. Mindenki beszél, mindenki kérdéseket fogalmaz meg, mindenki a saját véleményét hangoztatja Jézusról: próféta, Messiás, vagy csak egy galileai ács? Miközben mindenki a saját igazát próbálja alátámasztani, egy valami nem történik meg: nem jön létre valódi találkozás. Ez a történet pontos tükre lehet a mai világnak is, és talán saját lelkünknek is: beszélünk Jézusról, de nem beszélünk vele.

A látás itt elakad az előítéletek szintjén, tehát nincs előrelépés a hit útján. „Galileából nem származik próféta!” – mondják. A vallási vezetők lenézik az egyszerű embereket, akik nyitottabbak náluk. Nikodémus is próbálja óvatosan védeni Jézust, de hamar lehurrogják. A szív nem nyílik meg, a bezárkózás vaksághoz vezet.

Ezzel zárul a hét: a látás, a hitre jutás nem történik meg az ember közreműködése nélkül. Szükség van bátorságra, alázatra, csendes nyitottságra. Aki mindezt magában hordozza, az valóban Jézusra tud nézni, mégpedig nem a saját szűrőin keresztül, hanem az igazságra szomjazva. És aki így lát, annak már nem kell más bizonyíték, mert a szíve tudja, kiben hisz.

A tanulság világos: meg kell tanulnunk, hogy a hit szemével lássuk Jézust, ez a nagyböjt egyik ajándéka. És ehhez nem elég a tudás, a múltbéli emlékek vagy az elődöktől kapott hagyomány. Találkozás kell, csend, befogadás.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy a nagyböjt folyamán arra tanítasz, hogy lássalak téged. Bocsásd meg, ha túl sokszor csak véleményemet hangoztattam rólad, de nem kerestem a találkozást veled! Kérlek, tisztítsd meg a szememet és a szívemet! Add, hogy ne a régi beidegződéseim vezessenek, hanem az irántad való bizalom! Vezess tovább az úton, hogy egyre mélyebben ismerjelek téged, a világosságot, az Igazságot és a mennyei Atya szeretett Fiát!

Válasz

napi evangélium

Én nem magamtól jöttem. Az igaz Isten küldött engem.

A csodálatos kenyérszaporítást követő viták után Jézus Galileában működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére törtek. Közeledett a zsidók Sátoros-ünnepe. Miután rokonai elzarándokoltak az ünnepre, Jézus is fölment utánuk Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan, hanem titokban. Amikor a templomban tanítani kezdett, a jeruzsálemiek közül néhányan ezt kérdezték: „Nemde ő az, akit halálra keresnek: íme, nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán bizony már a vezetők is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk, honnan való. A Messiásról pedig, ha majd eljön, senki sem tudja, honnan való.” Erre Jézus, aki a templomban tanított, emelt hangon odaszólt: „Ti ismertek engem, és azt is tudjátok, honnan vagyok. Én nem magamtól jöttem. Az Igaz (Isten) küldött engem, akit ti nem ismertek. Én viszont ismerem, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.” Erre szerették volna Jézust elfogni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem jött el az ő órája.

Jn 7,1-2.10.25-30

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A mai evangéliumot olvasva érezzük a helyzet feszültségét. Jeruzsálemben ünnep van, de az ünnep közepén ott van Jézus is, és sokan nem tudják, mit gondoljanak személyéről. Ismerik a nevét, a származását, de nem ismerik a küldetését. Mégsem kérdeznek pontosan. Inkább találgatnak, ítélkeznek, véleményt formálnak. Azt mondják: „Tudjuk, honnan való…”, de nem tudják, ki ő valójában. Ez a látás illúziója, amikor azt hisszük, ismerünk valakit, de közben épp a lényeggel nem vagyunk tisztában.

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te eljöttél a világba, de sokan mégsem ismernek fel téged. Bocsásd meg, ha én is sokszor csak a felszínt látom, ha ismerősnek tűnsz számomra, de valójában nem engedlek közel magamhoz! Taníts igazán látni téged: hittel, tiszta szívvel, őszinte vággyal! Távolítsd el belőlem a félelmet és a közönyt! Add, hogy merjek keresni, kérdezni, hallgatni rád, mert te mutatod meg számomra az Atyát!

Válasz