Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek.

Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen! Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem.”

Jn 14,27-31a

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus búcsúszavait olvassuk a mai evangéliumban: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek.” Nem általános jókívánság ez, hanem a tanítványi élet forrása. A mi lelki békénk tehát valójában nem külső körülményektől függ, hanem abból ered, hogy az Úr él bennünk, és ezért mindig biztos talajon állunk, egyenes úton járunk.

A világ békéje olykor kölcsönös engedményeken, máskor hallgatáson nyugszik, de ingatag, mert a jószándék elfogyhat az emberekből. Jézus békéje viszont belülről növekszik, és nem a vihar hiánya, hanem valódi belső megnyugvás. Ezért képes megmaradni bennünk akkor is, amikor küzdelem vagy nehézség ér minket. Az Úr békéje nem kikényszeríthető, nem birtokolható, hanem csak befogadható.

Akiben Krisztus él, az ennek a békének a hordozója lesz. A szavain, a cselekedetein, a döntésein keresztül Jézus nyugalma és ereje kezd átsugározni másokra. Ez a tanúságtétel lényege: nem kell minden helyzetet irányítanunk, hanem az Úr békéjével a szívünkben kell élnünk. Ezt a világ nem tudja megadni, de elvenni sem tudja tőlünk.

Jézus békéje nem csupán vigasztalás, hanem egyúttal küldetés is. Aki benne él, az békét visz oda is, ahol emberileg már nincs rá ok, nincs rá remény. Vigyük a világba Krisztus békéjét, az ő húsvéti ajándékát!

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te nem úgy adod a békét, ahogy a világ adja, erre a békére vágyom a leginkább. Taníts meg rá, hogy ne a csendes körülményektől várjam a nyugalmat, hanem benned találjam meg! Jöjj el hozzám, és adj belső békét, amely nem menekül el a nehézségek elől, hanem megoldja a problémákat! Segíts, hogy ne csak kérjem a békét, hanem közvetítsem is azt embertársaim felé! Legyen a te jelenléted biztos pont bennem, örök, mint a te szereteted!

Válasz

Napi evangélium

Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem.

Jézus az utolsó vacsorán így beszélt tanítványaihoz: „Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti. Én is szeretni fogom őt, és kinyilatkoztatom magam neki.” Júdás – nem a karióti – itt közbeszólt: „Uram, hogyan van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?” Jézus így folytatta: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret engem, az nem tartja meg tanításomat. Az a tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek.”

Jn 14,21-26

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

„Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és benne fogunk lakni” – mondja Jézus a mai evangéliumban, s ezzel összekapcsolja a szeretetet az engedelmességgel. Nem elég ismerni tanítását, hanem meg is kell tartani azokat. A hűség és a hit nem lelketlen törvénykövetés, hanem a szeretetből fakadó válasz.

Jézus nem külső szabályok megtartására hív, hanem egy lelki kapcsolat megélésére. Aki szereti őt, az nem félelemből engedelmeskedik, hanem szeretetből. Nem kötelességből követi, hanem örömmel, mert otthon érzi magát nála. Az igazi szeretet mindig belülről formál. A törvény kívülről korlátoz, a szeretet belülről alakít át.

Jézus azt ígéri, hogy az Atyával együtt hozzánk jönnek, és bennünk fognak lakni. Ez nem egy költői kép, hanem a keresztény élet lényege: Isten bennünk lakik, bennünk él. Ő nemcsak meglátogat bennünket néha, hanem velünk él, lélegzik, dolgozik, szenved és örül. A Szentlélek segít, hogy ezt a jelenlétet, Isten jelenlétét felismerjük és elfogadjuk.

Ez az evangéliumi szakasz a keresztény élet belső dinamikájára világít rá: szeretni Jézust, megtartani tanítását, és hagyni, hogy a Lélek tanítson és vezessen – ezáltal válunk a Szentlélek templomává és Krisztus tanítványává.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus! Taníts meg igazán szeretni téged, ne csak szavakkal, hanem engedelmes szívvel! Add, hogy parancsaidat ne teherként, hanem ajándékként fogadjam, és hűséggel éljem meg őket a hétköznapokban! Köszönöm ígéretedet, hogy aki szeret téged, annak szívében lakást vesz az Atya és te magad is! Jöjj, Szentlélek, és emlékeztess engem Jézus szavaira, vezess minden döntésemben, és taníts meg arra az isteni életre, amelyre meghívtál! Add, hogy ne csak a szavaimat, hanem egész életemet átjárja a Jézus iránti szeretet!

Válasz

Napi evangélium


Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk!

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek és helyet készítek nektek? Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek!” Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hogy hova mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk!” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok s az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek.”

Jn 14,1-12

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Út, igazság, élet

Az evangélium Jézus búcsúbeszédét idézi fel, az utolsó vacsorát, amikor már tudta, hogy közeleg a kereszt, a szenvedés, a tanítványok szétszélednek, elárulják, megtagadják. Jézus mégis békéről beszél. Olyan kijelentéssel indítja a tanítványok vigasztalását, amely minden kor hívő emberének szól, nekünk is: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek.”

Az emberi szív és lélek nyugtalansága ismerős tapasztalat számunkra, amely megjelenhet egy fenyegető veszély formájában, de akár a mindennapokban is. Egy váratlan diagnózis, egy felbomlott kapcsolat, egy felismerés, hogy életünk rossz irányba halad, és máris azt érezzük, hogy semmi sem biztos. A tanítványok is hasonlót éltek át. Mesterük, akiben bíztak, s akitől új világot reméltek, most arról beszél, hogy elmegy és ők nem követhetik. Ebben a helyzetben hangzik el az Úr bátorítása: „Higgyetek!” A hit nem az, hogy minden világos és átlátható. A hit nem logikai összefüggések elfogadása, hanem egy bizalmon alapuló kapcsolat, annak tudatosítása, hogy kihez tartozom, és hogy nem vagyok egyedül, még akkor sem, ha mindent elveszítek. Keresztény hitünk nem azonnali válasz minden kérdésünkre, hanem kapaszkodó minden helyzetben.

Válasz

Jézus egyrészt nyugalmat, lelki megbékélést ígér, másrészt utat is mutat: „Atyám házában sok hely van. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek.” És amikor Tamás zavartan kérdezi, hogy még azt sem tudják, hová megy, akkor hangzik el az evangélium egyik csúcspontja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Jézus nemcsak ismeri és megmutatja az utat, hanem ő maga az út. Az Istenhez vezető út nem eszmerendszer, nem szabályok és elméletek gyűjteménye, hanem egy személy, Jézus Krisztus. És ő mindenkit hív: a keresőt, a tévelygőt, az elcsüggedtet, a kétkedőt, a nyugtalan szívű embert.

Egy fiatal atya mesélte, hogy első szolgálati helyén a szentmisén nagyon izgult. A falu idős asszonyai sorban ültek a padokban, mindegyikük évtizedek óta járt a templomba. A mise után egyikük odament hozzá és ezt mondta: „Tisztelendő Úr, maga ma úgy imádkozott, mint aki hazaért.” Ez a mondat megnyugtatta az atyát. Mert fontos a szép prédikáció, a mozdulatok pontossága és a liturgia gördülékenysége, de még lényegesebb, hogy hitelesen képviselte Krisztust, aki jelen volt személyében és a szentségben, és aki a papok szolgálata által utat talál az emberi szívekhez.

A mai ember keresi az irányt, merre menjen, mit kezdjen az életével, hol van a helye a világban? Sokszor csak sodródunk, egyik célból a másikba, egyik kapcsolatból a másikba anélkül, hogy valóban otthon lennénk. Jézus nemcsak útmutatást ad, hanem önmagát adja útként. A vele való kapcsolat eligazít, irányt mutat, otthont ad már itt a földön is.

Pedig Jézus napjainkban is elindul és társakat keres az útra. Nem tökéleteseket, hanem nyitott szívűeket. Nem hősöket, hanem olyanokat, akik hajlandók rátenni lábukat az útra, amely ő maga.

Életutunk néha meredek, néha köves, néha fájdalmas. De mindig vezet valahová: a valódi otthonba, az Atya házába, ahol már nem lesz kérdés, nem lesz kétség, csak egy örök és megrendítő felismerés: Itt van, akit kerestem. Itt van, aki boldoggá tesz örökre.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az út, az igazság és az élet! Te vagy az egyetlen biztos irány, akiben a szív megnyugodhat, aki elvezet az Atyához. Add, hogy ne a világ útvesztőiben bolyongjunk, hanem benned bízzunk, és veled járjunk! Erősítsd bennünk a hitet, hogy ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra figyeljünk! Ne engedd, hogy elbizonytalanodjunk életünk útján! Segíts, hogy mi magunk is úttá váljunk, így másokat is hozzád vezessünk! Légy velünk minden lépésünknél és vezess minket az Atya házába, a mennyországba!

Válasz