2017. szeptember 19. - Kedd

Abban az időben: Jézus elment Naim városába. Vele mentek tanítványai és
nyomukban nagy népsokaság. Amikor a város kapujához közeledett,
halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan
kísérték a városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és
így szólt hozzá: "Ne sírj!" Azután odalépett a koporsóhoz, és
megérintette azt. Erre a halottvivők megálltak. Ő pedig így szólt:
"Ifjú, mondom neked, kelj föl!" A halott felült, és beszélni kezdett.
Ekkor Jézus átadta őt anyjának.
Lk 7,11-17

100_4037.JPG

Válasz

Elmélkedés:
Szent Lukács evangélista művében észreveszünk bizonyos fokozatosságot
Jézus isteni hatalmának, erejének bemutatása során. A tegnapi
evangélium szerint egy még élő, de már halálán lévő személyt gyógyított
meg, a pogány katonatiszt szolgáját. Ebben az esetben még egyértelműen
gyógyításról, gyógyító csodáról beszélhetünk.
A mai evangéliumi részlet ennél is továbbmegy, itt már egy halott
feltámasztásáról van szó. A fiú halála nyilvánvaló, hiszen már a
temetőbe kísérik őt. Ebben az esetben nincs szükség arra, hogy bárki,
például a halott ifjú édesanyja kérje Jézus segítségét. Emberileg nézve
nem is volna értelme egy ilyen kérésnek, mert az emberek ugyan lassan
megismerik az Úr gyógyító hatalmát, de azt elképzelni sem tudják még,
hogy akár a halottakat is vissza tudja hívni az életre. Jézus tehát
önállóan cselekszik, amikor látja a gyászmenetet és rögtön felismeri,
hogy az özvegy azt a személyt veszítette el egyetlen fiában, akire idős
korában számíthatott volna, mint gondviselőjére. Jézus megkönyörül
rajta, megesik rajta a szíve, és visszaadja számára fiát, feltámasztva
őt a halálból.
Keresztény emberként nem azt kívánjuk, hogy a földi életünk tartson
örökké, hanem a mennybe szeretnénk eljutni. Hitünk szerint Istennek
hatalma van életet adni. Éljünk úgy, hogy méltók legyünk az üdvösségre!
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, irgalmas Isten, adj nekünk alázatosságot, reményt és erős hitet!
Add, hogy a szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket. Segíts
egymáshoz tiszta szeretetben közelednünk, mert ez minden parancs
foglalata és beteljesítése. Segíts, hogy a békesség és az egyetértés
fiai lehessünk, és így méltók legyünk rá, hogy boldognak nevezzen
minket szent Fiad!

Válasz

2017. szeptember 18. - Hétfő

Amikor Jézus a néphez intézett beszédét befejezte, Kafarnaumba ment.
Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit ura nagyon kedvelt.
A szolga már a halálán volt. A százados, aki hallott Jézusról, elküldte
hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa
meg a szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt:
"Megérdemli, hogy megtedd ezt neki, mert szereti népünket, és a
zsinagógát is ő építtette nekünk."
Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a
százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: "Uram, ne fáradj!
Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Éppen ezért nem tartottam
magamat méltónak arra sem, hogy hozzád menjek. Csak egy szót szólj, és
meggyógyul a szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, alattam is
szolgálnak katonák. S ha azt mondom az egyiknek: "Menj!" - akkor
elmegy, ha a másiknak meg azt mondom: "Jöjj ide!" - akkor odajön, vagy
ha a szolgámnak szólok: "Tedd meg ezt!" - akkor megteszi."
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az
őt követő tömegnek: "Mondom nektek, nem találtam ekkora hitet
Izraelben." Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek
találták.
Lk 7,1-10

100_4037.JPG

Válasz

Elmélkedés:
Jézus csodáinak leírásakor az evangélisták először bemutatják a
betegséget, amelyet a beteg személy kérése követ a gyógyulás
reményében. Ezt követően történik meg a csoda, majd pedig annak
bemutatása, hogy a betegségnek immár semmi nyoma sincs.
A mai evangéliumban olvasott történet egy olyan esetet mond el,
amelyben nem a gyógyítás ténye áll a középpontban, hanem annak hite,
aki Jézushoz fordul, jelen esetben a pogány katonatiszt hite. "Uram,
nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj" - fordul Jézushoz a pogány
százados, aki tehát önmagát érdemtelennek nevezi. Azért is érdemes
odafigyelnünk ezekre az őszinte és alázatot sugárzó szavakra, mert a
jelenlévő zsidó elöljárók méltónak tartják a katonatisztet arra, hogy
Jézus teljesítse kérését, meggyógyítsa a szolgáját, mert sok jót tett a
zsidó néppel és a zsinagógát is ő építtette.
Jézus megteszi, amit a katona kér, meggyógyítja szolgáját. Úgy tűnik,
hogy Jézus szerint is megérdemli a százados a jócselekedetet, de nem
ugyanazért, tehát nem a tetteiért tartja méltónak őt, mint a zsidók,
hanem a hitéért. A katona ugyanis egyértelműen kifejezi kérésével, hogy
hisz Jézusban, hisz az ő gyógyító erejében és hisz Jézus halált legyőző
isteni hatalmában.
A szentmisében a szentáldozást megelőzően a százados szavait imádkozva
készülünk a Krisztussal való találkozásra. Uram, nem vagyok méltó, hogy
hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul az én lelkem.
Engem mi tesz méltóvá, hogy Jézus hozzám jöjjön?
(c) Horváth István Sándor

Válasz

Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Az Egyház közösségében mindannyian
megtapasztalhatjuk az üdvösséget, amelyet te a mennyei Atyától hoztál
el nekünk és megérezhetjük az Atya szeretetét. Te azt kérted
tanítványaidtól és azt kéred tőlünk, hogy úgy szeressük egymást,
ahogyan te szeretsz minket. Napjainkban is szükséged van apostolokra,
akik készek a szolgálatra. Szükséged van tanúkra, akik küldötteidként
szeretetedet közvetítik. Adj nekünk apostoli lelkületet, hogy a
szeretet tanúi, szereteted hirdetői legyünk! Vezess minket az
evangélium hirdetésének útján és mutass nekünk utat az üdvösség felé!

Válasz

2017. szeptember 17. - Évközi 24. vasárnap

Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: "Uram, ha
vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán
hétszer?" Jézus így felelt: "Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer
hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart
számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki
tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr
megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és
mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga
leborult előtte, és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent
megfizetek. Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt
még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik
szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni
kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és
kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett,
hanem ment, és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak.
Elmentek és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így
szólt hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden
tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is
megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És
az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent,
amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta
szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének."
Mt 18,21-35

Válasz

Elmélkedés:
Bocsáss meg!
A mai evangéliumban Péter apostol a megbocsátással kapcsolatban kérdezi
Jézust, aki válaszul egy példabeszédet mond. A gonosz szolga, akinek az
úr elengedte nagy tartozását, szolgatársának egy kisebb adósságot sem
volt hajlandó elengedni. Az úr irgalmas volt, de a szolga kegyetlenül
viselkedett, amiért el is nyerte büntetését a történet befejezésében. A
hasonlat mondanivalója világos számunkra: bocsássunk meg az ellenünk
vétő embertársainknak, hogy mi is számíthassunk Isten irgalmára!
A hétköznapi életben számtalanszor mondjuk: "Ne haragudj! Bocsáss meg!
Elnézést! Bocsánat!" Egyszerűbb helyzetekben, amikor nem történt
szándékos sértés, könnyen kimondjuk e szavakat, és a válasz is
ugyanilyen könnyen érkezik: "Nem történt semmi. Nincs semmi gond." Egy
pillanatnyi zavar vagy váratlanul adódó kellemetlen helyzet feloldására
alkalmasak ezek a szavak. Más a helyzet, amikor komolyabb sértésről,
megbántásról van szó. Ilyenkor nehezebb a bocsánatkérő szavak kimondása
és a megbántott személy részéről a megbocsátás is. Ilyenkor mindig a
két személy jövőbeli kapcsolata forog kockán. Meddig tudja az egyik fél
magában hordozni azt a terhet, hogy megbántotta embertársát, barátját,
házastársát vagy munkatársát és nem kért tőle bocsánatot? És meddig
tudja a sértett személy magában hordozni annak terhét, hogy nem tudott
szívből megbocsátani?
folyt.

Válasz

Helyes az a törekvés, ha az összekuszálódott, megromlott kapcsolatokat
minél előbb próbáljuk helyrehozni. A tétlen várakozás, a bocsánatkérés
halogatása nem fogja helyrehozni a hibát. A tüskét érdemes mielőbb
kihúzni. Így is időbe fog telni a seb gyógyulása, de ha ki sem húzzuk,
akkor elfertőződik, elmérgesedik. Ugyanakkor bizonyos esetekben idő
kell a bocsánatkéréshez és időre van szükség a megbocsátáshoz. Ha
valaki nem látja be mindjárt az elején, hogy hibázott, megbántotta a
másikat, és úgy gondolja, hogy neki van igaza, akkor időt kell adni
számára, hogy átgondolja a történteket, belássa saját hibáját és ezt
követően kérjen bocsánatot. A másik oldalon szintén előfordulhat az,
hogy valakit annyira váratlanul ért vagy annyira érzékenyen érintett a
sértés, hogy hiába kérnek tőle bocsánatot, ő nem képes azonnal túllépni
a helyzeten. Időre van szüksége ahhoz, hogy kiengesztelődjön azzal, aki
megbántotta őt. Bármelyik oldalon is állunk egy adott élethelyzetben,
mindig tanúsítsunk türelmet, adjunk időt, lehetőséget a másik
személynek. A vádaskodás, a másik személy hibáztatása, a magunk
igazához való túlzott ragaszkodás nem fog előbbre vinni és nem fog
segíteni a probléma megoldásában. A hamar alkotott ítélet ritkán
szokott helyesnek bizonyulni. A hamar alkotott ítélet szinte kivétel
nélkül egyoldalú, amely csak az egyik fél szempontjából nézi a
történteket és nem veszi figyelembe a másik személyt. Ne legyünk
biztosak a magunk ítéletében, ha közben meg sem hallgatjuk a másik
felet, nem is törekszünk arra, hogy megértsük őt.
A megbocsátás nem gyengeség és a megbocsátás nem abból fakad, hogy
tehetetlenek vagyunk a másik személyben lévő rosszal szemben. Isten sem
ilyen lelkülettel bocsát meg nekünk, hanem azért, hogy kinyilvánítsa
szeretetét és így helyreálljon a vele való kapcsolatunk. Tanuljuk meg
Istentől az irgalmas lelkületet!
(c) Horváth István Sándor

Válasz

Imádság:
Istenünk, irgalmas Atyánk! Hisszük, hogy a szeretet erősebb a bűnnél. A
tőled tanult szeretet vezet bennünket a törekvésben, hogy békében
éljünk veled, a mi Atyánkkal és embertársainkkal. Irgalmas jóságod és
megbocsátó szereteted legyen példa számunkra, hogy mindig készek
legyünk szeretetből, tiszta szívvel megbocsátani. Taníts minket igazi
nagylelkűségre!

Válasz

2017. szeptember 16. - Szombat

Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz: Nincs jó fa, amely rossz
gyümölcsöt terem, és nincs rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden
fát gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek a tövisbokorról fügét,
sem a tüskebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó
kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő.
Hiszen a szív bőségéből szól a száj! Miért mondjátok nekem: "Uram,
Uram!" - ha nem teszitek, amit mondok?
Megmondom nektek, kihez hasonlít az, aki hozzám jön, hallgatja
tanításomat, és tettekre is váltja: hasonlít ahhoz a házépítő emberhez,
aki mélyre ásott, és az alapot sziklára rakta. Jött az árvíz, rázúdult
a házra, de nem tudta azt összedönteni, mert jó alapra épült. Aki
viszont hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít ahhoz
az emberhez, aki házát alap nélkül építette a puszta földre. Amikor
rázúdult az árvíz, háza azonnal összedőlt, és nagy romhalmaz lett
belőle.
Lk 6,43-49

100_4037.JPG

Válasz