Napi evangélium

Aki nem veszi föl a keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám.

Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl a keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki megtalálja életét, elveszíti azt, de aki értem elveszíti életét, megtalálja azt. Aki titeket befogad, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki befogadja a prófétát, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. És aki az igazat befogadja, mert igaz, az az igaznak jutalmát kapja. S ha valaki csak egy pohár friss vizet ad is e legkisebbek egyikének azért, mert az én tanítványom, bizony mondom nektek, nem marad el a jutalma.

Mt 10,37-42

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Egy pohár víz

„Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám… Aki megtalálja életét, elveszíti azt, de aki értem elveszíti életét, megtalálja azt” – olvassuk a mai vasárnap evangéliumában. Ezek a mondatok első hallásra furcsának, ellentmondásosnak tűnnek. Arról beszél Jézus, hogy ne szeressük családtagjainkat? Nem erről van szó. Aki igazán figyel, megérti: Jézus nem elvenni akar a szeretetünkből, hanem megtisztítani és megszentelni azt.

Ami igazán fontos, az nem válhat akadállyá Isten felé. Jézus az első helyet kéri az életünkben, mert csak akkor tud minden a helyére kerülni, ha ő a középpont. A családhoz való ragaszkodás, a barátok iránti hűség, a saját életünk védelme mind-mind érték. De ha ezek fontosabbá válnak, mint Krisztus személye, akkor elhomályosul bennünk az isteni világosság. Jézus azt kéri, hogy teljes szívünkkel őt válasszuk, és akkor minden más szeretet is megtisztul, elmélyül.

A kereszt, amelyről beszél, nem pusztán szenvedés. A kereszt azt jelenti, hogy vállalom azt az utat, amelyet Isten számomra kijelöl. A kereszt egy életforma, amely lemondásból, önátadásból, hitből és hűségből áll. A világ azt tanítja, élj magadnak, gondoskodj magadról, ne vállalj túl sokat. Jézus pedig azt mondja: tedd le életed nálam, élj másokért, és elnyered az örök életet.

Válasz

Egy fiatal házaspár egy kis faluban élt, két gyermeket neveltek. Vallásos emberek voltak, rendszeresen jártak templomba. A férfit egy napon megkeresték, hogy egy karitatív misszióban segédkezzen egy szegény vidéken. Nagy döntés előtt állt: ha elvállalja, akkor időnként ott kell hagynia családját. Hosszú imádság és a feleségével való megbeszélés után elvállalta a szolgálatot. A nehéz körülmények között, sok szenvedés és öröm között élve egyre világosabban megértette: nem elhagyta a családját, hanem Istenre bízta őket. Amikor két év után letelt a szolgálat, a felesége és a gyermekei megerősödve fogadták, és egy új, gazdagabb szeretet született közöttük. Az igazi szeretet akkor a legteljesebb, ha Istenre épül. Ha Jézus az első, akkor minden más megszentelődik.

Az evangélium második része a legkisebb jótettekről szól: „Ha valaki csak egy pohár friss vizet ad is e legkisebbek egyikének, nem marad el a jutalma.” Jézus itt apró cselekedetről beszél, amely szinte jelentéktelennek tűnik. Ez Jézus logikája: nincsen kicsi szeretet, ha az tiszta szívből fakad. Egy önzetlen gesztus, egy mosoly, egy megfelelő időben kimondott bátorító szó, egy látogatás, egy figyelmes odafordulás a felebaráthoz – mind lehet az isteni szeretet hordozója, mert minden szeretetből fakadó cselekedet „egy pohár víz”. A keresztény élet nem a látványos teljesítményben mutatkozik meg, hanem a mindennapok hűségében: a jó szóban, a türelmes hallgatásban, a megbocsátásban. Ez a keresztény élet titka: az odaadásban válik teljessé az élet, a szeretetben nyer új értelmet minden.

Jézus nem illik a világ megszokott szabályai közé. Aki őt követi, annak más ritmusra kezd járni az élete. Aki vállalja a keresztet, az szabadabb lesz. Mert a kereszt nem teherként nehezedik ránk, nem nyom le a földhöz, hanem felemel. Nem elvesz, hanem ajándékoz.

Az igazi tanítvány tudja, hogy a kereszt súlya alatt növekszik az öröm, de nem földi sikerből, hanem abból fakadóan, hogy Isten akaratát teszi.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Oly sokszor próbálok mindenkinek megfelelni, kapaszkodom emberekbe, helyzetekbe, ragaszkodom terveimhez és elképzeléseimhez, de közben elfelejtem, hogy csak egyetlen hely van, ahol biztonságban vagyok: melletted. Segíts, hogy téged szeresselek mindenki előtt! Add, hogy ne féljek a keresztjeimtől, és taníts meg szeretni a kis dolgokban, a csendes szolgálatban, az észrevétlen jóságban! Veled akarok élni és benned szeretném megtalálni életem teljességét.

Válasz

Napi evangélium

Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel.

Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek, és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: „Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?” Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.”

Mt 22,34-40

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

„Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből. Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.” Jézus válasza a törvénytudónak nemcsak az ószövetség összegzése, hanem a keresztény élet lényegének tömör megfogalmazása is egyúttal. A szeretet Isten ajándéka és emberi felelősség, döntés arról, hogy milyen irányba haladjon az életünk. E kettős parancs, Isten és ember szeretete, egy tőről fakad, és csak együtt éltet.

Szent László király élete ezen a kettős parancson nyugodott. Királyként nemcsak országot kormányzott, hanem népet vezetett az igazság és a keresztény hit útján. Lovagkirályként nem a hódításban, hanem a békében, az oltalmazásban, az igazság szolgálatában látta hatalma értelmét. Szigorú és erős volt, de nem könyörtelen, döntéseit mindig az Istenbe vetett bizalom, az emberek iránti felelősség és az evangéliumi értékrend hatotta át.

Szent László nemcsak törvényt hozott, hanem példát is adott. Az ábrázolásokon legtöbbször harci jelenetben látjuk, amint például megment egy leányt, de ez a jelenet nem csupán hőstett, hanem jelképe annak, hogy az erő akkor érték, ha a gyengét védi, az ártatlant oltalmazza. Ez a szeretet egyik formája: felelősség másokért. László király hivatásának tekintette, hogy Krisztus törvényét képviselje a földön.

A mai evangélium László király szentté válásának titkát tárja elénk: a szeretet parancsát nem elméleti tételként kezelte, hanem igazságként, amely szerint élt. Istent szerette, mert benne látta a hatalom valódi forrását, és az embert, mert mindenkit az Isten képmásának tekintett. Nem elég csak hinni, nem elég ismerni a szentírást, hanem Isten szeretetéből kell élni, és azt megosztani másokkal.

Hol tartunk mi a szeretet útján? Tudunk-e úgy szeretni, hogy abban benne legyen az Isten iránti bizalom és a másik ember javának keresése is?

Kérjük Istent, hogy Szent László király közbenjárására adja meg nekünk is azt a bölcsességet és bátorságot, amely képes a szeretetet legfőbb irányelvvé tenni életünkben.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Urunk, Istenünk! Te Szent László királyt nemcsak bölcs vezetővé, hanem igaz szívű szentté formáltad. Add, hogy teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes elménkből szeressünk téged! Taníts minket is az igazi szeretetre, amely nem önmagát keresi, hanem a másik javát, amely kész szolgálni, védeni, megbocsátani és felemelni! Adj nekünk bátorságot, hogy hivatásunkat hittel éljük meg, és életünkkel tanúságot tegyünk rólad!

Válasz

Napi evangélium

Akarom, tisztulj meg!

Amikor Jézus befejezte a hegyi beszédet és lejött a hegyről, nagy sokaság követte. Ekkor odament hozzá egy leprás, leborult előtte, és így kérlelte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.” Jézus kinyújtotta kezét, megérintette őt, és így szólt: „Akarom, tisztulj meg!” Erre a leprás azonnal megtisztult. Akkor Jézus így szólt hozzá: „Nézd, ne mondd el ezt senkinek se, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld föl azt az áldozatot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul a gyógyulásról!”

Mt 8,1-4

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus lejön a hegyről, ahol korábban a nyolc boldogságot hirdette és tanította a sokaságot. Most nem beszél, hanem cselekszik, gyógyít. Egy leprás járul hozzá, letérdel előtte, és így könyörög: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.” Nincs ebben a kérésben semmi követelőzés, csak tiszta hit és alázat. A leprás nem kételkedik Jézus erejében. És Jézus válasza megdöbbentően egyszerű: „Akarom. Tisztulj meg!”

A lepra a korabeli világban nemcsak testi nyomorúság volt, hanem kirekesztettséggel, a közösségből való teljes kizárással járt. Aki leprás volt, annak az egészségesektől elkülönítve kellett élni, és útközben „tisztátalan!” kiáltással fel kellett hívnia a figyelmet betegségére, nehogy bárki megközelítse. Az érintkezés tiltott volt. Aki hozzáért, maga is tisztátalanná vált a törvény szerint. Jézus nemcsak szavával gyógyít, hanem megérinti a leprást. Nem távolról szól hozzá, hanem közel engedi magához. Ily módon Jézus gyógyít, ugyanakkor visszaadja a közösséghez való tartozás méltóságát. Megszabadít a betegségtől és a kirekesztettségtől is.

Az igazi csoda nem a lepra eltűnése. Az igazi csoda az, hogy Isten nem fél megérinteni a bűnös, szenvedő, sebzett embert. A mi lepránk lehet a közöny, a megkeseredés, a bűn vagy az elutasítottság, de Jézus ma is azt mondja: „Akarom. Tisztulj meg!” Neki nincs túl mély nyomorúság, amit ne vállalna, nincs seb, amit ne akarna gyógyítani. Az emberi érintés elutasíthat, de az isteni érintés mindig gyógyulást hoz.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Leborulok előtted, mint az egykori leprás, és csak ennyit mondok: ha akarod, te meg tudsz tisztítani. Tudom, hogy kezedben van a gyógyulás, a megújulás, az irgalom. Néha csak a sebeimet látom, a gyengeségemet, és nem merem hinni, hogy te közeledsz hozzám. Köszönöm, hogy nem hátrálsz meg a szegénységemtől, a bűneimtől, hanem megérintesz, hogy meggyógyíts. Add, hogy én is ilyen gyógyító jelenlét legyek mások számára: a remény eszköze, a jóság hírnöke!

Válasz