Napi eangélium

Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak.

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.”

Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”

Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”

Mt 20,20-28

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Szent Jakab apostol Zebedeus fia, Szent János testvére volt, a galileai halászok egyike, akit Jézus a Genezáreti-tó partján szólított meg. Az evangéliumok szerint Péter és János mellett ő volt a három kiváltságos tanítvány egyike, akik Jézussal fent voltak a Tábor hegyén, jelen voltak Jairus leányának feltámasztásánál és a Getszemáni-kertben is az utolsó vacsora után.

A mai evangéliumi rész Jakab és testvére, János kapcsán mutatja be az emberi ambíció, a törekvés és az isteni küldetés közti feszültséget. Édesanyjuk kérése – vagy Márk evangélista szerint ők a kérdezők –, hogy a két testvér Jézus országában a legmagasabb helyet kapja, nem elvetendő hitetlenségből fakad. Inkább túl emberi elképzelés arról, hogy mit jelent Jézus oldalán lenni, ők hatalmat, kiváltságot, elismerést szeretnének.

Jézus országában azonban a nagyság szolgálatot jelent, tehát semmiképpen sem uralkodást. Nem az a nagy, aki trónuson ül, hanem aki a keresztet hordozza. Jakabnak – és nekünk – meg kell tanulnunk, hogy a krisztusi ember vállalja a szenvedést, az áldozatot.

A szentírás szerint Jakab volt az első vértanú apostol. Heródes király végeztette ki karddal (vö. ApCsel 12,2). Az ő élete arra tanít, hogy nem baj, ha útközben még keveredik bennünk az emberi vágy és az isteni hívás. Törekedjünk arra, hogy a szolgálatban legyünk nagyok. Mert az igazi apostol nem uralkodik, hanem életét adja, mint Jézus.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te nem azért jöttél, hogy neked szolgáljanak, hanem hogy te szolgálj. Taníts, hogy Jakab apostol példájára vállaljam a szolgálatot, az áldozatot és a csendes hűséget! Köszönöm, hogy nem tökéletes embereket hívtál, hanem formálható szívűeket. Alakítsd át bennem is a nagyravágyást alázattá, a jutalom utáni vágyat nagylelkűséggé, a nyugtalanságot lelki békévé! Add, hogy ne elismerésre vágyjam, hanem arra, hogy téged kövesselek!

Válasz

Napi evangélium

A jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz.

Miután Jézus megmagyarázta tanítványainak, hogy miért mond példabeszédeket, így folytatta: „Értsétek meg hát a magvetőről szóló példabeszédet! Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe vetettek. Ez az a mag, amelyik az útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja ugyan a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar eltántorodik. A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.”

Mt 13,18-23

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus maga magyarázza meg a magvetőről szóló példabeszédét. A mag: Isten igéje, a termőtalaj pedig az emberi szív. A mondanivaló világos: ugyanaz az ige különböző emberekben más-más sorsra jut. Nem a maggal van gond, hanem a földdel.

Az első három talaj a figyelmetlen, a felszínes és az aggodalmaskodó embert jelképezi. Az út szélére hulló mag az, amit meg sem hallanak igazán. A köves talajon nincs mélység, így nincs kitartás sem. A tövisek közé hullott mag pedig elkezdene növekedni, de elfojtják a világ gondjai, a vagyon csábítása, a belső megosztottság.

Csak a jó föld hoz gyümölcsöt. Mi teszi jóvá a földet, azaz az emberi szívet? Jézus ezt mondja: „aki meghallgatja, megszívleli a tanítást.” Vagyis, aki engedi, hogy hatással legyen az életére. A gyümölcs nem azonnal jön, idő, türelem, kitartó munka, eső és napsütés is kell hozzá.

A jó föld nem az, amelynek nincs hibája, hanem az, amelyben a mag gyökeret tud ereszteni. Nem kell tökéletesnek lennem, elég, ha nyitott vagyok Isten igéje iránt. Az Úr a növekedést elvégzi. A földet rendszeresen munkálni kell, különben elvadul, felveri a gyom, terméketlen lesz. Így van ez a lélekkel is. Az ige termővé válása nem egy pillanat műve, hanem mindennapos tisztítást, gondozást kíván. Érdemes naponta feltennem a kérdést: Engedtem-e ma, hogy Isten igéje belém hulljon és növekedni kezdjen?

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy újra és újra szívembe hinted igédet. Bocsásd meg, ha szívem sokszor köves, kemény vagy tövisekkel teli! Add, hogy figyelmesen hallgassam igédet, és ne csak halljam, hanem engedjem, hogy hatással legyen rám! Formálj engem olyan emberré, akiben igéd gyümölcsöt terem! Ne engedd, hogy a világ zajai, a félelmek vagy a közömbösség megfojtsák a növekedést bennem! Te vagy a Magvető, én pedig szeretnék jó föld lenni. Segíts ebben napról napra!

Válasz

NAPI EVANGÉLIUM

Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám a szőlőműves.

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz. Mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és tanítványaim lesztek.

Jn 15,1-8

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

„Uram, mutasd meg nekem az utat, és készséggel követlek, akár a keresztig is.” A mai napon ünnepelt Szent Brigitta rövid fohásza ez, amely jól kifejezi önátadását Jézusnak. Nem ő akarja meghatározni az utat, hanem Isten vezetésére bízza magát, akkor is, ha az út nehéz, fájdalmas vagy áldozattal teli. Az engedelmes, Krisztushoz hűséges élet meghozza gyümölcsét.

Brigitta előkelő családban született, házasságban élt, nyolc gyermek édesanyja volt, majd özvegysége után teljesen Isten szolgálatának szentelte életét. Misztikus látomásai világszerte ismertté tették, de nem a rendkívüli élményei, hanem hűséges Krisztus-követése tette őt igazán példává.

A mai evangéliumban ezt olvassuk: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.” A szőlővessző nem élhet a szőlőtő nélkül, különben elszárad. Ha kapcsolódik, akkor életet kap és gyümölcsöt hoz. Ez a kép szinte visszatükrözi Brigitta életét: élete minden szakaszában Krisztushoz kapcsolódva élt, feleségként, édesanyaként, özvegyként, zarándokként, rendalapítóként.

A szőlővessző időnként metszésre szorul. Brigitta is sok veszteséget, fájdalmat, gyászt élt meg, de minden sebből új élet sarjadt. A metszés fájdalmas, de nem halálos: az Atya a szőlőműves, aki nem pusztítani, hanem éltetni akar.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Jézus Krisztus, élő szőlőtő! Köszönöm, hogy engem is meghívtál, hogy veled éljek. Taníts engem hűségre! Ne engedd, hogy csak külsőleg kötődjem hozzád, hanem valóban belőled éljek! Adj erőt elfogadni a metszéseket, amelyeken keresztül gyümölcsözőbbé akarsz tenni! Formálj engem is olyanná, mint Szent Brigittát: imádságos, türelmes, bátor tanítványoddá! Add, hogy ne magamért éljek, hanem érted – hogy életem gyümölcsöt hozzon az örök életre!

Válasz

Naapi evangélium

Asszony, miért sírsz? Kit keresel?

A hét első napján, (Húsvétvasárnap) kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment Jézus sírjához. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” vagyis „Mester”! „Ne tartóztass! – felelte Jézus. Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent.

Jn 20,1-2.11-18

100_4037.JPG

Válasz