Napi evanglium

Annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.

A hetvenkét tanítvány, akiket Jézus az evangélium hirdetésére küldött, nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták Jézusnak –, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” Ő így válaszolt: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”

Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mivel elrejtetted ezeket a bölcsek és az okosak elől, és feltártad az egyszerűeknek, így van ez, Atyám, mert így tetszett neked. Az Atya mindent átadott nekem. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Jézus azután tanítványaihoz fordult, és így szólt: „Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek: Sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta; szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”

Lk 10,17-24

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

A hetvenkét tanítvány örömmel tér vissza küldetéséből. A lelkesedés érthető, megtapasztalták a küldetés erejét, látták, hogy Jézus nevében csodákat tudtak tenni. Jézus az örömük valódi okára irányítja figyelmüket: „Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”

A misszióban tapasztalt siker jó, de nem ez az igazi öröm forrása. A tanítvány öröme abból fakad, hogy Isten ismeri őt, számon tartja, és szeretete iránta örök.

A tanítvány élete egyszerre tevékeny és imádságos. A cselekvésből fakadó tapasztalat imává lesz, az imádságból fakadó világosság pedig cselekvésbe öltözik.

Az imádság nem a tétlenség ideje, hanem az a tér, ahol a tanítvány újra felfedezi, hogy nem ő a világ megváltója, hanem Jézus. A cselekvés pedig nem figyelemelterelés Istenről, hanem annak a gyümölcse, ami a vele való találkozásban születik meg.

A tevékeny és imádságos élet akkor van egyensúlyban, amikor a tanítvány úgy szolgál másokat, hogy közben nem felejti el, kinek a nevében teszi, és úgy imádkozik, hogy közben nem menekül el a világ konkrét szükséghelyzetei elől. Aki csak cselekszik, könnyen kiég. Aki csak imádkozik, könnyen elszakad az élettől.

Engedd, hogy imádságaidból fakadjanak a tetteid, és tetteid vezessenek vissza az imádsághoz! Így válik életed Isten dicsőségére.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy a tanítványod, a küldötted vagyok. Néha örömmel térek vissza a szolgálatból, máskor fáradtan vagy üres kézzel. De te azt mondod, hogy ne a sikerben keressek biztonságot, hanem a te szeretetedben. Köszönöm, hogy nem a teljesítményemért szeretsz, hanem önmagamért. Segíts, hogy örömöm benned gyökerezzen, és bárhová küldesz, mindig bátran induljak útnak!

Válasz

Napi evangélium

Mit gondolsz, ki a legnagyobb a mennyek országában?

A tanítványok egyszer ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Mit gondolsz, ki a legnagyobb a mennyek országában?”

Erre Jézus odahívott egy gyermeket, közéjük állította, és így szólt: „Bizony, mondom nektek: ha meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát olyan kicsinnyé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki pedig befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül!

Mondom nektek: Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.

Mt 18,1-5. 10

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus tanítása a legváratlanabb kérdésekre is mennyei távlatot nyit. „Ki a legnagyobb a mennyek országában?” – kérdezik a tanítványok. A kérdés a világ logikája szerint fogalmazódik meg bennük: rangról, fontosságról szól. Jézus válasza azonban egészen más világot tár elénk: odahív egy gyermeket, közéjük állítja, és azt mondja, hogy ilyenné kell válni, azaz meg kell őrizni magunkban a gyermeki lelkületet, ha a mennyországba szeretnénk jutni.

A gyermeket bizalom, nyitottság, egyszerűség, engedelmesség jellemzi. Nem akar uralkodni, csak szeretni akar és szeretve lenni. Jézus ezt a lelkületet állítja elénk mintaként: nem a nagyot kell keresni, hanem a kicsit, a nyitottat, a tisztaszívűt.

És itt érkezünk meg az angyalok titokzatos, de nagyon is személyes világába. Jézus így tanít: „Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül! Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.” Az ember tehát nincs egyedül. Az isteni gondviselés külön személyes védelmezőt rendel mellénk: az őrzőangyalokat. Ők egész életünk során kísérnek bennünket, láthatatlanul, mégis valóságosan. Isten angyalai nemcsak vigyáznak ránk, hanem segítenek meghallani Isten hangját, irányítanak, figyelmeztetnek minket.

Legyünk figyelmesek a csendes sugallatokra, és tegyük magunkat olyanokká, mint a gyermekek.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Őrzőangyalom, Isten küldötte, aki mellém rendeltettél, hogy őrizz és vezess engem! Köszönöm szelíd, türelmes és védelmező jelenléted. Segíts, hogy minden helyzetben meghalljam a jót súgó hangodat, és ne térjek le az Isten felé vezető útról! Taníts alázatra, gyermeki bizalomra, és vezess, amikor kételkedem vagy félelem tölt el! Légy velem minden lépésnél, hogy eljussak a mennyei Atya örök országába!

Válasz

napi evangélium

Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: „Elérkezett hozzátok az Isten országa!” De ha betértek valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára, és mondjátok: „Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az Isten országa!” Bizony, mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a városnak.”

Lk 10,1-12

100_4037.JPG

Válasz

elmélkedés

Jézus küldetést ad hetvenkét tanítványának. Egyszerű embereket küld, akiket személyesen megszólított. A küldetés egyértelmű: menjetek, és készítsétek elő a szíveket az Isten országának eljövetelére. A tanítványok nem egyedül mennek, hanem kettesével, mert az örömhír továbbadása nem magányos vállalkozás. Kell a testvér, aki támogat, imádkozik, szükség esetén megerősít. A keresztény küldetés, a misszió mindig közösségi.

Jézus egy fontos igazságot is kimond: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.” A világ szomjazik az igazságra, a reményre, az élő hitre, de kevesen vannak, akik vállalják az evangélium hirdetését, akár szavakkal, akár életpéldával. A legelső lépés azonban nem a cselekvés, hanem az imádság: „Kérjétek az aratás Urát…” A misszió az imában születik.

A küldöttek nem visznek magukkal semmit, mert Jézus azt akarja, hogy eszközök nélkül induljanak. Aki az ő nevében megy, annak az Úr megadja, amire szüksége van. Nem az eszközökre, hanem a küldőre kell tekinteni.

És mi történik, ha nem fogadnak be bennünket? Jézus szerint nem kell erőszakoskodni. Az elutasítás nem a mi kudarcunk, hanem annak jele, hogy az evangélium mindig szabadságra épül: el lehet fogadni, de vissza is lehet utasítani.

Mi is küldöttek vagyunk. Mindannyian hordozzuk a küldetés lelkületét: családban, munkahelyen, közösségben. Jézus számít szolgálatunkra.

© Horváth István Sándor

Válasz

imádság

Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy engem is meghívtál, hogy a te tanítványod legyek. Adj készséges szívet, amely nem halogat, nem fél az úttól, hanem veled indul el! Taníts bízni benned akkor is, ha keveset értek, ha gyengének érzem magam! Segíts, hogy a te békédet és örömhíredet tudjam vinni oda, ahol az emberek megfáradtak és a boldog életet keresik! Uram, örömmel indulok, hogy a te küldöttedként hirdessem Isten országát.

Válasz

Napi evangélium

Követlek, bárhová mégy.

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”

Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.”

Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”

Lk 9,57-62

100_4037.JPG

Válasz