Gondolatok arról, hogy ajándékok vagyunk?

És gondoltál az ízekre? Végül is lehetne csupán két-háromféle íz: 

„saláta és retek, osszátok be!" – mondhatta volna az Isten. 

Ha elmész valahova látogatóba, és ott hatfogásos ebéddel várnak,

 az egyet jelent azzal, hogy fontos vagy nekik, szeretnek. 

A mi Urunk Istenünk hányféle gyümölccsel, zöldséggel,ízzel fogadott születésedkor?

Lelke mélyén az ember el nem múló örömre vágyik. Amikor ennek forrását keresi, valakire talál.

MAGYAR ÁPOLÓNŐ

Hajnalban ébred, vagy tán, le sem fekszik,

Talpon van mindig, meg sem betegszik,

Meg emeli magát, de nem fáj soha semmi,

Csak egy dolog hajtja,/ egy élet múlik rajta..,/ hát menni kell.., és menni!

Lelke, mint az acél, erős- mindent kibír,

Ha megalázzák, ha elfárad is, csak titokban sír!

Ajkán a mosoly, mindig ott ragyog,

Ha megkérdik, hogy bírja, válaszol azonnal..,/ Ápoló vagyok!

Ez nem csak egy szó, vagy egy szakma.., / ez elhívatás,

Csak a lélek képes erre, semmi más!

A 18. században Svájcban, a berni kantonban is megjelentek a mennoniták, ezek a mély hitű, komoly keresztyének, és szinte üldözések hadjárata indult ellenük.

Az egyik faluba vásott suhancok jöttek kora hajnalban, az idős mennonita tanító házához, hogy elbánjanak ezzel öreg "kegyeskedővel."

Amikor odaértek, fölmásztak a tetőre, és sorban leszedték a cserepeket. A zajra fölébredt az idős tanító, kinézett és látta, milyen ördögi munkát végeznek a házán.

Nem is gondolod, milyen gyakran gyógyulnak meg tört szívek, és egyenesednek fel rokkant ember-lelkek, csak azért, mert szóba állsz velük.

Ha gondolnád, többször beszélgetnél az emberekkel... 

Nem is sejted, hányan gyógyulnak meg körülötted csak azért, mert elmondhatják Neked kisebb-nagyobb bánataikat.

Ha sejtenéd, gyakrabban hallgatnád meg az embereket...

Fogalmad sincs arról, hányan örvendenek ismerőseid és barátaid közül, mert pár sort írsz nekik vagy néha felhívod őket.

A jáki templom faláról, nem csak hívőknek ...amik nem kerülnek pénzbe: 

Egy jó szót szólni.

Egy beteget felvidítani.

Valakinek kezet nyújtani.

Megdicsérni az ételt.

Nem feledkezni meg a közelgő születésnapról.

Óvatosan csukni be az ajtót.

Apróságoknak örülni.

Mindenért hálásnak lenni.

Jó tanácsot adni.

Egy levél megírásával örömet szerezni.

Az apró tűszúrásokon nem évődni.

Jogos panaszt nem melegíteni fel újra.

Nem tenni szóvá, ha a másik hibázott.

Amit az idén karácsonyra szívesen adnék neked,

nem lesz becsomagolva,

s nem lesz rajta szalag sem,

nem a posta hozza,

nem kerül egy fityingbe sem.

De a lista hosszú és szívemből jön,

ahogy kitárom előtted.

Mit is adnék?:

-Örömöt, ami hálából fakad,

a bimbóból virággá hajtó rózsa fenségét,

az igazi szenvedély tiszteletre méltó erejét,

amit nem érdekel a világi siker,

szabadságot, hogy nem ítélsz meg senkit, még saját magadat sem,

békét, hogy te magad légy önnön barátod,

bölcsességet, hogy megértsd hibáidat,

és megbocsásd mások ballépéseit,

együttérzést, hogy magadhoz ölelhesd a világot úgy, ahogy van,

és nem úgy, ahogy te újra alkotnád a legszívesebben,

a magány meglepő örömeit,

erőt, hogy sajnálkozást éppúgy elvethesd, mint a feszültséget,

és gyengéden élhess a jelennek,

hogy magad és mindenki mást a szív szemével láthass,

aminek csak a szeretet számít.

Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszlettervező.

Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.

Ha a szegénykonyhában segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit nem használ nekem.