Szeptember utolsó vasárnapján Anyaszentegyházunk a Szentírást állítja szemünk elé. Jó, hogy van az évnek egy olyan vasárnapja, amikor felszólítást kapunk a Szentírás tanulmányozására, hogy a benne foglalt isteni igazságok lelki életünk megerősítői legyenek.

Annál is inkább szükségünk van a Szentírás helyes ismeretére és használatára, mert ez az a könyvgyűjtemény, amelyet a legtöbben ismernek a világon, vagy legalábbis jó néhány részletét. A teljes emberiség körülbelül hatezer nyelvet használ, ezeknek hozzávetőleg a fele írható, és az írható nyelvek többségére már lefordították vagy a teljes Szentírást, vagy egyes részleteit. De akik nem írható nyelven beszélnek, azok is nagy eséllyel hallottak már a Szentírásról, és biztos, hogy magyarázták is nekik. Tehát az egész emberiség szellemi értéktára a Biblia.

Másrészt sosem szabad elfelednünk, hogy számunkra, akik kereszténynek valljuk magunkat, különös felelősséget jelent a Biblia helyes használata. Mi nemcsak egy értékes könyvnek tartjuk a többi között, hanem valljuk, hogy rajta keresztül maga Isten szól hozzánk, emberi szerzők által.

Hogyan használjuk a Szentírást, hogy ne csússzunk tévedésekbe? Néhány támpont:

1. A Szentírás egyik könyve sem úgy íródott, mint helyszíni beszámoló. Nincsenek kiküldött tudósítók. Jelképek, korabeli irodalmi formák sokféleségét használják a szerzők, hogy közvetítsék Isten üzenetét. A Szentírás részeit (a legfurcsábbakat vagy éppen a „legvéresebbeket” is) csak akkor értjük helyesen, ha a Biblia alapüzenetét mindig újra felidézzük: Isten minden embert üdvözíteni akar. Ennek legfőbb bizonyítéka, hogy egyszülött Fiát, az örök Igét elküldte Jézus Krisztusban. A Biblia tehát nem szaktudományos mű, hanem Jézus Krisztus iránti hitünket felébresztő és elmélyítő rendkívül színes és sokfajta írásmű gyűjteménye.

2. Keresztény felekezetből az apostolok óta sokféle született, hozzávetőleg ezer. Ebből adódik, hogy a Bibliát is sokféleképpen használják. Evangélikus, református és más protestáns testvéreink a katolikusok által alapnak tekintett hetvenkét könyvből hatot vagy hetet elhagynak (az ószövetségiek közül). Az alapüzenetre (Isten üdvözítő szándéka) viszont ugyanúgy tekintenek, mint mi. Vannak azonban olyan közösségek is igen nagy számban, amelyek a teljes Szentírásból csak azokat a részeket válogatják ki, amelyek a közösségalapító szándékának „megfelelnek”. A válogatás szempontja: az alapító szemléletének igazolása. Bármilyen jótékonyságot is tanúsítanak például lecsúszott embertársaink iránt ezen közösségek, szemléletükkel nem azonosulhatunk, mert éppen a lényeget látják másként: Jézus Krisztus szerintük nem istenember, hanem csak egy nagy hatású tanító, vagy csodatevő, de nem Isten küldöttje. Épp a közösségalapító az, aki folytatja, amit Jézus úgymond félbehagyott. (Más kérdés, hogy tevékeny szeretetükből a katolikus hívek is tanulhatnak.)

3. A Katolikus Egyház Isten különleges ajándékaként tekint a Bibliára, üdvösségünk mégsem a Biblia ismeretétől függ, hanem Jézus Krisztus befogadásától. Viszont a Biblia tanulmányozása, üzenetének személyes életünkre való alkalmazása nagyban segít, hogy őrizzük és mindig frissítsük magunk és mások Krisztusba vetett reményét.

Magyar Kurír