Szeretlek Uram ezt félve mondom.
Tetteim néha másról beszélnek.
A Te parancsodat tenni akarom.
De érzem sokszor nem jót teszek..
Még erőtelen bennem a lélek.

Hiszek én benned Uram Jézus.
A Te szavaidban gyönyörködök.
Nem kívánok mást,csak azt ami örök.
Akadályokon át hozzád török.

Adj elég erőt nekem Mesterem.
Hogy az én lelkem neked élhessen.
Mindig akaratod cselekedjem.
Hogy állandóan járhassak Veled.
Az úton melyet te adtál nekem.

Hibáim mellett szeretlek Uram.

Szűz Anyához
Irta: Dáma Lovag Erdős Anna

Álmomban kitárt karral hívtál
Eljöttem hát Szűz Anyám hozzád !
Tenyeremben hoztam szívem
Hegyi magaslaton imám énekelem
Oltárod előtt imára kulcsolom kezem
Oltalmad, segítséged leborulva kérem
Családomért, édes hazámért
Száz sebből vérző Magyarországért
Könyörögve kérve szíved jóságáért
Előtted imádkozva leborulok
Térdet, fejet hajtok
Segítsd meg a bajban országunk
Szent István is Tőled ezt kérte
Legyen mindig gondod a magyar népre

Bizony sok bánat járja
Most szívünket,lelkünket
Védd meg kérlek a sok bajtól
Szegény nemzetünket
Tiszta szívem hoztam
Kezemben, keblemben kérve, könyörögve
Védd meg magyarjaid nagy szükségben
Ne legyen remény vesztve
Szűnjön szenvedése !

                      Nem értem Uram, hogy amikor elbukom,

vagy szívemet bánat rút férge rágja,

miért csak akkor gondolok Rád,

és a könnyes Golgotára?

Miért merítem oly könnyen feledésbe

Neved, s áldozatod bús, véres vásznát,

míg jólét zsíros szaga tölti orrom,

s hazug öröm kéje jár át?

 Az út mentén, a faluvégen
Ott állt a Megváltó keresztje.
Két durva fából hevenyében
Valami ájtatos szegezte.
Esőbe, hóba korhadt fája,
Nap égeti, vihar veri,
Irombán van kivésve rája
A négy betű: I. N. R. I.

Kíváncsi gyermek - hányszor álltam
Az egyszerű kereszt előtt,
Gyermekszívvel hogy megcsodáltam
A megfeszített szenvedőt.
Tövisein is úgy szerettem
Borzongva elmerengeni
S ott állt a fán a megfejthetetlen,
A rejtélyes I. N. R. I.

...Egy asszony jött.

Holdfényes éjjel… Halvány Krisztus-arc…

Rajt szívet tépő, szelíd fájdalom…

A várost nézi… És Őt nézem én…

Hónapok óta… Hűvös hajnalon,

Ha ébredek, és hideg éjszakán,

A nap zajának, hogyha vége lett,

Mert itt sugárzik sápadt csendesen

Szobám falán s az életem felett.

Sokszor szíven talált a néma vád,

S hitetlenül harcoltam ellene.

Tudom, hogy miattam vagy szomorú,

Tudom, Uram, hogy másként kellene!