Bosco Szent János csodát művelt a torinói gyerekekkel. Azokkal, akiket az akkori felnőttek kezelhetetleneknek tartottak. Ugyanez volt a helyzet háromszáz évvel korábban, Néri Szent Fülöp idején is, Rómában. És ma is ez a helyzet.

Bosco János, eredeti nevén Giovanni Melchiorre Bosco 1815. augusztus 16-án született egy parasztcsaládban, az észak-olaszországi Castelnuovo d’Astiban. Kétéves volt, amikor édesapja meghalt, így édesanyjának, Margherita Occhienának egyedül kellett felnevelnie őt és két testvérét.

Joseph Freinademetz az Osztrák–Magyar Monarchia területén született, egy apró, csupán öt házból álló dél-tiroli faluban, Badiában, 1852. április 15-én. Nemzetiségét tekintve ladin volt. 1875-ben szentelték a brixeni egyházmegye papjává. Egy kis tiroli településen, San Martin de Torban szolgált, de úgy érezte, hogy a hivatása távoli misszióba szól.

Ez a bizonyos Semei teli szájjal szidja Dávidot. Dávid megtehette volna, hogy egy pillanat alatt eltünteti őt az útjából. De nem teszi, hanem úgy fogja fel a dolgot, mint Isten jelzését. Vannak helyzetek, amikor a szép szóra nem hallgatunk, és csak arra fogunk válaszolni, ha tokostul nyitják ránk az ajtót.

Az egyik pap barátom azzal szapulta a híveket (persze inkább játékosan, de nem egészen komolytalanul), hogy „ti még vétkezni sem tudtok tisztességesen”. Dávid nagyon nagy bűnt követett el, megjárta a poklok mélységeit, és Isten irgalmából tudott fölemelkedni onnan.

Angéla a Garda-tó melletti Desenzanóban született 1474-ben egyszerű emberek gyermekeként. Tízéves korában elveszítette szüleit, ezért nagybátyja magához vette nővérével együtt. Angéla először remete szeretett volna lenni, majd belépett Szent Ferenc harmadrendjébe, és azon volt, hogy az evangéliumi tanácsokat minél tökéletesebben valóra váltsa.

Timóteus Lisztrában született zsidó származású, keresztény anya és pogány apa gyermekeként; nagyanyját, aki szintén keresztény volt, Loisznak hívták (vö. ApCsel 16,1; 2Tim 1,5). Nevének jelentése: ’aki tiszteli Istent’. Szent Pál munkatársa volt, a fogságba is követte. Hogy mennyire becsülte őt az apostol, kitűnik abból, hogy több levélben szerepel mint munkatárs, illetve két neki címzett levél is található az Újszövetségben.

A legkisebb az apostolok között – így ír magáról Pál. Nem találta méltónak magát az apostoli címre, mivelhogy korábban vezető szerepet játszott a keresztények üldözésében. Pál, akit ekkor még Saulnak hívtak, az „Úrnak tanítványai ellen lihegve” Damaszkuszba ment; az úton hirtelen nagy fényesség vette körül. Leesett a lóról, és látomásában szózatot hallott: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Erre ő megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?” Az így felelt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl!” (vö.

Szalézi Ferenc Bonaventura 1567. augusztus 21-én született Franciaországban, Thorens közelében. Családja az ősi savoyai nemességhez tartozott és mélységesen ragaszkodott katolikus hitéhez.

Jézus nem tagadja meg vérségi rokonait, hanem magasabb szinten beszél a családról. Jó dolog a családi kötelék, de még jobb új családot alapítani, új helyet találni az életben, amely csak az enyém, nem a szüleimé, nem a testvéreimé, nem a tanácsadóimé, nem is azoké, akik valaha befolyásoltak.

Ferenc pápa először a 2023. december 31-én, a Szent Péter-bazilikában a Boldogságos Szűz Mária, Isten anyja főünnepének első esti dicsérete alkalmával elmondott szentbeszédében tett utalást az imádáság évére.

Dr. Batthyány-Strattmann László 1870. október 28-án született Dunakilitiben. Korának különös alakja volt: hercegi rangúként polgári foglalkozást választott. Diplomás orvosként, klinikai sebészeti gyakorlata közben kórházépítésbe kezdett.

Batthyány-Strattmann László élete mutatja, hogy a jómódú emberek is tudnak evangéliumi módon élni. Az alkalmi jótékonykodás, amelynek számos példáját látjuk hírességek részéről, önmagában értékes dolog, de még nem evangéliumi életforma.

A Passio sancti Vincentii levitae (Szent Vince diakónus kínszenvedése) szerint Vince a hispániai Huescában született. Szent Valerius, Zaragoza püspöke tanította. Vince diakónus, majd fődiakónus lett; magára vállalta mindazokat a tennivalókat, amelyeket püspöke idős kora és hiányos beszédkészsége miatt nem tudott ellátni.

Ez az ötödik év, amikor Ferenc pápa döntése folytán nem(csak) a Szentírásról, hanem Isten igéjéről emlékezünk meg.

Özséb Esztergomban született 1200 körül. Szüleit közelebbről nem ismerjük, a krónikás, Gyöngyösi Gergely pálos történetíró klasszikus tömörséggel csak annyit mond, hogy híres magyar családból származott. Gondos nevelésben részesült, a Szent István által alapított káptalani iskolába járatták. Életrajzírója szerény, hallgatag, komoly fiúként jellemzi: imádság, böjt, elmélkedés érlelték hivatását.

Richard Heinzmann, aki tavaly töltötte be kilencvenedik életévét, magas korára és a lelkiismeretére hivatkozva tette közzé a Publik Forum című folyóiratban azt a két dokumentumot, amelyben Michael Schmaus 1956-ban és 1957-ben az akkor még fiatal Joseph Ratzinger Szent Bonaventura történelemteológiájáról írt értekezését bírálta.

Az ökumenikus imahetet világszerte minden év január harmadik hetében rendezik meg. A rendezvénysorozat célja, hogy a világ keresztény felekezetei közösen imádkozzanak a keresztények egységéért.

Saul irigy volt Dávidra. Nem bírja feldolgozni, hogy népszerűbb, mint ő. Valakitől hallottam, hogy az irigység az a bűn, amelyből egyik félnek sincs haszna. Akire irigykednek, az legtöbbször nem is tud erről az érzésről, aki pedig irigykedik, az meg csak forog keserű levében.

„Én mindig azt mondom, hogy kérem szépen, jól nézzenek meg engem elölről, hátulról, oldalról, mert én egy boldog ember vagyok!”

Kristóf atya szenvedéllyel élte az életet, és ezt a lelkesedést ráragasztotta mindenki másra is. Honnan eredhetett ez a belső tűz?

Árpád-házi Szent Margit élete kapcsán elgondolkodhatunk arról (is), hogy mennyi szabadsága lehetett neki, amikor a szülei előre döntöttek a sorsáról. Nekünk, akiknek állítólag megvan a szabadságunk, és nem a középkorban élünk, vajon sikerül-e mindennemű befolyástól mentesítenünk magunkat, és a döntéseinket szuverén módon meghoznunk?

Margit 1242-ben született Spalatóban, Klissza várában (a mai Horvátország területén). Nevét Antióchiai Szent Margit, a középkor egyik legtiszteltebb női szentje után kapta, akinek ereklyéit Margit nagyatyja, II. András a Szentföldről hozta magával. Margit apja IV.

Dávid és Góliát történetét hallva eszembe jut a következő: A régi mindig nagy, behemót, legyőzhetetlennek tűnő és megkerülhetetlen. Olyan, ami kinőtte a világot. Az új mindig kicsi, sérülékeny, ügyetlen, és látszólag semmi esélye.

Szent Antalnak a keresztény hagyomány a legrégibb időtől fogva a „Nagy” megtisztelő jelzőt adta, annak ellenére, hogy Antal csak egy szegény közép-egyiptomi földműves volt, nem vitt végbe semmiféle történelemalakító tettet. Neve mégis mélyen belevésődött az osztatlan kereszténység történetébe, alakjából magával ragadó erő áradt, amely sok kortársát is elbűvölte.

A szombat van az emberért, és nem az ember a szombatért. A szabály éltesse az embert, ne az ember éltesse a szabályt. Nehéz kimondani ezt, de amíg elő kell írni a vasárnapi misehallgatást, addig nagy a baj. Mára oda jutottunk, hogy elő kell írni a levegővételt az embereknek, mert különben nem akarnak élni.

Régi szövet és új folt, régi tömlő és új bor. Jézussal új világrend érkezett el, amelyet régi felfogással nem lehet megérteni. A régi felfogás önmagában értékes, csak született egy új világszemlélet, nem is helyette, hanem a tökéletesebbé tételére.

Pál 228 körül született Thébában, Egyiptomban, mely a Római Birodalom tartománya volt. Gazdag családban, nagy gonddal nevelték. 244-ben azonban árván maradt, férjes nővérével és nagy vagyonnal.

Krisztus követése nem sikertörténet, hanem bukások sorozata. Ugyan példaképeink legtöbbször már szentekként köszöntenek minket aranyozott szobrukkal, színes üvegablakokról, felbecsülhetetlen értékű képeken. Emberi történetük azonban kudarcok, küzdelmek, meg nem értések és mellőzöttségek sora. Lassú, vagy épp gyors vértanúság. De életük egy-egy pillanatában egyszer csak meglátják Istent.

Fordulópontok mindannyiunk életében vannak. Olyan helyzetek, amelyekre muszáj válaszolnunk, és hatásuk alól nem vonhatjuk ki magunkat. Olyan helyzetek, amelyek akkor is hatással vannak az életünkre, ha nem válaszoltunk rájuk, vagy ha később megbántuk az elmaradt választ.

Hiláriusz 315 körül született Poitiers-ban, Gallia római provinciában. Életének a keresztségét megelőző időszakáról keveset tudunk. Megházasodott, és egy leánya született. 

Már érett férfi volt, amikor egy este a Szentírás olvasása közben mélyen megragadta Istennek önmagáról tett tanúsága. Elhatározta, hogy megváltoztatja életét.

Az Asszony imádságra buzdította a gyerekeket, és arra kérte őket, hogy minden hónap 13-án jöjjenek el Cova da Iriába. A gyermekek teljesítették a kérést, és június, július, szeptember és október 13-án ismét megjelent nekik a Szent Szűz.

A szentmisén Böröndi Gábor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke mellett jelen volt a kormányzat több képviselője, honvédelmi elöljárók, katonai, társadalmi és hagyományőrző szervezetek képviselői, a szertartás zenei szolgálatát pedig a Magyar Honvédség Központi Zenekara látta el.

– Ha egy egynemű pár most áldást kérne öntől, mit mondana nekik?

Az erőteljes fagyok idején már néhány szabadban töltött óra is komoly kockázatokkal járhat, az éjszakák pedig életveszélyesek.

Jézus a súlyos helyzetekben azonnal lép. Amikor élet-halál kérdése kerül szóba, mint a mai evangéliumban is, Jézus azonnal adja az életet, és meggyógyítja a megszállottat. Hétköznapjaink során rengeteg „azonnallal” találkozunk, de nem evangéliumi szinten, hanem másképpen.

Sokféle életbölcsességre megtanít a háromkirályok története. Ezekből igyekszem válogatni.

A három bölcs az „egyik úton” érkezik a kis Jézushoz, és a „másik úton” tér vissza hazájába. Azt hiszem, itt többről van szó, mint arról, hogy ne találkozzanak Heródessel.

A IV. század elejétől kezdődően lett január 6. liturgikus ünneppé, és ennek szokása gyorsan elterjedt előbb Keleten, majd Nyugaton is. A keresztények 312-325 között kezdték ünnepelni mint Jézus Krisztus születésének, keresztségének, a kánai menyegzőnek és a háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának ünnepét.

A mai olvasmány felidézi Káin alakját, aki a türelmetlen ember őstípusa. Megöli Ábelt, akinek áldozatát Isten kedvesen fogadta, az övét viszont nem. Érdemes azonban figyelni arra is, hogy amikor nyomorúságos tette után Istenhez kiált, Isten úgymond megjelöli őt, nehogy bántódása essen.

Szent Józseffel és Szűz Máriával Gábor főangyal közölte, hogy a megtestesült Igének, az emberi nem Megváltójának a Jézus nevet kell adni. „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” (Mt 1,20–21) „Ne félj, Mária!

Nagy Szent Vazul és Nazianzi Szent Gergely jó barátok voltak. Úgy beszélnek magukról, mint két testben egy lélek. A mai ember, úgy látom, ennek éppen a fordítottját éli meg. Kénytelen úgy tekinteni magára, mint egy testben két lélek, két gondolkodó és két döntési központ.

Gergely és Vazul egyidősek voltak, mindketten Kappadókiában születtek 330 körül.

Vazul Cézáreában kezdte tanulmányait, majd Konstantinápolyban folytatta – itt kötött életre szóló barátságot Nazianzoszi Gergellyel –, majd Athénban fejezte be. Ezután hazatért Cézáreába, és megkeresztelkedett.