„Mihez hasonlít az Isten országa?” Jézus itt Isten országának földi megjelenéséről beszél. Az Atya iránt való engedelmességét az emberi természetén keresztül mutatta be, és az első ember engedetlenségét kiengesztelte. Azt akarta, hogy akik követik őt, ennek az engedelmességnek és szeretetnek a jelei legyenek a történelem folyamán, mindig keresve és megtéve az Atya akaratát.

„Képmutatók, nem oldja el mindegyiktek ökrét vagy szamarát a jászoltól szombaton is, hogy itatni vigye?” – kérdezi Jézus a zsinagóga elöljárójától. Képmutatónak nevezi az írástudókat, akik folyamatosan kötekednek vele, kérdéseiket nem az ésszerű kíváncsiság, hanem a „találjunk fogást rajta” lelkület vezeti.

Egy törvénytudó Jézusnak szegezi a kérdést: „Mester, melyik a főparancs a törvényben?” Zűrzavaros világunkban könnyen megtörténik, hogy mindent relativizálunk, nem egyértelmű parancsolat szerint élünk, nincs fontossági sorrend, mindig az éppen aktuális dolgok a lényegesek.

„És kiválasztott közülük tizenkettőt, kiket apostoloknak nevezett.” Jézus az apostolok kiválasztásánál is megmutatta, hogy országát nem emberi kiválóságra, kiemelkedő képességekre építi, hanem a hitre nyitott lélekre. Különösen fontos üzenete van annak, hogy Jézus az éjszakát imában tölti az apostolok kiválasztása előtt.

„Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az igazság?” Isten Atyaként közeledik teremtményeihez. Az embert értelmes lénynek alkotta, ezért azt akarja, hogy értelmével is fogadja el őt. Jézus, amikor csodákat tesz, ezt szeretné megmutatni mindenkinek.

„Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon?” Jézus nem az elvtelenség nyugalmát hozta a földre, hanem válaszút elé állítja az embereket. Vagy az életet választják, amit ő hozott közéjük, vagy a halált, a bűn következményét.

„Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” Megijeszt ez a mondat? Ismered Isten akaratát. Olvassuk a Szentírást, halljuk a szentmisén a tanítást az evangéliumból. Mennyire van hatással az életünkre Isten igéje?

„Boldogok azok a szolgák, akiket Uruk a megérkezésekor ébren talál.” Keresztény életünk olyan, mint a virrasztás. Ébren kell lennünk, mert nem tudjuk, mikor indulunk számot adni életünkről. Találkozni fogunk Jézussal, és ő szembesít minket életünk értékeivel vagy éppen értéktelenségeivel.

„Esztelen, még az éjjel számonkérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?” Mennyire befolyásolja emberi kapcsolatainkat a pénz, a vagyoni helyzet! Ebből származik minden kirekesztés, megkülönböztetés. Pedig, testvérem, mindent, amid van, itt fogsz hagyni ebben a világban.

A farizeusok mindig ott lihegtek Jézus nyomában, hogy csapdát állítsanak neki. Most is fölteszik a kérdést: „Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem szabad?” Akik ezt a politikai alkalmazkodás alapszövegeként értelmezik, azok félreértik Jézus szándékát, és megfeledkeznek arról, hogy aki ezeket mondta, politikai perben halt meg mint a „zsidók királya”.

Jézus azt akarja megértetni hallgatóival, hogy a vallásosság nem egyszerűen odafigyelés a törvényre, hanem személyes magatartás, bensőséges kapcsolat az Atyával. Ha Jézust elismered Isten Fiának és Megváltódnak, másokat is meghívhatsz az életre, és új emberré válhatnak Krisztusban.

Vendelt (Skócia, 554 körül – Tholev, 617), akit  Wendalin, Wandalin és Windilin néven is említenek legendái, gyermekkorától mély hit jellemezte.

„Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut.” Tanulmányútra küldi Jézus a hetvenkét tanítványt. Feladatuk ugyanaz, mint az apostoloknak volt ideiglenes küldetésükben: gyógyítani a betegeket, és hirdetni, hogy elérkezett közéjük Isten országa.

Az evangéliumban nem étkezési szabályról, hanem vallási témáról van szó, amelyet Jézus egy hasonlattal világít meg. A farizeusok csak külsőleg, felszínesen gyakorolták a vallásosságukat. A szabályok és az utasítások betartása motiválta őket, nem pedig az élő hit.

A csodaváró, követelőző tömeg folyamatosan ott törtet Jézus körül. Ő sokszor szeretne tanítványaival lenni vagy egyedül imádkozni, de mindig utánamennek. A tömeg a szavaira kevésbé kíváncsi, inkább a csodák érdeklik. Azt várják, hogy gyógyítsa meg betegeiket, adjon nekik enni, teljesítse a kéréseiket.

A mai olvasmányban az Isten által minden ember számára készített lakoma képével találkozunk. Az evangélium még hozzákapcsol egy új vonást, ez pedig a menyegzői lakoma. Álljunk meg kicsit a menyegzői lakoma képénél. A mai ember számára ez nem ugyanazt jelenti, mint Jézus idejében.

„És még milyen boldogok azok, akik Isten szavát hallgatják és meg is tartják!” Jézus az asszony felkiáltására válaszul megmondja boldogságunk titkát. Meghallani Isten szavát… Hallgatták ők az írástudók magyarázatait, de nem hallották, pláne nem értették, mert elviselhetetlen terheket raktak a nyakukba; így vallásosságuk pusztán kötelességteljesítés volt és bűntudat amiatt, hogy nem tesznek meg mindent.

Tanító útján sok nehézségbe ütközött Jézus. Az önző ember nem érti az Atya tervét. Jézus pedig újra és újra próbálja megértetni velük, csodáival és jótéteményeivel, hogy Isten szereti az embert, és országa közöttünk van. Régi módszer, és még napjainkban is sokan használják, hogy besározzák és rágalmazzák a jó szándékú embert.

„Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak.” Isten gyermekeinek öröme, hogy bátran és bizalommal fordulhatnak kéréseikkel a mennyei Atyához. Azzal a bizalommal, amellyel egymáshoz fordulunk, ha bajban vagyunk.

XXIII. János pápa Angelo Giuseppe Roncalli néven született Olaszországban, a Bergamo melletti Sotto il Montéban 1881. november 25-én. Bergamóban és Rómában tanult. 1904-ben doktorált, és ugyanebben az évben augusztus 10-én szentelték pappá. Püspöki titkár volt, és tanított a bergamói szemináriumban, majd az I.

„Atyánk! Szenteltessék meg a te neved.” Jézus kapcsolatban van az Atyával, és gyakran félrevonul imádkozni. Látom a tanítványokat, ahogyan csodálkozva nézik az imádkozó Jézust. Nincs semmi külsőséges ceremónia, semmi abból, ahogyan a farizeusok mutogatták mindenütt a jámborságukat.

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban október 8-án, a búcsú alkalmából megáldották a felújított társszékesegyházat, valamint letették a főplébánia mellett épülő Római Katolikus Rendezvényközpont alapkövét.

„Márta, Márta! Sok mindennel törődöl, sok minden nyugtalanít. Pedig csak egy a szükséges.” A két nővér a lelki irodalomban példaképe lesz a szemlélődő és a tevékeny lelkiségnek. Jézus nem ítéli el Mártát tevékeny szeretetéért, csak figyelmezteti, hogy Istennel és a lélek üdvösségével törődni mindennél fontosabb.

„Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!” A törvénytudó azért jött Jézushoz, hogy próbára tegye. A „mit tegyek?” kérdés nem azért hangzik el, mert valóban tenni akar valamit, hanem azért, hogy provokálja Jézust. Ezért tovább kérdezi őt: „De hát ki az én felebarátom?” Ekkor Jézus példabeszéddel válaszol.

Hálatelt szívvel kanyarodunk vissza a messzi múltba, első apostoli királyunk, Szent István bölcsességét dicsérni, aki minden más európai keresztény uralkodót megelőzve a Boldogságos Szűz Máriának ajánlotta fel országunkat. Magyarok Nagyasszonya pártfogását érezte nemzetünk történelme viharaiban, és érzi ma is!

„Uram – mondták Jézusnak –, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” A hetvenkét tanítvány örömmel tért vissza Jézushoz. Egymás szavába vágva mesélhették a tapasztalataikat. Mindezek hallatán Jézusból is kifakad az öröm, mert látja már a jövő Egyházának életét.

Ferenc pápa nyitóbeszédének fordítását teljes terjedelmében közreadjuk.

„Aki titeket hallgat, engem hallgat; és aki titeket megvet, engem vet meg. Aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.” Jézus jajt kiált azokra a városokra, ahol a legtöbb csodát tette, és mégsem hittek neki. Mennyire fájhatott neki, hogy félreértették a szavait és cselekedeteit!

Ezdrás felolvassa és magyarázza a törvényt. „Az egész nép figyelt a törvény könyvére.” Isten szava egységet teremt. A tisztelet jeleként felállva, majd térdre ereszkedve hallgatták. Én hogyan szoktam a kezembe venni Isten szavát, a Szentírást?

Assisi Szent Ferenchez szólt az Úr a San Damiano-kápolna keresztjéről. Attól kezdve Ferenc kizárólag az evangélium tanítása szerint élt. Az evangélium az egyetemes testvériség kovásza lett benne. Az evangélium három emberről szól, akik szeretnék követni Jézust.

„Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse.” A szamaritánusok nem adnak szállást Jézusnak, mert Jeruzsálembe tart. Kézzelfogható emberi előítélettel találkozik Jézus, és az emberi válasz sem különb a tanítványok részéről.

„Ha meg nem változtok, és olyanok nem lesztek, mint a gyermek, nem mentek be a mennyek országába.” Kicsi, és úgy is viselkedik. Nem olyan, mint a felnőttek, akik fontosnak hiszik magukat, és nem csak az emberek előtt. Isten országa a gyermekeké. Ugyanúgy, mint a szegényeké, az üldözötteké.

Teréz 1873. január 2-án született a normandiai Alençonban. A keresztségben a Mária Franciska Teréz neveket kapta. Szülei, Louis Martin és Marie-Azélie Guérin mélyen vallásosak voltak, mind az öt, a felnőtt kort megélt lányuk szerzetes lett. Az Egyház történetében ők voltak a második házaspár, akiket boldoggá avattak. Ferenc pápa 2015.

Jézus visszamegy a templomba, ahonnan előző nap kiűzte a kereskedőket. A főpapok és a vének megkérdezik, hogy milyen felhatalmazás alapján tette ezt. (Csak halkan fűzöm hozzá, hogy a „zsebüket érintő” kérdés volt ez.) Jézus pedig, jó zsidó szokás szerint, kérdéssel válaszol: mondják meg neki, hogy milyen felhatalmazás alapján keresztelt János.