Isabel Flores y de Oliva Limában született 1586 áprilisában. A család egy indián szolgálója kezdte Rózának becézni, és a név rajta maradt, ez lett a bérmaneve is.

A keresztény világ kezdetektől fogva ünnepelte Mária királynői méltóságát. Az efezusi zsinaton az évszázados gyakorlatot szentesítettek dogmával 431-ben. Azóta Máriát mint Istenszülőt, Isten Anyját ünnepeljük (Deipara, görögül: Theotokosz).

Giuseppe Melchiorre Sarto 1835-ben született az észak-olaszországi Treviso közelében, Riesében. Édesapja szegény parasztember volt. A falusi gyermek vidám, kalandokkal teli életet élt, melybe belefért a gyakori ministrálás, de a madarászás is. Tizenkét éves korától Castelfranco algimnáziumába járt; középiskolai tanulmányait Padovában fejezte be.

A magyar törzsek fejedelmei között Géza különleges hatalmi pozíciót vívott ki magának. Nyugat felé fordult, és megnyitotta az ország kapuit a kereszténység előtt. Beengedte az országba Pilgrim passaui püspök követeit. Egyes források szerint a bajor papok egyike keresztelte meg őt és kisgyermek fiát, Vajkot, aki a keresztség vizében és lélekben történt szent újjászületésekor a passaui egyházmegye védőszentje után az István nevet kapta.

A citeaux-i „új kolostor”, amelyet Molesmes-i Szent Róbert és társai alapítottak, az alapítás után néhány évtizeddel hanyatlani kezdett. A szerzetesek kemény aszkézise és végletekig menő szegénysége nem vonzott új hivatásokat.

Ilona 250 körül születhetett, valószínűleg a bithiniai Drepanum városban. Erre biztos adatunk nincs, de történészek ezzel magyarázzák, hogy Nagy Konstantin a várost Helenopolisznak (vagyis Ilonavárosnak) nevezte el, feltehetően azért, hogy megtisztelje anyja születési helyét.

Ilona egyszerű családból származott, Szent Ambrus úgy tudja, hogy apjának vendéglője volt, s Ilona is ott dolgozott.

Jeruzsálemben az 5. században már biztosan megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, azaz „a szentséges Szűz elszenderülése” névvel illették. A 6. század során egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a 7. században vette át, s a 8. századtól kezdve Assumptio beatae Mariae-nak, azaz a Boldogságos Szűz mennybevételének nevezték.

Mária mennybevétele az ő sajátos, személyre szabott beteljesülése. Legalábbis addig, amíg más emberfia fel nem támad testestől-lelkestől. A szentekről biztosan tudjuk, hogy már a mennyben vannak, de a feltámadott testükről nem tudunk közelebbit.

Domenico Ghirlandaio: Szűz Mária mennybevétele (1486–90)

Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának, Máriának holttestét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem röviddel halála után föltámasztotta és magához emelte a mennyei dicsőségbe.

Kolbe atya 1894. január 8-án született a lengyelországi Zduńska Wolában szegény vallásos szülők gyermekeként. A keresztségben a Rajmund nevet kapta.

A család szűkös anyagi helyzete miatt csak a legidősebb fiú járhatott iskolába, ezért Rajmund megkísérelte, hogy otthon mindent megtanuljon, amit testvére, Ferenc hazahozott az iskolából.

Isten sokszor megbocsát nekünk. Annyiszor, ahányszor kérjük. Ha viszont nem kérjük, nem bocsát meg. Nem azért, mert nem akar. Hanem olyankor mi úgy érezzük, hogy nincs rá szükségünk. Ha nem vagyunk képesek kimondani bármiféle magyarázkodások nélkül, hogy „Uram, te látod, hogy ilyen vagyok, vagy olyan vagyok”, akkor nem bocsát meg.

Az alábbiakban XIV.

Klára Assisiben született a 12. század végén. Családja az ősi és gazdag Offreducci-Favarone nemzetséghez tartozott, palotájuk Assisi központjában, a San Rufinóról elnevezett székesegyház terének egyik oldalán állt.

Klára két unokaöccse, Silvestro és Rufino Ferenc követői lettek a szegénység útján.

Domonkos Domingo de Guzman néven született Spanyolországban, Caleruega városában 1170 körül. Szülei egyik nagybátyjához, Gumiel de Izán település esperes-plébánosához küldték, hogy ott kapja meg az alapvető iskolázást, és vezessék be őt a templomi szolgálatba. 1190-ben a palenciai székesegyház iskolájába került, majd teológiát tanult négy évig.

E napon Jézus emberi testében, még a feltámadás előtt való isteni dicsőségének felragyogását ünnepeljük.

Antal 1195-ben született Lisszabonban előkelő, vallásos szülők gyermekeként. Fernando névre keresztelték. Tizenöt évesen ágostonos kanonokrendi kolostorba lépett, amely azonban a világi és egyházi elöljárók közti viszály kereszttüzébe került. Ez a tény, valamint a kolostor gazdagsága más út felé vitte Fernandót: a szegények közössége felé.

Vianney Szent János Lyon mellett született 1786-ban francia földműves szülők gyermekeként. Édesanyja Isten szolgálatára nevelte, pap szeretett volna lenni, de a francia forradalom, majd az anyagi nehézségek lehetetlenné tették taníttatását. 

Tizenegy évesen éjnek idején járt hittanórákra, ahol a kolostorukból elűzött, civil ruhát öltött apácák tanították.

Az alábbiakban a kérdéseknek, valamint a Szentatya válaszainak teljes, három nyelven elmondott beszédének fordítását közöljük.

Az e világi javakat kereső embernek mindenből sok kell, vagy éppen abból kell sok, aminek a gyűjtésébe belefeledkezett. Az Isten útján járó embernek nem kell sok minden, éppen csak annyi, hogy földi életének zarándok jellegét megértse.

Üzenetében a Szentatya arra buzdította a katolikus egyetemeket, hogy legyenek „az értelem útvonala” Isten és Krisztus, a Bölcsesség, „a Megtestesült Igazság” felé. „Ahhoz, hogy találkozzunk a tudás más iskoláival, ne távolodjunk el Krisztustól és ne relativizáljuk egyedülálló helyét” – figyelmeztetett a pápa.

Ennek a böjti időszaknak különlegessége, hogy augusztus 1-jétől 15-éig mindennap elvégezhetjük a parakliszt, amelyet a bizánci egyház valójában ezekre a napokra ír elő.

Augusztus 1-je a Szent Kereszt körülhordozásának ünnepe a görögkatolikus egyházban, ezen a napon a kis vízszentelés szertartását szokták elvégezni.

Alfonz 1696. szeptember 27-én született a Nápoly melletti Marianellában. Nemesi családból származott, nyolc testvére közül ő volt a legidősebb. Szülei, József és Anna vallásosan nevelték gyermekeiket; öt közülük Istennek szentelte életét.

A rendkívüli tehetséggel megáldott Alfonz gyors léptekkel haladt előre a tudományos életben.