Ebben a mondatban van a mai ünnep üzenete: „Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.” E szavakat Erzsébet mondja, amikor a hozzá látogatásra érkező Máriát fogadja. Válaszában Mária elismeri, hogy őt ezentúl boldognak vallja minden nemzedék. Ha belegondolunk, két, gyermeket váró kismama nem szokott ilyen fennkölten beszélgetni egymással. Már-már himnikus magasságokba emelkedve dicsérik egymást és Istent. Nyilvánvaló, hogy túlmutat rajtuk a történet, mint ahogyan túlmutat rajtuk a találkozás is.

Ferenc pápa gyakran említi a találkozás kultúráját, ami sokrétű megoldást jelenthet az élet konfliktusaiban. Bár van helyzet, amikor sok százan, akár több ezren jönnek össze vonaton, focimeccsen, falunapon vagy búcsún, s igazi találkozás mégsem jön létre. Van viszont, amikor az ember csak kilép az utcára, leszalad a közértbe, fölszáll a buszra, találkozik valakivel a tekintete, és egyből azt érzi, milyen jó lenne vele együtt dolgozni, alkotni, élni. Akár úgy, hogy talán nem is ismerte azelőtt. Persze az ilyen találkozás éppen olyan ritkaságszámba megy, mint ismerőssel tömegben öszszefutni. Olykor mégis megtörténik.

Az evangéliumban hallottak ellenére Nagyboldogasszony ünnepe mégsem a születésről szól – nem a kismamák ünnepe –, hanem éppen a halálról, és főként arról, ami azután következik. Testünk lassan elenyészik vagy eleve elporlasztják, mi mégis hisszük a feltámadását. Mária példája szerint a mennybevételt is. Az ő halála Isten kitüntetett figyelmével övezve történik, erről különböző legendák is keletkeztek. Ezeknek sorát zárja le végül 1950-ben XII. Piusz pápa, aki kihirdeti az Egyház hivatalos tanítását: Mária testestől-lelkestől a mennybe vétetett.

A mai evangélium a testről úgy beszél, mint ami eszköz (tartóedény), amely a születésig megőrzi az Istentől kapott életet. Erzsébet és Mária is jelzik a lélekben való megtestesülést, ami által Isten cselekszik e világban, testi valóságban is felismerhető módon. Gyermekkel a méhében öröm hatja át Erzsébetet, eltölti őt a Lélek, és hirdeti, hogy áldott Mária és a gyermeke, akit a méhében hord.

Mária ezt folytatva Isten kegyelmét hirdeti, és egy új világról prófétál, amelyben nincs sem éhező, sem kizsákmányolt ember. Egy olyan világban, amelyben az uralkodó szavak úr, üdvözítő, őméltósága, kegyelmes, elnök vagy vezérigazgató, Mária ragaszkodik ahhoz, hogy Isten az alacsony sorsúakat emeli fel, és felszabadító erejét megmutatja azok iránt, akiket kihasználnak. Egy olyan világban, amelyben az embert szolgasorban tartja a vérlázító módon való eladósodottság vagy a nagy ellátórendszereknek való kiszolgáltatottság, Mária megbontja ezt a rabszolgarendszert azáltal, hogy úgy mutatkozik meg, mint aki szabad személy, aki maga választja meg a szolgálatát, és nem előírják neki a szolgaságot. Egy olyan világban, amelyben a legnagyobb küzdelem azért folyik, hogy legyen elegendő étel, Mária olyan időről énekel, amelyben a szegények betelnek Isten javaival. Amikor burjánzik a nők szexuális megalázása, Mária arról álmodik, hogy Isten felemel minden megalázottat, alacsonyra taszítottat, és visszaadja méltóságukat. Jön egy világ, már el is kezdődött, Mária példázza, amikor átalakul és megtestesül a teljes személy.

Magyar Kurír