Visszatalált a zarándoksokaság a szentkúti kegyhelyre Nagyboldogasszony főünnepén. A koronavírus-járvány évei és az azt követő bizonytalanság után újra zsúfolásig megtelt az oltár előtti tér, körben a domboldal.

Egyházunk és hazánk ősi ünnepére idén ezrek érkeztek nemzeti kegyhelyünkre. Mária mennybevételének napja Magyarország Patrónájának –Patrona Hungariae – is az ünnepe, amikor országszerte elindulnak a zarándokok Mária-kegyhelyeinkre, hogy éjszakai virrasztással, keresztúti imádsággal, litániával, szentmisével, körmenettel ünnepeljenek. Mátraverebély-Szentkútra szombat kora reggel óta érkeznek gyalogosan, autókkal és buszokkal a zarándokok, hogy akár több napot is eltöltsenek a Nagyboldogasszony-főbúcsún a nemzeti kegyhelyen. A vasárnap csúcspontja a 11 órakor kezdődő szentmise volt, melynek főcelebránsa és szónoka Erdő Péter bíboros, prímás volt.

Erdő Péter beszédét teljes terjedelemben közöljük.

Krisztusban kedves Testvérek!

1. „Vegyétek szemügyre az ősi utakat, és kérdezősködjetek a régi ösvényekről: Melyik volt a jó út? És azon járjatok! Akkor majd megtaláljátok lelketek nyugalmát.” (Jer 6,16) – olvassuk Jeremiás prófétánál. Úton járó emberek vagyunk, zarándokok, akik Szűz Mária tiszteletére érkeztünk ide, nemzeti kegyhelyünkre, Nagyboldogasszony ünnepi búcsújára. Régi utakat járunk, hiszen ennek a búcsújáró helynek ősi az eredete. Már a középkorban is idejártak a hívők messze földről.

2. A felvilágosodás kora óta, manapság pedig újra elhangzanak kritikus megjegyzések is a zarándokhelyekről és a Mária-tiszteletről. Van, aki azt kérdezi: nem hallgatja-e meg Isten könyörgésünket mindenütt, ha szívből kiáltunk hozzá? A kérdés jogos. De két nagy igazság és tapasztalat bizonyítja, hogy igenis hiteles keresztény, katolikus szokás a búcsújárás és Szűz Mária különleges tisztelete éppen itt, Mátraverebély-Szentkúton. Az egyik nagy tény a tapasztalat. Azoknak a különleges imameghallgatásoknak, vagy akár csodáknak a sora, amelyek az idezarándokló hívők könyörgését kísérték.

A másik súlyos igazság, ami bennünket, zarándokokat bátorít és idevonz erre a helyre, éppen az út fáradsága.

Mert az, hogy gyengeségünkben Istenhez kiáltunk és az Ő különleges segítségét kérjük betegségeinkben, családi és egyéb gondjainkban, ez azt jelenti, hogy valóban teljes szívvel, áldozatot is vállalva fordulunk a mindenható Istenhez és Szűz Máriához, aki hathatós közbenjárónk Szent Fiánál. Tehát a búcsújárás az alázatos könyörgés intenzív kifejezése, amely az egész embert a hatalmába keríti.

3. De beszéljünk most már a konkrét tapasztalatokról, ne csak a régi nemzedékekről, hanem rólunk magunkról. Fontos az, hogy mikor zarándokútra indulunk, előre fogalmazzuk meg magunknak kéréseinket, imaszándékainkat. Ezt terjesszük Szűz Mária által Jézus elé.

Amikor pedig a zarándoklatról hazatérünk, figyeljük az eseményeket, mert lehet, hogy szelíden kirajzolódik a láthatáron problémánk megoldása, kilátástalan helyzetünk jóra fordulása.

Ha pedig ez megtörténik, ne felejtsünk el hálát adni. Mikor hallgatja meg Isten az imádságunkat? Lehet, hogy évek múltán.

Jómagam kifejezetten a szentkúti Szűzanyához könyörögtem, hogy segítsen megoldani egy nehéz emberi helyzetet, amelynek megoldására már magam nem tehettem semmit. Hazatértem a kegyhely meglátogatása után és megvallom őszintén, vártam, hogy mikor jön a megoldás. Azután teltek a hetek, a hónapok és az évek. És egyszer csak évek múltán hirtelen minden ésszerű, evilági magyarázat nélkül megoldódott a probléma. Mivel kérésem különösen a szentkúti Szűzanyának ajánlottam, rádöbbentem, hogy talán éppen ezzel függ össze a különleges imameghallgatás. Most ezen a helyen adok hálát ezért is.

4. A szentek közösségének egyetemes hitében szilárdan bízunk abban, hogy az üdvözültek közbenjárásukkal is segíteni tudják a földön járó Egyház tagjait. Szűz Mária segítő közbenjárása pedig számtalanszor megmutatkozott az Egyház történelme során. De megnyilvánult a magyar nép történetében is.

Nagyboldogasszony ünnepén a szentbeszédek évszázadokon át úgy szóltak Máriáról mint hazánk és népünk védelmezőjéről. Egyértelműen neki tulajdonították, hogy a pusztulás szélére jutott ország csodálatos módon mégis fennmaradt.

Neki köszönték meg, hogy a török idők után hazánk közepén is újra keresztények és magyarok élhettek. A megdicsőült Szűz Mária számunkra a remény és a bizalom forrása. Ma is itt van a megtérés és a megújulás ideje. Az önzés és a szellemi lustaság helyett át kell éreznünk, hogy részei vagyunk az Isten alkotta gyönyörű világmindenségnek, hogy hivatásunk van egyénileg is, de küldetése van Egyházunknak és népünknek is a történelemben. Ez pedig csakis a krisztusi tanítás fényében ismerhető fel teljesen. Az ő kegyelme adja az erőt ahhoz is, hogy teljesíthessük akaratát. De nehéz időket élünk: fásult, elidegenedett, bonyolult, békétlen, értékeit megtagadó körülöttünk a világ. Nehezen találjuk meg, hogy milyen konkrét cselekedetekkel fejezzük ki a legjobb szándékunkat. Ezért is fontos, hogy

vegyünk erőt magunkon, éljünk közösségi életet, ne sajnáljuk az időt családtagjaink, rokonaink, barátaink látogatásától. Vegyünk részt plébániai közösségünk programjaiban!

És Krisztus, aki köztünk van, ha a nevében ketten vagy hárman összejövünk, majd kézenfog minket és megmutatja, mi a dolgunk az életben és mit tegyünk a mai napon.

5. Krisztus az egyetlen közvetítő Isten és ember között. Egyedülálló méltóságát és megváltói küldetését Szűz Mária közbenjárása nem elhomályosítja, hanem még erősebb fényben ragyogtatja fel előttünk. Ezért járjunk szívvel-lélekkel a Szűz Mária kegyhelyéhez vezető búcsúi zarándokok útján, a „régi úton”. Kérjük a mennybe fölvett Szűz Mária anyai közbenjárását, hogy mi is megkapjuk a világosságot és az erőt Krisztus akaratának követéséhez és egykor a dicsőségben is társai lehessünk. Ámen.

*

A szentmise után Orosz Lóránt gvardián körmenetre hívott: „Együtt járunk az úton Krisztus nyomában, őt követve.” Felállt a menet a processzióra: legelöl a szentkúti kegyszobor képmásolata, utána a lobogósok és keresztek hosszú sora, majd a Mária-lányok, a szerzetesnővérek, az asszisztencia és a papság az Oltáriszentséggel. 

A búcsún „Meghallgatlak” sátorban várták a ferences szegénygondozó nővérek a problémáikkal egyedül maradt, meghallgatásra vágyó testvéreket.

Mátraverebély-Szentkút leglátogatottabb eseményén, a Nagyboldogasszony-főbúcsún augusztus 12. és 15. között 13 ezer zarándok vesz részt. Szombaton kora reggel megérkeztek az első zarándokok, hogy imádságban, virrasztásban készüljenek Mária mennybevétele ünnepére.

A Mátra és a Cserhát hegyei között fekvő kegyhelyen április 15-én az irgalmasság zarándoklatával kezdődik meg a búcsúk sora. Hat hónap alatt 24 zarándoklatot tartanak, vonzva az embereket az ország minden pontjáról, külhonból, Szlovákiából, Kárpátaljáról és Romániából. Megszólítják szakmák, életállapotok szerint az embereket. Így mentősöket, vadászokat, romákat, nagyszülőket, szeretetszolgálatok önkénteseit, óvodásokat, diákokat, egyetemistákat, papi közösségeket, szerzeteseket, plébániai munkatársakat, családokat, időseket, betegeket, fogyatékkal élőket, elváltakat, egyedülálló szülőket, párkeresőket, együttjárókat, jegyeseket, fogvatartottakat. Egyik kiemelt esemény a gyermekre vágyók lelkigyakorlata és zarándoklata, ahol számos imameghallgatás történik, erről tanúskodik, hogy házaspárok sokasága ad hálát gyermekáldásért. A búcsúk mellett Szentkút egész évben kulturális, hitéleti és közösségépítő programokat is kínál.

2020-ban újabb építkezések kezdődtek, így további 89 új szálláshely létesült Szentkúton, valamint két játszótér és egy multifunkcionális sportpálya. A kegyhely energiaigényének fedezésére naperőművet építettek, 550 fát ültettek. Emellett megújul a teljes parkoló, új utak készülnek.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Prófusz Ádám/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Magyar Kurír