– Hogyan és milyen körülmények között jött az ihlet, hogy megzenésítse az Egységimát?

– Minden reggelt azzal kezdek, hogy elmondom ezt az imát, nagyon szeretem. Egy kedves OLI-s (Országos Lelkipásztori Intézet – a szerk.) munkatársam mondta egyszer, hogy milyen jó lenne megzenésíteni. Ezen gondolkodtam, és pár héttel később úgy tapasztaltam, hogy a Szentlélek a zuhany alatt is képes inspirálni, ugyanis ekkor született meg bennem a dallam. Fölénekeltem gyorsan telefonra, majd nagy segítségemre volt két kiváló zenész, Balaton Alíz és Vedres Csaba, akik segítségével megszületett a három másik szólam. Alíz hangszerelésében elkészült a felvétel, és felkerült a YouTube-ra is, ahonnan meghallgatható, és a kottája is letölthető. Minden ima értékes, de úgy tűnik, hogy az Egységimát a mostani időkre kaptuk valamiért. Ami pedig a megzenésítést illeti, Szent Ágoston mondta: aki énekel, az kétszeresen imádkozik. Ha éneklik ezt az imát, akkor gyorsabban terjed, és ilyen formában talán még többen imádkozzák.

– Ön a Szeretetláng Fesztiválon tartott előadásán meggyőzően beszélt arról, hogy mennyire biblikus ez az ima…

– Igen, erre jöttem rá, és gyűjtöttem össze a szentírási hátterét. Úgy kezdődik: „Imádott Jézusom!” A tízparancsolat is ezzel kezdődik: „Uradat, Istenedet imádd…” Ma rengeteg dologra használjuk az „imádlak” kifejezést. Az imádat csak Istennek jár, senki másnak. Ha azt mondjuk: „Imádott Jézusom”, ezzel hitet teszünk arról, hogy ő valóban Isten fia, valóságos Isten, aki emberré lett. Tudjuk, hogy Jézus Krisztushoz, a mindenható Istenhez szólunk, aki meghalt értünk, és feltámadt.

– A második sor így hangzik: „Lábunk együtt járjon”.

– A Királyok első könyve szerint (18,21) Illés odalépett az egész nép színe elé, és megkérdezte: „Meddig akartok még kétfelé sántikálni? Ha az Úr az Isten, akkor őt kövessétek. Ha meg Baál, akkor kövessétek azt!” Jézus is figyelmeztet: „Nem szolgálhattok egyszerre Istennek és a mammonnak!” Ha Jézussal lép együtt a lábunk, akkor nem lépünk félre. Lukács 2,51-ben azt olvassuk, hogy „Jézus ezután elindult velük (Máriával és Józseffel), elment Názáretbe és engedelmeskedett nekik”. Jézussal az engedelmesség útját járjuk. Ha egy világtalan embert kísérünk, ő belénk karol, és bízik bennünk, hogy nem vezetjük gödörbe. Ilyen bizalommal járhatunk Jézussal. Máté (1,35) pedig arról szól, hogy hajnaltájban, amikor még sötét volt, Jézus elindult, és kiment egy elhagyatott helyre imádkozni. Amikor Jézussal együtt járunk, elkísérjük őt az imádság helyére is.

– A következő mondat: „kezünk együtt gyűjtsön”.

– Lukács evangéliumában (11,23) Jézus azt mondja: „Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór.”

– A harmadik kérés: „szívünk együtt dobbanjon”.

– Jézus a Máté 11,29-ben azt mondja: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát.” Minél inkább együtt dobban Jézussal a szívünk, annál alázatosabb és szelídebb lesz. Az alázat az életszentség útja. Az, amikor tisztában vagyok a képességeimmel, erényeimmel, hibáimmal, bűneimmel, gyengeségeimmel, és így próbálom az Urat szolgálni. Egyszer az autómmal utolértem egy nagyon lassan haladó furgont, melynek a hátuljára ki volt írva: „Azért megyek lassan, mert tortát szállítok.” Meg volt bocsátva. Én sem örülnék, ha darabokban érkezne meg hozzám egy tortaküldemény. A furgon vezetőjének joga volt lassan mennie, hiszen az volt a feladata, hogy épségben elszállítsa a tortát a megrendelőhöz. Az alázat pont ez: hogy harmonikusan együtt éljek a valósággal. Jézus szíve együttérez a szenvedőkkel. Máté 14,14 szerint „Amikor kiszállt (a bárkából), már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve, s meggyógyította betegeiket.” Máténál (15,8) viszont Jézus korhol: „Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem.” Ha viszont együtt dobog a szívünk Jézuséval, már nem vagyunk távol tőle. Akkor nekünk is fáj más emberek fájdalma, a sírókkal együtt sírunk, követve Jézust, aki együttérzett másokkal. Amikor a Szentatya kinevez valakit püspöknek, annak kreálnia kell egy címert. Hogy mi kerül bele, az a püspökön múlik. A családom anyai ága a nagykállói Kállay család, melynek címerében van két szív. Úgy döntöttem, hogy átveszem az új címerbe is: Jézus irgalmas szíve és Mária szeplőtelen szíve.

– A következő sor: „bensőnk együtt érezzen”.

– Lukács (9,5–56) leírja, hogy amikor Jézust nem fogadják be egy faluban, Jakab és János megkérdezi őt: „Akarod, hogy kérjük, szálljon le tűz az égből és eméssze meg őket?” Jézus azonban megfeddi őket: nem tudjátok, milyen lelkület lakik bennetek! Jogos a kérdés: milyen lelkület van bennünk, megbocsátó vagy bosszúálló? Jézus nem azért jött, hogy az emberek életét elveszejtse, hanem hogy megmentse. A Zsidóknak írt levélben azt a bátorítást kapjuk, hogy „ne lankadjatok és bensőleg el ne csüggedjetek” (12,4). Soha nem szabad a bensőnkben elcsüggednünk. Ne feledjük: az öröm az életszentség jele. Egy mondás szerint ha egy szent szomorú volna, szomorú egy szent volna. A belső öröm az Istennel való igazi kapcsolatunkból fakad.

– „elménk gondolata egy legyen”, hangzik a következő kérés.

– Máté 16,23-ban Jézus így korholja Pétert: „Távozz tőlem, sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.” Isten gondolataival gondolkodjunk, ne emberi módon! Péter nem akarja, hogy Jézus kereszthalált haljon. De enélkül nem történt volna meg a megváltásunk. Nekünk Isten gondolatait kell a magunkévá tennünk, úgy gondolkodni, ahogy ő gondolkodik a világról, az emberekről, bűnről, megbocsátásról, életről. Az Isten gondolatainak megismerése abban is segít, hogy helyes legyen az istenképünk. A sátán egyik legnagyobb trükkje, hogy hamis istenképet próbál belénk táplálni, már a kezdetektől fogva. Ő vádló és a hazugság atyja. Nagyon sok ember azért nem hisz, mert hamis az istenképe. Azt szoktam mondani, ha ateistával beszélgetek, hogy „amelyik istenben nem hiszel, abban én sem”. Az Egységima ezen sorában benne van az ellenségszeretet, az, hogy az egész teremtett világot Isten szemével lássuk, és alázattal kimondjuk: „Legyen meg a Te akaratod!”

– A következő fohász: „fülünk együtt figyeljen a csendességre”.

– Az éjszaka csendjében Jézus elvonul, azért, hogy imádkozzon. Amikor az apostolok visszajönnek térítő útjukról, Jézus nem az eredményekről kérdezi őket, hanem azt mondja nekik, „gyertek, pihenjetek kicsit”. Vágyunk-e a csöndre? Sokan félnek a csendtől, mert önmagukkal találkoznak benne, és a szembesülés néha nem könnyű. De a csöndben lehet meghallani Isten hangját is.

– „Szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon” – ez a következő két kérés.

– Erről rögtön eszembe jut az evangéliumi jelenet Péter háromszori tagadását követően. Az őrök által körülvett Jézus és Péter tekintete találkozik. Péter keserves sírásra fakad, belátja, hogy mekkora bűnt követett el. Ám később hirdette az igét, és végül életét adta Krisztusért. Életútja azt példázza, hogy mindenki fejlődhet. Péter tekintetében megbánás, Jézuséban irgalom van, és talán az is: „ahogyan előre megmondtam a háromszori tagadásodat, úgy bízhatsz bennem, bízhatsz abban, hogy minden tanításom igaz”. Ettől kezdve Péter tudja, hogy kinek higgyen, és feltétel nélkül követi Jézust. Tudunk-e Isten szemével látni? Látjuk-e a másikban is azt, akiért Jézus meghalt és feltámadt? Vajon képesek vagyunk mindenkire pozitív tekintettel nézni, meglátni benne a jót? Azt szoktam mondani: mindenki jó valamire, ha másra nem, hát elrettentő példának. De mi ne ilyenek legyünk, merjünk Isten szemébe nézni. Ő bízik bennünk, látja bennünk a jót, a potenciális szentet, és bátorítóan néz ránk.

– Az Egységima utolsó kérése: „ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért!”

– Jézus főpapi imájában így fohászkodik a mennyei Atyához: „Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid, és ami az enyém, az mind a tied, és ami a tied, az az enyém, és én megdicsőíttetem őbennük. Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!” Kicsit később így folytatja: „De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.” (Jn 17,20–21) Az Egységima lényege: „mindnyájan egyek legyenek…” Jézus megígéri: „…ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól…” (Mt 18,19) És azt is: „Bármit kértek az én nevemben, megteszem azt, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban.” (Jn 14,13) A Fiú könyörög értünk az Atyához. Nekünk is folytatnunk kell ezt a küldetést, a másokért való imádságot, könyörgést, közbenjárást az Atyához, hogy irgalmazzon nekünk. A mai világnak az irgalomra van a legnagyobb szüksége. Olyan könnyen kritizálunk, mondunk ítéletet mások fölött. Pedig mi is azt szeretnénk, hogy irgalmasak legyenek hozzánk az emberek. Jézus mondta: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.” Nekünk is ebben a szellemben kell cselekednünk.

– Társadalmilag, erkölcsileg, gazdaságilag is, minden téren borzasztóan szétszabdalt világban élünk. Az Egységima a világban zajló folyamatokkal szemben az abszolút szeretetre, egymás megértésére hív fel.

– Szellemi harc zajlik kezdetektől fogva a világban. „Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok” – írja Pál apostol az efezusi híveknek. A sátán egyik neve: diabolosz, aki szétdobál mindent. Ezzel szemben ha Jézushoz csatlakozunk, akkor egységben tudunk lenni. Ezt az imát a protestáns testvéreink is imádkozhatják, hiszen minden benne foglalt kérésben egyetértés van köztünk. Jézus azt tanítja: aki nem gyűjt velem, az szétszór. „Kezünk együtt gyűjtsön!” Jézus maga mondja, hogy így tudunk vele egységben lenni…, „lábunk együtt járjon, szívünk együtt dobbanjon!” Jézus szíve irgalommal teli szív. Mindez az életszentség útjára vezet bennünket.

– Jézus azt mondta, a világ gyűlölni fog benneteket az én nevemért…

– Ez így van, de azt is mondta: aki mindvégig kitart, az üdvözül.

– Ön kiadta másfél millió példányban az Egységimát…

– Nem én, a kezdeményező Jim Blount amerikai római katolikus pap, ördögűző volt, aki beszélt Erdő Péter bíboros atyával, és ő jóváhagyta a kérését, az imakártyán rajta is van a nyomtatási engedély, az imprimatur. Valóban, másfél millió példányban adtuk ki. Igyekszünk minden egyházmegyébe eljuttatni, ha a helyi főpásztor engedélyezi, hogy minél többen imádkozzuk, mert ez az ima megvakítja, azaz cselekvőképtelenné teszi a sátánt a Szeretetláng-naplóban leírtak szerint. Ez az ima – más hazánk védelméért és a békéért felajánlott imákkal együtt – a védelmi vonalunkat tartja fenn, egyfajta kegyelmi pajzsot alkot. Picit úgy képzelem el, mint a teniszsátort, ami attól áll fenn, hogy folyamatosan levegőt fújnak be. A folyamatos ima így tarthatja fenn ezt a hitből és Istenbe vetett reményből szőtt védőponyvát. Mindszenty bíboros azt mondta: „Ha van egymillió imádkozó magyar, nem félek a holnaptól!” Hiszem, hogyha sokan imádkozzuk az Egységimát naponta legalább háromszor-négyszer, vagy más módon imádkozunk, akkor nekünk sem kell félnünk a holnaptól, mert e védőpajzs szilárdan fog állni.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír