Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én Szűz Mária halálát és mennybevételét ünnepli a Katolikus Egyház. Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó nem engedte át édesanyja, Mária holttestét a földi enyészetnek, röviddel halála után föltámasztotta és magához emelte a mennyei dicsőségbe. Erről elmélkedett a szentmise homíliájában Keresztes Andor plébános.

Amikor Isten kiválasztotta és meghívta a Szűzanyát, hogy a teremtés művének eszköze legyen és megtestesüljön általa az Isten Fia, nem ígért neki problémamentes életet. Máriának viszontagsággal és meg nem értéssel teli volt az életútja az angyali üdvözlettől a keresztig, majd az első pünkösdig – mondta az ünnepi szentmise szónoka. – A Szűzanya tudatában volt eszköz mivoltának, és mindvégig megmaradt ebben az egyszerű alázatban.

Mária az Egyház anyja. Eszkatologikus jel az Egyház és a világ számára, mert emlékeztet bennünket, egyszerű embereket arra, hogy mi Isten szándéka velünk. Isten mindannyiunk életében véghez akar vinni valamit. Meghívott minket az üdvösségre, meghívott az ő országába. Mi is várományosai vagyunk a mennyei fénynek és az örök boldogságnak. Jézus azt mondta: „Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent” (Mt 5,8).

Gondolkodunk-e a szívünkkel, rá merünk-e lépni a megbocsátás, a kereszt útjára olyan alázatosan, mint a Szűzanya? Vagy egyénieskedünk, és olyan Egyházat akarunk, ami nekünk megfelel?

– fogalmazta meg a kérdést Keresztes Andor.

Nagyboldogasszony ünnepe elválaszthatatlan a magyarságunktól – hangsúlyozta a kegytemlom plébánosa. Megemlékezett Szent István királyról is, aki utód nélkül meghalva nem az emberi erőt és racionalitást kereste saját személyes életében és az ország sorsában, hanem letérdelt a Szűzanya elé, imádkozott és oltalmába ajánlotta országát.

Ahhoz, hogy a magyarság megerősödjön identitásában, szükséges szem előtt tartanunk, hogy hazánk Mária országa, mi máriás nép vagyunk – emelte ki a szónok. – Magam is megtapasztalom, hogy az emberek a kegyhelyeken mennyire keresik azokat a forrásokat, melyekből erőt meríthetnek a hétköznapi életükhöz. Az egyik iIyen forrás a Pécsi Egyházmegyében a máriagyűdi kegyhely, ahol fogadalmi ünnepünkön mi is visszamegyünk ehhez a forráshoz. Amikor és ahol az emberi erő véget ér, letérdelünk és imádkozunk – ebben van Egyházunk megújulása, melyben megtisztul minden, ami méltatlan bennünk és rajtunk, és újjászületik a Szűzanya által.

Arra kérem a Szentlélek Úristent ezen a fogadalmi zarándoklaton, hogy töltse el szívünket nemességgel és szeretettel. Nem tudjuk egyedül vinni az élet dolgait, ezért hagyjatok itt ma hátra mindent, amivel nem tudtok emberileg megbirkózni, és adjátok át a Szűzanyának. Vigyétek elé imádságotokat és kéréseteket. Vigyünk elé minden értéket, amit őriz és kínál ez az egyházmegye a papságával és híveivel együtt, hogy Mária alázatában és egyszerűségében újuljon meg – biztatta a jelenlévőket a máriagyűri plébános.

Kérjük az álhatatosság kegyelmét, mert az életünk itt a földön a próbatételek ideje, amikor megkísértetünk és összetöretünk, mert összetörnek bennünk az ábrándok és az illúziók; de el kell indulnunk a Szűzanya útján, az alázatosság és a bizalom útján – zárta ünnepi szentbeszédét Keresztes Andor.

A szentmise végén Felföldi László pécsi megyéspüspök intézett főpásztori buzdítást a megjelentek hívekhez, az egyházmegye valamennyi egyházközségéhez és közösségeihez.

„Válságos időket élünk. Mint amikor Szent István király a Szűzanya oltalmába ajánlotta fel országát, mert utód és örökös híján csak az Isten gondviselő szeretetében bízott, úgy most nekünk is az a nagy feladatunk és küldetésünk, hogy az isteni szereteten keresztül keressük együtt a megoldásokat és a jövőnek az útját. Korunk társadalmában sokan fogalmaznak úgy, hogy paphiány van, hogy kevesebben járnak templomba, és hogy a fiatalok szinte alig járnak a templomba. Ezeknek a problémáknak a kihívásai és megoldása a mi felelősségünk, itt és most, nekünk kell megoldást találni rá. Amit ma építünk, a jövőnek építjük, amiben ma élünk, azt korábban építették, építettük” – szögezte le a főpásztor.

A válsághelyzet mindig magában hordozza a megújulás lehetőségét, mely különleges ajándék az Egyház életében. Visszatekintve az őskeresztények és az ősegyház koráig, azt látjuk, hogy a válság után mindig volt tündöklés és ragyogás az Egyház életében – emelte ki Felföldi László.

Napjainkra Egyházunk oly mértékig liturgiaközpontúvá vált, hogy szinte teljesen kimaradt belőle a közösségek szerepe, fontossága – mondta a megyéspüspök, arra kérve az egyházmegye minden egyházközségében a híveket, hogy jöjjenek össze, üljenek le, beszélgessenek a hitről, a Bibliáról, Istenről; „üljünk le, olvassuk az evangéliumot, elmélkedjünk, beszéljünk róla, és imádkozzunk együtt, mert a közösségeinknek újra magukra kell találniuk, ha valóban ott van a szívünkben a vágy, hogy igazán keresztény közösséggé formálódjunk. Ez azonban nem lehetséges úgy, hogy nem szólunk egymáshoz, nem ismerjük egymást és nem beszélünk a hitünkről.”

Szót kell ejteni a templomi oltárról és a családi asztalról. Az oltárnak és az asztalnak megegyezik a valódi jelentése, mindkettő a szeretet titkát és gazdagságát hordozza – hívta fel a hívek figyelmét a püspök. – Az oltárközösség a templomainkban akkor kezdett megszűnni, amikor a családi asztal elkezdett üressé válni. Óriási gond és kereszt ez napjainkban. A megoldás azonban nem az, hogy megkérünk mindenki, hogy jöjjön el a templomba, csak azért, hogy ott többen legyünk. „A megoldás azzal kezdődik, hogy üljünk le, üljenek le a családtagok a családi asztalhoz. Édesapa, édesanya, gyerekek – telefon és kívülállók nélkül.

Üljünk le, törődjünk egymással, figyeljünk egymásra, beszéljünk egymással. Óriási igénye van a gyerekeknek arra, hogy a szüleik rájuk figyelve meghallgassák őket. Kérem az idősebbeket is, a nagyszülőket, beszéljenek a gyerekekkel, az unokákkal az Isten szeretetéről, tegyek róla tanúságot.

Arra kérem a családokat, hogy vasárnaponként a családi asztalnál ülve, a szentmise után vegyék elő a Bibliát, olvassák el az adott evangéliumi szakaszt, hogy az így együtt töltött időt az Istennel való együttlétre fordítsák. Ennél nagyobb erőforrásunk és gazdagságunk nincs és nem lesz. Ez már önmagában megtartó erő, biztonságot ad, ebből születik az öröm és a jóság, melynek egy családban jelen kell lennie. Ha ez megvalósul, akkor majd képesek leszünk az oltárhoz járulni, az oltár közösségéhez, a templom közösségéhez, és majd akkor megértjük, hogy Krisztus milyen csodálatos gazdagságra hív mindnyájunkat.”

Ennek megvalósításában nagyon fontos a személyes istenkapcsolat – tette hozzá a főpásztor. – Nem létezik keresztény közösség, papi közösség, hívő közösség személyes istenkapcsolatok nélkül. Krisztusi közösségünk csak úgy áll össze egy egésszé, hogy a vele való személyes közösségünk is valóságossá és egyre élőbbé válik. Ez persze veszélyt is hordoz magában, amely mindnyájunk életében jelen van: a pletyka. Nagyon veszélyes a pletykálkodás, mert ezzel távol tartjuk közösségeinktől azokat, akik valódi értékkel és szeretettel akarnak jelen lenni életünkben, közösségeink életében. Ferenc pápa egyik beszédében úgy fogalmazott, hogy a fecsegés károsabb a koronavírus-fertőzésnél: „Amikor észreveszünk egy hibát, gyarlóságot, elbukást valamelyik testvérünkben vagy nővérünkben, az első dolog általában, amit teszünk, hogy elmondjuk másoknak, kifecsegjük.

A pletyka pedig bezárja a közösség szívét, megtöri az Egyház egységét. A nagy pletykafészek az ördög,

aki mindig elmondja mások rossz dolgait, mert ő a hazug, aki megpróbálja bomlasztani az Egyházat, elidegeníteni a testvéreket, hogy ne legyenek egymással közösségben.”

Gondoljunk Jézus szeretetére, aki magához engedte a vámosokat és a pogányokat, megbotránkoztatva ezzel a korabeli „helyes gondolkodású” embereket. Ezért nem fellebbezés nélküli ítéletről van szó, hanem annak felismeréséről, hogy emberi próbálkozásaink időnként kudarcot vallhatnak, és csak az segíti a testvért szembenézni saját lelkiismeretével és felelősséget vállalni tetteiért, ha Isten elé áll – emelte ki Felföldi László.

Személyes életünkben, a családok életében most jelen van a háború, a szenvedés és a félelem. „Kérem, hogy a családi és egyházközségi összejöveteleken, a rózsafüzér-társulatokban most a békéért imádkozzunk. A nagyon idősek még emlékeznek rá, én már csak a nyomaikban jártam háborús helyeken. Számunkra, akik nem éltük át, fogalmunk sincs róla, mit jelent valójában a háború, ami már itt van a határainknál, és csak a Lélek által lehet megállítani. Az atomháborút egyetlen módon tudja az emberiség elkerülni: ha megsemmisíti az összes atombombát. Más lehetőség nincs. A család háborúját, az egyházközség háborúját csak úgy tudjuk elkerülni, ha megsemmisítjük magunkban azokat az érzéseket, gyűlöletet és sértődést, amely akadálya a közösségnek, a szeretetnek és a békének” – zárta beszédét a pécsi megyéspüspök. 

A szentmise után a főpásztor vezetésével a papok és a hívek rózsafüzér körmenettel vonultak a kegyhelyen található Fájdalmas Anya-szoborhoz, hogy terheiket a Szűzanya elé lerakva kérjék Mária közbenjárását az ő Szent Fiánál, valamint életükre és a Pécsi Egyházmegye közösségeire Isten kegyelmét és áldását.

Az egyházmegye fogadalmi búcsúja délután litániával, majd a kegytárgyak megáldásával zárult.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír