Mária mennybevétele az ő sajátos, személyre szabott beteljesülése. Legalábbis addig, amíg más emberfia fel nem támad testestől-lelkestől. A szentekről biztosan tudjuk, hogy már a mennyben vannak, de a feltámadott testükről nem tudunk közelebbit. Holttestük van, ereklyéik is vannak, ez utóbbiak nem kis számban. Hittani szempontból nem tudjuk, hogy feltámadtak-e vagy sem.  Az egyik álláspont szerint akkor fognak feltámadni, amikor a világ beteljesül, de nemcsak ők, hanem mindenki más is. Ezt azzal okolják meg a teológusok, hogy amíg a teremtett világ meg nem dicsőül, addig „nem lehet” feltámadni. Csakhogy Urunknak, Jézusnak és Szűz Máriának már van feltámadott teste. Tehát már van megdicsőült anyag. Éppen ebből indul ki a másik teológiai irány, mely szerint a halálunk pillanatában fel is támadunk, mivel test nélküli emberi lelkek nincsenek. Az ember test és lélek egysége, így lettünk megteremtve, e kettő elválaszthatatlan, és mivel Jézusnak van feltámadott teste, Istennek igazán nem okoz gondot, hogy haláluk pillanatában az elhunytaknak megadja a feltámadott testet is.

Fontos a hittani okfejtés, és érdemes elmélkedni mindezeken, de az is fontos, hogy ne vesszünk bele a részletekbe. A sok elmélet magával hozhatja azt a veszélyt, hogy közben az egész misztériumot magunkon kívülinek képzeljük el, és kimaradunk belőle. Amíg mi magunk is meg nem dicsőülünk, érdemes végiggondolnunk, milyen üzenetet hordoz a mai ünnep.

Nem önerőből dicsőülünk meg. Korunk embere sok tekintetben úgy éli meg a mindennapjait, hogy csak magára számíthat. Úgy fogja fel, hogy a másik ember nem igazán segíti őt, inkább csak hátráltatja. Ha van is emberi segítség, az kötődik a pénzhez, mert a világban minden adok-kapok alapon működik. Ebbe a szemléletbe nem fér bele a kegyelem rendje, az, hogy az igazán nagy dolgok úgy történnek velünk, hogy nem érdemeljük meg azokat. A kegyelemnek ráadásul jelzője az ingyenesség, s itt már mindjárt gyanús a dolog. Ami ingyenes, az nem lehet jó, számunkra az az ingyenes, ami már elvesztette az értékét. Mi nem kegyelmet kérünk, hanem fontos dolgokat a pénzünkért, és egyre inkább azt valljuk, hogy minden megvásárolható.

A megdicsőüléshez kikerülhetetlen az áldozatvállalás. Nagypéntek nélkül nincs húsvétvasárnap. Ez sem kellemes oldala az életnek és az előrejutásnak. Talán ebből is adódik, hogy sokszor inkább a megszokott rosszat választjuk, mint a bizonytalan jót. Azt is megfigyelhetjük, hogy ha valaki áldozatok nélkül jut jóhoz, például biztos egzisztenciához, akkor nem fogja becsülni azt. Legalábbis az esetek többségében. Szűz Mária életét időnként úgy szoktuk elképzelni, hogy neki biztosan könnyű volt, hiszen mentesült minden bűntől. Ez valóban így van, de az is igaz, hogy minél tisztább valami, annál jobban különbözik a koszos környezetétől. Ha valaki igyekszik szent életet élni, sokkal jobban fáj neki a világ bűne. S ha valaki elveszítette már a gyermekét, akkor biztosan nem mondja, hogy Máriának könnyű volt. Mennybevétele valóban nagy kitüntetés, de „meg is dolgozott érte”: rengeteg bizonytalanságot, ott és akkor érthetetlen dolgot élt át, amihez roppant mély hit és bizalom kellett.

Fotó: Kuzmányi István

Magyar Kurír