Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közöljük.

Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!

Az evangéliumban Jézus ma arra hív bennünket, hogy gondolkodjunk el, miként fektessük be életünk kincsét (vö. Lk 12,32–48). Azt mondja: „Adjátok el, amitek van, és osszátok szét a rászorulóknak” (Lk 12,33).

Tehát arra buzdít bennünket, hogy ne tartsuk meg magunknak az Istentől kapott ajándékokat, hanem nagylelkűen fordítsuk mások javára, különösen azok javára, akiknek legnagyobb szükségük van segítségünkre.

Nem csak anyagi javaink szétosztásáról van szó, hanem arról, hogy bocsássuk mások rendelkezésére képességeinket, időnket, szeretetünket, jelenlétünket, empátiánkat.

Röviden, mindazt, ami Isten tervei szerint mindannyiunkat egyedülálló, felbecsülhetetlen értékké, élő, lüktető kinccsé tesz, ahhoz, hogy növekedjen, ápolni kell és be kell fektetni, különben elsorvad és elértéktelenedik. Vagy pedig elvész, kiszolgáltatva azoknak, akik tolvajként elsajátítják, hogy egyszerű fogyasztási cikké tegyék.

Isten ajándéka, akik vagyunk, nem arra való, hogy így végezze. Térre, szabadságra, kapcsolatokra van szüksége, hogy kibontakozzon és kiteljesedjen: szeretetre van szüksége, hiszen egyedül a szeretet alakítja át és nemesíti meg létünk minden aspektusát, Istenhez egyre inkább hasonlóvá téve bennünket. Nem véletlen, hogy Jézus ezeket a szavakat akkor mondja ki, amikor úton van Jeruzsálem felé, ahol a kereszten fel fogja áldozni önmagát üdvösségünkért.

Az irgalmasság cselekedetei a legbiztosabb és legjövedelmezőbb bank, amelyre létünk kincsét bízhatjuk, mert ott, ahogy az evangélium tanítja, „két fillérrel” még egy szegény özvegyasszony is a világ leggazdagabb emberévé válik (vö. Mk 12,41–44).

Szent Ágoston ezzel kapcsolatban azt mondja: „Az ember már akkor is elégedett lenne, ha egy font bronzból egy font ezüstöt kapna, vagy egy font ezüstből egy font aranyat; de abból, amit az ember ad, valami egészen mást kap, nem aranyat vagy ezüstöt, hanem az örök életet” (Háromszázkilencvenedik prédikáció, 2). És megmagyarázza, miért: „Az adott dolog megváltozik, mert megváltozik az, aki adja” (uo.).

Hogy megértsük, mit jelent ez, gondoljunk arra az anyára, aki magához öleli gyermekeit: nem ő a legszebb és leggazdagabb ember a világon? Vagy gondoljunk egy jegyespárra, amikor együtt vannak: vajon nem királynak és királynőnek érzik magukat? És sok más példát is említhetnénk.

Ezért a családban, a plébánián, az iskolában és a munkahelyen, bárhol vagyunk is, ne szalasszunk el egyetlen alkalmat se arra, hogy szeressünk.

Ezt az éberséget kéri tőlünk Jézus: szokjunk hozzá, hogy figyelmesek, készségesek, fogékonyak legyünk egymás iránt, ahogyan ő is az irántunk minden pillanatban.

Testvéreim, bízzuk Máriára ezt a vágyunkat és igyekezetünket: ő, a Hajnalcsillag segítsen bennünket, hogy az ezernyi megosztottságtól szenvedő világban az irgalom és a béke „őrszemei” legyünk, ahogyan Szent II. János Pál tanította nekünk (vö. A 15. ifjúsági világnap imavirrasztása, 2000. augusztus 19.), és ahogyan azt a jubileumra Rómába jött fiatalok oly szépen megmutatták.

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Továbbra is imádkozzunk a háborúk befejeződéséért!

Hirosima és Nagaszaki lebombázásának nyolcvanadik évfordulója az egész világon újra felébresztette a háborúnak mint a konfliktusok megoldásának kötelező elutasítását. A döntéshozók mindig tartsák szem előtt felelősségüket döntéseik emberekre gyakorolt következményeiért! Ne hagyják figyelmen kívül a leggyengébbek szükségleteit és a béke iránti egyetemes vágyat!

Ehhez kapcsolódóan

gratulálok Örményországnak és Azerbajdzsánnak, akik eljutottak a közös békenyilatkozat aláírásához.

Kívánom, hogy ez az esemény járuljon hozzá a stabil és tartós békéhez a Dél-Kaukázusban.

Haiti lakosságának helyzete viszont egyre kétségbeejtőbb. Gyilkosságokról, mindenféle erőszakról, emberkereskedelemről, kényszerített elköltözésről és emberrablásokról érkeznek hírek.

Sürgető felhívást intézek az összes felelős vezetőhöz, hogy azonnal engedjék szabadon a túszokat, és kérem a nemzetközi közösség konkrét támogatását azoknak a társadalmi és intézményi feltételeknek a megteremtéséhez, melyek lehetővé teszik, hogy a haitiak békében élhessenek.

Köszöntelek mindannyiatokat, római hívek és különféle országokból érkezett zarándokok. Külön is köszöntöm az Egyesült Államokbeli Woodstockból, Georgiából, valamint az írországi Down and Connor egyházmegyéből érkezetteket.

Üdvözlöm az Operazione Mato Grosso tagjait, akik több olasz városból érkeztek; továbbá a stezzanói, medolei és villastellonei plébániai csoportokat.

Köszönöm mindannyiatok jelenlétét és imáit!

Szép vasárnapot kívánok!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír