A Passio sancti Vincentii levitae (Szent Vince diakónus kínszenvedése) szerint Vince a hispániai Huescában született. Szent Valerius, Zaragoza püspöke tanította. Vince diakónus, majd fődiakónus lett; magára vállalta mindazokat a tennivalókat, amelyeket püspöke idős kora és hiányos beszédkészsége miatt nem tudott ellátni. Emellett kitűnt a szegények, rászorulók szolgálatában is. A Diocletianus-féle üldözés idején a püspökével együtt tartóztatták le. Bilincsbe verve Zaragozából Valenciába vezették, és ott halálra ítélték őket 304 körül.

Az idős püspök a bántalmazások következtében hamar elhunyt, Vince azonban a borzalmas kínzások egész sorozatát volt kénytelen elviselni. Legendája szerint a kínzások után sötétzárkába zárták, de ott mennyei fény vette körül. Amikor meghalt, a helytartó – aki túl gyorsnak találta Vince halálát és kevésnek a szenvedését – megtagadta tőle a temetést: testét kidobták a szántóföldre, hogy kutyák és madarak falják föl. De egy nagy holló, melyet Isten küldött, megvédte a holttestet. Végül a testét kövekkel együtt zsákba varrták, és a tengerbe vetették. Ám a tenger hullámai újra meg újra a partra sodorták a vértanú testét, míg egy keresztény meg nem találta, és illően el nem temette.

Vince tisztelete elsősorban a latin egyházban ősi. Ő azon kevesek közé tartozik, akik be lettek jegyezve a Polemius Silvius-féle (5. század), valamint a karthagói kalendáriumba is. Szent Ágoston több prédikációt is mondott a tiszteletére, minden martirológium megemlíti, és Rómában három templom viseli a nevét. Kultusza Közép-Európában a 11. században a sziléziai Boroszlóból (Wrocław) sugárzott szét ereklyéi révén. Legendája olvasható az Érdy-kódexben, képmása pedig feltűnik a koronázási paláston. Kopasz nádor a nagyváradi székesegyházban oltárt emelt a tiszteletére. 

Guillaume Perrier: Szent Vince meghal a sebeitől (17. század)

Szent Vince azonban elsősorban ünnepének dátuma (január 22.) miatt lett népszerű mint időt és munkát meghatározó szent, különösen a szőlősgazdák körében. Legendája egyébként nem ad magyarázatot a szőlővel és borral való kapcsolatára. Sok nyelven ismert a régi mondás: „Ha megcsordul a Vince, tele lesz a pince”. Hogy a borászok, pincemesterek, szőlőművesek, vincellérek védőszentje lett, annak oka nagy valószínűséggel nevének népies etimológiája: Vin Cent (százszoros bor). Nevének jelentése egyébként: győzedelmes. Ünnepének naptári helyéből adódik, hogy ősidőktől kezdve úgy tisztelték, mint aki legyőzi a tél sötét hatalmait és előkészíti a lassan közeledő tavasz útját. 

Hazánkban tiszteletére ritkán szenteltek templomot, kápolnát a szőlőhegyekben, mert télidőben nem tudták volna búcsúnapját méltóképpen megünnepelni. Ám sokfelé elterjedt szokás, hogy Vince napján meglátogatják a pincéket, valamint vesszőt vágnak a szőlőből, amit aztán vízbe tesznek, és a kihajtott ágból következtetnek az az évi termésre.

Pécs és Mohács környékén a bosnyák és sokác gazdák hurkát, disznógömböcöt akasztottak a szőlőkaróra, hogy majd akkora fürtök teremjenek, mint a gömböc. 

Fraknó és Németújvár (Güssing) és még néhány falu német népe szerint a madarak Vince napján házasodnak. Ezért nem szabad a táj népi hagyománya szerint az erdőben dolgozni, fát dönteni ezen a napon, hogy az ember a madarak menyegzőjét (Vogelhochzeit) meg ne zavarja, hiszen majd holnap, a Szent Szűz kézfogójának ünnepén (január 23.) nászéneket énekelnek Máriának. A hiedelemnek alsóausztriai párhuzamai is vannak.

Tomás Giner: Szent Vince (1462–1466)

Vince a cserepezők, a téglaégetők, a takácsok és a kávéval foglalkozók védőszentje is. Különösen is kérik a segítségét az elveszett tárgyak megtalálásához, valamint a belső bajok és a nyelv betegségei, a beszédkészség zavarai ellen.

Mindenható, örök Isten, tölts be minket Szentlelkeddel, hogy szívünket ugyanaz a hősies szeretet járja át, amellyel Szent Vince vértanú minden testi kínt legyőzött. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás
Magyar katolikus lexikon
Diós István: A szentek élete
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I.

Fotó: Wikipédia

Magyar Kurír
(sza)