Füle Lajos: Szeretnék énekelni Néked

Szeretnék énekelni Néked,
Uram, nyisd meg ajkamat,
hogy szent legyen mindig az ének,
amely szívemből felfakad.

Hadd zengjem, el, hogy százszor áldott
keresztednél ki megpihen,
hadd zengjem el, hogy megtalált ott
s békére lelt az én szívem.

Szeretném énekelni másnak
hogy Néked énekelni jó,
hogy életünk bús lázadás csak,
míg el nem ér az égi Szó.

Azt zengeni, a Szót a Szódat,
mely életet adott nekem!
Szeretnék énekelni Rólad
halálig engedelmesen.

Szeretnék énekelni Néked
folyton, ameddig itt leszek,
szeretnék hangot adni, szépet,
mikor lelkemhez ér Kezed.

Válasz

Fölkelt a nap már, megvirradt újra,
Itt vagyunk, jó Atyánk, leborulva.
Szent felséged áldjuk, nevedet imádjuk,
Hálával éneklünk, térdre hullva.

A sötétséget messzire űzted,
Rémektől megóvtál ma bennünket.
A szép napvilágnál, megkezdett munkánknál
Álld meg a mi buzgó kezdésünket.

Mint napraforgó egész napon át,
Tefeléd fordítjuk a mi orcánk.
Árassz ránk kegyelmet, fáradtságban enyhet,
E napon kegyesen te hajolj ránk.

Ha jó szándékunk néha gyengülne,
Felhőket ne engedj kék egünkre.
Bár villámod sújtson, tarts meg a jó úton,
Csapásod változzék mi üdvünkre.

Ha munkánk múltán leszáll az este,
Csak hozzád járulunk térdre esve.
Mint gyermekét anyja fáradt alkonyatra,
Nyugtass el bennünket szent Szívedre!

Válasz

HA ELFÁRADSZ...
Ha elfáradsz az úton vándorolva,
rátalálhatsz Istennél a nyugalomra.
Szárnyai alatt lehet menedéked,
Pihenj meg Jézusnál, Ő átölel téged.
Öröme kiárad, szava bátorságot ad,
Megvigasztal téged, add át gondodat.
Súlyos teher már nem nyomja a vállad,
Szíved felvidul és könnyed is felszárad.
Jézus letörli minden könnyedet.
Vizek folyásainál egyenesen vezet.
Angyalai mindig körülötted vannak,
Hogy Jézus nevében neked szolgáljanak.
Világ világossága árad feléd,
Szelleme bennem és benned él.
Megmutatja neked mi az örök élet.
Megismerni Istent, s áldozatát érted.
Ruhád és szíved, a vére mosta hófehérre.
Kőszíved helyett, hússzívet adott cserébe.
Útjelzőket rakott e vándorútra,
Hogy el ne tévedj, arra is van gondja.
Öltöztet, táplál naponként az úton,
Ne kérdezd hát többé, mit eszel és iszol,
Salamon minden ruhatára
Nem hasonlítható Isten áldására.
Mi ma még számodra lehetetlennek tűnik,
Holnapra Istentől már, megoldás érkezik,
Így bíztat Mestered: vesd rá gondodat,
Egyszerű okból: hisz Isten fia vagy! ÁMEN
/Ismeretlen szerző/

Válasz

Létezik egy ország, minek idő és tér,
nem szabja határát, hol nincsen sötétség.
Hol örök fény ragyog, hol nem váltják egymást,
éjszakák és nappalok, Isten a fényforrás.

Az Ő dicsősége ragyog, s Krisztus által,
világossága jött, a földi világba.
Ki Őt befogadja, szíve mélyén annak,
már e földön felragyog, Isten országa.

Nem gyötri félelem, az út végét látva,
küszöb a halál az örök boldogságba
Ahol Ura által, készített hely várja,
örökös otthona, az égi hazába.

Schvalm Rózsa

Válasz

Millei Lajos
Vigyázz rám

Vigyázz, Uram, ne veszíts el engem,
nélkülem már a holnap mit sem ér,
ezer tegnap zsibbad a kezemben,
de mégis újabb zsibbadást remél.
Vigyázz, Uram, az Neked a dolgod,
hogy pókhálózz le minden szegletet,
rongy sorsomra varrjál egy új foltot,
s fényesítsd ki a kopott lelkemet.
Öltöztesd a hitem ünneplőbe,
rút félelmemet kergesd messze el,
bizalmam sem lesz már elmenőbe',
ha a kínomban is velem leszel.
A járdaszegélyt megleltem én már,
le-leülve csak azon ballagok,
ifjúságom: málladozó végvár,
de romjain még élnek angyalok.
Vigyázz, Uram, s majd vigyázok én is
azokra, akik Téged féltenek,
a gondoskodás nem lehet fétis,
ha átölelnek lelkek és kezek.

100_5202.JPG

Válasz

Ne bántsd az öregeket

Ne bántsd az öregeket, ne véts ellenük,
mert nékik szenvedésből áll az egész életük,
hiszen alig akad számukra oly kivételes nap,
mikor arcukról a könnyek felszáradhatnak.
Ne ítéld el őket, mielőtt nem lépsz azon útra,
ahol az ég trombitája már a végriadót fújja,
mert csak akkor döbbensz rá, hogy önnön életed
ugyanannyi fájdalmat és kínt rejtegethet.
Mielőtt ellenségnek néznéd mind-mind azokat,
kik a sors akarata előtt már földig hajoltak,
jusson eszedbe, az élet téged is megtanít majd arra,
amit te nyújtasz, irányukba azt is kapod vissza.
Neked is van nagymamácskád, idős nagypapád,
ki a gondterhelt évek után szeretetre vágy,
és nyugodt életre melyben mindazt megkaphatja,
amit elodázott egykor vérrel megírt sorsa.
Kun Magdolna

Válasz

Reményik Sándor:
Gyógyíts meg!

Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Nézd: elszárad a fám,
A testem-lelkem fája...
De épek még a gyökerek talán.
A tompa, tunya tespedés alatt,
Gyökereimben: érzem magamat,
És ott zsong millió melódiám.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Hiszen - nem is éltem igazában.
Csak úgy éltem, mint lepke a bábban,
Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben:
Rólam gondolt roppant gondolatod
Torz árnyékaképpen.
Egy kóbor szellő néha-néha
Valami balzsam-illatot hozott.
Akkor megéreztem: ez az élet,
S megéreztem a Te közelléted, -
S maradtam mégis torz és átkozott.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet.
Én szeretni és adni akarok:
Egy harmatcseppért is - tengereket.
S most tengereket látok felém jönni,
És nem maradt egy könnyem - megköszönni.

Válasz

Köszönjük a kedves verset Marika.

Előzmény

Válasz

Kerner Mariann - Ma még a tiéd

Ma még teljesen a tiéd,
Szeme éhesen kéri meséd.
Ma még, ha fél hozzád fut,
Két karod néki védelmet nyújt.
Ma még esténkét betakargatod,
Őt, ki néked éjjeled, nappalod.
Ékes, szép szavakkal dicséred,
Öleddel oltalmazod, s félted.
Ma még le tudod törölni könnyét,
Megsokszorozhatod örömét.
Vágyik jóindulatodra, lényedre,
Két kezedre, hogy felnevelje.
Hatalmad ma még korlátlan fölötte,
Nem nézi szavad, mi lapul mögötte.
Szeme kérdőn tereád figyel,
Apró dalokkal néked énekel.
De talán holnap, mire felébred,
Üres fecsegéssé válik beszéded.
Társakat, pajtásokat másutt keres,
De ma még, ma még a gyermeked.
Legyen rá időd, vele nevetni,
Lépj vele az úton, a dolgod vezetni,
Mert a gyermekévek fecskeszárnyak,
Suhanva lobbannak a nyárnak.
Mire felkapod fejed kirepülnek,
Észre sem veszed, s már felnőnek.
Ma még egészen, teljesen tiéd,
Öleld át, ringasd gyermek-szívét.

Válasz

Szalóki Sándor:
.
Az én imám
.
Én Istenem templomában,
nappal is csak félhomály van.
Gyóntatószék, oltár nincsen,
mégis az én legszebb kincsem.
Oszlopai sudár tölgyek,
díszei a patakvölgynek.
Ágak között szél orgonál,
arcomon a könny csordogál.
Odajárok imádkozni,
senki nem fog kiátkozni.
Nagy sziklához megérkezek,
patakparton letérdelek.
Életemen elmerengek,
hálát mondok Istenemnek.
Könnyem mosom patakvízzel
lelkem töltöm igaz hittel.
Mennynek, Földnek Teremtője,
legyél mindig lelkem őre.
Utam végén Eléd állok,
az ítéletedre várok.

Válasz