Ma nem megyek,
Nincs időm, nem lehet.
Most túl elfoglalt vagyok,
Még itt vagyok de már rohanok.
Majd máskor visszahívom,
Most nincs kedvem meghallgatni a felebarátom.
Úgy is mindig ugyan azt mondja,
Csak a problémáit panaszolja.
Sajnos nem tudok segíteni,
Nem tudok érted többet tenni.
Már meglátogatni sem tudlak,
Majd legközelebb látlak.
Hányszor bántottunk meg ezzel másokat?
Hányszor okoztunk ezekkel a szavakkal fájdalmat?
Mert mindig magunkat helyeztük előbbre,
S hiába jöttek mások segítséget kérve.
De vigyázz! Mert Isten egy napon ezt mondja neked:
A mennyek országában nincs helyed.
S te értetlenül állva,
Ott állsz majd előtte valami csodára várva.
Kívánom mindenkinek, hogy ne így legyen,
Hogy ember emberért szívből tegyen.
Amíg tehetjük szánjunk időt másokra,
Figyeljünk oda a társainkra.
És amikor eljön az idő, a Menny kapuja nyitva álljon,
S az Úr tárt karokkal várjon.
Mert az, hogy a Menny polgárai leszünk,
Annak köszönhetjük, amit itt a Földön teszünk.
Kovács Bettina

100_5076.JPG

Válasz

Nagypéntek
Isten szeme könnyezik, fiát siratja,
ki értünk és a világért életét adta,
hogy megváltsa azokat a súlyos bűnöket,
melyek szívén és lelkén sebet ütöttek.
Isten arcán szomorúság, bánat árnya ül,
hisz mérhetetlen bűn az mivel szembesül,
bűn,gonoszság, hazugság, és viszály,
mely az emberi szeretetet földig rombolá.
Isten magához emeli drága gyermekét,
hogy ne lássa annak nagy szenvedését,
s hogy megadja számára azt az örök életet,
mely az érző szívű embereknek elrendeltetett.
Isten szeme könnyes, és könnyes is marad,
addig, míg az ember a gonosz útján halad,
mert amíg lesz ember, ki a gonosz felé hajlik,
addig Isten szeméből is csak a könny patakzik.
Kun Magdolna

100_4226.JPG

Válasz

Van nekem egy imádságom.....
Van nekem egy imádságom nincs papírra írva.
Szívem őrzi minden sorát, mert a honvágy írta.
Akárhogy is fordul sorsom, mindig haza vágyom.
Arra kérem a jó Istent hallgassa meg az én kívánságom.
De szeretnék hazatérni, megöntözném apám rózsafáját.
Az estéli harangszónál meghallgatnám anyám halk imáját.
Kiállnék a kiskapuba úgy mint régen valakire várnék.
De jó volna, hogyha otthon, minden embert boldogabbnak látnék.
Ha meghallgat a jó Isten, megköszönöm néki.
Azt, hogy nem kell soha többé idegenben élni.
Jók itt hozzám az emberek, szeretettel látnak.
De a lelkem nem hagy nyugton, az álmaim mindig haza szállnak.
De szeretnék hazatérni erdőt, mezőt szabadon bejárni.
Minden kedves gyermekarcon megint derűs, boldog mosolyt látni.
Tisztességgel megkövetném, ha valakit megbántottam volna.
És, ha volt is egykor vétkem feloldoz majd édesanyám csókja.

Válasz

Aranyosi Ervin ~ Tárd ki a szívedet...
Tárd ki a szívedet, úgy mint egy ablakot,
engedd a lelkedbe a ragyogó Napot!
Ragyogtasd arcodon mosolyod fényeit,
szeretet tüzével ragyogtasd szemeid!
Szívedből áradjon jóság és szeretet,
tégy velük boldoggá éhező lelkeket!
Száríts fel könnyeket, élvezd az életet,
örömöd kísérje utadon léptedet!
Tárd ki az ablakod, nyisd meg a szívedet,
hadd legyen a világ gazdagabb így veled!

100_4217.JPG

Válasz

Ha nem lelsz kiutat
Ha túl sok gond vesz körül és nem lelsz kiutat,
mert előtted az ajtók zárva maradnak,
kérd meg Istent, mutasson irányt neked ahhoz,
hogy rendbe tudd hozni a rengeteg kudarcot.
Az emberekre már ne számíts, ne is kérjed őket,
hogy valamilyen módon segítsenek néked,
mert hidd el, az emberek nagy részét hidegen hagyja,
hogy a Te életedben túl sok a gond vagy a probléma.
Ebben a kegyetlen világban, csak egyedül Isten az,
aki életeden, sorsodon talán még javíthat,
hiszen az emberek nagytöbbsége olyan önző lett,
hogy nem néznek mást csak saját érdekeiket.
Sokan vannak, akiknek az élete egyre nehezebb,
s akik naponta újabb kihívásnak tesznek eleget.
Így aztán lassan elfogy erejük, amivel helyre hozhatnák
a reájuk zúduló tengernyi csapást.
De senkinek sem szabad feladni, akármi jön is,
mert életünk felett, egyedül csak Isten rendelkezhetik,
Csak Ő döntheti el az élet hosszát, időnk lejártát,
s azt is, hogy odaát mi vár ránk, Pokol vagy Mennyország.

Válasz

Harangok
Mikor megkondul egy harang, szomorú leszek,
elszorul a szívem, és kicsit könnyezek,
mert tudom, hogy valakinek lejárt ideje,
s e világból, el kellett végleg mennie.
A harang csendülés a lélek búcsúzása,
az élettől, és mind attól miben örömét találta,
és attól is, mi szemeiben könnyként csillogott,
hisz az is az övé volt, hozzátartozott.
Mikor harangzúgás hallik valahol a légben,
és új csillag tűnik fel az éji sötétségben,
arra gondolj Te is, hogy ez a gyorsan futó élet,
egy nap majd neked is, éppen így ér véget.
Ezért kellene mindenkinek embermódon élni,
becsülni más életét, nem csak elítélni,
hiszen mindenki sorra kerül, nem lesz kivétel,
mert az életeddel, nem Te rendelkezel.
Kun Magdolna

100_4905.JPG

Válasz

AKAROM
Akarom: fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

100_4226.JPG

Válasz

Aranyosi Ervin ~ A szeretetről....
A szeretni annyi: ---elfogadni,
nyitott szívedből többet adni!
Másokban meglátni a szépet,
s örökre hinni, hogy szép az élet.
Megértőn nézni a világra,
ápolni, kinek a lelke árva.
Tudni a rossz is csak emberi,
másképpen lát, ki felismeri.
Keresd a jót, kívánd a szépet!
Lásd meg másban az emberséget!
Bocsásd meg azt, amiben gyarló!
Szeress ha fáj is, legyél kitartó!
Azért születtél erre a földre,
hogy szeretni tanulj mindörökre.
Szívedben szóljon szeretet ének,
adj hangot szíved szeretetének!

100_4393.JPG

Válasz

Reményik Sándor: Köszönöm, Uram...
Köszönöm, Uram, hogy tiszta a szemem,
S látom ragyogni arcodat.
Köszönöm, hogy erős a lelkem
S tudom harcolni harcodat.
Köszönöm, hogy tudlak szeretni,
Köszönöm, hogy hitem erős.
Köszönök mindent, mindent, Uram,
A sok tavaszt, lepkét, búzavirágot,
Köszönöm a dalt, életet, álmot.
Köszönöm, hogy végig enyém voltál,
Köszönöm a Tábort és Golgotát,
Köszönöm Emmaust és Betániát.
Ha elmegyek, Uram, mindent megköszönök,
S megcsókolom szentséges kezed,
Mely átkarolva tartott a viharban,
Védett és el nem eresztett.
Köszönöm, hogy oly sok szerető szívet adtál,
Vendégséget szentelt oltárodnál.
Köszönöm, melyben eljössz: a Percet,
S mit letűznek fölém: a Keresztet.

100_4208.JPG

Válasz

Váci Mihály: ÉS MI ÉLÜNK!

Élni, élni, élni, élni...- élni kell!
Félni, sírni, könyörögni, menekülni nem lehet!
Élni bátran, szembenézve, csak azért is, dacosan vagy összetörve!
Betegen és elhagyottan, városokban, börtönben vagy föld alatt,
szerelmessel együtt sírva, gyermekekbe kapaszkodva - élni kell!

Élni kell, mikor kimondják: - "Rák!" - "Gümőkór!"
Élni kell és állni kell és nem lehet ott összerogyni, felzokogni!
Élni kell, ha tudatják: - "Létszámfeletti!"
Élni kell, ha sziszegik: "Már nem szeretlek!"
Élni kell, ha zokogják Anyánk ágyánál: - "Későn jöttél!"
Élni kell, ha hirdetik: - "Életfogytiglan!"
Élni kell, ha dob pergeti: - "Golyó által!"
Élni kell még, élni kell még pár óráig!

Élni kell, bár tudjuk jól, hogy a világon mindenütt halálunk készül.
Élni kell, bár tudjuk azt, hogy most is, most is többen halnak
hasztalan és értelmetlen, mint ahány rózsa lehervad!
Élni kell, mikor tudjuk, hogy embereket most is ölnek!
Élni kell, mikor már sokszor érezzük: - nem lehet élni!
S élni kell, ha kuporgatva napot napra;
élni kell, ha könyörögve, reménykedve: - egy tavaszt még!
Élni kell, ha tudjuk azt: alázat, szégyen
félelmünk és rettegésünk még egy évért, még egy évért!
Élni kell, így, alkudozva, megalkudva, mindenáron!

És mi élünk! Jaj, mi élünk! Így is, bárhogy, élünk, élünk!
Szembenézve, dacosan és összetörve, reménykedve,
betegen is, elhagyottan, városokban, börtönökben vagy föld alatt,
szerelmessel együtt sírva, gyermekekbe kapaszkodva - élünk, élünk!
Élünk, bár tudjuk, hogy most is többen halnak
hasztalan és értelmetlen, mint ahány rózsa lehervad.
Élünk, élünk, bár sokszor már érezzük - nem lehet élni!

Mégis élünk, semmi másért, csak mert úgy szeretünk élni!
Élünk, jaj, mert úgy szeretjük, szeretjük az életet!
Mert annyira élők vagyunk, és annyira emberek!

Válasz