Sík Sándor: Fakereszt

Kékre mázolt deszkabódé,
Benne durva feszület,
Adj ma is, mint annyi másszor,
Áhitatot, ihletet.
Kontár ujjak faragdáltak,
De nem kontár áhitat,
Mely az erdőmélybe plántált
És örökre itt maradt.

Őzikék rátarti népe
Hajnalonta erre húz.
Rigó surran, harkály koppan,
Hogyha szól az Angelus.
Reggel-este jő a hangya,
(Fürge kolduló-barát)
És lerakja lábaidnál
Izzadása zálogát.

Üldögélek elmerülve
A csöpp deszkazsámolyon,
Míg a hegyi legelőkről
A kolompszó rámborong.
S a rigóval, a kakukkal
Egyetértve, mint iker,
Dúdolom a dallamocskát,
Mely szívemben csiripel.

Ó ha versbe kottázhatnám
Ezt a szótalan imát,
A térdeplő természetnek
Ős gregóriánumát.
Bár ezt búgná béna szívem
Akkor is, ha meghalok,
Mint a nyíló felhők szélén
Felkönyöklő angyalok.

100_1647.JPG

Válasz

Reményik Sándor: A kereszt fogantatása




A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben
A Libanonra szállott.
A Libanon csúcsán egy cédrus állott.
Törzse obeliszk, feje korona.
A Szentlélek ráharsogott: Te fa!
Máriától, a Szűztõl most jövök,
Csirázik immár az Isten fia,
És áldott õ az asszonyok között.
Most rajtad a sor: im, vihar-kezemmel
Megáldalak: légy terhes a kereszttel!
Légy te is áldott minden fák között,
Érezd, hogy nõ benned a feszület,

Éveid: a Megváltó évei,
Míg utatok egykor összevezet.
Rajtad csorogjon végig Krisztus vére,
Kidöntve majd magányod vadonából
Állítsanak a világ közepébe.
Ott állj majd minden árva faluvégen,
Ott függj a cellák kietlen falán,
Õs-fádnak ezer apró másaképen.
Forgácsolódj szét millió darabra,
A Szabadító tekintsen le rólad
Millió megbilincselt életrabra,

A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben
Tovazúgott a Libanon felett,
Zúgásában ezer fa reszketett,
Ordító erdõn ment harsogva át,
Csak egy fa értette meg a szavát, -
Lehajlott óriási koronája:
Kereszt-sorsának megadta magát.

100_2201.JPG

Válasz

Dsida Jenő: Gyöngék imája


Jó Uram, aki egyként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, fűre, szétmálló göröngyre, -
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz
csak nagyon-nagyon gyönge.

Mert pókháló és köd a szív,
selyemszőttes az álom,
pehelykönnyű és szinte-szinte semmi
s én erőtlen kezem
még azt sem tudja Hozzádig emelni.

De azért vágyaim ne dobáld a sárba,
ami az Óceánnak
legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!
Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz,
csak gyönge, nagyon gyönge.

Válasz

Mécs László: A vértanú püspök


A kor nem kedvez a hősnek,

a legendákból ismerősnek,

minden színt szürkeségbe rendel:

divatba jött a millió

nyáj-ember és csorda-ember,

a gépesített Dzsingisz kán.



És mégis szép a különálom

a névtelen tömeghalálon!

Hadd zengjen hát dicsfényt az ének

az országos nagy gyász felett

Győr város mártír püspökének,

ki népének hősi atyja volt.



A nyáj-ember és a csorda-ember

világpusztító küzdelemben

egymásra rontott kába-részeg

vad tivornyán mindenütt,

s kicsiny hazám a világrészek

harcában eltiportatott.



Mit ezer évig építettünk,

szív muzsikával szépítettünk,

könyvtárak, dómok, emberélet,

szabadság, női becsület,

bor, búza, jog: az ördögé lett,

győztes hadak prédájaként.



A győri püspök palotája

pincéiben szorongva, fájva

bújtak szüzek, anyák, apácák,

midőn a harc orkonja dúlt, -

A püspök kint állt s védte házát

a Tízparancs tábláival.



Vér mámorával beszeszelve

katonák jöttek, követelve

mit szemérmes száj szólni restell,

fején, mellén és vállán

lövést kapott, s e hősi tettel

megvédte mégis szüzeit.



A három lövés keresztalakja

testét-lelkét szentté avatja:

amíg egy ország romja füstölt,

a Tízparancs tábláival.

Így halt mártírhalált a püspök,

ki népének hősi atyja volt.

Válasz

Maradj a helyeden
Ahol Isten látni akar!
Ő tudja, mi használ, s mi fenyeget,
elrejt ha kell, be is takar!

Maradj a posztodon! Ott a helyed!
Ha elfogadod, amit Ő ígért,
a legjobb dolog: hinni!
Az Ő szent lényét sérti a "miért!.
és a te Igéd: bízni!

Maradj a helyeden, ha fárasztó is,
és a feladat nehéz,
az Úr ismeri szíved titkait,
Ő rád szeretettel néz.
Az Úr irgalmán szíved elámul,
Csak Őt dicsérje hangod!
Krisztus Megváltód! Ő a Vezéred,
ha nehéz úton vezet,
tanítja az engedelmességet,
s életed boldog lehet!
Ő már előre kiválasztotta, utad merre vezessen,
lépésről lépésre eléd hozza!
Te maradj a helyeden!!:):)

Túrmezei Erzsébet

Válasz

ISTENRŐL SOHA NE FELEDKEZZ EL

Istenről soha ne feledkezz el,
gondolj Rá, amikor a nap felkel,
fénysugarakkal köszönt a reggel,
ébredésed, Neki köszönheted.

Imádkozz Hozzá, hívő lélekkel,
mert szerető, igazságos Isten.
Meghallgatja minden kérésedet,
megadja, mi javadra van Neked.

Ismeri Ő szívedet, lelkedet,
előtte, gondolatod sem rejtett.
Javadra van, ha szenvedni enged,
akkor is veled van, szertetettel.

Szenvedés, mint ötvös tüze tisztít,
megtisztul benne, az emberi szív.
Hogy Krisztus arca teljes fényében,
és tisztán, felragyoghasson benne.

Schvalm Rózsa

100_1353.JPG

Válasz

TUDOM, HOGY HŰ MEGVÁLTÓM ÉL

Tudom, hogy hű Megváltóm él
És folyton rám tekint.
Jelét mutatja, hogy szeret,
Áldást osztott megint.
Emelt fővel járok tehát:
Az üdvösség enyém.
Szabadnak érzem már magam,
Kegyelme nyúlt felém.
Hogy szent legyek, akarja Ő
– Álljak tán ellene?
Nem hat már rám e csúf világ,
Vezérel Szelleme.
Jézus, én nálad maradok,
Hitem beléd vetem…
És egykor, majd ha megjelensz,
Koronát adsz nekem.
Charles Wesley
ford.: Somogy Géza

Válasz

Weöres Sándor:
Kereszt-árnykép


A kereszt felső
ága égre mutat,
nagy örömhírt tudat:
„itt van a te utad”

a kereszt két karja a légbe szétszalad,
rajta sovány kezek tört vért virágzanak:
„vigyázz: őr a lélek, de a test megszakad,
kétfelé visz ösvény s te szabad vagy, szabad”

a keresztnek alsó
ága földre mutat:
„vesződj: itt áss kutat,
lásd benne arcodat.”

2011-12-24_21-06-58.jpg

Válasz

/az előző vers irója: Rónay György/

Válasz

Fiamhoz

Fiam, aki a világ küszöbén állsz, legyen ez a vers neked útravalóm.

Apád szól vele hozzád, élete tanúságával. A kusza valón
tisztán akart átmenni ő is, derékon fölül legalább.
De itt az ember vagy beledöglik a sárba, vagy eladja magát.

Mi vár rád? Nem tudom. De döntened kell jó korán: mi kell,
konc-e, vagy tisztesség. Ha könnyű élet, karrier —
ennek leckéje egyszerű: a szádon mindig más legyen, mint a szívedben,
aljasságodban légy rettenthetetlen,
ne nézd, kivel szövetkezel, de kötésed ne tartsd meg soha senkivel,
s így meglesz mindened, amit kívánsz: pénz, hatalom, siker.

De ha mégis a szép és az igaz lenne számodra fontosabb,
vagy netán szót emelsz a jóért, jövődtől nem várhatsz sokat:
szavad úgy pereg el, mint a falra hányt borsó,
vagyonod két láb föld lesz, hajlékod deszkakoporsó,
kölykeid éhen bőgnek, asszonyod rongya lobog a szélben
s emléked kihívás lesz, neved viselni szégyen.

Így válassz idején, és úgy készülj jövődre, ahogy választottál.
Többet nem mondhatok. Kedvem is, papírom is elfogyott már.

Utóirat

Fiam, aki a világ küszöbén állsz, a munkák és a harcok
szünetein magam elé képzelem néha tiszta arcod,
és eltűnődöm sorsodon, mely sorsom folytatása is,
és jóvátétel lesz talán azért, ami bennem csonka volt és hamis.

Szavam zenét kívánt, s nem lett, csak dadogás:
de hősi lesz és nagyszerű, ha majd folytatja más;
s bár buktatók közt botladoztam és útvesztőkben tévelyegtem:
utam hiába mégse volt, ha más majd célhoz ér helyettem.
Tehetetlenül éltem, meddőn, lázongva és mogorván.
Füstölve égtem el. Helyettem is légy fényes tűz majd korod ormán.

100_4998.JPG

Válasz