HA NEM TESZEK SEMMIT SEM…

Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyermek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény,
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem…
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.ÁMEN
Túrmezei Erzsébet

Válasz

Tóth Árpád
ISTEN OLTÓ-KÉSE

Pénzt, egészséget és sikert
Másoknak, Uram, többet adtál,
Nem kezdek érte mégse pert,
És nem mondom, hogy adósom maradtál.

Nem én vagyok az első mostohád;
Bordáim közt próbáid éles kését
Megáldom, s mosolygom az ostobák
Dühödt jaját és hiú mellverését.

Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szivembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.

Összeszorítom ajkam, ha nehéz
A kín, mert tudom, tied az én harcom,
És győztes távolokba néz
Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom.

Válasz

Szabolcska Mihály
Két sír

Kijárok a temetőbe gyakran,
Pap vagyok, s hajh, sűrűn halottam van, -
S éveken át, - mióta kijárok,
Két sírhalmot nagyon megvigyázok.

Az egyiken fekete márványból
Gyönyörű szép, nagy emlékkő gyászol.
De mellette évek óta eddig,
Búslakodni sohse láttam senkit!

A másik sír a szomszédságában
Szinte elvész a nagy kő árnyában.
A fejfája kézzel van faragva...
- Szegény ember nyughatik alatta.

De ez a sír tele van virággal,
Frissen szedett tarka vadvirággal,
S valakit ott szomorún, zokogva,
Sokszor látok a sírra omolva.

- S én majdani nyugovó helyemnek,
Ezt kívánnám, ezt a szegényebbet...
Sírunk felett semmi kő nem ér fel:
A szeretet egy meleg könyjével!

100_7173.JPG

Válasz

Túrmezei Erzsébet ~ Ahol ránk Jézus vár

Valami mindig vár.
Hol munka, lárma, hajsza,
hol a mindennapok küzdelme, harca,
hol keservek és kísértések,
próbák, bukások és szenvedések,
hol csend, csend, csend…
Kívül?
Vagy bent:
Valami mindig vár.
S Valaki mindig vár.

Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.
Ott a zajban, a mindennapokban,
küzdelmekben, és feladatokban,
ott szenvedésben és kísértésben,
hogy felemeljen, őrizzen, védjen,
hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,
átvigyen tűzön és akadályon,
új erőt adjon új kegyelemben.
Mindenütt mindig vár,
de százszorosan vár ránk - a csendben!

100_4363.JPG

Válasz

Gárdonyi Géza: Harangszó az éjben

Fehér kis kápolna erdő sűrűjében.
Valami remete lakja réges-régen.
Valami kis remete, kit senkise ismer.
Azt se lehet tudni angyal-e vagy ember?

Mikor az erdőre éj homálya száll,
s a benne tévelygő aggódva megáll,
s remegve, habozva kérdi: Jobbra? Balra?
Megszólal a kicsi kápolna harangja.

Embertársam! vészes, sötét úton járó,
sötét úton járó, habozva megálló,
hallgass a titkosan megcsendülő hangra:
a szívedben hangzó angyali harangra!

Válasz

Aranyosi Ervin: Sírva vigad a természet

Sírva vigad a természet,
elsiratja a nyarat.
Bár ritkán lát ilyen szépet,
úgy érzi, koldus maradt.
Ha leülsz és megcsodálod,
te azért még láthatod:
– Mennyi szín és mennyi pompa
őrzi a varázslatot.
S lám az ember pont így érez,
siratja a múlt időt.
S nem látja, hogy lelke közben
mennyit szépült, s egyre nőtt.
Emlékekkel gazdagodva
mennyi mindent megtanult.
Sérelmeit veszi sorra,
ezért ma is fáj a múlt.
Ám ha tudod, hogy még fájhat,
tedd szebbé a holnapot,
Bocsáss meg, múljon a bánat,
nyiss egy új, tisztább lapot.
Azt írd tele szeretettel,
örömökkel díszítsd fel.
Az életet nem elsírni,
hanem végig élni kell!
Élvezd ki a röpke percet,
légy hát mától boldogabb!
Tovább élnek, kik szeretnek,
s szívük sem fáj oly sokat!
Emlékezz az elmúlt nyárra,
de őszöd is szép legyen!
Tiszta szívvel élj a mában,
hogy holnapod szép legyen!

Aranyosi Ervin ©
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Válasz

Várnai Zseni: Nem volt hiába semmi sem....



Nem volt hiába semmi sem.
Igaz, kicsit fáradt vagyok,
Acélkerék is megkopik,
Hogyha szüntelen csak forog.
Kopik, kopik, de fényesül,
Nem fogja be a rozsda sem,
Csiszolja minden mozdulat,
S forog, forog ezüstösen.

Igaz, kicsit fáradt vagyok,
Nem adnak ingyen semmit ám,
Voltak keserves napjaim,
És rengeteg dúlt éjszakám.
Amíg egy gyermek nagyra nő,
Bizony egyet-mást tenni kell,
Legalább így az életem
Nem múlt el csip-csup semmivel.

Ránézek nagy fiamra, és
Egyszerre oly üde vagyok,
Hogy a szemem harmatgyöngyös,
Hajnali rét gyanánt ragyog,
S leánykám, mint a Március,
Rügyekbe zárt kölyöktavasz…
Őt nézem és bimbókorom,
Újra fölöttem sugaraz.

Nem siratom tűnt éveim,
Hiszen az idő úgysem áll,
Csak aki meddőségekben élt,
Azé a vénség, rút halál.
Szánom az inyenc élvezőt,
Csömörnél mása nem marad,
Koldus, ki mit sem áldozott,
S nem gyűjtött mást, csak aranyat.

Igaz kicsit fáradt vagyok,
Nehéz a toll is néhanap,
De a lehalkult szívverés
Fiam szívén erőre kap,
Szépségem múlik – nem sírok,
Leánykám arcán tündököl,
Szinte sok is, e két gyerek,
Mily roppant kincset örököl.

Nem volt hiába semmi sem,
Bár néhanap békétlenül
Lázongtam, hisz’ nem tudtam én,
Hogy ürmöm mézzé édesül…
Sokat fizettem? Nem tudom,
Hiszen mindennek ára van…
Ezerszer újra kezdeném
Alázatosan, boldogan.

100_0362.JPG

Válasz

SZERESS, AMÍG SZERETNI TUDSZ

Szeress, amíg szeretni tudsz,
Amíg szíved érzőn dobog,
Mert ha már a tüze kihűl,
Ha benne a láng ellobog, –
Ami ezt a veszteséget
Felülmúlná, nincs olyan kár:
koldusnál is koldusabb vagy,
Hogyha nem tudsz szeretni már.

Szeress, amíg van alkalmad
éreztetni szereteted.
Jöhet idő, amikor már
Tennéd ezt, de nem teheted.
Fordulhat a sorsod balra,
S arra leszel utalva majd,
Hogy a mások szeretete
enyhítse a gondot, a bajt.

Szeress, amíg szeretni tudsz!
Olyan rövid az életed:
gyűlölettel, rút önzéssel
Szépségeit tönkre ne tedd!
Szeress, amíg szíved dobog,
Szeress, amíg ajkad lehel:
Úgy visz Jézus a szeretet
Országába, a mennybe fel.Ámen
Novák László verse

Válasz

Páskulyné Kovács Erzsébet:
Őszi imádság

Áldott jó Istenem!
Megköszönöm Neked
azt a nagy kegyelmet,
azt a szeretetet,
amivel tartottad kicsiny
életemet.
- Őszbe fordult az év
Hullnak a virágok.
Hervadnak a szívemben
megálmodott álmok.
Vágyakat söpörget
bennem az őszi szél,
szétszórja, elfújja:
a vágy csak ennyit ér,
Ami mögöttem van:
hadd legyen kár, szemét,
Ami előttem van:
legyen minden Tiéd!
Kegyelmed boruljon
utam hajlatára,
a nappalaimra
és az éjszakámra.
Havas téli napon
melegítsen Igéd,
a téli csend bennem
bontsa ki szépségét.
Szenvedélyes hittel
úgy várjam a tavaszt,
hogy a lelkem fáján
virágot bontson az.
És gyümölcstermő nyár
jöjjön életembe:
és a Te nagy Neved
szenteltessék benne.
Ámen.

Válasz

Gárdonyi Géza:

Írás a Bibliába


– Az Újszövetség Könyve elé –

Ez a könyv a könyvek könyve,
Szegény ember drágagyöngye.
Égi harmat lankadtaknak,
Világosság földi vaknak.
Bölcsességnek arany útja:
Boldog, aki rátalál!
Szomjas lelkek forrás-kútja,
Hol pohárral Krisztus áll.

Ez a könyv az örök törvény,
Királyon lánc, rabon napfény,
Tévelygőnek hívó harang,
Roskadónak testvéri hang.
Elhagyottnak galambbúgás,
Viharvertnek ereszet,
Haldoklónak angyalsúgás:
„Ne félj: fogd a kezemet”

Gyermeknek is: „Mily szép rege”,
Bölcsnek: „Rejtelmek tengere!”
Fal, – s túl rajta élő hangok,
Köd, s benn zengő hárfák, lantok.
Templomok közt legszebb templom:
Csak megnyitom s benn vagyok.
Ablakán a Paradicsom
Rózsáira láthatok.

Minden fakul, minden romlik,
Márványvár is összeomlik.
Bíborleplek ronggyá málnak,
Dicsőségek füstbe szállnak.
Csak ez a könyv nem tér porba,
Mintha volna élő lelke!…
Ez a könyv a Mózes bokra:
Isten szíve dobog benne.

Válasz