Aranyosi Ervin

Ha múlik a karácsony

A karácsony nyomokat kellene, hogy hagyjon!
Ha el is búcsúzik, a szeretet maradjon!
Ne kidobott fákon, ne az utcán látsszon,
hogy elszállt az ünnep, s vele a karácsony.
A szenteste ennél jóval többet adna,
lelkünkben az érzés mindig ott maradna,
és nem térne vissza önző rossz szokásunk,
- falakat építünk, s szakadékot ásunk.
Mert a szeretet híd a mások szívéhez,
legyünk kíváncsiak mit gondol, mit érez!
Adjunk az időnkből, van bőven, mint tenger,
ennyit megérdemel, hidd el, minden ember!
Hát a szereteted szórd szét a világba,
a tél hidegében boruljon virágba!
S érezd, hogy belülről szíved melegíti,
mert a sok jó érzés éltetőn hevíti.
Ne múljon az ünnep kedves nyomok nélkül,
minden örömpercet tegyél el emlékül!
Légy mától nyitottabb, szerethetőbb lélek,
érezd, hogy: - Emberként, boldogabban élek!
Próbálj szép szívedből egyre többet adni,
egy fázós világban tűzhelynek maradni!
A didergő lelkek hadd gyűljenek köréd,
hozd létre világod érzést nyújtó körét.
Ha majd ez a szép kör egyre jobban tágul,
s az is átmelegszik, ki távol van, hátul,
akkor a szeretet győzhet a világon,
akkor lesz majd örök ünnep a karácsony.

A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Válasz

Túrmezei Erzsébet – Pótvizsga szeretetből

A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam
Tanítóm előtt remegve álltam.

Az első vizsgán én elbuktam,
A tételt bár kívülről tudtam,
De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.

Szerettem én ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségemet?!

Aki rágalmaz, kinevet?
Ad mindenféle csúf nevet,
Gyaláz és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni: – Nem!
És ezt húztam ki, ez volt a tételem.
Hogy ellenségemet is szeressem.

Szereted? – Kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom! – Hiába próbálom.

Szelíden mondta, de erélyesen:
Pótvizsgára mész! És ha mégsem
Tanulod meg, megbuksz egészen.

A szeretet nehéz tétel.
A legtöbben ebben buknak el,
Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell.

De Mesterem tovább tanított,
Különórára hívott,
Szeretetével sokat kivívott.

Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit tehet a szeretet,
Eltűrni a kereszt-szegeket.

Eltűrni a gúnyt, gyalázatot,
Töviskoronát, nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.

Megrendültem egész szívemben.
Hát a szeretet ilyen végtelen?
Tanítóimtól tanulni kezdtem.

Megnyerheted vele úgy lehet,
Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret,
Ha látja a te szeretetedet.

Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét szívembe zárta.

És most pótvizsgáztam belőle,
Ott volt ellenségem is,
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle.

De én szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem,
És a pótvizsgán általmentem.

Tovább tanulok, tovább megyek.
Vannak szeretet egyetemek,
Magasak, mégsem elérhetetlenek.

Mert más tudományt, sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok,
De ha szeretet nincs bennem
Semmi vagyok!

Válasz

Reményik Sándor

Istenarc

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-előtti létem emlék-képe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, mikép került a mélybe.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.
A rámrakódott világ-szenny alól,
Kihűlt csillagok hamuja alól
Akarom kibányászni magamat.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
Testvéreim, jertek, segítsetek,
Egy kapavágást ti is tegyetek,
Mert az az arc igazán én vagyok.
Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.

2011-12-24_21-19-56.jpg

Válasz

...Ne sírjatok..."

A lelkemből adtam mindenkinek,
Felülemelkedtem az életem felett,
Azt akartam, egy bánat se
Csaljon könnyeket a szívetekbe.

Hogy könnyebb legyen az utatok,
A viharok közepén álltam,
Nem akartam, hogy tudjátok a lelkem fájdalmát,
Néha mikor benneteket védtelek.

Mellettetek voltam mikor belül sírtam,
És mosolyogtam, pedig majd megfulladtam,
Annyit akartam tudni, hogy jól vagytok,
A ti csendetekkel magamat bíztattam.

Amikor nehéz volt nekem és féltem,
Elrejtettem a kétségbeesett kiáltásomat.
Nem akartam, hogy ti észrevegyétek,
Mi fájdítja a lelkemet.

Amikor elmegyek ne sírjatok értem,
Hanem örüljetek, hogy végre,
Egy göröngyös út után,
A fáradt lelkem megpihent.

Nem kerestem a világban a boldogságot,
Megvívtam számtalan szörnyűséggel,
Mert az életemnél feljebb helyeztem
Az irántatok való szeretetem.

Válasz

Csákváry Zoltán:
Újévi imádság

Ki jelen vagy a tűzben és a jégben,
Csillagok közt és bányák mély ölén,
Sötét árnyékban, fénylő napsütésben,
Madárdalban és kis gyermek szemén.
Ki igazgatod sorsok fordulását,
Romokból építsz boldog holnapot,
Hozzád küldjük ma szívünk imádságát
Uram, ne hagyd el árva magyarod!

Ne hagyd el őket, akik téged hívnak
A mélységből kiáltva szent neved.
Megváltást váró rongyos rabjaidnak
Add meg Uram a napi kenyeret.
Segítsd őket, kik mindig másnak vetnek,
Kiknél az éhség elsőnek kopog,
Mert áldásodból csak akkor ehetnek,
Ha a zsarnok vérebje jóllakott.

Takard be őket tél hidege ellen!
Hozz sebeikre enyhe gyógyulást!
Addj, Uram, nekik áldó két kezeddel
Bő szüretet és gazdag aratást!
Légy velük, akik verejtékben ázva
Az új Bábelhez hordják a követ,
S mentse meg őket irgalmad csódája,
Amikor a torony mindent eltemet.

Minden áldásod, amit nékünk szántál
Oszd ki közöttünk az újév során,
Hogy túl a tél lidércnyomásos álmán
Élőket köszöntsön a napsugár.
Add, hogy túléljék, amit rájuk mértek,
Keresztre verték, adj hozzá erőt.
Addj nekik, Uram, száz kisértő fénynél
Fénylőbb csillagot, égi vezetőt.

Vezesd őket, hogy soha, soha többé
El ne tévelyedjen a mi nemzetünk.
Légy velük, Uram, most és mindörökké,
Akkor is, mikor mi már nem leszünk.
Akkor is, mikor jő a boldog holnap,
S parányi sorsunk emléke sem él,
Sárga csontvázunk felett zöld fű sarjad,
Szívünk porával messze szállt a szél.

Ki jelen vagy a tűzben és a jégben,
Csillagok közt és bányák mély ölén,
Sötét árnyékban, fénylő napsütésben,
Madárdalban és kis gyermek szemén,
Ki igazgatod sorsok fordulását,
Uram, ne hagyd el árva magyarod,
Hallgasd meg szívünk újévi imáját,
És legyen minden úgy, mint akarod.

Válasz

Móra Ferenc: Szeresd a gyermeket!
A sivatag hegyen,
Hol villámok között vala az Úr jelen,
E legszentebb parancs nincs kőtáblára írva,
Mosolygó kedviben, pirosló hajnalon
Aranybetűkkel ezt az örök Irgalom
Az emberszívbe írta.
Szeresd a gyermeket! Még néki szárnya van,
A csillagok közé ő még el-elsuhan,
S kitárja vidoran a mennyek ajtaját:
Hiába könyveid, hiába lángeszed,
Az Isten titkait ki nem kémlelheted,
Csak gyermeklelken át.
Szeresd a gyermeket! A lét napfénye ő,
Estelik, hogyha megy, hajnallik, hogyha jő,
Csöpp lábai nyomán az öröm kertje zsendül,
Bimbónyi kis keze áldással van tele,
S melyik szeráf-zene érhetne föl vele,
Ha víg kacaja zendül?
Szeresd a gyermeket! Hisz oly hálás szegény,
Egyszerre könny, mosoly ragyog csillagszemén,
Ártatlan kis szívét az öröm megteli,
S köszönetét, akár az esti fuvalom,
Mely félve játszadoz a harmatos gallyon,
Oly halkan rebegi.
Szeresd a gyermeket, öleld szívedre őt,
Ringasd el lágyan a szegény kis szenvedőt,
Lehunyt pilláinak töröld le könnyeit:
S míg te a gyermekek könnyét törölgeted,
Egy láthatatlan kéz a csillagok felett,
Letörli vétkeid!

Válasz

Karácsony Másnapján

"Isten jóvoltából karácsonyt elértük,
Melyen a Megváltó földre jöve értünk,
Az Ő születésén zengett égi ének
Melyen örülének mind ifjak és vének,
Én is tiszta szívvel kívánom e háznak
Hogy bár a gonoszok ellenünk csatáznak
Legyen mindig béke idelent és jólét
Égi harmatával hintse be a jó Ég ! "
/Csík János, Karácsonyi Köszöntő /

Válasz

Túrmezei Erzsébet: Karácsonyi kívánság
Ha én betlehemi
pásztorgyerek lennék,
karácsony estéjén
a jászolhoz mennék.

Ha volna egy szelíd
szép, fehér báránykám,
azt is odavinném,
azt is odaszánnám.

Gyorsan letérdelnék…
Milyen jó is volna!
Angyalok éneke
gyönyörűen szólna.

Talán egy kis angyal
kezemen is fogna…
Megtartó Úr Jézus
rám is mosolyogna.

De én nem lehetek…
mért is nem lehetek
betlehemi nyájat
őrző pásztorgyerek!

Magyar földön járok…
el is múlt az régen,
hogy az a csillag
ragyogott az égen.

Van most csillag elég,
de úgy egy se ragyog.
Nem énekelnek már
mennyei angyalok.

Úr Jézus elébe
Elmegyek én mégis,
száz nap és száz éjjel,
Ha mindig mennék is.

Száz nap és száz éjjel,
még nem is kell járnom:
Odarepít engem,
az én imádságom.

Mért megyek elébe?
megköszönni szépen,
a sötét világra,
hogy leszállott értem.

Megmondani neki:
életem, halálom:
már én csak ezentúl
mindig őt szolgálom.

Megsimogat, tudom,
Szerető szemével,
Megtelik a szívem,
Szíve melegével.

Megtartó Úr Jézus
édes mosolyával:
karácsonyestének
nagy boldogságával.

Válasz

Meggyesi Éva: Téli éjjel

Téli éjjel ,téli álom
hűvös,hideg pillanat,
mely lelkembe belegázol
mint egy űzött éji vad.

Lassan jő a szép karácsony
nyisd meg hát kő szívedet!
Látod?Lassan átitatja
békesség,és szeretet.

Válasz

Kornis Mihály: József



Minden létnek, minden fénynek kincse
te vagy szívemben egyedül, Mária.
Isten Anyja, légy velem, ha félek,
Piros ruhában jöjjön a virradat.

Dicsőséges társam a rettegésben,
Lábad elé borul most Betlehem.
Remélő árnyak a mélyülő sötétben,
Pásztorkirályok és más jó emberek.

Heródes király országában
Hasadoz a hajnal, fényes nap jön,
Heródes király országában
Bárány baktat le az égből...

Alhat a csöppség, alhat az anyja,
Boldogságos szűz Mária:
Őrzi az álmuk bölcsességgel
Asztalos-ács szent József.

Szent Karácsonynak éjszakáján
Vigadozzunk és örvendezzünk!
Szent Karácsonynak éjszakáján
Csöndeskedve éljünk...

A napkeleti csillag fent az égen
Tüzével köszönti alvó kisfiad.
Velem ujjong a teremtés ma éjjel,
Könnyek fürösztik fáradt arcomat.

Dávid házából József, aki lettem,
Koldusszegény ács, de kiválasztatott.
Hogy Máriámat egy életen át szeressem,
Az ember módján, mint megírattatott.

Heródes király országába
Hasadoz a hajnal, fényes nap jön,
Heródes király országában
Bárány baktat le az égből...

Alhat a csöppség, alhat az anyja,
Boldogságos szűz Mária:
Őrzi az álmuk bölcsességgel
Asztalos-ács szent József.

Szent Karácsonynak éjszakáján
Vigadozzunk és örvendezzünk!
Szent Karácsonynak éjszakáján
Csöndeskedve éljünk...

100_1453.JPG

Válasz