·
Egy 5 éves kisfiú egy hajléktalant látott az utcán, miután megtudta, hogy mit jelent, ha valakinek nincs tető a feje felett, cselekedett.
Egy alig ötéves kisfiú édesanyjával ebédelni ment egy étteremben. Éppen rendelni készültek, mikor a gyermek kinézett az ablakon és egy szakadt ruhájú, elhanyagolt külsejű öregembert vett észre, aki egy műanyag zacskót szorongatott a kezében.
- Anya, anya nézd, hogy néz ki az a bácsi!
- Igen, látom, édesem. Valószínűleg egy hajléktalan bácsi.
- Mit jelent, hogy hajléktalan?
- Sajnos azt, hogy nincs hol laknia, nincsen tető a feje fölött, így kénytelen az utcán aludni, vagy ott, ahol némi menedéket kap.
Ahogy az édesanya felvilágosította fiát, hogy a bácsival vélhetőleg nem törődik senki, sem a rokonai, sem a felesége, sem a gyerekei, az ötéves hirtelen elszomorodott.
- Ha nincs senkije, és nem szereti őt senki, még haza sem mehet, akkor biztosan nincs ennivalója sem. Szerintem nagyon éhes. Vehetünk neki valamit?
A nő kézen fogta fiát, és kimentek az utcára, majd arra kérték a hajléktalant, hogy ebédeljen velük. Az elején a férfi nemet mondott, de a kisfiú unszolására végül beadta a derekát.
Az éteremben körülbelül még tízen tartózkodtak, és mindenki döbbenve figyelte, ahogy a hajléktalant megvendégelik.
- Gyere, ülj ide! Mikor megszülettem, az én nagypapám pár hónapra rá meghalt. Sosem tudtunk játszani. Szeretnél te az én nagypapám lenni? Bármit rendelhetsz, anya nem fog megharagudni. És apa sem, aki azért nincs most velünk, mert sokat kell dolgoznia, mert azt mondta: mindent meg akar adni nekem.
Az idős férfi hirtelen sírni kezdett. Évek teltek el úgy, hogy nem szólt senkihez, és ő hozzá sem szól senki. Az emberek rá sem néztek az utcán, észre sem vették, hogy létezik. Páran a környékről néha szoktak neki kenyeret, egyéb élelmet vinni, még aprót is adtak, de sosem kérdezték meg, hogy hogy van.
A találkozás után a férfi élete jobbra fordul. A család segített neki, és sikerült elintézniük, hogy bekerüljön egy idősek otthonába. A kisfiú minden héten meglátogatja. Azóta is tartják a kapcsolatot.
Hihetetlen, hogy egy ötéves gyerek mire képes, hiszen ha nincs benne annyi empátia, az idős hajléktalan valószínűleg még mindig az utcán tengődne.

Válasz

'Két fiú korcsolyázott a befagyott tavon, valahol Németországban. Hideg délután volt. A fiúk azonban önfeledten játszottak. A jég egyszer csak megrepedt, az egyik fiú elesett, és bentragadt a jeges tóban.
A másik fiú, látva, hogy a barátja beszorult és majd' megfagy, lekapta az egyik korcsolyáját, és minden erejével ütni kezdte a jeget. Végül fel tudta törni annyira, hogy a barátját kiszabadítsa.
Amikor megérkeztek a tűzoltók és látták, hogy mi történt, megkérdezték a fiút:
- “Hogy voltál képes erre? Lehetetlen, hogy feltörted a jeget, olyan kicsi és gyenge vagy!”
Ebben pillanatban járt arra Albert Einstein, a zseni. Látva, hogy mi történt, így szólt:
- Én tudom, hogy csinálta.
- Hogy? – kérdezték őt.
- “Egyszerűen”, válaszolta Einstein. - “Nem volt ott senki, aki megmondja neki, hogy kicsi,gyenge és nem képes rá”.'
/ Tanmese /

Válasz

Merj élni
·
Egy mozgalmas nap után anyám vacsorához készülődött apámmal. Felvett egy inget, amely egész héten a vasalatlan ruhák kosarában hevert.
Emlékszem, hogy vártam, hátha valaki megjegyzi a látható gyűrődéseket.
Amikor apám meglátta őt, felállt, átölelte és azt mondta, milyen gyönyörűnek látja azon az estén.
Nem emlékszem pontosan, mit válaszolt anyám, de emlékszem a sugárzó mosolyára, miközben folytatta az asztal megterítését.
Később, azon az estén, amikor jó éjszakát kívántam apámnak, megkérdeztem tőle, miért nem említette meg a gyűrődéseket anyám ingjén.
Ő rám mosolygott és azt mondta: „Fiam, anyádnak nagyon hosszú napja volt. Amit visel, nem változtatja meg, amit érzek iránta. Az ing gyűrődései nem csökkentik az erőfeszítéseit és a szeretetét irántunk.”
Az élet tele van tökéletlenségekkel és apró részletekkel, amelyek néha észrevétlenek maradnak.
Megtanulni túllátni a külsőségeken és értékelni az emberek erőfeszítéseit és szeretetét kulcsfontosságú az egészséges és tartós kapcsolatok fenntartásához.
Egy gyűrött ing nem homályosíthatja el egy szerető szív szépségét.
A megértés és az elfogadás bármilyen jó kapcsolat alapjai.
Légy toleránsabb és empatikusabb, mint amennyire szükségesnek gondolod, mert mindannyian saját csatáinkat vívjuk, gyakran láthatatlanul.
Mindannyian tanuljuk az életet, és egy egész életre van szükségünk, hogy megértsük, mi is az igazán fontos.
Az élet nem mindig tökéletes, de szeretettel, türelemmel és elfogadással szépséget találhatunk minden tökéletlenségben.

Válasz

LÁBNYOMOK
Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk: két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy Ő mindig ott járt énvelem.
De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
"Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem, Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
mindennap ott leszel velem.
S most visszanézve a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?"
Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett:
"Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
Mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!"
Ismeretlen szerző után németből
Túrmezei Erzsébet fordítása

DSCN1141.JPG

Válasz

Álmomban az élet útján sétáltam, amikor megláttam egy feliratot, melyen ez állt: A Mennyország boltja.
Amikor odamentem, az ajtó kinyílt... és mire felocsúdtam, már be is léptem. ANGYALOK csoportjait láttam mindenütt! Egyikük adott nekem egy kosarat és azt mondta:
Fiam, végy meg mindent, amit csak akarsz, a boltban van minden, amire egy kereszténynek szüksége lehet...
...És amit nem tudsz elvinni ma, visszajöhetsz holnap és gond nélkül elviheted.
Az első, amit megragadtam, a TÜRELEM volt és azután a SZERETET, mivel ugyanazon a polcon voltak.
Kicsit odébb volt a MEGÉRTÉS hát azt is vettem; Bárhol szükségem lehet majd rá...
Ezen kívül vettem két doboz BÖLCSESSÉGET És két csomag HITET. Nem tudtam otthagyni a SZENT LELKET sem, mivel ott volt mindenütt...
Egy kicsit megálltam, hogy ERŐT és BÁTORSÁGOT vegyek, mivel sokat segítenének nekem az élet útján.
Amikor már majdnem tele volt a kosaram, rájöttem, hogy hiányzik még egy kis KEGYELEM és ÁLDÁS, és, hogy nem szabad megfeledkeznem az ÜDVÖZÜLÉSRŐL.
Ezt INGYEN kínálták!!!
Így hát jó nagy adagot vettem mindegyikből: Eleget ahhoz, hogy üdvözüljek, s hogy megváltsalak Téged is! A pénztáros felé ballagtam, hogy kifizessem a számlát, már mindenem megvolt ahhoz, hogy a MESTER akaratát teljesíthessem .
Amint a pénztárhoz közeledtem, megláttam az IMÁT És beletettem azt is a már teli kosaramba. Tudtam, amint kimegyek, használni fogom...
A BÉKE és a BOLDOGSÁG kicsi polcokon hevertek, kihasználtam az alkalmat, hogy azokból is vegyek; az ÖRÖM a plafonról lógott alá, vettem egy csomagot abból is.
Odaértem a pénztároshoz és megkérdeztem tőle: mennyivel tartozom?
Ő mosolyogva válaszolt: Vidd csak a kosarad, amerre az utad visz...
Elmosolyodtam és újra megkérdeztem:
-De valóban, mennyivel tartozom?
Ő újra elmosolyodott és azt mondta:
-Fiam, ne aggódj! Jézus már kifizette a számlát sok-sok idővel ezelőtt...
“Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3,16.

Válasz

A szenvedés mint Isten nevelő eszköze:
Egy kis faluban nagy boldogság lakozott. Egy házaspárnak kislánya született, aki mindenki napsugara lett. Egy napon a gyermeket szülei szeme láttára elütötték az utcán.
Az egész falu osztozott a szülők gyászában. Az édesanya több, mint egy év elteltével még mindig vigasztalhatatlan volt gyermeke elvesztése miatt. Nem bírta anélkül elviselni játszó gyermekek látványát, hogy ne támadtak volna keserű gondolatai. Lassanként gyűlölet és harag, irigység és féltékenység támadt benne mindenki iránt, aki élt és egészséges volt. Gondolataiban minden ember boldogan és elégedetten élt, csak ő volt megtört és telve fájdalommal.
Szükségében felkereste a gyülekezet egyik elöljáróját. Az elöljáró arra kérte őt, járja végig a falut, és kérjen minden egyes házban, ahol nem lakik szenvedés, egy szál virágot. Az így összeállított csokorral pedig térjen vissza egy hét múlva. Az asszony házról házra járt a faluban. Amikor egy hét elteltével ismét elment a gyülekezet elöljárójához, nem vitt egyetlen szál virágot sem, vitt viszont egy csokorra való tapasztalatot.
Meg kellett tapasztalnia, hogy valamennyi házban ott lakik a szenvedés, található nyomorúság, és mindenütt szükség van vigaszra. Így saját fájdalmas megtapasztalása alapján jó néhány embernek adhatott tanácsot és bátorítást. Ez jelentette számára belső gyógyulásának kezdetét.
A szenvedés sohasem értelmetlen. Még ha felfoghatatlan is számunkra. Isten gondolatai sokkal magasabbak a mieinknél. Istennek tökéletes terve van, életünkre nézve. Mennyei Atyánk a legapróbb részletekig, részt vállal az életünkből. Ő arra vár, hogy minden nyomorúságunkkal jöjjünk őhozzá. De ne csak bajainkat, hanem egész életünket, tegyük bizalommal az Ő kezébe. Még ha nem is épülünk fel betegségünkből, Ő megtölti szívünket, kezünket, az ő vigaszával és jóságával. Mert Ő az, aki a szenvedést is örömre tudja változtatni, életünkben!

Válasz

A hűséges társ
A hideg szél süvített a fák között, miközben Bence hazafelé vánszorgott az erdőben. A nap már lebukott a horizont alá, sötétségbe borítva a tájat. Fáradt volt és fázott, de tudta, hogy sietnie kell haza, hogy elérje a meleg kandallót és a finom vacsorát, amit felesége ígért neki.
Hirtelen Bence megbotlott egy kőben és elesett. A bokája fájt, és tudta, hogy nem tud tovább menni. Kétségbeesetten ült a hóban, azon tűnődve, mit tegyen. Ekkor meghallotta a kutya ugatását.
Bence felnézett, és meglátott egy nagy, fekete kutyát, aki farkát csóválva közeledett hozzá. A kutya Bence mellé feküdt, és meleg testével elkezdte melegíteni a lábát. Bence megdöbbent a kutya kedvességén. Soha nem látta még ezt a kutyát, de érezte, hogy a kutya segíteni akar neki.
A kutya felállt, és Bence elébe állt. Bence megértette, hogy a kutya azt akarja, hogy kövesse. Nehezen felállt, és a kutya után indult. A kutya Bence-t egy ösvényen vezette át az erdőben, amíg ki nem értek a nyílt területre. Bence felismerte a saját házát a távolban.
Bence hálás volt a kutyának, amiért megmentette. Tudta, hogy ha a kutya nem találja meg, valószínűleg megfagyott volna az erdőben. Bence hazament, és elmesélte feleségének a történetet. A felesége is hálás volt a kutyának, és elhatározták, hogy megtartják.
Bence elnevezte a kutyát Hősnek, és Hős a család hűséges tagja lett. Bence és Hős minden nap együtt sétáltak az erdőben, és Bence soha nem felejtette el, hogy Hős hogyan mentette meg az életét.
Ez a történet csak egy példa arra, hogy a kutyák mennyire hűségesek és önzetlenek lehetnek. A kutyák csodálatos társak, és sokféleképpen segíthetnek az embereknek. Ha valaha is fontolgattad, hogy egy kutyát fogadj örökbe, arra biztatlak, hogy tedd meg. Lehet, hogy megmenti az életed.

Válasz

Aranyszabály
"Apa és fia sétálnak az erdőben. Hirtelen a fiú megbotlik, és éles fájdalmat érezve felkiált: - Áúúúúúúúúú. Meglepetésére hangot hall a hegy gyomrából: "Áúúúúúúúúú"... Kíváncsiságtól fűtve a hang irányába kiált: - Ki vagy te? De az egyetlen válasz, ami érkezik: "Ki vagy te?" Méregbe gurul a fiú, és ezt kiáltja: - Gyáva vagy! És a hang visszaszól: "Gyáva vagy!"
A fiú ránéz az apjára és megkérdezi: - Apa, mi folyik itt? - Fiam - válaszolja az ember, - figyelj csak! - majd elkiáltja magát: - Csodállak! A hang felel: "Csodállak". Apja azt kiáltja: - Csodálatos vagy! A hang pedig válaszol: "Csodálatos vagy!" Majd az apja elmagyarázza:
- Az emberek ezt VISSZHANGNAK nevezik, pedig ez valójában maga az ÉLET! Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat. Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet!
A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz. Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi."

100_4061.JPG

Válasz

Ha tudjuk, hogy vendég érkezik a házhoz, akkor megpróbálunk mindent a lehető legjobb módon előkészíteni.
Megfelelő környezetet szeretnénk teremteni az érkező vendégnek, családtagnak, hogy jól érezze magát. A gond csak ott kezdődik, amikor annyira belemerülünk az előkészületekbe, hogy elfeledkezünk arról, hogy vendégünk nem a finom ételek, csillogóan tiszta házunk miatt jön, hanem miattunk, értünk.
Mária és Márta, bár testvérek voltak, mégsem egy úton jártak.
Jézus, ahogy betér a házba, Márta azonnal munkába lát, sürgölődik, forgolódik.
Testvére, Mária leült Jézus lábához és hallgatta az Ő beszédét.
Márta, amikor megakarta feddeni testvérét, a következő választ kapta Jézustól: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.” (Lukács‬ ‭10,41-42‬)
Én mit tettem volna?
Leültem volna Jézus lábaihoz, hallgatva az élet forrásának beszédét? Vagy a világi javakkal, az étellel, itallal, takarítással töltöttem volna azt a kis időt, amíg a Világ Megváltója a házamban van?
Olvassuk el figyelmesen Jézus válaszát. Átfogalmazva csak ennyi: sok mindenért aggódsz, de csak egyre van szükséged.
Ez az egy nem más, mint Jézus Krisztus.
Ha Ő az életed részese akkor mindened megvan. Ha Ő nincs jelen, akkor hasonlóak vagyunk Mártához, akinek a házába ment a Megváltó, mégsem vette őt észre, mert ragaszkodott máshoz.

Válasz

A BÁRÁNYKA...
A bárányka alig jött a világra, észrevette, hogy az állatok között ő a leggyengébb. Állandóan torkában dobogott a szíve. Nagyon félt, hogy valami vadállat megtámadja. Nem tudta, hogyan fog megmenekülni.
Elmesélte bánatát a Teremtőnek.
Szeretnél kapni valamit, hogy megmenekülj? - kérdezte jóságosan a Teremtő.
Igen, jó lenne - volt a válasz.
Megfelelne egy pár erős agyar?
Akkor a friss füvet biztosan nem tudnám leharapni.
Akkor két hegyes szarv, talán?
Az sem, mert biztosan rosszra használnám őket.
Vagy olyan méregfog, mint a kígyóé, hogy mérget marjál az ellenfél testébe?
Szó sem lehet róla. Engem is gyűlölne mindenki.
Talán akkor két erős pata? Az sem kell, mert lónak néznének.
De mégis, valami csak kellene, hogy megsebezd, aki meg akar támadni?
Megsebezni, én? Arra nem lennék képes. Inkább maradok olyannak, amilyen vagyok.
Elfelejtettük, hogy bizonyos fokig olyanok vagyunk, mint a védtelen állatok, éles fogak vagy karom nélkül, minden támadásnak kiszolgáltatva.
Nem a ravaszság ment meg, hanem az áldozat: a képesség, hogy másokat szeressünk vagy helyet engedjünk mások szeretetének.
Nem a mi keménységünk ad az éjszakának langyos meleget, hanem mások óhaja, hogy fel tudjanak melegedni. Az ember igazi ereje a gyengédsége.

Válasz