Közösség: TANÚSÁGTÉTELEK, SZÉP TÖRTÉNETEK (fórum)

Szeretettel köszöntelek a Katolikusok élő közössége közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 313 fő
  • Képek - 3976 db
  • Videók - 2394 db
  • Blogbejegyzések - 9978 db
  • Fórumtémák - 40 db
  • Linkek - 33 db

Üdvözlettel,
schrancz Erika
Katolikusok élő közössége vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Katolikusok élő közössége közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 313 fő
  • Képek - 3976 db
  • Videók - 2394 db
  • Blogbejegyzések - 9978 db
  • Fórumtémák - 40 db
  • Linkek - 33 db

Üdvözlettel,
schrancz Erika
Katolikusok élő közössége vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Katolikusok élő közössége közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 313 fő
  • Képek - 3976 db
  • Videók - 2394 db
  • Blogbejegyzések - 9978 db
  • Fórumtémák - 40 db
  • Linkek - 33 db

Üdvözlettel,
schrancz Erika
Katolikusok élő közössége vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Katolikusok élő közössége közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 313 fő
  • Képek - 3976 db
  • Videók - 2394 db
  • Blogbejegyzések - 9978 db
  • Fórumtémák - 40 db
  • Linkek - 33 db

Üdvözlettel,
schrancz Erika
Katolikusok élő közössége vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

TANÚSÁGTÉTELEK, SZÉP TÖRTÉNETEK

Ezt a témát schrancz Erika indította 5 éve

Kedves Imatársaim, továbbra is várjuk szép, lélekemelő és tanulságos történeteiteket, tanúságtételeket.

Hozzászólások eddig: 552

Új hozzászólás

A hozzászólás hossza legfeljebb háromezer karakter lehet

Ez egy válasz üzenetére. mégsem

Hozzászólások

schrancz Erika üzente 3 hete

Egy fiatalember gyakran kigúnyolta a Bibliát. Egyszer megint lekicsinylő megjegyzést tett rá.
- Olvasta maga már tulajdonképpen a Bibliát? - kérdeztem tőle.
- Ugyan mit gondol? Én és a Biblia! Nevetséges!
Elővettem egy vadonatúj, bőrkötésű Újtestamentumot:
- Nézze, ezt a szép kis Bibliát magának adom, ha megígéri, hogy elejétől végig elolvassa.
Az ajánlat nagyon csábító volt.
Azután hetekig nem láttam a fiatalembert.
Egyszer csak megint megjelent.
- Nos - kérdeztem -, hogy állunk a Bibliával?
Nagyon komolyan felelt:
- Tudja, különös dolog ez. Elkezdtem olvasni. Sok mindent nem értettem meg. Már abbahagytam volna - de hiszen megígértem, hogy végigolvasom! Azután sok mindent találtam benne, ami szíven talált és nyugtalanított úgy, hogy legszívesebben eldobtam volna a könyvet. De megígértem, és végig kellett olvasnom. Később annyi vigasztalást találtam benne, hogy egész boldog lettem. Amikor befejeztem, azt mondtam magamban: ha igaz az, amit ez a könyv mond, akkor el vagyok veszve, ha nem változtatok az életemen. Hozzáfogtam, hogy nagytakarítást csináljak a szívemben. És most - a Biblia az élet könyve számomra.

(Wilhelm Busch: Jézus a mi sorsunk c. könyvből)

Válasz

schrancz Erika üzente 3 hete

MENNYI MINDEN MÚLIK EGY MOSOLYON...

Egyszer egy pap New York Bowery nevű részén járt, ahol sok a hajléktalan.
Három barátjával épp a komp felé igyekezett. Útközben láttak egy rongyokba öltözött embert a járdán ülni. Nagyon piszkos volt, és szemmel láthatóan depressziós. Amikor a tekintete összetalálkozott a papéval, intett neki,
hogy menjen oda hozzá. A pap meghatottan elindult felé. A barátai azonban gyorsan rászóltak: ,,Csak nem mész oda ahhoz a csavargóhoz?!" A pap elengedte a füle mellett barátai figyelmeztetését, és odalépett a hajléktalanhoz. Pár szót váltott vele. Aztán rámosolygott és indult a komphoz.
Amint a beszállásra várakoztak, a hajléktalan futva odajött hozzá, és zokogott, mint egy gyerek. Előhúzott egy fegyvert, és azt mondta: "Atyám, ma reggel, mielőtt találkoztunk, arra készültem, hogy befordulok egy sikátorba, és szétloccsantom a fejemet. Amikor ön felbukkant, intettem és ön odajött. Válaszolt a hívásomra és a könyörgésemre. Aztán úgy beszélt velem, ahogy azzal beszélnek, akit szeretnek, de nem ez tartott vissza attól, amit terveztem. Távozóban a szemembe nézett, és rám mosolygott. Hét év óta ez volt az első jele az emberi szeretetnek, ami felém irányult, és el akartam mondani, hogy a mosolya visszaadta ma az életemet." Aztán beszélgettek még egy kicsit kettesben, a pap megtudta, hogy ez az ember valamikor orvos volt a John Hopkins Kórházban. A pap megáldotta, majd folytatta útját.

Később a pap elment a kórházba, és kérdezősködött a férfi felől. Különböző orvosoknak és nővéreknek említette meg az illető nevét, és azt mondták, hogy tényleg orvos volt itt, de valami probléma miatt távozott. Senki sem tudta megmondani, hogy hol tudná megtalálni.

Három évvel később csörög a telefon, és egy kellemes hang üdvözli a papot.
"Halló, itt Dr. Lawson. Emlékszik még rám? A kikötőben találkoztunk. Ismét itt vagyok a kórházban. Csak azt akartam mondani, hogy milyen sok múlik egy mosolyon - néha minden egy mosolyon múlik."
(ismeretlen szerző)

Válasz

schrancz Erika üzente 1 hónapja

Mi történik, ha az életünk egészen Istenbe gyökerezik?
A múlt héten a Mátrában túráztam a családdal (ott készítettem ezt a felvételt). Nézze a gyökereket!
Megdöbbentő, ahogyan a fa élni akar, ezért szerteágazó gyökérzetet növeszt, hogy táplálékot szívhasson fel, amiből erőt kap és növekedni tud.

Erről jutott eszembe Chiara Corbella története, aki 28 éves édesanyaként halt meg 2012-ben. Híressé az tette, hogy férjével együtt hősies módon fogadta el, hogy két olyan beteg gyermeket hoz a világra, akiknek nem volt esélyük az életre. Ezután pedig saját életét adta azért, hogy megmentse harmadik gyermeküket.
Chiara tanúságot tett a hit által megélt nagy szeretetéről, áldozatáról, bizalmáról és a Mindenható Isten iránti hálájáról az élet ajándékáért.

Fiának, Francescónak levelet írt első születésnapjára, amelyben így tanította: „Életünk célja szeretni, és mindig készen állni arra, hogy megtanuljuk úgy szeretni a többieket, ahogyan csak Isten tudja megtanítani nekünk. Bármit teszel, csak akkor lesz értelme, ha az örök élet szempontjából tekintesz rá. Ha valóban szeretsz, észreveszed, hogy valójában semmi nem a tiéd, mert minden ajándék. Különleges vagy és nagy küldetésed van. Isten öröktől fogva akart téged, és ha megnyitod számára a szívedet, megmutatja az utat, amelyen járnod kell. Bízz benne, érdemes!”

Ez a derű a szenvedések közepette, ez az Istenre hagyatkozás számomra lenyűgöző.
Igen, ha Istenbe vetjük bizalmunkat, belé gyökerezünk - ahogyan a fa a földbe -, az Úr megmutatja magát nekünk és olyan békével tölt el, amit csak Ő adhat.

Válasz

schrancz Erika üzente 1 hónapja

Koppanás

Egy ember, éveken keresztül gyűjtött vágyai autójára. Igyekezete és ábrándjai teljesen betöltötték a gondolatait és már kezdettől fogva elképzelte, hogyha megérkezik a megrendelt kocsi, először is a belső visszapillantóra ráakasztja a nagyija rózsafüzérét és első útja a haverjához vezet, hogy megmutassa neki.
Úgy is lett. Elérkezett a várva-várt pillanat és nagy örömmel vette birtokába az autót. Alig tudott betelni a ragyogó belsővel és a csillogó fényezéssel. Elhatározta, hogy nagyon vigyáz rá és mindig körültekintően vezeti, nehogy a legkisebb sérülés érje.
Büszkén és valóban óvatosan hajtott hazafelé, a rózsafüzér vidáman himbálózott a tükrön és örömmel próbálta ki a már napok óta zsebében lapuló kedvenc lemezét a CD-játszón. Gyönyörű hangja volt, hat hangszóró mélynyomóval. "Kész csoda ez a basszus! – értékelte magában.
Amint hazafelé haladt az esti szürkületben, úgy gondolta, hogy csak akkor áll meg a barátja háza előtt, ha kényelmes parkolót talál, ellenkező esetben csak másnap keres rá alkalmat.
És lám, foghíjas volt a kocsik sora, úgyhogy kissé túlmenve, rutinosan elkezdett tolatni két nagyobb jármű közé. A zene taktusára, újjai táncot jártak a kormányon, miközben rutinosan navigált. Ekkor azonban éles koppanást hallot a kocsitetőn. Azonnal megállt és nyomban észrevett a fényezésen egy kis horpadást. A távolból egy gyerek magyarázva ordibált, bocsánatot kérve.
A férfi teljesen kikelt magából és úgy szitkozódott a gyerekkel, mint egy szeneskocsis. A fiú azonban futva közeledtében, nagy gesztusokkal egyre csak mutogatott lihegve a kocsi mögé: – A tolókocsis testvérem felborult... és épp ott fekszik a két kocsi közt a földön...! A járdaszegélyen esett el..., amikor tőlem jócskán előregurult... és amikor láttam, hogy épp oda akar parkolni, kiabáltam ugyan..., de kénytelen voltam egy kővel megdobni..., hogy rá ne tolasson a testvéremre... – zilálta a fiú!
A férfi ekkor észrevette a kocsija mögötti félhomályban a kétségbeesett gyereket, aki ott feküdt tehetetlenül küszködve a tápászkodással. Odalépett tehát és gyengéden felsegítette, a tolószéket is felállította félkézzel a járdán, és egyetlen korholó szó nélkül csak ennyit mondott: – Köszönöm!
A férfi roppantul szégyellte magát, a fényezésen esett kis huppanást soha nem javíttatta ki, hogy ez figyelmeztesse: soha ne cselekedjen öntelt rutinból!
A baráti látogatást elhalasztotta. Megsimította a rózsafüzért és a zenét kikapcsolva gurult, s a fejében a letisztuló gondolatok kerengtek, csendben hazafelé. Megértette, hogyha az embert valami hátrány vagy szenvedés éri is, bizony könnyen meglehet, hogy az valami nagyobb bajtól téríti el!"

Válasz

schrancz Erika üzente 2 hónapja

A HERCEG ÉS A BÖLCS.../Tanulságos történet!/

Élt egyszer egy bölcs ember,akit nagyon szerettek a hazájában az emberek. Az ország gonosz hercege azonban gyűlölte, mert bizony szemben a bölccsel nem tudhatta magáénak népe szeretetét. Ezért aztán szüntelenül azon fáradozott, hogy lejárassa a bölcset.
Végül is kidolgozott egy tervet. Holnap amikor az öreg a piactérre megy, hogy szóljon az emberekhez, én is ott leszek. Egy galambot fogok a kezemben tartani, és azt mondom :
No tudós férfiú, mondd meg nekem, ez a madár, amit a kezemben tartok, élő vagy holt? Ha azt mondja holt, kinyitom majd a kezemet, és hagyom a madarat elrepülni. Ha azt mondja élő, akkor megfojtom a madarat a tenyeremben, és hagyom, hogy holtan essen a földre. Mindkét esetben bolonddá teszem a bölcs embert.
Eljött a másnap, és a herceg már ott állt a piactéren, jóval a bölcs megérkezése előtt. Türelmesen várakozott, és amikor a tudós megjelent és elkezdett beszélni, a herceg kivette a galambot a kalitkából, és mindenki számára hallhatóan megszólalt:
Bölcs ember! Szeretnék feltenni neked egy kérdést. Ez a madár, amit a kezemben tartok, élő vagy holt?
A tömeg elcsendesedett, és minden szem a megszólított felé fordult. A bölcs várt egy kicsit, majd először az emberekre, azután pedig a hercegre nézett, és azt mondta:
Az, amit a kezedben tartasz, olyan amilyenné te teszed.

/John Kalench/

Válasz

schrancz Erika üzente 2 hónapja

J U L I K A

Ott megy el vasárnap reggelenként édesanyjával a házunk előtt. Télen-nyáron a nyolcórai misére járnak. Ma azonban magányosan bandukol az ötéves gyermek a szemergő esőben. Fején piros kendővel, sötétzöld kabátjában olyan, mint egy lábon járó Rózsabimbó. Magához ölelve viszi Zsuzsit, a rongybabát.
Ott, ahol a villamossíneken át kell menni, megáll és óvatosan körülnéz. Közben észreveszi, hogy eloldódott a cipőfűzője. Amíg kötözgeti kicsúszik a hóna alá szorított játékbaba. Bele a sárba. Mire utolérem már csupa könny az arca. Segítek neki megtörölgetni a babát, mert azt tartom, igaza van a gyermeknek abban, hogy még az ilyen rongyból egybeékesített baba sem léphet be sárosan-piszkosan az Isten hajlékába.
A babatisztogatásból azután így fakad bizalom. Mire odaérünk a kis templom pitvarába, már tudom, hogy Julika ma azért jön egyedül a templomba, mert édesanyja már hajnal óta „mosik”. Ezen a héten sok munkája volt s míg mások szennyesét tisztogatta, a magáé vasárnap délelőttre maradt. Ő is eljön majd a templomba, de csak az esti misére. Julika viszont úgy gondolta, hogy a Jézuska igen megszomorkodnék, ha nem látná őt a vasárnap reggeli misén, a szokásos helyen. Meg azután – így mondja – neki fontos imádkozni valója is van! Nem igen kell faggatni a leánykát, hamar elmondja, hogy mi ez. Először is, hogy édesapa megint szeresse mamikát, s lakjon újból náluk. Azután, hogy a Jóisten ne hullasson le minden lombot az erdőben, mert akkor mit eszik télen a Dáma, aki kecske és jó tejet ad.
Belép a templomajtón, felágaskodik, kinyújtja kezét a szenteltvíztartóhoz. Keresztet vet, azután felemeli a rongybabát, annak a kezét is belemártja a szenteltvízbe, keresztet vettet vele is, és előre megy a második padsorba. Leül. S mikor elkezdődik a szentmise, összetett kezében belehajtja a Zsuzsi baba engedelmes két karját.
Velem együtt többen vannak, akik magukról megfeledkezve csak ezt a gyermeket nézik. Ami nem is baj, hiszen nemcsak imakönyvből lehet imádkozni, hanem az ilyen kisdedekből is. Talán így: Istenem! Emelj fel engem is és törölgess meg a sártól. Taníts meg kisdedek hitére s az ő imádságukra, hogy ne a sokat kérjem Tőled, hanem a keveset. Ne mindent, hanem csak a legszükségesebbet!

Válasz

schrancz Erika üzente 2 hónapja

A világ egyik elhagyott szegletén, egy sűrű erdő mélyén állt egy létra. Egyszerű,öreg falétra volt, elkoptatott fokokkal.

Fenyők, vörösfenyők vették körül. Gyönyörű fák. Közöttük a létra valóban nyomorúságosnak tűnt.

Az erdőben dolgozó favágók elérkeztek erre a helyre is.

Sajnálkozva nézték a létrát.

-Hogy kerül ide ez az ócskaság? kiáltotta egyikük.

- Még arra se jó, hogy tüzeljünk vele! mondta egy másik.

A harmadik pedig fogta a fejszéjét, és két jókora ütéssel szétvágta.Egy perc alatt szétesett. Tényleg, semmirvló ki létra volt. A favágók nevetgélve indultak hazafelé.

Pedig ez volt az a létra, amelyre minden este felmászott az emberke, aki meggyújtotta a csillagokat.

Attól az éjszakától fogva nem voltak csillagok az erdő felett.

********************************************************************************************************************

Benned is van egy létra. Semmiség ahhoz a sok dologhoz képest, amit naponta elédkínálnak. de ez aza létra, amelynek tetetjéről meggyújthatod eged csillagait.

IMÁDSÁGNAK HIVJÁK..

Válasz

schrancz Erika üzente 3 hónapja

A tökéletes szív.../ Nagyon szép és tanulságos!/

Egy napon egy fiatal megállt a nagyváros központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta.
Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg, ez a szív a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott.
Az ifjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és tovább is dícsérgette önmagát. Egyszer csak a sokadalomból kivált egy öregember. Csendes hangon, mintha csak önmagához beszélne, így szólt:
- És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez.
Az összegyűlt tömeg figyelni kezdte az öreget, és már az ő szívét nézték.
Az ifjú kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet. Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszodtak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat oda nem illők helyettesítették, nem illeszkedtek tökéletesen, helyenként nem is pótolták, csak a fájó seb látszott.
Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb szíve? -suttogták az elképedt emberek.
A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:
Azt hiszem, viccelsz öreg. Nézd az én szívemet - ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel... csak könny és fájdalom.
Igen, szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a tiéddel. Látod... minden seb a szívemen egy-egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - amikor kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, ő néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet milliméterrel mérni, attól lesz ilyen szabálytalan, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet amit megosztottunk egymással. Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyílt sebek, az üregek... hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis... azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével.

Válasz

schrancz Erika üzente 3 hónapja

Érted most kedves fiam, hogy mi az én szívemnek az igazi szépsége? - fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.
A fiatal, könnyező arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéből és reszkető kézzel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a szívében rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta.
Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt.
A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve, most az öreg szívének a szeretetétől dobogott.
Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra.
Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útján.
"Tökéletes" szívvel, amelyből hiányzik a szépség.

Válasz

schrancz Erika üzente 3 hónapja

A lelkiismeret szava

A bűn súlyos büntetése a lelkiismeret szava. Talán rosszabb, mint a gyakorlati élet büntetése. Nincs rettenetesebb, mint a lelkiismeret gyötrelme.
Erre hoztam most egy történetet!


A történet egy kisfiúról szól, akit Fülöpnek hívtak. Volt egy kistestvére, akit az édesanyja rábízott. Elment a boltba és megkérte Fülöpöt, vigyázzon a kistestvérére. Kimehettek együtt a parkba játszani, de vigyáznia kellett Fülöpnek öccsére, mellette kellett maradnia. Amikor a gyerekek ott játszottak a homokban, odajött Fülöp barátja és azt mondta neki:
- Fülöp! Nagyszerű meccs van a parkban, az út túloldalán, gyere át egy kicsit, nézzük együtt!
Fülöp azt gondolta, olyan jól eljátszik az öccse, észre sem veszi, ha átszalad.
A meccs érdekes volt, egyik gólt a másik után lőtték és teljesen elfeledkezett az öccséről. Egészen addig, amikor sikoltást, fékcsikorgást hallott.
A kistestvére át akart szaladni az úttesten - mert egy kutya jött a parkba, amitől megijedt - és a villamos elütötte.

Fülöp, amikor meglátta, mi történt, mint az őrült szaladt el, hogy ő soha többé nem megy haza. Végül késő este mégis hazament. Az édesanyja megölelte és ezt mondta neki:
- Csakhogy itt vagy kisfiam, már azt hittük, veled is baj történt. Tudod mi történt az öcséddel?
Fülöp elmondott mindent, csak egyet hallgatott el, hogy elment a meccsre.
Azt mondta, hogy mellőle szaladt el az öccse. Csak ezt az egyet hazudta.


Telt-múlt az idő, mindenki elfelejtette már az esetet, a kistestvér is meggyógyult, de Fülöp attól a naptól fogva egészen más lett. Az édesanyja hiába hívta, hogy menjen a templomba, nem ment. Hiába mondta, hogy olvassa a Bibliát, imádkozzanak együtt. Többször kérlelte, legyen vele őszinte, mert látta, hogy emészti valami Fülöpöt.
Egyszer ott ült az édesanyja mellett, aki simogatta a fejét és úgy kérlelte:
- Fülöp, mondd el mi bánt, bármi legyen is az, légy őszinte, mondd el.
A szavak már a torkán voltak, kezdte volna mondani, de megint megkeményítette magát - nem, ezt nem lehet.
Fülöpből idővel tudós lett. Megnősült, gyermekei születtek és egy nap az íróasztalnál találták - főbe lőtte magát.

A lelkiismeret! Pedig csak egy szavába került volna. Csak egyszer kellett volna kimondani, hogy ő volt a baleset oka.



*****

Ön mikor gyónt utoljára?
A gyónás az, amikor Ön is könnyíthet a lelkiismeretén! Ez Isten nagy-nagy ajándéka! Használja ezt a kegyelmet, amikor csak tudja!

142847_a6cb0a782f4a_s

100_0538.JPG

Válasz

Ugrás a(z) oldalra

Ez történt a közösségben:

Rádiné Zsuzsa 10 órája új blogbejegyzést írt: Száz éve kapta meg Pio atya a stigmákat

Dné Erika 11 órája új blogbejegyzést írt: Te vagy földi éltünk

Rádiné Zsuzsa írta 11 órája a(z) ima képhez:

Ima-136_2079949_2334_s

Uram, áldd meg földünket, amelyre leszáll az éj sötétje, ...

Rádiné Zsuzsa 11 órája új képet töltött fel:

Ima-136_2079949_2334_s

Dné Erika írta 16 órája a(z) Imádságok, kérések Boldogokhoz, Szentekhez. fórumtémában:

HIMNUSZ A nagy dicsőség fényköre, mely téged, Lévi,...

Dné Erika írta 20 órája a(z) Isteni irgalmasság rózsafüzére fórumtémában:

Szent Isten, szent erős Isten, szent hallhatatlan Isten, ...

Dné Erika írta 20 órája a(z) A MEGBOCSÁTÁS RÓZSAFÜZÉRE fórumtémában:

Keresztre Akkor odalépett hozzá Péter, és megkérdezte: Uram, ...

Dné Erika írta 20 órája a(z) Szeretetláng rózsafűzér fórumtémában:

IMA A SZERETETLÁNG KIÁRADÁSÁÉRT ...

Dné Erika írta 20 órája a(z) Rózsafüzér imádság a Szűzanyához. fórumtémában:

Mi Atyánk aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te ...

Dné Erika írta 20 órája a(z) Ünnepek-szentek-boldogok fórumtémában:

2018. szeptember 21. - Szent Máté apostol, evangélista ...

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu