– Mi az ami különösen megérintette, elgondolkodtatta a Szentatya beszédében?

– Nagyon megérintett, mély volt és emberközeli, ahogyan a Szentatya reagált a tanúságtételekre és Veres András püspök atya bevezető gondolataira. Azzal kezdte a beszédét, hogy utalt korunk változásaira, melyeket Krisztussal kell értékelnünk, vele együtt kell megtalálnunk a megoldásokat. Nyilván a húsvét, a feltámadás az életünk valósága, amihez mindent viszonyítanunk kell.

Megindító volt, amikor Brenner József atya tanúságtételét a Szentatya meghatódva hallgatta, majd külön meg is köszönte ezt az odaadottságot, elkötelezettséget, amit az ő testvére, a vértanúhalált halt Boldog Brenner János mutatott.

Számomra nagyon kedves volt, amikor a Szentatya utalt az evangéliumból a fügefa képére, amely a jeruzsálemi templommal összefüggésben jelenik meg. Sokan csodálkoznak a templom szépségén, annak gyönyörű kövein, Jézus pedig azt mondja: Itt kő kövön nem marad. Vannak az időknek jelei, például amikor a fügefa kihajt, akkor lehet tudni, hogy jön a nyár. Megmutatják az idők jelei azt is, hogy nagyon sok nehézség lesz, de Jézus nem akar csüggedést okozni, sem félelmet kelteni, ezért hozzáteszi: amikor minden elmúlik, amikor az emberi templomok összeomlanak, amikor szörnyű dolgok történnek és heves üldözések támadnak, akkor „majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkön nagy hatalommal és dicsőséggel”. Amikor Jézus az ő második eljöveteléről beszél, akkor Isten országának eljöveteléről beszél, ami örömhír számunkra.

Beszélt a Szentatya a papság túlterheltségéről, hogy kevesen vagyunk, de ebből is azt hozta ki, hogy a hivatásokat vonzóvá kell tenni, éljük meg örömmel a papságunkat. Arra is kitért a Szentatya, hogyan tehetjük vonzóvá a hivatásokat, itt a domonkos rendi Krisztina nővér tanúságtételére reflektált:

segítsünk abban a folyamatban, amikor a fiatal keresi a hivatását, és perlekedik az Istennel.

Álljunk melléjük, segítsük, hallgassuk meg őket. Egyébként az ifjúság körében végzett felméréseink szerint az Egyházban a fiatalok nagy része talál olyan embert, akihez fordulhat a nehéz helyzetekben.

– Mindenhol vannak tehát olyan, az Egyházban szolgáló személyek, akik valóban ott állnak az ember mellett a krízishelyzetekben…

– Igen, ez így van, és ezért köszönte meg a Szentatya a katekéták, diakónusok, szerzetesek szolgálatát, akik segítenek a fiataloknak, hogy ráébredjenek a karizmájukra, és ezt egyre jobban ki tudják bontakoztatni.

– Beszélt a Szentatya a megosztottságról is, kiemelve, hogy ez az ördög műve, ő a viszálykeltés művésze.

– Ezzel kapcsolatban azt mondta a Szentatya, hogy a megosztottság az álláspontok megmerevedését jelenti, vagyis ragaszkodunk a saját véleményünkhöz, ideológiánkhoz, nem vagyunk hajlandók meghallgatni, elfogadni a másikat. Ennek legfőbb oka, hogy nem az evangéliumot, nem az Istent állítjuk középpontba, hanem saját magunkat.

Olyan szépen mondta a Szentatya, hogy ezzel szemben áll Isten stílusa, a közelség, az együttérzés, a gyengédség. Ennek adta tanújelét, amikor a találkozó végén lement a bazilika lépcsőjén az emberek közzé.

Ha ezt a stílust nem tudjuk megélni, hanem valami miatt ellenállunk, és szembefordulunk a másik emberrel, akkor nem tudjuk követni Jézust, sugározni az ő szeretetét a világban, kiüresedett keresztényekké válunk, ahogyan a Szentatya mondta. Krisztus nélküli keresztényekké, ami nem kereszténység.

– Ferenc pápa azt is mondta a beszédben, sok minden zajlik a világban, ami miatt elcsüggedhetnénk, de nem szabad reményvesztetté válnunk, hiszen számunkra Krisztus a középpont, az Alfa és az Ómega, az Út, az Igazság és az Élet.

– Ez így van, ezért mondta a pápa azt, hogy korunk aggasztó problémáit, változásait Krisztusban értelmezzük. Ha az ő szemszögéből nézzük a világban zajló eseményeket, fejleményeket, akkor nem veszíthetjük el a kedvünket, reményünket.

Minden korban mai világ van, és nekünk, akik ebben a világban élünk, ebből a helyzetből, állapotból kell kihoznunk a legjobbat.

Ezt kaptuk, nem mondhatjuk, hogy jobb lett volna nekünk a középkorban, vagy jobb lenne kétszáz év múlva, most van feladatunk, dolgunk.

Palánki Ferenc püspök a találkozó után a bazilika lépcsőjén

– Minden korban voltak olyan folyamatok, amelyek elkeseredésre adtak okot…

– Igen, és ezért idézte a Szentatya Benedek pápát: a mai világ kihívásai elkedvetleníthetnek minket, de egyben a hit elmélyítésének lehetőségei is. Ha szembehelyezkedünk ezekkel, és beleállunk a küzdelembe, akkor elmélyülhet a hitünk, és még jobban megtapasztalhatjuk Isten jelenlétét.

– Ferenc pápa két éven belül már másodszor látogatott el hozzánk. Milyen gyümölcsei lehetnek a mostani apostoli útjának?

– Remélem, hogy a látogatás gyümölcsei a közösségek és az egyének életében is láthatóak lesznek. Úgy gondolom, hogy amikor Ferenc pápa másfél évvel ezelőtt itt volt az eucharisztikus kongresszus zárómiséjén, akkor olyan élmények érték, és erre utalt is, hogy ki kellene egészítenie azt a látogatást. Az akkori látogatás egy egyházi programra korlátozódott, most viszont az egész országhoz jött el.

S valóban, nagyon nyitott szívvel, örömmel érkezett hozzánk, komoly gondolatokkal, nyilván azért jött, hogy megerősítsen a hitünkben, az elköteleződésünkben, Istenhez való kapcsolódásunkban.

– Ön a fiatalok püspöke is. A Szentatya ma délután velük találkozik a Puskás Arénában. Mit vár a találkozótól?

– Nagy érdeklődéssel várom, hogy miről fog beszélni a fiataljainknak. A Szentatya mindig fiatalos szívvel szól az ifjúsághoz, és bizonyára szeretettel hívja majd őket az augusztusi lisszaboni világtalálkozóra.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Zuggó Zsolt, Turjányi Tuzson, Merényi Zita

Magyar Kurír