Hálatelt szívvel kanyarodunk vissza a messzi múltba, első apostoli királyunk, Szent István bölcsességét dicsérni, aki minden más európai keresztény uralkodót megelőzve a Boldogságos Szűz Máriának ajánlotta fel országunkat. Magyarok Nagyasszonya pártfogását érezte nemzetünk történelme viharaiban, és érzi ma is!

„Mennyei fejedelemnőnek tisztelhették tehát Máriát az első, Krisztus hitére tért magyarok, és megerősítette őket e hívő tiszteletükben Szent István király, amikor Szent Imre halála miatti apai gyászában, az örökös elvesztése miatti királyi gyászában koronáját és országát a Boldogságos Szűz Máriára bízza. E természetfeletti kapcsolatot Mária és nemzetünk között a Szent István király halálát követő belvillongások sem tudták elhomályosítani, és Szent László, a lovagkirály uralkodása idején új virágzásba borult. Tatárral, törökkel szemben egyaránt a Jézus és Mária nevet kiáltva védte életét, hitét és övéit a középkor magyarja, amikor pedig az 1683. szeptember 12-i, Bécs melletti csatában (…) visszaszorították a török szultán seregeit, megkezdődhetett a magyarországi török uralom fölszámolása. 1693-ban I. Lipót király a török elnyomás megszűnésekor hálája jeléül megismételte az ország Szent István-i fölajánlását a Nagyasszonynak. XIII. Leó pápa 1896-ban (…) mint külön ünnepet engedélyezte Magyarország részére.” Nemzetünk a történelem elmúlt századaiban bizalommal fordult égi Édesanyánkhoz, és megtapasztalhatta közbenjáró segítségét.

Ki nekünk Mária? „Régi nagy Pátrónánk”, aki édesanyai szívvel viseli e nép gondját, és ennek köszönhetően Magyarország nem ment feledésbe, nem tűnt el a történelem nagy viharaiban.

Ki nekem Mária? Amikor a Szentföldön jártam, Názáretbe érkeztünk. A busz megállt, és kéregető gyerekek szaladtak felénk. Elindultam a többiek után, s egy sikátor sarkánál a semmiből egyszer csak ott állt előttem egy leány, karján a kistestvérével. Szegényes, hosszú ruhát viselt, és a szabadon lévő kezét kérőn felém nyújtotta. Soha nem felejtem el azt a tekintetet. Akárhány Mária-kegyhelyen jártam, és akárhány Madonna-képet csodáltam meg, mindig ez a leány jelent meg a lelki szemeim előtt. Az egyszerű gyermekleány ott, Názáretben. Mária is így élhetett, amikor az Úr angyala meglátogatta őt, és közölte vele Isten tervét. Ő pedig kimondta: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” Édesanyai szeretettel hozta világra Jézust szegényként, szükségszálláson, elfogadva Isten akaratát. Majd következett a menekülés idegen országba. S később is a sok aggodalom, az anyai féltés: a tizenkét éves Jézus a templomban, a kánai menyegző, a Koponyák hegye, a kereszt borzalma – aki az élőt ölelte magához Betlehemben, most a halottat öleli ugyanúgy, mert ez Isten akarata! S aztán eljött a feltámadás öröme, és végül a megérkezés a mennybe testestől-lelkestől.

Égi Édesanyánk tudja, mi az a szenvedés, a próbatétel, ha igent mond Isten akaratára. Tudja, hogy nemzetünk életében is voltak és vannak próbatételek attól kezdve, hogy Krisztus követőjévé vált. Látja azt is, hogy a világ erői nem tudnak erőt venni rajta, amíg a hite élő hit, és töretlen az Isten iránti bizalma. Pedig hányszor próbálták megalázni külső és belső erők, de nem tudták megtörni a hitét! Ezzel a hittel fordulunk Magyarok Nagyasszonyához, hogy járjon közbe ma is értünk szent Fiánál!

Magyar Kurír