Egy törvénytudó Jézusnak szegezi a kérdést: „Mester, melyik a főparancs a törvényben?” Zűrzavaros világunkban könnyen megtörténik, hogy mindent relativizálunk, nem egyértelmű parancsolat szerint élünk, nincs fontossági sorrend, mindig az éppen aktuális dolgok a lényegesek. A parancsolatot nem lehet a lelkiállapotunkhoz igazítani, hanem nekünk kell igazodnunk hozzá. Megkísérthet bennünket a saját jólétünk, vagy érzelmeinket fontosabbnak ítélhetjük a parancsolatnál, s ezek válnak törvénnyé, ezeknek engedelmeskedünk. Jézus számára csak egyetlen törvény létezik: a szeretet törvénye. A zsidó tanítók szerint a felebarát szeretete az Isten iránti szeretetből fakad, aki saját képmására és hasonlatosságára teremtette az embert. Ezért nem szerethetjük Istent anélkül, hogy ne szeretnénk a teremtményét is. Jézus összekapcsolja ezt a két parancsot. János apostol pedig ezt írja: „Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát.” Az embertárs iránti szeretet egyszerre egyetemes és személyes. Vonatkozik ez az emberiségre, ugyanakkor a körülöttünk élők szeretetében válik valóra mindennap. Legyőzted már önszeretetedet, hogy képes legyél saját magadat látni a másikban? Ez Isten ajándéka, magának Istennek a szeretete, amely „a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe”. Tehát nem egyszerű barátságról vagy pusztán emberszeretetről van szó, hanem arról a szeretetről, amely a keresztségkor áradt ki a szívünkbe: magának a Szentháromságnak az életét alkotó szeretetről, amelyben mi is részesedhetünk.

A szeretet átalakítja az életünket. Jézus a tanítónk. Ő, aki életét adja értünk. A szeretet legyőzi a gonoszt az engedelmesség keresztútján végighaladva. Példát adva neked: „szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket”. Jézus, aki minden emberért meghalt és mindenkit szeretett, arra tanít, hogy az igazi szeretet mindenkire irányul. Az igazi szeretet, amit Jézus kér, nem tesz különbséget az emberek között: ki ellenszenves, szép vagy csúnya, ki katolikus és ki nem. Szeretettel akarok fordulni mindenki felé! Nézz magadba: azt szereted, aki szeret bennünket. Nem! Az igazi szeretet kezdeményez, amint az Atya tette: elküldte Fiát a megmentésünkre. Az igazi szeretet Jézust látja minden emberben: „Nekem tetted” – mondja majd Jézus az utolsó ítéletkor. És ez vonatkozik a jóra, amit teszünk, de sajnos a rosszra is. Az igazi szeretet szereti a barátot és az ellenséget egyaránt: jót tesz vele, imádkozik érte. Igen, az igazi szeretet úgy szereti a másikat, mint saját magát. Az igazi szeretet kész hordozni a másik terheit, és – amint Pál mondja – képes eggyé válni azzal, akit szeret. Tehát nem csupán érzelmekben fejeződik ki, hanem konkrét tettekben. Úgy bánjunk embertársainkkal, ahogy szeretnénk, ha velünk bánnának. Szeretettel vagyok-e a felebarát iránt, akinek oly sok arca van? A szomszédodban vagy a munkatársadban, a barátodban vagy a rokonodban ismerhetünk rá. De felebarátunk egy-egy arcát fedezhetjük fel a háború sújtotta területeken élőkben is, akiknek szenvedéseiről a televízióból értesülünk. Ők is közel vannak hozzánk, felebarátaink lettek. A szeretet mindig jelezni fogja, hogy mit tehetnénk, és kitágítja majd a szívünket, hogy bátran tegyük is meg azt!

Magyar Kurír