Nagyszombaton az Egyház Krisztus szenvedéséről és haláláról elmélkedik a szentsír előtt időzve. Az esti vigília-szertartással veszi kezdetét a Katolikus Egyház legfontosabb ünnepe, a húsvét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus Krisztus feltámadt a halálból és mindenkit meghív az örök életre.

Nagyszombat a gyász napja, Jézus most sírban fekszik egy nagy kővel elzárva. Nagyszombaton egész nap lehetőség van imádságra a szentsír előtt.

Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma és az egész héten végighúzódik a liturgiában és életünkben Jézus feltámadásának, a tegnap ünnepelt csodálatos eseménynek a húsvéti öröme.

Élete

*Libice (Kelet-Csehország), 956 körül +Tentikken (Danzig közelében), 997. április 23.

Adalbert kora a német-római szent birodalom fölemelkedésével és a keletnémet területek evangelizálásának kezdetével esik egybe. A germánok és a szlávok, a kereszténység és a pogányság közötti egyre gyakoribb összeütközések kora ez, bizonyos tekintetben a későbbi közép- európai feszültségeknek, a kelet-nyugat ellentétének előrevetett árnyéka és előíze.

Ferenc pápa homíliájának fordítását teljes terjedelmében közöljük.

1. Az asszonyok illatszereket visznek a sírhoz, de attól tartanak, hogy fáradozásuk hasztalan lesz, mert egy nagy kő zárja el a sír bejáratát. Az asszonyok útja a mi utunk is; az üdvösség útjához hasonlít, amelyet ma este végigjártunk.

Szent irigységgel tekintünk az asszonyokra. Nekik adatott meg legelsőként, hogy félelmük örömre változzék. Megérdemelték a semmit sem latolgató szeretetükért, hűségükért. És a katonák? Ők is féltek. Pénzt kaptak - s már örültek is. De milyen más volt az ő félelmük (rettegés másoktól), milyen más lett az örömük (pénzen szerzett öröm)! Bár nekik is szólt, ők nem voltak képesek meghallani: "Ne féljetek!" Nekünk is szól, halljuk meg!

Jézus föltámadása hitünk és reményünk alapja.

A postás mindig elment az utolsó házig. Ismert mindenkit és ismerte őt is az egész falu. Naponta elvégezte a munkáját és este hazatért kis családjához. Panasz sosem volt rá. A falu boldog közösségként élt, segítették egymást a bajban, örömökben is osztoztak. Csak egy valaki élt magányosan, távol mindenkitől.Egy öreg ember.
Senki sem tudott többet róla, csak hogy egyedül lakik egy kis házban, nem jár be a faluba, és nincs egy rokona sem, aki látogatná.

Miért jó szerzetesnek lenni? – Interjú Heiter Róbert Gottfried premontrei szerzetessel

–  Gottfried atya, miért jó szerzetesnek lenni?

– Úgy gondolom, hogy az általános sztereotípiákkal szemben meg tudjuk azt fogalmazni, hogy a szerzetesség – a közember számára minden látszólagos tiltás ellenére – a sajátos fogadalmaiból adódóan még mindig a nagyobb szabadság útja.

Élete: *Aosta, 1033. +Canterbury, 1109. április 21.

Anzelm 1033-ban a felső-itáliai Aosta városában született. Anyja, Ermenburga a Savoyai nemességből származott, apja, Gundolf lombard volt. Szülővárosában nevelkedett, ahol mintegy 1056-ig töltötte fiatalságát. Elég korán hajlamot mutatott a szerzetesi életre. Miután meghalt édesanyja, akit nagyon szeretett, összeveszett apjával, és egyszer s mindenkorra elhagyta Aostát. A következő három évben nyughatatlan vándoréletet élt Franciaországban, ennek részleteit azonban nem ismerjük.

Erdő Péter bíboros, prímás interjút adott a Válasz Online-nak, melyben böjtről, politikáról, keresztény Európáról beszélt Stumpf András újságírónak.