Élete

XI. Pius pápa, aki szentté avatta Bosco János áldozópapot, így nyilatkozott róla: ,,Az ő életében természetesek voltak a természetfeletti dolgok, s ami másnál szokatlan, az nála megszokott volt.'' Csodái megszámlálhatatlanok, a rábízottak lelkében úgy olvasott, mint egy könyvben, látta a jövendőt, és olyan hihetetlen szeretet és öröm sugárzott belőle, hogy az utcagyerekek nemcsak a parancsát teljesítették, hanem lesték a kívánságait, hogy eleget tehessenek neki.

 

1946-ban járunk, kemény tél van, méteres hó, csak szánkóval lehet közlekedni. Egy család nagyon szerencsétlennek érzi magát, mert megbetegedett szamárköhögésben egyik gyermekük. Akkoriban ez a betegség igen rettegett volt, sokan belehaltak. Legtöbben a gyerekek. Mariskát már egy hete kezelte a falu orvosa, de csak nem javult az állapota. Az édesanya kétségbeesve kérdezősködött, hogy merre vigyék el a gyermeket, mert bizony így biztos, hogy meghal.

Tartalmas napot kezdtek az Országos Lelkipásztori-Teológiai Napok résztvevői január 29-én. A fő előadók, Papp Miklós görögkatolikus morálteológus és Versegi Beáta CB antropológus a nap központi témáival, a veszteség, a kiégés, a szenvedés kérdéseivel foglalkoztak.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Reggel hétkor, laudessel és szentmisével kezdődött a lelkipásztori tanácsokozás résztvevőinek napja. Magyar Gergely homíliája bevezetésül szolgált a nap témájához.

 

 

Én édes Jézusom könyörögve kérlek,
Ha erre járok utamat kísérjed .
Tekints le kérlek az erre haladókra,
Add áldásodat, az itt utazókra,...
Ha szentkereszted előtt némán leborulok,
Hallgasd meg imámat,most csak Veled vagyok.
Csak némán nézlek szememből könny pereg,
Olyan boldog vagyok,hogy itt lehetek veled.
Kérlek segíts atyám,védj meg minden bajtól,
Óvj a szélvihartól,védj az út porától.
Atyai palástod,őrizze a testem,
Szerető irgalmad vezéreljen engem.

Seregély István nyugalmazott egri érsek szívügyének tekintette, hogy nyugdíjas éveiben elmélkedéseket írjon az Adoremusba. A múlt esztendő utolsó napján elhunyt főpapra emlékezve napról napra minden reggel közreadjuk a 2019. januári számba Útravaló címmel írt elmélkedéseit.

A Kafarnaumba érkező farizeusok emberi nyomorúságát bizonyítja, hogy Jézust az ördög cimborájának nevezik. Jézus válasza egyszerű: Ha a sátán meghasonlik önmagával, elpusztul.

Tampu-Ababei József, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye csángó papja, a pestszentlőrinci Mária Szeplőtelen Szíve-főplébánia vezetője. József atya, amikor itthonról hazamegy testvéreihez, szülei sírjához, akkor szülőfalujába, Lujzikalagorba látogat. Az első bákói magyar szentmise után kérdeztük.

– Az 1884-ben létrejött jászvásári (Iaşi) püspökség történetében először fordul elő, hogy az egyházmegye területén rendszeresen – jelenleg havonta – magyar nyelvű miséket tarthatnak.

 

OLVASMÁNY

 

 

 

AQUINÓI SZENT TAMÁS

 

Január 28.*Roccasecca, 1226. +Fossanuova, 1274. március 7.

 

Tamás a nápolyi Aquinói grófok nemzetségéből származott. Már öt éves korában a közeli montecassinói bencés kolostorba adták nevelésre. A kor fölfogása szerint családja és háza fényét kellett volna növelnie, ha nem házasság útján, legalább mint tekintélyes püspök, apát, bíboros vagy mint pápa. A nemes ifjúnak azonban nem ilyesmi forgott a fejében.

Tizennégy éves korában magasabb tanulmányokra Nápolyba küldték, és itt megismerte az akkoriban kivirágzó dominikánusok prédikátor rendjét.

Január 25-én, péntek este mintegy négyszázezer fiatal vett részt a keresztúton a panamavárosi ifjúsági világtalálkozón. Beszédében a Szentatya arra figyelmeztetett, hogy Jézus magányos fájdalmának keresztútja ma is folytatódik szenvedő embertársaink életében.

Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közreadjuk.

A Szentatya bevezető szavai a keresztút elején:

Kedves fiatalok a világban!

A Jézussal járás mindig kegyelem és kockázat.

Kegyelem, mert elkötelez bennünket arra, hogy hitben éljünk, hogy megismerjük Jézust, hogy egyre mélyebbre hatoljunk szívében, és megértsük szavának erejét.

 

 

                                             MERICI SZENT ANGÉLA

Január 27.*Desenzano, 1474. március 1. +Brescia, 1540. január 27.

 

Angéla 1474-ben a Garda-tó melletti Desenzanóban született egyszerű emberek gyermekeként. Már tíz éves korában elveszítette szüleit, ezért a szomszédos Salóban élő nagybátyja vette magához nővérével együtt. A két kislány elválaszthatatlanul ragaszkodott egymáshoz. Szívesen játszottak ,,kolostort'', és két ,,karban'' imádkozták ilyenkor a zsoltárokat.