Francisco de Jassu y Javier 1506. április 7-én született a baszkföldi Javier várában. Kora egyik legbefolyásosabb embere volt. Párizsi tanulmányai alatt ismerkedett meg Fáber Szent Péterrel és Loyolai Szent Ignáccal. E találkozások döntően meghatározták élete alakulását. Nem sokkal azt követően, hogy Németországban színre lépett Luther Márton, a három barát megalapította a Jézus Társaságát, ismertebb nevén a jezsuita rendet.

„Istennek semmi sem lehetetlen” (Lk 1,37)

Az angyali üdvözlet elbeszélésénél vagyunk.

Valószínűleg Kr.

A keleti Egyház nagy szentjéről sem a pontos születési évet, sem halálának dátumát nem őrizte meg a hagyomány. Valószínű, hogy 650 körül, tehát húsz évvel Mohamed halála után született, és 750 körül halt meg. Szülővárosa, Damaszkusz, ahol élete első fele zajlott, 660-tól a kalifák székhelye volt.

Buzgó vallásos zsidó ismerősöm az előző adventek egyikén mosolyogva mondta a következőt: mi, zsidók azt várjuk, hogy a Messiás eljöjjön, ti pedig azt várjátok, hogy újra eljöjjön. Ebben az egy szócskában, hogy újra, ebben van a közös múltunk különbsége.

Szent János szerint András, aki halászatból élt, egyike volt annak a két tanítványnak, akik először követték Jézust. Kezdetben Keresztelő János tanítványai közé tartozott, de amikor meggyőződött róla, hogy Jézusban megtalálták a Messiást, hozzá csatlakozott. Ezért vitte el Jézushoz a testvérét, Simon Pétert is (Jn 1,35–42). A kenyérszaporítás előtt András jelentette Krisztusnak, hogy „van itt egy fiú, akinek van két árpakenyere és öt hala” (Jn 6,8–9).

Az advent szó a latin „adventus Domini” kifejezésre utal, ami annyit jelent: az Úr érkezése, az Úr eljövetele. Szent várakozás ez, amely megelőzi a Messiás, a Megváltó érkezését. Várakozunk négy héten át azért, hogy karácsony titka megérlelődjön bennünk, hogy méltó módon tudjuk befogadni a kisgyermekként közénk érkező Istent, az élet Urát.

Úgy tűnik, mintha az emberek nagy többsége nem akarna továbblépni. Olyan szintre jutott a technológia, hogy könnyű azt hinni, nem is lehet más a világunk, mint amilyen itt és most. De valóban a jelen állapot lenne az, amelyre – kimondva vagy kimondatlanul – az őseink törekedtek?