(…)
– A remény jegyében telt az advent, hiszen most kezdődik a 2025-ös szentév, melynek mottója „A remény zarándokai”. Hogyan készülnek a jubileumi évre?

– Ma különösen reményvesztett, bizonytalan az emberek szíve. A remény a jövőbe vetett bizalom. A migránsok, menekültek elkerülték Magyarországot, de ha körülnézünk, az ország lakosai közül nagyon sokan lettek „migránsok”, „menekültek”: elhagyták az országot, a családjukat, a munkájukat, elmenekültek, elveszítették az életük méltóságát. Ez miért történhet meg? Mert nem volt meg bennük a remény, nem tudtak reménykedni a jelenből a jövőbe. Ezért nagyon aktuális és óriási ajándéka Istennek az, hogy a lényegre figyeljünk, mert az embert csak a reménnyel lehet megerősíteni, az élet kihívásai felé tevékennyé tenni.

– Milyen programokat, zarándoklatokat terveznek a szentévre?

– Természetesen lesznek zarándoklatok Rómába: a papság, a fiatalok, a felnőttek részére, megragadva ezt a különleges alkalmat.

Nagyon fontos azonban, hogy a hétköznapokban is adjunk teret, lehetőséget, segítséget a családoknak, a kicsiny egyházközségeknek a megújulásra, hogy a reményteljesebb élet szülessen a kapcsolatokban és a lelkek benső világában.

– A megújulás kihívást jelent, hiszen le kell vetnünk régi önmagunkat és újat találni helyette. Mi adhat nekünk irányt ebben?

– Mögöttünk van az advent, ami az élet legfontosabb üzenetére irányítja a figyelmünket. Minden emberi élet adventi várakozás, és egyben a benne rejlő változás. Ez kíséri végig mindenki életét. Az emberi méltóság, az élet öröme, békéje azon múlik, hogy ezt az állandó várakozást, ezt az állandó változást hogyan tudjuk megélni. Ez a megújulás lényege, titka. Most különösen fontos, hogy jól, jobban lássuk az életünket, főleg a Katolikus Egyház közösségeiben, egyházközségeiben, családjaiban, mert ez lesz a megújulás célja, értelme és az ereje.
(…)

– Mit kíván a Vatikáni Rádió hallgatóinak az új esztendőre?

– Azt kívánom, ami bennem is erő és biztonság, hogy higgyenek a Szentlélek világos vezetésében a személyes életükben, a családjaik életében, az egyházközségek életében. Ehhez viszont meg kell hallgatni, oda kell figyelni szavára, és élő, éltető, közösséget teremtő kapcsolatokat kell lérehozni.

Nekünk kell lépni a másik felé, nekünk kell mozdulni. Most nem a várakozás ideje van, hanem a kilépésé: s amikor kilépünk, ott vár bennünket Isten öröme, Isten gazdagsága, Isten szeretete.

A beszélgetés bővebb leirata és az interjú hanganyaga IDE kattintva érhető el.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír