A keresztény középkor egyik legkiválóbb gondolkodója, egy új kor kezdetének hírnöke volt, amelyben hihetetlenül fellendültek a szellemtudományok Nyugaton, előkészítve a 13. századi skolasztika kivirágzását; Szent Anzelmet ezért a „skolasztika atyjaként” tartják számon. Ugyanakkor mélyen hatott az újkori filozófiára is Proslogion című elmélkedésében kifejtett istenérve révén, amelyet Kant óta „ontológiai istenérvként” emlegetnek, és amely Descartes-ot követően a modern filozófiai gondolkodás egyik gyújtópontjává lett.

Minden év húsvétjának negyedik vasárnapján Jézust mint jó Pásztort állítjuk az imádás középpontjába. Az Egyház közösségei pedig papi és szerzetesi hivatásokért imádkoznak ezen a napon. Óhatatlanul fellebben az atyákban az idők fátyla.

Mintha egy baráti levelezés első mondatait tartanánk a kezünkben. Annak is az első, bevezető sorait, mint egy prelúdiumot. Az Egyház mindenütt békében élt, növekedett, az Úr félelmében élt, és telve volt a Szentlélek vigasztalásával.

Nem javallott a szentségekben részesíteni azokat, akiknek szülei nem járnak templomba, akik nem járulnak szentségekhez, ahol a nagyobbik gyerek nem jár hittanra, ahol a szülők a harmadik partnert koptatják. Javasolható a szentségekhez engedni azokat, akik rendszeresen járnak templomba, résztvevői a hitoktatásnak, a szülők rendezett házasságban élnek; akik egyre többet bíznak a Szentlélekre, akik egyre színvonalasabb hitbeli felkészítésre vágynak.

Lelkipásztori szempontból nehezen megmagyarázható a Simon mágus körül kialakult helyzet. Péter és János kézfeltételével megadta a szamariaiaknak a Szentlelket. Simon pedig fellelkesülve kéri az apostoloktól a hatalmat a Szentlélek lehívására.

Irán több száz drónt és rakétát lőtt ki Izrael felé április 13-án, szombaton éjszaka, a csapások során egy gyermek megsérült, de mivel a Vaskupola nevű izraeli légvédelmi rendszer működésben volt, súlyos károk nem keletkeztek.

A szentírástudomány formatörténeti elemzésnek hívja annak a két kivégzési eseménysorozatnak a leírását, amely az evangéliumban és az Apostolok Cselekedeteiben olvasható. A Szent Lukács-i kettős műben lehetetlen nem észrevenni a párhuzamokat: Jézus a megfeszítése után így imádkozik: „Atyám!

Kik voltak a feltámadott Jézus első tanúi? A ma élők számára is fontos tisztázni: kik voltak az Ősegyház első hívei? Lehet-e egyáltalán Egyháznak nevezni őket? Jézus a tizenkettő mellett másoknak is megjelent. Szent Pál több ezer emberről tesz említést.