Katona István 1928. október 3-án született Nagykátán. A szegedi teológián tanult, 1953-ban szentelték pappá.

1989 decemberében szentelték püspökké a Váci Egyházmegye szolgálatára. A püspöki konferencia őt bízta meg az újjászerveződő katolikus iskolák munkájának segítésével és koordinálásával. Ezt a feladatot 1996-ig látta el a Katolikus Iskolai Főhatóság elnökeként. 1997-től egri segédpüspök volt, 2013-ban nyugdíjba vonult. A püspök atya volt az Irgalmasság Alapítvány hazai kuratóriumának elnöke.

Az Egyházi Törvénykönyv előírása szerint 75. életévének betöltésekor, 2003-ban benyújtotta lemondását a pápának. Az akkori Szentatya, II. János Pál pápa válaszában arra kérte, hogy továbbra is lássa el hivatalát. A 85 éves Katona István volt 2013-ban a legidősebb aktív főpásztor Európában.

*

„Maradj velünk, Jézusunk” – osztotta meg a hívekkel Katona István püspökké szentelésének jelmondatát, azt a felszólítást, amelyet az emmauszi tanítványok intéznek Jézushoz, aki maga már várja a hívó szót, hogy velük maradhasson.

Milyen jó, hogy meghívták! – hangsúlyozta. – Felismerték, és a feltámadás öröme szárnyakat adott nekik, siettek Jeruzsálembe megosztani az örömüket másokkal is.

Maradj velünk, Jézusunk! Mondjuk mi is!” – buzdította a híveket püspökké szentelésének 25. évfordulóján Vácott 2014-ben.

A jubiláló püspök ezután XVI. Benedek pápát idézte, akitől egy újságíró azt kérdezte: „Mit akar tőlünk Jézus?” Benedek pápa egyszerűen, négy pontban válaszolt. Katona István – mintegy útmutatásként – megosztotta a válaszokat az ünneplő hívekkel: „Jézus azt akarja, hogy higgyünk neki; engedjük, hogy vezessen; éljünk vele; legyünk hasonlóak hozzá.”

Higgyük, hogy szeret, eledelünkké lett, helyet készít számunkra a mennyországban.

Engedjük, hogy vezessen, és gyermekeinket is arra tanítsuk, hogy Ő az út. Éljünk vele, vagyis fogadjuk be életünkbe, családjaink, népünk és az emberiség életébe. Legyünk hasonlóak hozzá, akinek megesett a szíve az éhezőkön, a betegeken, és csodákat tett értük. Sugározzuk Krisztus jóságát! – buzdította a híveket Katona István.

*

Korábbi interjúnkban arra a kérdésre, hogy hogyan lett az Isteni Irgalmasság legfőbb magyarországi apostola, a következőket mondta:

„Az isteni Gondviselés az egész életemet végigkísérte, így Isten nagy ajándékának tartom, hogy 1997 októberében Egerbe kerültem, segédpüspökként. Franciszek Macharski krakkói bíboros érsek úr 2000-ben, a jubileumi szentévben, május 31-én kelt levelében azt írta Seregély István egri érsek úrnak, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) akkori elnökének, hogy nagyon örülne annak, ha a krakkói Isteni Irgalmasság-bazilika altemplomában a négy kápolna közül az egyik magyar–lengyel szentek kápolnája lenne. Seregély István érsek úr megkérdezte tőlem, melyiket választanám. Jobb kéz felől az elsőt választottam. Érsek atya felolvasta a levelet a püspöki karnak, ők pedig egyhangúlag elfogadták Macharski bíboros kérését:

Isten iránti szeretetből, hálából elkészítjük a kápolna belső díszítését, berendezésekkel, mindennel együtt.”

(...) Az irgalmas szamaritánus példabeszéde pedig arról szól, hogy irgalmasság nélkül nincs kegyelem. Elment a félholtra vert ember mellett a pap és a levita is, egyikük sem állt meg; jött aztán a lenézett, megvetett szamaritánus, akinek megesett a szíve a fekvő, eszméletlen ember láttán. Bekötözte a sebeit, elvitte a szállásra. Fizet érte, ha többe kerül, kiegészíti, amikor visszajön. Irgalmas szív, irgalmas szó, ima, irgalmas cselekedet. Ez bizonyítja, hogy mi az irgalmasságot komolyan vesszük. Ha minden keresztény komolyan venné, jelentősen megnőne a világban az irgalom. Ha megbántottam valakit, bocsánatot kérek; ha engem bántottak meg, megbocsátok. Ferenc pápa gyakran hangoztatja: Isten nem fárad bele, hogy megbocsásson a megtérő bűnösnek. A zsoltáros pedig olyan szépen mondja:

Isten a tenyerén hord bennünket, Isten megbocsát a megtérő bűnösnek, szívesen, örömmel.

*

Adj, Uram, örök nyugodalmat neki, és az örök világosság fényeskedjék neki. Nyugodjék békében. Ámen.