Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A nagyböjt első vasárnapjának evangéliuma (vö. Lk 4,1–13) Jézus pusztai megkísértésének történetét beszéli el. Jézus negyven napig böjtöl, utána pedig a sátán háromszor megkísérti.

Tényleg, miért is jó misére járni? A pap miatt, vagy mert találkozhatok az ismerősökkel, vagy talán azért, mert megtudhatom a legfrissebb híreket a közösségről és a többi emberről?

Ennél talán sokkal egyszerűbb, de mégis nagyszerűbb a válasz. Képzeljük el a következő történetet.

„Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” (Lk 6,36)

Lukács elbeszélése szerint Jézus, miután meghirdette tanítványainak a boldogságokat, arra a gyökeres fordulatra hívja őket, hogy testvérként szeressenek minden embert, még akkor is, ha az ellenségükről van szó.

Jézus jól tudja, és el is magyarázza, hogy azért vagyunk testvérek, mert egyetlen Atyánk van, aki mindig gyermekei elébe siet.

Kapcsolatba szeretne lépni velünk, felelősségre hív, de ugyanakkor szeretetével kísér, gyógyít, táplál minket, anyai együttérzéssel és gyengédséggel fordul felénk.

Március második hétvégéjén Szegedre érkezett a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus missziós szimbóluma, a kereszt. Ozsvári Csaba ötvösművész alkotása esztergomi otthonát elhagyva járja az országot, most Bajáról érkezett a Szeged-Csanádi Egyházmegyébe.

A szegedi dómban március 10-én, vasárnap, a 10 órakor kezdődő szentmisében köszöntik az ókeresztény stílusjegyeket hordozó, ereklyetartó keresztet.

A negyvennapos böjt

A Nagyböjt szokását – Szent Jeromos és Szent Leó alapján –, apostoli eredetűnek tartják. Nincs azonban adat arra, hogy az első századokban létezett volna ilyen hosszú böjti idő. Valójában egyetlen hétig tarthatott a böjt, melyet hétfőn kezdtek, ami a farizeusok (Jézus elleni) összeesküvésének időpontja is volt. A szent negyven nap intézménye abból az igyekezetből fakadt, hogy előkészüljenek a Húsvétra. Nyugaton először Szent Ambrus (+397) ír a negyvennapos böjtről.

Útravaló – 2019. március 9.

(Statio: ad S. Tryphonem)

Rómában már a VI. századtól kezdődően minden nap egy-egy úgynevezett stációs, kijelölt templomban gyülekezett össze e szent időben az Egyház. A megszentelt hely vértanú patrónusa, lelkisége sokszor befolyásolta és értelmezte a nap evangéliumát, liturgiáját.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

„Miről kellene, hogy megismerjenek bennünket? »Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást« – mondja Jézus.

A nagyböjt idején újra fel kell fedezni a megjelenés egyszerűségét a böjtölés, a jótékonyság és az ima által – hangsúlyozta homíliájában a Szentatya. – A keresztények örömmel tartsanak bűnbánatot, legyenek nagylelkűek a rászorulókkal, de ne verjék mindezt nagydobra.

Hogy a helyes úton járjunk, nem szabad elveszítenünk a történelmet, az üdvtörténetet, életünk történetét, Jézus velünk kapcsolatos történetét. Emlékezzünk arra, amit az életünkben tett: hogyan szeretett minket, hogyan szeretett engem – buzdított a március 7-i reggeli szentmise homíliájában a pápa.

A Mózes ötödik könyvéből vett olvasmányban (MTörv 30,15–20) a próféta arra tanítja a választott népet, hogy az Istennel kötött szövetség áldás, de átok is lehet: élet vagy halál – mondta Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.