Március 10-én a Szentatya a vasárnapi evangéliumról, Jézus hármas megkísértéséről elmélkedett a déli Angelus elimádkozása előtt, utána pedig a hívek imáját kérte a Római Kúria lelkigyakorlatozói számára. Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk az alábbiakban.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A nagyböjt első vasárnapjának evangéliuma (vö. Lk 4,1–13) Jézus pusztai megkísértésének történetét beszéli el. Jézus negyven napig böjtöl, utána pedig a sátán háromszor megkísérti.

Először arra szólítja fel, hogy változtasson egy követ kenyérré (Lk 4,3); aztán megmutatja neki a magasból a föld országait, és felkínálja neki a lehetőséget, hogy nagyhatalmú és dicsőséges messiássá váljon (Lk 4,5–6); végül felviszi a jeruzsálemi templom legmagasabb pontjára, és arra biztatja, hogy ugorjon le, hogy látványosan megmutassa isteni hatalmát (Lk 4,9–11). A három kísértés azt a három utat jelzi, amelyeket nagy sikerekkel kecsegtetve a világ felkínál. Három út a megtévesztésünkre: a birtoklás falánk vágya – legyen az enyém, az enyém, az enyém! –, az emberi dicsőség és Isten eszközként való felhasználása. Ez a három út romlásba dönt bennünket.

Nézzük az első utat, a birtoklásvágyat. Mindig ez a sátán fondorlatos logikája. Ő abból a természetes és jogos szükségletünkből indul ki, hogy táplálkozzunk, éljünk, megvalósítsuk magunkat, boldogok legyünk, aztán elhiteti velünk, hogy mindez lehetséges Isten nélkül is, sőt egyenesen Isten ellenében. Jézus azonban ellenáll neki, és kijelenti: „Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember” (Lk 4,4). Emlékeztet a választott nép hosszú útjára a sivatagban, és kinyilvánítja, hogy teljes bizalommal az Atya gondviselésére akar hagyatkozni, aki mindig gondot visel gyermekeire.

A második kísértés: az emberi dicsőség útja. A sátán azt mondja: „Ha leborulva hódolsz előttem, ez mind a tied lesz” (Lk 4,7). Képesek vagyunk elveszíteni minden személyes méltóságunkat, hagyjuk, hogy megrontson a pénz, a siker és a hatalom bálványa, csak azért, hogy önérvényesítésünket elérjük. Belekóstolunk az üres, de hamar elenyésző öröm mámorába, olyannyira, hogy páváskodni kezdünk, csakhogy ez a hiúság elenyészik. Ezért Jézus így válaszol: „Csak Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (Lk 4,8).

A harmadik kísértés: Isten eszközként való felhasználása saját előnyünkre. Amikor az Írásokat idéző sátán arra biztatja Jézust, hogy kétségbevonhatatlan csodát kérjen Istentől, ő ellenáll neki azzal a világos elhatározással, hogy alázatos marad, megőrzi az Atyába vetett bizalmát: „Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!” (Lk 4,12). Így elutasítja a talán legkifinomultabb kísértést: azt, hogy „a magunk oldalára állítsuk Istent”, hogy kegyelmeket kérjünk tőle, amelyek valójában csak gőgünk igényeinek kielégítésére szolgálnak.

A sátán ezt a három utat állítja szemünk elé, azzal a megtévesztő szándékkal, hogy ezeken járva sikerre és boldogságra tehetünk szert. De igazából ezek teljesen idegenek Isten cselekvésmódjától; sőt, el is szakítanak bennünket Istentől, mert a sátán művei. Jézus szembenéz ezekkel a próbákkal, háromszor legyőzi a kísértést, hogy teljesen igent mondjon az Atya tervére. És megmutatja, mik lehetnek segítségünkre: a lelkiélet, az Istenbe vetett hit, a bizonyosság az ő szeretetében, az a bizonyosság, hogy Isten, aki Atya, szeret bennünket, és ezzel a bizonyossággal le tudunk győzni minden kísértést.

De van itt egy érdekes dolog, amire szeretném felhívni a figyelmeteket. Amikor válaszol a kísértőnek, Jézus nem folytat párbeszédet vele, hanem csak Isten szavával válaszol a három kihívásra. Ez arra tanít, hogy a sátánnal ne beszélgessünk, nem szabad beszélni vele, csak Isten szavával válaszoljunk neki.

Használjuk hát fel a negyvennapos bűnbánati időszakot, amely kiváló alkalom arra, hogy megtisztuljunk, és megtapasztaljuk Isten vigasztaló jelenlétét életünkben!

Szűz Máriának, az Istenhez való hűség példaképének anyai közbenjárása támogasson utunkon, segítsen, hogy mindig elutasítsuk a rosszat és befogadjuk a jót!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Tegnap a spanyolországi Oviedóban boldoggá avatták Ángelo Cuartast és nyolc vértanú társát, papnövendékeket, akiket a hit iránti gyűlöletből öltek meg a vallásüldözés idején. Ezek a papságra készülő fiatalok annyira szerették az Urat, hogy követték őt a kereszt útján. Hősies tanúságtételük segítse a papnövendékeket, a papokat és a püspököket, hogy mindig ragyogóan áttetszők és nagylelkűek maradjanak, és hűségesen szolgálják az Urat és Isten szent népét!

Szeretettel köszöntöm a családokat, az egyházközségi csoportokat, a társulatokat, az Olaszországból és más országokból érkezett zarándokokat. Üdvözlöm a spanyolországi Castro Urdiales-i diákokat, valamint a varsói, a Castellammare di Stabia-i és a porciai híveket. Üdvözlöm a svájci Purából érkezett „Kis énekesek”-et, a Milánó melletti Baggio esperesi kerületének fiataljait, a hitük megvallására Samaratéból jött fiatalokat, a bondonei és a paullói bérmálkozókat, a veronai fiatalokat, valamint a somascai atyák genovai „Emiliani” iskolájának tanulóit.

Azt kívánom, hogy a nemrég megkezdett szent negyvennapi út gyümölcsöző legyen mindnyájatoknak, és kérlek benneteket, emlékezzetek meg imáitokban rólam és a Római Kúria munkatársairól, mivel ma este elkezdjük egyhetes lelkigyakorlatunkat.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír