Jézus a súlyos helyzetekben azonnal lép. Amikor élet-halál kérdése kerül szóba, mint a mai evangéliumban is, Jézus azonnal adja az életet, és meggyógyítja a megszállottat. Hétköznapjaink során rengeteg „azonnallal” találkozunk, de nem evangéliumi szinten, hanem másképpen.

Sokféle életbölcsességre megtanít a háromkirályok története. Ezekből igyekszem válogatni.

A három bölcs az „egyik úton” érkezik a kis Jézushoz, és a „másik úton” tér vissza hazájába. Azt hiszem, itt többről van szó, mint arról, hogy ne találkozzanak Heródessel.

A IV. század elejétől kezdődően lett január 6. liturgikus ünneppé, és ennek szokása gyorsan elterjedt előbb Keleten, majd Nyugaton is. A keresztények 312-325 között kezdték ünnepelni mint Jézus Krisztus születésének, keresztségének, a kánai menyegzőnek és a háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának ünnepét.

A mai olvasmány felidézi Káin alakját, aki a türelmetlen ember őstípusa. Megöli Ábelt, akinek áldozatát Isten kedvesen fogadta, az övét viszont nem. Érdemes azonban figyelni arra is, hogy amikor nyomorúságos tette után Istenhez kiált, Isten úgymond megjelöli őt, nehogy bántódása essen.

Szent Józseffel és Szűz Máriával Gábor főangyal közölte, hogy a megtestesült Igének, az emberi nem Megváltójának a Jézus nevet kell adni. „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” (Mt 1,20–21) „Ne félj, Mária!

Nagy Szent Vazul és Nazianzi Szent Gergely jó barátok voltak. Úgy beszélnek magukról, mint két testben egy lélek. A mai ember, úgy látom, ennek éppen a fordítottját éli meg. Kénytelen úgy tekinteni magára, mint egy testben két lélek, két gondolkodó és két döntési központ.

Gergely és Vazul egyidősek voltak, mindketten Kappadókiában születtek 330 körül.

Vazul Cézáreában kezdte tanulmányait, majd Konstantinápolyban folytatta – itt kötött életre szóló barátságot Nazianzoszi Gergellyel –, majd Athénban fejezte be. Ezután hazatért Cézáreába, és megkeresztelkedett.

A rómaiak Kr. e. 43-ban ültették a fejedelmi székbe az idegen származású Heródest, aki ravaszsággal, vesztegetésekkel, szónoki ügyességgel és erőszakkal szerezte hatalmát.