Szent Benedek atyánk életében van egy jelenet, amely létmódunk szimbóluma is lehetne. Az idősödő Benedek a monostor kapuja előtt ül.

A falat, ami Jézus korában az asztalról a kutyáknak jutott, az a kenyér volt, amibe az étkezők törölték a zsíros ujjukat. Jézus az Eucharisztia kenyerében úgy ajándékozza önmagát mindannyiunknak, mint akit ki akart törölni a történelemből, eldobott magától, a kutyáknak vetett oda az ember. De Isten oktalansága bölcsebb az embereknél, és Isten gyöngesége erősebb az embereknél (1Kor 1,25), ennek is jele a Kenyér jelenvalósága.

Bakhita Jozefina 1869 körül született Szudánban. Szörnyű élményei hatására elfelejtette nevét, melyet szülei adtak neki. Bakhitának, mely szerencsést jelent, elrablói nevezték el.

Japánban Xavéri Szent Ferenc kezdte el a missziót a 16. század első felében. A halálát követő évtizedekben már mintegy 250 ezer lelket számláló katolikus közösség élt az országban Nagaszaki központtal. Tojotomi Hidejosi hadúr és császári főminiszter, aki korábban elnéző volt a keresztényekkel szemben, a kudarcba fulladt koreai háború miatt ellenük fordult.

Ágota a szicíliai Cataniában született előkelő szülők gyermekeként. A fiatal, Krisztus szeretetére vágyó leány túlságosan hamar a kéjvágyó helytartó, Quintianus mesterkedéseinek célpontjává lett.

A szokásnak megfelelően a szülők, Mária és József áldozatként két gerlicét vagy galambfiókát ajánlottak fel, és az Úrnak szentelték az elsőszülött fiút. A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt Anna és Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust. 

Fra Angelico: Jézus bemutatása a templomban (1440–42)

A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A gyertya mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek.

Jézus Krisztus örömhíre személyes kapcsolatokon keresztül terjed. A tanítványok vele lépnek először közösségre, majd részesedve abból a hatalomból, amit ő is az Atyától kapott, kiűzik a gonosz lelkeket, gyógyítják a betegségeket.

Bosco Szent János csodát művelt a torinói gyerekekkel. Azokkal, akiket az akkori felnőttek kezelhetetleneknek tartottak. Ugyanez volt a helyzet háromszáz évvel korábban, Néri Szent Fülöp idején is, Rómában. És ma is ez a helyzet.