PÜNKÖSD  

      AZ EGYHÁZ SZÜLETÉSNAPJA  

És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának.

És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.

           SZENTHÁROMSÁG

                   ÚRNAPJA 

  AZ OLTÁRISZENTSÉG ÜNNEPE

Égből szállott szent kenyér,
értünk ontott drága vér:
Hittel áldunk és imádunk,
bár az elme föl nem ér.

Véghetetlen Istenség,
szerető, nagy kegyesség!
Az oltáron velünk áldjon
tégedet a föld s az ég!

Ó, mennyei seregek!
Velünk egyesüljetek;
Tiszta lelkek, az Istennek
Irgalmáról zengjetek!

Nap, hold s fényes csillagok,
imádságra gyúljatok,
hitünk fénye őt dicsérje,
kit ragyogva áldotok!

„Győzelemről énekeljen napkelet és napnyugat.
Millió szív összecsengjen, magasztalja az Urat.
Krisztus újra földre szállott, vándorlásunk társa lett,
Mert szerette a világot: kenyérszínbe rejtezett.
Krisztus Kenyér s bor színében Úr s Király a Föld felett,
Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet!”

                  ARANYMIATYÁNK

Virágszombatja estéjén

Mária Fiát kérdezvén,
Hogy nagyhéten mi lesz dolga,
Néki Szent Fia megmondja.

Virágvasárnap mit teszel?
Szent Fiam, hogy mit mívelöl?
Akkor anyám király leszek,
Jeruzsálembe bemegyek.

Hát nagyhétfőn mit fogsz tenni?
Szent Fiam, mit fogsz mívelni?
Akkor anyám beteg leszek,
A templomba nem mehetek.

Hát nagykedden mit fogsz tenni?
Szent Fiam, mit fogsz mívelni?
Akkor anyám vándor leszek,
Utcáról utcára megyek.

Hát nagyszerdán mit fogsz tenni?
Szent Fiam, mit fogsz mívelni?
Akkor Olajfák hegyére
Megyek gecemáni kertbe.

Hát a nagy zöld csütörtökön
Szent Fiam, hogy mit mívelöl?
Akkor anyám hamis Júdás
Harminc ezüst pénzér' elád.

Nagypénteken mit fogsz tenni?
Szent Fiam, mit fogsz mívelni?
Akkor anyám egy keresztre
Föl leszek én majd szögezve.

Majd a kereszt alatt állasz,
Kezeiddel el nem érhetsz,
Kezeiddel el nem érhetsz,
Szűz öledbe le nem vehetsz.

Nagyszombaton mit fogsz tenni?
Szent Fiam, mit fogsz mívelni?
Akkor anyám föltámadok,
Dicsőségben uralkodok.

Nagyvasárnap mit fogsz tenni?
Szent Fiam, mit fogsz mívelni?
Akkor anyám mennyországba
Leszek örök boldogságba.

Húsvét után negyven napra,
Felmé'k Atyám országába,
Elküldöm a vigasztalót,
A fehér színű galambot.

Pünkösd után nyolcvan napra
nagyboldogasszony napjára
felviszlek a mennyországba
a mennyei boldogságba.

         
       KRISZTUS A KERESZTFÁN

A keresztfához megyek,

Mert máshol nem lelhetek
Nyugodalmat lelkemnek.
S ott talállak, ó, Szűz Anya,
Fájdalom közt, bágyadozva,
Tőr veré át lelkedet.

Mely gyötrelem volt Neked
Isteni szülöttedet
Látni szegény jászolban!
S midőn annyi ellenségek
Romlására esküvének:
Tőr veré át lelkedet.

De midőn ezek felett
Láttad, mennyit szenvedett,
Szenvedett az ártatlan!
Láttad őt a Kálvárián,
Két lator közt a keresztfán,
Kínodat ki mérje meg!

A nap elsötétedett,
Ennyi kínt nem nézhetett,
Borzadván rengett a föld!
Sírt, kesergett, gyászolt minden
Az egész nagy természetben:
De gyötrelmed nagyobb volt!

Ezt, ó, fájdalmas Anya,
Mind értem tűrted vala,
Értem, háládatlanért!
Ki Fiadat megvetettem,
És keresztre feszítettem,
Ó, én kárhozat fia!

Most a lelkiismeret
Életemnek átka lett,
Istenem, hová legyek?
Nincs lelkemnek csendessége,
Rettent a bűn szörnyűsége:
Jaj, kétségbe kell esnem!

Ah, de fülembe hata
Szent Fiad e szózata:
"Ím Anyád, ó, tanítvány!"
Tanítványa én is voltam,
Míg a bűnre nem hajlottam,
Ő engem is rád bízott.

Ne nézd bűnös-létemet,
Hanem a szeretetet,
Mely értem a fán vérzett!
Fájdalmaid, ó, Szűz Anya,
Indítsanak bűnbánatra,
Hogy kegyelmet nyerhessek.

               JÖJJ A KERESZTHEZ

Jöjj a kereszthez, ha bánat súlya nyom,
Jöjj itt lecsendül a sajgó fájdalom,
Miért fáj a szíved, s miért a csüggedés,
Tekints reám és megtanítlak mi a szenvedés.

Szívem a kereszten érted is vérzett,
Cserébe én helyette csak szeretetet kérek,
Ó szeress, ajánld nekem nyomasztó kínodat,
Vedd fel mint én, keresztedet és kövesd utamat.

A szenvedés tüzében tisztítom lelked én,
A szenvedés szárnyán jár a szíved felém,
Jöjj látod én szeretlek, s megértlek gyermekem.
Minden kiöntött könnyed egy drága gyöngy nekem.

Most már látod úgy-e mit a világ nem ért?
Szenvedni kell neked is az édes Jézusért.
Megáldalak, menj most bátran szenvedni, küzdeni,
De jöjj mindig a kereszthez, erőt meríteni.

              AZ IGAZ BARÁT 

Jézus az egyetlen olyan igaz barát,
ki végig kísér egy életen át.
Veled van, ha sírsz vagy mosolyogsz,
ha kudarc ér vagy örömtől ragyogsz.

Utad során fordulj hozzá bátran,
kezét nyújtja neked, amikor baj van.
Reménnyel tölti meg a szívedet,
letörli szemedről a könnyeket.

Köszönd meg neki a boldog perceket,
zengj neki örömmel hálaéneket.
Szeretettel dicsérd sok jó tettéért,
adj neki hálát kegyelmeiért.

Jézus az egyetlen olyan igaz barát,
ki legyőzte értünk a kereszthalált.
Megváltott minket, mert annyira szeret,
zálogba adta nekünk az örök életet.

/Szalai Zsuzsanna/