Jézus visszatér Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. Most meggyógyítja a királyi tisztviselő fiát. „menj, hited meggyógyított téged! Menj, a fiad él!” Mindazoknak örök életük van, akik hisznek Istenben, és az Ő Igéjében. Ezt bizonyítják a Jézus által végbevitt csodák. Egy új teremtés kezdődött el Jézus Krisztusban, amiről már Izaiás jövendölt: „Új eget és új földet teremtek.”

Iz 65, 17-21 Új eget és új földet teremtek.

Jn 4, 43-54 Menj csak, a Fiad él!

Új eget és új földet ígér a próféta. Az új ég és az új föld jézus Krisztusban jött el a világba. Azonban ez az új ég és új föld rejtetten van jelen. Rajtunk múlik, mennyire lesz látható. Nagyböjt alkalom arra, hogy megtisztítsuk szívünket, hogy bennünk alakuljon az új ég és új föld, és ezáltal a világ is közelebb jusson Istenhez.

„Hitt az ember Jézus szavának” – és ebben a pillanatban megtörtént a csoda. Csak annyi kellett hozzá, hogy a tisztviselő odalépjen Jézushoz és elmondja kérését. Megszólította az Urat, hogy jöjjön és segítsen. Jézus pedig észrevette a kérés mögött a bizalmat. Hányszor előfordul velünk, hogy minden erőnket latba vetjük a jó ügy érdekében, de nem tudunk eredményt elérni. Megmozgatjuk kapcsolatainkat, mások segítségét kérjük, de nem jutunk közelebb célunkhoz. Pedig talán nekünk sem kellene egyebet tennünk, mint ahhoz fordulni, aki valóban tud segíteni. Hitel odajárulni Jézushoz, aki képes csodát tenni velünk is. Ez a bizalom, ráhagyatkozás, hit hiányzik sokszor belőlünk. Hányszor kell még megkérdeznie Jézusnak tőlünk, hogy hol van a mi hitünk? (Adoremus 2005)

Reményik Sándor: Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Már tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.
Istenem, add, hogy minél halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.