Ma, Hamvazószerdával megkezdjük 40 napos nagyböjti utunkat a húsvéti szent három nap felé, amikor megemlékezünk az Úr szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról, üdvtörténetünk központi misztériumáról.

Ebben az időszakban az Egyház minden keresztényt arra hív, hogy még inkább figyeljen Krisztus megváltó művére és még jobban megélje keresztségét. Igazából a legősibb időtől kezdve e liturgikus időszakban Isten népe bőségesen táplálkozott Isten Igéjével, hogy megerősödjön a hitben és végig haladjon a teremtés és megváltás teljes történelmén.

Nagyböjt 40 napos időtartama során kétségkívül sok eseményt felidézünk. Megpróbáljuk feleleveníteni azokat az eseményeket, amelyek meghatározóak voltak Izrael életében és történelmében, amelyeknek számunkra is példaértékűek: elmélkedünk például a 40 napos vízözönről, amely után Isten szövetséget kötött Noéval és a teljes emberiséggel, aztán arról, hogy Mózes 40 napon át tartózkodott a Sínai-hegyen, majd átvette a Törvény kőtábláit.

Mindenekelőtt a Nagyböjt arra hív, hogy Jézussal éljük át azt a 40 napot, amit Ő a pusztában töltött imádkozva és böjtölve, mielőtt megkezdte volna nyilvános működését.

Ma elindulunk egy úton, s az egész keresztény világgal együtt elmélkedve és imádkozva felmegyünk lelkileg a Kálváriára, hitünk középpontjához. S így készítjük fel magunkat a kereszt misztériumának és a húsvéti feltámadásnak a megünneplésére.

Ma minden plébániai közösségben egy egyszerű és jelképes gesztusra kerül sor, a hamvazkodásra. E rítust két jelentőségteljes formula kísérheti, amely felhív arra, hogy beismerjük, bűnösök vagyunk és térjünk vissza Istenhez. Az első formula így hangzik: „Emlékezz, hogy por vagy és porrá leszel!” (Vö. Ter 3,19) E szavak a Teremtés könyvéből valók, s emlékeztetnek arra, hogy alá vagyunk vetve a bűn romlottságának és végesek vagyunk, s ez odavezet, hogy reményünket egyedül Istenbe vessük.

A második formulában Jézus szavait idézzük fel, amelyeket nyilvános működésének kezdetén mondott: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15) Ez arra szólít, hogy erőteljes és hűséges bizalommal újítsuk meg személyes és közösségi életünket az evangéliumi alapok szerint.

A keresztény élete hitélet, amely Isten Igéjére épül és azzal táplálkozik. Az élet megpróbáltatásaiban és minden kísértésben, a győzelem titka az, hogy figyelünk az Igazság Igéjére és ezzel együtt elutasítjuk a gonosz hazugságait.

Ez a Nagyböjt hiteles és központi programja: hallgatni az Igazság Igéjét, azt életre váltani, hirdetni és cselekedni az igazságot, elutasítani minden hazugságot, amely megmérgezi az embert és minden gonosz kezdete. Sürgős hát, hogy a 40 nap során újra hallgassuk az evangéliumot, Isten Igéjét, az igazság szavát, hogy minden keresztényben, s mindnyájunkban ott legyen a tudatosság, hogy megerősödünk az igazságban, s annak tanúiként élünk.

Hagyjuk, hogy Isten Igéje áthassa életünket és így megismerjük az igazságot: azt, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, merre kell haladnunk, milyen úton kell járnunk az életben. Így a nagyböjti idő felkínál egy aszketikus és liturgikus utat, amely segít, hogy felnyíljon szemünk és meglássuk gyöngeségünket, s megnyíljon szívünk Krisztus irgalmas szeretete előtt.

A Nagyböjt megadja, Istenhez közelebb jutva új szemmel lássuk meg testvéreinket és szükségeiket. Aki elkezdi meglátni Istent és szemléli Krisztus arcát, más szemmel fogja embertársát nézni, meglátja bennük a testvért, a jót, a rosszat és a szükséget.

Ez okból a Nagyböjt, mint az igazságra való figyelés ideje alkalmas arra, hogy megtérjünk és szeressünk, mert az igazság Istene ugyanakkor a szeretet Istene. A szeretet képessé tesz arra, hogy elsajátítsuk az Úr együttérző és irgalmas szeretetét, amely témája az evangéliumnak: „Amikor Jézus meglátta a tömeget, megszánta őket.” (Mt 9,36)

Az Egyház tudatában van a világban lévő missziójának, nem szűnik meg hirdetni Krisztus irgalmas szeretetét, Aki minden kor minden emberére együttérzéssel tekint: „A szörnyű szegénység, amely ránehezedik a Föld lakosságára, a közömbösség és az elszigetelt önzés éles kontrasztban áll Krisztus előtt. A böjt és az adakozás az imádsággal együtt, amelyet az Egyház különösen is ajánl nekünk a Nagyböjtben alkalmas gyakorlat arra, hogy Krisztus szemével nézzünk az emberiségre és önmagunkra. Ezzel a lelkülettel lépünk be Nagyböjt egyszerű és imádságos légkörébe, s valójában a testvéri szeretet légkörébe.

Az elmélkedés és odaadó imádságnapjaiban hagyjuk, hogy Isten Igéje vezessen minket, amit bőséggel kínál nekünk a liturgia. Ezen túl a Nagyböjt legyen a böjtölés, a bűnbánat és az önmagunk feletti éberség ideje, legyünk tudatában annak, hogy a bűn elleni küzdelem soha nem ér véget, a kísértés mindennapi valóság, a törékenység és illúzió mindenki tapasztalata.

Végül, a Nagyböjt, az adakozás által legyen a felebarát iránti jótett ideje, alkalom arra, hogy megosszuk azokat az ajándékokat, amelyeket másokkal együtt kaptunk, és észrevesszük a legszegényebbek és elhagyatottabbak igényeit.

Mária, a Megváltó anyja, aki az Úrra való figyelés és Hozzá való ragaszkodás tanítója, kísérjen minket a bűnbánat útján. Szűz Mária segítsen minket, hogy értelemben és lélekben megtisztulva és megújulva ünnepeljük Krisztus Pászkájának nagy ünnepét. Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek jó és gyümölcsöző Nagyböjtöt. (XVI. Benedek pápa)

Válasz

Hamvazkodjál hívő lélek

Hamvazkodjál hívő lélek,
mert porba tér ez az élet.
Akármennyit örvendeznél,
ne feledd, hogy porból lettél.

Hamvazkodjál, te dúsgazdag:
mert javaid cserben hagynak.
Évek szállnak, és maholnap
átadod mind földi pornak.



Hamvazkodjál, szegény ember,
viseld sorsod türelemmel:
Hamu hull a gyötrelemre
s irgalom a hű szívekre.

Örömeink mind elmúlnak,
könnyeink is porba hullnak.
Boldogok, kik megjavulnak,
hamu szaván megindulnak.



Ó, ki tested meggyötörted
s a Golgotán összetörted.
Adj nekünk is töredelmet,
testünk ellen győzedelmet.

(Sótári Énektár 1693)

Válasz