Nem hívatlan jön Jézus, nem a sötétből. Kiolthatatlan fényben az Atya "kinyilvánítja nekünk Őt". A próféták sejtették, hogy az ő szavuk majd egykor fölemelkedik az Igébe, ki él örökkön és minden embert megvilágosít. - Nem hívatlan jön a Gyermek, a világ sötétjében világító Fény, mégsem fogadják Őt szívesen evilágon. A világtörténelem nem veszi tudomásul születését; halálát is, mint kínos közjátékot, csak pár sorban említi. Mégis ez a szegény Kisded az egész világot hordja isteni Szívében.

Figyelemre méltó tény, hogy az Egyház karácsony szent ünnepén, mikor tetőfokára hág az ünnepi hangulat, mikor mindenki elérzékenyedik a betlehemi istálló kisdede láttán, amikor a szeretet ünnepén örvendezünk, az evangéliumban a legnehezebben érthető, legfilozófikusabb, leginkább gondolkodásra késztető evangéliumi szakaszt tárja elénk: János elmélkedő sorait az Igéről. Az Egyház liturgiáját, imádságait, a szentírási szakaszok összeválogatását az évszázadok érlelték meg. Szinte semmi sincs véletlenül benne. Mindennel valamire tanítani akar bennünket Egyház anyánk, így a mai evangéliumi résszel is. Az evangéliumi szakasz elgondolkodtató rész, s aki veszi a fáradságot, hogy mélyébe tekintsen, azt gondolkodásra készteti. Nem kezd el érzelmeskedni az Egyház a betlehemi kisdeden. Mert bármely kisgyermeken lehet érzelgősködni. Bármely kisgyermek nagyon aranyos és szívet indítóan gyönge. Az Egyház arra irányítja figyelmünket a karácsony mértéktelen ajándéközönében, hogy gondoljunk bele abba, hogy ki ez a gyermek, s hogyan került közénk. Mert annyi kisgyermeket láttunk már, s az első karácsony oly messze van már tőlünk időben, hogy megszoktuk azt, hogy ugyanolyan mint a többi. De ezt a gyermeket nem lehet megszokni. Meg kell döbbenni azon, hogy ki ez a gyermek. Mert ez a gyermek keresztény hitünk szerint az Isten Fia, a megtestesült Isten. "És az Ige testé lett és közöttünk lakott."

December 25-e, karácsony, a család bensőséges ünnepe. A családtagoktól körülvett karácsonyi asztal a hívő ember számára az oltár jelképe és a család egységének és összetartozásának is szimbóluma.
Az ünnep alakalom arra, hogy felismerjük és elfogadjuk Isten minden embert megérintő szeretetét, amely átragyog a betlehemi éjszaka ridegségén és meghitté változtatja azt.