Irodalom › Vallás › Tima ›

Adventi ima

Hozzád emelem
Hozzád emelem a lelkem, Istenem,
Reményem csak Tebenned,
Jaj, meg ne szégyenüljek,
Ne gúnyoljanak ellenségeim.
Akik Téged várnak, meg nem szégyenülnek.

Lila szalaggal átkötött ezüstfenyő-koszorúcska, ijedten pislákoló pici lánggal,
körülülünk, térdelünk, állunk,
ezen a korán sötétülő, adventi (vasárnap) délutánon.

Akármilyen bágyadt is a lángod,
a karácsonyest gyertyafényben úszó fáját idézed elém, s hálás vagyok neked.
Hálás, mert megállítasz.
Megállítasz életem csetlő-botló, omló-porló rohantában
Hálás, mert kihúzod roskadozó derekam,
és sáros földről aranyszín-ragyogásra emeled a szemem.

Jaj, Uram, ha megszégyenülnék!
Ha az Isten ellen lobogva égők hangos hada előtt összecsuklanék,
ha az Isten nélkül maguknak Édent építők szeme előtt összeomlanék.
Ha elhullanék a félúton,
ha lehervadna arcomról az Isten gyermekeinek öröme,
ha tört holmiként kifosztottan és reményt vesztve a nagy selejtdombra kerülnék,
ha tárt életem romjain a Krisztust ócsárlók bizonykodnának Ellene.

De nem.
Belenézek fényedbe, gyertya az adventi koszorún, és lángod ezt lobogja:
nem lesz tört élet belőled, nem.
Ha tudsz várni.
Várni?
Az emberi faj legtermékenyebb, leggazdagabb várásával,
Ha tudsz Krisztust várni.

Várlak hát Krisztusom.
S e várás igaz voltán fordul: öröm vagy szégyen lesz a sorsom.
Ha Krisztust mondanék, de belülről más az, akit s amit várok, mint a világ,
elsorvadok, mint a világ.
Ó, minden ezen fordul, tudlak-e várni Téged, Magad, Téged.
Nem keresztény kultúrát,
melyben tudósok és művészek Neked áldozzák tehetségük javát.
Nem keresztény államhatalmat,
melyben Istenhez igazítnak törvényt
s Nevében csendül intés és dicséret és az adminisztráció.
Nem is virágzó egyházi életet:
kolostorokat és iskolákat, körmeneteket és zarándoklatokat,
kongresszusokat és táborokat.
Nem, nem! Félre, világ álcázott kísértései! Ezek mind hozzáadatnak,
de csak annak a nemzedéknek, amelyik megtanult már Krisztust várni, őt Magát.
És ezek mind elvétetnek azoktól,
akiknek természetfölötti igénye nem képes túlnyúlni mindezeken.

Gyertyád fényébe belenézve, adventi koszorúcska,
nem akarok mást látni, mint Krisztust bennem.
Ott lappang, reménykedik a szívem mélyén,
El akar önteni, birtokba akar venni,
fénnyel beborítani, magáévá s magává ölelni,
Önnön szívével eggyé tenni.

Jézusom!
A törvényhozásban nem hívják a Lelked,
a tudósok Rólad nem beszélnek,
a művészeket csak teremtett világod szépsége igézi,
Téged, Magad, nem vesznek észre,
körmenetek és zarándoklatok fény- és hangdicsérete sem Feléd leng,
gyermekeink sem menetelnek lobogóid alatt.
De mindez csak azért, hogy megtaláljunk mindezeken túl Téged.
Hogy morzsolódó életünk sír és örökélet felé menetelő napjai
megszabadítsanak végre a hiábavaló reménytől:
kielégültté lehetünk bármitől is, ami nem Te vagy.
A tiédből való nem.
A tiéd sem.
Az érted való sem.
Egyedül csak Te elégíthetsz ki minket,
Csak a Misztérium: hogy Te, Láthatatlan és Kimondhatatlan, Te vagy.
Vagy és át akarsz ölelni engem.
Egyedül az, hogy mindent szemétnek tekintsek, csak egy legyen a fontos:
Átölelsz-e engem?
Jézusom, add, hogy abbamaradjon életem ámokfutása.
Hogy ne bűnben és teremtett világban próbáljak boldog lenni.
Nem is az Érted való dolgokban.
Szűnjön meg életemben minden önbecsapás.
A gyertya fényébe nézve - várlak
Várlak. Jöjj! Tégy a tieddé!
Oldj magadba! Minden fájó nyugtalanság messze szálljon.
Légy Te elég nekem. Ámen.

Könyörögjünk!
Kérünk, Uram éleszd fel erődet és jöjj,
hogy segítségeddel kitépjük magunkat a bűnnek vészes hálójából,
s szabadító kezed által megmeneküljünk tőle.

Ámen.

Válasz

OLVASMÁNY
Hétfő, adventi idő, 4. hét

A gondviselő Isten ígéretének beteljesedése, az Előfutár születésével vette kezdetét. Keresztelő Szent Jánossal Isten kegyelme volt, hiszen azt a küldetést kapta, hogy felrázza az emberiséget. Az Úr második eljövetelére a felkészítést, nekünk hívő embereknek kell megtennünk, hiszen ezt a küldetést kaptuk a keresztség szentségében.

Mal 3, 1-4.23-24
Íme elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat.
Lk 1, 57-66
együtt örült Erzsébettel mindenki.

A gondviselő Isten ígéretének beteljesedése, az Előfutár születésével vette kezdetét. Keresztelő Szent Jánossal Isten kegyelme volt, hiszen azt a küldetést kapta, hogy felrázza az emberiséget. Az Úr második eljövetelére a felkészítést, nekünk hívő embereknek kell megtennünk, hiszen ezt a küldetést kaptuk a keresztség szentségében.

Elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat

Az út hosszú és rögös. Tele van buktatókkal. Ha egyedül járod
utadat nehezen jutsz előre.
Jézus is már egy "egyengetett" úton járt, amelyet igazán Ő
"taposott" ki számunkra. Ma is van többféle út, amelyek a
boldogságot célozzák meg, de igazi boldogság felé vezető út
a Jézus Útja.

Ne egyedül járj, mert nehezebb észrevenni a buktatókat.


Szent Hippolytus áldozópapnak Noétus eretneksége ellen írt értekezéséből

(Cap. 9-12: PG 10, 815-819)
Az elrejtett titok megvilágítása
Testvéreim! Az Isten egy, akit a Szentírásból ismerünk meg. Ismerjük meg mindazt tehát, amit a Szentírás tanít, és tanuljuk meg, amit hirdet! Úgy higgyünk az Atyában, ahogyan azt ő akarja, és úgy dicsőítsük meg a Fiút, ahogyan az Atya akarja, és úgy fogadjuk a Szentlelket ajándékul, ahogyan az Atya akarja nekünk adni. Ne a mi tetszésünk szerint, és ne a mi elképzelésünk szerint, ne is megmásítva Isten adományait, hanem úgy értelmezzünk mindent, ahogyan a Szentíráson keresztül maga az Isten akar tanítani.
Amikor csak Isten létezett, semmi sem volt vele együtt örökkévaló, elhatározta, hogy létrehozza a világot. A világot kigondolta, jónak látta, és szavának erejével meg is valósította. Ahogyan akarta, úgy jött létre, és ahogyan akarja, továbbra is úgy történik minden. Elegendő most utalni arra, hogy senki és semmi nem együtt örökkévaló Istennel. Kezdetben semmi nem létezett rajta kívül. Ő maga volt minden. Később azután minden az ő értelméből, bölcsességéből és elhatározásából nyerte létét. Benne volt minden, ő volt minden. Az általa előre meghatározott időben és módon a világnak bemutatta Igéjét, aki által mindent alkotott.
Mert az Igét, aki Istenben volt, de a teremtett világ számára láthatatlan volt, az Atya láthatóvá tette, amikor kinyilatkoztatást adott. Az Ige úgy született, mint világosság a világosságból, ő lett a teremtés Ura és értelme, ő előbb csak Isten számára volt látható, a világnak pedig láthatatlan. Isten azonban láthatóvá tette, hogy a világ láthassa és üdvözüljön általa.
Ez a magyarázata annak, hogy amikor a világba jött, Isten gyermekeként mutatkozott be. Minden általa lett, ő pedig egyedül az Atyától született.
Azelőtt törvényt és prófétákat adott Isten és a Szentlélek által késztette őket arra, hogy beszéljenek. Az Atya erejéből sugalmazást kapva hirdették Isten akaratát és elhatározását.
Később aztán az történt, amint Szent János mondja, hogy nyilvánosságra lépett maga az Ige. Fő vonalaiban megismétli, amit a próféták hirdettek, hogy bebizonyítsa: ez az az Ige, aki által a mindenség lett. Így mondja: Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett (Jn 1, 1. 3). Majd ezt mondja: Általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be (Jn 1, 10-11).

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Iz 9, 6. 7; Lk 1, 32; Jn 1, 4

V. Gyermek születik nekünk, és Erős Istennek fogják hívni: * Atyjának, Dávidnak trónján fog ülni; uralkodni fog, mert a hatalom az ő vállaira kerül.
F. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. * Atyjának, Dávidnak trónján fog ülni; uralkodni fog, mert a hatalom az ő vállaira kerül.
KÖNYÖRGÉS


Mindenható, örök Isten, Fiad földi születésnapjára készülve egyre közelebb jutunk Karácsony ünnepéhez. Kérünk, hogy irgalmazzon nekünk az örök Ige, aki Szűz Máriától testté lett, és közöttünk élt. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.Ámen

Válasz