MÁJUS KIRÁLYNŐJE KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK

Május Királynője, könyörögj érettünk!
Szentséges szűz Mária! Istennek szent Anyja, Úrnőm és asszonyom!
Én, méltatlan szolgád, aki teljes szívemből szeretni óhajtalak, a mindenható Istennek, szent angyalainak és dicsőült szentjeinek jelenlétében a legmélyebb hódolattal és tisztelettel borulok le előtted, és ma mint mindenkor, védőmnek, szószólómnak választalak.
Neked ajánlom föl egész valómat, testemet, lelkemet és mindenemet.
Kezeidbe helyezem szívemet, szent és áldott szeretetnek Anyja, hogy azt szent Fiadnak Jézusnak felajánljad, és megtöltsed szeretetednek szent tüzével.
E felajánlásommal egyesítem e tiszteletedre szentelt májusi hónapban minden könyörgésemet és ájtatosságomat.
Kérlek, nyerd meg számomra a kegyelmet, hogy ezt az imádságot szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak dicsőségére, a Te magasztalásodra és lelkem üdvösségére végezzem.
Engedd, hogy hathatós szószólásod által megnyerjem a kegyelmet, amelyért most különösen is könyörgök hozzád.
Mutasd meg, hogy Anyám vagy, és nem hagyod el azokat, akik hozzád folyamodnak.
Esedezzél mindazok megtéréséért, akik e hónapban szent Fiadat, Urukat, Jézus Krisztust bűnös könnyelműséggel megbántják, és nyújtsd nekem is segítséget, hogy életem minden pillanatában szent Fiad akarata és tetszése szerint éljek és példádat kövessem, hogy így méltón nevezhesselek Téged Anyámnak, és egykoron a mennyországban boldogságodban részt vehessek.
A mi Urunk Jézus Krisztus által, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökkön örökké. Amen.

Válasz

Sík Sándor: Ketten a Mesterrel

Fehér fényben, fehér ruhában,
Egy férfi jár elõttem egyre.
Vezet, vezet, kezem kezében,
Föl a magányos, nagy hegyekre.
Az emberarcok ködbe vesztek,
Ketten vagyunk a hegyeken.
Kézen fogva vezet a Mester,
S én követem.

Megláboltam a pusztaságot,
Homokviharos, sívó tengert.
Szürke porát szívemre szórta,
Szörnyû magánya majd hogy elnyelt.
De tikkadt lelkem felüdítve
A Mester arca járt velem.
Kezem meleg kezébe fogta,
S én követem.

Lehevertem illatos fûre
Oázisok mézes szelében,
Elálmodoztam rózsás felhõn,
Távol dalon, zsongó levélen.
De kezét homlokomra tette
S megnyitva álmodó szemem,
Elõre mutatott a Mester,
S én követem.

Elértem a hegyek tövébe
S indultam fölfelé nyomában.
Dideregtem a szirti szélben,
A szikla megvérezte lábam.
Ha megálltam, szemembe nézett
És rám mosolygott csendesen.
S belém szállott a Mester lelke.
És követem.

Mikor az elsõ csúcsra értem,
Verejtékes nap estelén,
Megkísértett a nagy Kísértõ,
És egy világot tárt elém.
De a Mester szemembe nézett,
Szomorú szemmel, könnyesen,
S rajta kívül nem láttam semmit.
És követem.

Járok magányos hegytetõkön,
A magasságos szirthazában.
S egy férfi jár elõttem egyre,
Fehér fényben, fehér ruhában.
Léptünk alatt meleg virágok
Serkednek a vad köveken.
Kézen fogva vezet a Mester,
S én követem.

Válasz

Menny királynője, Mária,
Emberek hű pártfogója,
Ki védelmezőn mellénk lép:
Tiéd az ország, és a nép.
Jóságos Védasszonyunk,
Mindenkor Te légy oltalmunk !
Ámen.

Válasz

Szeretlek Téged Édes Szűzanyám!

Ó Szűzanyám, akit annyira szeretek.
Halálom óráján légy az ágyam mellett.
Ha jó anyám élne, Ő is oda állna,
Helyette is légy ott, drága Szűz Mária.
Lehet, hogy néma lesz akkor már nyelvem.
Szent Neved mégis szólítja a lelkem.
Szívem dobbanása ismételni fogja.
Mária, Mária, jöjj el szép Szűzanya.
Most azért sóhajtok, míg tudok beszélni.
Hogy akkor, ha már én nem is tudlak hívni,
Lelkem csendes hangját akkor is meghalljad,
S engem haza hívni, nyíljon édes ajkad,
Lehet, hogy nem lesz már, ki szemem, lezárja,
Nem baj, csak Te légy ott, haldoklók Szent Anyja.
Fogja meg Szent Kezed kihűlő kezemet,
Vidd Szent Fiad elé gyötrődő lelkemet.
És ha Te ott leszel, nincsen mitől félni.
Mert Szent Fiad nem fogja lelkemet pokolra ítélni.
Hiszem, hogy meghallgatsz, szeretlek, remélek,
Édes jó Szűzanyám szívemből szeretlek. Ámen.

Válasz