A Halotti beszéd 1200 körüli lehet. Ez az első összefüggő magyar nyelvemlék.

Temetési prédikáció. A szertartási rend szerint a koporsó sírba való leeresztése, és a szenteltvízzel való meghintés után hangzott el. A korabeli pap egy felkiáltó mondathoz kapcsolt kérdő mondattal a halál komorságát idézi fel. A kérdésre adott válasszal bizonyítja, hogy mindnyájan „por és hamu vagyunk”. Hogy a végzetes bűnt igazolja, feleleveníti a paradicsombeli tilalmakat, Ádám bűnbeesését és következményeit. Ezt az elmélkedő részt újra egy rövid, felkiáltásszerű kérdés és gyors válasz zárja le, majd egy figyelmeztető gesztussal mutat a sírgödörbe: egy ember sem kerülhet el ezt a „vermet”. Befejezésként imádkozásra szólítja fel a hallgatóságot a szegény halott bűnös lelkéért.

A mű bővelkedik a retorikai elemekben mint: megszólítás, kérdés, felkiáltás, válasz. Különösen erőteljes a hármas figura etymologica: „halálnak halálával halsz”. A figura etymologica a szó tövének ismétlésén alapuló stilisztikai alakzat. Az utolsó öt sor könyörgés, ami már csak egy latin szöveg fordítása.

ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM 1250 - 1310

Eredeti szöveg ----- mai értelmezés szerint:

Volék sirolm tudotlon. ----- Valék siralom-tudatlan.
Sirolmol sepedik, ----- -----Siralomtól süppedek,
Búol oszuk, epedek. ------ Bútól aszok, epedek.
Választ világumtuul - ----- Választ világomtól -
Zsidou, fiodumtuul, ----- Zsidó, fiacskámtól,
Ézes ürümemtüül. -------- Édes örömemtől.
Ó én ézes urodum, ----- Ó, én édes uracskám,
Eggyen igy fiodum! --------Egyetlenegy fiacskám!
Sirou anyát teküncsed, ---Síró anyát tekintsed,
Búabeleül kinyuhhad! -----Bújából kinyujtsad (kihúzzad)!
Szemem künyüel árad, ----Szemem könnytől árad,
Én junhom buol fárad. ----- Én keblem bútól fárad.
Te vérüd hullottya ----- ----Te véred hullása
Én junhum olélottya. ---- - Én keblem alélása.
Világ világa, ----- ----------- Világ világa
Virágnak virága! ----- -------Virgának virága!
Keserüen kinzatul, ---------- Keservesen kínzatol,
Vos szegekkel veretül. ----- Vas szegekkel veretel.
Uh nekem, én fiom, ----- ----Ó, nekem, én fiam,
Ézes mézüül! ----- ------------Édes, mint a méz! (Édesb méznél?)
Szegényül (szégyenül?) szépségüd ----- Szegényül szépséged,
Vírüd hioll vizeül. ----- -------Véred ürül (patakzik) vízként.
Sirolmom, fuhászatum - -----Siralmam, fohászkodásom -
Tertetik kiül (ezekkel) ------- Terjed (mutatkozik) kívül
Én junhumnok bel bua, ----- Én keblemnek belső búja,
Ki sumha nim hiül. ----------- Mi soha nem hűl (enyhül).
Végy halál engümet, ----- ---Végy, halál, engemet,
Eggyedüm íllyen, ------------ Egyetlenem éljen,
Maraggyun urodum, ----- ---Maradjon uracskám,
Kit világ féllyen! ----- ---------Kit világ féljen!
Ó igoz Simeonnok ----------- Ó, igaz Simeonnak
Bezzeg szovo ére; ----------- Biztos szava ére (beteljesedett);
Én érzem ez bútürűt, ----- ---Én érzem e bú-tőrt,
Kit níha egíre. ----- -----------Mit hajdan ígére.
Tüüled válnum (?), ---------- Elválnám tőled,
De nüm valállal, ----- ---------De ne volna,
Hul igy kinzassál, ----- --------Hogy így kínzatol,
Fiom hallállal. ----------------- Fiam, halálra.
Zsidou, mit tész, ----- ---------Zsidó, mit téssz,
Türvéntelen, ----- -------------Törvénytelen,
Fiom mert hol ------------------ Mert fiam hal
Biüntelen. ---------------------- Bűntelen.
Fugva, husztuzva, ----------- Fogva, huzogatva,
Üklelve, ketve ----- -----------Öklelve, kötve
Ülüd. ----- ----------------------Ölöd.
Kegyüggyetük fiomnok, ----- Kegyelmezzetek fiamnak,
Ne légy kegyülm mogomnok, ----Ne legyen kegyelem magamnak,
Ovogy halál kináal, ------------ Avagy halál kínjával,
Anyát ézes fiáal ----- ----------Anyát édes fiával

Válasz

Május van, igy egy megrenditően szép anya-verset választottam.Sokan ismeritek,de ez az a vers, amit nem lehet csak egyszer elolvasni.

ÓMAGYAR MÁRIA SIRALOM

Nem tudtam, mi a siralom,
Most siralommal zokogok,
bútól aszok, epedek.

Zsidók világosságomtól,
megfosztanak én fiamtól,
az én édes örömemtől.

Ó én édes Uram,
egyetelenegy Fiam
síró anyát tekintsed
bújából őt kivonjad!

Szemem könnytőlárad,
szívem bútól fárad.
Te véred hullása
szívem alélása.

Világnak világa,
virágnak virága,
Keservesen kínzanak,
vas szegekkel átvernek!

Jaj nekem, én fiam!
Édes vagy mint a méz,
de szépséged meggyalázzák,
véred hull, mint a víz.

Siralmam, fohászkodásom
belőlem kifakad,
én szívemnek belső búja,
mely soha nem enyhül.

Végy magadhoz engem, halál,
egyetlenem éljen!
Maradjon meg az én Uram,
világ tőle féljen!

Ó, igaz Simeonnak
bizony érvényes volt a szava.
Én érzem e bú tőrét,
melyet egykor jövendölt.

Tetőled válnom kell,
de nem ily szörnyű valósággal,
mikor ygy kínoznak,
én fiam, halálosan.

Zsidó, mit tész törvénytelenül?
Fiam miért hal bűntelenül?
Megfogván, kötözvén
megölöd!

Kegyelmezzetek fiamnak,
nem kell kegyelem magamnak!
Avagy halál kínjával,
anyát édes fiával
vele együtt öljétek!

Válasz