Dicseret Boldog Aszszony születeserül*

ÜDvöz légy Egeknek fényessége,
Föld kerekségének ékessége,
Szent Szüzeknek elsö dücsössége,
Fel-derült napnak gyönyörüsége.
Mint az fölyhöbül napnak sugára,
Anyád méhébül tisztán világra
Jövél mindeneknek csudájára,
Hogy lennél Sátánnak romlására.
Kis-Aszszony születtél e' világra,
Hogy emeltetnél nagy Aszszonyságra,
Vonny utánnad kérünk uraságra,
Az vég-nélkül való bóldogságra.
Sziveknek édessége Szüz MARIA,
Fejér liliom-szálnak bimbója,
Melybül majd nyilik lelkünk virágja,
Az édes JESUS, Istennek Fia.
Ezerszer az a' nap légyen áldott,
Melly szeplötelen szent Szüzet adott,
Ki által a' Kigyó meg-rontatott,
S' ez világ újonnan virágzott.
Nyelvem midön létét praedikállya,
Lelkem magát ö néki ajánlya,
Térdeit szent nevére meg-hajtya,
Es segitségét óhajtván várja.
Eüdvöz-légy gyenge Oltoványocska,
Szépen illatozó Virágotska,
Néked semmi mérges bogárotska
Nem árt, nöj kedvessen szép ágotska.
Kivánatos régi szent Atyáknak
Eörvendetes Angyali karoknak,
Tár-házábúl Isten javainak
Tölcs-bé lelkét hozzád kiáltóknak.
Ezerszer, s' meg ezerszer üdvözlek,
Oh MARIA vig szivel dicsérlek,
Nevelkedgyél nékünk bünösöknek
S' minden te benned bizó hiveknek.
Fejedelmi Isten Várossának,
Minden seregi szent Országának,
Eörvendgyetek kisded MARIA-nak,
Ma született Vilag Aszszonyának.
Ti-is, kik a' föld kerekségének
Birjátok határit, s' tengereknek,
Eünnepét szentellyétek e' Szüznek,
S' áldást mondgyatok ö szent nevének.
Ti-is, a' kik vadtok nagy bánatban,
Lelki, avagy testi nyavalyában,
Hogy legyetek új vigasztalásban,
Ezt óhajcsátok minden órában.
Ejnek távozik setét homálya,
Nap támad, fel-költ hajnal mútattya,
Pogányoknak lángozó fáklyája,
Szent Szüzeknek ragyogó Csillagja.
Tavaszi virágok vigadgyatok,
Es illatozván virágozzatok,
Kik Adám derétül hervadtatok,
Mert e' Szüz által meg-újúlhattok.
Kiket tavasz e' földbül ki-hozott,
Hideg harmattúl meg-óltalmazott,
Hajnali essökkel harmatozott,
Néktek-is e' Szüz újúlást adott.
Mennyei jóval virágzó plánták,
Messiást jövendölö Proféták,
Szent életü régi Pátriárkák,
E' Szüzet áldgyátok minden Atyák.
Néki a' Szüzesség liliomja
Fejet hajcson, s' szeretet rósája,
Alázatosság kék violája,
Töb Szentekben nyilt jóknak virágja.
Mert minden jóság e' Virág-szálban,
Fellyeb való mint Seráfimokban,
Azért a' földi ember jártában
Eötet dicsérje minden órában.
Eüdvöz légy Királyoknak istápja,
Reménségünknek erös bástyája,
Tenger vizében habozók partya,
Szarándokságunknak igaz úttya.
Altalad tengernek mélységébül
Meg-szabadulván, s' veszedelmébül,
Aldást mondok hálá-adó szivbül,
Néked még élek tehetségembül.
Téged keres én köny-hullatásom,
Hozzád siet szives óhajtásom,
Mikor lészen testül el-válásom,
Veled légyen örök nyúgovásom.

Válasz

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)
Kisasszony, olykor Kisboldogasszony, Szűz Mária születésének emléknapja. Már a XI. században számontartott ünnepünk, amelynek a középkorban vigíliája és nyolcada is volt.
Mária születésének gazdag apokrif hagyományai vannak, amelyek főleg a Legenda Aurea és a Stellarium révén kódexirodalmunkba is belekerültek (Teleki-, Horváth-, Tihanyi-, Debreczeni-, Érdy-kódex).
A Teleki-kódex Anna-legendája elmondja, hogy Szent Annának elkövetkezvén az órája, a hétnek néminemű keddin szüle. Egészségben szülé az igaz Dávidnak királyi plántáját, ez világnak előtte választott leányt, az édes Szűz Máriát. Miképpen az angyaltul megtanítottak valának, mert ő vala ez világnak jövendő megvilágosojtója és asszonya és tengörnek csillaga.
Következő, Balassa-strófára szedett énekünk egyaránt idézi az Énekek énekének és a magyar rokokónak világát:

Ma született e világra
Egy ékes kisasszonyság,
Kinek kebléből bimbódzik
Fölséges nagy uraság.
Fellegek és az egek közt
Ma tartatik vigasság,
Az angyalok énekelnek,
Zengenek a muzsikák.
Szent Dávidnak sok húrját
Bár egyenként verhetném,
Szűzanyám kis pólyácskáját
Én azzal tisztelhetném,
Kissszonynak, Máriának
Versét énekelhetném,
Bölcsőcskéjét vigadozva
Örömmel rengethetném.

Válasz

Szűz Mária születése: Kisboldogasszony

Prohászka Ottokár elmélkedése

A Szent Szűz születése napja örömnap az égben. Isten ismét teremtett egy lelket, melyet a bűn nem homályosít el. Ez a teremtése nem romlik; ez a remeklése érintetlen. A teremtő Isten ismét mondhatja: Tota pulchra, egészen az enyém s ez a szép lélek ma indul meg az élet útjain. A legnagyobb kegyelem, külön őrangyal, különös gondviselés kísérik. Salve, salve, virgo gloriosa! (Üdvözlégy, üdvözlégy dicsőséges Szűz!)

Örömnap ez a földön, hajnalhasadás. Éjben álltunk s hiába vártuk a napot, végre ránk hasadt ez a leheletszerű, királyi bíborba öltözött hajnal; ez napot jelent. S mint az erdő madarai énekelnek a pirkadásban, úgy ébred lelkeinkben imádó, hálaadó éneke. Csakhogy eljött édes, szép hajnal, életünk reménye! Mily erő s bizalom sugárzik belőled!

Örömnap a kereszténységben; megszületik végre az első Istengyermek, a született királynő; a mi Kisasszonyunk. Első is, legszebb is leghatalmasabb; szemünk fénye s dicsőségünk, soraink elé áll. Mit tesznek a népek saját vérükből eredt s történetükkel összeforrt királynőnek? Vitam et sanguinem pre rege et domina Maria! (Életünket és vérünket, királynőnket, Máriáért!)

Örömnapja az életnek; most fakad az erős, szeplőtelen, romlatlan életnek bimbaja; ez az az "inclyta vita", a kitűnő élet, "illustrans ecclesiam", Egyházat beragyogó, mely fényt áraszt ránk. Őszkor születik, mikor a természet halni készül, mintha jelezné, hogy az elhaló természetben kigyullad a kegyelmi élet s hogy ne féljenek hervadástól, kik Istenből élnek. Azért tehát örvendjünk e kedves őszi ünnepen, melynek igénytelenségében őserő s örök élet lüktet. "Nem halok meg, - énekli a lelkem - élni fogok."

Válasz