Gyerekkorunkban megtanultuk, hogy a folyadék mértékegysége a liter, a súlyé a kilogramm, a hosszúságé a méter, az időé az óra, a sebességé a kilométer per óra, a hőmérsékleté a Celsius-fok, a pénzé a forint. De mi lehet a mértékegysége a hitnek? Vagy ha megfordítjuk a kérdést: minek a mértékegysége a hit, és hogyan lehet növelni? A tanítványok nem mást kértek a Mestertől, mint ezt: növeld bennünk a hitet! Lehetetlen kérésre lehetetlen a válasz. Istennek azonban minden lehetséges.

Sarkadi Imre Kőműves Kelemen című drámája éppen erről szól. A történetet ismerjük. Átok ül a vidéken, és Déva várát senki sem tudja felépíteni. Kelemen vállalja, hogy tizenkét barátjával felépíti. A jó szakember rutinjával és magabiztosságával látnak munkához, de a fal leomlik. Amit estig raknak, leomlik reggelre, nap mint nap. Éjszaka hallják, amint nagy robajjal dől a fal. Reggel szorongva közelednek a várhoz, és látják, valóban leomlott, amit előző nap raktak. Egyre bizonytalanabbak lesznek, fogy a hitük abban, hogy el tudják végezni a feladatot. Már-már maguk is elhiszik, hogy átok ül a vidéken. Ekkor támad az a tébolyult gondolat, hogy ember kell a falba. „Akinek felesége legelébb jő ide, annak gyenge testét vessük bé a tűzbe, annak gyenge hamvát keverjük a mészbe, avval megállítjuk magos Déva várát.” És kémlelik az utat, jöjjön már egy asszony, de mindegyikük retteg, nehogy az övé jöjjön. Végül Kőműves Kelemenné érkezik a férjéhez. Megfogják, elégetik, hamvait belekeverik a malterba, és felépítik a várat. Kelemen, aki kezdettől nem hitt az átokban, megtébolyodik. Minden erejével tiltakozott ez ellen a megoldás ellen, és lám, az ő asszonya került a falba. A dráma végén jön egy ősz öregember, és elmagyarázza, mi történt. Nem az asszony, hanem a hit állította meg a falakat. Támadt ez a földöntúli gondolat, és elhitték, hogy most már fel tudják építeni.

Az ember maga is úgy épül, mint Déva vára. Ifjúkori tapasztalata a növekedés. Figyeli magát: vajon mennyit nő. Láttam családoknál ajtófélfára húzott vonalakat, amelyek azt jelzik, hogy tavalyelőtt még eddig ért a gyerek, tavaly már följebb, most meg már egészen megnyúlt. Csakhogy a magasság még nem maga az ember. Hallom anyukáktól: akármekkora langaléta lett is 16-20 éves korára a gyerek, azért csak gyerek még. A növekedés nem föltétlenül jár együtt azzal, hogy az ember késznek érzi magát. Ahhoz, hogy valóban felnőjünk, kell a hit is. A hit, amely nélkül leomlik, amit építesz. A tanítványok kérése Jézushoz: Növeld bennünk a hitet!

Képtelenségre képtelenséggel válaszol az Úr: mustármagnyi hittel a szederfát ki lehet szakítani a helyéből, és a tengerbe gyökeret lehet ereszteni vele. Ez lehet a válasz arra a kérésre, hogy növeld bennünk a hitet. Mert nem a kisebb vagy a nagyobb hit a döntő, hanem a hit maga. Mértékegysége nem a kicsi, a nagy, a legnagyobb, hanem az, hogy az ember bizonyos dolgokat természetesnek és magára nézve kötelezőnek tart. Ez azonban nem növekedés, hanem nevelődés kérdése. A növelni és a nevelni közé ma már nem igazán teszünk egyenlőségjelet, pedig ugyanannak a folyamatnak kétféle változata. Míg a testünket és a külső formánkat növeljük, addig a belsőnket, a személyiségünket, a tulajdonságainkat neveljük. Így lehetünk Istennek tetsző kész emberré. 

Magyar Kurír