Több mint háromszázan – ifjú házasok, kisgyerekes és már nagyszülős családok, sok-sok gyerek – érkeztek a Szombathelyi Egyházmegye területéről a kőszegi katolikus iskolában megtartott családi napra. Fél évszázada hagyomány ez a rendezvény, résztvevői számára az év fontos találkozási pontja. Több plébániáról a papok is elkísérték a családokat, és aktívan kapcsolódtak az eseményekbe. A program gerince idén Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök előadása volt a családokat érő kihívásokról és az azokra adható válaszokról: az egymással való tapasztalatcsere, az ima, a játék.

A családi nap otthonát a domonkos nővérek adták. Az Árpád-házi Szent Margitról elnevezett iskolájuk kiváló helyszín, a résztvevők be is lakták az egész épületet. A díszterem adott otthont a szentmisének és az előadásnak, a fedett átrium a beszélgetéseknek, a tantermek a gyermekfoglalkozásoknak, a tornaterem pedig a mozgásnak, a játéknak és a táncnak.

A szervezésben nagy szerepet vállaltak Kirner Zoltán plébános vezetésével a kőszegi hívek: fogadták és eligazították az érkezőket, rendezték a büfét a hozott süteményekből, gyümölcsökből. A nap házigazdái, Markovits Eszter és Busa Tamás folyamatosan tájékoztattak a nap lefolyásáról.

A gyerekről is gondoskodtak: három korosztályban szerveztek számukra programot, melyben aktív szerepet vállaltak az ifik. Volt mindenkit megmozgató sorverseny, nagy érdeklődést kiváltó, a fizikai és kémiai kísérleteket a Bibliával összekötő előadás és kézműveskedés.  

A Szombathelyi Egyházmegyében a családpasztorációt Gyöngyös Balázs atya fogja össze. Programjaik átszövik az évet: az egyházmegye városait bejáró családi lelkinap és a kétévente rendezett családi tábor; minden évben kapcsolódnak a Házasság hete sorozathoz; van családok keresztútja; jubiláns házaspárok ünnepe; nagyszülők-unokák; gyermekáldásra várók napja. Jövőre pedig az egyházmegye adja az országos életvédő nap helyszínét.

Fábry Kornél püspök előadásában a család életét négy szakaszra – kezdő házaspár, kisgyerekes, kamasz gyereket nevelő és a fészekből kirepült gyerekes család – bontva tekintette át hat területen a kihívásokat és a lehetséges válaszokat – hit továbbadása; házasság megélése ellenárambam; munka és anyagi kérdések; közösségi élet; kulturális és médiakörnyezet; generációs szakadék.

Azt látjuk ugyanis, hogy a családok életében a házasság és a gyermeknevelés különböző szakaszai egymástól nagyon eltérő nehézségeket hoznak, és mindegyik szakasz sajátos lelki és gyakorlati válaszokat kíván. Az azonban elmondható, hogy

a nyitott, őszinte kommunikáció, az egymásra figyelés és az egymásnak adott idő, a türelem minden életszakaszban átsegít a nehézségeken.

A kezdő házasok számára a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy különböző családi mintákat hoznak magukkal, ezért a közös vallásgyakorlat, családi szokások és életritmus kialakítása ennek az életszakasznak fontos feladata – így például a rendszeres közös ima formájának megtalálása.

Segít, ha a pár apró, megvalósítható lépésekkel indul el, megpróbál a hitben párhuzamosan haladni, akkor is, ha nem ugyanazzal a háttérrel rendelkeznek. A közös lelki programok, a szentmise együtt segítenek a különbségek összehangolásában.

A kisgyerekes időszakban a hit gyakorlását már elsősorban a kimerültség, az időhiány és a templomba járás nehézségei akadályozzák. A kicsik figyelmének lekötése megpróbálja a szülők türelmét, és gyakran háttérbe szorul az imádság és a lelki élet. Ilyenkor az egyszerű, rövid családi imák, a gyerekek számára is érthető olvasmányok, valamint a gyerekbarát liturgia segíthetnek. Az is megkönnyíti a helyzetet, ha a szülők időnként külön mennek misére, és sokat jelent, ha megértő közösség és pap áll mellettük.

A kamaszkor kihívása a fiatalok természetes lázadása, minden fontos dolog megkérdőjelezése. Az online tér és a barátok hatása meghatározó lesz.

Ebben az időszakban nem az erőltetés, hanem a párbeszéd és a kétségek őszinte meghallgatása a cél, így a szülő-gyerek kapcsolat nem törik meg. Fontos, hogy a szülők hiteles példát mutassanak,

és hogy a kamaszok olyan kortárs keresztény közösségekhez csatlakozhassanak, ahol kérdéseikkel nincsenek egyedül. Ebben az életszakaszban sokszor többet ér, ha a szülő kicsit hátralép, és teret enged annak, hogy más hiteles fiatalok, vezetők is hassanak a gyerekre.

Amikor a gyerekek kirepülnek, a szülőnek fájdalmas lehet azt látni, hogy a felnőtté vált gyerek a vallási döntéseit másként hozza meg. Ez az időszak azt kívánja, hogy a szülők a szeretetet és a tiszteletet helyezzék előtérbe:

tartsák fenn a jó kapcsolatot, mutassanak példát, imádkozzanak értük, és ajánljanak közösséget vagy lelki alkalmakat,

de mindezt erőltetés nélkül, kirepült gyerekeik döntési szabadságát tiszteletben tartva.

A házasság stabilitását minden életszakasz próbára teszi. Az első években a személyiségkülönbségek, a pénzügyi eltérések és a családok közti kulturális különbségek feszültségeket okoznak. A kisgyerekes időben sokszor a fáradtság és a szülői szerepek egyensúlytalansága rongálja a kapcsolatot. Ilyenkor létfontosságú a kettesben töltött idő, a külső segítség bevonása és a kölcsönös figyelem. A kamaszkor újabb stresszforrás, mert sok a vita és a bizonytalanság, ezért a szülők egysége és a szeretet kifejezésének tudatosítása különösen fontos. A kirepülés éveiben pedig már az jelent kihívást, hogy a szülők megtalálják az egészséges távolságot, ahol támogatnak, de nem irányítanak.

A társadalmi és anyagi bizonytalanság minden szakaszban jelen van, de más formában. A fiatal házasoknak közös pénzügyi rendet kell kialakítaniuk, a kisgyerekeseknek a megnövekedett kiadásokkal és a munka–család egyensúlyával kell megküzdeniük, míg a kamaszok esetében a fogyasztói világ nyomása és az egyre drágább igények jelentenek terhet. A kirepülő fiataloknál pedig az a feladat, hogy a szülők ne váltsák ki a felelősséget, hanem a saját útjuk járására bátorítsák őket. Ezekben a helyzetekben a tudatos tervezés, a pénzügyi nevelés és a felelősségek megfelelő átadása jelenthet megoldást.

A közösségi élet gyengesége sok családot érint. A kezdő házasoknak nehéz megtalálni a helyüket egy új plébánián, a kisgyerekesek gyakran elszigetelődnek, a kamaszok pedig nem érzik magukénak a felnőttekre szabott közösségeket. Ezért

fontosak a fiatalházas körök, a gyerekbarát programok, az ifjúsági alkalmak és az olyan lehetőségek, ahol a család minden tagja korának megfelelő közösségre találhat.

A kirepülő fiatalok esetében már csak finom, támogató ösztönzés marad a szülők eszköze.

A modern médiakörnyezet minden életszakaszban sajátos módon nehezíti a hitet és a családi életet. A fiatal házasokat és kisgyerekeseket a felszínes online jelenlét és a szülői figyelmet megosztó eszközök terhelik, a kamaszokat az online függőség, a pornográf tartalmak és az identitást érintő digitális hatások fenyegetik, míg a felnőtt gyerekek esetében már csak bizalommal és jó példával lehet jelen lenni. A megfelelő digitális határok, a tudatos tartalomválasztás és a személyes kapcsolatok elsőbbsége minden szakaszban segít megtartani a család lelki egészségét.

Összességében minden családi életszakasz másfajta kihívást hoz, de

mindegyikben a hiteles kommunikáció, az egymás iránti türelem, a közösség ereje és a hit apró, de állandó gyakorlása jelenti a legfontosabb választ.

Az előadást követő kerekasztal-beszélgetés lehetőséget adott egy 4 gyerekes házaspár és egy, gyermekét egyedül nevelő anya életére ránézve áttekinteni, hogyan születnek meg a válaszok konkrét élethelyzetekben.

Délután többféle programból választhattak a résztvevők. Kirner Zoltán atya és Pászner Zoltán diakónus kiscsoportos beszélgetésre hívta az érdeklődőket. Vakfolt címmel vezetett interaktív imát tartottak házaspároknak. A családi fakultáción feladatokkal várták a szülőket és gyerekeket. Pongrácz Benedek atya a krízishelyzetek megéléséről hívott elmélkedésre, kézműves tevékenységgel egybekötve. A nap folyamán a domonkos közösség kápolnája fogadta a csendes imára a házaspárokat.

A szentmise főcelebránsa és szónoka Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke volt. Koncelebrált Fekete Szabolcs, az egyházmegye segédpüspöke és számos paptestvér.

A családokat – kiemelten a gyerekeket – köszöntő főpásztor arra biztatott Krisztus Király ünnepének előestéjén, hogy „engedjük be életünkbe a kopogtató Jézus Krisztust, adjunk neki életünkben fő helyet, hogy ő legyen a forrás, a támasz számunkra”.

Homíliájában rámutatott:

Jézus különleges Király, akinek trónja a kereszt, koronája pedig a töviskorona volt. Ereje nem erőszak, hanem szeretet, igazsága pedig nem elítél, hanem megtisztít és felemel.

Krisztus Király ünnepén arra kapunk meghívást, hogy hívjuk be őt az életünkbe. Székely János ennek módját mutatta fel. Meghívhatjuk Jézust a csendben, amely kitágítja a szívünket; a Szentírás olvasása által, melyben Isten szíve dobog; a szentségek közvetítésével, amelyek újjáteremtenek; valamint a közösség és a mindennapi jó cselekedetek által. Ezek az éltető források, amelyek által Jézus a szívünk királyává válhat, akihez nagy döntéseinket is elvihetjük.

Székely János arra is biztatott, hogy

Jézust hívjuk be a családunkba is: a házasságba, amely nem szerződés, hanem feltétel nélküli szeretet és szövetség, két ember kölcsönös megtisztulásának útja.

Hangsúlyozta: a házastársban nemcsak a jelenlevőt, hanem a jövőben kibontakozó személyt is szeretni kell. Ugyanígy Jézus szeretetére épülhet a szülő–gyermek kapcsolat is, amely egyszerre nagyvonalú és vezető, szeretetteljes és világosságot adó. A gyermekeket is arra biztatta, hogy nyitott szívvel fogadják a sok jót, amit szüleiktől és tanítóiktól kapnak.

Beszédében felidézte olyan családok példáját, ahol a szeretet mindennapi jelenléte tartotta meg a békét, és Jézusra való hivatkozással tértek vissza a szeretet útjára. Arra is buzdított, hogy

Jézust a világba is hívjuk be, hiszen a társadalom sok igazságtalanságtól szenved, és messze van Isten országának fényétől.

Ezt támasztják alá olyan hiteles keresztény személyek példái, mint Corrie ten Boom, aki életével mutatta meg Isten szeretetének erejét és a megbocsátás hatalmát.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír