Egy II. századi szerző szentbeszédéből

     Úgy gondolom, hogy nem értéktelen tanács csupán, amit az önmegtartóztatás szent erényéről előadtam, és bizonyára nem bánja meg, aki ennek a követésére adja magát, hiszen ezzel önmagát és engem, a tanácsadót is üdvözíti. Valóban, nem kis érdem akár egyetlen tévelygő vagy veszni indult lelket is az üdvösségre visszavinni. Ezt a viszonzást adhatjuk a minket teremtő Istennek, ha az, aki szól, és aki hallgatja, igaz hittel és szeretettel szól és hallgatja. 
     Maradjunk tehát szent hitünkben igazak és szentek, hogy bizalommal kérjük Istent, aki ezt mondja: Még be sem fejezted kérő imádat, máris felelek neked: Íme, melléd állok (vö. Iz 58, 9). Ez az idézet nagy remény jele; hiszen ebben az Úr készebbnek nyilatkozik az adásra, mint amennyire a hozzá könyörgő a kérésre. Amikor ilyen nagy jóságban részesülünk, akkor ne irigyeljük egymástól, hogy egyikünk-másikunk többet kapott. Hiszen amilyen nagy boldogságot jelentenek az Úr eme szavai azoknak, akik kérnek tőle, éppen olyan nagy elítélést jelentenek azok számára, akik nem kérnek tőle. 
     Tehát, testvéreim, ne becsüljük le az üdvös megtérés jelen alkalmát, hiszen itt az idő, hogy Istenhez térjünk – aki minket meghívott –, amíg alkalmunk van arra, hogy visszafogadjon minket. Ha ugyanis most ellenállunk szenvedélyeinknek, és legyőzzük bensőnk gonosz és érzéki kívánságait, akkor majd megtapasztalhatjuk Jézus irgalmát. De vegyétek észre azt is, hogy az ítélet napja, mint tüzes kemence, már elérkezett, az égi testek meg a földkerekség olvadoznak (vö. Mal 3, 19), s mint az ólom folynak szét a tűzben, s ezután már csak az következik, hogy feltáruljanak az emberek rejtett és nyilvánvaló cselekedetei. Bűnünk jóvátételére jó az alamizsnálkodás; még jobb a böjt imával, de legjobb az alamizsnálkodás böjttel és imával; a szeretet befödi a bűnök sokaságát (1 Pét 4, 8), a tiszta lélek imádsága pedig megszabadít a lelki haláltól. Mindenki boldognak tudhatja magát, aki ezekben a dolgokban tökéletes; az alamizsna ugyanis eltörli a bűnt. 
     Térjünk meg tehát őszinte szívvel, senki se vesszék el közülünk. Ha ugyanis parancsunk van arra, hogy a bálványimádástól eltérítsük és a helyes vallásra megtanítsuk az embereket, akkor mennyivel inkább kell gondoskodnunk arról, hogy el ne vesszék egy olyan lélek sem, amelyik már megismerte az Istent. Segítsen egyikünk a másikon, hogy a hitben gyöngéket is jó irányba tudjuk elvezetni; térítsük meg, és figyelmeztessük kölcsönösen egymást, hogy mindnyájan üdvözüljünk.

VÁLASZOS ÉNEK

KÖNYÖRGÉS