Szentéletű Klobusiczky Péter szatmári püspökre, kalocsai érsekre emlékeztek

A konferenciának a Városi Galéria, a szentéletű püspök egykori szülőháza adott helyet. A rendezvény fővédnöke Erdő Péter bíboros-érsek, és Semjén Zsolt, Kalocsa országgyűlési képviselője volt. A konferencián Klobusiczky Péter iránti tiszteletüket kifejezve részt vett Majnek Antal munkácsi-, Schönberger Jenő szatmári- és Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi megyéspüspök is. Köszöntőt mondott Bosák Nándor megyéspüspök, valamint Tilki Attila, a város polgármestere, a térség országgyűlési képviselője – tájékoztatott Kádár Brigitta.

A köszöntőket követően Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök Egyházmegye-szervező püspökök munkásságának tanulságai címmel tartott előadást. Hasznos, ha elgondolkodunk a Szatmári Egyházmegyét megszervező elődök  - báró Fischer István, Klobusiczky Péter, Kovács Flórián, Hám János - életének és munkásságának tanulságain, mert helyes értelmezésük és megértésük segítséget adhatnak a 21. századi feladatok megoldásában. Klobusiczky Péter püspöksége 14 éve alatt a helyi káptalanságból 4 új plébániát létesített, 5 új templomot - köztük a fehérgyarmati templomot - és 2 kápolnát, a püspöki palota egyik szárnyát és a kanonoki házakat építtetett. Rendkívüli módon törődött a kispapképzéssel: elkészítette a tantervüket, gondosan válogatta ki a tanáraikat, ellenőrizte felvételüket. Ugyanez a törődés jellemezte a hívek valláserkölcsi életével megszilárdításával kapcsolatban. Segítette a szegényeket, éhezőket. Az 1816-os árvizet követően úgy eladósodott – a nyomorgókon való jelentős mértékű segítség következtében –, hogy adósságait csak később, kalocsai érsekként tudta kifizetni. A püspökatya megállapította, hogy a Szatmári Egyházmegye most a 21. században is, de a 19. században is missziós terület volt. A misszió pedig az egyház sajátos feladata, melyet az igehirdetés, a tanúságtétel, és a szeretetszolgálat által végez.

Bura László (Scheffler János-díjas) nyelvész, tanár, professzor Klobusiczky Péter szatmári püspöki munkásságát (1807-1821) méltatta.

Ruszki Gábor fehérgyarmati plébános, a Keresztény Kulturális Akadémia országos alelnöke Keresztény kultúra a reformkor előkészítésében című előadásában a 19. századi vallási és kulturális életet befolyásoló tényezőkről értekezett. Felidézte az egyház életét jelentősen befolyásoló felvilágosult abszolutizmust, amely át akarta értékelni az egyház és az állam közötti kapcsolatot, amely az egyházat nem tudta máshogy elképzelni, mint egy jól behatárolt és engedelmes hivatalt. II. József egyetlen jó egyházi intézkedésének tartotta a plébániaszervezést, ami templomok és plébániák építésére irányult. Azonban a magyar egyházat teljesen el akarta szigetelni: betiltotta például a zarándoklatokat, a papnövendékek nem mehettek a birodalmon kívül tanulni, a papnevelés pedig állami feladat lett lelki képzés nélkül, megszüntette az egyházmegyei szemináriumokat. Nem töltötte be a püspökségeket, hogy azok jövedelme az álalmot illesse. A keresztény kultúrában ezek eredményeként, francia hatásra elindult a felvilágosodás, rámutatva az abszolutizmus és a felvilágosodás ellentétére, a magyar irodalmi élet nagy alakjai pedig a magyar nyelv és kultúra büszke hirdetői váltak. Újfajta istenkeresés indul meg, a lelki megújulás az alsópapságnak köszönhető. A 18-19. század 1254 írójának közel harmada volt lelkész. A szakrális művészetben pedig megmutatkozik a reformkori vallási ihletettség (pl. esztergomi bazilika, egri székesegyház, debreceni nagytemplom). A magyarságtudat megmaradásának szellemi és lelki harcában a kereszténység volt abban az időben is a lelkiismereti mérce.

A megemlékezésen zárszót mondott Pataki Csaba Szatmári szenátor.

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye/Magyar Kurír