A médiakutatók szerint a mai ember a vizuális kultúrában él, mégis alig érti a képeket. A képi kultúra körbevesz és üzen számunkra. Szakrális tereink képei, szobrai szakrális művészete hol sikeres, hol kevésbé az. Pedig a keresztény ember számára az Isten megismeréséhez letisztult, érthető, megismerhető szent művészetre van szükség. Kisléghy Nagy Ádám így vall a szent művészetről: „A művészet törvény, de nem öntörvény. Szent, mert szolgál, mint az angyalok. …Minőség. Kinyilatkoztatás és nem ködösítés. Érzelem, de nem érzékiség. …Tőmondat és nem fecsegés. A művészet gyönyörködtető és fájdalmas. A rejtettről az érthetőn keresztül tud szólni, nem pedig a rejtettről a rejtetten keresztül. Mindenkihez, nem csak az elithez.”

„Egy olyan képről és egy olyan szentnek a képéről kellene beszélnem, amiről már eleve nehéz szavakat formálni. Aki ismeri Szent Erzsébet életét, tudja, hogy egy olyan lánynak a példáját kellene méltatni, amire egy halandó talán nem is alkalmas. Mindössze 24 évet élt királyleány, aki a Krisztus szavait szó szerint értve: életét adta felebarátaiért” – fogalmaz Feczkó Ágnes.

A szent ikonját megfestő Makláry Zsolt képe a minőségét képviseli a szakrális művészeten belül. A szentről festett ikonja nem a „fecsegésről” és nem a mellébeszélésről, hanem a megismerhetőről, megérthetőről, kézzelfoghatóról, mégis a kimondhatatlanról szól. Az ikonkép egyben ereklyetartó is. A koronájába illesztették Árpád-házi Szent Erzsébet koponyaereklyéjét, amely az olaszországi Viterbo domonkos kolostorában őrzött fejereklye kis darabkája. A stilizált rózsát formáló aranyozott réz ereklyetartó Révész László ötvösművész munkája. Az otthonában, a Sárospatak-kispataki görögkatolikus kápolnában már nemcsak Boldog Romzsa Tódor előtt, hanem immáron Árpád-házi Szent Erzsébet ereklyéje előtt is tiszteleghetünk – szerepel Feczkó Ágnes, a sárospataki Szent Erzsébet Ház sajtófelelőse írásában.

Magyar Kurír