Szent Adalbert

Szent Adalbert (Vojtěch)
püspök, mártír
Születése	c. 956, Libice nad Cidlinou,[1] Csehország
Halála	997, Lengyelország északi része
Ünnepnapja	április 23.
Minek/kiknek a védőszentje?	Csehországnak; Lengyelországnak; Poroszországnak

Kovács Mihály (1818-1892): Szent Adalbert (1855)

Szent Adalbert (más néven Prágai Adalbert, csehül: Svatý Vojtěch, lengyelül: Święty Wojciech) (957 körül – Pomeránia, 997. április 23.) Prága püspöke, Magyarország és Poroszország hittérítője, keresztény mártír. 997-ben hittérítő útján halt mártírhalált a mai Lengyelország északi részén.

Szent Adalbert és fivére, Gaudentius emlékműve Libicében

Tevékenysége és halála

Évekig élt Rómában bencés és bazilita szerzetesek között, majd kiemelkedő térítési munkát végzett.^[forrás?]981-ben tért vissza Prágába és 983-ban lett Prága püspöke. Hatalmas volt az egyházmegyéje: északon Sziléziáig, Felső-Lausitzig és az Oderáig, keleten Krakkón túl, a Bug folyóig, nyugaton a bajor és cseh erdőkig, míg délen Magyarországig terjedt. Ez a hatalmas, nem teljes egészében keresztény vallású terület akkoriban a cseh Přemysl család uralkodási területének felelt meg, kiegészítve a valamikori morva püspökség területével. A politikai helyzet 989 után megváltozott, amikor a Piast-dinasztia (I. Mieszko és fia, Vitéz Boleszláv) meghódították Sziléziát és Krakkót és birodalmukat az Odera folyóig kiterjesztették.

993 körül Adalbert Magyarországon is járt Géza nagyfejedelem udvarában.^[3] Géza és Adalbert szövetsége mind külpolitikai, mind egyházpolitikai szempontból jelentős volt. Ezt támasztja alá, hogy Szent István nagylegendája István megkeresztelését is Szent Adalbertnek tulajdonítja, ami ugyan nem felel meg a valóságnak, de bizonyítja Szent Adalbert magyarországi munkájának egyháztörténeti jelentőségét.^[4]

A Sziléziáért dúló küzdelemben Adalbert kompromisszumot kötött a Piast dinasztiával. Minthogy mindez a csehek érdekeit sértette, II. Boleszláv cseh herceg Adalbert ellen fordult és 995-ben megtámadta a püspök székhelyét, Libicét és megölette a püspök egész családját. Bár Adalbertnek sikerült Rómába menekülnie, két év múlva, 997-ben a pogány poroszok között vértanúhalált szenvedett.

Adalbert célja, hogy egyházat alapítson a frissen megtértek számára, halála után vált valósággá. Ottó német-római császár már 997-ben apátságot alapított Aachenben a vértanú tiszteletére. 1000-ben került sor Gnieznoban érsekség alapítására. A vértanú sírját ekkor III. Ottó német-római császár is meglátogatta és lándzsát adományozott Vitéz Boleszlávnak, aki akkor fejedelem volt. Vitás, vajon ez a hűbéri alárendelést is jelentette-e a lengyel uralkodó irányában. Szent Adalbert tevékenységéhez a későbbiekben számos legenda fűződött. Annyi azonban bizonyos: az ő tevékenységének is köszönhető, hogy az ezredforduló táján létrejött a keresztény Magyarország és Lengyelország, míg a konfliktus vesztesei a csehek lettek.

Emlékezete

Ünnepe a katolikus liturgiában április 23.

Az esztergomi főszékesegyház, teljes nevén a Nagyboldogasszony és Szent Adalbert Prímási Főszékesegyház az ő nevét viseli, illetve a katedrális tövében felépült papnevelde épülete is a Szent Adalbert Központ nevet kapta.

2001. december 30-án Paskai László bíboros alapított Szent Adalbert nevét viselő kitüntetést, a Szent Adalbert-díjat.^[5]

Rábén (Délvidék) a 2005-ben épült templom Szent Adalbert nevét viseli.

Galéria

• 

  Karcsontjából készült ereklye a Főszékesegyházi Kincstárban

• 

  Ereklyéje Esztergomban

• 

  Adalbert halálának jelenete a gnieznoi katedrális kapuján